Dunántúli Napló, 1950. december (7. évfolyam, 279-303. szám)
1950-12-01 / 279. szám
*950 DECEMBER I WÄ PI 5 Pálinkás János Ándrás-aknai vájár elmondja, mit jelent számára az életbelépett teljesítmény« és hűségjutalom f Pálinkás János elvtárs nem fiatal ember már. Olvasni osak szemüveggel tud. így inkább felesége szokta felolvasni az újságot, de mindennap, mert Pálinkás elvtárs kíváncsi ember, tudni akar mindent. Ahogy mondja: Jiyy egy kalap alatt az asszony is, meg én is elolvasom az újságot." Csak úgy mellékesen jegyezte meg: „A /eLeségem is szereli, ka jól van értesülve" Pálinkás elvtárs felesége felolvasta a Párt Központi Vezetősége és a minisztertanács határozatát is férjének, november 23-án. Nem hallgatta végig Pálinkás elvtárs, mert nem tudta megállni szó nélkül: — Hát ez aztán valami, ez meg. teszi a magáét, gondolkodhatnak a bumlizók, Ezt hajtogatta, amikor egy-egy részt végigolvasott Pálinkás néni. Amikor vegére ért, tovább folytatta mondani valóját: Teijesitminrlntalom, hűségjutalom, ingyen ruha, bakancs, ba- nyászegyenruha, a becsületes mű- saakrajáróknak. No, asszony, rólunk ugyancsak nem feledkeztek meg. Pálinkás elvtárs a Hajnal-utca 12- bcn lakik ée András-aknán, a Ber- tusz-fejtéeben • mint vájár dolgozik. A fölvételi naplóból az tűnik ki, hogy 24 éve bányász, „öreg bányász" — ezt mondják rá, aztán még azt teszik hozzá: ,Edzett, kemény elv- társ a PáHnlcás bácsi", Ez így is van. Annak ellenére, hogy ,53 éves, ma is 180—140 százalékra teljesíti normáját. Így aztán P határozat nyomán altad is számolni valója. Készített ő már magának számadást, el ie osztotta a pénzt gondosan: J3z erre, ennyi arra“. Miközben számolt, sok minden eszébe jutott. Ezt meséli el szavaival, egyszerűen, úgy ahogy 6 beszélni •zokott KI * »ámítottam — Ha ISO ezáza- Jék havi átlagteljesítményt veszek (de több, azért maradjunk csak ennél), akkor egy műszakra 7 forint átvenne! emelkedik a keresetem. Egy hónapban ez kitesz, az annyi mind— huszonhatszor 7 forint ötven, összesen 195 forint Keresek átlag (maradjunk a kilencszáznál, így nem osa- latkozok, bár volt ezernégyszáz it- sokszor) egy hónapban a 9Ő0 forinttal együtt 1.095 forintot. Ez szép! Azután így folytatta: — Duplán meg van a 10 éven felüli szolgálatom, burnlhn nem volt, így az évi átlagkeresőt 20 százalékát kapom hűségjutalomként ez év végén. Tizenkettővel megszorzom a havi átlagos 900 forint fizetésemet, az egy évben 10 ezer 800 forint Erre kapok húsz százalékot, az összesen 2.160 forint Azután hozzáadta még az ingyen bakancs és munkaruha árát, amit szintén az érv végén kap és odalyukadt ki: — Szép kis Összeg, gondoskodtak rólunk, nemhiába mondta is Rákosi elvtárs. De ezzel nem értek véget gondolatai. Ismeri jól a helyzetet, jól látja ő a tennivalókat, jól látja a hibákat is, látja a hanyag emberek munkáját is. Egyik nap a népboltból jött haza felesége és mesélte neki: — Azok a bányászok, akik műszakot mulasztottak, úgy bánják, ott beszéLték a feleségeik, meg ők a boltban. — Tudtam én ezt - válaszolt. Mondtam már régebben is: megbánják ezek a hanyag munkát, a műszakok elmulasztását. Meg is mondtam párnak, de csak azt válaszolták: ugyan János bácsi! No most aztán van nekik ugyan ... j Felesége és ő is örül a határozatnak. Csak egyben nem voltak biztosak, hogy mikortól számítódik. A hűségjutalom, meg a cipő, munkaruha, az biztos volt számukra, hogy mikor kapják, csak azt nem tudták, hogy a teljesítményjutalmat mikortól kezdve fizetik. Erre kaptak választ tegnap regfel, amikor felesége olvasta: „A jutalmazásra vonatkozó rendelkezéseket 1950. évi december 1. napjától kell alkalmazni“. Pálinkás elvtárs most sem állta meg szó nélkül. így mondta: — Egy újabb kedvezmény. Ügy ie sírtak ebben a hónapban a bumliztak. Hát most itt az alkalom, meggondolhatják magukat, járhatnak becsülettel munkára, aztán ők is megkapják a ■ teljesítmény jutalmat munkájuk irtán. Amikor ezt elmeséli, ki is bővíti: — Ilyen megbecsülésben még 6oha nem voltak a bányászok. De most ezt meg ie kell hálálni. No, de ettől sem félek. Ha ránk vár valamilyen feladat, mi megoldjuk, csak adjanak hozzá segítséget A segítség pedig meglesz, mert itt a Píirt és Rákosi elvtárs! Amikor végére ér mondanivalójának és bégombolja fekete télikabátját, menni készül. Hirtelen meggondolja magát, visszaül a székre, aztán így szól: — Elmondott még valamit. Amikor a teljesítményjutalmat számoltam, eszembe jutott, hogy a múltban egy műszakon 4 pengőért dolgoztam. A feleségem kapálni járt mellettem. Gyermekeimet taníttatni akartam, de nem tudtam. Amikor hazavittem a havi fizetésemet, a feleségem elment és 2 hétre bevásárolt ennivalót — mert többre nem futotta — így volt a múltban elvtárs, és megmondom, hogy van most. A lányomnak már megvettük a konyhabútort és most, év végén, amikor megkapom a teljesítményjutalmat elsőízben, , a hűségjutalmat, megvesz- szűk a szobabútort is. Hát elvtárs így van most. Arról ugye ne beszéljek, hogy nem 2 hétre futja már a fizetésből ennivalóra. Nem is szólok róla, tudja ezt maga is, meg más is. December hónapban Pálinkás elvtárs kezébe leszámolják majd a teljesítményjutalmat, a hűségjutalmat és úgy. ahogy mondja: „Elmennek bútort venni." Amikor kifelé ment, egy pillanatra visszafordult és ezt mondta: — A határozat alapján a teljesítményjutalmat decemberben azok is megkapják, akik november igazolatlanul mulasztottak, azzal a feltétellel, ha decemberben nem bumliz- nak. Hát jól gondolják meg, mert ez újabb alkalom a becsületes műszak- teljesítésre. A község hatalmas fejlődését köszönik meg Szilágy dolgozó parasztjai a begyűjtésben elért eredményekkel Mível lehet egy község fejlődését lemérni, mik azok, amiket, ha megnőnünk, utána elmondhatjuk, hogy ez vagy az a község sokat fejlődött, vagy pedig maradt ott, ahol azelőtt *— mondjuk — öt évvel állott. Sok minden kell ehhez. Pedig legtöbbször 'úgy ezofcták ezt a kérdést elintézni, hogy kaptunk — vagy kaptatok — bekötőutat, a villany 1» kigyulladt házaitokban, a járdát is megcsinálták m nagy utcán; Iám, mennyit iejlődött ..a községi Ezzel aztán kész. A hegyeit hOaé bujtatott kis Szilágy község nem kapott se villanyi se bekötőutat. Volt már villanya ie, bekötőútja is a felszabadulás «lőtt. Nem mintha a szilágyiak valami kiváltságosai lettek volna a Hor thy-rendszernek, hanem mert a ialu mellett elterülő nagybirtok érdeke így kívánta. A járdát nem hozták még rendbe a községben, ezt tavasszal -akarja megoldani a községi tanács. Nos, tehát akkor Szilágy nem fejlődött semmit a felszabadulás óla? Nagy tévedés volna ezt hinni. Sokai Iejlődött, nagyon sokat — éppúgy, mint minden község a megyében, az országban. Nézzük először a számokat A köz- »égnek 720 lakosa van. A faluban van pártszervezet, van 31 tagú községi tanács, van DÉFOSZ-szervezet mintegy 70 taggal, MNDSZ- és DISZ 'szervezet úgy 20—-25 taggal, földmű- vesszövetkezet több, mint 100 taggal Mit jelentének ezek Szilágynak? A pártszervezet azt jelenti, hogy van gazdája, szilárd irányítója a falunak. Vannak kommunisták, akik példájukkal, felvilágosító munkájukkal minden fe'adat megoldásában segítik a községet. öí év alatt alaposan megtanulták a szilágyiak, hogy mit jelent ne- • kik a pártszervezet. Most pedig azt tanulgatják, hogy mit jelent nekik a tanács. Leghamarabb azt tanulták meg: a tanácsnak köszönhetik, hogy nem kell minden apró-cseprő, de még a jelentősebb ügyekben sem Berke3dre gyalogol- niok. Ezt gyorsan megtanulhatta a falu csaknem minden dolgozó parasztja, hisz jó egy hónap alatt igen- «»alc akadt már mindenkinek valamilyen ügye. De ezen túl is tanulják már a szilágyiak — gyakorlatból elsősorban — hogy ml a tanács. S ahogy telnek a napok, ahogy egyik apró kis esemény halmozódik a másikra, úgy értik meg, hogy nagyon nagy dolog az, hogy tanácsuk van. Apró esetekből, amik mégis naggyá lesznek, ha belegondolnak. „Apró" eset Simon Mihály és Cseh Ferenc pásztorok ügye ig — vagy legalább is aprói eset lett volna a múlt közigazgatásának szemében. Miről volt szó? Arról, hogy a két pá.sztor megkapta a családjának a fejadagot, őrölni azonban nem tudtak, mert nem volt őrletési lapjuk. Elmentek a tanácshoz kérni — de ott se volt. Apró eset a múlt közigazgatásának, amit úgy intéztek volna el, hogy beírtak volna Pécsre, igényeltek volna megfelelő nyomtatványt Megérkezett volna, enyhe számítások szerint 10 nap — két hét alatt. Apró mindennapi eset. De vájjon apró eset-e Simon Mihály és Cseh Ferenc, vagy a családjuk szempontjából? Semmiesetre sem. Nagyon is nagy eset Hisz mindkét háznál kifogyott már a liszt, azon a ponton voltak, hogy nem tudnak már sütni. Es ami jó, ami szép és amiből elöbb-utóbb mindenki megérti Szilágyon, hogy milyen nagy dolog a tanács, az az, hogy a tanácsnál is nagy ügynek, fontos ügynek tekintették a Simonéi: és Csehék esetét. S ahelyett, hogy űrlapokat igényelget- tek volna, áttelefonáltak Berkesdre, hogy tudnának-e kettőt kölcsönadni. Tudtak. És Simonék, Csehék pár órán belül vihették a malomba az őrletni valót. 1 Hát nem jelent hatalmas fejlődést Szilágy életében, hogy tanácsa van? De bizony, ez még teljesen le sem mérhető nagy fejlődést jelent. Vannak azonban más jelei a fejlődésnek, amit ez a község 45 óta megtett. NézA város decemberi húsellátmánya ismét emelkedik az elmúlt hónapokéhoz viszonyítva. Ennek köszönhető, hogy a húsárudákban hetenként két- ízben is árusítanak majd húst. Ezen zünk csak egy egyszerű dolgot. 45- ben 3 pár ló maradt az egész faluban, ma 96 ló van Szilágyon. Tehén 45-ben 70 volt, ma 110 körül jár a számuk. A sertésállomány több, mint megkétszereződött és hasonlóan fejlődött a juh és a baromfiállomány is Vagy azelőtt Berkesdre kellett kocsizni a terménnyel, amikor be akarták adni, most már helyben van a terménygyüjtő. 48-ban megjelent az első gépállomási traktor a községben és azóta megjelenik minden ősszel tavasszal, hogy segítsen a dolgozó parasztoknak. Vagy Horváth Jancsi elvégezte a tisztképzöt és ma már alhadnagy a 9 holdas dolgozó paraszt fia, Kis Pista pedig Pécsett tanul a Fémipariban, kollégiumban lakik, megterhelés nélkül taníttatja az apja. Hosszú a sor, szinte fel se lehet említeni mindent Pedig azért csak meg kell emlékezni a buszjáratról is, amit kétéve kapott a község, meg a kádakkal, zuhannyal felszerelt fürdőről, aminek építését a tavasszal fejezik. be. Fejlődött Szilágy öt év alatt? Hatalmasat. És ezt a fejlődést, a fejlődéshez adott végtelen sok segítséget meg i* köszönték Szilágy dolgozói a munkásosztálynak, megköszönték nó- Pi demokratikus kormányzatunknak. És igyekeztek hozzájárulni ahhoz, hogy biztosítsák a további fejlődés előfeltételeit. Akkor, amikor 144 százalékra teljesítették begyűjtési kötelezettségüket tengeriből, s amikor harcolnak azért, hogy burgonyából és szénából is elérjék a 100 százalékot. S ez a harcuk egyúttal minden további fejlődés előfeltételének, a béke biztosításáért is folyik. felül, mint már közöltük, naponta vásárolhatnak a dolgozók beleörészt és a töltelékárukban fa bőséges választékot találhatnak a vásárlók. . DeccíiiSícrbcu emelkedik a varos húsellátása VÖRÖSMARTY MIHÁLY SZÜLETÉSÉNEK. J50. ÉVFORDULÓJÁRA jj Htot) december 1-én j Sj^ lett Vörösmarty Mihály. Köiíészeie egyike azoknak az iroda.mi hagyományainknak, amelyeket forradalmár íróink forradalmi művei mellett elsősorban kell megőriznünk, megismernünk, megismertetnünk. Vörösmarty alakja köré a letűnt korok bírálói olykor tévedésből, olykor megtévesztésből olyan meghamisító képet rajzoltak, amellyel szemben az első pillanatra merész újításnak látszik az, hogy Vörösmarty élete, példája és költészete leleplezése a letűnt feudális Magyarországnak, hirdetője a nép ügyéért, a jobb jövőért való harcnak. Pedig elég néhány vonással életének és költészetének útját, fejlődését megfigyelnünk, hogy elénk álljon a becsületes hazafinak az az alakja, aki nemcsak iskolás korunk és iskolás gyermekeink nevelő példája, hanem a mai harcos élet keménykezű dolgozóinak, munkásainak is segítsége lehet. ——~ ‘ í melynek soA hőznemcHaég, j ralba tartott, az ő idejében az ország vezető ereje volt, mivel a nálunk hiányzó polgárság társadalmi funkcióit teljesítette. Görbői joggyakorlata idején ennek az osztálynak a reakciós bécsi önkényuralom elleni lázongása a tetőpontján volt. E küzdelmek hatására 1823-tól kezdte írni a magyar honfoglalásnak a régi dicsőséget a jelen hanyatlásával szembeállító époszait. Régi dicsőségtek szikrája aluddogál és vész, ó, mert a hosszú nyugalom henyesége lerontja A.nagy nemzeteket s a sas fia gyáva galamb lesz; — és sok-sok hasonló sort tartalmazó eposzait csak akkor tudjuk igazságosan és pozitívan értékelni, ha világosan látjuk, hogy azok az idealizált nemzeti múlthoz való visszanyulással a nemzet öntudatra ébredését akarták elősegíteni. látásmód és írói magatartás következik be nála a harmincas években. Ez természetesen összefügg az általános politikai fejlődéssel. Az 1825— 27-es, majd az 1830-as országgyűlések eredménytelensége, általában a 20-as évek sikertelenségei bebizonyították, hogy a köznemesség egységes fellépésre képtelen és hogy egyáltalán az eddigi eszközökkei eredményt elérni nem lehet Számításba kell venni és mellőzni nem lehet a mozgalmak új tényezőjét: a népet. A reformkorszak e szakaszában lett általánossá a nemzeti közvéleményben a jobbágyfelszabadítás gondolata és — mint tudjuk — e korszak nagy érdeme éppen annak megakadályozása, hogy a jobbágyság követelései nálunk, is demagóg fegyverré váljanak az udvari reakció kezében a nemzeti függetlenség ellen. Ez évek Vörösmarty költészetében Is a népi kísérletek korszakát jelentik. Az eposzokban a nép egyáltalán nem jelent meg, vagy elhomályosult az ősök árnyékában. A harmincas években Vörösmarty elsősorban drámákat írt, amelyek jellemzője éppen e tapasztalatok tükröződése, különösen legsikerültebb drámai művében, a Csongor és Tündé-ben. Az eredményt formai vonatkozásban is megfigyelhetjük. Az eposz színpompás, de olykor mesterkélt verselése üdébbé és könnyedebbé válik: „Mely csapongva jár az égen, A madárnak fészke van. Mely ijedve fut vadásztól, A kis őznek völgy ölében Nyugodalmas berke van, Mely panasszal csörgedez A kietlen messzeségben A pataknak medre van. Reátiaahb Elliagyottabb én azoknál, Ah én hontalan vagyok.” | .1 negyvene* écek j ben a teljes lírai kibontakozást Működésének az a szakasza ez, meiyben Vörösmarty egész kői tői és emberi munkásságával azonosul a kor haladó irányával. Egyik .legszebb gyümölcse ennek az Ország- háza c. költeménye, amelyet éppen akkor is elszavalt Vörösmarty, amikor Petőfi először olvasta fel A nép nevében-t az Ellenzéki Körben. Neve: szolgálj és ne láss bért, Neve: adj pénzt és ne tudd, miért. Neve: halj meg más javáért, Neve: szégyen, neve: átok, Ezzé lett magyar hazátok. E soraiban az örökviltság, a közteherviselés és a hadkötelezettség nemességre való kiterjesztésének követeléseit fogalmazta meg tömören és képszerűen. Egyre következetesebben kapcsolódik össze Kossuth tevékenységével. Széchenyivel szemben is Kossuth oldalára áll és 1348-ban mint képviselő is Kossuth pártjához tartozik. A Március 15 vívmányait politikai cikkeken kívül Szabad sajtó című versével ünnepelte, melyet röpiratként osztogat- , tak és az Ellenzéki Kör erkélyén transzparensként kifüggesztettek, j . . . j kezdetén írt A axabadaagliarc ) H?rd dÓNíryel, melynek ritmusa különlegesen pezs- dítő erejű, pl. A síkra magyarok! Fegyvert ragadjatok. Hazánkat újra meg kell váltani. E drága föld színét Borítsák szerteszét A pártütőknek véres csontjai. a szabadság és függetlenség zászlaja alá szólítja fel a nemzetet. Résztvett a detronizáció kimondásában és a kegyelmi törvényszék egyik bírája volt a kormányzó mellett. Végig kitartott Kossuth mellett és a szabadságharc bukása után versében megbélyegzi az áruló Gör- geit: ,.S ő mint pofonvert, meg- rugdalt inas,”... Az összeomlásért tehát nem Kossuthot, a forradalom zászlójának hordozóját okolja, hanem azokat, akik a harc közben megtántorodtak és árulókká lettek. A Szózat költője arcképének nagyon sok vonását lehetne még vázolni. Erre itt most nincs mód. Röviden csupán azt kelt még kiemelnünk, hogy az ő költészetében is természetszerűleg találhatók olyan ellentmondások, amelyek kora korlátáiként jelentkeztek. Ezeket kritikával kell illetnünk éppen az ő élete és költészete iránti megbecsülésből. Jól kell látnunk, hogy ha sokkal jobban volt Is kötve társadalmi osztálykorlátokhoz a reformkori költészethez képest éppen ennek a hiányában új fejlődési fokot jelentő Petőfinél, de kétségtelen, hogy a forradalom szükségességéről és jelentőségéről meg volt győződve és a magyar szabadságharcban osztálya férfiainak egyik lcg- megragadóbb példáját tanúsította. | „Huxaaxeretetre nevelni csak úgy lehet, ha felébresztjük és ébrentartjuk népünkben azt a tudatot, hogy a Jelen harcai és a múlt harcai között mély összefüggés van, hogy újat alkotva is folytatjuk azt, amit a magyar nép legjobbjai elkezdtek és mi betetőzünk. A klasszikus örökség kritikai elsajátítása nélkül hazafias nevelés nincs és nem is lehet.” — Révai elvtársnak ez a tanítása kitűnően alkalmazható arra a nagy költőnkre, aki felé az új hazát teremtő magyar nép ezekben a napokban az emlékezés és tanulmányozás útjain fordul. . P. L, , Truman újabb 38 millió dollár hitelt kíván nyújtani Tito Jugoszláviájának Tito görög szabadságharcosokat szolgáltat ki a görög tnonarcliofasisztáknak Mint a newyorki rádió jelenti, Truman elnök szerdán további 38 millió dollár terjedelmű hitel haladéktalan folyósítását kérte Tilo-Jugoszlávia „megsegítésére“. Truman üzenetében hangsúlyozta, bogy a Tito-uraloin tániogatása a* „Egyesült Államok érdekében áll.“ Truman üzenetét kővetően az amerikai háborús uszítok kara azonnal akcióba lépett a belgrádi fasiszta ügynökség támogatása érdekében, Marshall hadügyminiszter írásos üzenetet készített a képviselöház külügyi bizottságához „Jugoszlávia megsegítésének fontosságát“ hangoztatva. Bradley, az amerikai legfelső vezérkar hírhedt főnöke Marshall üzenetében foglaltakat támogatva kijelentette a bizottságban, hogy Amerikának „a legmesszebbmenő mértékben ki kelt használnia a Tlto-rendszer szó v jeleden ességét,** A szenátus külügyi bizottságában Perkins helyettes külügyminiszter lépett-a porondra. „Tito kormányának megtartása Jugoszlávia élén — hangsúlyozta —, nagyon fontos az Egyesült Államok és nyugateurópai szövetségeseink érdekeinek szempontjából. A jugoszláv politikai menekültek rádiója közölte, Tito rövidesen kiszolgáltatja • görög monnrcliofasiszhikiink a görög népi hadsereg további 75 volt tagját és 55 görög hazafit, akik 1947-ben menekítitek Jugoszláviába
