Dunántúli Napló, 1951. január (8. évfolyam, 1-25. szám)

1951-01-07 / 5. szám

6

napló

1951 JANUAR 7

A majsi hultúrcsoport a körzeti verseny után

és a járási verseny előtt

T/ERÖFÉNYES IDŐ van a határ' mentj Ma/s községben. Nyüzs- . gés, eleven élet van a lakiban.

Karácsony másnapján a Téli Kul- lúrverseny egyik körzeti bemutatóját tartották itt a majsiak, sátorhelyiek, nagynyárádiak és kölkediek. Ez a nap nagyszerű műsort, nemes vetélkedést és szép sikert hozott a . majsi Uultúrgárdának.

Dalmer Péter tanácselnök beszél er rök

Községünk vegyeslakosságú: vannak itt lelvidékiek, délvidékiek, németajkúal:, délszlávok js. A tanács- választásokig nemigen volt itt eleven kulturális élet. Az iljúságot nem log la össze senki. A tanácsválasztások : után aztán minden megváltozott. A tanács helyiséget ígért az iijúsúgnak, ígéretét be is váltotta. Nemcsak szép, tiszta helyiséget kaptuk a kultúrház- ban, hanem kályhát, bútort és tüzelőt Is. Én, mint egyúttal a DISZ elnöke, saját ráaiómat vittem be. A Hálálok bekandikáltak az ablakon s látták, hogy tényleg komoly dolog, érdemes ide eljönni. Eleinte tizen- huszan voltak, ma már 50—60 körül van a DISZ-tagok száma.

— Elhatároztuk, hogy résztveszünh a kultúrversenyen. 25 tagú kultúrcso- portot alakítottunk, akik közül 18 tán cos. Ezzel a nagy lánccsoporltal be neveztünk a versenyre. De szavalok és énekesek is voltak köztünk. Nyi. rali Hona DlSZ-tilkár, Hovanyec Rózsa, a kultúrcsoport politikai felelőse, Hadnagy János népművelési ügyvezető segítették, tanították az új csoportot. Úgy haladtunk, hogy versenyre hívtuk ki Baranya többi versenybe nevezett tánccsoporlját. A körzeti bemutatón aztán a sátorhelyiekkel vívott nagy küzdelemben mi jutottunk az élre. Baranyamegyei leányláncol, karikásláncot, s még több magyar népi táncol, meg egy orosz párost mutattunk be. Két fiatal a „Hej páva, hej páva“ kezdetű népi játékot is előadta. Nagy sikerük volt a latunk embereiről, eseményeiről szóló, sajátmagunk készítette rigmu. soknak. Aztán — neveti el magát Dalmer elvlárs —, aztán, hát így leltünk az elsők ...

Hovanyec Rózsa, a csoport politikai felelőse a körzeti verseny utáni készülődésről, a Ielkes hangulatról és munkáról beszél:

__ j ANUÁR 14-ÉN LESZ. a járá

J si bemutató Mohácson. Erre készülünk minden erővel. A csoport a régiek mellé két új táncol tanul, de nem elégszik meg ezzel. Színdarabot, énekszámokat, három új szavalatot is tanulunk. Nagyon komolyan, lelkesen készülünk. Az egyik szavalat a .,Müveit Nép iből veti bányászvers, Iglói Antal komlói csilié. szép verse lesz.

Hovunyec elvtársnő arról beszél, hogy jutottak el idáig.

Nem volt könnyű, de minden attól függ, hogy lógunk hozzá. A Hálálok közül el kellett távolítani előbb két kuláklányt. Hau Annál és Bor bálát. Azután állandó politikai íelvi lágosító munkát kell végezni a cső portban. Elölordult nemrégiben, hogy * csoport egyébként igen lelkes tpg. jai, Ragoncsa Mária, Freund Erzsébet Dudás Gizella valami csekélység miau megsértődtek, vissza akartak lépni. Megmagyaráztuk releik, hogy ez he ty télén. Dalmer elvtárs, Nyirati elvtársnő nagy segítségemre voltaic. Elmondtuk nekik, hogy az ellenség érdeke, hogy szétzülljön ez a szépen indult, nagy íejlödés elölt álló csoport. Azt is elmondtuk. hogy képzeljék el, hogy örülnének ennek a lcu- lákok. Megértették és már ugyanolyan lelkesen dolgoznak, mint az tlőtt.

lenség mindenre elszánt gyűlölője dolgozóinknak. Ha a csoportból kirekesztett kuláklánynak udvarol, könnyen az ellenség karmaiba kerülhet. Meg kell érteniük a majsiaknak. hogy nincsen ,.jó kulák." Minél „jopb", azaz csöndesebb, alattomosabb, meglapulóbb, annál veszedelmesebb, annál rosszabb.

A MAJSI DISZ-KULTŰRCSO- PORTNAK éppúgy, mint rhin- den kultúrcsoportnak állandóan ké peznie kell magát. Jó közösségi szellemet, elvtársias segítséget, sok tanulást kíván ez. Ebben nincs is hiba. Olvassák a -„Művelt Nép“.et, a „Szovjet Kullúrá“-t, a ...Társadalmi Szemléu-t és a „CsilIag"-ot. Szovjet

szépirodalmi könyvekkel épílik magukban a szocialista embert. Magukkal viszik a ialut is. Már tiz újabb fiatal jelentkezett kultúrmunkára. Erősödnek, de igyekezzenek az idő sebbeket is bevonni. Az ország sok. iéfe vidékéről jött íelnöttek (az öregek egész biztosan) nagyon sok szép táncot, éneket tudnak, amit megtanulhatnának tőlük s ami a falu drága kincsévé válna. A íiatalok meg az új dalokra, táncokra, a szovjet és népi demokratikus országok dalaira, táncaira taníthatnák az idősebbeket. Erős, harcos, nagy családot, kell alakíta- niok Majson, mely szilárdan, megingathatatlanul őrködik népünk békéjén, boldogságán!

Pécsett megoldja a dekorálás problémáját és a dolgozókat művészi értékű képekkel látja el a Művészeti Alkotások Vállalata

Marlyn Ferenc festőművész nyilatkozata

Városunkban a minap nyílott meg, egy Pécsett eddig ism"'ellen vállalat a Kossuth Lajos-utcában a Művészeti Alkotások Vállalata. Megkérdeztük Martyn Ferenc festőművészt, a városi tanács tagját: mi az új vállalat célja és miként kapcsolódtak be képzőművészeink annak munkaprogrammjába.

— Pécs dolgozó társadalmában — mondotta — bizonyára a pécsi képzőművészek fogadták legnagyobb örömmel a Művészeti Alkotások üzletének megnyitását, mert elismerése ez a város lejlett, haladó művészeti eleiének. Két képzőművészeti tanfolyamunk, müésztelepünk, állandó kiállításaink, bábszínház mozgalmunk mellett az országban elsőnek Pécsett megnyílt üzlet valóságos művészeti központtá teszi városunkat, mely most már arra hivatott, hogy szervező erejével az egész Dunántúlt vezesse és irányítsa.

— A Művészeti Alkotások V-nak hármas feladata van. Ellátja kiváló festékkel és művészeti kellékekkel a fogyasztókat, nem kell többé emiatt Budapestre írni.

— Másodszor: a népművelési minisztérium állal elfogadott dekorációs, anyagok vásárolhatók itt, szinte filléreikért. Nagy jelentősége van ennek! A vállalat a hoezá fordulókat ellátja tenáccsal, hogy miként kell egy ablakot, egy kaput, egy házat dekorálni ünnepélyes alkalmaikor. Megvan tehát a lehetőség, hogy megszűnjék utcáink egyéni, sokszor dillltúns jellegű deko- rá ása, mely a hozzértöt gyakran bántotta és amely az'ünnepségek külső

formáját nem egyszer lerontotta. Pécsett megszűnt a dekorálás problémája és kívánatos volna, hogy községeink, ialvaink is mielőbb felvegyék ezirány- ban kapcsolataikat a vállalattal.

— A Művészeti Alkotások harmadik feladata abban áll, hogy kullúrhelyi- ségeinket. tanácstermekkel és a dolgozók otthonait ellássák kiváló művészi értékű, olcsó képekkel, rajzokkal, szobrokkal és iparművészeli tárgyakkal. A pécsi vállalat céljainak tekinti, hogy elsősorban pécsi művészek alkotásait árusítsa. Mindjárt itt az indulásnál tizenkét festőnknek tizenkét kópét vásárolta meg a küldött bizottság azzal, hogy a (közeli hetekben újabb vásárlás következik. Felesleges lenne ennek jelentőségét aláhúzni. A pécsi festők kiállításai elsősorban arra valók, hogy a szocialista realizmus itthoni problémáit tisztázzák és annak fokozatos kiépítését bővítsék.

— De a vállalat eme gyakorlati és építő munkásságán túl egyúttal annak a káros műkereskedelemnek felszámolását is jelenti, mely silány, sőt kártevő munkákkal árasztotta el a jóhiszemű, müvészetszerető vásárlókat. Utólagosan gyakran fordultak hozzánk szakvéleményért olyanok, kiket lelki- ismeretlen ügynökök hamisítványokkal igyekeztek rászedni.

— A ..Művészeti Alkotások" — őszszegezve — úgy elvi, mint gyakorlati téren hiányt pótol, művészeti életünk megerősítését jelenti és a szocialista kultúra nagy céljait szolgálja.

„Pártunk harca, Rákosi elvtárs példája tanít és lelkesít bennünket46

Megnyílt a Munkásmozgalmi Intését mohácsi kiállítása

Néhány napja annak, hogy a Munkásmozgalmi Intézet vándor kiállítása megyénkbe érkezett. Az első állomása Pécsvárad volt, ahol százak és százaié nézték meg. Megindító volt az az érdeklődés és szeretet, ami Pártunk és a munkás- osztály harca, s különösen Rákosi elvtárs élete iránt megnyilvánult. Dolgozó parasztok 15—20 kilométert gyalogoltak, hogy megnézhessék a kiállítást.

. j ,... már felállították a Mali 130IÓK3I gyar-Szovjet Társaság--------------mohácsi székházának

na

gytermében.. Az első kép a magyar forradalmi múlt vezéreit mutatja be: Budai Nagy Antalt, Dó zsát, Esze Tamást, Rákóczit, majd a 48-as forradalom vezéreit, Petőfit, Kossuthot, Táncsicsot. A magyar munkásosztály multszázadbeli kialakulása, az első munkásujságok, röpcédulák, brosúrák, majd az 1896-ban magyarul megjelenő Marx- Engels: „A kommunista kiáltvány” c. könyve látható a következő tablókon. Az 1900-as évek első évtizedében lezajlott sztrájkok, tűn tetésak, az első május 1-ék megünneplése következik. A világháború oroszországi foglyai között átjuk először Rákosi elvtársat. Ez után már szinte majd minden táb Ián találkozunk vele. Ott látjuk Lenin elvtársnak a magyar forradalmat és Tanács-Magyarországot üdvözlő emlékezetes táviratát, láthatjuk Pártunk és új államunk vezetőit. Rákosi elvtárs harcostársait, Szamuely Tibort, Korvin Ottót és a tcibbi elvtársat is. Ezután sötét, szomorú képek következnek: a külföldi intervenciós csapatok és az ellenforradalom fehérgárdistái, a Horthy-pribékek gyilkosságai.

Rákosi elvtárs kétszer is a véreskezű osz.tálybíróság előtt áll, de harcát, hősies magatartását, a Párt és a munkásosztály igazságát nem lehet megtörni. A Sallaiak és Fürstök, Rózsák és Schőnherzek, a Ságvárik és Kiliánok hősi harca, helytállása és vértanusága nem volt hiábavaló. A dicső szovjet csapatok, Sztálin fiai a sok szenvedés és megpróbáltatás után e'hozzák számunkra is a szabadságot. Az. utolsó képek már erről a boldog feszaba- dult életről, munkásosztályunk és parasztságunk győzelmeiről szólnak.

Németh János elvtárs, a Téglagyár UB titkára, hogy végigmegy

ezen a kiállításon^ arról beszél, hogy mi mindent je dent neki, amit i

i’tt a képeken lát:

— Rákosi elvtárs óletét figyeltem j a legjobban, mert a magyar mun- ; kásmozgalom és Rákosi — egy, a Párt és Rákosi — ea, y. Dicsőséges ; harc volt a mi Pártun hé, munkásmozgalmunké is. Az üzemben elmondom a dolgozóknál: és a népnevelőknek, hogy mit láttam itt s hogy ezt mindegyikünknek, minden, magyar munkásnak látó i kell.

De itt van a Selyem gyáriból Vöö Károlyné Munkaérdem renddel kitüntetett sztahanovista, az ország harmadik legjobb szövőn(5je is.

— Boldog vagyok, hopcy Mohácsra is ejjött ez a kiállítás., Pártunk harca, Rákosi elvtárs pél'tlája tanít és lelkesít bennünket, Ebírségre és helytállásra buzdít itt a Titoék pokla melett. Megtanít Ifceményen. harcolni a belső ellenség felien is.

De Rákosi e’.vtárs életénii k hősi példája hozta el ezen az esi én Mészáros Istvánnét, a DISZ városi titkárát, aki nagyon sokat tanult ebből a kiállításból. Ezért j\ött el Csala Mária 126%-ot teljesítő fiatal orsózó is a Selyemgyárból, Aczél Gyula művezető, az öreg Arató Ferenc régi hajós, szervezett munkás, Takács János bő;? gyári segédmunkás és Szabó Lajos, a gimnázium negyedik osztályának tanulója, Porth József, a Gépgyár pártonkívüii lakatosa.

Az ünnepi megnyitóban Víál’ár elvtárs, a Városi Pártbizottság '.titkára felhívja a figyelmet, hogy ez a kiállítás nem régi fényképek gyűjteménye, hanem a magyar szabadságért vívóit harc, a munkásosztái y és a dolgozó parasztság felszabadításáért folytatott küzdelem útj;»- Ennek a harcnak továbbfolytatása most a szabad hazában összeülő V. Pártkongresszus is.----7-----77777.77 i nevel bennünket, i

=r Ez a HiallítüS |arra tanít, hogy !

— törhetetlen legyen hűségünk a Szovjetunió iránt, arra, hogy elszántan harcoljunk minden belső és külső ellenség el- lén, hogy keményen harcoljunk a trockizmus és titoizmus ellen, az imperialisták minden mesterkedése : ellen. Mélyüljön el bennünk a felelősség érzete, s harcoljunk úgy, ahogy vezetőink, vértanúink harcoltak s ahogy nagy vezérünk, Rákosi elvtárs mutatott s '.mulat ma is példát.

ItflHOH

Dalmer elvlárs tanácselnök elmond. ja. hogy a tanács milyen újabb segítséget ad a csoportnak:

A kultúrterem, mely régen kon- Optí az ürességtől, ma már szűkös. Kinőttünk belőle. A tanács most egy ezerszemélyes kulfúrotthonra bővíti Müder Győrgyné elvtársnő, a iaiu Mi pártszervezet titkára lép be. Nemlég jött meg párliskoláról s most Ra goncsa eivlárssal. a pártelnökkel együtt még iolrozottabban támogatják majd a ílalal kultúrcsoporlot. Máder elv társnő a nyáron járt a Szovjetunióban, Középk elet-Ázsiában sokul hallott az üzbég és tadzsik kolhozok kullúrmunhájárói Is. Nemrégiben Pécseit látta a román szakszervezeti művészegyüttest is. Tudja, hogy a kultúra milyen fontos fegyver a Párt, « dolgozó nép kezében. Különösen milyen fontos ott lent, a vártán, a határon.

A hűlt úr csoportban még vannak hibák. melyek kiküszöbölésére tokozott gondol kell fordítani, ha azt akarják. hogy a megye egyik legfiatalabb > mégis élenjáró kultúrgúrdúja legyenek. Az éles osztály harcnak a. csoporton belül Is meg kell látszania. Szántó Tibornak, az egyébként Ieilce- •en dolgozó kullúrmunkúsnak meg kell magyarázni, hogy az osztályéi5

Peter Wipp, a Német Demokratikus Köztársaság haladó szellemű írójának megkapó írása ez a novella, mely a dolgozók szép, új ! életének egy epizódját mutatja be.

’ * Paríunde János kárpitos ötvenhárom éves ’ volt, amikor először jutott el a mesék birodalmába és ezt a csodálatos eseményt — a kezének köszönhette. A dolog úgy történt, hogy a szak- ’ szervezeti irodában ez a kéz szórakozottan egy asztalkán heverő tarka kis tüzet után nyúlt, mety- ' rőt kiderült, hogy az nem más, mint egy üdülö- ■ hely ismertetője.

Paríunde János keze — akárcsak a kárpitos egész élete — szürke és bütykös volt, telve karcolásokkal és forradásokkal. Minden egyes ujja munkában eltöltött évtizedeket idézett. éhségre és liliéres gondokra emlékeztetett. De ezM; az ujjak okosak is voltak és tudták, hogy garasokkal sem. mit sem lehel az életben elkezdeni. A garpsok sohasem voltak elegendők se a mindennapi, kenyérre, se arra. hogy gondtalanul házbért lehessen űzetni belőle. És garasokból sohasem jutott volna egy ilyen iüzetkére, amely — mint ahogy abban meg van írva — tizennégynapos gondtalan életet jelent, valódi természettel, beleértve a teljes ellátást is.

— Beleértve? — kérdezte Paríunde János és gyanakvóan körülszaglászta minden oldalról ezt c kevéssé ismert, szót.

— Teljes ellátással, mindent beleértve? — kérdezte ismételten.

— Mindent beleértve — válaszolta a szak- szervezet alkalmazottja.

— Szerencsés utat, Paríunde szaktárs.

Szerencsés utat, Paríunde szaktárs . .. Még

ezen a jókívánságon is hosszú ideig eltűnődött az idős kárpitos.

De aztán egyszeresük már benn is ült a vonalban és fáradt, gondterhelt lejét oduszorította a hűvös ablaküveghez; szemét behunyta, mert túlságosan kápráztatta a vidétc tovarepü barna és zöld szinpompája.

Szerencsés utat, Paríunde ... zakatolják a vonal kerekei.

fiát valóban ő volna az, aki pihenni utazik? Es ah -ny körültekint, valóban Thüringiál látja és nem a sivár Borsig-utcát, Berlin egyik külvárosában? Átkozottul nehéz dolog mindezt megérteni és csomós, meggörbült ujjaival szinte megragadni szeretné a gondolatokat, de azok tovasurrannak a változó tájjal osszekavarodva. És az égbolt is olyan ragyogóan kék. mintha drága selyemből feszítették volna a látóhatárra.

A kastély elölt a portás csipkerózsával bellit- - tatolt háza áll, mintha rj gyermekmesék világából vorazsolták volna elő. Paríunde sokáig áll előtte megzavarodva, kezében tartja a kis tarka füzetet és a bűvös „ mindent beleértve1' cédulát, időrőlPETER WIPP í

Ember a karosszék alatt

időre egy oldalpillantást vet a kastélyra, amely nek ragyogó ablakai méltóságteljesen tükrözi vissza az égboltot.

— igen, kérem! — Minden a legnagyob rendben van. Menjen csak szépen tovább a kas télyba.

A kárpitos ránéz a íehér köténybe bujtató kövér, jóképű asszonyra és csodálkozva csóválj tejét.

— A kastélyba? — kérdezi és a hangján bos2 szúság érződik, mint aki attól tart, hogy a bolonc ját járulják vele.

— Igen, igen, a kastélyba, kérem — leleli a asszony. — Az üdülőotthon a kastélyban van.

No jó. Csal; éppen Paríunde János kárpitos nak a berlini külvárosi utcából előbb. egy kicsi rendbe kell szednie a gondolatait. Most már ben van a kastélyban. Egy valódi kastélyban.

Ragyogó parkett, csavaros oszlopok, már vány falak. A szobák pazarul berendezve: kilóid a parkra, a tóra ,az égre. Széles, puha ágy, süp pedös szőnyeg, folyó hideg-meleg víz. Azt a csa pót nyitod meg, amilyen vízre éppen szükségei van.

Egy ilyen szoba lesz Paríunde János berlin kárpitos otthona tizennégy teljes napig. Ezt je lenti az a bizonyos ,,mindent beleértve.“,

— Ebéd egy óra múlva a tükörteremben — közli vele a kísérője.

— Hol? — kérdezi nyugtalan lélekkel a kárpitos.

— A tükörteremben — ismétli rendiiletlei nyugalommal a másik és csendben eltűnik.

Tehát a tükörteremben. Mintha az a vilái legtermészetesebb dolga lenne, hogy ő a tükör teremben ebédel. Elfúló lélek zeltet lopózik az ab lakhoz.

A kertben virágba szökkenve állnak a hárs fák. Minden csupa illat, csupa napsugár, fény- íoilok tükröződnek az álmos tó felületén.

Paríunde végre szabadon, lélekzik; mélyen beszívja porral telített tüdejébe a virágok illatát. Úgy érzi, hogy most találkozott először életében a természet szívével.

A tükörlerem a nagy fogadószobától jobbra fekszik. Paríunde túlságosan korán érkezett, le és most kíváncsian és alaposan szemügyre veszi a pazar berendezést.

De egyszerre csak azt érzi — már másodszor a nap folyamán —. hogy eláll a lélekzclc. Lábai a Ibidbe gyökereznek, a térdei reszketnek. De nem a mennyezetfestmény angyalaiéitól, sem a háromlucatnyi csiszolt tükörtől, de még a mozaikpadlózaltól sem. Nem. Paríunde János a te. rém egyik sarkában megpillant egy karosszéket. Van ugyan jó pár darab belőlük, de ez az egy, azzal a különleges áthuzattal, valahogyan olyan ismerős. Megroggyant térdekkel vánszorog Par- lunde a hosszú termen át a karosszék felé. Megát; elölte, egy kicsit előrehajol. A szemei elhomályosodnak. Gyorsan és mérgesen megdörzsöli őket.

— Igen, _mondja hangosan &s az üres terem

visszhan

gozva, szavát.

— Igen .... Igen — isméti a visszhang.

Kinyújtja' a kézéi, amely egy kicsit reszket és

gyengéden simogató mozdulattal meglógja a karosszék támláját.

— Az én munkám — motyogja magában. — Az én munkám.. Harmincöt évvel ezelőtt csináltam. De kinek?' Kinek? Gróf... Gróf...

Megint előrehajol. Emlékszik, hogy valahol, az egyik szegélybe apró betűkkel bevéste a nevet. Nem kellett volna, de meglelte, csak úgy, a maga jószántából.

Paríunde kárpitos letérdel és a karosszék alá' bújik. Valahol ereje kell lennie a névnek.

Ebben a helyzetben találják társai, akik jókedvűen, zajongva gyülekeznek az ebédhez. Először kicsit meghökkentek a látványtól, de aztán sok.sok mosolygó arcot ver vissza a tükörfal.

— Hahóó, ki av ott a szék alatt?

Paríunde vérvörös arccal mászik elő. ’A szeme könnyben úszik. A váratlan találkozás régi munkájával nagyon meghatotta. Fojtogatta a sírás. Erőtlenül hullamtk a karjai a karosszék támlájára.

Az én munkám ... — mondja lassan és halkan. — Harmincöt évvel ezelőtt csináltam. Azonnal megismertem.

— Éljen! Éljen! _ kiáltják az üdülőtelep lakói

. Gyorsan beültették Paríundet a puha párnák közé, vállukra emelték a karosszékkel együtt és úgy vitték diadalmenetben az ebédlőasztalhoz.

— Ez a te karosszékmd, elvtársi Itt mindig ebben. fogsz ülni. Jól van, jól van, ne is próbálj szabadkozni.

Paríunde a nagy örő intői megzavarodva, behunyja a szemét. Szájasiéle kicsit megvonaglik és a rándulás végigszalad' ajkán. Hát mindez valóság? Igaz? A kastély é s a szobája? A fák, az , ég és... a karosszék? Mill den igaz? Igaz az élet is? Az új élet?

Igazán ülhetek egy o/yen karosszékben, amelyet én csináltam? ölhetek , benne sokáig? Nemcsak pár pillanatra, amíg kipróbálom, hogy elég puha-e?

Igen. Igen. Az új életbeni ez is „benneloglal- tatik.“ A Iriss levegő, a madárdal, a napfény — még a karosszék is, A károsán ék annak... annak, aki csinálta, - ■ ■■ *.«—