Dunántúli Napló, 1950. december (7. évfolyam, 279-303. szám)

1950-12-03 / 281. szám

8

NAPLÓ

1950 DECEMBEK 3

A NEMZET ÉBRESZTŐJE

Horváth Márton eiviars emtokbeszéde Vörösmarty Mihátyrót

Pénteken ette a Zeneakadémia feldíszített nagytermében a Magya> ' Jomúnyos Akadémia, a Magyar írók Szövetsége és a Magyar Irodalmi történeti Társaság emlékünnepélyt rendezett Voiösmarty Mihály születésének 150. évfordulója alkalmából. Az emlékünnepély elnökségében helyei foglallak: Révai József elvtárs, az MDP főtitkárhelyettese, népművelési miniszter, Horváth Márton elvtárs, az MDP Politikai Bizottságának tagja, Kiss Károly elvtárs, a Magyar Népkö ztársaság Elnöki Tanácsaitok elnökhelyettese, Darvas József közoktatásügyi miniszter, Pongrácz Kálmán elviért, a tővárosi tanács Végrehajtó Bizottságának elnöke, valamint az irodalom és a tudományos élet több kiválósága.

A hbllgatóság soraiban megjeleni Római Sana or elvtárs, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Dobi István, a minisztertanács elnöke, es a minisztertanács több tagja, az MDP Központ: Vezetőségének több tagje, valamint tudósok, írók, művészek, az üzemek dolgozóinak, néphadseregünknek és ifjúságunknak képviselö>i. Megjeleni a Szovjetunió budapesti ijzgykbvátségc részéről Hoscp elvtárs kulturális ettasé. A műsor első számiként Horváth Ferenc szavalta cl a Szózatot, majd Darvas József, közokta fásügyi miniszter mondott megnyitó beszédei. Ezután Horváth Márton elvtárs mondotta el emlékbeszédét.

A magyar nyelv diadalra jutása.

Beszéd-e elején visszapillantást vetett « 120—130 év előtti reformkorra. A XIX. század nagy magyar költői, akik legjobb verseikben Petőfi ars poeticáját követték — mindenkinél többet mondanak e! számunkra az emberi és nemzeti szabadságért vívott nagy harcokról s a leljesen meg sem született polgári felszabadulás nehézségeiről és korlátáiról, sc-t o korokon túl látó utópista reményeikről.

Ezért túl a tiszteletteljes és büszke megemlékezésen őrömmel fordulunk a l-r,0 éve született Vörösmarty Mihály má újra élő és élőbbé váló költészete felé. Születése egybeesett a század születésével. Petőfi méltó mestere, akinek ébresztő, felrázó hatása a maja korában ér a maga területén tsaK Széchenyivel és Kossurh-tal mérhető — mondotta.

Isnserteti a francia forradalom hatását a XIX. századbeli magyarországi viszonyokra, az előretörő polgárság, kőzépnemesség és mindkét osztályból kikerülő értelmiségnek, a forradalom élén járó szerepére.

Majd beszédét így folytatta-: Az adott erőviszonyok között legélesebben felvethető követelés a magyar nyelv diadalra juttatása volt. A múlt század 20-as éveiben Pest és Buda lakóinak száma eléri a 75.000-et, de ebben nincsen 2.000 magyar. így válik elsőrendű politikai harccá a'Magyar Tudományos Akadémiáért, mint Nyelvművelő társaságért, a magyar irodalmi folyóiratokért, a magyar könyvkiadásért, a magyar nyelvű nemzeti színházért folytatott harc. Harcolni kellett azért, hogy a magyar nyelvet beszéljék. Gazdagítani és hajlékonyabbá kellett tenni, hogy hívebben hordozza az új eszméket, hogy jobban lelkesítsen, mozgósítson az új nemzeti összefogásra. Költőink is elvégezték a nyelv műhelymunkáját. Kikeresték 'és felemelték a nép száján élő szavakat és ». szavakkal együtt a dalokat, s a müköltészet új, gazdag területét formálták belőle, A nycltújítis, a költői, eszmei és politikai reform, tehát a forradalom számára készítette elő a talajt. ,

Vörösmarty volt az első, aki a nagy költészet izzásával égette keményre az új szavakat, merész kapcsolásokat. aki a művészi gyakorlat bizonyító elejével vitte győzelemre a metíréfoimált magyar nyelvvel a reform eszméit,

A fiatal Vörösmarty valósággal a nemzet ébresztője lett, akinek nemcsak költői, hanem tömegmozgósító hatása is óriási volt. A széthúzó, a legfeljebb passzív ellenállásba megrekedt osztályokat bizakodóvá, egységessé. erőssé kovácsolta mindenekelőtt Vörösmarty költészete. Segített megtanítani a nemesi társadalmat, hogy az ország nemcsak megyékből áll, hanem mindenekelőtt a megyéik összefogásából, hogy ? magyar politika, nemcsak ügyes taktikázásból áll. a kibúvó rések megkereséséből, az osztrák paragrafusok rácsain keresztül, Vörösmarty első eposza tanította a nemzetet arra, hogy a vereség, gyengeség, széthúzás, jegfosztotteag, nem volt és nem lesz mindig kísérője összefogásunkon, harci elszántságunkon nemcsak az ezer cv előtti honfoglalás győzelme múlott, hanem az új honfoglalás, az új szabadságát kivívása is.

Soha még magyar költeményt olyan újongó lelkesedés nem fogadott, mint az eddig csaknem ismeretlen Vörösmarty „Zalán futását". Az ősi dicsőség, a véren szerzett ország és szabadság, ez ezeréves múlttal megszentelt alkotmány viharként rázta meg a nemzetet. Felszította az összetartozás érzését és a. nemzeti ellenállás eltökéltségét. Vörösmarty kezében a harcos és dicső múlt költői idézése a harcos és dicső jövő előkészítője lett.

lEiőtte Berzsenyi is idézte a dicső múltat és ostorozta a szibarita jelent. Kisfaludy Károly és Virág Benedeit is borongott a muh dicsőségén és a halálán lévő Csokonai is melengette szívén egy Árpádról írandó liőskőltemény tervét. De Berzsenyinél s a többieknél a mull visszavonhatatlanul elmúlt. Minél dicsőbb volt, annál leverőfcb: csupán a keserűség, a fájdalom, a kétség- beesés kiutat nem lehelő forrása. A Zalán prologiával Vörösmarty is „ostoroz" a kor divatja szerint, feddi az elfajzott kései utódokat, de az eposz maga a győzelem himnusza, harci riadó. mely nem gyászra, kétségbeesésre, hanem Árpád dicsőséges zászlai alá való sorako/ásra hív minden elő ma- ÖVart. .....................

A nemzeti öntudat ébresztésén

túl a Zalán futása másik nagy vezérlő gondolata a nemzeti egység eszméje. Vörösmarty szerint a honfoglalás a magyar aranykor, ahol hasonlóan Rousseau természetjog által kormányozott ős társadalmához az egység és egyenlőség uralkodik. Árpád népében nincs pór és nincs nemes, pontosabban rairadeid nemes és a vitézek csak vitézségük fokában különböznek egymástól. Természetesem Vörösmarty fel- fogása nem a francia forradalom, hanem « magyar reformkor viszonylag leszűkített elképzeléséhez igazodott.

Az előadó ismertette az 1846. évi taliciaí parasztfelkelés hatását Vörös- m-irtyra, akiben ez az esemény lírája iagkétségbeesettebb hangjait hívta elő.

De 1846-ban nem a sötét kétség- beesés, hanem a reményekkel biztató raebadságharc küszöbén vagyunk — folytatta Horváth elvtárs. — A tömegáraidat lerántja Vörösmartyt a filozofáló passzivitás és pesszimizmus egéről, A nagy költő tcldlja meg elsőnek a szót, mely teljes nagyságában kifejezi az osztrák reakció karmaiban vergődő haza helyzetét és fájdalmát. Az , Országháza1’ című költeményének, "•elvet maga elsőnek olvasott fel az «leczéki körben, nem kisebb hatása »rdt hallgatóira, mint két éwej később Petőfi . Talpra magyar"-jának. Elállt íz emberek szívverése a kezdő soroktól: ..A hazának nincsen háza, meri fiainak nem hazája."

— A szabadságharc kitörése után 1848 májusában még követelőbben veti fel. a jogok kiterjesztésének kérdését ős hatalmas fejlődést tapasztalunk Vő- rösmartynál n legsürgetőbb nemzeti feladatok helyes megfogalmazásában. Csatadala eléri Petőfi nagy tömeg- wwjósijá Vvrsel.tk erejét:

„A síkra magyarok! fegyvert . ragadjatok.

Hazánkat újra még kell váltani.

E drága föld színét borítsák szerteszét a pártütőknek véres csontjai." Részleteden kitért Horváth elvtárs Vörösmarty politikai állásfoglalására, majd így folytatta.

Azért foglalkozunk viszonylag részletesen Vörösmartynak a forradalomhoz fűződő politikai viszonyával, meri ez messzemenően meghatározz.) költői magatartását, műveinek jellegét, erényeit és fogyatékosságait is. Líráján es részben epikáján nem fog az idő. főbb. mini 100 év lilán ragyogóbban tündököl, mint a ni'ujn korában. De ,lein_ mondhatjuk el ugyanezt a nagy költő drámáiról. Vörösmarty politikai felfogásának korlátái bizonyos területen szükségszerűen írói alkotásának korlátáivá is váltak- Ifjúi sasszárnyai; köszönhette a romantikának, a fantázia szabad csapongóját és korlátlan .merészségét. mellyel beszárnyalta a nemzetünk dicső múltját. Romantikáiéinak köszönhette a nyelvalkotás béltorsáujéit a költői képek gazdaságéit, a színei tarka ragyogását, a témakör kitágulását a múlt és a népmesék tündért világába A romantika sa.sszámynival per sze nehezebb a főidőn sétálni, iáiul a felhők fölött száguldani. De mi egyébre volt nagyobb szüksége a magyarságnak, sznzadeleji r leseit sl gében. önbizalma folytán, minthogy o felhők fölé ragadják? A földön az Alföld poros, sáros utjain s a véres csaták ágvúdürgé** l.ii/t ott volt jó költői vezetőnek Petőfi. IV eljutott volna-e ;l nép Petőfihez s maga Petőfi is indulhatott volna-e oly magasról Vörösmarty nemzetet és kői

töket emelő vállai nélkül.

; Mi az oka aiinaik, hogy a nyugat romantika legsúlyosabb hibái fellelhetők Vörösmarty egy-egv drámai és epi kai művében? Az ok: Vörösmarty po K-tikai korlátái. Vörösmartynak a múl!

VÖRÖSMARTY MIHÁLY:

ba való fordulása, különösen a Zalául futásában, egyértelmű a jövő felé for A dnlássaj- De ugyanakkor egy sor drá'^ májúban és „heszélyébSn“ már eltűnik, J vágy aiig pislákol a múlt Idézésének J progresszív jellege és belesíipped aj. rossz értelemben vett korízlés nagyonis J korhoz kötött romantikájába, valóság-J tói való elfordulásba. Ktéscgíclen, hogy J a német romantikában a mtilt félidő; J zése menekülés, a foduális viszonyok ^ idealizálása narkotikum és narkotikum J a cselekmény öncélú, hátborzongató * szörnyűségei, a borzalmak halmozása t is- A felszínes nyugati romantikának J ez a zsákutcája, melybe Vörösmarty is J belegabalyodott, különösen drámai mű- \ veivel r— csaknem hozzáfériiíetlenné te J szik azokat a mai olvasók számára. J Vörösmarty azért nyúl a mu.thoz.} hogy megadja a nemességnek azt a kö! f tői nu\llóságot, mely országot felszaba- } dító és kormányzó erőkhöz méltó - Dj, i úgy jár ezzel, mint Shakespeaie, aki ( királynőitek ajánlotta drámáit, de a ki-1 rályok és föurak életének fortéiméi! nyújthatta csak át. Vörösmartynak, at nagy költőnek kezében a „nemesi fény- . kor“ legtöbbször szétbosnló, hanyatló, f pusztuló feudalizmus'ábrázolása lesz.»

Drámáiban és epikájában 4

a nemesi családok gyakran bflnfészkek, < melyek széthullnak — színié egyre megy, < az igazság, vagy a gazság kardcsapásaitól és belső morális rothadtságától.

Ugyancsak az elfordulás viszi őt a1 mithológia, a tündérvilág szép árnyké-1 pei közé. Költészete elképzelhetetlen k magasságba emelkedik ezen a terülő J ten. A művészi kifejezés nem kárpótolj a valóságtól való elfordulásért. Vörös-' marts’ legkiválóbb ilyen természetű művében, a „Csongor é s Tündé“-ben, programmá válik az élet nehézségeitől j való elfordulás s a kritika Kölcseyve kezdve 100 év óta hangoztatja e darab-j bal kapcsolatban hogy maga' a földre- i száll költészet és égbeemelő epizódok i ami azouban nem tudja eltakarni a fel- f építés, a mondanivaló hiányosságait, 4 A reformmozgalmak i:m elég széles r nemesi plattfomija — folytatta beszé-*>•'*'''

Görgőinek hívják a silány gazembert,

Ki e hazát eladta cudarul.

Kergesse őt az istennek haragja A síron innen és a síron túl.

Óh százezernyi hős iíak vezére,

Dicső, ha győz, dicső, ha elesik,

Ki úr leendetl, míilyennál nagyobb nincs,

Meghajlott a íábtúrta üövenyig.

Kezében volt az ország szíve, kardja,

S ő mint poíonvert, megrugdalt inas,

Feladta gyáván mind © drága kincset,

Bérért, vagy ingyen, mindenképpen gaz.

Hallgatnak ágyaink, a puska nem szól,

E némaság óh mily rémüíetes!

A hajdú nem küzd, a megjött huszárnak Kardján most nem vér — csak könny csörgedez.

Harc nélkül, alku nélkül így elesni!

Egymásra néznek a bús harcisak S a hitszegő vezérre szíveikben Kihaihatatlan átkot mondanak.

„Isten vagy ördög — így kérdik magokban — Melyik teremte ezt a Görgeit?

Ily férget isten soha nem teremthet,

Ezen megtörnék emberben a bit.

Hervadjon a fű, ahol megpihenne,

Akadjon fel, midőn a fára néz,

Enyhét ne adjon éhe szomja ellen A föld s ne nyújtson soha emberkéz...

Kergesse őt a balszerencse, mint Szilaj kutyák a felriadt vadat.

Éljen nyomorból, kínból mindhalálig S ha elhal, verje meg a kárhozat.“

Ez a ..vers is bizonyítja, hogy Vörösmarty költői eszményei és gyakorlati elvei között nőm volt ellentmondás: amit huszonhárom éves korában (Mit forralt... kezdetű költeményében) mondott a végsőkig kitart, szabadságküzdelemröl, attól nemzete s egyéni élete legsúlyosabb napjaiban sem tán- toródött el. De nemcsak ez az elvhüség példamutató Vörösmarty költeményében, hanem az áruló iránti gyűlölet, kifejezésének szenvedélyessége is. Költészetének korábban is a szenvedélyesség volt egyik legfontosabb, legszebb jellemvonása, ez a verse azonban valamennyi többit felülmúlja ebből a szempontból.

#'

A

4

4

\

4

4

4

4

f

4

4

4

4

4

4

4

4

4

4

4

4

4

4

4

4

}

dét Horváth Márton — a forradalmi fejlődés bizonytalan aggodalmai, a romantikából való bizonyos kiábrándulás elzárják előle a közvetlen kiutat- De éppen. mert könnyű kiutat nem talál, mert saját és kora felfogásának bátyúiban vergődik, a megoldást a történelem messzi távlataiba tolja ki, költészetével a filozófia magasságába emelkedik, ahonnan nagyon messzire tud tekinteni. A jelen igazságtalanságaiból, keserűségéből és ellentmondásaiból, országos és személyi vereségeiből a kiutat és megoldást egy kései kortól várja. Ez a kétségbeesést és búskomorságot reménnyéváltó bizalom az emberi fejlődésben egy tőből fakadt az utópista szocialisták humanizmusával, de igazán legközvetlenebbül a mi korunkkal rokon, amikor az emberi igazságlevés, haladás és boldogság legmerészebb álmai válnak valóra.

Gyulai Pál úgy értékeli Vörösmartyt. hogy költői fejlődése, sőt pályája a romantikus periódusával együtt a harmincas évek elején lényegében végétért. Közelebb járnánk az igazsághoz, ha azt mondanánk. hogy lényegében akkor kezdődött igazi pályafutása mely utolsó nagy verseiben érte jel1 a tetőpontját. A nemzeti gondolái nagy költője

az emberiség nagy költőjévé magasztosul

ezekben a vívódó, kétségben ;ett és mégis reménykedő versekben.

Ezután ismertette Vörösmarty munkásságát, melyet a kő;tő a szabadságharc leverése után folytatott. Minden összeomlott, a szabadság országából a vértanuk, akasztófák és börtönök országa lett. A költő bujdosik és minden házban, ahova betoppan, azzal fogadják, hogy ím — valóra vált a Szózat szörnyű látomása á nemzet haláláról.

Az elérhető emberi boldogság képébe tipor bele a zsarnokság. ..Amerre járt, irtóztáló njiorrában Szétszaggatott népeknek átkai Sóhajtanak fel csotit.kalm ók közül. F.s a nyomor gyámoltalan fejéit

r.ihamvailt városokra fekteti.”

Az Előszó és a Vén eigény című versek • eget-földet. rázó, dübörgő képei mutatják leginkább hogy mit 1ud alkotni a romantikán Iskolázott. végletektől vissza nem riadó merész képalkotás, ba a valóság, a

nemzet üdve, vagy pusztulása hoz- zánől a kozmikus látomásokhoz. A tragikus önmarcangolás, az őrület kitörése, a szaggatott szavak rohama, . az orjeánná fajuló hang nem lehetett mértéktelen, ném lehet, túlzó az elbukott szabadságharc láttán.

,,Ki üvölt, sir e vad rohanásban,

Ki-dörömböl az ég boltozatján,

Ki zokog, mint malom a pokolban?

Hulló angyal, tört szív. őrült lélek.

Vert hadak, vagy vakmerő remények?"

150 évnek kellett eltelni

ahhoz, hogy az őrült remény reális valósággá váljon. S ma sem teljesen. A viszály nem vérzett még el a csatákon. Magunkról elmondhatjuk, hogy „megtörlé izzadt homlokát a béke”, de ma is vannak a földgolyón szabad kis országok, alwl a zsarnok lábnyomán ,,szétszaggatott népeknek átkai” és „elhamvadt városok pusztulnak.” Nagy költőink közül Vörösmartytól tanultuk meg először, hogy az emberiség üdve és a hasa. üdve egy. ígérjük Vörösmartynak, hogy a világ népei soréiban mi sem nyugszunk, csak „majd ha kihull a kard az erőszak .durv-a kezéből s a szent béke poréit nem cudarítja gyilok."

Befejezésül térjünk rá arra, hogy mit tanulhatunk, s főleg költőink mit tanuljanak Vörösmartytól?

Mindenekelőtt hazaszeretetei. Túl az idő és a társadalmi helyzet korlátain, mindenekelőtt a hazaszeretet kapcsölja össze a mi korunkat az elmúlt történelemmel. A magyar haza szeretetc ma sem monopóliuma a kommunistáknak, de monopóliuma minden becsületes magyar gmbernsk.

— Tanuljuk meg Vörösmartytól a hazr.i/cretetet, a íriet1 -JJkuvásnélkü li harcos ságot. Nála a kiá).tA"»iad és metsző gúny éle minden,Lelőtt az- elme.* gyartalanodot) fönemcsséget, ?. - rémeiül sclypegő úrhölőyeket. e hazátlan úri. csűrhet érte. A házát, vagyont, kultúrát külföldnek áiu’ó. németül ka- rattyo’ó főurak és latinul pipázó megyei hu lülmasságoick:-.! szemben a haladó nemzeti és emberi érdekek ösz- ítZekupesalását állítja példaképül. Ha- zöfiságát megmentette a sovinizmus veszélyeiül az a felismerés, hogy a mi

országunk, a magáét féltő, de másét el nem vevő tagja annak a nagyobb közösségnek, amelyet így hivott: ,,Népek hazája a nagyvilág."

Ostorozta az unalomba fulladó tétlenséget,

a maradlságot, mindent a soréra bízó közönyt. A hazaszeretet vezeti Vörösmarty tollát, ha a békés épitömunka örömeiről ír. A hazaszeretet teszi őt, a forradalom ellenzőjét_— forradalmárrá, Tanulják meg költőink Vörösmartytól, hogy minden kérdés —» a legapróbbtól a legnagyobbig — így hangozzék fülükben: Mit használ ez a hazának?

Tanuljuk meg Vörösmartytól szép magyar nyelvünk szerctetót, ápolását, csiszolását. Tanuljuk meg Vörösmartytói a témaválasztás gazdagságát.

Vörösmarty költői öröksége arra tn- nítja mai költőinket, hogy a nagy költészet merjen nagy lenni. Nagy lenni \ nemcsak tartalomban, hanem a témához illő pátoszban, a nyelv és a köHőt képek gazdagságában, a vers zenéjében is. Féljünk a romantika túlzásaitól. de ne féljünk a romantikus szárnyalástól. Vörösmarty korának ezer-' éves múltja volt. a mienknek ezerévé* jövője van. Van tér .és idő, ahol tr vers repülhet! Vörösmartynak a történelem sötét mélyébe kellett visszanyúlni, hogy époszához — mai szóval — pozitív hőst és méltó témát, találjon. Nekünk könnyebb dolgunk van. A történelem beköltözőit a mi napjainkba. Hőstettekkel és . honfoglaló hősökkel vagyunk körülvéve. Százszorosán iga» ránk Aragon szava: „Eposzíráshoz

Pártom adott újra kedvet."

— De till mindezen, a könnyebb korban, amikor a magyar költők-nem a nemzethalál látomásával küzdenek, amikor nem a részvétlenség és éhhalál, őrület, -öngyilkosság fenyegetik 'egyénileg, amikor egy „újjászületett nemzet lesi költője ajkáról új és régi dalait. Mindenekelőtt a költői magatartás be- csiilcl ességét tekintsük mintaképnek Vörösmartyban, Megvoltak benne korához viszonyítva is a világnézet korlátái. de nem volt határa hazaszeretetének. nemzete iránti hűségének, és 1 költői őszinteségének. A nép, a haza iránti hűség, a hollói magatartás 6c- csüíetessége: „Ez fogja tovább is biztosítani a XI. század nagy költői művének méltó folytatását"— fejezte be beszédét Horváth Márton elvtárs.