Dunántúli Napló, 1951. január (8. évfolyam, 1-25. szám)

1951-01-18 / 14. szám

1951

JANUAR

J»

Beck Antal csapatvezető vájár és csapata iígy dolgozik, hogy betarthassák .Rákosi elvtársnak tett ígéretüket

..PiScsbanyatelep 1£51 január S." Ezzel a dátummal küldték levelüket Rákosi elvtársihoz -a pécsbányaíelepi bányászok. Ebben megírták, hogy csatlakoznak a Hofh orr-gyári dolgozók fel_ hívásához és a kongresszus tiszteletiére több termelést, jobb munkát vállalunk- Az elmúlt 7 munkanap eredményei »lapján meg ál lapítható: Pécsbányalc- lep Hőre haknit a vállalások teljcxi- terébm. NyolraiiIrkáiig az akna havi átlaga 92.fi saáazték volt. 7fi-nn ez a szám 100.1 százalékra emelkedett.

Hosszú, fehérvonalas tábla áll a nagycsarnokban, rajta vagy másfél tu- cati'tyi niév — a csapatok neve —, amely valóságban sokszáz dolgozót jelent. A nevek mellett kétféle szám. Egyik a tervteljesítés, a másik a kongresszusi vállalás szerinti eredmény. Olvassunk el párat belőle: Kofoucs- fcjlés 128, Bertusz-fejtés 106.5, Ha'I- b ich-fejtés 134-2, Jelenszki-fe jtés 161, Beck-fcjtés Ifit, Bőfim-fejtés 140. Vers era-fej fcSs 145. TóUi-lejtés I2fl.fi százalék. Ezek a számok

kongresszus tiszteletére tett vállalások . teljesítését jelentik.

őszes hajú, félbőrknbálos, középko. I tiszteletére. Erre a csapatom vátlalta.

ni ember nyit be az irodába. „Jószerencsét“ — mondja, hónaalú gyűri sapkáját, leül az ablak melletti padra. Beck Antal csapatvezető. Látta » nevét a táblán és így szól:

— Kint vagyok a táblán, do a tegnapi nap szerint elég szomorúan fest * nevein melletti színi.

Úgy mondja, inint aki csatát vesztett. Nem lehet megállni, hogy meg ne kérdezze az ember: Mi a szomorúság a 154 százalékban? Erre arca féld erűi fa úgy adj* meg a választ, mintha a kérdező megbántotta volna.

— Igen! 154 százalék. De maga nem tudja, hogy volt, már kétszáz is- Na «gye. — Kissé idegesen fész.kctődik a pádon majd hirtelen oldalt fordul és folytatja:

— Nem lehetett mist tenni. Biztonság a fontos és ez tegnap a fejtésben elég hadilábon állt. Biztosítaná kebleit. Hát hiába.

Tekintetét a széntől fekete parkettre szegezi, mint akinek bánata van. De csakhamar felderül és ezt mondja: „Ne féljen elvtárs. lesz az mér/ ennél több is.

Szállítunk mi még többet is,

mint 130 esftie.

Nem lehet abbahagyni a beszélgetést. Ezt a csapatvezető vájárt valami ismeretien erő hajtja, a többért, a jobbértKérdés formájában így hangzik: Máért csinálja? Erre aztán e’esodáiUo- nik. Pár piilana'ig úgy néz a kérdező, re. mintha csak azt gondolná: „No. ez is keveset tudhat.“ De azért elkezdi a könnyebbik oldalán a választ.

— Az. úgy volt, hogy nyolcad lkán levelet küldtünk Rákosi elv-társnak, houy többet termelünk a kongresszus

íogy a

90 csille szén helyett 110 csillét szállít.

Es szállítunk naponta átlagosan ISO csillét.

Pár pillanatra abbahagyja a beszédet, majd kiveszi kabátja zsebéből kezét, széttárja ujjait. Jobb kezével meg. lógja hüvelykujját

Hogy miért csinálom? Előszűr — és megböki hüvelykujját — azért, mert nekünk bányászoknak példái kell mutálni. Elsősorban azoknak, akik a múltban is keményen harcoltak a tőkések ellen. Meg kell köszönni a Pártnak mindazt, amit értünk tett.

— Másodszor — folytatja cs a mu- 'átóujját fogja. —. Tudok ruházkodni, déli is disznót tudtam vágni, úgy vettem készpénzért. Gyermekeimet iskoláztatni tudom. Harmadszor... Beme- belek bárhova, én, a múltban „sötétnek“ tartott bányász, nem kell hajbókolnom, mert mindenütt elvtársakkal állok szemben akik olyanok, mint én és azt akarják, amit én. Kn is előrehaladtam. Csapatvezető lettem.

Negyedszer-.. Ez már hosszabb. De azért elmondom. Biztosan megérti milyen érzés rágondolni a múltra és hozóávefui a jelend. No, csak hallgassa.

1931-ben kerültem a bányára. Ekkor kezdődött a-z a rothadt élet. ami ránk szakadt. Nem kel.ett a kutyának sem a szín. Három, meg

két napot dolgozhattam egy héten.

Tudja hogyan volt akkor? Bernit voltunk az akmaiházban. Jött az egyik tőkés talpnyaló é-s sorolta: „Te íesztáll- hadsz, te nem, te igen, te nem.“ És végig mutatott .rajtunk. Egy héten örültem, ha háromszor került rám a sor- Azt mondta az a nyálasszájú mindenkinek „Te“, pedig higyje el, akármelyikünknek a fia lehetett volna.

— Most pedig még álmomba sem jut eszembe, hogy munkanélküliség is van a világon. Tudja mit jelent ez? Ha volt munkanélkül, akkor tudja. Most már megérti ugye miért csinálom, miiért termelek többet. Többet js tudnák mondani, de akkor hosszúra nyúlna a beszéd. Elég az, hogy ételemet, családom boldogságát, a boldog jelent.

a biztos jövőt a Pártnak köszönhetem.

Feláll a pádról kifelé indul. Csendesen behúzza maga mögött az ajtót és fürge léptekkel lemegy a lépcsőn. Hozzácsatlakozik egy bányásztársa, aki a pártirodiában volt tagjelölffelvé.. telét kérni. Az ö csapatában dolgozik. Hazafelé az úton ped:g azt tárgyalják, bőgj- holnap hogyan emelik a termelést, hogy szárnyalják túl még

magasabban a Pártkongresszusra tetl felajánlásukatNem egy Buck Antal van Pé.csbá- nvatelepcn. Sok olyan van, mint ő. .4 többiek is azért dolgoznak és termelnek többet a Pártkongresszus tiszteletére, amiért Heck Antal csapatvezető vájár.

A TERHELÉS ÉLÉA

DOHÁNYGYÁR:

Üzv. Szilágyi Dezsöné

kocsáuyozás 158 %

Mészáros Józvefné kocsányozás 158'v Gyergyák Jánosné keverés 122%

Kovács Ferencné keverés 122%

Vérségi Jenőné bálabontás, nedvesítés

115°

Sárosi Jánosénné bálabontás,

nedvesítés 115%

PÉCSI ÚTFENNTARTÓ VÁLLALAT:

Visny*i István brigád Jasper Ferenc egyéni Pálialvi Mihály brigád Sey József brigád Diósi János egyéni Bosnyák József egyéni

217%

191%

190%

186%

175%

Vasárnap délelőtt Lenin ein léli ünnepéi y lesz a színházban

Lenin elvtárs halálának 27. évfordulóján, január 21-é.n, vasárnap délelőtt II őri kor Pécs város tanácsa emlékünnepélyt rendez a Nejnzelí Színházban. Pécs dolgozói ezen az ünnepélyen meg,emlékeznek a proletariátus és a szocialista -forradalom nagy vezéréről, akinek tanítása és példája nyomán építjük békés és boldog jövőnket, a szocializmust. A Leu.s- ünnepélyen az emlékfceszédet ünnepi műsor követi

Fokozni kell a begyűjtést a mohácsi járás elmaradt községeiben

Az utóbbi napokban a jól teljesítő dolgozó parasztok eredményeként Baranyában előrehaladt a begyűjtés. A mohácsi járásban élre ugrottak a székely-szabad és babarca dolgozó parasztok, 91—91 százalékos eredményükkel a járás legjobbjai lettek. Ez- zel szemben Hímesházáú nagyon elmaradtak. A község dolgozó paraszt, jai csupán 16 százalékos eredményt értek el. Lemaradás mutatkozik a mohács; járás legtöbb községében, így többek közöt Bárban, Görcsöny- dobokán, Liptódon, Versenden, Nagy, nyárodon és Szűrben. Ezekben a községekben a begyűjtés eredménye alig haladta meg a húsz százalékot.

A mohácsi járás rossz begyűjtési eredményeiért a járási tanács is felelős, mórt nem állt ki harcosan a mellett, hogy a begyűjtési terveket mindenütt teljesíteni kell. Ezzel a hiányossággal teret adtak a járás te.

rületén a feketézőinek. A kulá&os t*s sokhelyütt a befolyásuk alá keni it dolgozó parasztok közül is néhány a n ahelyett, hogy teljesítenék begyűjtési kötelezettségüket, elfeketózik takarmánygabonájukat.

Számos példa is van a mohácsi járásban, melyet ha követnek a járás dolgozó parasztjai, az eddiginél sokkal jobbak lesznek az eredmények. Petri Ádám majaj 10 holdas dolgozó paraszt bizonyságát adta, hogy szereti hazáját és helytáll a bárébarc- ban, ezért 180 százalékban teljesítette begyűjtési tervét. Hasonlóan jó eredményt ért el Zöldföldi Antal, 9 holdas paraszt, aki 145, Tóth Imre sombere- ki párttitkár, aki 160 és Bén Ferenc, babarc! tanácstag, aki 130 százalékot ért el takarmánygabona begyűjtésben. Bán Ferenc ezenkívül még egy mázsa kukoricát ajánlott fel.

A Zsolnay-gyári dolgozók vállalták az ócsárdi termelőszövetkezet támogatását

Legutóbb az ócsárdi Béke Ore termelőszövetkezet tagsága fordult az ipari dolgozéfchoz azzal a kéréssel, hogy nyújtsanak nekik segítséget a

fokozódó osztályharcban, feladataik

tökéletesebb elvégzésében. Levelükre a Zsolnay dolgozói válaszoltak a következőkben;

„Mi, Zsolnay .gyári, dolgozók örömmel értesültünk arról, hogy segítségei kértek tőlünk. Örülünk a bizalomnak, amellyel hozzánk fordultatok és Ígérjük, hogy a mai naptól kezdve fokozott segítséget nyújtónk nektek. M ellettetek leszünk munkátokban. Segítünk, hogy a községben lévő kívülálló családok belépjenek közétek és mielőbb szocialista község lehessetek.

Minden erőnkkel azon igyekszünk, hogy munkánkkal elősegítsük a Ti fejlődésieket. Azt akarjuk, hogy mindenből többet, és jobbat, termeljünk. Munkánk hozzájárul ahhoz, hogy az eldugott falvakban mielőbb kigyulhas. son a villany. Most örülünk annak, hogy patronálhatunk Benneteket és az elkövetkező időben állandó vendégek lesznek nálatok a Zsolnay-gyiri népnevelők, elmennek hozzátok énekkarunk, zenekarunk, üzemi színjátszó cső. portunk tagjai és üzemünk legfejlettebb agitátorai.

Közös munkával, közös harcot vívunk majd az ellenség ellen. Összefogunk Veletek és úgy fogunk dolgozni, hogy a háborúra éhes imperialisták ne tudjanak újból háborút kirobbantani, hogy a mi szép hazánkul ne tudlak Korea sorsára juttatni.'Azzal az Ígéretünkkel akarjuk zárni válaszlevelünket. hogy kongresszusi vállalásainkat. 100 százalékban végrehajtjuk, hogy kifejezhessük vele Pártunk és Rákosi elvtárs felé üzemünk dolgozói. nak forró szeretedét. Az üzem dolgozói nevében:

BRUCZKÖ ISTVÁN üzemi párttitkár és az öt üzemi alapszerv titkárai."

Odsktnt süni köd szitál.

A nem túlságosan meleg váróterem ajtaja néha álmosan nyikordiil. az utasok unatkozva várják a vonató!. Beszélgetnek. Alacsony, kövér nő viszi a szót. Szájába időnként fél maroknyi apró cukrot töm. s miközben ezen csámcsog, csakúgy dől belőle » panasz. ..Az embernek meg kell bolondulnia. Már semmit sem lehel kapni öt kiló paprikát akartam venni, hál azt hiszik, adlak? Több, mini öl forintba került ez a kis csomag c:i korka is . . . A fiam tizenhárom hónapja katona, hetenként küldöm neki a csomagol, hogy ne koplaljon sze- gény

A várakozók közül többen kelletlenül hálát fordítaniuk, válaszra sem méltatják a fecsegőt. Csak egy 45 év körüli, szigorú pillan'ású asszony figyel éberen, harcrakészen s fekete szeme haragosan villan. Az első alkalommal közbeszól: „Nem tudom, hol katona a maga fia, de az enyém is éppen tizenhárom hónapja vonult he, azóta kétszer küldtem neki csomagot, disznóöléskor, meg húsvétkor, mind a kélszer szinte megdorgált érle. A nyáron magam látogattam meg, kirán- totiinist vittem neki. Nem bírta megenni. Az ebédjük paradicsomleves, rizseshús és tortaszelet volt, de bőségesen. Meg lehe.t kérdezni a többi ka tona sziilőil. kérnek-e csomagot otthonná! a fiaik.“

A panaszkodó zavarában elvörösödik Nem is tud válaszolni. Mejzszé- gyenültcn, mini a tel'méri tolvaj, el- kultog. A feketeszemű asszonyra pedig barátságosan mosolyognak az utasok. Ismerik: Kőrösiné, a népnevelő.

A FALU ÚJ ÉLETÉNEK ALKOTÓI

KÖRÖSI NÉ, NÉPNEVELŐ

A (oiujában szeretik,

megbecsülik a dolgozó parasztok. Reggelenként, amikor komlóba* hajtják a disznót, gulyára a marhát, sokszor az asszonyok egész csoportja várakozik rá. hogy elbeszélgessenek. Nem egyszer a lakásán is felkeresik, jótanácsért, útbaigazításért. Ö nemcsak néhány ..hivatalos órát“ fordíl hetenként felvilágosító munkára Nemcsak akkor népnevelő, ha háziagitációt végez, vagy kisgyűlést tart. Tanít, nevel a nap minden órájában, utcán, szöve'kezeli boltban, a községi kútnak abol csak emberekkel találkozik. És nemcsak beszél. A terménybeadási agitáció során nem egyszer megkérdezték, vájjon az ő családja tcljesítette-e a beadást. Emelt fővel járhatott az emberek között: három hold földjük van és tíz mázsa búzát beadtak, tengeribeadásban is lelj esi: lelték kötelezettségüket.

— Én is tudom, hogy nekünk kell gondoskodnunk az ország élelméről, teljesítjük is szívvel kötelességünket, de legalább olcsóbb lenne a ruhaféle, meg a lábbeli — vetette ellen Szarka Péter középparaszt.

— Többen hordanak ma fényes új csizmát, mint valaha is — válaszoló — Nézze csak végig vasárnap dél- ulAu a falul, amikor öregek, fiatalok felöltöznek. Halmai János, Nagy David kisparasztok és hogy öltöznek: Ennyi selyem- és gyapjúkendőt, ennyi szép kabátot és csizmát még nem látott a mi utcánk. Nem volt a mi lányaink lábán hócipő azelőtt, de még pupjininget sem viseltek a férfiak. Most meg minden másodikon az! látni. Régenle durva kender, háziszőt.

cs volt a fehérnemű, némelyik szegénynek, min! Bulaska Vendelnek, még a nadrágja is befestett kender szőtteshöl készüli. Ma meg úgy öttö- •/ik a többiekkel együtt, hogy öröm végignézni rajta.

Kőrösiné nagyon jól tudja: jómódú a falu. A csizmái, ruhafélét gyümölcsből. horliól, a régente soha nem ler- mell szerződéses ipari növényekből, serléshízlaláshól. baromfitenyésztésből veszik. Ezért esik meg gyakran, hogy napok alatt szétkujHpidjók a földmű- vesszövetkezeti boltba érkező árut. Az ellenség azt szerelné elhitetni, hogy kevesebb ez az áru, mint azelőtt. Körösiné tudta eddig is, hogy ez nem igaz. Tudta, azért vari olykor áru- liiánv. mert a falu vásárlóereje hatalmasan megnövekedett.

11 szövetkezeti boltban

az asszonyok éppen ruhát vásároltak, amikor belépett és persze, voll, aki éppen panaszkodott. „Hát nem tudnak elegei gyártani? Ha az ember kicsit későbben jön, már nem jut megfelelő ruhaanyag.“

Bizony, nem könnyű az élet — só. hajtott erre Kőrösiné is panaszos hangon. Most mindenki reá figyeli. Vargáné, aki jól ismeri, szemmel- htthalóan csodálkozva nézeti rá: „Hűl már ez is így beszél?“ Körösiné zavartalanul' folytatta: — A lányom szegény éppen most panaszkodik, hogy augusztusban elvitte az új ruhájú! és még ma sem kész. De hiúba próbálja az ember akármelyiké! a tizennégy varrónő közül, mindegyiknél annyi munka halmozódik, hogy megesik, fél- esztendőre is elmaradnak egy-egv megrendeléssel. Csak tudnánk, mii varrnak, honnan van annyi dolguk, ha mi —-ahogy maga mondta lelkem ... nem kapnánk textil'.?

Néh

ány asszony közelebb lép hozzá, egyesek Vargáné! figyelik és mosolyognak. Kőrösiné meg mos! már láthatóan tréfásan elmondja, amit amúgy is tud mindenki: ..Emlékezünk jól, hogy is volt az valamikor. Két-Jtárom varrónő volt a faluban, de ma jd éhenhallalv. alig varralir‘,1 náluk valaki. Akkor csakugyan előbb végeztek egy ruhával.“

„Végeztek volna, ha lett volna varr- nivnlő. De pénzünk sem volt kenyérre. nemhogy ruhát varrassunk. Ezért voltak munka nélkül a varrónők" — szól hevesen vitázva Vargáné és isiik akkor kap észbe, amikor látja, hogy a köriilállókliól kitör a nevelés. Hiszen az előbb még ő panaszkodott! Most már Iá'ja mindenki, az előbbi általános sírásból mi lett, csuk azért, inert első szavaiban Kőrösiné is velük „panaszkodott“. így agilá! ö a maga módján. Minden szavából kiévzik: ismeri a falut, szereli az emberekéi, ii relmesen. okosan, meggyőzéssel harcol a hibák leküzdéséért.

Hál ilyen asszony Kőrösiné. Igaz, lia úgy látja, hogy* a szép szó kevés, akkor nemcsak az ellenséggel szemben, de a magafajtákkal is ki tud keményeit állni az igazságért. A múltkor Gábor Lajosné egy beszélgetés alkalmával ezt mondta neki.

— Biztosan jól megfizetnek téged, Juli. így hát megvan rá az okod, hogy állandóan dicsérd a demokráciát.

— Bizony — válaszolt ő — mi tagadás, jól megfizetnek. De ha azt vesszük, téged még jobban, „megfizetett“ a felszabadulás. Több földét kaptatok. min! mi, azóta már tehenet is vettelek, anyakocátok van, hízót is vágtok minden évben. Régen meg nem egyszer hiányzott a zsírozó, akárcsak nálunk. A rosszat könnyű elfelejteni, de tudd meg. ha a kukákhoz igazodsz a beszédben, a ku Iák asszonyok kai

pletykálsz, nem velünk, dolgozókkal tartasz, nem vagy ám te becsületes asszony'. Hálátlan vagy. Elfelejted, hogy- a fiad gimnáziumba jár. akár az enyém, meg az! is. hogy valamikor hányszor jártál munka lilán a harma dik község halárába is.

mindig bekiáltott Balogék udvarára is, hogy menjenek együtt. Az öreg Balog a negyedik kapálásnál már azt mondta: „Soha nem kapáltam uégvszcr, de most csinálom, csak azért, hogy lássam, jód bcszél-e“. Ü meg nyugodtan, magabiztosan mosolygott rá vissza. A pártszervezetben hallotta, mi az előnye a sokszori kapálásnak, tudta, nem csalódhat sem ő, sem az öreg Balog. Jól számított. Nekik is, Balogoknak is, meg a faluban mindenkinek, aki a népnevelőkre hallgatott. jónéhány mázsával több lett a kukoricatermésük, mint a „régimódi altnak“.

Érdekes, Gátamé

nem sértődött nieg » kehiény hang miatt. Nyílván később is sokat gondolkozott ezen a beszélgetésen, mórt egyre többször megvárta ő! reggeli jö- szSgkiha jlásnál és mindig volt kéj - deznivaloja. Kőrösiné meg türelmesen válaszolt minden kérdésére. Cmbornó inog már el-e’.járl az MND.SZ-be is.

Körösiné. a népnevelő ennek örül a legjobban. • ha Iá ja munkája eredményéi. az emberek önludntosodósnl. l'.'s mi tagadás? .lólesik neki. lm elismerik. hogy nem dolgozik, nem beszél hiába. Több, mint ogv éve. még az elmúlt ősszel vitája volt Italogékkul az őszi Itak'orszánlásről, végül a Balog-család mégiscsak kipróbálta a traktorral végzőit mélyszántást. Körös ólé mosolygott magában és tavnsz- , szál, kttkorirakapálás idején, vai'a- i hányszor a maguk földjére indull,

A Párt szavát

közvetíti a falu felé Körösiné, de tudja mindenki, hogy neki el is lehet mondani minden panasz!. A múlt hetekben Bakos kulák-hentes ellen zúgolódott a nép. Jónéhány’ év alatt alaposan mcgtoüasodott a tfeta- ‘ézésen, most meg a levágott sertések zsírját egv szemig kiszállította a faluból. Kőrösiné felvetette a Pártban, hogy nem lehetne-e az ö falujukban is szövetkezeti hentesüzletet létesíteni, mint a szomszéd községekben. Javaslatai meghallgatták: nem sok idő miilva át is alakítottak egy helyiségei hentesüzletté. Azóta semmi baj a z$ú- ellátással.

Este. amikor hazamegy a munkából. boldogan számol be családjának napi élményeiről.

Látod — mondta a férjének minap —, érdemes szívvel végezni a népnevelő inunkéJövök hazafelé, megállít az öreg Balog és azt mondja: „Érdemes volt négyszer kapálni. Lelt termés bőven. Akkorára hízott a disznó, hogy amióta eszem tudom, nem vágtunk ilyen nagyot.“

A férfi csak mosolyog és barátságos pillantásából megelégedettség sugárzik. Béyerilo a* volt ennek az asz- szunynak a legfőbb öröme, hu jól sikerül! az ehéd. Most meg. nemcsak jó ebédet tud főzni: amióta az egész faluval foglalkozik, sokkal többet lát. s mások örömének, boldogulásának váll részesévé maga is. Ilyen asszony az ő felesége: nemcsak a család, de a falu is megbecsüli, szereti.

A cikkei a Szabrd Nép nyomán közöljük.