Dunántúli Napló, 1951. január (8. évfolyam, 1-25. szám)
1951-01-14 / 11. szám
1951 JANUÁR 14 N Ä P I Ó 7 A határmentén élő doleozó parasztjaink elmondják: A Tito-banda rabságában sínylődő jugoszláv nép elkeseredése egyre erősebb ellenállásba csap át Amíg nálunk Magyarországon és a többi felszabadult népi demokráciák, ban a felsotabadu!á.s óta a dolgozó parasztság életszínvonala egyre emelkedik — ad<lí§ Jugoszláviában — a Tito. banda aljas árulása óta — egyre sülv- lved. Nem kell ma azon búsulni a jugoszláviai dolgozó parasztoknak, hogy a nyakukon marad a termény — gondoskodott Tito bandája idejében arról, hogy ne legyen sok baj a termény- eladással. Arcátlanul kirabolták a dolgozó parasztságot- Idézhetjük a Tilo- Jugoszláviájának helyzetével kapcsolatban Rákosi elvtárs 1 949 június 8-án, a Szabad Népben megjelent cikkéből a következőket: „A népi demokráciákkal oaló szakítás után a közeüátás helyzete rohamosan romlott. A kulákság és spekulánsok szarva mégjobban megnőtt, még kevesebb lett az élelem és az iparcikk. Fokozta az áruhiányt, hogy az erőszakszervezetek: a rendőrség, katonai tisztikar, a magasabb tisztviselők, a ..janicsárok“ ellátását rendkívül felfo. kozták. A levelekben, melyeket Jugoszláviából kapunk, a dolgozók elpanaszolják, hogy míg a csecsemők számára nincs tej, addig egy tábornok, ha nős, napi 5 liter tejet kap, ha nőtlen, napi 3 liter a fejadagja. A munkások hónapszámra nem látnak húst, ugyanakkor ezek a kiváltságosok korlátlanul kapnak húst, zsírt, vajat." Míg Tito és bandája dőxsfil, addig a dolgozó nép mélységes nyomorban tengődik Ez. volt 1949-ben, de ma már sokkal nagyobb méreteket öltött a nyomor. Joggal tehetné fel a kérdést ezekufán a dolgozó paraszt — hová lett akkor az a termés, amit tőlük elrekviráltak. nyíltan elraholatk? Csupán a bennfentesek emésztik fel az ország készleteit? Nem, — Titoék azon felül, hogy bandájuk jól él, ellátják bőven élelmiszerrel a Marsh all-terv áldásait élvező nyugati országokat, ahol a nép árulói csak ilyen segítséggel tudják ideig-óráig fenntartani hatalmukat. Soha ilyen nyomor Jugoszláviában nem volt. Keserű. gúnnyal mondla erről a — Titoék szerint — biztos alapokon nyugvó“ életről egy öreg jugoszláv dolgozó paraszt, hogy ,,nálunk aztán igazi jóvilág van, már egér sincs a padláson“ — aztán, hogy szavainak megmagyarázza értelmét, elmondotta: „Tito pribékjei lesöpörték a parasztok padlását, nem hagytak ott még any- nyit sem, hogy az egerek megéljenek belőle- Prószát eszünk, ha eljöhetnénk hozzátok, szívesen laknánk fö’dkuny- böban is. Hidd el — mondta Zeller József dolgozó parasztnak az öreg szerb, — itt a nép gyűlöli Titot. Tito paszí (kutya) — mert nem a szegényeket pártolja, hanem a gazdagokat. Mi szegény parasztok rettenetesen el vagyunk nyomva. Ha történetesen háborút indítana ez a sátánfajzat, ránk nem számíthat, mert mi veletek vagyunk!“ A jugoszláv nép gyűlöli Titot és bandáját Nem ez az egy paraszt érez így, liánom az egész elnyomott jugoszláv nép. Gyűlölik Titot és aljas bandáját, meri mérhetetlen károkat és szenvedést zúdított a nép nyakába. Gyűlölik . mert a nép szabadságáért küzdő dicsőséges Szovjetuniót és az elnyomott jugoszláv néppel együttérző népi demokráciákat pimaszul ellenségnek mondja, ugyanakkor a nép szabadságára, vérére spekuláló imperialistákat — ezeket az elvetemült kultürszBrnyekct — barátként állítja a jugoszláv nép elé. Neki ezek lehetnek a barátai, de a nép igazi barátai mi vagyunk és Tito sem kerülheti cl sorsát. Elmondta egy bercmendi dolgozó paraszt, hogy kaszálás elölt megnézte a rétet, a szénaterroést becsülgctte mennyit várhat, amikor túlról egy partizán rákiabált és hívta át a határon, Éhes volt, szál or.uát és kenyeret kért„Hogy éltek ti, hogy nincs szalonnád és nincs dohányodé" — kérdezte öl az öreg paraszt. „Ila valami történne...“ „Keserves életünk van — válaszolta erre — még mi csak elvaggunk valahogy, de az apámék otthon éhenpusz- tulnak. Kukoricakenyeret esznek, de az is olyan, hogy a száját feltöri az embernek. Ez a gyalázatos banda kirabolta Boszniát és Hercegovinát — ha valami történne, mi bosnyákok nem fogjuk kímélni erőnket, de nem Tito rendszeréért küzdünk, az bizonyost" Újra idézzük Rákosi elvtárs előbb idézett cikkének egy részét: „Amíg a dolgozók nyomorognak, addig a felső réteg tejben-vajban fürdik és a legjobb szállítója és vevője a spekulánsoknak. Hogy ezen a téren hol tartanak ma Titoék, arra nézve jellemző a ,F>e und Er" című svájci lapnak 1949 április 29-i cikke, mely Tito egy estélyét írja le. Egy újságíró, aki ezen a: estélyen — Pál, volt régcnsherceg palotájában — részvett, leírja: „A nagyteremben háromszáz dlszegyenruhás tábornok áll, tetőtől talpig aranyba, ezüstbe és kitüntetésekbe burkoltan. Mellettük a szép nők nagystílű, drága estélyi ruhákban. Mindez és az arany- díszítésű hófehér frakkba öltözött pincérek a képet olyanná teszik, mint valami hollywoodi filmoperett díszlete. Az asztalok valósággal roskadoznak az óriási arany- és ezüsttálakon tálalt pecsenye alatt, melyet 80 különböző előétellel szolgálnak fel." Míg ez olvassuk, visszagondolunk arra a levélre, amit lapunkban már leközöltünk, az a mai állapotokat hűen lükrözi. „ . - - nálunk olyan nagy éhség lesz, hogy tán éhen pusztul a nép. A polgár néptől elvettek mindent, úgy hogy tavaszig nem lesz neki semmi...“ — kaptunk személyenként egy mázsa búzát egész évre“ — vagy „ ■.. nem is tudja az ember elgondolni, hogy mi is lesz ebből, hogy jó nem, az biztos,»hanem csak rossz.“ Kásádra azt írták nyílt levelezőlapon a hét elején, hogy i,... ha madár lennék, átrepülnék hozzátok.“ Egy másik levélben tisztességben megöregedett paraszt írja Bere- mendre, ismerősének. „A multba-n házam volt, földem, ma annyira kifosztottak, hogy se földem, se házam nincs, egy kis kunyhóban lakom .. “ A nép bosszúja ma még izzó parázs a hamu alatt, de a nyomor napról- napra olaj erre a tűzre, mely egyszer vulkáni erővel fog kitörni és elsöpri a hősök vérét meggya'ízó aljas bandát Titostul, mindenestől. DCtlmxi új l)ámj(uzliáz épdesét kezdik meg, JlleLzesjeei A hét kétemeletes ház elkészült Me- hét az egyéni felelőjjfég. szesen és nyolcadiknak a bányász le- gényotthon is, A határidőt betartották, az első, pécsi téli építkezés győzelemmel végződött. Most a házak mellől elvonulnak a betonkeverők, transzportörök, lebontják az állványokat és a keskenyvágjányú vasút sínéi is sorba rakva, glédában állnak. Nem szállítanak azonban el innét semmit, hiszen a nyolc új ház mellett máris hozzákezdenek kilenc még újabbhoz, de kétszer akkorához, mini az előbbiek. Az új házakhoz egyre-másra érkeznek a bányászok, bányászasszonyok. Most megbeszélik, hogy melyik házba, melyik lakásba költöznek, van aztán olyan is, aki még aznap kocsira pakolja a bútorát és jön. Tetszenek az új házak, az új lakások, Különösen a konyha, a fürdőszoba és a padláson a mosókonyha. a lakásunk volt a Kekünk eddig padláson - ja Szirtes mondAntal, Ferenc-aknai vájár — pa-dlásszobában laktunk hárman. Az építőmunkások jóleső büszkeséggel mosolyogjak, örülnek annak, hogy tetszik a munkájuk. Itt 'van az építkezés párttitkára is, ifjú Fóris Kálmán is. Jambricsek Imre István-aknai vájárnak és feleségének mulatja az új lakásokat, akik eddig Mecsekszabolcson laktak, az asz- szony szüleinél, egyszobában, sokad- magukkal. Hárman jártak a bányába és így mindig valamelyikük aludt, vagy mosakodott. Nagyon kényelmetlen volt ez így. Jambricsek Imrét hátráltatta a tanulásban, mert különben aknász-tanfolyamra jár. Itt. majd tanulhat, hiszen két szobájuk is lesz. Egédi Ernő, István-aknáról most választ ki egy háromszobás lakást, mert a veje, Tolnai Sándor vájár is ideköltözik. — Két napja tudtam meg, hogy itt lakást kapok — mondta — 45 éves vagyok már, de megmondom őszintén, sírtam, amikor otthon elmeséltem és velem sírt az asszony is. örömében. Ereztük, hogy a Párt n.ennyire szeret bennünket, bányászokat, dolgozókat. „ . . I vidám emberek járMOSG’ygŐ, I iáik a házak között,----------------1 nézegetik a lakásokat és az üres szobákban már rendezkednek is. „Ide tesszük a szekrényt, ide a rádiót, ide meg a gyerekágyat.“ Az építkezés igazi ünnepe az új lakók beköltözése. A munka azonban megy tovább. Már kitűzték a kilenc új ház helyét, most odairanyítják a gépeket és az anyagot. De még ennél több ie történik, Fóris elytárs, az építkezés párttitkára összegezte a végzett munkát és ennek alap;an javaslatokat készített, hogy az új, nagyobb feladatokat jobban megoldják. A- ’avaslatokat, mint a pártszervezet küldötte a mai Városi Pártérte- kczleten mondja el. Miről beszél majd itt, Pécs város kommunistáinak harcos gyülekezetében? Arról, hogy a következő építkezé- sen már fekozni kell a brigádvezetők felelősségét. Az ö feladatuk legyen a munkalapokkal való törödós terén javasolja, hogy minden épülethez előre adják oda a szükséges anyagmennyiséget, így kiértékelhető hogy hol fogy cl idő előtt, hol megy kárba az anyag, hol van például sok darabtégla. Javasolja továbbá, hogy minden munkás feleljen a neki szükséges anyagért. Az állványozó az állványért, a kapcsokért. így érvényesülFóris elvtárs Azért, hogy az építőipar gyárjelleget kapjon, javasolja, hogy az egy- egy épületen dolgozó brigádokat együttesen irányítsák át az újabb munkákra és az embereket ne szórják szét más építkezésekre. Az egyes épületeknél — a javaslatai szerint — szakmailag továbbra is a brigádvezető Legyen a felelős, de minden épületen legyen egy-egy pártbizalmi is, aki közvetlenül a pártszervezettel tartja a kapcsolatot és politikailag felelős a munkáért. végül a Városi Pártértekezletein bejelenti, hogy az új munkákon a falazást mind Makszimenkó elvtárs módszerével végzik. Egyelőre ugyan csak négy kőműves, Szalay Sándor, Hock Ferenc, Krizmanics Jenő és May János ismeri ezt a módszert, de a betanítással sem vesztegetik el az időt, mert már a felvonulási épületek falainak felhúzásánál megtartják a sztahánovista bemutatót. így azután a kilenc új ház már Makszimenkó módszerrel készülhet. A Városi Pártértekezletre való készülés hozzásegítette a meszesi építkezést ahhoz, hogy mire Pártunk Országos Kongresszusa megkezdődik, újabb bányászházak falai törjenek az ég felé, még gyorsabban, mint eddig. Á pécsi békebizottság ok munkája a varsói Békevilágkongresszus óta A varsói Békevilágkongresszuson elhangzott határozat óta városunk békebizottságai lényegesen nagyobb lendülettel fogtak hozzá a munkához. A békebizottságok titkárai békegyűléseken, röpgyűléseken ismertették a kongresszus határozatának je. lentőségét, melyet üzemeink dolgozói főként a termelés terén tettek magukévá A Dohánygyárban, ahol üzemeink közül az egyik legjobb békebizottság működik, a. kongresz- sznsi beszámoló, majd a pártkon- c/resszusi választ.óqyűlések után 180- ra emelték az eddigi 120 békeőr számát. A békeőrök közül élen járnak özv. Szilágyi Dezsőné, Pécsi József- né és Kétyi Ferencné, akiig 129 százalékos termelésüket 135 százalékra emelték fel s a Pártkongresszus tiszteletére még ezt az eredményt is fokozni kívánják. Vegyenek példát békebizottságaink a dohánygyáriaktól, járjanak élen a termelésben, mert a béke megvédésének egyik legfontosabb alapköve a' termelés emelése. A termelésben élenjárni dicsőség, s legfőbb békevédelmi kötelességünk. özv. Schmidt. József né, Zsolnay-gyári dolgozónő is így látja. Bizonyíték erre az, mikor az egyik békegyűlésen a következőket mondotta: ..Nem elég azt mondani, hogy mi békét akarunk, — a. békéért erős akarattal, selejtmentes többtermelés, sei harcolni is kell. Hazánk legdrágább kincse a béke. Mi, magyar mz- szonyok s különösen mi, a. második világháború özvegyei, mindenkor a szabadság és a béke zászlaja alatt haladunk. Én úgy harcolok a békéért, hogy már 1051 április havában dolgozom s minden igyekezetemmel azon leszek, hoay ezévi munkatervemet -júliusban befejezzem." Fenyvesi Antal, Baranyavár.n. 8. szám alatti lakos a gyárvárosi békegyűlésen történt felszólalásában kü 1 ft nősem a területi békebizottságok felé szólt: „Minden öntudatos dolgozó ember á béke híve, de ne elégedjünk meg ezzel. Ahogy az üzemek, ben több és jobb termeléssel harcolnak a békéért, úgy nekünk a területen széleskörű felvilágosító munkával kell mozgósítani a béke híveit. A gyárvárosi területi békebizottság alapos munkát végzett, többi területi békebizottságunknak is követnie kell ezt a szép példát. Elsőnek vettek részt az élelmiszerjegyek kiosztása idején a népnevelő, felvilágosító munkában. Szép Géza békebizottsági népnevelő.röpgyülésen ismertette a minisztertanács rendeletét a cukor és liszt helyes elosztásáról. A röpgyü- lésen 50 dolgozó felszólalása és aláírása helyeselte o rendeletet, Békebizottságaink, különösen a területi békebizottságok erőteljesen be, kapcsolódtak a Pártkongresszus élő készületeinek sikerre vitelébe, nem különben a Szovjet Filmhét szervezésébe. A békebizottsági tagok fék világosító munkát végeznek a nagy. szerű szovjet filmek szerepéről a békeharcban. Ugyanígy kiveszik részüket a Szabad Nép agilációból. Ismertetik, hogy Pártunk Központi Vezetőségének lapja milyen nagy segítséget ad békebizottságainknak, mennyi támogatást, irányítást kapnak dolgozóink békéért vívott küzdelmükben. A sajtó olyan fegyver bókebizottságaink kezében, mellyel ezászszorta könnyebben, eredményesebben harcolhatnak. Békebizottságaink továbbra is kap. csolódjanak bele minden megmozdulásba. Tekintsék legtöbb feladatuknak a Magyar Dolgozók Pártjának Kongresszusára történő felkészülést. Aí pártszervezetektől kapott segítséggel magyarázzák meg minden egyes dolgozónak hogyan függ össze dolgozó, inknak a béke megvédéséért folytatott mindennapi erőfeszítése, Pártunk Országos Kongresszusával. Magyarázzák meg a széles dolgozó rétegeknek, hogy Pártunk Kongresszusa nemcsak a párttagoknak, hanem a pártonkí- vülieknek is ugyanolyan jelentőségű. A február 24-i Pártkongresszus meg lógja jelölni egész dolgozó népünk feladatait a bélié védelmében. Ezen túlmenően az eddigieknél is nagyobb mértékben vegyék ki részüket a Sza. bad Nép-agitációból és a Szovjet Filmhét sikerének biztosításáról. Végezzenek gondos, minden dolgozóra Kiterjedő felvilágosító munkát. Ne feledjék, hogy jó békeharcosok csak akkor lehetnek, ha kiküszöbölik mun. kéjükből az eddig elharapózott kampányszerűséget. Ahhoz azonban, hogy Jó munkát tudjunk végezni, pártszervezeteink állandó, fokozott segítségére van szükség. A dohánygyári, gyárvárosi és erzsébettelepi békebizottságok. azért tudnak jó munkát végezni, mert gtt a pártszervezet segíti ókért. Ahol'.-.vi. szont nem ad kellő támogatást a pártszervezet, mint például a Szigeti pártszervezet, vagy a csak gyenge támogatást adó Belvárosi, Budai I. és Budai II. pártszervezet, — ott ellany- hul, elsekólyesedik a békebizottság munkája. Maga a városi békebizottság js több segítséget kér a városi pártbizottságtól, mert éneikül eredményes munkát nem végezhet. Az imperialisták és a Tito-klikk fokozódó háborús uszítása, fegyverkezése szükségessé teszi, hogy békénk védelmében, a varsói határozat végrehajtásában a legelszántabb és áldozatrakészebb helytállással harcoljunk, mert csak így diadalmaskod- hatik minden dolgozónk legfőbb tö. rekvése: a béke ügye. Mattcnheim Ferencné a pécsi békebizottság titkára SZABÓ LÁSZLÓ HONVÉD KÉT OTTHONA ßz aRvaqtatarékossáo Ahogy Dombóvár leié közeledett a vonat, mindig többször és többször nézett ki az ablakon. Szerette volna az utat megrövidíteni, szeretett volna repülni haza, Mágocsra, szüleihez, testvéreihez, akiket bevonulása óta nem látott. Türelmetlen volt már nagyon Szabó László szabad- ságos honvéd. Nem is várta meg Dombóváron a hajnalig vonatot, hanem két bajtársával együtt nekivágott az útnak, csak úgy gyalogszerrel. Nem is éreztek a kiló- méterek súlyát talpukon, hiszen hazafelé tartottak, meg aztán meg is szokták a menetelést. Ax c xb nap volt talán a legszebb Ki se mozdult hazulról, csak beszélgettek. Any ja szinte percenként csapta össze a kezét: ~ P® jól nézel ki katonaruhábanl Apja pedig elismeréssel állapította meg: — Ez aztán ruha! — közben ujjal között morzsol- gatta a posztót. — Bezzeg minket annakidején nem ilyen ruhába járatlak Horthyék. Húgai, — az egyik últörö, a másik DISZ-tag a komlói Magasépítésnél, — kérlelték: — Mesélj már valamit a katonaéletről, ne csak kér. dezgess! — Es Szabó László mesélt is. Beszélt a tisztbajtársak- ról, hogy milyen szeretettel, gonddal tanítják őket. Be_ szélt_ a könyvtárról, a moziról, a kultúrcsoportokról, d bajtársiasságról és persze elmondta azt is, milyen az élelmezés, az apja szavaival a „komisz". Az elbeszélésből persze kiderült, hogy a „komisz" a múlté. Mikor pedig elmondta Szabó bajtárs, hogy mit ebédelt mielőtt, hazaindult, anyja nem állottta meg szó nélkül. Hál ilyen „koszt" mellett nem csoda, ha jobban nézel ki, mint mielőtt bevonultál! — és egy kis irigység is bujkált a hangjában, hogy lia nem hiányolja édesanyja löztjél. Másnap aztán már körülnézett a faluban is Szabó László. Először elment a pártszervezetbe. Elbeszélgetett az elvtársakkal a ialu életéről, a növekvő, erősödő tér- metőcsoportról. — Hát a tieid mikor lépnek he? szegezte Szabó Lászlónak az egyik elvtárs a kérdést. Nem kellett soká várni a válaszra. — Hiszen agitálom őket, már első nap a csoportról beszélgettünk —- mondta Szabó bajtárs, — csak nehéz az öregekkel. Majd a csoport eredményei jobban meggyőzik őket, mint én, a fiuk. Aztán ő is bírált: — Miért nem az új kultúrházban rendezitek a szilveszteri bált? Az kong az ürességtől. De a kulák kocsmája majd tele lesz! Nem tizetett volna rá a község, akármit is mond Somkull pénztáros! De rögtön megenyhült Szabó László, elhagyta a vitatkozást, amikor meghallotta, hogy jól viszik az elv- társak a faluban a kulák elleni harcot. Hogy míg öle, néphadseregünk katonái, a külső ellenségtől, a vérszomjas Tito.bandától, az amerikai légibanditáktól óvják hazánkat, addig a pártszervezet a belső ellenségeket, a kulákokat leplezi le, szorítja vissza. — Na, végre — csak ennyit mond, mikor elmesé- lik neki, hogy kulákokat kizárták a íöldmüvesszövet- kezetböl és Blum Zsigmondkupecet,a főkolompost ezen leiül még a bíróság is elítélte 14 hónapra, kártevéseiért. A többinek pedig alaposan a körmére néznek. A Pártból kijövet, szinte összeütközött barátaival. Nibel Józseítcl és Breck Károllyal. Velük is hosszan beszélgetett. Keményen megrázták egymás kezét bu- csúzáskor. Másnap pedig két kérvényt vitt a posta a honvédelmi minisztérium címére, Farkas Mihály baj. társhoz: Nibel Józsefét és Breck Károlyét, melyben felvételüket kérik néphadseregünkbe. Karácsony után Komlóra ment. A Magasépítésit Iá. lógatta meg, ahol bevonulása előtt dolgozott. Oda is ért, de csak az ismerős munkatársakról vette észre, hogy Komlón jár. Az új emeletes házak, a rohamos fejlődés, a pezsgő élet szinte hihetetlenné tette, hogy pár hónapja ennyi minden épült. A Komlói Magasépítési volt DISZ titkára, ma már Szabó László honvéd körülnézett. Első pillantása egy egyenruhás bajtársra esett. Dongó Mihály volt, akivel együtt kezdték meg építeni az ötéves terv városának alapjait. — Minden nap jönnek olyan bajtársak, akik valamikor itt dolgoztak — mondták az épitőmunkás szak- társak, — mindegyikük kiváncsi, mit csinálunk, hogy építjük a tervet. — Hát csak megnézzük, mit védünk! — telelte Szabó bajtárs, le sem véve szemét az építkezésről, Elment otthon a tanácsülésre is. örült a szíve, lelke, mikor IHla, hogyan áll ki a ialu népe, hogyan állnak ki a tanácstagok egységesen a béke mellett, milyen lelkesen támogatják a begyűjtést, milyen szeretettel tagadták öt, a néphadsereg katonáját, a béke katonáját, örült, mikor Cinege Rudolf, Popinger Ferenc középparasztok lelkesen ajánlották lel a hazának saját fejadagjuk egy részét, boldog volt, mikor a tanácstagok, a dolgozó parasztok közül is jópáran követték őket. Az utolsó napok már nehezen teltek. Vágyott már vissza Szabó László a bajtársak közé, hiányoztak neki a laktanya Iái, a megszokott ágy, a napi tanulás, az esti szórakozás. Aztán eljött a búcsú, az utazás ideje is. Mikor pedig letette csomagját a körletben és körülnézett, hangosan is kimondta, amit érzett: — De jó is itthoni •"*—1 Garami Lászlt.
