Dunántúli Napló, 1950. december (7. évfolyam, 279-303. szám)

1950-12-17 / 293. szám

4 NAPLÓ 1950 DECEMBER 17 TITO ­a balkAn háborús gyujtogatója A provokátor Tito, a bébe, a sza­badság és a demokrácia leggo- nosz&bb ellensége azzal hízelegte be magát az imperialista ragadozóknál, hogy a háború felgyujtására a Bal­kánon, engedelmesen készenlétben áll. Brewster amerikai szenátor, aki nem­rég jáart Bolgrádban, leplezetlen el­ragadtatással jelentette ki, hogy egyes nyugateurópai csatlósok, „melyeknek az Egyesük Államok fegyvereket szíri. lit, tatán kevésbbé lesznek hajlandók a Szovjetunió ellen harcolni, mint Tito." Az amerikai agressxorok bevették Jugoszláviát katonai-stratégiai támasz­pontjaik láncolatába, amely Ausztrián, Olaszországon, Görögországon és Tö­rökországon keresztül vonuL Ezt kö- vetöleg 1950 elején az Egyesült Álla­mok uralkodó körei úgynevezett „fce. leteurópai stratégiai terv t* fogadtak el, amelyben külön foglalkoztak a belgrádi klikknek szánt hadianyag - azáliitások kiszélesltéséveL Sőt mi több, az amerikai imperialisták bel­grádi öszekötöjűk, George Allen sze­mélyén keresztül, — mint a „Neues Wiener Tageszeitung“ Jelentette, — biztosították Titot, hogy „katonai vo­natkozásban a Truman-elvet ugyanúgy kiterjesztik Jugoszláviára, mint Gö. tögországra és Törökországra", E ttől kezdve a belgrádi gyújto­gató nyíltabb kezdett lenni be- •zédeiben. Abban a beszélgetésben, •melyet a londoni „Times" tudósítójá­val folytatott kevéssel az amerikaiak fegyveres koreai beavatkozása előtt. Tito kijelentette, hogy ha új háború kezdődik, akkor ,,a nyugati oldalt fog­ja támogatni", vagyis az imperialisták táborát. Tito ezt a nyilatkozatát tet­tekkel is megerősítette, mert teng ear on, túli gazdáinak parancsába aktívan közreműködött az agresszív Athén— Belgrád „tengely' megalapításában és a iöldk&T.i-tengerl blokknak, az Eszakatlanti Szövetség fiókiniézetének ősszetákolásában. Azoknak u tárgyalásoknak az ered- ^menyeképpen, amelyeket Tito az el- ' múlt nyáron Brioni szigetén amerikai katonai és politikai tanácsadókkal folytatott, új, piszkos üzlet jött létre: • belgrádi Rührer“ teljesen a hábo- rús gyújtogatok vezérkara szolgála­tába állította hadseregét. Imperialista gazdáinak első követelésére Tito a Brionibnn kötött egyezmény alapján kötelezte magát, hogy Jugoszlávia haderejét az Atlanti Btolek úgyneve­zett katonai bizottságának közvetlen tendelkezése alá bocsátja. T ito Jugoszláviája a Wall-Street uralt nem csupán gazdag termé- azeti erőforrásai miatt érdekli, hanem különösen sztratégíai helyzeténél fóg- va, lévén a legelőnyösebb hídfő a népi demokratikus országok, Albánia, Bulgária, Románia és Magyarország határain. Ebben a vonatkozásban jel­lemző Truman nemrég nyilvánosságra hozott üzenete, amelyben felhívja az Egyesült Államok kongresszusának vezetőit, hogy nyújtsanak támogatást a Tito-klikknek „az amerikaiak sztra- tégiai és politikai érdemiéinek“ védet. me érdekében a Balkánon. A Jugoszláv nép növekvő béka­mozgalma a belgrádi fasiszta banda főnökét, aki az imperialisták kalando^ terveit óhajtja megvalósítani a Bal­kánon, kizökkenti lelki egyensúlyá­ból. „A háború ás a béke kérdéseiről dönteni —- hangoztatja demagóg be­szédeiben Tito, «— a kormányok, nem pedig a nép dolga." És parancsot adott, hogy zárjanak mindenkit kon­centrációs táborba, aki agitálni mer • békéért, vagy alá mari írni a stock­holmi felhívást Tito nem titkolja el­lenséges viszonyát azokkal a jugo­szláv hazafiakkal szemben, akik a ko gyetlen rémuralom ellenére naprói- napra erősebben harcolnak a békéért és a demokráciáért A jugoszláviai nők októberi kongresszusán fenyege­tően jelentette ki: ,Jtt-olt egy-egy amber/ letartóztattunk, de tudja meg mindenki, aki hallgat propagandájuk­ra, bárki legyen is - önmagát semmi, siti meg. függetlenül attól, kicsoda: magasátlású vezctö-e, vagy közönsé­ges polgár. Mindegyt“ Tito ugyanakkor, amikor dühöngve áll bosszút a jugoszláv hazafiakon, kiengedi a börtönökből a hitleri há­borús bűnösöket. Azokat a gyilkoso­kat, akiknek kezét a jugoszláv nép vére festette pirosra, szabadon bocsát­ják, Nyugat-Németországba és Auszt­riába küldik, ugyanazoknak a hábo­rúsbűnös tábornokoknak a rendelkező, aére, akik még nem is olyan régen fasiszta hadseregeket vezettek és Európa számos országát dúlták fel. A z, hogy a jugoszláv nép tönkre- megy a gyarmati kizsákmányo­lástól, hogy hihetetlen szenvedéseket és nélkülözéseket él át a mindenütt uralkodó éhségtől, egyáltalán nem iz­gatja a fasiszta diktátort Beszédei sokban emlékeztetnek Hitler hisztériás beszédeire. „Nekünk mindenekelőtt erős hadsereget kell teremtenünk...“ „Nekünk fegyverkeznünk kell, nem pedig egy jobb élet lehetőségeiről fecsegni...“ — íme mire buzdít ja most Tito a veié egy húron pendü- lőket És nem csupán buzdít! A 1 Tlto-hadsereg létszám tekin­tetében már háborús hadsereg. A terrorista rendőrosztagokkal együtt több, mint egymillió emberből ált Ju­goszlávia adriai tengerpartján ameri­kai szakemberek felügyelete alatt erőltetett ütemben épülnek új kikö­tők, a régieket pedig az Egyesült Ál­lamok és Anglia hadihajói részére épí­tik át A népi demokráciák határai mentén sietve, nagy számban épülnek a repülőterek Ó3 a különleges leszálló terek amerikai „repülő erődök" és Kglök és es repülőgépek számára. Tito katonai táborrá alakította át Jugo­szláviát. Jugoszlávia népi tömegei tisztában vannak azzal a veszéllyel, amely ha­zájukat fenyegeti. Ezért az országban napról napra erősödik a harc a fa­siszta zsarnokok és az idegen rabszol­gatartók ellen. Ez az oka, hogy a ju­goszláv dolgozók, megszilárdítva egy­ségűket, egyre határozattabban szem- beszállnak a Balkán Tito-féle hábo­rús gyujtogatólval . s meghiúsítják Titoék imperialista gazdáinak bűnös terveit Jó üzlet A* a legenda Járja, bojfy az aaneri- katak mindig mosolyognak, — hogy úgy mondjam e* egyenesen szolgálati és hivatali kötelezettségeik közé tar­tozik. Mosolyogni kell a pincérnek, a kereskedőnek, a gyorsírónőnek és a hivatalnoknak, mosolyog a bankár Is, amikor kiforgatja vagyonából az áldo­zatot és álszent mosolyra húzódik a háborús nszitók szája, amikor el akarják hitetni, hogy ők n béke lcg- kübb őrei. De nézzük meg az egyszerű ame­rikaiakat. Ma már nem látunk termé­szetes emberi mosolyt az arcukon. Aggodalom és rémület tükröződik a szemükből. Nemrégiben kis rövidzárlat támadt a new-yorkl földalatti vasút egyik kocsijában. Kis sercegés, szikrák vil­logtak, majd sötétség borult min­denre, Több nem Is kellett- Az embe­rek pánikszerűen üvöltöttek: — „Atombomba“ — s menekült aki tu­dott. A szörnyű tolongásban többen megsebesültei. Hasonló eset történt NcwYork egyik kerületében, Brooklynlmn 1«. Véletlen robbanások következtében óriási pánik tört ki a kerület nyole háztömbjében. Vad tülekedés közepet­te mindenki fedezéket keresett és as emberek ordítottak: — „Háborút“ „Háborút“ Esek a tények egyáltalán nem vélet­lenek. Azt mutatják, hogy hihetetle­nül feszült háborús hangulat uraikor dik az USA-ban, amelyet csak fokoz a vezető körök propagandája. Az amerikai újságok minden hasáb­ján hemzsegnek a háborús kirohaná­sok és a* atomszörny vésetjóalő, sö­tét árnyéka üldözi az amerikaiakat a moziban, a rádióban, és a sajtóban. Egyfzbea s járművek torlódása miatt, megálltak a járókelők az egyik new-yortf utcán, éppen egy Iskola előtt A tanítók katonás sorba állítot­ták a gyerekeket és hol a pincébe ker­gették őket hol meg az utcára ... Kiderült, hogy a szokásos „nlomvé- drlml gyakorlatokat“ tartották meg. Ezeket a gyakorlatokat még az óvó­déban te rendszeresítik. Néhány hete Chicagóban bemutat- j ták a város „atombombázását.“ E1 rendkívüli látványosság 3 napon át tartott és 4 kormányzó, 20 polgármes­ter, 30 szakértő érkezett az ország különböző pontjáról. Nem nehéz el­képzelni, hogy milyen szörnyű zűrza­var uralkodott özekben a napokban a városban. A militarista szeltem szitásával egy- Időber. dühöd1! rágalomhadjárat folyik a Szovjetunió és a oépl demokratikus országok ellen. A propagandahadjárat vezérel a klsujjnkból szopják azokat a meséket, amelyek szerint az ameri­kaiakat „valahonnan az óeeántúlró! veszély fenyegeti.“ Ennek a rosszindu­latú propagandának leple alatt olyan szédítő összegeket szavaznak meg fegyverkezésre, amilyenre eddig még nem volt példa az USA történél ében és őrült fegyverkezési versenyt foly­tatnak, miközben fokozzák a dolgo­zók életszínvonala ellen lránynló tá­madásokat, Egy hónapja életheléptet- tek egy olyan törvényt, amely a la­kosság egyenes adóit is 20 százalékkal emeli és nspról-napra emelkedik az élelmiszerek ára, A hadigépezet én a monopóliumok ügynökei egyre fokozzák „pszicholó­giai háborújukat“ az amerikai nép ellen. Ezek számára a háborús hisz­téria aranyat ér. Ezért vásárolták meg a sajtót, rádiót, színházat, a szó­széket és embereket Még hivatalos és nyilvánvalóan szépített adatok sze­rint Is az USA monopóliumai az Idei ér első kilenc hónapjában mesébeillő nyereségeket vágtak zsebre. Jövedel­meik az évi 40 milliárd dollárt te el­érik, Az idén különösen a harmadik évnegyed, — amely magába foglalta az USA koreai Intervenciójának első három h&mpj«, — mutatkozott Igen Jövedelmezőnek. A Morgan ellenőrzés alatt álló „Union' Carbid and Carbon Company“ ebbrn az évben az atom­bomba gyártásával már eddig Is 28 millió dollárral több nyereséget vágott zsebre, mint az elmúlt év megfelelő Időszakába«. A háborús hisztéria a háborús gynj- togalók eme véres „bízni.sszéneh“ (üz­letének) szükségszerű előfeltétele. De ha a „biznlszmenek“ (üzletemberek) a hisztéria felkorbácsoíása közben meg­feledkeznek a béketábor roppant ere­jéről, akkor Igen nagy bajt zúdítanak — a saját fejükre. ÚJSÁGHÍR: A koreai Népi Demokratikus Köztársaság külügyminisztere. Pák Hcn En elvtárs a külföldi nagykövetségek és követségek vezetőinek nyilatkozatot adott át, amelyben többek közt ez áll: „Az amerikai—angol beavatkozók és bérenceik, a megvásárolt Li Szin Man-klikk csapatai mi­közben a koreai népi hadsereg csapásad alatt visszavonulnak dél felé, előre megfontoltan tömegesen legyilkolják a békés, polgári lakosságot, felgyújt­ják és lerombolják a városokat és falvakat, felrobbantják az épületeket.“ Stefan Toioioapa bányász oitaia» A Román Népköztársaság bá­nyászai épp olyan hősies, áldo­zatkész harcot vívnak a szocializ­musért, békéért, mint magyar testvéreik. A jó munka gyümöl­cseit is épp úgy élvezik. Erről szói a* alábbi cikk. Luplnban, a Galamb-utca egyik házában kigyulladt a villany. A ház egyik ablakánál vörősnyakkendős fiúcska nyomja orrát az üvegre és türelmetlenül kémleli az utcát. Vár valakit. Ebben az órában az egész Zsil-vőlgyben ezrével állnak a gye­rekek az ablaknál. A sziréna már fél­órája dudál. Az utcákon megindult hazafelé a. bányászok hosszú sora. A kisfiú nem várt sokáig. Csakha­mar becsapódott a kapu s belépett akit a kisfiú annyira várt. Stefan Tomoioaga, a kapna belépő ember, most is vidám, mint mindig. Boldogan őleli magához gyermekeit. Az asztalon már gőzölög a leves. Nagy tál pecsenye illata terjeng a konyhában. A sütemény is készen állott Mindnyájan az asztalhoz ültek. Stefan Tomoioaga bort töltött a poharakba, vígan koccintottak, A kályha duruzsolt a rádióban valaki énekelt. No hdgyje persze senki, hogy Stefan Tomoioaga bányász az alatt a 23 év alatt, amióta dolgozik, mindig úgy élt, mint ma. Néhány évvel ezelőtt még a legnagyobb szegénységben vergő­dött. Ha most látjuk, vidáman Ó6 megelé­gedetten, alig hisszük, hogy ugyanaz az ember ül előttünk, aki 1 a kapita­lista időben annyiszor ődőngőtt a ke­mény télben, mint munkanélküli. A legutóbbi évek, a szívós harcos munka, a békés újjáépítés évei a Párt vezetése alatt, nagy változást hoztak a bányászok házaiban is. Igaz, hogy amikor a Párt harcra szólította a bányászokat, a minél magasabb széntermelésért, ő volt az első a har­cosok sorában. Számot vetett azzal, hogy az új életet csak munkával le­het megépíteni és íme, a munka meg­teremtette gyümölcsét, Tomoioaga há­zában szép bútorok, szőnyegek van­nak, a szekrény tele van ruhákkal, a háziasszony kamrájában burgonya, káposzta, uborka, konzervek. Három hónappal ezelőtt vásároltak 40.000 lejért két szoba bútort, nem: régiben vették 10.000 lejért az ágy előtt fekvő szőnyeget s a mull hó­napban a rádiót 2.0CO lejért. A gyermekeket is felöltöztették télire. Viorel ruhája 4.000 lejbe ke­rült, Boinica, aki először ment az idén óvodába, 2.000 lejért kapott ruhács­kát. A bérfizetés napján Tomoioaga mindjárt veit 1.000 lejért könyveket. Megvásárolta Sztálin műveinek első hat kötetét és néhány könyvet a gye­rekeknek. — Nem tanulhattam a régi világ­ban, legalább most lássak tisztán mindent — mondogatja, miközben maga elé rakosgatja a könyveket. A Galamb-utcába beköltözött az igazi megelégedett élet. . A Zsil-vőlgyben sok bányász éi úgy, mint Tomoioaga. Mindannyútk számára ilyen lehetőségek előtt tá­rult ki az élet kapuja. Az nap választási gyűlés volt a te­lepen. — A Párt és a kormány gondos­kodik arról, hogy a bányász érdeme szerint jusson mukája jutalmához. Én magam 80 százalékkal teljesítettem túl a normát s több mint 10.000 lej jel emelkedett a keresetem. Aki el- íékozolja az Időt a tárnában, az per­sze nem teljesítheti túl a normát. De mf nem vesztegetünk el egy percet sem. Jól előkészítjük a fúrást és mi­kor jön a robbanás, tonnaszámra hull le a szén. Egy munkavállalásban 60 vájatot is adtunk. Októberben már a januárban kezdődő román ötéves terv számára termeltünk szenet. — Tudjuk, miért dolgozunk. 'A mi szenünk hajtja a mozdonyt, a gőz­hajót. az üzemek gőzka íánjált. Egyre több szenet fogunk tcímelni hiába acsarkodnak ellenségeink, hiába pró­bálkoznak az angol és amerikai im­perialisták, hiába akarnak új háborút zúdítani reánk. Tudjuk, minden darab szén, amit normán felitt termelünk az egész ország hasznát szolgálja, ott­honainkba bőséget és megelégedést hoz. A koreai hegyeken futó keskeny hegyi utak különösen a kanyarokban Jelentenek ko­moly veszélyt. A legkisebb megcsúszás, bizonyta­lanság, — és az autó kerekei máris a tátongó mélységek lelett forognak a levegőben. Egy pilla­natnyi elővigyázatlanság és a kocsi máris a mélybe zuhan... Ebben a pillanatban hosszú, sötétkék valiázott kabátot viselő katonák vesznek körül bennünket. Miközben kikászálódunk a kocsi belsejéből, egyre, csak az ismeretlen „buhao, buhao" szavakat hall­juk. Rövidesen tolmács nélkül is kiderül, hogy annyit jelent, hogy „rossz“, ami nyilvánvalóan autóvezetési tudományunkra vonatkozik. Az izmos kínai katonák megragadják autónkat és egykettőre visszarakják az útra. Mint ilyenkor általában tör­ténni szokott., — most is szóba elegyedünk új ba­rátainkkal, természetesen n koreai háborúról és egyéb nemzetközi eseményektől. • — Tudja, én soha életemben nem voltain há. borúban — kezdte egy középkorú ember, — de amikor ezek az amerikaiak, akik Kínától jó tíz­ezer li-nyl távolságban élnek, elmerészkedtek a mi hazán/; határáig, hát nem tudtam otthonma­radni. Nem a kínaiak törlek be San-Eranciscóba, hanem az amerikaiak ragadták el Taivant. Elra­bolták Koreát— és nem is titkolták. hogy Korea nem más, mint Kína kapuja. Csak kár volt, hogy arról megfeledkeztek: ez a kapu zárva van a hívat­lan vendégek előtt... 9 Luj-San, egy idősebb laolungi parasztember kapcsolódik be must a beszélgetésbe. — A fiam két éven át harcolt Kína szabadsá­gáért és az amerikaiak lakájai, a Kuomintang el­leni harcokban esett el. Hát csak nem nézhettem KÍNAI ÖNKÉNTESEK ölhetett kezekkel, hogy az amerikaiak újra ezt a szabadságot fenyegessél;, amelyet fiaink és test­véreink életük árán vívtak ki! Es Luj-San már tizedik napja szállítja a lő­szert apró hegyi lovacskáival, földijeivel együtt a íront számára —• éjjel-nappal, percig sem pi~ henveJ Sem a szigorú Észak.Koreai fagyok sem pedig az ellenséges gépek embertelen lövöldözése nem akadályozhatja meg öltet abban, hogy telje­sítsék nemes kötelességüket. 9 Szun-Szon-ri, a fiatal antungi kereskedő no­vember első hetében még nyugodtan árulta bolt. jóban a gyümölcsöt és a zöldséget. November 8., azonban gyökeres változást hozott békés életébe. November 8-án, az amerikai bombavetők porig égették a Jalu lolyó túlsó partján lévő hatőrváros- kát. Szun-Szon-ri bátyja, a falu borbélya család, javai és öreg anyjukkal együtt a tűzben pusztult el. A tűz martalékai tettek Szun-Szon-ri gyermek, kori ismerősei és barátai is. A tengerentúli, gyilko­sok iránti ollhatatian gyűlölet hozta ide Szűnt, a koreai front leié vezető útra. • Csak a Szunhua- és Koszán járásból ezerhét. száz kínai paraszt jelentkezett ördcénl a koreai néphadsereg soraiba. Több mint háromezer kínai paraszt jelentkezett önként a Koreába induló egészségügyi osztagokba. A kínai asszonyok gyakran mondják mostanában; — A Ham a fronton harcol az imperialisták ellen, a térjem a szanltécck közt. — • Nagy lelkesedéssel Jelentkeztek u Korodba Induló önkéntesek soraiba a kínai főiskolák és egyetemek hallgatói. Egyedül a csancsungi ta­nárképzőből több mint háromezer hallgató jelent­kezett■ önként a koreai nép megsegítésére. « Eszakkelct.Klna falvaiban és városaiban jár­va. mindenütt azt látjuk, hogy a kínai nép ollha- tatlan lelkesedéssel segíti hozzátartozóit, akik ha­zájuk határainak védelmére keltek. Egy Koszan- járásbeli parasztasszony fejezte ki talán a legvílá• gosahban a kínai nép gondolatait, amikor Kait az önkéntesek csapataiba kísérte. — Semmiért sem kár, ha hazánk védelméről van szó. Amink csak van, azt mind odaadjuk, hogy mégvédjük szülőhazánkat az amerilrai banditákkal szemben! » A kínai nép szilárdan el van tökélve arra, hogy útját állja a Kína szabadsága és független­sége ellen támadó amerikai agresszoroknak. A kí­nai nép jól tudja, hogy csakis erővel lehet fel tartóztatni az eszüket vesztett agresszorokat. A kínai népet az imperialisták elleni olthatatlan gyűlölet, a haza megvédésének szent kötelesség- tudata és a testvért koreai nép iránti mély hála és szeretet lelkesíti az imperialisták elleni harcra, — .hiszen a koreai nép a kínai néppel együtt, kéz a kéz-ben harcolt Kína szabadságáért és független­ségéért. Most, amikor amerikai csizmák tapossák a vérrel áztatott koreai földet, a kínai nép nyúj­totta oda testvéri, segítő kezét a hős koreai nép­nek. A moszkvai Pravda cikke nyomán.

Next

/
Thumbnails
Contents