Dunántúli Napló, 1951. január (8. évfolyam, 1-25. szám)
1951-01-21 / 17. szám
1951 JANUAR 21 W A P h ** O Ambrusits lemos elvfors, a Sopiana Gépgyár küldötte gondosan késiül a Megyei Pártértekezletre A mult vasárnap a pécsi Pártbi- zotság pártértekezletén Ambrusits János elvtársat, a Sopiana Gépgyár küldöttét is megválasztották küldöttnek a megyei pártértekezletre. Ambrusits elvtárs úgy érzi, hogy ilyen nagy kitüntetésben, megtiszteltetésben életében még nem volt része. — Az egész megye pártmunkáját, ti Megyei Pártbizottság munkáját fogjuk megvitatni — latolgatta magában a megyei pártértekezlet nagy jelentőségét. — A megyei pártértekezlet közvetlenül az Országos Kongresszus előkészítése lesz. Ott választjuk a küldötteket is — mérlegelte tovább. Büszkeséget és fe oió'sséget érez. A Sopiana Gépgyár dolgozói tudják, hogy Ambrusits János, a lakatosból lett tervfelbontó, megyei küldött. A dolgozók is látják Ambrusits elvtárs személyének jelentőségét, hát hogyne látná akkor ő. Nem múlik el talán egy óra sem, hogy eszébe ne jutna: a megyei pártértekezletre készülni kell, mégpedig alaposan. Teszi is. A felszólalását már gondolatban megfogalmazta — majd leírja. Igen fontos dolgok lesznek abban. Szám- bavette már az eredményeket. Azt, hogy a Sopiana Gépgyárban felbontották az 1951 évi tervet egészen a munkapadokig. Ennek eredménye az, hogy a dolgozók egvre nagyobb számban kötnek hosszúlejáratú ver- ^enyszerződést. A jó tervfelbontásnak köszönhető az is, hogy az utólag előirányzott 600 gyűrüshenger elkészítését is be tudták „szorítani“ a tervbe Es ott van a megalakult DISZ-brigád, amely február 28-ra vállalta a nagy munka befejezését. — Megindult üzemünkben a munkamódszerátadás: — Lehet, hogy így fogja folytatni mondanivalóját és elmondja, hogy hat élenjáró dolgozó van üzemükben, akik rendszeresen átadják munkamódszereiket, hogy megszüntessék a 100 százalékon aluli teljesítményeket. Megnézte már azt is, hogyan készülnek a dolgozók az Országos Kongresszusra. Erről is számot kell adni. A „Kongresszusi Emléklapok" ki vannak töltve. Van közte olyan is, mint Kroumann Lajosé, aki vállalta, hogy 1952. évi februári tervét ez év február 24-re teljesíti. Lehetne még tovább sorolni az eredményeket, de Ambrusits elvtárs is úgy látja, hogy az elért eredménvek csak részben ösztönzői a további munkának. Vaunak Libák is, ezek sem kerülik el figyelmét. Beszélt már erről a párttitkár elvtárssal is. Egyik hiba, hogy a pártszervezet kapcsolata még nem iné’vilit el eléggé a do'gozókkal. A másik az. hogy a párttagok egyrésze rosszul viszonylik a bírálathoz, önbirálnthoz. Vannak még néhányan, akik elmondják az ön- bírálatot: „Igen hibát követtem el. ígérem kijavítom ..." — és utána minden marad a regiben. Ambrusits elvtárs úgy gondolja, hogvha már itt tart, akkor arról is beszólni fog, hogy n pártszervezet tngieiöltfetvHeU munkája megjavult a pécsi pártértekezlet, a kongresszusi taggyűlésük után. E hónap elején a taggyűlésen 5 tagjelöl. tét vettek fel. Most már készen van 6 tagjelölt és 2 tag felvételi kérelme- Ez annak köszönhető, hogy úgy a pártszervezet, mint a tömegszervezetek, elsősorban a Szabadságharcos Szövetség munkája megjavult e téren. Van egy jelentős dolog, amit még el akar mondani Ambrusits elvtárs. Azt, hogy nem ért egyet a pécsi pártbizottság termelési osztályának azzal az instrukciójával, hogy csak azok tegyenek vállalást a kongresszusra akik 100 százalékon felül teljesítenek és felbontott terv szerint dolgoznak. Ambrusits elvtársnak az a véleménye, hogy ez így helytelen és akadályozza a kongresszusi verseng kifejlődését. Számos muukás kereste fel a pártiirodáf, hogy ő miért nem tehet kongresszusi felajánlást, amikor vállalni akarja, hogy február 24-ig eléri a 100 százalékot. Ezen a helyzeten csak a pénteki napon változtattak a titkári értekezleten, ahol helyesnek tartották az összes dolgozók bevonását a kongresszusi versenybe. Ennek alapján megindul e téren ismét a fejlődés, terebélyesedik a kongresszusi verseny. Még egy hete van Ambrusits elvtársnak a megyei pártértekezletig. Ezidö alatt még összeszedi mondanivalóját, k’kéri dolgozó társainak véleményét, bőgj’ jól felkészülten mehessen jövő vasárnap megvitatni a megye pártmunkájának eredményeit, hiányossá- eaitTERM ELŐSZŐ VETKEZETI DOLGOZÓK TAPASZTALATCSERÉJE „Tito bérencei, a kulákok é’es támadásait visszaverve fejlesztjük iovább termelőcsoportunkat“ — mondja egy délszláv község Isscs-párttitkára A ml községünkben, 1950 augusztus 20-án tartottuk az alakuló gyűlést, amelyen 26 családdal, 58 taggal, • valamint 252 katasztrális holddal meg. «.lakítottuk az alsószentmártoni „Üj . alkotmány“ tszes-t. Az alakulás után még nagyobb támadást indítottak ellenünk a Jie- : lvi kulákok és Bosnyák Mihály plébános. Uton-útfélen rágalmazzák a termelőcsopórt munkáját. A pap újévkor is izgatott a templomban. Máskor meg házról.házra jár, kuruzs- '• lássál foglalkozik, közben a kulákok- lól összeszedett rémhíreket adja tovább. Sajnos több dolgozó paraszt Is van a községben, aki a pap befolyása. alatt áil. de ennek ellenére érdeklődésük egyre nő a csoport tunikájára vonatkozólag. Ezt bizonyítja a vezetőségválasztásunk is, ami nemrég zajlott le. Erre a csoportértekezletre körülbelül húsz ki. viilálló, becsületes dolgozó paraszt főtt el hozzánk és nagy érdeklődéssel figyelték a beszámolót. Sokat «ein tudtunk mondani, mert fiatal a «söpörtünk, de azt büszkén clmond- i hatt.uk, hogy mi a mélyszántással is, , vetéssel is legelsőnek végeztünk Al- ’ «ószentmártonban. Meg- kell említsük azt ifi, hogy ; Inunkank közben voltak hibák, arne- . lyeket eddig csak részben, vagy ee- hogysem tudtunk kijavítani. Bár el. 1 *ők voltunk a mélyszántásban és vetésben ie, mégsem volt úgy megszer- - rezve a munkánk, mint ahogy lehetett volna. Ha jó munkaszervezéssel . dolgozunk? mindjárt alakulás után, tokkal előbb elvégezhettük volna az észt munkálatokat. Másik nagy hibánk az. — amelyen •lég mindig nem tudtunk segíteni — . Siogy az állatainkat nem vontuk eddig össze. Ennek egyik oka volt, «főttünk az őszi munkákkal, később , bedig a rossz időjárás tartott bennünket vissza. Az istállókat csak ■ *iost sikerül majd annyira rendbe, hozni, hogy néhány nap alatt meg■ «kínálhassuk az állatok összevonását. Eddigi munkánkból. eredményeinkből látjuk, hogy a termelő. . csoportban sokkal jobban mégtalál- ’ kik a számításainkat. Hiába mondják Tito aljas bérencei, a kulákok vs a helyi pap, hogy nem lesz bcUi- ftln k semmi, mi tudjuk, hogy például 6 kdtolyi tszcs tagjai milyen nagy oredményeket értek cl ebben az évben Is a társasaazdálkodással. Minden terményükből több termett, mint •ekünk és minőségileg is jobb ga- h on át takarítottak be. Minél jobban támad az ellenség tllrnünk, nekünk annál jobban össze v kell fogni a csoporton kívülálló becsületes dolgozó parasztokkal, mert <** ellenség támadása ellenük is irányul. Bosnyák pan és falusi kupik barátai nem. akarják, hogy a szegény dolgozó parasztoknak jobb legyen a helyzetük és ezért, beszélik le. őkel ■ <t tszci'-be való belépésről. Munkánk 1 nőm könnyű, mert. akármerre megyünk, mindenütt az ellenséges munka nyomával találkozunk. Úgy végezzük a felvilágosító munkát, hogy a csoportban lévő volt középparasztok középparasztokhoz mennek elbeszélgetni, a kisparasztok ugyancsak a hozzájuk hasonlókat Iá. togatják meg és. így tovább. Valahány házhoz, családhoz megyünk, elmondjuk. hogy élnek a kátolyi ter- melőcsoportban, mit láttunk látogatásunk során. Elmondjuk nekik azt is, ha mi becsületes dolgozók Alsöszcntmártonban minél többen összefogunk, érhetünk el ugyanolyan, sőt jobb eredményeket is. Turnya Márton, aki közép- paraszt volt, ma tszes.tag, legjobb felvilágosító munkát végzi a csoport- fejlesztés érdekében. De ugyanolyan jói dolgoznak Zetovics Márk és felesége is. akik legutóbb léptek be csopor.tunkba. Eddig már elértük azt. hogy a kívülálló dolgozó kis- és kö^épparasz- tok vonzódnak felénk. Legközelebbi lépésünk az lesz, hogy bevonjuk őket a csoportba. Pártánk Kongresszusát móltóképpen akarjuk megünnepelni mi, alsószentmártoniak is. Ezért vállaltuk, hogy 85 százalékos takarmány- gabona begyűjtésünket mielőbb 1Ó0 százalékra emeljük fel és népnevelőmunkával elérjük azt. hogy mindenki befizesse február 24-ig a Békekölcsönné jegyzett összegét. Legfőbb célunk az, hogy az olyan dolgozók bevonásával, akiket tisztel az egész község és akik ma tszcs tagok, mint Turnya Márk. Matolics Mihály és Magusics Pál, lelkes felvilágosító munkát végezzünk és meggyőzzük a termelőszövetkezeti mozgalom helyességéről a kívülálló dolgozó parasztokat. Tudjuk, hogy kitartással és akarattal ez a felajánlásunk teljesít hető és teljesíteni is fogjuk. Meg akarjuk vele mutatni Tito helyi bérenceinek, Bosnyák Mihály plébánosnak és kuláktár sutnak, hogy forrón szeretjük Pártunkat és a mi édes hazánkat, mert jobb életet, szebb jövőt biztosít nekünk, délszláv ajkú dolgozó parasztoknál: is. Jaktbovics István üzemi nárttitkár. Alsószenfmárton A vasbeton-héjszerkezetről Ha egy tyúktojás két végét tenyereink között összeszorítani próbáljuk, meglepetéssel tapasztalhatjuk, hogy a néhány milliméter vastagságú mészkő- héj milyen hatalmas erőt bír ki, össze roppanás- nélkül. Azok a vasbetonfervezők, kiik anyag- talkarákosságra törekedtek, a tojáshéj alakjára hasonló vasbetonszerkezetek_ üzemében mi is előállítottunk héj szerkezeteket. A szovjet tapasztalatok alapján, de a szovjet héjaktól eltérően fordított U alak helyet, T keresztmetszetű formában. Az ilyen módon elkészített héjelcmelcböl készült födém vasalása a Tervező Intézet által előirt m2-ként 6.8-0 kg vas helyett 2.63 kg lett, a beton mennyisége felére csökkent. Héjelemek gyártása a Pécsi Magasépítési Vállalat Előgyártó üzemében."1 kei kíséuleteziek. így születtek meg a kéjszerkezetek. 1930-'.:.-n a Szovjetunióban már szabványosított ellőgyártott héjszerkezetek- kel építkeztek, ez a tény a szocialista jellegű építészet sikerét igazolja. Ilyen mértékű fejlődés ilyen rövid idő alatt a kapitalista jellegű építőiparban elképzelhetetlen. Félévi kísérletezés eredményeképpen a pécsi Magasépítési Vállalat eMgyártó 700 m2 födémnél a tiszta megtakarítás 18.000 Ft volt, ami bizonyítja a héj- szerkezetek rendkívüli gazdaságosságát- A tudományos kutatások eredményeképpen az építőipar, különösen pe_ dig a vasbetonépíiészet nagy lépésekkel halad előre, A vasbeton építészet további fejlődése aiz építőipar forradalmát jelenti. Lakos János. Ma már a renMajtársak ecyiiíl harcolnak a dolgozó néppel a békéért, koldorahJ életünkért Levelemet azért írtam, mert szeretnék rávilágítani rohamos fejlődésünk re, szeretném néhány képpel bemutatni 1947 június 9. és 1951 január 9-e között eltelt időt, amit itt nálunk Véménden tapasztaltam. 1947 június 9-én brigádom három tagjával egész nap dolgoztunk kint a mezőn. Estefelé az egyik tagtársam szólt, hogy azonnal menjek a rendőrségre, mert hivatnak. Egészen meg voltam lepődve. — Én a rendőrségen? Tudtommal nem vétettem semmi olyat, hogy miatta a rendőrségre kelljen mennem. — Nem mentem el. (A mull emlékeire még nagyon jól emlékeztem.) Este 10 órakor jött egy rend őr értem, azzal, hogy menjek az őrsre. Feleségem le akart róla beszélni. — Most pihenni kell, ráérsz reggel Rád Gézának, a Piszkafa-gyár ÜB-titkárának az volt a véleménye a hosszúlejáratú versenyszerződések megkötéséről, hogy az nem lehet hosszúlejáratú, hanem rövid idő alatt, akárcsak egy nyakkendőt, meg kell kőim. Éppen ezért még mielőtt eszébe jutott volna, már elvetette magában azt a t°rvet, hogy a versenyszerződésekel ne az irodában kössék meg, hiszen a versenyteletős irodája kellemesen meleg, barátságosan világos, mintha csak a versenyszarződések megkötésére teremtették volna. A versenyszerződési űrlapok megérkeztek, tinta vo