Dunántúli Napló, 1950. december (7. évfolyam, 279-303. szám)

1950-12-31 / 303. szám

1950 DECEMBEJt 31 f* m f *. o cAmi nines.en nafta OlaQip Sander áf gijáii betépajén 'Aj öreg Jani bácsi tette le a fűré­szelőgép lapjára és azt mondta: — Na, Sanyi, itt az új belépőjegy. Igen, itt az újj belépőjegy. Nem bálba, táncmulat fágra szól, mégis jó­kedvre derít. Itt az új belépőjegy, íé_ nyes kártya, r(i.jta nagy számokkal: ,,1951“ és ott a felirat: „Sopiana Gépgyár, Pécs“ — tintával meg, hogy *Nagy Sándor asztalossegéd.'' Aztán van ez en a belépőjegyen egy icirry-piclny /(is hamisítás, amiért senki sem haragszik, legfeljebb csak mosolyog: Dátumnak az áll rajt: 1951 január 1, — piedíg már december 30- án odaadták. iUgy látszik, aki kiálli tóttá, már előrébb van a tervével. De Nagy Sándor még előrébb van, ő már 1951 íeb ruár végén jár. De ez nincs rajta a belépőn, hát igaz, min den nem lehelt rajta. 1 Ezt a fényes gyári belépőt csak fel kell mutaitni az új épület, még újabb üvegfalú portásfülkéje előtt és be kell Jőnnj a gyárba. 1951-ben. A belépőn sok minden nincs rajta, a belépő nl\m krónika és nincs is, ahol feljegyeznék, hogy mit végzett Nagy Sándq r a régi belépővel, az 1950- essel ég mit akar végezni az új­jal, pedig G összegezte és eltervezte ezt. Új ferváv.ro bőszül ország1, új' tervévre készül a Sopiana Gép­gyár, de a munkások is új tervévre készültek ós köztük persze ő is, Nagy Sándor ifjúmunkás. Úgy készítette eió az új évet, hogy az asztalosmű­helynek 1201—130 százalék az átlaga. Ennek a mláhelynek lett a vezetője 22 éves kotlában és ő maga is 130 százalékos átlaggal* dolgozik. Elindí­tották a m/ozgalmat a hulladékfa fel­dolgozásáéit, igy értékesítik a raktá­ron lévő nt igyven köbméter hulladék­fát. Persze először nem ment köny- nyen megértetni mindenkivel, hogy mi ennek ia jelentősége, Dobozok/it csináltak és Jani bácsi : bejelentett).!: — Hozók hét szál deszkát a rak­tárból. — Nem lehet Jani bácsi — mond- ' ta Sándor — tele van a raktár hul­ladékkal, azt kelj felhasználni. Erről volt az öregnek a! vélemé­nye, hogyr az nagyon lassan megy, úgy nem lesz meg a norma. — Gyojro Jan,- bácsi, megcsináljuk és meglátod, hogy meglesz. , Meg lg csinálták és a szokásos 110 százalék helyett 125-öt értek el ezen a munlltn és megtakarítottak 150 fo- 1 rlntot. ßz is előkészítette azt, hogy 1951- ben még jobban takarékoskod- jauak an- anyaggal. De Nagy Sándor még elébb számft- i 'ja a felkészülést a fejadatokra. Arra ! az időre;, amikor hadifogoly volt a Szovjetunióban, a Donyec medencé­ben, Kcigyevka bányavárosban dol­gozott, mint asztalos az ottani gyö­nyörű ltultúrházon, akkor még nem fejeződött be a munka, de a múltkor ; látta a híradóban — majd felugrott a' helyéről örömében — hogy már be­fejeződött és egész új utcák épültek azóta Itagyevkában. Sactar1iárjov-mui!Ír,óba?i. 300 száza­lékos eredménnyel készített ajtókat Irminóban is, ahol Sztahánov volt bánytjlsz. Megismerte a szovjet em- ,t bérekét és ez egyet jelent azzal, hogy ,i meg (8 szerette őket. Tanult odakint, — a könyvtárban rengeteg magyar könyv volt, — elvégezte az antifa­siszta tanfolyamot és amikor hazajött, nemcsak súlyban erősödött és volt 81 kiló, hanem öntudatosabb ember is lelt. Hogy az 1951-es év feladataival megbirkózzon, azt elősegítse az is, ho,gv amint a tagzárlat végétért, fel­vételét kérte a Pártba és hogy fel­vették, attól kezdve mindig önként kért megbízatást, munkát, népnevelő volt, falujáró, amíg most az év vé­gén kéthónapos pártiskolára került. Ez még jobban megedzette. De ha a régmúltra gondol, akkor is talál olyan emléket, ami előzmény­nek számít. Még a felszabadulás előtt együtt dolgozott egy Bilinszky An­tal nevezetű asztalossegéddel, aki Zentán titkára volt a Kommunista If júsági Szövetségnek és egyik ottani vezetője, az 1919-es proletárdiktatú­rának, Bilinszky türelemmel és sze­retettel tanította a kis inast, aki a végén már röpcédulákat is szórt. Ezt a Bilinszkyt ma Tito börtönbe zárta, mert Bilinszky kommunista. Sokszor gondol erre Nagy Sándor és ezt 1951-ben sem . lógja elfelejteni, amint azt sem felejti el, hogy Bilin- szky szava nálunk már valóra vált, mert ö megmondta, hogy eljön még az az idő, amikor a dolgozóké Lesz a hatalom. Hogy ez az idő eljött, azt lemérheti1 három * testvére sorsán is. Az egykori clpészsegéd árva gye­rekei ma szabad emberek.. László bátyja, aki nem tanulhatott és sza­bósegéd lett, ma a szegedi egyete­men a jogi karon tanársegéd. Húga, Mária, a gyönyörű szegedi textilkom- bináíban szövőnő, a legszebb szovjet gépeken dolgozik. Gábor bátyja gép- formázó itt a Sopianában és vala­mennyien kommunisták. Nagy Sándort — mialatt a pártis­kolán volt — megválasztották agyári DISZ-szervezet titkárának, de a veze­tőségbe beválasztottak olyanokat is, akik nem odavalók. Amint visszajött, az iskoláról, már az első vezetőségi ülésen javasolta az egyik Pártból ki­zárt és a másik, a munkában nem helytálló vezetőségi tag leváltását. Ez meg is történt ós így a DlSZ-szerve- zet is jobban felkészülhet az új terv. évre. Amint az asztalosműhely is jobban felkészült, mert. leleplezték a rom- bolómunkát végző ellenséget. Viski Zoltán volt esendőit, Stevr Lászlót, aki az új norma ellen izgatott és sza­botált, Drávái Józsefet, alfi lopott és az angolokat várta- Mind a hármat eltávolították a műhelyből és amikor megkérdezték az irodán, hogyan bír­ják majd a munkát a kisebb létszám­mal, azt válaszolták: <, — Jobban bírjuk, mert az ellenség nem dolgozik köztünk. Azért még vannak hibák, amit át­visznek az 51-es évre. Sokan paran\ csolgatnak az üzemben, nincs még egyszemélyi vezetés. Hol ez, hol az jön a műhelybe és akar megrendelni munkákat. Itt az új igazgatónak kell rendet csinálni. . Az tifolső hónapban nem volt ele­gendő anyag. Ezért az anyagbeszerző a felelős, aki anyag helyett azt tanú csolta, hogy a műhelyvezető kérjen a megyei tanácstól anyagot. Átvisznek még jócskán hibákat a DISZ-szervezetben is, mert a íiata lók közt vannak még olyanok, akik nem dolgoznak elég lelkiismeretesen ezért bírálta meg őket a megyei pártsajtó is. Most Nagy elvtárs az egyik megbíráltál, Ács Ibolyát szer. vezósi feladattal bízta meg. Elvállalta és meg is oldja majd, közben pedig kijavítja hibáit. Súlyos hiba még az is, hogy nem elég éberek az üzemben az elvlársak. Amikor pártiskolán volt és közben eljött, hogy lebélyegeztesse a belé­pőt, fültanuja volt, ahogy a sze­mélyzeti osztály helyettes vezetője felvett egy Dragovány Pál nevű em­bert, aki azt mondta, hogy tagja volt a Pártnak, de csak úgy „kimaradt“ és volt két háza Mohácson, de most már nincs. Nagy Sándor nem hagyta annyiban a dolgot és amikor visszament a pártiskolára, megkérdezte a mohácsi elvtársakat, hogy ki ez a Dragovány Pál. Ejmondták. A Mohácsi Bőrgyár egyik részvényese volt, munkáshaj­csár, kizárt párttag és most is meg­van a két emeletes háza Mohácson. Az elvtársak még azt is mondták: — Vigyázz, nehogy igazgató legyen belőle nálatok is! Hát igazgató nem Mt. de hátratett kezekkel, ura3an h -za a vasakat. Öt is átvitték az 5l-o.> övre, mert nem voltak elég éberek. De ezen túlmenőét» Nagy Sán­dornak komoly tervei is vannak az új tervév küszöbén. A DISZ-fiatalokat mozgósítani kell, hogy ők is széjjel­vigyék a Pártkongresszus hírét, ők is készüljenek az ünnepi taggyűlésre é* ők is azzal köszöntsék a Kongresz- szust, hogy jobban megállják a he­lyüket a munkában, tanulásban egy­aránt. Az asztalosműhely dolgozói a terv korábbi befejezésére készülnek és ezért valamennyien megújítják a hosszúlejáratú versenyszerződéseket és addig is, amig ebben az évben át­költöznek az új, gyönyörű műhelybe, addig is fokozott tisztaságot és ren­det csinálnak a régi műhelyben. Nagy Sándor tervéhez tartozik egy rádió, is az otthonába, de ide tarto­zik az is, hogy feleségét, aki szintén a gyárban dolgozik, fokozottan ne­velje politikailag, hogy majd méltó legyen a tagjelöltségre. Amikor Nagy Sándor a terveiről beszél, elmond egy történetet is, amit nemrégen hal­lott. így meséli el: — A Berlin eleste dmű filmben Sztálin elvtárs egyízben azt mondja: „A háborút az acél dönti el.“ Azóta hallottam, hogy egy diósgyőri mun­kás ezt még kiegészítette azzal: • „A békét is." Mi ugyan nem acélt ké­szítünk, de a mi munkánk is, mint mindenki munkája, — eldönti a há­ború és a béke kérdését. Mindez nincs rajta «z új gyári belépőn, a belépő nem krónika, nem lehet minden rajta. Nagy. Sándor a belépőt csak felmutatja az üvegfalú portásfülke előtt és belép az ötéves terv második évébe. Nehéz, de mégis szép és győzelmet ígérő évbe. Szántó Tibor A Szovjetunióban hatalmas arányú építkezések folynak. Képünk a", moszkvai Lenin-hegyen épülő Állami Egyetem gigantikus építkezéséi mutatja, 1 ;• A Mjelnyikov-módszer emeli a tanulmányi színvonalat és megkönnyíti a tanulók fegyelmezését ij Ab 1950/51 -es tanévben örömmel ta­pasztaljuk, hogy a VKM segítséget nyú jt az osztatlan és részben oszlott iskolák nevelőinek ahhoz, hogy a tanulmányi színvonalat emelhessék­Baranya megyében a folyó fanévben 7-1 osztatlan iskoláit fejlesztettünk két- tanerőssé, ezzel azonban még nem fe­jeztük be azt a nagy munkát, amely a tanulmányi színvonal emelése terén vár reánk. A VKM NOVEMBER 20-21-ÉN ta­pasztalatcserét tartott Budapesten, ahol ismertettek Mjelngikov szovjet aka­démikus, módszerét. Bebizonyult, hogy ezzel a módszerrel jobb eredményt tu­dunk elérni az osztatlan és részben osztott iskolákban mert, sokkal eredmé­nyesebben tudjuk kihasználni a csendes foglalkozásokra, illetve önálló foglalko­zásokra szánt időt. Az elmúlt tanítási módszereknél főként az osztatlan és részben oszlott iskoláikban a csendes foglalkozások kevés eredményt biztosí­tottak- Legnagyobb hiba az volt. hogy rosszul nevettek a sok másolással és a: unalmas csendes foglalkozással. A Mjelnyikov-módszer megismerése után a örömmel indították meg me­gyénk pedagógusai a harcot a percek­ért. Ma az önálló foglalkozásokkal nem szolgaiságra, hanem önállóságra és gondolkodásra neveljük tanítványa­inkat. Az osztatlan és részben osztott is­kolák nevelőinek munkájuk jobb és eredményesebb lesz a Mjclnyikov-mőd- szer megismerése és elsajátítása után. Megyénk területén december 11—19- én folytaik Le a Mjelnyikov-módszer sze­rinti tapasztalatcserék. A megye terü­letén ez idő «lat 41 tapasztalatcsere volt. Külön az 1, külön a 2, külön */, 4 tanerös iskolák nevelőinek ' • :­IGEN JÓL SIKERÜLT a Szulimátf községben rendezett -tapasztalatcsere' a kéttanerős iskolák nevelőinek rcszéral Az also 4 osztályban a Mjehrylkov-1 módszer alkalmazását Szép József gya­korló tanítójelölt mulatta l>e. Mintasze­rűen gazdálkodott az idővel és igen eredményesen használta ki az önálló- foglalkozásokat■ Bebizonyította, hogy; az alsó 4 osztályban is lehet gondolko­dásra nevelni a tanulókat. Fegyelme-, zése mintaszerű, meglátszik, hogy fog­lalkozik a szovjet pedagógiával. Tanu­lói körében példaszerű a közösségi élet- A felső lag-ozalban Szikra Gyula kor- társ mulatta be a Mjelny.iikov-módszer gyakorlati alkalmazását. Kiadott ön-álló foglalkozásai igen jól sikerültek, ered­ményesen használta ki az időt és a tanulókat elgondolkodtatták a kapott feladatok. A tapasztalatcserén a megbeszélések; is igen érdekesek voltak. Ács János krshárságyi kartárs örömét fejezte ki, hogy végre gyakorlatinig is megmutat­lak, hogyan kell az időt eredményesei* kihasználni- Igv már valóban harcolha­tunk a percekért. i MARKOVITS GÉZA ALMAMEL­LÉKEI tanító felszólalásában megálla­pította, hogy a Mjelnyikov-módszert örömmel üdvözli, mert látja, hogy a fegyelem és a fegyelmezés kérdését i* megkönnyíti. A megye területén jól sikerültek még a tapasztalatcserék Komló, Bár, Faaeé kasboda, Máriagyűd, Sumony és Sósá­én. Tatár Béla ált. isk- előadó. mm ©o mmmo Nincs olyan tudomány, , amit a dolgozók ne tudnának elsajátítana-— írja Farkas Anna elmunkásnö a Felsőbírósági Akadémiáról EervS! Mtetsett a cserkeszt ősiünk­be Farkas Annától, aki most Buda­pesten a Felsőbírósági Akadémián tanul, ahova Pártunk küldte. Az­előtt a Mezőgazdasági Szerárugyár- ban dolgozott, munkatársai jól i«- ■ merik, mint az (izem élmunkását, aki ,f' fáradtságot nem kímélve adta át a munkamódszerét a többi munkatár­sainak. Farkas Anna levelében ezt írja: Kőzol háromheti íttartózkodásom után, szeretném leírni azt, hogy mi­lyen itt az élet. Azzal kezdem, hogy lakóhelyünk egy gyönyörű nagy kastély. Ugyanitt vannak a tanriló- t,érmeink is. Tanulásunk reggel 8 órától délután egy óráig tart, dél­után pedig 3—6-ig, a pontosan be­osztott tanrend szerint. Eleinte na­gyon furcsa volt megszokni üze­münk gépzaja helyett az előadó elvtárs hangját és ennél még szo­katlanabb volt megszokni azt, hogy feleljek, hogy mondjam el az aznap tanultakat. Rövid pár nap után azonban ebbo is belejöttem a többi elvtársakkal együtt. Újból és újból rájövök arra. hogy nincs olyan hivatás, nincs olyan tu­domány, amit a dolgozók ne tudná, nak elsajátítani. Ebben a tudatban még fokozatosabban igyekszem ta­nulni. Szeretnék igazi kommunista munkát végezni. Úgy érzem, csak ezzel tudom meghálálni népünknék és a demokráciának azt a nagy ki­tüntetést, hogy gond műikül tanul­hatok. Innét az iskoláról kívánok minden szaktárgyak munkájához har. cos lendületet és további jó mun­kát. Farkas Anna i c Is ö b i rós-á g i Akadémia. Budapest A gyár VB irodájában mindenki, a fedélzeten van, most beszélik meg a- 19.i táncos teaestet. ".. — Legyen tombola is. — Indítványozta a kultúr- fclelös, Felhő Janka. — Ne tegyen tombola. — tett ellenvetést Iszony Bálint, <tz VB titkár. — Ezen aztán elvitatkoztak vagy félóráig, mert a tombola érdekes (a kultúrfeUflős sze­rint) mert a tombola káros hazárdjáték. (Az VB tit­kár szerint) így azután a végén sorshúzással, kalapból eldöntötték, hogy lesz fiomboía. A sorsjáték közben megérkezett Bokor elvtárs is, "aki. azért jött, az üzembe, hogy ellenőrizze a tervis. jncrlető értekezletek előkészítését. Végigvárta míg el­döntik a tombola elvi kérdését, végig várta míg a tea­est előkészítő bizottsága elpárolog, hogy végre beszél­hessen Iszony elvtárssal, a gyár CB titkárával. — Hogy áll a tervismertető értekezletek előké­szítése? — kérdezte elsőnek. Iszony elvtárs szélesen mosolygott, majd euppan- tott is egyet. — A végletekig elő van készítve. — mondta maga. biztosan — Telt műhelyek előtt lesz a beszámoló, bát­ran mondhatom, hogy minden hely elkel. — És ml a véleményed, tudja már minden dolgozó, hogy mi a tervismertető értekezlet célja? Tudja .már mindenki, hogy itt jövő évi tervét ismeri meg? — fiát hogyne, hiszen aktíva ülés volt ebben az ügyben, az akiirák pedig továbbadták és aktivizálták az egész üzemet. : Bokor elvldrs azonban élt a gyanúperrel. Műhely- röUmfíhelyre ment és legalább tíz dolgozót megkérde­zett. Többen azt mondták: „A szokásos termelési érte. kéziét lesz“, volt, aki Népfront gyűlésre számított, má­sok békegyülésről tudtak, egy pedig kereken kitartott amellett, hogy a szülési segélyek elosztását ismertetik. Ez az elviára meg is jegyezte, hogy ezért nem kel­lene értekezletet összehívni, elég lenne a faliújságon beszámolni róla és ehelyett pedig inkább ismertetnék a jövő éri tervet, hiszen már jóformán benne járunk a.z 51-es évben. Bokor elet Ars győzte magyarázni, hogy erről lesz szó. meg arról is. hogy az 1950.es ér jó és rossz ta­pasztalatait leszűrjék,' éppen ezért mindenki készüljön fel, hogy elmondja a réti menyét. Magyarázott — ma­gyarázott, de asért csak ment tovább, mert még re. ménykedelt abban, hogy pont rossz helyen érdeklő­dött, hátha éppen ezeket az elvtársakat felejtették ki az aktívák. Végre aztán a tizedik helyen némi reménysugár csillant, mert a megkérdezett Takács Miska bácsi ha­miskásan mosolygott a kérdésre. — Hogy tudom-e,, hogy milyen értekezlet lesz? — ismételte el az öreg, majd egész közel hajolt Bokor, elvtárshoz és ezt mondta: — Én bizony megmondom kerek percre, — tudomi — Hát. milyen? — kérdezte ismét Bokor elvtárs, de erre már az öreg Takács tölcsért csinált a kezéből és súgta. — Megmondom bizalmasan, mert nekem is bizal­masan mondták, — tervismertctö értekezlet lesz, ismer, lelni fogják a tervet... — Ki mondta magának? — kérdezte Bokor elv­től s. — Azt, már ugyan nem mondom meg, de mondták és majd meglátja, hogy az lesz. Bokor elviére ne:n bajlódott tovább erz öreggel, ha­vam igyekezett vissza az ükébe, Iszony Bálinthoz, aki­nek a fiiléhez hajolt es így szólt. — Mondok neked valamit, bízat mason... A terv­ismertető értekezletet egyáltalán nem készítettétek elő, hanem elkonspiráHútol:, tiyctrinyira, hogy most nvfr egyáltalán nem biztos, hogy la vismertetö lesz és nem szülési segély ismertető, az sem biztos, hogy értekezlet lesz és nem utcabál, es az sem biztos, hogy nálatok le^z és vem a hóidban, sőt ahogy ti előkészítettétek biztos, hogy a holdban lesz. ■ . , — l e I. ugyan? Én ezt nem értem! — tiltakozott Iszony —. Hát az aktivaértehr ?'< !?!... — Ja igaz, az aktíváértejtezlet. Mondd csak, há­nyán voltak azon az aktíiuiértekezletcn? — Miit izé, az nem volt valami jól előkészítve.... Négyen. Ott volt a Réz Karcsi, ő most szabadságon van. aztán ott volt Mipszli (leza, az beteg, ott. vált Dudor Sintőn, ö is beteg, mert kalap nélkül járt és alaposan megfázott és ott voltam én. — Na és mi a tanulság ebből szerinted? — Hát, hogy ne járjunk kalap nélkül. — Én azt hiszem, hogy van egy lényegesebb tat kalapban vagy' kalap nélkül, de ellenőrizzék le a hoc Idivzutok, utusiiások' végrehajtásán

Next

/
Thumbnails
Contents