Dunántúli Napló, 1951. január (8. évfolyam, 1-25. szám)
1951-01-04 / 2. szám
1951 JANUÁR 4 NÄ PL Ó 3 A szovjet kormány jegyzéke Franciaország, az ÜSA és Nagyhrifannia kormányához a Németország demilifarizálásával foglalkozó kü!ygyminiszt@n értekezlet összehívására A szovjet kormány 1930 november 3-áá- jegyzéket intézett Franciaország, az USA és Nagybratannia kormányához, ezekben a jegyzékekben javasolta, hívják össze a Szovjetunió, az USA, Nagybrilannia és Franciaország külügyminisztereinek tanácsát a Németország dcmilitarizálásáról szóló potsdami egyezmény teljesítése kérdésének megvizsgálására. •1950. december 22-én Franciaország, Nagybritannia és az USA ügyvivője felkeresték A. A. Gromikót, a Szovjetunió .külügyminiszterhelyettesét és átnyújtották neki kormányaik azonos tartalmú jegyzékeit. A francia kormány válasz jegyzékében: kijelenti, hogy a francia kormány politikáját mindig jaz Egyesült Nemzetele Szervezetének alapokmányába foglalt azon elv vezérelte, amely szerint a nemzetközi problémákat békés tárgyalások útján kell rendezni. A francia kormány felhasználja ezt az alkalmat, hogy ismét kifejezze hűségét ezen elvhez. A francia kormánytól — hangoztatja a jegyzék — távol áll bármiféle, a Szovjetunió ellen irányuló agresszív szándék és az az őszinte kívánság tölti el, hogy a nemzetközi feszültség megszűnjék. A francia kormány kész a jelen jegyzékben megállapított módszerek szerint a szovjet, amerikai és brit kormánnyal együtt megvizsgálni annak lehetőségét, hogy a négy állam külügyminiszterei számára kölcsönösen elfogadható alapot találjanak. A jegyzék a továbbiakban ezeket mondja: „A francai kormány sajnálkozással kénytelen megállapítani, hogy a tárgyalások alapjai olyan formában, amint azokat a szovjet kormány jegyzékében írták körül, jellegüket tekintve nem szolgáltathatnak kilátást a rendezésre. Németország demilitarizá- lásának problémája nem oka a jelenleg fennálló feszültségnek. Jelenleg nem léleznek semmiféle német fegyveres erők, kivéve azokat, amelyek a szovjet övezetben már sok hónap óta tüzérség és páncélosok felhasználásával katonai kiképzésben részesülnek. Ha a német katonai egységek részvétele Nyugat-Németország védelmében ma tanulmányozás tárgya, ennek oka egyedül az, hogy a szovjet politika arra kényszeríti a többi államot, amelyek látják az ijesztő példákat, hogy vizsgáljanak meg minden biztonságuk megszilárdítása felé vezető utat. Á francia kormány, az angol és amerikai kormánnyal együtt, teljes ellentétben a prágai közleményben foglalt 1 helytelen állításokkal. elhatározta, soha és semmilyen esetben nem engedi meg, hogy Nyugat-Német országot agresszió támaszpontjaként használják lel, A francia kormány nem lehet bizonyos afelől, hogy a dolog ugyanígy áll Németországnak azzal a részével kapcsolatban is, amely szovjet megszállás alat áll. A jegyzék ezután azt állítja, hogy * prágai közleményben foglaltak, „nem szolgálhatnak a német kérdés pozitív megoldásának alapjául", majd kísérletet tesz, arra, hogy a jelenlegi feszült nemzetközi helyzetért a szovjet kormányra, hárítsa a felelősséget, A négy hatalom kormánya — folytatja a jegyzék — nem teljesítené kötelezettségeit, ha tárgyalásait olyan szűk keretek közé szorítaná, amilyeneket a szovjet kormány javasolt. A Németországra és Ausztriára vonatkozó kérdéseket végül is megvitatás tárgyává kell tenni, azonban a megvitatásnak ki kell terjednie azokra az alapvető kérdésekre is, amelyeknek megoldása lehetővé tenné, hogy megjavítsák a Szovjetunió és a három másik hatalom közötti kapcsolatokat' és kiküszöböljék a nemzetközi feszültség okait az egész világon. A francia kormány kész megnevezni képviselőjét,, aki a szovjet, amerikai és brit kormányok képviselőivel együt tanulmányozná az említet kérdéseket. A fentemlített kormányok képviselőinek Newyorkban, az Egyesült Nemzetek jelenlegi székhelyén tartózkodása lehetővé tenné, hogy a legkedvezőbb feltételek között lássanak hozzá ezekhez az előzetes tárgyalásokhoz. A Szovjetunió külügyminisztériuma válaszul az említett jegyzékekre, egyező szövegű jegyzéket intézett az IISA, Nagybrilannia és Franciaország kormányaihoz. A szovjet kormány 11V50 december Se-i jegyzéke: többek közölt a követ- . kezüket jelenti ki: 1. A Szovjet kormány november 3-1 jegyzékében foglalt javaslata abból n szükségességből indul ki, bogy a négy miniszter ne egyszerű tanácskozási folytasson azzal a céllal, bogy bizonyos kérdéseket megtárgyaljon, hanem, hogy az adbtt összetételű külügyminiszteri tanács hatáskörébe tar. tozÓ kérdések megtárgyalására éppen kttlUgymlnisztcri tanácsot kell ös%. szehívni. Emellett a szovjet kormány szükségesnek tartotta, hogy mindenekelőtt Németország demilifarizálásá- nak kérdését tárgyalják meg, mint a legégetőbb kérdést Európa számára. A szovjet kormány továbbra is azt tartja, hogy Németország dcmilitari- zálásának kérdése a legfontosabb kér. dós a nemzetközi békés biztonság biztosításának ügyében. A szovjet kormány nem kifogásolja a Franciaország, az Egyesült Államok Nagybritannia Ás a Szovjetunió képviselői előzetes értekezletének összehívásáról szóló javaslatot, abból a célból, hogy ez az értekezlet dolgozza ki a külügyminiszterek tanácsa ülésszakának napirendjét. 2. Franciaország kormányának az az állítása, hogy a prágai nyilatkozatban kifejtett javaslatok nem szol. gélhatnak a német kérdés pozitív megoldásának alapjául — jogos félreértést kelthet, amennyiben ezt a megállapítást az előtt tették, mielőtt az említett javaslatokat a négy hatalom megvizsgálta volna. A francia jegyzék olyan állításai, ámelyek szerint ezeket a javaslatokat a német nép többsége elvetette volna, legalább Is alaptalanok és egyáltalában nem felelnek meg a valóságos helyzetnek. Semmiesetre sem nehéz meggyőződni arról, hogy a német lakosság széles köreiben, köztük Nyugat-Németország lakossága között Is, a prágai értekezlet javaslatai nagy együttérzéssel találkoztak. 3. Az Egyesült Államok, Nagybritannia és Franciaország kormánya Nyn- gat-Némctországban reguláris német hadsereget létesít. Ismeretes, hogy az Egyesült Államok, Nagybrilannia és Franciaország kormányának ' képviselői tárgyalásokat folytatnak Adenauer kormányával az alakítandó német hadosztályok mennyiségéről, továbbá ezeknek a hadosztályoknak bevonásá ról az úgynevezett „egyesült fegyveres erőkbe.“ Azok a kísérletek, hogy ezeket az Intézkedéseket az Egyesült Államok, Nagybrilannia, Franciaország és más európai államok biztonsága megszilárdításának szükségére való hivatko. zásokkal fedezzék, nyilvánvalóan nem állnak helyt, hiszen ezeket nz államo kát senki sem fenyegette és nem fenyegeti. Még kevéshbé helytállóak a francia kormány jegyzékében található kísérletek, hogy Nyugat-Németország dcinilitarizálásának terveit Ke- let-Németország állítólagos felfegyverzésére való hivatkozásokkal igazolják. Mindaz, ami a francia kormány jegyzékében erre a tárgyra vonatkozik — elejétől végéig kitalálás és semmiképpen sem felel meg a va_ lóságnak. 4, A francia kormány december 22-1 jegyzéke alapot ad arra a véleményre, hogy egyetért a szovjet kormány javaslatával azzal kapcsolatban, bogy a négy hatalom közösen vizsgálja meg Németország dcmililarlzáldsának kér. dését, A szovjet kormány nagy jelentőséget tulajdonít ennek, hiszen Németország demiiitorizálásának megvalósítását nemcsak az Egyesül Államok, a Szovjetunió, Nagybrilannia és Franciaország potsdami egyezménye írja elő, hanem ez továbbra Is az európai béke és biztonság biztosításának legfontosabb feltétele, amely megfelel a német nép nemzeti érdekeinek is. E mellett az egész világ tudja, hogy az utóbbi időben éppen az Egyesült Államok, Nagybrilannia, és Franciaország kormánya tett mindenféle intézkciídést a reguláris német hadsereg újjáélesztésére és a nyugat, németországi hadiipar helyreállítására. Ez kifejezi az ismert agresszív köröknek azt a törekvését, hogy Európa népeit befejezett tények elé állítsák. Nem kell bizonygatni, hogy Francia- ország, az Egyesült Államok és Nagy britannia kormányának ezek a cselekedetei teljes ellentétben állnak azokkal a kötelezettségekkel, amelye. két czpk a kormányok Németország lefegyverzésének szükségességével kapcsolatban vállallak és súlyos nehézségeket keltenek azoknak a kerdé seknek megoldásában, amelyeket a külügyminiszterek tarácsánnk kell megvizsgálnia és amely értekezlet ezért egyre távolabbra halasztódik. — Fejeződik be a szovjet kormány jegyzéke. Azonos szövegű jegyzéket intéztek Nagybritannia és az Egyesült Államok kormányához. Jugoszláv repülőgépek sorozatos határsértései jnagyar terület ellen A külügyminisztérium tájékoztatási főosztálya közli: A Magyar Népköz, társaság külügyminisztériuma január 3-án a budapesti jugoszláv követségnek átadott szóbeli jegyzékben tiltakozott jugoszláv repülőgépek által magyar területek ellen elkövetett újabb sorozatos légihatársértések ellen. A jegyzéket öt konkrét esetet sorol fel, amikor jugoszláv repülőgépek magyar terület fölé repültek; 1950 december 8-áp egy ízben, december 13-án pedig négy alkalommal sértették meg jugoszláv részről Magyarország légihatáraít, A magyar külügyminisztérium jegyzéke részletesen ismerteti a határsértéseket. Rámutat többek között arra, hogy december 13.án egy jugoszláv repülőgép több, mint félórán keresztül tartózkodott magyar terület felett, majd amikor elhagyta a ma gyár légihatárt, fényjelt adott. A magyar jegyzék rámutat arra, hogy „a jugoszláv légierők sorozatosan elkövetett légi határsértései szoros összefüggésben állnak a jugoszláv határőrök által rendszere, sen végrehajtott támadásokkal.“ A Magyar Népköztársaság kormánya nevében a külügyminisztérium a leghatározottabb tiltakozását fejezi ki a határsértések miatt és leszögezi, hogy a határsértések minden következményéért a felelősséget a jugoszláv kormányra hárítja. A francia bányássssahsserveset réssvéttámrata A francia bányaipari dolgozók szak. szervezete a következő táviratot intézte a Magyar Bányipari Dolgozók Szakszervezetéhez: „Ä francia bányaipari dolgozók szakszervezete, valamennyi francia bányász megrendüléssel értesült a tatabányai szerencsétlenségről, Ezúton juttatjuk kifejezésre a magyar bányaipari dolgozóknak és az áldozatok hozzátartozóinak mélységes együttérzésünket és testvéri szolidaritásunkat. Francia bányaipari dolgozók szakszervezetének elnöksége.'' Tovább terjed Franorszdgjtati a Németország (eifssvvcrzése ellen irányaid tiüabozá mozgaism Egész Dél- és Ke'ct-Franciaország ra kiterjedt a bányászok tiltakozó mozgalma a Wermacht újrafelállítása ellen és bérköveteléseik érvényesítésére. A mozgalom suk/helyen 21 órás, másutt egy- vagy kér órás, tiltakozó sztrájkban, munkabeszüntetésben nyilvánult meg. A tiltakozás több helyen, mint pl. Herault megyében a Plaisance bányában egyes tárnáknak a Schu- man-terv keretében tervezett bezárása ellen is irányult. A bányászok bérkövetelései között szerepéi 5.000 frank drágasági .különjutalék és a családi pótlék megadása mindazoknak, akiktől eddig megvonták. A Trud hiisli több külföldi ország szakszervezeti vezetőjének a szovjet néphez intézett, üdvözlőtáviratát. Táviratot küldtek: Viktor Klosevvicz, a Lengyel Szakszervezetek Központi Tanácsának elnöke, Apró Antal, a. SZOT főtitkára és Vicente Lombardo Tole- dano, a Latinamerikai Általános Szakszervezeti Szövetség elnöke. A bánya- és energiaügyi minisztérium közli, hogy a színesfémipari főosztály január 4-én, a vegyipari főosztály pedig január 5-én a minisztérium új helyiségébe, Markó- utca 16. szám alá költözik. Telefonszáma: 121-770, Mikor felbúgtak a műszak végét] jelző gyári szirénák a Pécsi Kesztyűgyárban, a Mohácsi Selyemgyárban, a Pécsi Dohánygyárban, vagy , a Tolnai Selyemfonásán, a különböző üzemek dolgozó női — mintha összebeszéltek volna —, szatyorral, kosárral siettek a kapu felé. Siettek, hogy biztosíthassák a család ellátásához szükséges lisztet és cukrot. Az élmúlt év utolsó két hónapjában bizony nem volt könnyű ennek a rendkívül fontos két népélelmezési cikknek a beszerzése! íyzek a nehézségek nem „véletle- nül” fordultak elő, nem az elosztás hibáiból adódtak, hanem az ellenség, a reakció tudatos aknamunkájának, a háborúra spekuláló levi tézlett. tőkések halmozásának következményei voltak. Az ellenség ott támadott ahol a legkisebb ellenállásra talált. Azt remélték, hogy átmeneti élelmezési nehézségekkel megbonthatják a dolgozó nép többtermelésre felzárkózott, sziklaszilárd, békét védő sorait. Úgy számítottak, hogy a dolgozó nép között sikerül elégedetlenségét szítaniuk, hogy ezzel biztassák a déli határainkon ágáló imperialista ügynököket, a titoista banditákat. Rosszul számoltak azonban a ki- zsákmányolök uralmának feltámadására áhítozó volt kapitalisták és a velük egy követ fújó kulákok, jobboldali szociáldemokraták. Nem számoltak a Párttal, a Magyar Népköz- társaság erőskezű, Pártunk-vezette kormányával, azzal, hogy a dolgozó nép felismeri ellenségeit és le is sújt rájuk. Nem számított a dolgozó nép kemény öklének csapására Mayer Károly.pécsi gyógyszerész, aki *210 kiló lisztet, majd félmázsa cukrot rejtegetett, nem várta a leleplezést a na9Y- dobszái Csizmadia József, aki 100 kiló cukrot, 200 kiló finomlisztet tartalékolt „nem várt" (vagy talán általa nagyon is vári) eseményekre. De ki tudná felsorolni a sok volt tőkést, nagykereskedőt, árurejtegetö kulákot, akiknek az utóbbi időben egyetlen aktív foglalkozásuk a dolgozó nép hátbatámadása volt M égis, a kemény intézkedések, a fegyházbüntetés, az elrejtett áru elkobzása ellenére is a reakció tovább támadta az ellátás frontját. Elkeseredetten, gyűlölettől habzó szájjal szidalmazták a közellátást, az áruelosztást éppen azok, akiknek otthonéban még a fürdőszoba, vagy a derékalj is liszttel, cukorral volt megtömve. Azok fújták legjobban a forró levest, akiknek nem égette a száját. A dolgozók azonban — akik a napi fárasztó munka után kénytelenek voltak pár deka cukorért és kevés lisztért sorba- állni —, nem estek kétségbe. „Majd segít rajtunk a Párt" — ezt gondolták valamennyien és a segítség nem is váratott magára. Népünk vezetője, Rákosi elvtársunk megígérte, hogy gondoskodik kormányzatunk a dolgozók szükségleteiről. És az ígé retet — mint a Párt ígéreteit mindig —, tett követte. Burgonya- és hagymautalványok enyhítették a háziasszonyok gondjait, karácsonyi élelmiszermegrendeléssel biztosíthatták a dolgozók az ünnepi kalácsot. Az új év első hétköznapján nyilvánosságra hozta a nép kormánya a dolgozók ellátásáról való gondoskodás újabb tanujelét: a cukor és íínomlisztellátást szabályozó rendeletet. Ez a rendelet biztosítja váltó, zatlanul olcsó áron bőséges ellátásunkat cukorral, finomliszttel, ez a rendelet biztosít bennünket arról, hogy az ellenség az ellátás frontján többé nem támadhat ellenünk. A Párt, a dolgozó nép kormánya egyetlen ellátatlanról sem feledkezett meg, mindannyian megkapják jegyüket. Több cukor és liszt vásárlására jogosító jegyet a nehéz testi munkát végzők, a bányászok, a sztahánovis- ták, az áldozatos munkájukért kitüntetettek kapnak, több olcsó élelmiszerhez jutnak, akik felelősségteljes poszton irányító munkát fejtenek ki, az élvonalbeli szellemi munkások és nagyobb ellátmányt kapnak a terhes anyák, a fejlődő gyermekek is. A városi dolgozók, az ipartelepe- kén élők magasabb ellátmány- ban részesülnek, mint a falu dolgozó népe. Érthető és indokolt kormányzatunk ilyenirányú intézkedése is. Falun olcsóbb és könnyebb az élelmiszerek beszerzése, mint a városokban' és emellett igen sok dolgozó paraszt termel — ha kis meny- nyiségben is — cukorrépát, vagy kenyérgabonát, mézet gyűjtő méhcsaládokkal is rendelkezik, és így anélkül, hogy önellátónak számítana, kap természetben ,-s cukrot, lisztet. Akiknek a bőséges mennyiség még sem lenne elegendő, azokról is gondoskodik a rendelet. Kormányzatunk korlátlan mennyiségben, magasabb eladási áron bocsát a fogyasztók rendelkezésére szabad árut. Ez a rendelkezés amellett, hogy a spekulációt lehetetlenné teszi, végtelenül igazságos. Aki lakodalmat rendez, fizesse is meg azt! A dolgozók határtalan Őrömét kifejező levelek tucatjai már a rendelet megjelenésének első napján bizonyságot tettek arról, hogy boldogan fogadták a Párt, a kormányzat gondoskodását. Az öröm hangja indokolt. Nemcsak a dolgozók ellátását javította és könnyítette meg a rendelet, hanem egyúttal újabb csapást mért a nép ellenségeire is! IBüO-ben 752.009 feltár területen valósították meg a Szovjetunióban a sztálini természetátalakító tervet A Szovjetunióban 1950-ben 752.000 hektár területen létesítettek új vetést védő erdősávokat. 1950 tavaszán a tölgyfák ültetésének „fészkes” módszerével, amelyet Liszenko akadémikus dolgozott, ki, — körülbelül 350.000 hektáros területet fásítottak. A Kamisin-Sztálingrád közötti állami vetést védő erdősáv területén 1950-ben a 15 évre előirányzott fásítási munkálatoknak már több mint kétharmadát elvégezték. A sztyeppék fásítási munkálataiban 310 fásitó állomás vesz részt, amelyeket az élenjáró technika vívmányaival szereltek fel. Segítségükkel a kolhozokban csupán a műit évben 4.700 új mesterséges tavat és víztárolót létesítettek. A szovjet kolhozok és szovhozok az 1951. évi tavaszi fásítási idényre már teljesen felkészültek. Körülbelül 30.000 tonna különböző magot halmoztak fel, o faiskolákban pedig több mint kétmilliárd facsemetét neveltek. A természet átalakítására vonatkozó sztálini terv határidő előtti teljesítése jelentősen meggyorsítja a kommunizmus építését a Szovjet- unióban. Ax amerikai külpolitika iaéiy^ég;es vülsüg-kaa van As Isvessíija Dulles beszédéről V. Kudrjavcev, az Izvesztijában kommentálja John Foster Dullesnek, az USA külügyminisztériuma tanácsadójának december 29-i beszédét. Az USA külpolitikájáról beszélve Dulles kénytelen volt elismerni — írja Kudrjavcev —, hogy az amerikai Egyesült Államok vezetésében hibák történtek. Dulles azt a letagadhatatlan tényt is elismerni kényszerült, hogy sem a Marshall-terv, sem pedig az agresszív Északatlanti Szövetség nem hozta meg az amerikai imperializmusnak a várt eredményeket és főként nem szüntette meg az imperialista tábor belső ellentéteit. Az amerikaiak koreai kalandjának kudarcával kapcsolatban kénytelen volt kijelenteni: az USA vezető körei érzik, hogy baj van a módszerrel és nem akarják, hogy az egész világon a „koreai események ‘ e,g)ész sorával kerüljenek szembe. A Szovjetunió és a népi demokratikus országok rágalmazásának segítségével kísérelte meg fehérre mosni az USA uralkodó köreinek agressziós és véres kalandorpolitikáját. Dulles nyiltan elismeri, hogy az amerikai imperializmus agresszív politikájának eszköze az Eszakatlanti Szövetség és ezzel leleplezi az amerikai vezető köröknek azt a propagandáját, hogy a szövetség állítólag a „kollektiv biztonságnak‘ egyik formája az Egyesült Nemzetek Szervezetének keretében. Dulles minden gátlás nélkül hirdeti, az amerikai imperializmus agresszív stratégiai elvét, azt az elvet, hogy az amerikai fegyveres erők bármely helyen képesek agressziót megvalósítani, ahol az USA szempontjából ez az agresszió kifizető. Dulles december 29-i beszéde — állapítja meg befejezésül Kudrjavcev — nem tudta megcáfolni azt a tényt, hogy az amerikai külpolitika mélységes válságban van. Beszéde ismét megmutatta, hogy az USA vezető körei úgy döntöttek, hogy továbbra is a csödbcjutott to- | tális diplomácia pusztulást hozó I irányzatának útján vezetik az országot. Komoly csapás a spekulációra
