Dunántúli Napló, 1951. január (8. évfolyam, 1-25. szám)

1951-01-19 / 15. szám

2 NAPIG 1951 JANUÁR 19 A paprodi Márki Sándorné elvfársnő három évtized harcos tapasztalataival készülődik a Megyei Pártértekezfetre Baranya küldöttei sokat tanultak a DÉFOSZ országos állattenyésztési kongresszusán 191« óprfist 30. Ä páprádj Márti Sándorné úgy beszél erről a napról mintha tegnap történt volna. Ekkor még Szolnokon lakott és mélyen em­lékezetébe véste ezt a dátumot. A város dolgozói soha nem látott lellce fedéssel készüllek az első szabad május 1, a világ dolgozóinak nagy ünnepére. Ekkor már 12 napja, örül tek a dolgozók, lelkesedett Márki Sándorné, hogy végre az országban a munkásoké lett a hatalom. A város vörös zászlódíszbe öltözött másnap reggelre. 'Az utcákon a dolgozók ára. data hömpölygött, éltették a fiatal Magyar Tanácsköztársaságot, amely a7.1 bizonyította, hogy az országban minden hatalom a dolgozó népé. Márki Sándqjné is érezte, hogy a hatalomban neki is része van. Hisz sokat nyomorgott, harcolt a jobb éle­iért a ktosákmányolókkal szemben Megszületett benne az elhatározás. Már akkor tudatában volt annak, hogy s hatalmat nem elég csak megszerez- Bt, azt meg is kell szilárdítani, hogy az ellenség támadásával szemben meg is lehessen védeni. Feszült fi gyelemmel hallgatta végig május el­sején a nagy népgyűlést. Alig várta, hogy vége legyen a beszédnek. A gyűlés után gyors léptekkel igyeke. zett a Kommunista Pártba, hogy kér­je felvételét. Kommunista lett Márki Sándorné. Nappal dolgozni járt, este pedig késő éjszakáig pártmunkát végzett. Nagy volt a feladata, de örömmel végezte, mert tudta, hogy a közösségért dolgozni megtisztelő fel­adat és egyben hazafias kötelességet is jelent. ÜrSnte csakhamar félbeszakadt. A magyar reakciós körök a külföldi ka­pitalista országokkal szövetkezve, háfbatámadták a fiatal Tanácsfcöztár- raf '.got. ,,Elbukott" a munkáshata. lom. De a munkássrívekből nem tud­ták kiölni a szabadság, a független­ség utáni vágyat. Következett a keserves 25 eszten­dő. Ekkor jött meg férje orosz hadi­fogságból. Márki Sándor mégjobban megacélozta felesége kommunista ön. tudatát, amikor elmesélte az orosz munkásosztály hősies küzdelmét. A remények mindjobban táplálták Már­ki elvtársnöt. „Nem tart ez sokáig — mondogatta fértének. — Eljön még az idő, amikor ismét a miénk lesz a hatalom, amikor újból mi irányíthat­juk sorsunkat.“ Közben egyik gyerek a másik után •zületetJt és igy egyre tarthatatlanabbá vált a család helyzete. Márki elvtárs­nő tő gyermeket hozott a világra. Ebből nyolcat sikerült felnevelnie, a többit a nyomor nem engedte. Nappal a férje mellett alkalmi munkát vég­lett. éjszakánként pedig jobbmödú családokhoz járt mosni, vasalni, hogy * családnak meglegyen a betevő fa. ietja, így ment 1945-lg. míg elérkezett, a várva-várt nap. A gyerekek ekkor már nagyobbacskák voltak. Az idő­sebbek már férjhez mentek, vagy megnősültek. De mindannyi kommu­nista nevelésben részesült Kommu­nistákat nevelt Márki elvtársnő, mert tudta, hogy a kommunistákra még nagy feladat vár. A felszabadulás után friss erővel kapcsolódott be a mozgalomba, de már nem egyedül, hanem öten a csa. Iádból. Szolnok hétszer csmrélt gaz­dát a front ideje alatt. Több utcája teljesen rombadőlt. Ide jártak a gye­rekek apjukkal romot takarítani. Már­ki elvtársnő a leányaival a hős fel •zabaditó szovjet sebesült katonák ápolásét, kezelését vállalta. Kenyeret sütöttek a hadsereg részére. Egyszó­val minden idejét a Szovjet Hadsereg hősies harcának a támogatására •zentette a Márki csa:ád. A Márki család tagjai — a 16 éven felüliek —, a Kommunista Párt megalakulásakor elsőnek kérték fel­vételüket, hogy azt o dicső harcot, amelyet 1019-ben az édesanya elkez­dett. folytassák. Márki elvtársnő 1945-ben súlyos beteg lett. De beteg, •égét nyugodtan tűrte, mert tudta: gyermekeiben az ő vére csörgedezik és ha 6 ki is dőlne a csatából, gyer­mekei győzelemre viszik azt a harcot, amelyet 6 1919 május elsején kezdeti meg. íí-iKSnú betegség után fellábalt. tS47-ben Baranya megyébe költözött • család, Páprád községbe. Itt alig volt 8—9 kom un ista a faluban. De ez a kevés tag is csakhamar passzivitás­ba vonult a párttilkárok rossz raun. I kája miatt. Márki elvtársnő, mint régi harcos, tudta, hol kell a hibát keresni. Bírálta a titkárokat, a kom munistá példamutatásra tanította. De munkája addig nem járt eredménnyel, még kezébe nem vette a pártszerve­zet irányítását. Ezst megelőzően Ber- kovies István volt a titkár. Berkovics csak basáskodott és úgy viselkedett, mintha ő lenne a falu „királya,“ Le­váltásakor Márki elvtársnő vállalta a titkári tisztséget, mert látta, hogy nagy a lemaradás a terménybeszol. gáttatás, az őszi munkák elvégzése területén. Az pedig őt nagyon bán­totta volna, ha éppen Páprád község nem tett volna eleget- hazafias köte­lezettségének. Az egész család — még a legkisebb lány, a Piroska is, — házról-házra jártak és felvilágosí­tották a falu dolgozóit annak érdeké, ben, hogy felslegeiket adják el nép­gazdaságunk számára. Természetesen a jó példa nem maradt most sem el. A Márki család 5.200 százalékkal az élen jáTt a loadásban, melynek ered­ménye az lőtt, hogy Páprád község neve az elsők között szerepel a járás­ban. Messze túlteljesítették a beszol- gáltatási kötelezettséget. De amint kitűnik Márki elvtársnő szavaiból; mint régi harcos, munkájú. val nincs megelégedve. Neki látott a pártépítésben meggyökeresedett szűk keresztmetszet kijavításához: a tag­Vasámap délután bonyolították le Pécsváradon is a kultúr verseny járási bemutatóját. A kátolyi délszíáv kul- lúrcsoport festői délszláv népviselet­ben saját falujának délszláv táncait mutatta be. A táncokhoz a zenét szin­tén ők maguk szolgáltatták, saját népi zenekarukkal. A íánccsoportok közül ok kerültek he elsőnek a megyei be­mutatóra. A énekben is csak azért lettek másodikak, mert az előadott szép mozgalmi dalokat nem saját nyel­vükön éníkelték. így sokkal szebb és hatásosabb lett volna egy délszláv ku!túrcsoporttól. Pótolják ezt a hiá­nyosságot a megyei bemutatón azzal is, hogy délszláv népdalokat is énekel­nek a mozgalmiak mellett, és énekel­jék bátran anyanyelvükön dalaikat. A hosszúhetényi kultúrcsoport a ..Megváltoztunk" c. jelenettel a színjátszásban lett első. Jól megformált alakítások, bátor és tehetséges játék, gördülékeny eiőadás jellemezte a hossrúhetényi színjátszók munkáját. Tánccsoportjuk a második helyre került, helyi, falujukbéli tán­cokat mutatott be odavaló népviselet­ben, vonós népi zenekar kíséretében. Csak kevéssel maradták el a kdtolyiak- tól s így is a megyei döntőbe kerül­tek. A szebényiek a „Tolvaj" c. jelenet­től nem jutottak be a döntőbe, nem ütötték mug a kívánt mértéket. Ugyan, így jártak táncaikkal is, noha azok s falujukból valók voltak, azonban ez még nem minden. Orosz táncukat fiúk helyett lányok táncolták s nem valami sikeresen. A kis falu knltúrcsoportját azonban bőven kárpótolta az énekben elért első helyezés, mellyel a döntőbe futott. Mozgalmi énekeik nagyon szó- pék voltak. Szebénytől, a kicsiny falu knltúrmunkában való lelkes részvételé­ből sok községünk tanulhatna. A palotabozsokiak is resztvettek a járási bemutatón. A versenybe azért nem számíthattak és a döntőbe azért nem juthattak be, mert csak úttörők­kel szerepeltek. A kultúrversenyben csak felnőtt kultúrcsoportok, vehetnek részi versenyszerűen. Szereplésük így kedves színfoltja volt a járási bemu­tatónak- Énekekkel és népi táncokkal léptek fel. Székely népviseletben, szé­kely és csángó-székely táncokat mu­lattak be nagy sikerrel. A mohácsi és sellyei járási bemuía. tcCtről már beszámoltunk. A mohácsi bemutatóval kapcsolatban csak a lánc­csoportok teljesítményére térünk ki. Ismeretes, hogy a bólyi gépállomás és a majsi DISZ lánccsoportjai közül a bólyiak kerüllek az első helyre, de mindketten bejutottak a döntőbe. A bólyi gépállomás fiataljai Gombos Zsuzsa traktorista táncogyütteseiiv'k feldolgozását, a „csókos csalogattV-t táncolták. Az egyszerű, ízléses és mégis eleven, látványos tánc példáin önnek, hogy kell népművészetünket gondosan fi Ihasználni és feldolgozva továbbfajleszteni a szocialista kultúra szellemében. Gombos Zsuzsa, aki tanácstag is. meg­mutatta. hogy mennyire szívügye a szocializmust építő úi embernek mun kája jó elvégzése mellett a szocialista kultúra nagy ügye is. Ö maga landol­ás tagjelöttfelvételj munka megjaví­tásához, EJ.Íívcite a békekölcsön jegyzési listát, megnézte, ki hogyan teljesítet­te begyűjtési kötelezettségét és ezek­ből kiértékelte, ki érdemes arra. hogy Pártunknak tagja lehessen. Talált is — egyelőre hét — olyan dolgozó pa. rasztot, aki már rég kérte tagjelölt felvételét. Ezek a kérelmek a volt tit­károk asztalfiókjánál tovább nem ju­tottak. Ezt kijavítva, decemberben 7 tagjelölttel erősödött a pártszervezet. Nagy ünnep volt ez a családon belül is, mert a Márki család legkisebb tag­ja is, a Piroska, aki eddig a DISZ-ben dolgozott, tagjelölt lett. Moat már a család minden egyes tagja a munkás, osztály élcsapatában harcol, öten ott­hon a faluban, a Laci a néphadsereg­ben, Jani gépállomásvezető és a töb­biek is mind fontos tisztségeket töl­tenek be a szocializmus építésének, különböző területein. De a családban a legjobb harcos — mint ahogyan a Piroska is mondja: — „az édesanyám.“ Márki elvtársnő most is különös gondossággal készül a megyei pártértekezletre, hogy ott is úgy, mint a járási kongresszuson, fel. szólalásában elmondja a többi küldött­nek évtizedes tapasztalatait, azt, hogy hogyan lehet a legméltóbban készülni Pártunk történelmi eseményére, az Országos Pártkongresszusra. J ta be a táncokat és mint kultúrfelelős, irányítja ma is a gépállomás kulturá­lis munkáját. Az előadott orosz tánc­ba azonban hiba csúszott, mégpedig az öltözésbe: magyaros inget kihajtani és oroszosán felkötni hiba és nem méltó a szovjet nép művészetének bemutatá­sához. Tanultak éhből a bólyiak és re­méljük, hasonló eset nem fordul töb­bé elő. — A majsi táncosok szintén jól szerepellek. Sajátgyüjtésü, falujuk- bavaló fokostáncot mutattak be, de nagy sikert aratott táncaik mellett Azokban a községekben, ahol a dol­gozó parasztság teljesítette kötelezett­ségét, fölszabadultak a termények, így a kukorica, árpa és a rab a szállítási korlátozás alól. Kukoricát lehet szállí­tani engedély nélkül a: alábbi közsé­gekből: Komló, Szászvár, Köblény, Tő­kés. Egyházaskozár, Mecsekjánosi, Pa­ir, Zalát», Gyöngyfa, Magyanmecske. Magyarlelek, , Markos, Szörény, So. inogyvisziló, Lippó, Villány és Virágos. Árpái szabadon lehet kiszállítani n: alábbi községekből: Komló, Mekénycs, Szászvár. Bikái, Alsómocsolád, Nagy­im jntáa. Magyaregregy. Ág. Tékcs, F.gy- luiza.sknzár, Szárász. Kárász, Mecsek. jánosi. Mecseki:»Hl. Kisimítván, Pálé, GilvánJa, Kisasszonyt:!. Magyartelek, Kákics. Sellye, Nagyesány. Siklós, 1 legyszenfmárton, Ózdfalu, l.gvházas- hávjiszli. Harkány, Dráva Szabolcs. Gun, Kovácsiul! a, Drá vaeselii, Dráván alko­nya, Drávaszmlahely, Máriagyűil, Bis­se, Kisharsívmy, Kislótfaiu, Kisszeni- mírrton, Hirirs, Vejti, Siklósnágyfalu. Babarcszőljös.i Teréhegy. Vajszló. I.n- z-ok. KisjakalifaItt községek. /vb szabad kiszúllításiit engedélyez­ték: Mekénycs, Bikát. Alsómocsolád, Magvarcgregv. Ág. Egyházaskozár. Bo- tloiynhér. Pálé, Pisko, Sösvcrlike. I) rá vas/,Iára. Bévl’alu, Gyöngy «»mellek Pellend, (liivánifa. Kisasszonyfa, Bug-, ilása, Urávaiványi, Kákics, Sellye, Bü.. A DÉFOSZ Országos Központjá- **■ ban január 5-én cs ö-án két­napos állattenyésztési és takarmány- termesztési tanácskozás volt. Az or­szágos értekezleten a felszólalások­ból kiderült, hogy egyes gazdaságok­ban gátolja a fejlődést, — de külö­nösen a szocialista munka verseny ki. szélesítését — az állatállomány állan­dó cserélgetése. Itt, Baranya megyé­ben is fennáll ez részben, — pél­dául a siklósi vagy a somogyhánsá- gyi állami gazdaságokban, ahová apaállatokat küldenek és a gondat­lan kezelés következtében az értékes állomány eltette eredik. Az országos értekezleten az or­szág minden részéből, mindon állat­fajta tenyésztői képviselve voltak. Ezek a dolgozók munkájukkal érde­melték ki azt, hogy ezen a fontos jelentőségű tanácskozáson résztve- hettefc. A bari állami gazdaságból Mészáros Anna, a baromfitelep dol­gozója vett részt, aki munkáját mindenkor lelki isme rőt,esen végezte. De ott volt Károly József csoboka- pusztai tehenész is, aki brigád vezető és jó munkájáért állategészségügyi iskolára javmsoltln a vezetőség, vagy Iván József, a somogyhárságyi álla­mi gazdaság apaSlatgondozó ja, aki egyike a legjobb állatgondozóknak. T írmelőcsoportjaink küldöttei között ott volt Putnoki Jó­zsef, a csányoszrói term élőcsoport sertéshizlalda kezelője, aki amíg „Szabad Nép"-csaszluskájuk is. A sellyei döntőn Okorág előadott táncaival kapcsolatban meg kell em­lítenünk azt, hogy özek a táncok saját falujukbéli, ormánsági népi táncok voltak ugyan, de előadásukban, vala­mint a kísérő cigányzenében mííma- gyarkodás, cigányos dallamjátszás bántó ize vegyült. Ki kell küszöbül- niök, le kell vetkőzniük a régi, bur- zsoá maradványokat, melyekkel vala­mikor meg akarták fertőzni a nép igazi művészeiét. rüs, Várad, Csánivoxzró, Markóc, Be- remend, Hegy szent mártom, Egyházas- haraszti, Harkány, Drávaszabolcs, Oun, Drá vacs obi, Drávapalkonya, Máriagyűd, Bisse. Hirics, Vejti, Szava, Terehcgy, Vajszló, I.uzsok, Dencsháza, Szigetvár. Molvány, Zárból ős Katádfa községek­ből. .4 burgonya szállítása felszabadult: Komló, M(kényes, Köblény, Magyar- egregy, Ág. Liget, Egyházaskozár, Szügy. Csikóstöttös. Bodolvibér. Me­ződ. Bakóm, ökorvölgy, Szentkatalin, Kovácsszénája. Tékcs, Húsztól. Me­csek rákos. Gilvánfa. Bomlása, Kákics. Kndrőc, Kétujfahi. Bürüs Drávátok, Markóc, Berem end. Bogádniindszent. Ózdfalu. Siklósharaszti, Old, Száporrá Bis.se, Kislótfaiu, Kisszotitmárton, Ká­inod. Sitklósnagyfalu, tlmáski reszlur. Csertő, Mozsgó, Szulinnán, Zsibót, Nyű­göt szén törzséi irt, liózsafu. Somogyhat­van. Somogyvíszló, Somogyhárságv. Magyarjuké,fa, Vásóroshérc. Almáméi. Iák. Szcnllászló. Bánfa, Kaládfn, (’.se­bén y. Ilmfa. Gyurii fii. Korpád, Illomka, Lap áras a Kistuidinér N agybuduiér. Villánykövcsd, Ivánballyán. és Ivám- dárda községekben. \: f-1marcnlott községek dolgozó pa- rasztjai igyekezzenek, hogy náluk is mielőbb fer-ihaduljnn n: árpa, kuko­rica és burgonya szállítása, egyénileg dolgozott ifi, példakép» volt a falu dolgozó parasztjainak. » jószág növelésben. K. Vége.r Pál f> holdas egyénileg dolgozó paraszt most is négy darab törzskönyveseit szarvasmarhát, nevel és begyűjtési kötelezettségének is példásan eleget tett: kenyérgabonából 400, takar­mánygabonából 300 százalékos ered­ményt ért el, de élen jár a szerző­déses termelésben is. A küLdöttek megvitatták szí eddigi !űányoös águkat az áJiia,ttcnyós«tés6el ée a takarmánytermeléeeel ka.pet>olat- ban. Elmondották a zalam egy elek, hogy Zalában a tenyéw-tésben alka.1- matlan eelejtállatok 'helyett fiatal nö­vendékek kerültek levágásra, ami mérhetetlen károkat okozott népgaz­daságunknak. H asonló hibáit Baranyában, is előfordultak, például a sáséi járásban, vagy a volt ezentlőrinci járásban, ahol a borjúk feketevágá­sa hara-pózott el veszedelmesen, de egyéb, gondatlanságból eredő hiba is történt. Az ellenség minden kis ré­sen igyekezett — és fog is támadni — am'fg nem leszünk elég éberek. Akadályokat gördítenek w. állatte­nyésztés fejlődése elé: mini például megtette az ellenség a siklósi állami gazdaságban azt, hogy a korpát rosszul tárolták és elromlott. Tenné, szetes, hogy feletetés, után elhullott, mintegy 40 darab disznó. A tiar/y- mértékű elhullás előidézésében ott volt az ellenség keze! Mészáros Anna, a bári áfI ami gaz­daság dolgozója elmondotta, bogy a, baromfitelepen már eddig is wzép eredményeiket értek el, de a Párt- kongresszus tiszteletére felajánlotta, hogy a tojásátlagol a tavalyi 125-röl 135.re emeli, a köttetési százalékot a keltetőgépeknél 75-ről 85 százalék­ra emeli. A tojáshozam emelését gondosabb kezeléssel, nagyobb tisz­tasággal és egyedi takarmányozással érik el. Az értekezleten ezen szem­pontok szerint versenyre hívta a me­gye állami gazdaságainak baromfi- gondozóit. Csajági Pál. a Somogyháreágyi ál­lami gazdaság nertéstonyéestósi bri­gádvezetője felszólalásában elmon­dotta- hogy nem érzi mindon dolgozó magáénak azt az állományt, amit gondjaira bíztak, nem lelkiiemerlesen kezeli és gondozza az állatokat. _ Az ilyen dolgozó nem érez felelősséget a dolgozó néppel szemben. A küldöttek a ezálaetakarmán yok é,s a gyök-gumós takarmányok .ter­mesztésével kapcsolatban azon a vé­leményen voltak, hogy minél előbb el kell vetni a magot. így biztosí­tani tudjuk a jó termést, mert csak idejében elvetett takarmányból vár­ható nagyobb termés, ami lehetővé teszi, hogy a minisztertanács hatá­rozatát it legmesszebbmenőkig telje­síteni tudják az állattenyésztési dől. gozók. A küldöttek a tanácskozáson (<*- nnlUtkai összekapcsolva a mi­nisztertanács határozatával, ismertes­sék minden dolgozóval kis gyűlése­ken és egyéni beszélgetés formájá­ban. Meg kell győzni az állami gaz­daságok és torme.lőcaoportok tehené­szeit és az egyénileg dolgozó parasz­tokat. as egyedi takarmányozás elő­nyeiről és fontosságáról. Az állatok tisztántartása fontos, mert mint azt egy régi közmondás tarája: „Bgy púcolás, fél abrak“. Az állatok rend­szeres tisztogatása igen fontos és megkövetelendő. — mert például: a term el öcsopor toknál nem mindegy az, hogy a gondozó csak beírja u mun­kaegységeit a napi etetésért és tisz­togatásért.. ugyanakkor a tehenek és a növendékek csak igen ritkán lát­ják a kefét és a vakarót. Az ilyen gondozó becsapja a csoportot é« sajár magát is. Ezekre az esetekre fordít­sanak magul; a csoportok tagjai hű. lönös gondot. KJ ■ m szabad elfelejteni, hogy a • növendékállatok fejlődését nagyban befolyásolja az a körül­mény. hogy egy éves korig mijycn körülmények között gondozzák őkét. Volt-e egészséges istállójuk, meg. felelő kifutóval, megkapták-e a ta­karmányból a legjobbat, a legtöbb fehérjét tartalmazó '.jó lucerna szé­nát. vagy a jó rétiszénáit. A befura­kodott ellenség támadása ezen a vo­nalon és előfordul, amikor az. állatok mozgatásáról és megfelelő tAkarniá- nyozásárél nem gondoskodik. Példái; egész sora arra tanít, hogy szigorú éberséggel kell. Őrködnünk állatátto- mánynnk fejlődése fölött, hogy vég­rehajthassuk a minisztertanács hatá­rozatát. melynek végrehajtása dol­gozó népünk felemelésének újabb ál­lomása lesz. Hosszú LászJóné DÉFOSZ megyei titkárság ter­melési és verseny felelős. ííuliÚMSóftAii(aieík okidiancdc a iáwUi ke-mitatáU. ß és c&s&x példáikét Pártunk Moitg’resszitsdra fokoaoít mértéístoeiB emeljük íaiiMlmsiiayi Malmaieiiikiit . Mi, a pécs; szók érettségis tanfolyam orvosi tagozatának hallgatói há­lánkat és szeretőiünket akarjuk kinyilvánítani Pártunk iránt. Vala­mennyien munkás, és parasztfiatalok vagyunk, kötelességünknek tartjuk, hogy Pártunk Kongresszusára fokozott mértékben emeljük tanulmányi szín­vonalunkat. Az új társadalom újtípusú orvosai akarunk lenni, akik a nép­ből kerültek ki, ezért szemelőtt tartjuk a külpolitikai helyzet állását ta­karékosságban, a Vorosin-mozgalomban is ki akarjuk venni részünket. Szemelőtt tartjuk Lenin elvtárs idézetét: „Tanulni, tanulná, tanulni.“ Ne. künk ez most a legfőbb feladatunk. Megálltuk helyünket a munkahelyeinken, megálljuk a tanulásban is. Jelenleg a tanulás frontján harcolunk, mely igen fontos harci terület a bé­kéért vívott harcban. Tagságunk minden egyes tagja értékes tanulmányi, valamint a fegyelmet megjavító felajánlást tett. Ez a felajánlás újabb len­dületet, erőt ad a tudomány várának bevételére. Ebből a lendületből nem fogunk engedni a tanév befejezéséig. Utána az egyetemen is dolgozó fiata­lokhoz méltóan, jó felkészültséggel álljuk meg helyünket. Ságvári Endre Diákotthon orvos szakérettségis hallgatói. A jó begyűjtés eredménjeképpen számos községben szobáddá vált a takarmányfélék szállítása

Next

/
Thumbnails
Contents