Dunántúli Napló, 1951. február (8. évfolyam, 26-48. szám)

1951-02-21 / 43. szám

NIPS.O 1951 FEBRUÁR 21 2 Minden dolgozónak látnia kell a SZABAD NÉP Kiállítást olyan hold, amelyik ntát hwrnadMt éve búzával van elvetve. Az eredmény per­sze nagyon gyönge volt. Itt a faluban van körülbelül ezer kocsi trágya, ami ott szárad el az udvaron. Ez nagy kár nekünk is, az államnak is. Az álltaim gazdaság, később a tormelccsoport ta­gosítása után különböző helyekre ke­rült a földünk. Szétszórt, nadnágszíj- parcellákon nem tehet jő! kihasználni a gépet, sok a barázda, sok a hitvány növény. Minden paraszt tár fantat felkerestem, de elsőnek én, mint kom­munista írtam alá és a párttagok kö­vettek először. Többszőr is elmentem agy-egy házhoz és hosszan elbeszélgettünk. A dolgozó parasztság döntő többsége itt. a lakásomon, vagy a tanácstitkárnál frítta ailá. vagy a sokszori beszélgetés után saját maguk kerestek fel, hogy követői akarnak. Dárdai elviére egyik legtöbbet segítő tarsa Láz Lajoe elvtárs volt, aki min­dig a Dárdai elvtórs .oldalán állt a szervező munkában. Miikor megkér­dezzük, hogy miről beszélgetnek, özv. Fekete Jánosné 8 holdas középparaszt asszony azzal válaszol, hogy ,mélám nem voltak a népnevelők, mert nem voltam odahaza, de most eljöttem, hogy itt, a Láz szomszédnál én is be- lépjek a csoportba, aláírhassam a be­lépési nyilatkozatot. Én sem akarck az utolsó belépő lenni. — Megbeszéltük a családdal — mondja Láz elvtárs —, és rájöttünk, hogy az egyedüli helyes út, a szövet­kezeti gazdálkodás. Én pártonkívüli vagyok de látom, hogy a Párt és Rá­kosi elvtárs, amit javasol, az helyes, és ezért követtem a Pártot. Azóta, hogy a csoport megalakult, — mondja büszke örömmel Láz elvtárs édesanyja —, egy percig sem üres a házunk. A szomszédokkal összeülve mindig a cso­portról beszélgetünk és arról, hogy most aztán nagy csapás volt ez a fa­siszta Tito hű bérenceire, a' háborúra spekuláló kulákokra. Sckat gondolkoz­tunk azon — mondja —, hogy mi le­gyen a csoport neve. „A Béliefront déli bástyája'* — ezt a neve-t adjuk a csoportn-ak. Az alakuló gyűlésen valamennyien úgy határoztunk, hogy a névhez méltóan úgy fogunk harcba Indulni, hogy Itt, a fasiszta Tito szomszédságában, való­ban erős bástyája legyünk a bőkefromt- nak. Varga József né kulákasszony je­lentkezett a csoportba. A többi tol­lák nem mert szólni, igyekszik jó fiát játszani, hogy talán majd befurakod­hatnak közénk. Éberen őrködünk, hogy ne kerülhessenek sorainkba, mert. az a colijuk, hogy romboló munkát végezhes senck. Fórizs Kálmán 10 holdas pártonkí vüli dolgozó paraszt elmondja: — A demokráciában házat is vettem magamnak Az apám 6 holdas paraszt volt, sokat kellett kínlódni, mert ak­kor minket, nem segített az állam. Könnyebben élek, mint azelőtt, de látom, hogy orz igazi szebb, boldogabb jövőt a csoport fogja biztosítani.' Én a fiamat már kedve szerint taníttatha­tom. Nagyon szereti a gépeket tanulni is szeret, még gépészmérnök is lehet belőle. Mi itt pántonkívüliek követ' jük a Pártot- Dárdai és Nádasi elv­társak mindenben segítenek nekünk és mi úgy látjuk, hogy ez mind a Párt segítsége. Örülök, hogy falunk termelő- szövetkezeti falu lett, hogy példái ma­tathatunk a többi községnek. Pécsett érdekes kiállítást látnak dolgozóink az MSZT székházban. El­sősorban is láthatjuk Pártunk élen­járó harcosait, akik életük árán is hirdették Pártunk jelszavát, a sza­badságot. Megtalálhatjuk azt, hogy az illegálisan nyomtatott Szabad Nép ' •>gy kerül Pártunk tagjaihoz, hogy kül- és belpolitikíiilag tájékozva le­gyenek Itt láthatjuk Rózsa Ferencet, amint az imperialista pribékek halál­ra kínozzák, de társait fte'm áralja el, inkább meghal. Megtalálható a Sza­bad Nép össze* jelentősebb cikke, hogv harcolt Pártunk az országban lévő imperialista ügynökök ellen, hogy ügyünket győzelemre vigye. Igv példának kiemelek egy.két cikket, mint a MAORT-szabotázs, a Rajk- per, a Peyer-fóle árulásról szólókat és sok más cikket, amelyből ki­tűnik, mikdp járnak azok, akik Pártunkra merik emelni kezüket. Sok szép levelet olvashatunk, melyeket a dolgozók írtak és olvasható ben­nük , hogy dolgozóink megértették Pártunk szavát és követik is útmu. 'olását. Láthatjuk Pártunk nagy vezérét, Rákosi Mátyást és békénk legfőbb védelmezőjét, a nagy Sztálin elvtár- sat. Mindezen kívül még sok szép dolgot láthatunk, ami megéri, hogy megtekintsük Pártunk központi lap­jának kiállítását. Minden becsüldt-3 dolgozó tartsa kötelességének és néz. ze meg a kiállítást, hogy az ott ta­pasztaltakat leszűrve, munkájában és politikai fejlődésében értékesítse. Külön figyelmet érdemel a gyönyö. rií dekoráció. Főképp a fiataloknak kell, hogy minél nagyobb számban megtekintsék ezt a kiállítást. Hálás lehet minden dolgozó, hogy Pártunk ilven nagy súlyt fektet, a dolgozók műveké gén ck felem e lésére, öntu­datának fejlesztésére. Mtkolics f.ajos A VESZ dolgozó. PÁRT ÉS PÁRTÉP1TÉS * «an Széckenyi-alsa üzemi pártszervezete fiatal tagjelöltekkel erősítette meg sorait az űoaepi kongresszusi taggyűlésen ünnepi hangúkat tölti el a Széche­nyi -aknai nagycsarnok belsejét. Har írván lkak í »érettel vidáman énekeinek a DISZ Mnyászfiatalok, bányásznők örülnek az egyre fokozódó termelési eredményeknek, melyet a verseny téb- , ia hűen tükröz vissza, mutatva pé csbánya te lepi bányászok kongresz- szusi versenyben való példamutató helytállását., örülnek annak, hogy mór csak pár nap választ el bennün­ket legnagyobb ünnepünktől, az MDP It. kongresszusától. Erre u nagy nap­ra készülnek már két hónap óta. En­nek a napnak a tiszteletére íogadlák meg a mi ionon szeretett Rákosi dv- Harsunknak, hogy első kéthavi terv­előirányzatukat íebruár 24-ig mara­déktalanul betejezik. A* óra mutatója még három órát sem jelez, de a nagycsarnokban lévő padsorok egyre jobban meg,telinek a széncsata hőseivel, a munkásosztály legkiválóbb harcosaival. Pécs VI. ke­rület kommunistái taggyűlésre készül­nek. Mint még soha, úgy iparkodnak z fürdéssel, nehogy elkéssenek. A beszámolót Echter Antal elvtárs, üzemi párfctirfckár tartotta meg. Beszá­molt a nemzetközi helyzet feszültsé­géről, majd a kongresszusi munka­versenyben elért eredményekről s a lemaradás okairól beszélt. Elmondot- *a, hogy a 2.5 százalékos Lemanidást játszva be tudják hozni a pécsbánya- telepi bányászok, ha olyan munkaten- dillettel dolgoznak, mint az utolsó két héten keresztüli. —: Az biztos, hogy behozzuk — szóllak közbe az elvtársak, majd töb­ben azt is hozzátették: — Nemcsak behozzuk, hanem túl is teljesítjük, amit Rákosi elvtársnak ígértünk. A bányászok arcáról sugárzott a szót etet Pártunk és Rákosi elvtárs iránt. Az alkotás hatalmas erejét le­hetett leolvasni a bányászokról. Azt, hogy most is, mind már sokszor, is­mék tanujelét akarják adni annak, hogy a mi erős. harcedzett Pártunk, Központi Vezetőcégünk mindenkor számíthat rájuk, mart még szorosab­ban felzárkózva, szilárd elhatározás­sá! menetelnek Rákosi elvtárs útmu­tatása nyomán a többtermelésért, a szocializmus építéséért. Echter elviére a beszámolója to­vábbi részében fokozott éberségre hívta fel az elvársak figyelmét. Rá- muatott arra, hogy Póosbányán nem­csak a kommunisták és a becsületes dolgozók készülnek a Pártkongresz­ázasra, hanem az ellenség is. Széche- nyi-aknán „Hunyadi-páncélosok" és olyanok, mint Ferenci Ilona, 60 hol­das kuláknak a lánya is dolgoznak, akik babért aratnak az igazolatlan inű- szakmulasztásban és természetesen „finoman” igyekeznek gátat vetni a Kongresszusi Hét sikere elé. Szabo­tálják a termelést, úgy, hogy a kevés- lé képzett elvtársakat igyekeznek le­beszélni a többtermelésért vívott harcról. Az ünnepi taggyűlés legkiemel­kedőbb része az új harcosok, a tagjelöltek felvételében nyilvánult meg. Ez a taggyűlés megcáfolta azt a hamis nézetet, amely tavaly uralko­dott a Széchenyi-alcna pártszervezeté­ben: „nincs olyan, akit felvehetnénk Pártunk soraiba." De igenis van! Ez támasztja alá az a tény, hogy ezen a taggyűlésen ö íiatalt, vagyis majd­nem annyit, mint tavaly egész éven át,-— telvetlek tagjelöltnek. Olyano­kat. akik a kongresszusi munkaver- seuyb/n kerültek a felszínre jó műm kájuk révén. Akik kommunista helyt­állással harcolnak a több szénért, Pár­tunk és Központi Vezetőségünk vörös zászlajáért, nagy ünnepünk, az MDP lí. kongresszusának győzelméért. Ezek közé tartozik a 19 éves Steisszer Fe­renc is, aki őszintén elmondja: mi­ért szeretne tagja lenni a Pártnak. A múltban láttam a különb­séget — mondja — a szegények és a gazdagok között. Én a szegények­hez tartoztam s a szüleim c-sak úgy tudtak nevelni, hogy italt ólába járás helyett a kulákoknál dolgoztam, igaz, hogy akkor még gyerek vol­tam. de nagyon jól emlékszem arra a hatalmas falra, amely elválasztot­ta a szegényeket a gazdagoktól. Ezt a falat a Párt ledöntötte, félresöpörte a tőkésekéi az útból. Azért szeretnék kommunista lenni, azért szeretnék a Párt soraiba bekerülni, mert úgv ér­zem, hogy ott a helyem, sokkal job­ban kivehet cm a részemet abból a harcból, amelyet a mi szeretett édesapánk., Rákosi elvi ars vezet. Steitatater elvtárs szavaiból megál­lapítható, hogy valóban az élcsapat­ban van a helye. Eléggé fejlett, meg­látszik rajta, hogy a felszabadulás kezdete óta állandó aktív harcos, ként szerepelt az ifjúsági mozgalom­ban. A taggyűlés hosszantartó taps­sal ünnepelte az új, friss erőt, aki^ nek tagjelöltíelvételét a jótállók vé­leményének alátámasztása után egy­hangúan elfogadta. — Még jobban ki akarom venni részemet a munkából, mint eddig — mondotta Lévai János elvtárs, aki szintén a Pártba való felvételét kér­te. Lévai elvtárs szintén fiatal harcos, aki a kongresszusi munkaversenyben elért 120—130 százalékos teljesítmé­nyével még nincs is megelégedve. — Ugv érzem, hogy valami fékez a nagyobb teljesítmények elérésében — mondotta — és rájöttem arra, hogy sokkal hasznosabb, több és jobb munkát tudnék teljesíteni, ha nem, mint pártonkívüli, hanem, mint kom­munista harcolhatnák az élenjárók között. Lévai elvtárs felvételét kétszeresen alátámasztották az ajánlók is, akik elmondották, hogy közel egy eszten­deje dolgozik az üzemben, de nem hagyott ki egyetlen műszakot sem. Sőt" 3—4 pótműszakot is teljesít, csak azért, hogy Széchenyi-akna bá. nyászni nyerhessék el a nagy di­csőséget jelentő kongresszusi vörös zászlót. Harmadiknak Gyűrik Rozália nevét oilva-vs-a a pért tót-kár elvtárs. Gyűrik Rozália niői-esíKés Rákosi elvtárs hívó •.zavara jelentkezett .bányásznak ezelőtt egy évvel. Munkájút mindig becsület­ei teljesítette és amint az ajánlók is mondják: Nagyon sok férfi-csillésen is kifog ági/ a munkafegyelem, mini a ter­melés terén. A -taggyűlés Lévai elvtár sat és Gyárik Rózáitól is egyhangúlag elfogadta. — Miért kéred felvételedet a Párt­ba? — kérdezte Echter elvtárs Baracs­kai János 17 éves ifitől. — Azért akarok az élcsapatnak tag­ja lenni, hogy folytathassam azt a har­cot, amelyért édesapáim életét áldozta Baracskai elvtárs édesapja a szén- csata frontján esett ed tavaly, és úgy érzi, lwgy azt a küzdelmet, amelyből édesapja kidőlt, sokkal eredményeseb­ben tud ja folytatná, ha a páxtmunkábó! is tevékenyen kiveszi a részét- Ezért kérte a tag jelöl tf elvételét és ezért kér­ték a többiek íj Meder József, Gróf: Károly, Magyar Istvánné és a többiek. A lelikesJmngú' ünnepi taggyűlés is inét nagyot lendített a Széchenyi-akna kommunistáinak a termelés frontján vívott harcában, mert az idősebb elv­társi k mellé új erők kerültek. Olya­nok, atkák eddig is önfe’áldozőan liar coliak a több szénért, s akik ezen a taggyűlésen megfogadták: Még jobb munkával készülnek dolgozó népünk legnagyobb ünnepére, a közeledő Párt kongresszusra. Bányásznépnevelők a Kongresszusi Hét sikeréért Bányászpáriszervezeteink alaposan felkészültek a Kongresszusi Hétre. Ez á!Z előkészítés már a Hofhesrr-gyár dolgozóinak lelkes kezdeményezésekor kezdődött és most a Kongires-zusi Hét előestéjén teljes egészében kibon-tc kozott. Vasárnap délelőtt a pártszer­vezetek mozgósították népnevelőiket alak Lakásról-lakásra jártak, hogy fel­világosítsák a bányászokat és hozzá­tartozóikat. A bányászasszonyok me leg szeretettel fogadták a látogató elvtársakat. Pártunk segítő kezét lát­ták bennük, azt, hogy a kommunis ták mindig ott vannak, ha valami ko­moly feladat megoldásáról van szó. Ml volt a céljak a népnevelők­nek? Az, hogy megmagyarázzák a kongresszusi munkaverseny és az MDP 11. kongresszusának ha1almas jelentő­ségét. Azt, hogy a forrón szeretett Rákosi elvtéirsunknakt tett ígéretet, melyet vállaltak bányászaink, ne csak -teüjesitsék, hanem túl is szárnyalják. A MESZHART bányászai kéthavi ter­vük február 24-re való befejezését vállalták dolgozó népünk nagy ünne­pére. Azonban ezidáig lemaradás mu­tatkozik, melyet éppen a Kongresz- szttsi Héten kelti behozni. Szabolcsbányatelepen elsősorban a lemaradás okozóit, az igazolatlan mű­szakmulasztókat keresték fel, hogy megvilágosítsák előttük: milyen ha­talmas károkat okoznak nemzetgaz­daságunknak azzal-, hogy ok nélkül n-em járnak rendszeresen munkára. Ed­dig, az igazolatlanul mulasztók nem TANULJUNK A BOLSEVIK PÁRT TAPASZTALATAIBÓL A bolsevik nevelés iskolája a pártgyűlés A gyakorlat bizonyítja, hogy a pártgyűlések-nek a bol­sevik nevelés egyszerű iskoláinak milyen óriási mozgó­sító és nevető hatása van a párttagokra és tagjelöltekre Megállapított tény az, hogy mm várhatunk a gyűlé­seken magasfokű aktivitást és hogy a bolsevik kritika és önkritika szélesen kibontakozzék, ha azokat kellő elő­készítés nélkül, túlterhel' és általános jellegű napirend­del tartjuk meg. Pártszervezetünk gyűléseit rendszerint liavohla két­szer lantjuk, s ott. a párton belüli, vagy az üzemi élet egy-két konkrét kérdését tárgyaljuk meg. A gyűlés pon­tos helyéről, idejéről és napirendjéről minden kommu­nistát idejekorán értesítünk- A pártgyűlés előkészítése so­rán a pórth 1 za'niia-knak kötelességük hogy a megvitatásra kerülő kérdést előkészítő munkájuk során ne csak ma­guk tanulmányozzák, hanem tanácskozzanak a hozzájuk beosztott párttagokkal, sőt ha a kérdés természete meg­engedi, pá rl-on k ívű li el; ke 1 is. Nemrég az egyik nyilvános párlgyűiésen az'19át-es tavaszi vetés előkészületi munkáival foglalkoztunk. Ru­denko, I.erner, Makszimov és Marcsenko elvtársak mint bizalmiak behatóan elemezték a helyzetei, ellátogatlak a műhelyekbe, beszélgetitek a kovácsokkal és ácsokkal, rámutattak, hogy bár a mezei munkák elkezdéséig még sok idő van bálira, de máris igyekezni krft a szerszá­mok előkészítésére. Műhelyeink a hizalroiak jó mun­kája következtében versenyt indítottak a munkáik gyors elvégzésére, s a pártgyfllés napjára befejezték a ve'fl gépek kijavítását, előkészítettek 20 boronát és 30 kézi kukorica ve tő-gépet. A kommunisták akti vitása és öntevékenysége n«p- ról-naprá fejlődik. Igen gyakran terjesztenek a pártgyű­lés elé nagyfontosságú kérdéseket. Dmitri] Nyegyelko és Alekszundr K ligán például fölvetették a kérdést, hogyan lehetne gépesíteni az állattenyésztésben a sok munkát Igénylő folyamatokat. A gyűlésre mindenki tevékenyen felkészül#. Nyegyelko, a kolhoz elnöke volt az előadó, Kugán, Lemer, Fedotov és Makszimov elv'JSrs-ak a leg­apróbb részletekig ni/egismerkedfieík a gazdaságok hely­zetével, a taknrmánvélökészítés és takarmányozás meg­szervezésével, a fejőnők munkájával, azzal, hogy mibe kerülne a kolhoznak a takarmányfeldolgozás gépesíté­se, önműködő itatok felállítása, villamos fejőgépek és nyírógépek beszerzése. Szakemberek bevonásával kiszá­mították, hogy mindez 25—40 százalékkal emelné az állattenyésztés termelékenységét. A kérdést minden ol­dalról részletesen megtárgyalták. , A gyűlésnek n kérdéssel kapcsolatban hozott határo­zata programmol adott az álllaltenyészltő gazdaságok munkájának megjavítására, s meghatározta konkréten minden egyes kommunista kötelességét. A pártgyíílés után az agitátorok, s a faliújság a pártonkfviiliek elé tárták a gyűlés határozatát, s a kolhozparasztok egy­hangúlag támogatták a pártszervezet kezdeményezését. A kolhoz vezetősége átválté a gyakorlati munka irányí­tását, s ma már befejezéshez közeledik az állatenyészlü gazdaságok gépesítése. A pár'igyülésietkem a viták aktivitása nagymértékben függ az előadó képzettségétől. Ezért a legkomolyabban gondoskodunk arról, hogy segítséget nyújtsunk az elő adónak, ellátjuk őt a szükséges irodalommal. A mi kolhozunk milliomos kolhoz, amely évről-évre fejlődik. Pártszervezetünk állandóan gondoskodik arról, hogy a kommunlskVk példámul»'ássa! és bolsevik agiíá dóval vezessék a tömegekét. A kommunisták a szocin lista verseny kezdeményezői és nagyszabású politikai tőmegmunkát végeznek a kolhozparasztok között. Saját tapasztalatainkon keresztül meggyőződtünk arról, hogy a gyűlések sokoldalú előkészítése, magasszín­vonalú levezetése, az elfogadott határozatok pontos be­építése megerősíti a pártszervezetet, fokozza harckész- végéit, és elősegíti a kommunisták helyes eszmei neve­lését. Agafja Kvasa, a „Hruscsov“-kolhoz pártszervezetének titkára. látták teljes tisztám azoknak a. hatal­mas károknak a nagyságát, melyet elkövettek sajálmaguk és dolgozó né­pünk ellen. Nem is láthatták tisztán, mert, miiut több helyen kiderült, ed­dig a pártszervezetek csak mel’ékkér- déskőnt kezelték az egyéni felvilágo­sítás módszerét. így volt Daisch And­rás vájár is, alci minden hónapban szokott bumfeni, és amikor a népne­velők megkérdezték tőle, hogy miért teszi, akkor egyszerűen nem tudott feleletet adni. S' De most már kezd előtte világosod­ni. A népnevelők látogatása után töb­bet nem tog igazolatlanul távolma­radni az üzemből. Daisch András megköszönte a felvilágosítást és bú­csúzóul csak annyit mondott: „Jöjje­nek el máskor is.“ A népnevelők elmentek a György- aknai legénylakásba, hogy tájékoztas­sák az ott lakó bányászokat a Kon­gresszusi Hét, a Központi Vezetőség és a Megyei Pártbizottság vörös zász­lójáért folyó küzdelem hatalmas je­lentőségéről. Bányászpártszervezeteink vezetői eddig azt hitték, hogy az igazolatlan műszakmulasztók túlnyomó többség­ben a legénylakásókban lakó dolgo­zók közül kerülitek ki. Az ott, járt népnevelő, Farkas elvtárs véleményt szerint is, ez a helytelen megállapí­tás abból adódott, hogy a pártszerve­zetek vezetői ezidáig kevés gór.do fordítottak az ott lakó új, fiatal har­cosok nevelésére. Persze a valóság az, hogy ott is akadnak bumlizók, d< ezeket nem lehet az ott lakó rendesei dolgozó, a munkaidőt pontosan be tartó és kihasználó többséggé’ egy kalap alá vonni. A beszélge tés folyamán kitudódott, hogy az ott lakó bányászok hűen követik a kom- munislák példamutatását és vállalták hogy a köztük lévő műszakmulasz­tókat- saját maguk nevelik meg, hogy különösen a kongresszusi munkaver­seny betetőző szakában, a Kongresz- szusi Héten, még csak véletlenül sem kerüljön ki közülük bumlizó. Leszűrve a tapasztalatokat, a va. sárnapi agitádós munkából megálla­pítható, hogy sokkal nagyobb ered menyeik elérését lehet biztosítani, ha a pártszervezetek központi kérdésként nézik a népnevelő és az egyéni agi­táció jelentőségét. Rákosi elvtárs ok­tóber 28-i beszédében rávilágított ax- ra, hogy pártszervezeteink egy kissé elhanyagolták a bányászok politikai nevelését. Ezt keli most fokozott ütemben pótolni, mert ez az alapja a többtermelésnek. De ez mór a vasár- •napi agitációt követő első napon is megmutatkozott.. Az aknákon ilyen nagyléts2ámú leszálló meg talán soha­sem volt. Azt kell látniok a pártszer­vezetek vezetőinek, hogy a népneve- lés harci kérdés. Harci azért, mert ahol Pártunk tagjai, a kommunisták agitálnak, oil nem agitálhat az ellen­ség. Ahol pi áig a dolgozók szorosan lelzárkóztak a Pártunkhoz, ahol jól kiveszik részüket a kongresszusi ver­senyben, ott van is eredmény: emel­kedik a termelés. Az élenjáró üzem pedig elnyeri a legszebb jutalmat: Rákosi elvtársunk, Központi .Vezető­ségünk vörös lobogóját.

Next

/
Thumbnails
Contents