Dunántúli Napló, 1951. február (8. évfolyam, 26-48. szám)

1951-02-18 / 41. szám

8

II Jl FL 6

1951 FEBRUÁR 18

A Pécsi Magasépítés kultűrbrigádja készül a Kongresszusi Hétre

F*bs«ir ^»Jén Indáit meg az ©Tstó- gos kuttnirvesisecy üzenzetok át Tárosé kcMiosoportJaink számára. A neT'ezések nagy száma és az efiőké- szütetek te «st Maonyítjáte, hogy városi és megyei üzemi, föfefcolsi és tő- miEgazervezeü kuItórgá rdáMk megértettek a fadíúrvenseny nagy jelentőségét, mely a faltra ktetWrTeiseny utón í Tarosokban és ipari üzemekben is nagy fordulatot., döntő frontáttörést jelem kulturátte mtmkAnjk.ban.

Kttlfárcsoporíjalnk hétét óta lelkesen készülnek * Terseny bemutatkozó előadására, melywt a BárJfcon- gresszu« tisztelteiére a napokban tartanak meg. Az előadott Tersek, színdarabod énekek, dolgozóink nagy Pártunk iránt érzett forró szeretettéi fejezik ki.

A Pécsi Magasépítés együk* azoknak az üzemeknek, melyek a legnagyobb létszámú kultúrcsopos'ttel neveztek he. A C5 tagú kórus, a színjátszók és népiiáncosok és szavalok, óssatsen mintegy 110-en, lelkesen készültek a próbákon. A megtanult színdarabok, táncok mellé újakat is tanultak. Igaz, a próbák a vállalat különböző termeiben folytaik, mert a kultúra Dthont több, mint kétszeresére bővítik és a munkálatok még javában tartanak. De az ott dolgozói: vállnfltók, hogy a Pártkongtresszus napjára a munka nagyját, a kőművesmunkákat elkészítik s ha nem is lesz olyan szép, mint néhány hét múlva, előadást már lehet tartani benne.

A Pécsi Magasépítés küifcúrcsopo ríja szellemben, harckészségben megfiatalodott. Hónapokká!) ea&Lőtt, még súlyos hibák voltaik, az azóta már leváltott vezetők az ellenség vonalát viliék. Békésüké elszakította a kul- tórcsoportot a pártszervezet irányításé tóí és a dolgozó tömegektől, elsősorban a fizikai munkásoktól, szembeállította a fizikai és szeltem dolgozókat, buras oá sztárszeHemet vitt a csoportba. Utódja, Keresztes Rózsi te csakhamar súlyos hibákat követett el. Kiskíróilyoskodoit a fegyelmezetlenséget még inkább elősegítette s bár tánctanfolyamot végzett, új táncokra nem tamíiott* a táncegyüttest. így szán egyre-másm otthagyták a Jtultúrgárdát a fiatalok. Somogyi József kultúra tthon-igazgató hibája (aW egyúttal a szaikszerveael kuítúrfelclő- se is), hogy nem mert erélyesenhoz- tö nyiitm t kérdéshez. Lényegében még mos« sem láeja tisoctón, memnyi kárt okoztak ezek a volt vezetők egy iüyen nagy válalat, mint a Magai-epí- tée kuítnrráHte tömegnevelő munkájának.

Igaz, ásót* már értek eredményeket. Ezek közé tartozik, hogy a kultúrosoport nagy része már új, Hatul munkásokból, munkáslány okból áll. Eredmény az te, bogy nagyszabású, as egész város és megye építkezésein« kiterjedő fcutttkznuika újjászervezéséhez hozizáiláttalc Egyedül a börgyári építkezés dolgozói közül 17 aktívát snerveztek már bo a köz- potóá kuitúrcsoportba. Ez a szám, mmi mondják, a Kongressen sig még legalább 10—15 fóveű emelkedik a többi nagy építkezésektől. A kultúr- csoport a Kongresszusi Héten kultúr- brigádokba osztva «sorra járja azépif- kezéscíret, rövid kultúrműsorrai a vál1 látások teljesítésére és túWdljesJíiésé- re lelkesíti a dolgozókat Ezenkívül a kongresszusi versenyben kiváló ered ményeket étiéit legjobb építkezések számára az egész kultúrcsoport ad műsort, ünnepelve szeretett Pártunkat, szemeteit Rákosi elvtórsunkat, az ősz- azaülő KongressOTat és a váílaJások teljesítésében élenjáró dolgozókat, brigádokat. A Jövő héten fcivísak a rendbeli ozott könyvtáraikat te az egyes építkezésekhez.

Az eredmények melleÄ azonban még mindig sok a hiba, hiányosság.

Az egyik legsúlyosabb, hogy a kul- túragilácíó éles fegyverével nem harcolnak eléggé keményen és következetesen az ellenség ellen. A küttúr- csoportot nem fűti kellően aiz ellenség elleni gyűlölet, nem forrasztja őket szoros, harcos egységbe. Meg kell tótotok a Iniit urak ti váfcnak — s ezt rendsaares politikai és JcuHturális neveSőmunkával kell elsősorban, al ■ érni, — hogy itt, a Tito-banda szomszédságában a termedé« terén csakúgy, mint kulturális területen, a legelszántabb harcot kell folytatnunk az imperialisták és elsősorban Tito fasiszta rendszere ellen.

Gondolják meg, hogy amíg a Magasépítés dolgozóinak minden tehetősége megvan, hogy a becsülettel

végzett munka utón művelődhessék, szórakozzék, addig a jugoszláv bör- tőnépftkezási dolgozók {mert ott lakóházat nem építenek), éhesen, kontra fáradtam haraiérnrk az üres asztalhoz, éhségtől síró gyermekek közé. Semflyem kulturálSs Lehetőség nincs számukra, tegíeljsibb m amerikai filmgyártás és ponyvairodalom fércmüverl, gyükoaságokról és más edjaeságoforőí szóié Medványok övök- tőznek felé a plakátokról és kirakatokból, nMÍlyekból nem kémek a jugoszláv dolgozók.

A magasépítési kulWrcnoport másik hibája, hogy még nem elég tudatos bennük, hogy mindern.; a Pártának köszönhetnek * épp ezért nem ttrdják még hűen. kifejezni dolgozótok forró szerei-étét. Ez látszik műsorukon is, mely még nem eléggé flejjeaá M ezt a határtalan enerefcetet. De látszik a pártszervezettel és a Párt segéd csapatával, a DlSZszeivezottel való kapcsolatukon is.

* _

rA Magasépítés ^uttárrmmkásal küszöböljék ki htbáilcat és « kongresszusi felajánlásaikat továbbfejlesztve javítsák meg, fejlesszék ki az építési dolgozók kultúrmunkáját, művelődését. Harcoljanak vele Pártkongresszusunk sikeréért, a béke ellenségei fölötti győzelemért!

Nagy sikerrel zárultak le a esc vas irodalmi esték Moszkvában, Ez volt a csuva* írók első fellépése a főváros dolgozói előtt a szakszervezetek házának oszlopcsarnokában. Az estei hangverseny zárta be, amelyen csttvas ének- és táncegyüttes nemzeti táncot adott elő.

Szovjet képkiáliítás Pécsett

Vegyen takarék bélyt^ -.. vagy legye pénzéi t a karéJíbetétkönyvbe

A szovjet képzőművészet a szocialista realizmus útját járja. Ennek az az alapja, hogy a Szovjetunió meg- szűntette a kizsákmányolást, tehát a szovjet képzőművészet nem barzsoá társadalomnak dolgozik, hanem magának a dolgozó népnek. A Szovjetunióban végbement társadalmi átalakulás tette lehetővé, hogy a széles néptöme- megek a művészeten keresztül is megszólalhatnak s « dolgozók azok, akiknek ez az új művészet szól. Ez a művészet népi alapból származó e meglátjuk benne a szovjet népei, annak életét, jövendő célkitűzéseit, vágyait.

A sokrétűség sz, mely ebben a ma megnyíló kiállításban annyira szembetűnő. Megtaláljuk .benne az Októberi Forradalmat. Lenin elvtársat. amint megérkezik Peí.rográdba. megtalálhatjuk a Forradalom vezetőinek, a szocializmus építőinek képeit: Lenint, Sztálint, Kirovót és a többieket, megtalálhat íitk az ipar és a mezőgazdaság feilendülését, a természet átül okítást, a tervek korszakát. Látjuk Sztálint az óriási vizierőműmél Grúziában, megtaláljuk a sztahanovistákat és a Szovjetunió hőseit ábrázoló képeket, a ko’.bozél-ctet. Látjuk a Szovjetunió gyönyörű tájait. Ez a ml képzőművé- szernäc számára is nagy tanulság, mert ml már lassan-lassan elszoktunk a tájképek és csendéletek festésétől. A szocialista realizmus nemcsak azt jelenti, hogy dagadó Izmokat, nagy nekifeszülést ábrázoljunk, hanem jelenti azt is, hogy mindazt, amiben élünk, arait látunk, a valóság erejével, fejlődésében jelenítsük meg. Ehhez

hozzátartozik a táj szépsége te. Ént itt Baranya gyönyörű vidékein különösen meg kell szívlelnünk.

A szovjet festőművészet jeHtegratra sége hogy váltómtos. bő a témaköre További jdüogzetessége a gazdag fes- Tőiség és a színek optimizmusa. ’Ahogy a szovjet emberek a szovjet irodalom,, úgy a szovjet festőművészt!* te ettől a derűs, ragyogó színektől gazdag op- íímirmiissa! van tele. A szovjet emVr munkája, törekvései, tervekre épült vágyai, egész szabad és boldog dleíe fejeződik ki a képekben. Igen szép Gcraszimov SztáUn-képc, Toidze: Sztálin és Lenin, Brodezürij: Gmkij, Nyesztorov: Pavlov, Plasztov: A szé- nakaszálö. Döjneka: A jövő repülői. Módón-—-Kolacsev: Lunyev. a partizán. Makszimenko: A főid gazdái c. képei.

Végigvonul a képek témáján a Bolsevik Párt harca, az intervenciók kora, a gazdasági fellendülés, a nagyszerű sztálini ötéves tervek lelkes épi- tömunkája. A .,Leuin a fúvírószalag- nái", ,Árulót fo-g.tak” „Két kommunista vallatása” „A ftiilomai sarki erőmű", az „Uj Moszkva" „Traktorok a fűrésztelepen" e, a gyönyörű tájképek, mint például * „Hajnal a feuJtyúrpark- ban“ mind ezt bizonyítja.

Az ölvén színes nyomat a Szovjetunó festészetének szfne-javát mutatja bo városunkban s ezzel a Szovjetunió újabb nagy segítségét vallliaitjúk magunkénak. A ki-álHtiás megnyitása fél 12 órakor lesz a Városi Múzeumban

BÁNYÁSZOK — BÁNYÁSZOKRÓL

Köszönetét kell mondanunk a Magyar-Szovjet Társaság kiadóvállalata- nak, az Uj Magyar Könyvkiadónak, amiért lehetővé tette, hogy mi is elolvashassuk A. Volosin Sztálin-díjas regényét, a szovjet bányászok életérői, a természettel vívott hősi küzdelmeiről és nagyszerű győzelmeiről beszélő „Kuznyecki föld“-eL Nagy öröm, ritka élvezet volt számunkra, ugyanakkor felbecsülhetetlen értékű tapasztalatokkal és tanulságokkal is járt a könyv olvasása. Csak egyet hiányoltunk: azt, hogy nem olvashatja mindjárt velünk a regényt hazánk valamennyi bányásza.

Ezt szeretnénk legalább részben pótolni, amikor megkíséreljük röviden elmondani, miről is van szó tulajdonképpen ebben a lebilincselöen érdekes, politikai és szakmai szempontból nagy nevelőhatású regényben.

A Nagy Honvédő Háború végétért. A végső diadal a Szovjet Hadseregé: a fasiszta fenevad legyőzötten a porban hever. Kogov, a hőstetteiért többszörösen kitüntetett gárdakapitány és egyik legderekabb katonája, a Szovjetunió Hőse, Danyilov szakaszvezető is leszerelnek és hazatérnek szülőföldjükre, a gazdag Szibériába, Rogov bányamérnök, Danyilov pedig fodrász volt a háború előtt.

A bányamérnök első útja, természetesen üzemébe, a bányába vezet. Bol- dogan_ látja azt a hatalmas lendületet, amivel az üzem dolgozói harcolnak az egyre több szén kitermeléséért, hogy segítsék, siettessék a szeretett szovjet haza újjáépítését, további fejlődését, Mint a fronton, roham előtt, Rogov mérnök egész szivével, akaratával és tudásával veti magát a harcba és élére áll a lelkes küzdelemnek.

Lázba hozza az egész bányát. A dolgozók mellette vannak. Terveinek leglelkesebb hívei a fiatalok, akik első vonalbeli támogatói a gyakorlati végrehajtás terén is. De nem nélkülözi Rogov az „öregek" támogatását sem. Homjakov, a bányamérő saját elgondolású Kombájnja megszerkesztéséről az utolsó láncszemet adja a ciklus gépesítéséhez. Kiváló segítőtársakat kap Nyikoláj, az ifjú' bánya- technikus és menyasszonya, Annuska személyében, akik jövő terveik, életcéljuk valóraváltását látják abban,

hogy győzelemre segítik Rogov terveit,

üzemi tervüket és az új sztálini ötéves tervet.

Legfőbb, legnagyobb segftője a Párt. . Aki mindig, mindenütt ott van, segítésre, támogatásra készen, alti mintha ezer szeme volna, rögtön meglátja a bajokat és keményen lecsap a hibákra, az Bondarcsuk, az üzemi párt- szervezet titkára. A Párt atyai karja vezeti és irányítja állandóan Rogov mérnököt, hogy útjában ki tudja kerülni a nyaktörő akadályokat és ta- níta, hogy bátran, nyílegyenesen törjön előre a cél felé.

Végül is győz Rogov mérnök terve. Győz a bányaüzem és elhódítja a Kuz- nyeck-medence bányaüzemeinek vándorzászlaját. Győz Rogov,, mert egy a népből: egy a céljuk, egy az akaratuk. Rogov bányamérnökben a szovjet nép ellenállhatatlan ereje diadalmaskodik. Az a derűs, bizakodó, egészségtől duzzadó erő, amely a regény hőseinek minden tettét, életük minden megnyilvánulását, még szerelmi életüket is jellemzi és ami a szovjet emberek sikereinek forrása a termelő munkában és páratlan hőstetteinek háború idején.

Ez a magyarázata a szovjet lélek rendíthetetlen nyugalmának, annak a

biztonságnak, amivel a jövő elé tekint. Ez acélozza meg a békéért harcoló százmilliók hitét és fokozza mind erősebbé harci akaratukat. Ezt fejezi ki Danyilov vájár, a Szovjetunió Hőse, amikor az állami megbízásból Londonba készülő Zinaida Ivanovnához, Nyikoláj anyjához a következő szavakat intézi:

„Aög|Tia jeütenHegi gazdáinak azt izeniük: ha a szükség kívánja mi nem felejtettünk el harcolni! Csak míg félelmesebbek leszünk.“ Az erős, fiatal kuznyecki föld él, lélegzik a könyv nrnden sorában. Az erős, hatalmas szovjet föld, amely olyan embereket termel ki, mint Rogov, Danyilov és társaik, a szovjet bányászok harcos serege, a szovjet dolgozók milliói — a régi világ átalakítói, az új élet, a kommunista társadalom megvalósítói, a béketábor védelmezőL

Kősa Lajos

kiváló munkás,

(Bésr.let au „Egy bjelornss* partizán feljegyzései“ című könyvből.)

Éjjel átvergődtünk az ingovátiyon egy kts szigetre. Vizesen, halálos fáradtan érkeztünk meg. Jó lett volna tüzet rakni, és megmelegedni, de nem lehetett. Nem messze tőlünk, a „Zsala"-szovhozban németek voltak.

Egy kis szélcsendes helyet kerestünk. Száraz leveleket s moháthordtunk oda, néhány száraz gcly- lyat szúrtunk a földbe, majd fenyőágakból tetőt készítettünk. Mglehetősen kényelmes kis lombsátort eszkábáltunk így össze. Romon Naumovics Ma- csurszkij, aki elsőnek mászott be, valósággal áradozott a gyönyörűségtől. Meleg is volt, száraz is volt ez a kis fészek s olyan illat terjengett óda- berni, mint a réten.

A „Fenyő”-tzovhoz és Posztala falu közölt egy kis erdei tisztáson gyűltek össze, a kommunisták 1941 július 21-én. Összekötőink a tisztástól négy kilométerre várták őket. Engem mindez a munkások forradalom-előtti titkos május elsejei összejöveteleire emlékeztetett.

A tisztás közepén egy megfeketedett égerfalönk állt ki a földből. Petrenko négy cöveket vert be még mellé a földbe, valahonnan elökerítetl egy deszkát és rátette a tönkre. Ez lett a titkár asz- fala.

Andrej Sztyepanovics Luíerov régi szokás szerint megkopogtatta ceruzájával a rögtönzött osztott,. Egyszerre csend támadt. Mindenki közelebb húzódott. Félkörben ültünk a fiivön.

— Ki gondolta volna, ki hitte volna • ívtársak, hogy körzeti párt gyűlésünket egyszer majd ez-n az elhagyatott erdei tisztáson kelj megtartanunk, kezdte meg megnyitó beszédét Luferov. — Dekát iord idők jöttek ránk, nehéz viszonyok közé, kerültünk, De a mostan' nehéz körülmények között sem szabad csüggednünk, hanem ördeláldozáan és kitartóan harcolnunk kell a mi igaz ügyünkért. Ezen a helyen most a földalatti pártbizottság gyűlt össze.

V. I. KOZLOV:

KOMMUNISTÁK

Néhány tucat kommunistához beszélek. Meg va- fyok győződve arról, hogy minden körzetben legalább ennyi kommunistát lehet összegyűjteni Tehát élünk. És élni is lógunk, drága elvtársak, harcolni fogunk utolsó csepp vérünkig!

— Most pedig- elvtársak, felkérlek benneteket, hegy mutassátok meg tagsági könyveiteket.

Mindenki mozgolódni kezdett■ Ki a kabátbélését fejtette fel, ki a sapkáját fordította ki, egyesek a csizmájukat vagy a cipőjüket húzták le, hogy a talpbetét alól kihúzzák pártigazolb&nyukal.

Andrej Sztyepanovics fénylő szemmel, hosszasan nézte a felemelt tagkönyvek piros szőnyegéi. Percekig állt így mozdulatlanul, de • senki sem eresztette le kezét.

— Kukrás! — szólította meg hirtelen az elnök a jelenlévők egyikét.

A megszólított nyomban felemelkedett.

— Ülj le, — mohdia Luferov. — Nem lehet látni a mögötted ülőket. Miért nem mutatod a tagkönyvedet? Elveszítetted, i:agy odaadtad valakinek megőrzésre? Mond meg az igazat!

Alekszandr Kukras, a radkovicsi községi tanács elnöke zavartalan hunyorgói ott, kerülgette a szót s a füle tövéig elpirult... Bűnösnek érezte magát s akaratlanul is irigykedve és tisztelettel nézte szomszédai piros könyvezkéit.- Nem, Luferov elvtárs, nem veszítettem el a pártigazolványomat. Elástam, — nyögte ki végül Kukras.

Honnan tudjuk, hogy tényleg .’lastad-e, avagy megsemmisítetted? Hogy juthatott eszedbe, hogy tagkenvv nélkül jössz párt gyűlésre? ,

— Németek jöttek hozzánk. Féltem, hogy megmotoznak ... — Kukras bizonytalanul nézett hol Luferovra, hol a többi ebtársra s szemével az ismerős kommunistákat kereste.

— Te! Te még azt merted hinni, hogy ha elásod a tagkönyvedet, akkor a németek fel sem merik tételezni rólad, hogy kommunista vagy?) Megs into, galják majd a fejedet s ejnároznak? '

Kukras felugrott, mintha kígyó marja volna meg Könny csillogott a szemében.

— Elviársok! — kiáltotta élesük!fi hangon. — Elvtársak, adjatok két órát, csupán két órát s elhozom tagkönyvemet.

Bondar intett Jermphovi.esnak s az — megbeszélve a dolgot, Pasimnál — minden eshetőségre készen külöv biztonsági őrszemeket állított ki, egy embert pedig Kukras után küldött.

•,. Ez^n a gyűlésen megvitattuk a pártmunka Sztálin elvtárs beszédéből folyó harci kérdéseit, Elsősorban segítséget kellett nyújtanunk a pártszervezeteknek abban, hogy a löldolaUi munka új előttük még ismeretlen módszereire térjenek át.

De a legfontosabb az volt, hogy a' pártszervezetek tevékenységét a partizán-mozgalom kiszélesítő sere irányítsuk. Harcolnunk kellett azért, hogy t partizán-mozgalom az egész nép ügyévé váljék.

Egyhangú szavazással megválasztottuk a földalatti körzeti pártbizottságot. Megfogadtuk, hogy a földalatti munka nehéz viszonyai közölt, sem ej lünk foltot a Párt vakító tisztán ragyogó becsületén.

Felálltunk. Megrázó erővel szárnyalt a párlhim- nusz fenséges dallama a poloszjei ég felé:

„Fel, fel, ti rabjai a földnek ... “

... Bealknnyodolt. A gyűlés résztvevői már kizd tik szétszéledni. Egyszerre csak kilép Alekszand> Kukrás a nyárfaligetből. Csapzottan, zihálva jel”V) meg a tisztáson. Annyira elfuücdt a lélekzete hogy nem tudott szólni. Félrehajiptta köpenyét béléséből egy izzadságtól nedves párt-igazolvány vett elő:

— Itt a legkönyvem ... Bízzatok meg bármilyei feladattal, elvtársak!