Dunántúli Napló, 1950. december (7. évfolyam, 279-303. szám)
1950-12-31 / 303. szám
VILÁG PROLETÁRJ41 EGYESÜLJETEK! DUNÁNTÚLI NAPLÓ Boldog újévet kivárniuk Pécs és Baranya dolgozó népének! 1 ÁZ M D P B A R A N YA M ECYEI ^ARTB f Z O TTi:Ä^ Äl^ i^K i? VII. ÉVFOLYAM, 303 SZÁM ARA 50 FILLER VASÁRNAP, 1950 DECEMBER 31 BCTBgawrciMirgm*jff«m^ Előre esz ötéves terv második évének győzelméért I Dolgozóink erre készülnek. Már sodik tervév nyomán megvalósuló (K. J.) Újév napján az emberek visszagondolnak az elmúlt évre, a megtörtént eseményekre és előre néznek a jövőbe, a következő évre. Hogy történt ez a múltban? A felszabadulás elölt a dolgozó emberek leginkább annak ö-ültek, hogy elmúlott újra egy év, elmúlt egy év nélkülözése, nyomora, megaláztatása. A jövőbe nézve bizonytalanság töltötte el őket és így beszéltek: „Ki tudja, mit hoz a holnap?” Ilyen volt az újév a többségnek. A kisebbség, a kizsákmányolok az újévtől még több profitot, még könnyebb, pazarlóbb életet vártak. A bányabárók, a gyár- tulajdonosok, a földbirtokosok az év végén zárszámadást csináltak és kitűzték, hogy a következő évben mennyit kell, az ő számukra hozzon a bánya, a gyár, a nagy birtok. Zárszámadást csinál most dolgo. zó népünk is, az ötéves terv első évének befejezésekor, a második tervév kezdetén. Ez a zárszámadás és a jövő év terve azonban nem a tőkések prolitját, hanem dolgozó népünk egészének jólétét növeli, erősíti biztos jövőjét. Más már az újév a dolgozóknak! Eltűnt a „ki tudja, mit hoz a holnap" bizonytalansága, helyébe lépett a fejlődés biztos tudata, a szorongást és a kételyeket a jövőben való rendíthetetlen bízás váltotta fel. Ez már több, mint öt éve így van, azóta, hogy a Szovjet Hadsereg felszabadított bennünket és kezünkbe adta saját sorsunk intézését. A nagy ajándékot, szabadságunkat megőriztük, fejlesztettük a hároméves tervvel, az ötéves terv első évével, az elért győzelmekkel, amelyeket mind Pártunk vezetésének, Rákosi elvtárs bölcs irányításának köszönhetünk. Az elmúlt év a győzelmek éve, a fejlődés, a növekvő jólét éve volt. Nézzünk csak vissza jó gazda módján! Nagyot fejlődtünk 1950. ben. Már nem a 38-as évekhez mérjük termelésünk eredményeit, mert mindenekelőtt iparunk termelése messze túlhaladta az úgyneve. zett „békeévek" termelését. Az 1950-es év győzelmeinek eredmé. nye megmutatkozik az egész országban, megyénkben, minden családban. Csak pár példát említünk. Komlón elkészült az új akna mélyítése és 14 kétemeletes, közte több 52 lakásos, kétszobás, összkomfortos bérház épült. Meszestelepen 17 összkomfortos családi ház épült, hét kétemeletes bérház éli készen a széncsata hősei számára. Életszínvonalunk nagyot emelkedett. Mutatja ezt a pécsi Állami Aruház forgalma is, amely a tavalyi év decemberéhez viszonyítva, 197 százalékkal volt magasabb! Konfekcióból 237, rádióból és egyéb villamossági cikkekből több, mint a dupláját adták el a tavalyi év mennyiségének. Megyénk több, mint 100 községébe bevezettük a villanyt. Mindezt azért érhettük el, mert a termelés, a terme, lékenység hatalmasat nőtt, például a Bőrgyárban 1949-hez viszonyítva 44 százalékkal emelkedett a termelékenység. Nem lehet felsorolni győzelmeink sokezer példáját. Erre nincs is szükség, hisz minden ember saját otthonában, a mindennapi életben találkozik az ötéves terv első évének eredményeivel. Megyénk bányái, üzemei nem maradtak el a rohamos országos fejlődés mögött, teljesítették — közülük számosán időelőtt — az 1950-es év előirányzatát. Ez azt mutatja, hogy az előirányzottnál magasabb volt a fejlődés, dolgozóink kiváló, lelkes munkát végeztek, de mutatja azt is, hogy nem mindenütt voltak reálisak a tervek. így a nagymányoki bányaüzemeknél már két utólagosan felemelt tervet is időelőtt teljesítettek! Egy év alatt sokat tanultunk és így a tapasztalatok nyomán már jobban, bizosabban tudunk tervezni. Nem fordulhat többé elő, hogy iparunk legfontosabb része, a bánya. lema. rad a fejlődés mögött, mert gyenge az előirányzat. Ez évben már úgy terveztünk, ahogy népgazdaságunk gyors növekedése megkí. vánja. Épp ezért a szénbányászat terén legnagyobbak feladataink. Ismeretes a Párt és a minisztertanács közös határozata, hogy 1951- ben 20 százalékkal kell emelkednie bányáink termelésének. Ez azt je. lenti, hogy a mi megyénk legfontosabb feladata a most kezdődő tervévben: biztosítani a szénterme. lés megfelelő fokozását. Megyénk, bányáink üzemeink dolgozói az elnuUt hét folyamán tervértekezleteken vitatták meg, mit tesznek, hogyan és mennyit dolgoznak a következő évben, hogyan gyorsítják meg az ország fejlődését, saját jólétük emelését. Ezek a tervértekezletek ismét kézzelfoghatóan bizonyították mindenki előtt, hogy ezt az országot a dolgozó nép vezeti, hazánk a dől. gozó nép tervei szerint épül. Melyik dolgozóval beszélték meg a felszabadulás előtt, hogy mit kell tennie? Ez titok volt, az urak boszorkánykonyhájába munkásember nem nézhetett bele. Ma nem titok, ma tudja minden dolgozó, menynyit és hogyan termel az 1951 es évben. A lezajlott tervértekezleteken megismerték, megbeszélték a dolgozók üzemük tervét, azt a tér. vet, amely a következő évben minden dolgozótól többet jobbat, olcsóbbat követel. Munkánkat fokozzuk, hogy gyorsabban építhessük, erősíthessük or. szágunkat. Feszített tervvel dolgo. zunk. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy az év első pár hónapjában „szorosnak“ tartott terv a termelékenység emelkedésével la. za lesz, könnyen teljesíthetővé válik. Laza tervvel pedig nem tudjuk e;látni népgazdaságunk szükségleteit. Feszített tervünk az eddiginél gyorsabb fejlődést irányoz elő elsősorban nehéziparunk, széntermelésünk számára. A feszített terv. vei kiküszöböljük az iparunkban mutatkozó szűk keresztmetszeteket, megnöveljük teljesítményeinket és ezzel gyorsabb ütemben gépesítjük, tesszük korszerűvé mezőgazdaságunkat. De nemcsak belső okok indokol, ják a feszített tervet. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt sem, hogy az imperialisták, élükön az USA-val, új világháborút készítenek elő. Szét akarják rombolni eddigi munkánk gyümölcsét, el akar ják némitani a boldog gyermekkacagást, romba akarják dönteni or. szágunkat. Mi nem tesszük karba kezünket, hanem erőinket megfeszítjük, hogy megvédjük békénket, szabadságunkat, boldog jelenünket, napsugaras jövőnket. Ezért az eddiginél jobban dolgozunk, megnöveljük népgazdaságunk erejét és ezzel biztosítjuk fejlett, jól felszerelt néphadseregünk gazdasági bázisát. A múlt heti tervértekezletek tér. mékenyek, lelkesek voltak. A dől. gőzök megismerték a feszített tervet. Döntő többségük első pillanatban felismerte, hogy a feszített terv reális terv. teljesíthető, sőt jó munkával túlteljesíthető. Bátai Já nos Tstván-aknai csapatvezető azt mondta: „Az én fejtésem terve egy napra 140 csille szén. Én a csapat nevében vállalom, hogy 10 csillével többet termelünk." A komlói kőbánya dolgozói 942 vagon többtermelést vállaltak 1951-re, a Do. hánygyárban 38 felszólaló közül va. lamennyi egyéni tervének túlteljesítését vállalta. A Sopiana gépgyárban Kroumann Lajos marós el. ső negyedévi tervét 967 óra helyett 700 munkaóra alatt végzi el, Vido- lovics Imre 10 nappal előbb. Lehetne még ilyen vállalásokat, felszólalásokat százával sorolni. Ezek azt bizonyítják, hogy dolgozó né. pünk, megyénk bányászai, üzemi munkásai helyesen látják feladatai, kát, tudják, mit vár tőlük hazájuk. A műszaki értelmiség többsége is reálisnak ismerte fel a jövőévi tervet. Volt olyan eset is, amikor „magas előirányzatról" beszéltek, mint a Bőrgyárban és a Gázműveknél. Ez nem igaz! Az előirányzat magasabb, de teljesíthető.' A Bőrgyárban jól szólt ehhez a kér. déshez Békef: József sztahánovis- ta munkás, aki ezt mondta: „Teljesíthető a terv, ha megszigorítjuk a munkafegyelmet, ha megszüntet, jük, hogy egyes dolgozók 10 perccel előbb hagyják el munkájukat, mert „távol van" a bélyegző óra. Reister Imréné is alátámasztotta Békefi József véleményét: ha a műszaki vezetőség biztosít megfele. lő anyag- és szerszámellátást, akkor teljesítjük a tervet." Ez a két felszólalás sokkal több mint, ahogy első pillanatban látszik. Ha elgondolkozunk rajtuk, úgy azt is kiszámíthatjuk: amennyiben bányáinknál jó népnevelő munkával megszüntetjük az igazolatlan mulasztásokat, havonta közel száz vagonnal emelkedne a szénterme lés! Ha a műszaki értelmiség bizto. sít ja a munkák folyamatosságát és szorosabban együtt dolgozik a fizikai munkásokkal, ha minden dolgozó bekapcsolódik a szocialista munkaversenybe, ha jobban megszervezzük üzemeinkben az anyagellátást, az eddiginél szélesebben alkalmazzuk a munkamódszerát. adást, fokozzuk az újítómozgalmat és nem utolsó sorban: ha maradék, talanul végrehajtjuk a miniszterta. nácsnak az anyagtakarékosságróí szóló rendeletét, — akkor a feszített tervet is túlteljesítjük! megkezdték a hosszúlejáratú versenyszerződések kötését, vállalják, hogy évi tervüket előbb fejezik be. Ez a lelkes megmozdulás most van kifejlődőben. Pártszervezeteink, szakszervezeteink feladata, hogy jó politikai tudatosító munkával el. mélyítsék a dolgozókban a hosszú, lejáratú versenyszerződések megkö. tésének nagy jelentőségét Ehhez azonban az szükséges, hogy dolgo. zóink részleteiben is ismerjék saját tervüket, mindenütt sürgősen fel kell egyénileg bontani az előirányzatot. Horváth József inecsekszabolcsi vájár például tudja, hogy egész évben 84 méter vágatot kell kihajtania. Átgondolta hogyan hajtja vég. re tervét és rájött arra, hogy azt előbb el tudja végezni. Ezért „ellentervet“ dolgozott ki, amely sze. rint havonta 5 méterrel többet végez. Ez az egy példa is bizonyítja, hogy mit jelent a terv ismerete, a terv egyénekig való felbontása! így látják csak világosan maguk élőt a dolgozók, hogy mit kell ter- melniök, mennyire kell csökkente- niök az önköltséget, mennyi anya got kell megtakarltaniok az 1951- es terv ideje alatt és kiszámíthat, ják: mindezt hogyan tudják túlszárnyalni, Uj év áll előttünk. Ez az év komoly feladatokat szab ránk, amelyek végrehajtásával erőnk ismét növekszik, biztosabban állunk őrt a békefront ránkeső szakaszán. A béke a szocializmus, — ez a cél vezeti hazánk dolgozóit a kitűzött újabb erdmények felé. Ez vezeti d°lgozó parasztságunkat is, amely, re ötéves tervünk második évében szintén szép és nagy feladatok vár. nak. Ebben az évben hajtja végre dolgozó parasztságunk az állattenyésztés és a takarmánytermelés fejlesztéséről szóló kétéves terv el. ső évét és most fejezi be a növénytermelési terv második évét. Ezeknek megvalósítása szorosan egybekapcsolódik üzemeink munkájával, szerves, elválaszthatatlan részei ötéves tervünk sikerének. Végrehajtjuk, győzelemre visszük ötéves tervünk második évét is! Ezt fogadták meg megyénk dolgozói, a bányászok, üzemi munkások, dől gozó parasztok, a velük vállvetve harcoló értelmiségiek. Büszkén és bizalommal tekintünk jövőnk felé. Ebben a jövőben láthatjuk a máúj gyárakat, hidakat, iskolákat, la. kóházakat, láthatjuk fejlődő, erősödő hazánkat. Komlón mégegyszer annyi ház épül, mint 1950-ben, az év első hónapjaiban megkezdi mun. kaját a komlói új akna. a Bőrgyárban új üzemrész épül több, mint 3 millió forintos költséggel, a Zsol. naY-Éyárban megépül a második modern gázkemence is, községeink egész sora kap gépállomást, vil. lányt, utat. Ezt a fejlődést, virágzást, boldog életet veszélyeztetik az amerikai imperialisták és a titoista feneva. dák, akik barlangjukban véres terveiket szövik; hogyan rombolhatnák le mindazt, amit eddig építettünk, hogyan hozhatnának ránk nyomort és megalázást, hogyan fűzhetnének rabláncukra. Virágzó hazánkat éppúgy fel szeretnék dúl. ni, meg nem alkuvó, szabad népünket éppúgy szeretnék pusztítani, mint ahogy Korea szép földjét feldúlták és a hős koreai népet gyilkolják. Aljas terveikben hűséges szövetségesekre találtak: a jobboldali szociáldemokraták, a klerikális reakció, a kulákok rém- hírterjesztéssel, a dolgozók félre, veztésével és szabotázzsal, minden eszközzel segítik világháborús erőfeszítéseiket. Harcoljunk azzal is békénkért, ötéves tervünk más°dik événék sikeréért, hogy leleplezzük, ártalmatlanná tesszük a rombolás, a halál ügynökeit, ezzel is védelmez zük drága hazánkat és segítsük a koreai nép, az egész béketábor győ. zelmes harcát. Ötéves tervünk második évét is sikerrel fogjuk lezárni. Ennek zálo. ga mindenekelőtt az, hogy példájával, tapasztalataival, korszerű gépeivel, sztahánovistÁik útmuta. tásával, a segítség ezer és ezer formájával mellettünk áll a hűséges barát, a nagy szövetséges: a Szovjetunió. Sikerünk másik döntő záloga, hogy harcainkat, építő munkánkat a magyar dolgozó nép kipróbált, harcedzett és forrón szeretett Pártja vezeti, az a Párt, amely rövidesen összeülő V. kon. gresszusán pontosan kiszabja egész dolgozó népünk előtt a felemelkedés útjának új szakaszát. A ránk következő boldog újesztendőben harcoljunk lankadatlanul és bátran, Rákosi Mátyás zászlajához hűsége, sen az ötéves terv más°dik évének győzelméért! A szovjet emberek nem kímélik erejüket Sztálin nagyszabású terveinek megvalósításáért A Szovjetország minden részében örömteli visszhangot keltett a Szovjetunó minisztertanácsának a Volga-doni csatorna építésére és a rosztovi és sztálingrádi területek öntözésére vonatkozó rendelete. A moszkvaiak büszkeséggel fogadták ezt a határozatot. — Boldog vagyok — mondta Alexe) Ovcsinnyikov aoälönfö —■, hogy az általam készített acélt felhasználják a Volga-doni csatorna építői. Tanúi le. szünk annak, hogy megvalósul az orosz nép évszázados álma: egybekapcsolják az ország európai részén lévő összes lenpereket. — Ugyanakkor, amikor a háborús gyujtogatók terveket készítenek az emberiség kiirtásáról — mondja a Kalíbr-gyár egyik sztabánovistája —, a mi népünk békés alkotómunkával foglalkozik. A kormánynak ez a rendelete ismételten bizonyítja népünk bókcszeretetét. Ez az építkezés újabb bizonyítéka annak a gondoskodásnak, amelyet a Bolsevik Párt tanúsít országunk fejlesztése iránt. Szoldatenko, a Leninről elnevezett kolhoz elnöke ezeket mondotta. — A mi Artelünk kolhozparasztjai azt kívánják, hogy a nagyszabású építkezésekben részvehessenek és meggyorsíthassák szomszédjaik földjén az öntözési rendszer létrehozását. Segítséget akaruik nyújtani ahhoz, hogy a sztyeppék minél hamarabb virágzó kertekké változzanak. Krasznodarból közük, hogy a kormány határozata általános helyeslésre talált a kubáni kozákok között. Zo- szimenko, a plasztunevi terület Bu- gyonnijról elnevezett kolhozának tagja, ezt mondta: — A háború utáni sztálini ötéves terv évei alatt újjáépítettük gazdaságunkat. Most népünk széles támadást intéz a természet ellen, hogy erőit a kommunista társadalom építésének szolgálatába állítsuk. A kievi területen Kozarovicsi faluban tartott gyűlésen Szmolovik kolhozparaszt a falu valamennyi lakosának érzését igy fejezte ki: — A kormány határozata azt a kívánságot ébreszti minden szovjetember szívében, hogy még az eddiginél is jobban dolgozzék szeretett hazája felvirágoztatásáért, annak az országnak a fejlesztéséért, amely a béke és demokrácia táborának élén halad. A kormány határozatát lelkesedéssel fogadták a kujbisevi vizierömü építői, a volgai folyami hajósok, a kolhozparasztok és a kujbisevi terület valamennyi dolgozója. Lebegyeva, a kujbisevi vizierömü mérnöke, így nyilatkozott: — Ez a határozat minden szovjet- emberben az öröm és büszkeség érzetét kelti. A Volga-doni csatorna, akárcsak a kujbisevi vizierömü. alkotórésze a kommunizmus felépítésére vonatkozó nagy sztálini tervnek. A szovjet emberek nem kímélik erejüket és odaadóan dolgoznak a nagyszabású tervek megvalósításáért, amelyeket !■ I«. Sztálin, a kommunizmus lángeszű építője vázolt lel. A finn nagytőkések pénzelik a lannerísta finn szociáldemokratákat Helsinkiben a háborús bűnös Tanner kezdeményezésére tanácskozás folyt le, amelyen részveitek a vállalkozók központi szövetségének vezetői, a koalíciós párt vezére, továbbá a szoc:áldemokrata párt tannerista vezetői. A taimeristák a tanácskozáson felvetették a szociáldemokrata párt további anyagi támogatásának kérdését a kormány válsággal kapcsolatban.“ A tannerista Leszkinen azzal a kérdéssel fordult a vállalkozók központi szövetségének vezetőihez, gyakoroljanak befolyás! az „erősen nyugat felé orientálódó“ kormány létesítésében érdekelt gyárosokra, hogy azok mielőbb a szociáldemokrata párt rendelkezésére bocsássák' > szükséges pénzösszeget.