Dunántúli Napló, 1951. február (8. évfolyam, 26-48. szám)

1951-02-02 / 27. szám

wst FEBRUAR 2 NAPLÓ Békebizottságaink gyűlésein a falvak dolgozó népe kifejezésre juttatja a Títo-banda elleni gyűlöletét JscuAr bóasip folyamán fallvta in kban * békeharc legnagyobb eseménye a békevédelmi törvényt ismertető kis- ygülésck voltok. Az előadók a törvény ismertetése. után hangsúlyozták., hogy ér, a törvény csak akkor válik hathatós fegyverré késünkben ha a munka újabb Hőstetteivel, hazánk vedére jenek foko­zásával, a bekéért folytatott küzdelem újabb sikeresei támasztjuk alá. Kongresszusi felajánlásokká 1 harcolnak a Tito-handa ellen Dolgozóink felháborodva és gyűlö­lettel vették tudomásul, hogy Tito és bandája eladja, nyomorba dönti a ju­goszláv <népet. A dolgozó parasztokul utolsó szám terményüktől is megfoszt­ja, a munkásolcat újból a tőkés ki­zsákmányolásba taszítja. A bori réz-, s kamniki ólom- és ónbányái; ameri­kai tőkések kezére kerültek, a gyufa­gyárakat svéd tőkések bitorolják. Ehe. zik, nyomorog a jugoszláv nép. de az áruló Tito hadildadásokra 38 millió dollár „segélyt" kapott legutóbb is. Cserébe sorozatos kihívásokkal igyek­szik megzavarni a népi demolzrattkus országok békés alkotómunilcáját. Ne­künk tehát fokozni kell a harcol, bé­kénk védelmét, s hazaszeretetünknek, helytállásunknak tettekben kell meg­nyilvánulnia. Falusi dolgozóink e békegyülésekeii egymásután tettek felajánlásokat a Magyar Dolgozók Pártja II- Kongrcsz- •rusára. Nagybajrnáson az épülő lá­ttáé.sház és napkösiotthon mielőbbi el­készülésére Bencze József dolgozó pa­raszt egynapi kocsifuvart, Fodor Béla és Rohan István 3 köbméter homok, Apáti Gyula 1.000 drb tégla szállítását, Márk vár János ács és ifj. Schoth Henriik segédmunkás a padlózást vál­lalták felajánlásukban. Dávid Simon ta­nácselnök a munkák irányításán és a takarékosság ellenőrzésén kívül szabad idejében maga is munkát vállalt az építésinél. A bátyi állami gazdaságban tartott békegyálése.n Czina bereue békebizott­sági tikkor a Tito-banda mesterkedé­seire hívta fel a dolgozók figyelmét- A dolgozók egymásután tettek felaján­lást. mellyel Tito elten, a békéért har­colnak. Az állattenyésztési brigád az áttatgondo-ziáisi normán felüt még , há­rom illáit, gondozását vállalták fejen­ként. A fejújítási brigád á ‘ gépjavító sokon kívül vállalta, hogy 6 dvb 25 személyes munkavállalói nyári lakást épít saját anyagból, A traktovosbrigád a traktorokat és mezőgazdasági gépe­ket feburár .24-ig üzemképes 'állapotba liozza. Minden nemzetiségű összefog a békeharcban De vidéki üzemeink búk együi ősein is lelkes felajánlások születtek a Párt­kongresszusra. a Komló Bányavidéki Építési Vállalatnál péildáuí Vékás! Jó­zsef felajánlotta: hogy eddigi 130 szá­zalékos teljesítményét a Kongresszusra 160 százalékra emeli. Batons József hékebizoltsági tag és Tárnái János vállalták, hogy minden határidős da­rabot 1 nappal előbb küldenek el. A békeharcban nemzetiségi dolgozó­ink is teljes erővel résztvesznek- Dél­szláv dolgozó parasztságunk mellett a németajkú dolgozók is mind jobban bekapcsolódnak a béke védelme nagy ügyébe. Kísújbányán Pollii FiiIöp bé­li etzizottsAgi elnök kijelentette: „Tud­juk, hogy a Szovjetunió nélkül leiga­zoltak tennénk ma is. Ve künk, néni et- ajkúaknalz, különösen - kötelességünk bebizonyítani ragaszkodásunkat n be­kéhez, népi demokráciához, Sztálin elvtárshoz, a világ dolgozóinak csilla­gához, valamint a mi nagy vezérünk­höz, Bákosi elvtárshoz." Békebizottságaink leplezzék le a háborús gyújtogatok hazai bérenceit A falusi b ék err* izgalom egyik legsú ivósabíb hiánya megyénkben az, hogy békebizottságaink, dolgozóink nem leplezik le kemény kézzel az ellensé­get, a Titoék fegyverkezésén vérsze­met kapott kylákot és a klerikális re­akció ügynökeit­Fokozzák tehát munkájukat a béke bizottságaink felvilágosítással, « mun- kafelajánlások teljesítésivel és az el­lenség elleni elszánt harccal is. Igv készüljenek Pártunk, a Magyar Dót go- '/ók Pártja II. Kongresszusára. A pécsi betegbiztosító új épületszárnyának építésénél ^ŐKeliincs vív az űj9 a SKtalaíinovlsísi isM^dsEer a isiarafíis&ggal cäreg házakat bontottak le, hogy he­tedikbe felépítsék a pécsi betegbizto­sító új, háromemeletes szárnyal. Nagy »ziikség van erre az épületrészre' a pécsi dolgozók egészségügyi ellátása, a rendelőintézetek túlzsúfoltságának megszüntetése érdekében. Ezen a munkán is: a régi lebont ás­nál és az új felépítésénél áll a harc ez áj, bátor kezdeményezések és a ma- radiság között. Egy időig, a második emeleti falegyen felépítéséig itt dol­gozott Szalay. Sándor és Poch Ferenc. Ml 11 duetten Szí ahánov-módszerrej dolgoztak és felajánlották, hogy át­adják munkamódszerüket —méllyel ok 280 százalékos átlagot értek "el - - a 130 százalék körül teljesítő többi kőművesnek. Erre azonban mégsem ke­rült sor, mert a maradi gondolkodás, a túlhaladott, régi módszerekkel való munka segítséget kapott, méghozzá azoktól, akiknek le kellett volna ezt győzni: a sztahanovistáktól. A haladók segítik a maradiakat­efapday Sándor és Poch Ferenc elv. társak: kitűnő munkál végeztek a me- liesi hányászházek építésénél, sorra megdöntötték az ellenség és az elma­radók minden rágalmát, bebizonyítot­ták, bogy a Sztahánov-módszerrel még jobb minőségi munkát lehet, végezni, mint a régivel. Azonban, amikor pár Kapra ehhez az építkezéshez jöttek, könnyelműen láttak munkához, lebe­csülték a feladatukat, nem végezték elég jó, minőségi munkát. Megfeled­keztek arról, hogy az ő munkájukat szinte nagyítóval vizsgálják és foko­zott követelményeket támasztanak ve­lük szemben. Szalay és Poch elvtár- *ak könnyű sikerekre törtek, cáak a •zúzalékos eredményeket nézték és nem ügyeltek eléggé a minőségre Siettek a kővetkező építkezéshez és nyomukban nem alakultak szíaháno. vista-brigádok — ahogy várni lehetett volna. A Szalayék csak a teli falakat, falazták, a sarkokat ott hagyták — mondja Bonce Béla kőműves —, pe­dig segítségükre volt egy nagyszerű Újítás is, melyet Kocsis Lajos építés- vezető talált fel cs „Makszimenko VezérlécDck" nevezett, el. Ez pedig két vaslemezből álló sarok, az összefutó falfelületek síkjában, méghozzá olyan megoldással, bogy nemcsak a falfelü. btek irányát, hanem a. téglasor meg­felelő vastagságát is jelzi. Ennek elle­nére nem dolgoztak lelkiismeretesen. Bence Béla a Scheffer-brigád tagja. Oda tartozik még Király Péter és Ko­kas László is. Elhatározták mind a négyen, hogy tavasszal már. t>k is Szta­hánov-módszerrel dolgoznak. A beszél­getések során rájöttek arra, hogy nem a módszerben volt itt sem a hiba, mórt a módszer jó. Ok úgy határoztak, hogy lelkiismeretesebben fognak dol­gozni. Érjenek el inkább kétszázszáza- lékof, de az minőségi munka legyen. Ez is több, mint a mostani 120—13 százalékos teljesítmény és azután a kétszáz százalékot, ahogy biztosabban belejönnek a módszerbe, könnyűszer­rel tovább növelhetik majd. A brigád tagjai azt mondják, hogy nem jól mutatták be náluk a sztahá- novista munkamódszert, éppen ezért tanulják meg ők jól és mutassák be ők jobban Majd adják dl másoknak a munkamódszerüket. A brigádon be. lül már eddig is megvolt a munka­módszerátadás. Bence Béla a .vaíiolás- hoz, Scheffer András a padlóburkolás­hoz és a falazáshoz, Király Péter szin­tén a falazáshoz. Kőkas László meg a vakoláshoz ért legjobban. Éppen ezért a munkának sok fortélyára, nyitjára megtanították egymást. Például ar­ra, hogy a padlóburkolásnál kél sor­ban, derékszögben kel! elindulni, vagy amikor a falazásnál háromnegyedes téglákat kell vágni, olyankor 8—10 egész téglát egymásra helyeznek és egyszerre vágják le, így .valamennyi egyméretű lesz. Ezenkívül ritka mal­terral falaznak, nem kenik be a téglát, mert a ritka habarcs úgyis befolyik a hézagokba. Vezessék be a gyorsfalazási módszert! A brigádon belül már meghonosítót eKnc idős •jánlottak föl 130 százalékos teljesít­ményt. és vállalták, hogy a határidők *lőrehozásával február 24-re tető alá kerül az épület. Do még biztosabb lesz •7. a vállalás, ha munkamódszereiket nemcsak a brigádon belül, hanem ál. talánoson tovább adják és vállalják nzt, hogy nem tavasszal, hanem már most. a harmadik emelet építésénél a gyorsfalazási módszerrel dolgoznak. Ez Item 130, hanem 200 százalékos ered­ményt jelentene. Dór* István nem kőműves, hanem ács-brigádvezelö, do azért őnéki Is van kozzászólása a kérdéshez. — Bizony helyes lenne, ha a kőmű ▼csők nőm húznák.halasztanák a szla- fcácovista módszerek alkalmazását, még akkor sem, ha történetesen az itt dolgozó két kőműves nem végzett va­llóban sztahánovista munkát. Bárcsak én ismerném a szovjet ácsok szlaháno- rista módszerét, bárcsak ezt mutatnák ke, tudom, hogy rögtön átvenném és prrszc megtanítanám rá a többi ácsol is. Dóra István fiatal ember. 24 éves és már 16 éves kora óta ács, de az öt­tagú brigád többi tagja még nála is fiatalabb. valamennyien DlSZ.ifjá- munkások. Dóra eíytárs lelkiismeretesen foglal­kozik társaival, akik nemrég még ál- képzősök voltak mellette. „Amit én tudok, azt ök is megtanulják" — ezt szokta mondani és így is cselekszik •Megtanította a többieket arra, hogy a betonozásnál az ablakálhidalás be­állításakor mindig ponlosan a vízvo. nalat vegyék. Eddig a koszorúgerfiiida kikötésénél voltak eltérések. Most megtanította őket, hogy először tart sák egyenesen, azután 150 conti távol­ságra kis lécekkel kössék be. utána drótozzák át cs akkor nem lesz behu- zódás. Dóra István az építkezés valamennyi dolgozójával együtt tétI pártkongresz szusi felajánlást, 130 százalékos állag teljesítményt és a faanyaggal való 99 százalékos takarékosságot vállalt. Teljesítménye 140 150 százalékos és valóban 1 százaléknál nem több a fa- anyag-selejt. Ezen a. téren nem is len­ne semmi hiba, de ott a hiba, bogy Dóra elviárs nem végez rendszeresen felvilágosító, népnevelómuilkál, pedig ez kötelessége lenne, elsősorban azért, mert kommunista, kétszeres kötelessé­ge lenne, mert az építkezésen kevés a kommunista és így tulajdonképpen kél ember helyett kellene népnevelő­nek lennie: egyszer az ácsoknál, más­szor a kőműveseknél. Mert ez az — a népnevelőmunka —, ami 'hiányzik az épületen és ahhoz is, hogy az új mun­kamódszerek gyorsan elterjedjenek n kongresszusi verseny során. TITO „SÁRGA KALÁCSA" Könnyel és sóhajjal teli levelek jutnak át a jugoszláviai határon hazánkba. Könnyel és sóhajjal teli leveleket írnak a jugoszláv dolgozók a szabadság és napfény, a boldog élet és a felemelkedés hazájában élő rokonaiknak. Köny- nyek és sóhajok buggyannak ki a levelek mindé , egyes sorából, keserű panaszok a féktelen ter­rorra, a könyörtelen elnyomásra, a Tito-adta „életlehetőségekre". Minden egyes érkező levél éhe­zésről, lerongyolódásról, kizsák­mányolásról beszél. „Mi még karácsony előtt be­őröltük az összes gabonát, nem tudjuk, hogy mi lesz velünk nyár­ig" — írják a rokonok Tito or­szágából, nyomor-országból. Miért fogyott már el a dolgozó parasz­tok kenyere, lisztje Jugoszláviá­ban? Miért néznek a kenyér te­remtői, a földművesek gondoktól barázdált homlokkal, félve az éh­ségtől, nélkülözéstől, a tavasz és a nyár, a jövő felé? Azért, mert Tito országában még a vetőmagot is elrekvirálták az- UDB-banditák, mert a bárom hektárnál kisebb földdel bíró szegényparasztoktól hektáronként 450 kilogram gabo­nát préseltek ki, míg a kulákok- nak hektáronként csak 250 kilo­gram terményt kellett beadniok. Azért félnek a jövőtől a dolgozó parasztok, mert nincs igájuk, ami­vel felszántsák a földet, mert. a bevetett földeket Vrtocsemac községben, Raicában, Zsupányban és még ki tudja hány helyen el rabolták tulajdonosaiktól és a gyűlölt kuli-koknak, a gyilkossá­gokban kitűnt UDB-seknek adták azokat. Ki tudna annyit termelni, hogy a feneketlen gyomrú Tito bandának, hogy a • telhetetlen im­perialista uraknak elegendő le gyen? Nap, mint nap gabonával, hús­sal, liszttel teli vagonok viszik az éhező jugoszláv nép szája elől az élelmiszert „kifelé", az imppría- listák felé az ugyanazon az úton jön be az országba az ellenszol­gáltatás: az amerikaiak kimustrált fegyverzete, a jugoszláv nép vé­réért cserébe adott amerikai lő szer. „Mi nem vágtunk az idén sem hízót, nektek jó, meri kettőt is vágtatok" — írják és keserű«» teszik hozzá: „Mi „jól" vagyunk, nem kenyeret, hanem „finom sár­ga kalácsot" eszünk", kukorica­kenyeret, ehetetlen, keserű má­iét. Bezzeg az urak nem „sárga ka­lácsot" esznek! Amerikai pénzen, szennyes dolláron vett inyenc- falatok várják a tttoista nagy­kutyákat. De nem nélkülöznék Tito kedvencei, a kulákok sem, Alsószentmártoni rokonainak irta egy ilyen szegényember vérét szí­vó pióca, hogy lányát fényesen előkészítette lakodalmára, bútort, kelengyét, — talán még vőlegényt is — vett számára. Mi nem kukoricától sárgáló „kalácsot", nem ehetetlen, elfo­lyó, dohos máiét teszünk aszta­lunkra, — a mi gyermekeink foszló, fehér kalácsnak valóban beillő kenyeret majszolnak. A mi dolgozóink elé nem leszámolt ■ sú­lyú, morzsára kiszámított karéjt tesznek, hanem piroshajú, messzi­re illatozó egész cipót. A mi dol­gozóink bátran néznek a jövőbe, optimistán várják a holnapot,,; a mindig szebb és boldogabb élétet adó jövőt. Honnan meríti dolgozó népűnk optimizmusát? Honnan tudja olyan biztosan, hogy jövőnk egyenesen, töretlenül felfelé ívelő? Onnan, hogy mi a Szovjetunió nyomában haladunk, hogy nekünk a Szovjet­unió példája, a Szovjetunió segít­sége a biztos alapunk, onnan, hogy minket Rákosi elvtársunk, a Magyar Dolgozók Pártja, a kommunisták Pártja vezet..új és új győzelmekre, a szocializmus felé. A magyar nép Pártunk iránti rajongó, kifogyhat.atlian szerétére, odaadása, a Szovjetunió iránt ér­zett hálája, hűsége, lángoló haza­szeretete legfőbb biztosítéka en­nek a szcn ragvooó lövőnek. A jugoszláv dolgozók Tito és bandi­tái iránt érzett gyűlölete, oltha­tatlan szabadságvágya, vágyódása a Szovjetunió és a népi demokrá­ciák baráti népei felé pedig biz­tosíték arra, hogy nyomor-ország­ból az amerikai gyarmattá tett Jugoszláviából a leszámolás után a megelégedettség, a szabadság országa lesz. „Azzal harcolok a békéért, hogy beléptem a termelocsoportba“ Húsz ver seridi dolgozó paraszt csatád a felemelkedés útjára lépett Megyénkben a Megyei Pá-rtérte- kezdet tiszteletére egész «or új tor. melőC’Soport alakult I., II. ét« III. működési szabályzat szerint. Ver­send községben sem volt termelíí- esoport. de most megkezdték a szer­vezését és a jó politikai felvilágo­sító munka eredménye az lett. hogy a csoportot a Megyei Pártért eke-z- It’i előtt meg tud fák ahikita-ni a III. típus szerint. A községben négyféle nemzetiségű a dolgozó parasztság. .Mégsem ütközött nehézségbe a csonort­alakítás, mert minden nemzetiségnek egy az érdeke, egy a célja. Sehol szebben nem lehetne lemérni népi demokráciánk nemzetiségi politikájá­nak helyességét, mint éppen itt, Vei- senden. Dolgozó népünk állama ■Pártunk iránymutatását, követve, már a föld­osztásnál bebizonyította, hogy poli­tikája nem tesz különbséget a becsü­letes dolgozók között,, legyen az bár­milyen nemzetiségű. Ma azok fogtak össze, akik a mullbau cselédtíorlian küzködlek a mindennapi kenyérért. Megalakí­tották a termelőcsoportot, mert lát­ják azt, hogy a Párt adta a földet. ,, Párt- mutatott utat. a Párt védte meg a földet. — akkor most az új útra lépés is csak jobbat, csak szebbet hozhat. Erre is van megyénk­ben már számos példa. Tudják ezt a versandt dolgozó parasztok, össze is ‘fogtak tizen­négyen. Alig múlt el néhány nap, a, U.hez csatlakozott (I család, alá­írták a belépési nyilatkozatot, „Egyetértés" bevet választottak, amikor a múlt héfen összejöttek, hogy kimondják a megalakulást. Négy iienizHUég harcos jövője, törhetetlen összefogása’ v;tn a névben is csakúgy, mini az. emberekben Ma­gyarok és (li'-lszlivuk. németek' és uía- ayar cigányok a CMiport lúgjai. Kovát* Jánosi a múltban megvetették met! I.:s.'Miséginek, cigánynak született, ma egyenjogú állanipo .ára az országi!ak. Elvez: mind azt i jogot, mini *u többi I . tg őzéi ..Megalakítottuk „ csoportot. ne egyelőre kevesen vagyunk, a tagságot tovább kell szerveznünk. Sok nehézsé­get kell ieikiizdénünk. De megbirkózunk a feladatokkal“ — mondja bizakodón- - ..Most három pár lovunk van, de i-'/ több is, lesznek teheneink, szép kocáink, mert az állam nekünk is ad segítséget, Ivogy láibráiá 111 jónk, hogy megerősödjünk.“ A csoportnak olyan tagjai vannak, mhit (»arai Ferenc tanácselnök, Anía ’ ovi es Jánosnié, Pápis József és Babai. czi Sándor, a földművesszövctkezel ügyvezetője. A csoport elnökének Báb- rácsán Györgyöt választották meg. Ed­dig mintegy 175 hold föld és 15 hold szőlő területtel rendelkeznek, de a ta­gokkal együtt a terület is állandóan nő. Szép tér vekkel, bankóriással indninak cl áz új úton. özvegy Antaíovics Jánosná is erről ’neszéi: „A szövetkezeti gaz­dálkodástól azt várjuk, hogy jobb éle­tünk legyen, hogy könnyebben, termel­hessünk. Mi, asszonyok gondoskodunk arról, hogy a csoportnak legyen szé­pen fejlett baroinXitenyészete. De részt veszünk a vezetésben is, a gazdaság irányításában. Nálunk becsületes dol­gozó parasztok a csoport vezetői, nem ügy. mint túl Jugoszláviában, ahol a kulákok vezetnek, a „termelőcsóport. unk“ gúnyolt ..zadnigákbao-“ A csoport megalakulása alkalmából özvegy Antaíovics Jánosné felhívással fordul megyénk íöltiműseitoőveiktutclcinek vezetőségi tagjailioz: „Én. egyszerű dolgozó parasztasszony vagyok, de megértettem, hogy n szo­cializmus építéséért folyó munkából csak úgy tudom niétfóan kivenni ré­szemet. ha tétovázás nélkül az élen­járók sorába állok. Férjemet i második világháború gyilkos füze ölte merj. szenvedtem ti csapástól, mini annyi síd: fiatal öz­vegy. [ingem ez h szenvedés tanított meg nrrtn hogy mi a jó és mi n rossz. Eli jiVm engedem meg, hogy kicsi leá­nyain újra végigéljen egy borzalmas háborúi. Azzal harcolok n békéért, hogy beléptem a lermelöcsoporlha és építeni fogom a szocializmust, erősítem a béke frontját. Homokból újjáépüli szép hazánk építését gyorsítom, gyer­mekem jövőjét biztosítom azzal, hogy erre az útra léptem. Kérem azokat az elvtársakat és kar- társakat, akik az országos küldöttgyű­lésen részivettek; lépjenek be a tar melőcsoportba — vagy ha falujukban még ilyen nincs, járjanak elöl iá pél­dával. a termelőcsoport megalakítása_ ban. Eelhívom megyénk földmüvesszö- vclkezcteinek vezetőségi tagjait, köves­sék példámat. — álljanak egységesen és mégha ni hatatlanul az élenjárók í.-ö. zé. hogy még nagyobb lépésekkel ha­ladhassunk a szocialista Magyarország (elépítésének útján."

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents