Dunántúli Napló, 1950. december (7. évfolyam, 279-303. szám)

1950-12-31 / 303. szám

S959 DECEMBER SI II ífzebB éM&tift­(gef£vm£éct& 0 szög-pusztán született. Otf is nőtt fel a béresek keserves fekete kenye­rén. Nem nehéz elmondani a régi fe­lejthetetlenül keserves évek történetét. Mind egyforma volt, minden cseléd élete egyformán keserves volt. Itujna - ban háromkor szólt a kisfia,-and, de este már enélkül is rl tudott aludni valahány az egésznapos robot után Villánvi István a lovászhetényl Dóz sa termelőcsoport fogja fiatalon ' nősült. Az ünnepi ebéd kétdeci tejből készült leves volt, — mondja. — Hosszú küzdelmes évek után kivere­kedtem magam az arak kezéből, fuva­ros lettem. A munkát — mint most is, — mindig keményen megfogtam. De c felszabadulásig csak a két kezem volt tele munkával, a zsebembe rit­kán jutott haszon. Azóta nagyot fordult a világ. A Szovjet Hadsereg szabadsagot kö­tött Villányi Istvánéknak és sokszáz­ezernek, millióknak. J ussolt. Régi örökségét Lovászhetényben kapta meg. Boldogan fogtak neki az új életnek, mz új munkának. Magam gazdája tettem a magam t&idjén. Szépen gyarapodtam, lovaim voltak, sertések szép számmal az ól­ban. Egyszóval, megembereled tünk, mert volt bennünk akarat. Teltek-múltak az évek. Híre járt, hogy Remény-pusztán új útra léptek a dolgozó parasztok, a nagyüzemi gaz- , dálkodás útjára. Villányi István akkor m földművesszövetkezet igazgatósági tagja volt. összeszedelőztek, elmentek látogatóba a mai Remdhy-pusztára. Sok szépet látták és jól megnézték, alaposan. Amikor hazamentek, rövid hét óra alatt döntöttek. Megalakítot­ták a III. típusú termelőcsoportot. — Volt két szép lovam, szekerestől, szerszámostól bevittem a csoportba. ' Egy tehenet és két birkát, aztán 22 mazsa takarmányrépát és 50 mázsa 1 szénát is adtam, meg vetőmagot a kezdéshez, hogy minél nagyobb erővel • kezdhessünk, — mondja. — I — Így összeadva az egészet 14.000 forint értékkel léptünk be a csoportba. Elmondhatjuk, hogy megérte, mert ma már bőségesen visszatérül a befektetés • jövedelmünkben. Nem vitás, hogy minél nagyobb erő­vel fognak neki a munkának, minél nagyobb lendülettel lépnek az új útra a fermelőcsoporiokba tömörült dolga zó parasztok, annál gyorsabban fejlő­dik a csoport, annál nagyobb az egyé- , mi jövedelem évről évre. Ez az év már nagyon sokat, adott. Bár a tavasszal többet reméltek, de a munkaszeivezet elluzu'ása miait vol­tak a hibák, így o munkaegységük 19 forintra jött ki. Ez is szép. Eridén a maguk tapasztalatain megtanulták, hogy csak szi’árd munkaszervezettel leket jó munkát végezni, több jövedel­met kihozni a földből, az állatállo­mányból. Villányi István számolgat• Nyolcszóz munkaegységre tizenkilencével éppen tizenötezer és kettősr.áz forint esik. Szép összeg. A tagkönyvben sorakoz­nak a számok egymás alatt. Egy év munkájának gyümölcse van a számok­ban. Szép jövedelem ez, telt ebből ru­hára és egyebekre bőven. A háztáji gazdaság sem utolsó, meri az 1200 négyszögölön kukorica termett, szépek a süldők az ólban. Négyei eladtak, négyet tovább tartanak jövőre. Kenyérből jutott bőven, naponta friss tejet hoznak haza, húsból sincs hiány, a süldőknek meg biztosítva van a kukorica és az árpa. Érdemes dol­gozni, mert megvan a biztos jövede­lem, a biztos élet. Örömmel néznek a holnapok elé és nyugodtan várják az új ével. Most van miért örülni. Villányiéknál az öröm még meg is dup­lázódott, mert katona fiúk éppen itt­hon van szabadságon, öl nap helyett tíz nap szabadságot kapott, mert a katonaéletben éppen olyan keményen megállja a helyét, mint ahogy a cso­portban is megállta. A meleg konyhában halványzöld be­tétes fehér konyhabútor van, új. Bo­tsáén vették menyecske lányuknak, Villányi László feleségének. Náluk is szép volt a jövedelem, jutott a hozo­mányra. Villányi Lász'ó örül az élei­nek, örül annak, hogy kicsi fiának nyugodt, szép clete van. — Nekünk, fiataloknak nem mind­egy, hogy hogyan dolgozunk és hogyan harcolunk. Ennek az országnak a fel­építése ránk vár. Századunktól négyen mentek dupla szeba-’ságra, és büszke vagyok arra, hogy köztük leheltem. Olt is. mint itthon, DISZ-titkár va­gyok. Villányi István elgondolkozik az éle­ten. Az ő fiatalsága nem így telt. Ak­kor nem így beszéltek a fiatal katona- fiuk. Mindenképpen rossz volt, civil­ben is, katonamundérbán is egyfor­mán. Mennyire mások a mai fiatalok, és mennyire más az élet is, Az embe­rek megértőbbek. Az új élet átformált valamennyiünket. Tartalmasabbá,, szeb­bé tette életünket. És mindez a Párt­nak köszönhető. Mindent, amit eddig elértünk, a Pártnak és a kormányzatnak köszön­hetünk, mert a Párt harca után/fett szebb az életünk, biztosabb a jövőnk. — Én nagyon jól össze tudom hason­lítani a múltat a jelennel, mondja Vil­lányi István —, mert fiatal koromban én uradalmi cseléd voltam." —- Azelőtt Lovászhálényben az öre­gek nem értették meg a Párt szerepét, — folytatja apja szavát Villányi László —, de rna már napról-napra tisztábban látnak. Nemcsak az apám, de a dolgozó parasztság nagyrésze is megértette, hogy a mai élet nem magától jö ’t. hanem kemény harc gyümölcse. Pár­tunk. harcának gyümölcse. Vannak itt sokan, — fűzi tovább a szót —, akik végigharcolták a tizermégyes háborút, de nem tudták miért. Ma viszont azt mondják, hogy ha ezt az életet kell megvédeni, tudják, miért mennének a harcba és mind elmennének megirédeni szabadságunkat, függetlenségünket. Amellett, hogy sokat fejlődőit a lo- vásihetényi termelőcsoport tagsága, vannak még hiányosságok ts. A ta­vasszal szépen kezdték, okkor dicsé­retet kaptak, de ez a fejükbe szállt és az lett a vége, hogy meglazult a fe­gyelem és a versenyszellemet elhanya­golták. A fiatalság sem olyan rugal­mas, mozgékony, mint lenni kellene. Kemény kézre van szükség és erősebb pártszervezetre. Meg kell erősíteni a tagságot olyanokkal, mint Villányi István, aki sokat tapasztalt, kemé­nyen megdolgozik a jövedelemért, fiai, unokái szebb éleiéért és tudja jól, hogy mif. jelent a Párt. Erősíteni keli az üzemi pártszervezetet azokkal a csoporttagokkal, akik munkájukkal mutatták meg hűségükéi a Párthoz és a nagyüzemi gazdálkodáshoz. Villányi István nem beszél sokat, de amit kimond, 'jól megfontolva mondja. Gondolkozik, talán éppen a békére, a jövőre gondol. Vagy arra, hogy jövőre még keményebben állja meg a helyét, mert méltó akar tenni arra, hogy a Pártnak tagja lehessen. Nem ok nélkül mondta katona fiának beszélgetésük közben: — Fiam, ha arra kerülne a sor, hogy harcolni kelly én veled mennék, hogy megvédjem a'hazát, szebb életün­ket, amit a Pártnak köszönhetünk! A Párt segítségével legyőzzük a maradi szellemet a komlói Bányavidék! Építési Vállalatnál Belvárdgyulán már régóta nem folyt úgy az ifjúsági szervezeti élet, mint ahogy kellett volna. A nyolc fiú és a kilenc lány, akik tagjai vol­téit ifjúsági szervezetünknek, nem l i pott céltudatos irányítást, így *zót morzsolódott szervezetünk ereje és nem voltunk képesek erélyesen fel­lépni a szervezetünkben még meglé ivő ellenséges megnyilvánulásokkal «szemben. Erős volt a klerikális beio- íyós a Hatolok között. Nemrég sike­rült a papnak rávenni őket, hogy ® temPlomAban színdarabot játszasson velúk- A pap beszervezte Schnell Máriát’ a DISZ elnököt is, aki lebe­szél1te “szervezet fiataljait arról, hogy ul““ kultúrmunkát végezzenek, Igyekezett megnyerni őket a temp­lomi sz*n?arab lejátszására. Amíg Schnell Maria volt az elnök, szerve­zetünk nem volt szervezett, erős és harcé* szellemű, tehát nem végezhe­tett elfogadható munkát E*c® »helyiden . gyökeresen váH°zta 0 a2 új vezetőségválasztás, amely «« nálunk, Belvárdgyulán is megtortent A vezetőségbe most olyan fiatalok * ek, akik azt megérde­melek, mert szorgalmasan, szívvel- \éle]í\elz °*doí9?zn*k, hogy szerve- zelűnkat egerosítsék. Azt vesszük észre> erősítjük sorainkat, egyrc , abban támad bennün­ket az . ^'9. Van három fiatal tár. sunk, akLk kecsuletes dolgozó parasz­tok ha ’ de valami oknál fogva kú­riát be,f°'^ásra'á kerültek. Ezek Fa­bian Cséplő János és Czöllner Péter- Nagyon sajnáljuk őket, mert tólán maguk sem veszik' észre, hogy a kulak ellenünk Uszította őket és Poflt p'arasztfiata»ok­kai akavr3lOntani sorainkat. Be­ülnünk kell ezekkel a fiatalokkal és a szüleikkel is. Hisszük azt. ha ielvMgosttlük őket, változtatni iog­aalt magatartásukon és Sk is közénk jönnek, velünk együtt loghak dolgoz­at, tanulni és szórakozni. Az új vezetőségnek az a feladata, hogy kijavítsa az eddigi hibákat és megjavítsa az oktatást is. Nálunk ez. zel mindig baj volt és most sem olyan, mint kellene lenni. Hibásak vagyunk ebben mi is, de okoljuk a DISZ megyei bizottságot is, mert mát nem egyszer, sem kétszer kértünk tő­lük _ segítséget oktatásunk megszerve­zéséhez. Az ő hibájuk döntő mérték- ben az is, hogy a mi szervezetünk, bol csak a párttagok vesznek részt az oktatásban, pedig a többiek is sze- retnének tanulni. Azt hiszem, ezt a hibát nagyon sok szervezet felvethe­ti a DISZ-bizottság leié és örülni fog„ nak a többi titkár elvtársak hogy ezt megírtam. Gondolom, hogy leve­lem után sokkal jobban megszívleli az oktatás fontosságát a DISZ megyei vezetősége és Több gondot fognak rank .és a többi falusi szervezetre for- ditam, ezen a téren. Szervezeti mun­kánkhoz sem kapunk semmiféle se­gítséget a megyei vezetőségtől, pe dig mar nagyon sokszor kértük őket. hogy atogassariak meg bennünket és segítsenek — különösen most az új vezetőségválasztás után Nemcsak ezt nem kaptuk meg tőlük, de számtalan kérésünkre másfél év óta egyetlen tagkönyvet, sőt bélyeget, sem kap­tunk. Reméljük, hogy végre a DISZ- bizottság is mélyebben megnézi mun­káját^ és sürgősen hozzálát a hibák kijavnásáliQj;. A mi szervéfeetSafc nemcsak ok- tatás terén van elmaradva. Nem ol • vasnak fiataljaink újságot. Most azon igyekszik a vezetőség, hogy a .szer- vezet számára előfizessék a Szabad Népet és a Szabad Ifjúságot is több példányban. Közös újságolvasásokat szervezünk esténként, hogy tájéko­zódva legyünk minden küJ- és bel­politikai eseményről. Pártunk most az V. Kongresszusára készül és bátran elmondhatjuk, hogy a jó előkészítésben számíthat ránk a Párt. Tudjuk, hogy nekünk az lesz a feladatunk, hogy munkánkat az eddi­ginél jobban, szorgalmasabban, lel­kiismeretesebben végezzük el és pél­dát mutassunk mindenben a szerve­zeten kívül álló fiataloknak. Az a tervünk, hogy Belvárdgyulán teljes sikerre vigyük a begyűjtést. Én ma­gam beszélek az összes DISZ-taggal, /ó érveket adok nekik ahhoz, hogy népnevelő munkát végezhessenek a dolgozó parasztok között. Irányítani fogom őket ebben a munkában és magam is elmegyek a dolgozó pa­rasztcsaládokhoz, elmondom, hogy az én szüléim már s^ázszázalikban telje­sítették begyűjtési kötelezettségüket, hogy termelési szerződést is kötöt­tek, elmondom, hogy a béke megvé­désének szempontjából mennyire íontos, hogy mielőbb befejezzük ezt a munkát. Tudom azt, hogy a szer­vezetünkben lévő állami gazdaság­I ban, termelőcsoportban dolgozó fia. talok példát mutatnak majd az egyé­nileg gazdálkodóknak, segítenek ne­kik a népnevelő munkában és elér­hetjük azt az eredményt, amire szá­mítunk. lúáfjuk mik a feladataink, mit vár tőlünk a Párt, mit vár az egész magyar dolgozó nép. Hibáinkat ki fogjuk javítani és keményen harco­lunk az ellenség, a községünkben erősen támadó kulák és klerikális re­akció ellen. Lelkesen, kitartóan aka­runk dolgozni az V. Pártkongresszus sikeréért, a béke megvédéséért, cializmus építéséért. Elmondta Fischer Tibor DÍSZ titkár, Bclvárdgyula. A Komlói Magasépítő Vállalat, a komlói bánya építési, javító rész­ege volt 1949. januárjában levált a Szénbányák-tói, külön vállalattá alakult át. A korábban néhány emberrel dolgozó építkezési részleg 80 fővel alakúd meg, de az év be­fejez lére 1230 fővel dolgozott. A vállalat 1949. évben 17,325.000 forintot épített be, a megdolgozott órákra eső 1 termelési értéke 9.93 Ftrot tett ki. A 100 forintra kifize­tett. termelési érték 363 Ft volt 1950-es évben, az 5 éves terv első évében 982 fővel kezdte a termelést. Vállalatunkat 30 milliós építési terv­előirányzattal indítottuk be. A vál­lalatvezetés 1,168.000 Ft-tal meg­emelte a tervet és ezt a fe'omeit tervet globálisan október 31-ével teljesítette. Az év zártával 33,734.000 Ft összeget épített be. 1150 fizikai dolgozó hajtotta végre ezt a fel­adatot A megdolgozott órákra eső ter­melési érték 13 Ft és a 100 forint kifizetett bérre eső termelési érték 368.08 Ft összeget tett ki. Ha összehasonlítjuk a két számadatot, megá.apíthatjuk a fejlődést, válla­latunkon beiül. Megoldottuk globálisan, összeg­szerűen a ránk kirótt feladatot, de nem teljes egészében, miután két kockaházat Kökönyöoben, a sásdi gépállomást, a teveü mezőgazdasági építkezésünket nem tudtuk határ­időre átadni. így meg ke.l állapí­tanunk, hogy nem minden téren telfesátettiik feladatainkat. Maga a vállalat óriási területen, a központtól nagy távolságban vég­zi feladatát. A vállalaton belül az év elején változás történt, mégpedig olyanfor­mán, hogy ,a műszaki vezetést és vállalatvezetést kettéválasztották, amely korábban egy kézben volt. Ennek következménye az lett, hogy a korábbi vezetés és az új vezetés között tartózkodás, sok esetben el­lenszenv alakult ki, bizonyos klikk­rendszer féltette a maga hatalmát. Ezért a vállalat belső életében az év első felében a szellem nem na­gyot változott. A pártszervezet és üzemi bizottság igen gyenge volt, a politikai munka, a nevelés kérdése ei volt hanyagolva, káderképzés nem folyt egészen addig, míg Pár' tunk Kegyei Bizottsága a kérdés­hez komolyan hozzányúlt, aminek következményeképpen az üzemi bi­zottság, valamint a vállalat vezeté­sében is döntő változás következett be. Megkezdődött a politikai nevelés. Az új fordulatot műszaki osztályunk egy része nem akarta megérteni. Harcolt a munkáskáderek ellen, féltette a pozícióját, a befolyását a vá'lalat vezetésében. Nagy erőfeszí­tést kellett folytatnia a megnem- értés, a rosszindulat ellen. Munkáskádereket vittünk be bel­ső apparátusba, akiknek munkáját nem segítették elő a műszakiak, sőt a felsőbb szervek felé jelent- gették hogy hozzá nem értő mál- teröslányok vannak az irodában De lebecsülték az ifjúság erejét és képességét, is, de vállalatunk ér­vényre juttatta Pártunk irányvona­lát, mely szerint a dolgozó ifjúság­nak joga van, sőt kötelessége tudá sát fejleszteni. .Ecéból díjtalanul szervezett anyagkezelői, normás és bérelszámoló tanfolyamokat, melyet azonban a Gyárépítési Ipari Köz pont oktatási felelőse leállított, hi vatkozva arra, hogy normás és bér­elszámoló rendelkezésre áll és köz vetítenek, ha szükséges a vállalat számára. Mi azonban ezeket a tan folyamokat a Párttal való átbeszé- lés után folytattuk, sőt be is fe­jeztük. A z önelszámoló csoportot meg kellett alakítani és vállatun- kon belül minden 1 millió forintot kitevő munkaterületen be kellett vezetni. Egyszerű fizikai dolgozó kát vittünk erre a vonalra is. Olya nokat, akiknek megvolt a számolási készsége, amelyért ugyancsak fel jelentettek bennünket sőt vizsgálat is volt. Ma már büszkén mondják a számoló DISZ-ifjnk, egyszer munkáslányok: igaz, hogy nem va- gyünk az első helyen munkánk te rén országos viszonylatban, de vi szont másutt nem fizikai dolgozók végezték ezt a, feladatot. A gép azért van, hogy megköny nyítse a fizikai munkát. Ezen a té­ren is szívós harcot kel] folytat­nunk, hogy a gép működjön. Pct róleű-mmal indították a betenkever gépeket; a gyertyák bezsírosodtal és félórákat vesztettünk, míg el tudtunk indulni. Arra hivatkozta az „okosok”, hogy a petróleumos in­dítás olcsóbb, mint a benzines. De, hogy néhány filléres megtakarítás miatt félóránként jónéhány tucat’ ember áll, az nem számít. Előfor­dult gyakran, hegy benzin helyett vizet öntöttek a gépbe. Idő kelleti . ahhoz, mire rájöttek a tévedésre és még több idő ahhoz, hogy a vizet kicseréljék. Egyforma kannában vitték a benzint és a vizet és nem jelö ték tneg, nem különböztették meg a vizestől. „Tévedés" — volt a válasz, pedig itt az ellenség dolgo­zott. H a a műszak áthelyezett vala­milyen gépet egyik munka-- helyről a másikra, nem értesítették - főgépészt, elhagytak csavarokat és a nem szakszerű kezelés követ­keztében előfordult, hogy az áthe­lyezett gép napokat állt, kiesett «■ termelésből. Vállalatunkon belül a politikai szellem megváltozásáért erős és szívós harcot kellett folytatni, hogy érvényesüljön Pártunk irányvonala. Erős meggyőzést követelt, hogy ma már a dolgozóink egy része meg meri mondani azt: „Itt sósán va­gyunk, tegyenek ol közü.ünk néhá­nyat másik munkaterületre.’' — Ez is a Pártunk felvilágosító munká­jának eredménye. De ezt néhány' műszakink nem így látja, mert- szerinte a munkafegyelem rovására megy, ha a munkabeosztást a dol­gozóink kritizálni merik. . < Igen gyakran volt úgy, hogy a belső szemlélő világosan meglátta, hogy itt két tábor harcol, az új és régi szellem képviselői. Ilyen kö-v rülmények között végeztük feladat tunkat, nemcsak a régi felfogású és vágású műszákiak lel en kellett fel­venni a harcot a meggyőzés eszkö­zével, hanem a maradi szakmun­kásokat, segédmunkásokat is fel kellett világosítani. Négy-ötféle beruházó vállalat látó­ja el vállalatunkat munkával. Tet­tünk javaslatot fölfelé, hogy ezeket szerveket vagy egyesítsék, vagy pedig hívják össze őket felső szer­veink, hogy megállapítva egész évi tervünket, a törvény által biztosí­tott felvonulási költségeket' előre ad-t ják ki a vállalatnak, hogy egy kor­szerű, 1000—1500 fő részére meg­felelő modem munkásszállást tud-. jurJc felépíteni kultúrteremmel együtt. A vállalat vezetésében Is volt ' hiba. Nem tudta teljesen' öszefogni a vállalat tevékenységét’ Különösképpen a vidéki munkákat részben jármű hiányában, részben felü’etességből is. A műszak jelen­tését elfogadtuk, azt tudomásul vet­tük és erre építettünk. Az első lépéseket megtettük a munkáskáderek felé, de a követ­kező lépésnél, — amikor a mara­diak vállalatunknál f^szisszentek és azt jelentették, a felettes .hatósá­goknál, Ihogy „éríelmiségellenesek” vagyunk — már meghátráltunk és megalkuvók tettünk. Megelégedtünk, azzal, hogy felfedtük a hibákat, ezt időközönként egyesek fejére is ol­vastuk, a felelősség kérdését is fel­vetettük, de a további lépést nem tettük meg. Ez csak kevés eset­ben történt meg. A műsazki érte- kez’eleken határozatokat nem hoz-, tünk és így ezek nem bírtak döntő jelentőséggel. Ezt a tényt Pártunk felfedte és az új esztendőt úgy kí­vánjuk végigvinni, hogy ezen hiár nyosságokat kiküszöböljük. A hibák és hiányosságok elle­nére mégis értünk el szép eredmé­nyeket. Júniusban átadtunk 70, la­kást, december 20-án 36 lakást és az év végeztével újabb 52 lakást. Globálisan teljesítettük 5 éves tér-, vünk első évét, sőt túlteljesítettük,' de örömünk csak úgy lehetne tel­jes, ha a két kockaházat is át tud­tuk volna adni határidőre, amelyra március 31-ig kaptunk haladékot. Nyáron a cement-, vas-hiány, tóén- a munkaerőhiány és a két hónapos, eső késleltet. Azonban ennek 'le­küzdésére nem sokat tettünk. 'Az év harmadik negyedévében elvég­zett munkánk eredményeként bál­lal atunk a második élüzem lett a gyárépítő vállalatok között orszá-' gos viszonylatban és így a Miskolci, Építési Vállalat dolgozóitól elnyer­tük a vándorzászlót. a már dolgozóink öntudata emelkedett a párt- és. szaka, szervezet javuló munkája, a .bm gádszervezés, a nép n e v e 1 őm u n k eredményeként. Valamennyi dolgo1* zónk büszke arra. hogy mi vagyunk azok, kik itt Komlón építjük ax ötéves terv városát, hogy mi építi jük fel az új komlói széntelepet, az ötéves terv bányáját. Szegedi József, • • a Bányavidéki Építési Vállalat igazgatója. ■, 1* M; Á vezetőségvcslasztás dörsfő fordulatot hozott munkánkban Egy falusi DISZ-titkár beszél szervezetük harcairól és feladatairól

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents