Dunántúli Napló, 1950. december (7. évfolyam, 279-303. szám)
1950-12-31 / 303. szám
1950 DECEMBEJt 31 f* m f *. o cAmi nines.en nafta OlaQip Sander áf gijáii betépajén 'Aj öreg Jani bácsi tette le a fűrészelőgép lapjára és azt mondta: — Na, Sanyi, itt az új belépőjegy. Igen, itt az újj belépőjegy. Nem bálba, táncmulat fágra szól, mégis jókedvre derít. Itt az új belépőjegy, íé_ nyes kártya, r(i.jta nagy számokkal: ,,1951“ és ott a felirat: „Sopiana Gépgyár, Pécs“ — tintával meg, hogy *Nagy Sándor asztalossegéd.'' Aztán van ez en a belépőjegyen egy icirry-piclny /(is hamisítás, amiért senki sem haragszik, legfeljebb csak mosolyog: Dátumnak az áll rajt: 1951 január 1, — piedíg már december 30- án odaadták. iUgy látszik, aki kiálli tóttá, már előrébb van a tervével. De Nagy Sándor még előrébb van, ő már 1951 íeb ruár végén jár. De ez nincs rajta a belépőn, hát igaz, min den nem lehelt rajta. 1 Ezt a fényes gyári belépőt csak fel kell mutaitni az új épület, még újabb üvegfalú portásfülkéje előtt és be kell Jőnnj a gyárba. 1951-ben. A belépőn sok minden nincs rajta, a belépő nl\m krónika és nincs is, ahol feljegyeznék, hogy mit végzett Nagy Sándq r a régi belépővel, az 1950- essel ég mit akar végezni az újjal, pedig G összegezte és eltervezte ezt. Új ferváv.ro bőszül ország1, új' tervévre készül a Sopiana Gépgyár, de a munkások is új tervévre készültek ós köztük persze ő is, Nagy Sándor ifjúmunkás. Úgy készítette eió az új évet, hogy az asztalosműhelynek 1201—130 százalék az átlaga. Ennek a mláhelynek lett a vezetője 22 éves kotlában és ő maga is 130 százalékos átlaggal* dolgozik. Elindították a m/ozgalmat a hulladékfa feldolgozásáéit, igy értékesítik a raktáron lévő nt igyven köbméter hulladékfát. Persze először nem ment köny- nyen megértetni mindenkivel, hogy mi ennek ia jelentősége, Dobozok/it csináltak és Jani bácsi : bejelentett).!: — Hozók hét szál deszkát a raktárból. — Nem lehet Jani bácsi — mond- ' ta Sándor — tele van a raktár hulladékkal, azt kelj felhasználni. Erről volt az öregnek a! véleménye, hogyr az nagyon lassan megy, úgy nem lesz meg a norma. — Gyojro Jan,- bácsi, megcsináljuk és meglátod, hogy meglesz. , Meg lg csinálták és a szokásos 110 százalék helyett 125-öt értek el ezen a munlltn és megtakarítottak 150 fo- 1 rlntot. ßz is előkészítette azt, hogy 1951- ben még jobban takarékoskod- jauak an- anyaggal. De Nagy Sándor még elébb számft- i 'ja a felkészülést a fejadatokra. Arra ! az időre;, amikor hadifogoly volt a Szovjetunióban, a Donyec medencében, Kcigyevka bányavárosban dolgozott, mint asztalos az ottani gyönyörű ltultúrházon, akkor még nem fejeződött be a munka, de a múltkor ; látta a híradóban — majd felugrott a' helyéről örömében — hogy már befejeződött és egész új utcák épültek azóta Itagyevkában. Sactar1iárjov-mui!Ír,óba?i. 300 százalékos eredménnyel készített ajtókat Irminóban is, ahol Sztahánov volt bánytjlsz. Megismerte a szovjet em- ,t bérekét és ez egyet jelent azzal, hogy ,i meg (8 szerette őket. Tanult odakint, — a könyvtárban rengeteg magyar könyv volt, — elvégezte az antifasiszta tanfolyamot és amikor hazajött, nemcsak súlyban erősödött és volt 81 kiló, hanem öntudatosabb ember is lelt. Hogy az 1951-es év feladataival megbirkózzon, azt elősegítse az is, ho,gv amint a tagzárlat végétért, felvételét kérte a Pártba és hogy felvették, attól kezdve mindig önként kért megbízatást, munkát, népnevelő volt, falujáró, amíg most az év végén kéthónapos pártiskolára került. Ez még jobban megedzette. De ha a régmúltra gondol, akkor is talál olyan emléket, ami előzménynek számít. Még a felszabadulás előtt együtt dolgozott egy Bilinszky Antal nevezetű asztalossegéddel, aki Zentán titkára volt a Kommunista If júsági Szövetségnek és egyik ottani vezetője, az 1919-es proletárdiktatúrának, Bilinszky türelemmel és szeretettel tanította a kis inast, aki a végén már röpcédulákat is szórt. Ezt a Bilinszkyt ma Tito börtönbe zárta, mert Bilinszky kommunista. Sokszor gondol erre Nagy Sándor és ezt 1951-ben sem . lógja elfelejteni, amint azt sem felejti el, hogy Bilin- szky szava nálunk már valóra vált, mert ö megmondta, hogy eljön még az az idő, amikor a dolgozóké Lesz a hatalom. Hogy ez az idő eljött, azt lemérheti1 három * testvére sorsán is. Az egykori clpészsegéd árva gyerekei ma szabad emberek.. László bátyja, aki nem tanulhatott és szabósegéd lett, ma a szegedi egyetemen a jogi karon tanársegéd. Húga, Mária, a gyönyörű szegedi textilkom- bináíban szövőnő, a legszebb szovjet gépeken dolgozik. Gábor bátyja gép- formázó itt a Sopianában és valamennyien kommunisták. Nagy Sándort — mialatt a pártiskolán volt — megválasztották agyári DISZ-szervezet titkárának, de a vezetőségbe beválasztottak olyanokat is, akik nem odavalók. Amint visszajött, az iskoláról, már az első vezetőségi ülésen javasolta az egyik Pártból kizárt és a másik, a munkában nem helytálló vezetőségi tag leváltását. Ez meg is történt ós így a DlSZ-szerve- zet is jobban felkészülhet az új terv. évre. Amint az asztalosműhely is jobban felkészült, mert. leleplezték a rom- bolómunkát végző ellenséget. Viski Zoltán volt esendőit, Stevr Lászlót, aki az új norma ellen izgatott és szabotált, Drávái Józsefet, alfi lopott és az angolokat várta- Mind a hármat eltávolították a műhelyből és amikor megkérdezték az irodán, hogyan bírják majd a munkát a kisebb létszámmal, azt válaszolták: <, — Jobban bírjuk, mert az ellenség nem dolgozik köztünk. Azért még vannak hibák, amit átvisznek az 51-es évre. Sokan paran\ csolgatnak az üzemben, nincs még egyszemélyi vezetés. Hol ez, hol az jön a műhelybe és akar megrendelni munkákat. Itt az új igazgatónak kell rendet csinálni. . Az tifolső hónapban nem volt elegendő anyag. Ezért az anyagbeszerző a felelős, aki anyag helyett azt tanú csolta, hogy a műhelyvezető kérjen a megyei tanácstól anyagot. Átvisznek még jócskán hibákat a DISZ-szervezetben is, mert a íiata lók közt vannak még olyanok, akik nem dolgoznak elég lelkiismeretesen ezért bírálta meg őket a megyei pártsajtó is. Most Nagy elvtárs az egyik megbíráltál, Ács Ibolyát szer. vezósi feladattal bízta meg. Elvállalta és meg is oldja majd, közben pedig kijavítja hibáit. Súlyos hiba még az is, hogy nem elég éberek az üzemben az elvlársak. Amikor pártiskolán volt és közben eljött, hogy lebélyegeztesse a belépőt, fültanuja volt, ahogy a személyzeti osztály helyettes vezetője felvett egy Dragovány Pál nevű embert, aki azt mondta, hogy tagja volt a Pártnak, de csak úgy „kimaradt“ és volt két háza Mohácson, de most már nincs. Nagy Sándor nem hagyta annyiban a dolgot és amikor visszament a pártiskolára, megkérdezte a mohácsi elvtársakat, hogy ki ez a Dragovány Pál. Ejmondták. A Mohácsi Bőrgyár egyik részvényese volt, munkáshajcsár, kizárt párttag és most is megvan a két emeletes háza Mohácson. Az elvtársak még azt is mondták: — Vigyázz, nehogy igazgató legyen belőle nálatok is! Hát igazgató nem Mt. de hátratett kezekkel, ura3an h -za a vasakat. Öt is átvitték az 5l-o.> övre, mert nem voltak elég éberek. De ezen túlmenőét» Nagy Sándornak komoly tervei is vannak az új tervév küszöbén. A DISZ-fiatalokat mozgósítani kell, hogy ők is széjjelvigyék a Pártkongresszus hírét, ők is készüljenek az ünnepi taggyűlésre é* ők is azzal köszöntsék a Kongresz- szust, hogy jobban megállják a helyüket a munkában, tanulásban egyaránt. Az asztalosműhely dolgozói a terv korábbi befejezésére készülnek és ezért valamennyien megújítják a hosszúlejáratú versenyszerződéseket és addig is, amig ebben az évben átköltöznek az új, gyönyörű műhelybe, addig is fokozott tisztaságot és rendet csinálnak a régi műhelyben. Nagy Sándor tervéhez tartozik egy rádió, is az otthonába, de ide tartozik az is, hogy feleségét, aki szintén a gyárban dolgozik, fokozottan nevelje politikailag, hogy majd méltó legyen a tagjelöltségre. Amikor Nagy Sándor a terveiről beszél, elmond egy történetet is, amit nemrégen hallott. így meséli el: — A Berlin eleste dmű filmben Sztálin elvtárs egyízben azt mondja: „A háborút az acél dönti el.“ Azóta hallottam, hogy egy diósgyőri munkás ezt még kiegészítette azzal: • „A békét is." Mi ugyan nem acélt készítünk, de a mi munkánk is, mint mindenki munkája, — eldönti a háború és a béke kérdését. Mindez nincs rajta «z új gyári belépőn, a belépő nem krónika, nem lehet minden rajta. Nagy. Sándor a belépőt csak felmutatja az üvegfalú portásfülke előtt és belép az ötéves terv második évébe. Nehéz, de mégis szép és győzelmet ígérő évbe. Szántó Tibor A Szovjetunióban hatalmas arányú építkezések folynak. Képünk a", moszkvai Lenin-hegyen épülő Állami Egyetem gigantikus építkezéséi mutatja, 1 ;• A Mjelnyikov-módszer emeli a tanulmányi színvonalat és megkönnyíti a tanulók fegyelmezését ij Ab 1950/51 -es tanévben örömmel tapasztaljuk, hogy a VKM segítséget nyú jt az osztatlan és részben oszlott iskolák nevelőinek ahhoz, hogy a tanulmányi színvonalat emelhessékBaranya megyében a folyó fanévben 7-1 osztatlan iskoláit fejlesztettünk két- tanerőssé, ezzel azonban még nem fejeztük be azt a nagy munkát, amely a tanulmányi színvonal emelése terén vár reánk. A VKM NOVEMBER 20-21-ÉN tapasztalatcserét tartott Budapesten, ahol ismertettek Mjelngikov szovjet akadémikus, módszerét. Bebizonyult, hogy ezzel a módszerrel jobb eredményt tudunk elérni az osztatlan és részben osztott iskolákban mert, sokkal eredményesebben tudjuk kihasználni a csendes foglalkozásokra, illetve önálló foglalkozásokra szánt időt. Az elmúlt tanítási módszereknél főként az osztatlan és részben oszlott iskoláikban a csendes foglalkozások kevés eredményt biztosítottak- Legnagyobb hiba az volt. hogy rosszul nevettek a sok másolással és a: unalmas csendes foglalkozással. A Mjelnyikov-módszer megismerése után a örömmel indították meg megyénk pedagógusai a harcot a percekért. Ma az önálló foglalkozásokkal nem szolgaiságra, hanem önállóságra és gondolkodásra neveljük tanítványainkat. Az osztatlan és részben osztott iskolák nevelőinek munkájuk jobb és eredményesebb lesz a Mjclnyikov-mőd- szer megismerése és elsajátítása után. Megyénk területén december 11—19- én folytaik Le a Mjelnyikov-módszer szerinti tapasztalatcserék. A megye területén ez idő «lat 41 tapasztalatcsere volt. Külön az 1, külön a 2, külön */, 4 tanerös iskolák nevelőinek ' • :IGEN JÓL SIKERÜLT a Szulimátf községben rendezett -tapasztalatcsere' a kéttanerős iskolák nevelőinek rcszéral Az also 4 osztályban a Mjehrylkov-1 módszer alkalmazását Szép József gyakorló tanítójelölt mulatta l>e. Mintaszerűen gazdálkodott az idővel és igen eredményesen használta ki az önálló- foglalkozásokat■ Bebizonyította, hogy; az alsó 4 osztályban is lehet gondolkodásra nevelni a tanulókat. Fegyelme-, zése mintaszerű, meglátszik, hogy foglalkozik a szovjet pedagógiával. Tanulói körében példaszerű a közösségi élet- A felső lag-ozalban Szikra Gyula kor- társ mulatta be a Mjelny.iikov-módszer gyakorlati alkalmazását. Kiadott ön-álló foglalkozásai igen jól sikerültek, eredményesen használta ki az időt és a tanulókat elgondolkodtatták a kapott feladatok. A tapasztalatcserén a megbeszélések; is igen érdekesek voltak. Ács János krshárságyi kartárs örömét fejezte ki, hogy végre gyakorlatinig is megmutatlak, hogyan kell az időt eredményesei* kihasználni- Igv már valóban harcolhatunk a percekért. i MARKOVITS GÉZA ALMAMELLÉKEI tanító felszólalásában megállapította, hogy a Mjelnyikov-módszert örömmel üdvözli, mert látja, hogy a fegyelem és a fegyelmezés kérdését i* megkönnyíti. A megye területén jól sikerültek még a tapasztalatcserék Komló, Bár, Faaeé kasboda, Máriagyűd, Sumony és Sósáén. Tatár Béla ált. isk- előadó. mm ©o mmmo Nincs olyan tudomány, , amit a dolgozók ne tudnának elsajátítana-— írja Farkas Anna elmunkásnö a Felsőbírósági Akadémiáról EervS! Mtetsett a cserkeszt ősiünkbe Farkas Annától, aki most Budapesten a Felsőbírósági Akadémián tanul, ahova Pártunk küldte. Azelőtt a Mezőgazdasági Szerárugyár- ban dolgozott, munkatársai jól i«- ■ merik, mint az (izem élmunkását, aki ,f' fáradtságot nem kímélve adta át a munkamódszerét a többi munkatársainak. Farkas Anna levelében ezt írja: Kőzol háromheti íttartózkodásom után, szeretném leírni azt, hogy milyen itt az élet. Azzal kezdem, hogy lakóhelyünk egy gyönyörű nagy kastély. Ugyanitt vannak a tanriló- t,érmeink is. Tanulásunk reggel 8 órától délután egy óráig tart, délután pedig 3—6-ig, a pontosan beosztott tanrend szerint. Eleinte nagyon furcsa volt megszokni üzemünk gépzaja helyett az előadó elvtárs hangját és ennél még szokatlanabb volt megszokni azt, hogy feleljek, hogy mondjam el az aznap tanultakat. Rövid pár nap után azonban ebbo is belejöttem a többi elvtársakkal együtt. Újból és újból rájövök arra. hogy nincs olyan hivatás, nincs olyan tudomány, amit a dolgozók ne tudná, nak elsajátítani. Ebben a tudatban még fokozatosabban igyekszem tanulni. Szeretnék igazi kommunista munkát végezni. Úgy érzem, csak ezzel tudom meghálálni népünknék és a demokráciának azt a nagy kitüntetést, hogy gond műikül tanulhatok. Innét az iskoláról kívánok minden szaktárgyak munkájához har. cos lendületet és további jó munkát. Farkas Anna i c Is ö b i rós-á g i Akadémia. Budapest A gyár VB irodájában mindenki, a fedélzeten van, most beszélik meg a- 19.i táncos teaestet. ".. — Legyen tombola is. — Indítványozta a kultúr- fclelös, Felhő Janka. — Ne tegyen tombola. — tett ellenvetést Iszony Bálint, <tz VB titkár. — Ezen aztán elvitatkoztak vagy félóráig, mert a tombola érdekes (a kultúrfeUflős szerint) mert a tombola káros hazárdjáték. (Az VB titkár szerint) így azután a végén sorshúzással, kalapból eldöntötték, hogy lesz fiomboía. A sorsjáték közben megérkezett Bokor elvtárs is, "aki. azért jött, az üzembe, hogy ellenőrizze a tervis. jncrlető értekezletek előkészítését. Végigvárta míg eldöntik a tombola elvi kérdését, végig várta míg a teaest előkészítő bizottsága elpárolog, hogy végre beszélhessen Iszony elvtárssal, a gyár CB titkárával. — Hogy áll a tervismertető értekezletek előkészítése? — kérdezte elsőnek. Iszony elvtárs szélesen mosolygott, majd euppan- tott is egyet. — A végletekig elő van készítve. — mondta maga. biztosan — Telt műhelyek előtt lesz a beszámoló, bátran mondhatom, hogy minden hely elkel. — És ml a véleményed, tudja már minden dolgozó, hogy mi a tervismertető értekezlet célja? Tudja .már mindenki, hogy itt jövő évi tervét ismeri meg? — fiát hogyne, hiszen aktíva ülés volt ebben az ügyben, az akiirák pedig továbbadták és aktivizálták az egész üzemet. : Bokor elvldrs azonban élt a gyanúperrel. Műhely- röUmfíhelyre ment és legalább tíz dolgozót megkérdezett. Többen azt mondták: „A szokásos termelési érte. kéziét lesz“, volt, aki Népfront gyűlésre számított, mások békegyülésről tudtak, egy pedig kereken kitartott amellett, hogy a szülési segélyek elosztását ismertetik. Ez az elviára meg is jegyezte, hogy ezért nem kellene értekezletet összehívni, elég lenne a faliújságon beszámolni róla és ehelyett pedig inkább ismertetnék a jövő éri tervet, hiszen már jóformán benne járunk a.z 51-es évben. Bokor elet Ars győzte magyarázni, hogy erről lesz szó. meg arról is. hogy az 1950.es ér jó és rossz tapasztalatait leszűrjék,' éppen ezért mindenki készüljön fel, hogy elmondja a réti menyét. Magyarázott — magyarázott, de asért csak ment tovább, mert még re. ménykedelt abban, hogy pont rossz helyen érdeklődött, hátha éppen ezeket az elvtársakat felejtették ki az aktívák. Végre aztán a tizedik helyen némi reménysugár csillant, mert a megkérdezett Takács Miska bácsi hamiskásan mosolygott a kérdésre. — Hogy tudom-e,, hogy milyen értekezlet lesz? — ismételte el az öreg, majd egész közel hajolt Bokor, elvtárshoz és ezt mondta: — Én bizony megmondom kerek percre, — tudomi — Hát. milyen? — kérdezte ismét Bokor elvtárs, de erre már az öreg Takács tölcsért csinált a kezéből és súgta. — Megmondom bizalmasan, mert nekem is bizalmasan mondták, — tervismertctö értekezlet lesz, ismer, lelni fogják a tervet... — Ki mondta magának? — kérdezte Bokor elvtől s. — Azt, már ugyan nem mondom meg, de mondták és majd meglátja, hogy az lesz. Bokor elviére ne:n bajlódott tovább erz öreggel, havam igyekezett vissza az ükébe, Iszony Bálinthoz, akinek a fiiléhez hajolt es így szólt. — Mondok neked valamit, bízat mason... A tervismertető értekezletet egyáltalán nem készítettétek elő, hanem elkonspiráHútol:, tiyctrinyira, hogy most nvfr egyáltalán nem biztos, hogy la vismertetö lesz és nem szülési segély ismertető, az sem biztos, hogy értekezlet lesz és nem utcabál, es az sem biztos, hogy nálatok le^z és vem a hóidban, sőt ahogy ti előkészítettétek biztos, hogy a holdban lesz. ■ . , — l e I. ugyan? Én ezt nem értem! — tiltakozott Iszony —. Hát az aktivaértehr ?'< !?!... — Ja igaz, az aktíváértejtezlet. Mondd csak, hányán voltak azon az aktíiuiértekezletcn? — Miit izé, az nem volt valami jól előkészítve.... Négyen. Ott volt a Réz Karcsi, ő most szabadságon van. aztán ott volt Mipszli (leza, az beteg, ott. vált Dudor Sintőn, ö is beteg, mert kalap nélkül járt és alaposan megfázott és ott voltam én. — Na és mi a tanulság ebből szerinted? — Hát, hogy ne járjunk kalap nélkül. — Én azt hiszem, hogy van egy lényegesebb tat kalapban vagy' kalap nélkül, de ellenőrizzék le a hoc Idivzutok, utusiiások' végrehajtásán