Dunántúli Napló, 1951. január (8. évfolyam, 1-25. szám)

1951-01-14 / 11. szám

?951 JAJTOAK 14 RXPL 5 TERMELŐSZÖVETKEZETI DOLGOZÓK TAPASZTALATCSERÉJE A legjobb agitáció: eredményeink, tagjaink jövedelmének, jómódjának ismertetése — írja Boros Sándor a lovászhetényi Dózsa tszcs-ből X Dunántúli Napló mezőgaz­dasági rovata Boros Sándor elv- társ cikkével ma indítja el an_ kútját, amelynek a célja, hogy • termelőszövetkezeti mozga­lom legiontosabb kérdéseit ta­pasztalatcsere forma,ában la­punk hasábjain megtárgyalja, A rovat cikkeit üzemi párttitká­rok, tszcs-elnökök, intézőbi­zottsági és csoporttagok írják majd, a vitát a mezőgazdasági rovat zárja le. Az ankét első kérdése az, hogy mit tesz a termelőcsoport, a termelőszö­vetkezet tagsága a csoport, il­letve a szövetkezet megerősíté­séért mit tesznek a termelőszö­vetkezeti mozgalom kiszélesíté­séért, új csoportok alakításáért, milyen módszerrel végzik ezt a munkált (Ehhez a nagyjelentő- ségti kérdéshez várjuk a cso­porttagok leveleís, hozzászólá­sait. Ml lit Lovászhetényben teljesen önállóan alakítottuk meg a t érméi ö- cfcopor.tot. Ereztük a támogatás hiá­nyát. Nagy szükségünk lett volna túrra, hogy egy régebbi csoport mel­lénk álljon A, ha hiba adódik a munkánkban, segítsen azt kijavítani. Sok nehézséggel küzdöttünk meg, amíg eljutottunk idáig. Rossz volt a munkaszervezésünk, laza a munkafe. gyelem. Ha a tagoknak nem tetszett példán,1: .> kukorieakapálás, otthon­maradtak, vagy más munkát keres­tek maguknak. így aztán felbomlot­tak a brigádok, a munkacsapatok és mindenki ment a 6a.ját feje szerint. Az intézőbizottság tagjai — közt,tik én. is — mindent, megtettünk, hogy •st a súlyos hibát felszámoljuk, de véglegesen még most sem sikerült. Jó termésünk lett, de jól tudja ma már mindenki, hogy sokkal többet takarít kot tünk volna be, ha min. d-enlci megforgja a munkát és dere­kasan, válogatás nélkül dolgozik. Az egyénileg gazdálkodók átlagtermése még csak meg sem közelítette a miénket. Árpából 17 -mázsánk ter­mett, búzából 12 mázsát- takarítottunk be, kukoricából pedig 40 mázsát tör­tünk le holdanként. így jött ki aztán egy munkaegység felékéként 19 forint. Aki szorgalma­sam dolgozott egész esztendőben, az «»ép pénzt kapott, aki meg hanyag ▼olt, ass a maga kárán tanult és eb. fem az évben biztosan szorgalmasabb > tesz. i A Vágner-mlád 18.000 forintot kapóit a teljesített munkaegységek­ért Villányi István ék jövedelme is megközelítette ezt az összeget. Gö­dény József 17.000, ifjú Filipsz Já­nos Í5.000, én magam pedig 13.000 forintot kaptam. Ezenkívül megille­tett bennünket is a két mázsa negy­ven kilós fejadag. Tizennégy múzsa kukoricát vittem haza háztáji gaz­dálkodásomba, továbbá 10 mázsa ár­pát, négy mázsa burgonyát. Egész , éven át napi két liter tejet adott a 1 csoport, tejfelt, túrót, vajat ettünk Állandóan. Sok húst, zsírt, szalonnát és fél mázsa zöldséget, zöldfőze’é. ket ie kaptunk. Biztosította a cso­§ ort három hízóm takarmányozását. somba ton. vágtam le 4 legnagyob­bat, amelyik két mázsát nyomolt. Sokszor mondtam már a családom­nak, ha a tizennégy hold földemet visszaadnák két. tehenestül, borjáé­tól, kocsistól, szerszámostól és egyé­nileg kellene gazdálkodnom, nem „kopekednek“ vele egy percet sem! Olyan jó c mi csoportunkban az 'élet, hogy egyáltalán nem kívánja vissza senki sem, a régit. _ Csoportunknak 50 hízója, 21 darab anyakocája, 14 darab lova, egy csi­kója és '79 darabot, kitevő marha- állománya van. 502 hold földünkön 72 tag gazdálkodik. Ebbe nincsenek beleszámítva azok. akik csak ,.noszo­gatásra“ hajlandók dolgozni. Ha jó eredményt akarunk elérni, bizony Jól meg' kell fogni a munkát, mert, nemcsak a rendes mezőgazdasági munkát akarjuk elvégezni. Azonkí­vül építünk i-s. TTj górénk van, még Vet/tós építünk hozzá, 7—-7 v.agén be­fogadóképességűt. Az ‘új silónk *10 köbméteréé, tágas hizlaldát 'és fiaz- tat.ót építettünk, kaptunk az állam­tól egy műtrúgyászórót és egy zene­gépet. azért, mert 200 százalékban teljesítettük a kukorica beszolgálta­tást.. 1(500 forintos rádiója van a csoportnak és saját darálója, heg- ntóbb arra kaptunk Ígéretet, hogy 2.1.000 forintot kapunk tavasszal egy kultúrház és mozi felépítésére. Három kívülálló dolgozó parasz­tunk van még Lovárízlietéiiybon. Lát- , jók, hogy nehezen viszik már a mun­kát és azt szeretnénk, ha ők Is be­állnának közénk, velünk együtt dol­goznának. Meg is teszünk ezért min­dent Örömmel ragadjuk meg az al­kalmat, hogy beszéljünk velük és meggyőzzük őket Mindezidáig azon­ban nem tudtuk megtörni a jeget, de a reményt nem adjuk fel, mert meg vagyunk győződve róla, hogy elübb- utóbb mégk csak belátják, hogy mi járunk, az egyedüli helyes úton. Közel van hozzánk Pusztakisfalu. Ez egy kis község, körülbelül 117 házzal Azt gondoltam oda többször kellene átmenni és beszólni a dolgo­zó parasztokkal eredményeinkről. Tudtam, hogy figyelik a munkánkat, hiszen földjeink az övékkel határo­sak. csak abban nem voltam biztos, hogy vájjon szívesen dolgoznának-e csoportban. A mi csoportunknak sok a földje. Gondoltuk átadunk nekik 70 hold körül. Én vállalkoztam arra, hogy átmegyek hozzájuk, és ha haj­landók megalalátami a tszcs-t, fel­ajánlom nekik. Magamra öltöttem az új ruhámat, új kabátomat, felvettem az új cipő­met, meg a kalapomat és átmentem Pusztakisfalura. Csak egy nagyot kell kurjantani a falu közepén és a dolgozók már kiszaladnak a házak- bóL Áthívtam őket a kultúrterembe, odajött a párttitkár elvtárs is. Elő­ször vele beszéltem, majd felálltam és elmondtam nekik ezeket az ered­ményeket, amiket leírtam. Ezután következett a nagy csodálkozás, mert felsoroltam, hogy az én csalá­dom mit vett az évi jövedelemből. „Én felhúztam mindent, amit ebben az esztendőben kaptam. A felesé­gemnek bundával bélelt kabátot, új ruhát ési cipőt vettem. Öcsi fiam 900 forintos télikabátot kapott, bakan­csot és cipőt vettünk neki. Telett ezenkívül ágyneműre, külső és belső huzatra és sok apróságra is, amire egv háztartásban szükség van.“ Amikor befejeztem, odajött 'Az és még azt is megnézték, hogy mi­lyen szövetből van az új ruháin, a kabátom és milyen minőségű bőrből a cipőm. Nézhetik, — mondtam ne kik —- mert most csak .jóminőségű árút gyártunk. — A titkár elv társ 1« felszólalt és ő jelentkezett elsőnek, hogy belép a tszcs-be. Felszólalása után alig ült el a taps, amikor sor­ra álltak fel a dolgozó parasztok. Azt sem tudtuk, ki jelentkezett sor­jában, mert annyian állták fel egy­szerre. Ezen a napon 14 családból körülbelül 300 holdon megalakult a termelőszövetkezeti csoport, a mi nagy örömünkre is. Hazamentem, és rögtön «'.újságoltam a osoporbtagok. nak. Azóta sok idő tett el. A pusztakis- falitsiákhoz nem járunk át, mert úgy gondoljuk, hogy megállnak azok a maguk lábán is. Jó a párttitkár elv- i társnő és az nagy erőt ad a csoport­nak. Most Pártunk kongresszusa-1 ra készülünk. Hogy ezt a napot mi­nél ünnepélyesebbé tegyük, azt aján­lottuk; feL, hogy 700 darab barack- fiit ültetünk el a létesítendő gyümöl­csösünkben, azonkívül pedig ezen a napon szeretnénk 'létrehozni a zengő­vár hőnyi termelőcsoportot. Heten me. gyünk majd át a legszorgalmasabbak közül és az én bevált módszeremet alkalmazzuk majd. Felhúzzuk vala­mennyien az új ruhát, új cipőt, ka­bátot, kalapot, hadd lássák rajtunk a jómódot. Ezt a módszert ajánla­nám a többi csoportoknak is, mert most mindenütt egy a célunk: legna­gyobb mértékben^ megerősíteni a régi csoportokat és segítőkezet nyúj­tani azoknak a dolgozó parasztok­nak, akik be akarnak lépni csoport­jainkba, vagy új csoportot akarnak alakítani. Kongresszusi vállalásunkat végrehajtjuk, jó előkészítő munka után megalakítjuk a zengövárkonyi tSZCS-t. ­Boros Sándor H intézőbizottsági tag, Lovász­hetény, Dózsa tszcs. «nini ;:: saSSSa Tfixt'"EJ** V * v í §tí i g ; 11 p _ 5 t4;&%>»? M í| a szin­Az egyre fejlődő, gazdagodó kolhozo k. derűs, vidám életet biztosítanak szovjet falvak dolgozóinak. Gondozót tak és szépek a kolhozfalvak — szin­te sugározzák az egészséges életet. A szovjet kolhozfalvak napról-napra új lakóházakkal, kulturális és egész ségügyi intézményekkel szaporodnak. A képen egy (kolhozfalu nemrég épített házait látjuk. Az utcákat máris aszfaltozzák. Január végén ötven vagon elsőosztályú burgonyát hoznak forgalomba Nagymennyiségű élelmiszert irányítanak a bányavidékre ötszáz vagon felvásárolt burgonyá­ból válogatták ki a Mezőker dolgo­zói Pécs város téli burgonyaellátását. Az elsőosztályú étkezési burgonyát január végén hozzák forgalomba, mi. korra a másodosztályú már elfogy. Ez a beosztás biztosította a téli tar­talékot, az ötven vagon príma krump­lit. A. téli burgonyaellátásban első­sorban a bányászok részesülnek, de jut bőven a város dolgozóinak is, vál­tozatlanul 75 filléres árban. Pénteken megérkezett a bányate­lepekre 40 métermázsa jóminőségű téli alma. A téli gyümölcsfogyasztás biztosítja bányászaink vitaminszük­ségletét, erősíti a megfázásos beteg­ségekkel szembeni ellenállóképessé, güket. Jól tudják ezt bányászelvtár. saink is. ennek tudható be, hogy a bányavidékekre kivitt hatalmas gyü- mölcsmennyiség szinte napok alatt el­fogyott. A -megyei tanácsnak szívügye báiyyAj szaink jó ellátása. Pártunk segítsé­gével a tanács kereskedelmi osztálya ismét nagymennyiségű keretellátmá- nyon felüli élelmiszert küld a bányá­szoknak. így vöröshagymából 25 má­zsát osztanak szét a bányásznépbol- tok között, továbbá 204 mázsa hüve­lyes — borsó, bab, lencse, — bizto­sítja, hogy a bányászasszonyok ne küzdjenek főzési gondokkal. Ehhez még hozzájárul, hogy a Mezőket t* bőven ellátja zöldség és káposztaféle, ségekkel a bányavidékeket. A főze­lékhez hetenként négyszer árusítanak a bányatelepi foísboltok húst, minr dennap töltelékárut és belsőrészt, ezen felül a megyei tanács 2.300 kg békéscsabai, illetőleg gyulai csemege- szalonnát is biztosított bányászaink számára. Piros cédula — Express, na- rocsnyim felirattal, — volt a le­vélen, melyen szovjet bélyeg, moszkvai pecsét dfszclgett. A ki­hordó örömmel hozta, a címzett boldog Izgalommal vette át Lu­kács György szovjet ösztöndíjas levelét. Azlán együtt olvasták. K tdves Jóska! Ha messze p kerültem tőletek, mégis köztelek élek. írni ugyan rit­kán írtok, de a magyar újságokat rendszeresen olvasom és Így Moszk­vában, a békeszerető világ fővárosá­ban is értesülök a hazai események, ről. Nagyon büszke voltam arra — és a többi elvtársnak ts eldicseked­tem vele —, hogy milyen strammu; kiveszitek a részeteket a széncsatá­ból. Olvastam Rákosi elvtárs beszé­dét és el tudom képzelni milyen súly. lyal állt, rá a Párt erre a következő döntő láncszemre. Kérdezed, hogy mive\ töltöm a sza badidőmet? Erre a kérdésre csak úgy tudok válaszolni, ha most Moszkvából írói:: Igyekszem minél többet magamba- szívni a szovjet kultúrából és erre itt Moszkvában olyan lehetőség van. hogy ha csak az lenne a feladatunk. hogy a rendelkezésünkre álló összes időt csak művelődésünkre fordítsuk, az is kevés lenne. Moszkvában van 20 30 állandó jel leg ti színház, 15 20 hangversenyterem, a klubok ezrei, nem is beszélve az előttünk még is­meretlen területeket feltáró múze­umokról, képtárakról. Minden szom­bat este és ha pines sok tanulnivaló, akkor vasárnap is elmegyünk■ vala­hova. Én a balett színházon kívül már láttam az Alexandrov művészegyüttes fellépését. Olyen népszerű, művészi dalokkal és különösen táncokká! kápráztattak el bennünket, amilyent még soha nem láttunk, hallottunk. Megnéztem az Azerbajdzsán népi tnű- vészegyültestx amely a népi motí­vumok gazdaságával hatolt rám kü­lönösen. Nerp marad ki természetesen a mozi sem. A mult szombaton a Távol Moszkvától című művészi színesfilmet láttam, amit semmiképpen se mulassz el megnézni, ha majd nálatok js be_ mutatják. Sajnos még keveset értet­tem belőle, de mivel a regényt ol­vastam; végig tudtam követni az eseményeket. Mindezeken kívül maga a főiskola is, ahol tanulok, gondoskodik kultu­rális iejlődésünkről. Az elmúlt hét egyik estéjén Tyihonov elvtárs, a nagy költő tartott vitaestet, a főis­kola hallgatóival egyik költeményé­ről, pénteken pedig a Burját-Mongol népi művészegyüttes látogatott el hozzánk, TJ gyancsak az iskolánk szervezi a múzeumlátogatásokat is. Legutóbb pl. a Politechnikai Múzeum­ban voltunk, ahol a technika minden vállfájának külön osztálya van és megismertet mindegyiknek a fejlődé, sével, az egyszerű kalapácstól a bá_ nyakombájnoh keresztül az elcklro. mikroszkópig. Itt láttam életemben először televí­ziós adást. Nagyon érdekes volt. Megjelenik elölted a bemondó és a következő pillanatban nemcsak hal­lod, hanem látod is a . bekonferált számot. A Szovjetunióban jelenleg két televíziós adóállomás működik és ha valaki rendelkezik ilyen készü­lékkel, otthon a kandalló mellől él­vezheti végig a legjobb színdarabo. I:at is. Ebben a múzeumban vannak kiállítva azok a műszaki jellegű aján­dékok. amelyeket Sztálin elvtársnak küldtel' a világ minden részéből a dolgozók. Különösen szépek a csehek autói és a francia munkások miniatűr esztergapadja, amire rávésték a íren. cia nép Tliöiez elvtárs által meglő_ galmazott fogadalmát: „A francia nép soha nem log harcolni a Szovjetunió ellen." Néha elmegyünk egy-egy vacsoró- zóhelyre ahol minden alkalommal nagy szeretettel vesznek bennünket körül a szovjet elvtársak. Erdeires- ségként említem meg, hogy majd minden nemzetiségnek megvan a ma­ga külön étterme, sőt áruháza is, ahol speciálisan nemzeti jellegű éte­leket. illetve árucikkeket szolgálnak ki. Már voltam az ukrán és az azer­bajdzsán étteremben és elképzelheted milyen jó/ éreztem ott magom. Ilyen helyeken mindig találkozunk olyan elvtársakkal, akik jártak Magyaror­szágon és mindjárt megvan az alap a barátkozásra. e nehogy azt gondold, hogy csak, vagy íőleg szórakozunk Moszkvában. Nagyon sokat és az akadályokat lépésről.lépésre leküzd_ ve, teljes erőbedobással tanulunk. Bizony sokszor elüti a Kreml nagy- órája az éjiéit, de még a 2 órát is, amikor leíekszünk. Most már az elő- adásokat nagyjában-egészében meg. értjük, az anyag visszaadása azonban még komoly nehézséget jelent. Ha valakit odaállítanának hallgatózni az ajtónk mögé és nem tudná, hogy hol van, bizton hihetne, hogy valamelyik klinika szülészeti osztályára tévedt, olyan nyögéseket hallhatna belülről. — A tanáraink nyugalma cs türel­me azonban vcg/elen és mindent el. követnek, hogy minket gyorsan és jól megtanítsanak oroszul. Mos! kü­lönösen meg kell nyomni a gombot, mert már igen közel van az élőké, szító vége, ami egyben az első vizs. gát is jelenti számukra és nem sze­retnénk szégyent hozni a Pártra, ha­zánkra. — Néhány szól még röviden az em­berekről. Kis epizódok mutatják leg­inkább, hogy milyen is a szovjet ember. Rendkívül öntudatos, határta tanul bízik Sztálinban és a nép alkotó erejében. Éppen ezért állandóan ta­nul. A múltkor a borbélynál láttam, hogy egy iclös bácsi nagyban gyúrja az angolt■ Beszélgetésbe elegyedve megkérdeztem tőle, hogy mire leélt az neki. Csodálkozva kérdezte: ,.Ta- Ián rám nem vonatkozik ’Sztálin elv társ tanítása, hogy mináen szovjet polgárnak tanulnia kell. állandóan to. vábbfejlesztve önmagát? És a végén huncutul mosolyogva még hozzáíűzte: ,,Különben is versenyben tanulok az unokámmal". Itt a dialektika már benne él az, egyszerű emberek min­dennapi cselekedeteiben, gondolko­zásában és természetsen a jövő ter­veiben. A napokban megjelent rende­let a Volga-Don csatorna építéséről és az ezzel kapcsolatos elektromosener­gia komplexum létrehozásáról határ, tálán lelkesedést váltott ki az embe­rekből. Utcán, trolibuszon, a színház zalc előcsarnokaiban mindenütt a sztálini korszak gigantikus építkező, seiről beszélnek, mindjárt megvonva a különbséget a két rendszer, a kapi­talista és a szocialista rendszer kő- ■ zött. JA endkívül nagy az érdeklődés a könyvek iránt. Amellett, hogy számtalan könyvtár működik Mosz. kvában, mindenki igyekszik a magán­könyvtárát is gyarapítani. Van jit egy olyan hosszú út, mint a Kossuth La­jos-utca Pesten, ahol csak könyvüz­letek vannak, mégpedig szakosítva, (politikai, szépirodalmi, orvostudo­mány, közgazdaság, technika, sib.), Ho egy-egy új könyv megjelenik, vagy valamelyik nehezen kapható klasszikust újra kiadják, olyan sor áll érte, mint Pécsen a cukorért, mi­kor a spekulánsok és az árurejtege-. tök felvásárolták. Hogy milyen ke­letje van a milliós példányszámok. ban megjelenő könyveknek, arra elég, ha csak azt hozom fel példá­nak, hogy Sztálin műveit (az össze, gyűjtőiteket) most egyáltalán nem lehet kapni. Leninből is még csak 22 kötetet sikerült megvennem, mert különösen azok a kötetek fogynak el gyorsan, amelyek aktuális esemé­nyekkel kapcsolatosak (pl. Szocialista mezőgazdaság, stb.). A könyv hihetet­lenül olcsó, egy Lenin kötet, pt. 6-50 rubel. Ez is azt bizonyítja, hogy a művelődéshez való jognak az anyagi előfeltételei is meg vannak teremtve. A szovjet embernek van ideje a mű.' vetődésre és a munka után nem ül be a kocsmába, mint ahogy azt a ka­pitalista viszonyok között dolgozó, agyonhajszolt bérrabszolgák teszikt hanem olvas, előadásokra, színházba, moziba, hangversenyre, képkiáüitásra megy. I? üszke vagyok arra, hogy ti Szovjetunió és dolgozó népem bizalmából én is tanúja lehetek en­nek a hatalmas építő, természetet át­alakító munkának, ami itt folyik. Boldog vagyok, hogy hazám is a fel. emelkedés, a szocializmus útján ha. lad, és ebben a munkában ti js kive­szitek részeteket. Kívánok további rgunkasikerekét, boldog, örömteli új­évet neked és minden ismerős elv- i társnak, minden becsületes honfitár­samnak. Moszkva, 1950 december 29. „ v- LUKACS GYÖRGY. a s~ 4 ösztöndíjas

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents