Dunántúli Napló, 1950. december (7. évfolyam, 279-303. szám)

1950-12-28 / 300. szám

i«8 DECEMBER 28 WJRPl,6 5 JL lírommíinm eilvtúi*& példát mutat a héuyelmeskedő fiataloknak Négfy Ibésspfgi tanfolTamom voll, mégi» 1951 dfermberi tervé# #elfe«í4i ' 'As 1951-es tervét túlteljesítő So- ptaaa-gépgyár nagycsarnoka már kis- aaraoi lett ahhoz képest, hogy mi­lyen »ok gép van odabent. Zöldszínű szovjet gépóriások emelkednek ki az öreg masinát, közül, do itt van már a mi ötéves tervünk egyik gépgyerme­ke is, a hatvanmázsás radiátor fúró­gép, olyan precíziós szerkezetű, ami­lyent azelőtt n^m készített a magyar Ipar, de most a szovjet gépgyártás tapasztalatait felhasználva, már mi is gyártunk. Nagybetűs tábla hirdeti büszkén: ,,Rákosi Mátyás Vas- és fémművek, Csepel, Hungary.“ Aa új "ép szomszédságúban «gy öreg marógép áll. Oldalán úgy kell kibetűzni a felírást: „Donauwerk, Ernst Krause 4 Co.“ Mellette dolgo­zik Kroumann Lajos elvtárs, marós, aki már 1951 decemberi tervét teljesíti, pedig ebben az évben négy hónapig távol volt az üzemtől, tanfolyamot végzett Mikor elment, júliusban, már 1951 júliusi tervét teljesítette. Ha nem lett voina négy hónapig távok akkor bizonyára 1952-es tervének kö- xepéu járna. De az a négy bónap sem 'rolt hiábavaló, azalatt is sokat tanult és hogy visszajött az üzembe, alapo­san körülnézett. Mi változott itt, mi történt azóta? Solőcal élénkebb lett a pártélet, ak­tivizálódott a párttagság, máris érez­hető, hogy közeledik az ötödik Párt­kongresszus. Kroumann elvtárs öröm­mel látta, hogy most milyen mozgal­masak a pártnapok. Ennek örült leg­jobban, men tudja, hogy a jól műkö­dő üzemi pártszervezet az újabb csa- tenyerések vezérkarát jelenti. Viszont annál rosszabb a helyzet a Sopianában a „tartalékkal, az ifjú. Sággal. A fiatalok többsége nem éri el a százszázalékos teljesítményt, azért, mert nem tanulnak elég szor­galmasan, lelkiismeretesen, pedig kö­telességük. lenne, hogy a lerövidített tanulási jdöt jól kihasználhassák. .4 komoly szakmai tanulást elhanyagol­ják, mint Ács Ibolya és Sárek Erzsi, pedig példát vehetnének Puskás Jó­zsefről, aki még akkor is bejön és tanul a gépek mellett, amikor nem is kellene bejönni. Nem bélyegezteti le a munkalapját, de ott van és figyeli a szakmunkások módszerét, mert tud­ja, hogy csak így válhat maga Is jó szakmunkássá. Vannak aztán olyanok, mint Gadó György, aki a lemaradás okát nem a saját munkájában, hanem az idő­mérőben látja és a selejtet is félváll­ról veszi, pedig itt az ideje megkomoiyodni, mint Puck István is tette, aki szin­tén gyengébben dolgozott, de meg­fogadva a bírálatot, most már 110 százalékra feljött. Kroumaa elvtárs, népnevelő és meg is magyarázza annak,' aki még ma sem tudja, hogy miért kell jól dol­gozni. Itt az üzemben a fejlődésen, a sok új gépen keresztül is lemérhető, hogyan erősödik hazánk, hogyan erő­södik a béketábor Sopiana-gépgyórra eső írontszdkasza, mert a békeharc mindenütt az első sorba szólítja a béke híveit, a becsületes embereket. Jó fegyvereket kapott az üzem eh­hez a harchoz. Zöldszínű, csillogó szovjet, és magyar gépeket. Ezekhez a gépéhez ember ite ke0 és ha a Ha­tolok közül egyesek nem igyekeznek, akkor bizony nem kerülhetnek az új gépek mellé. Pedig szép és megtisztelő feladat ilyen gépremekek mellett dol­gozni. A nagy Horizonté! mellett, dolgozik most a vállalat igazgatója is, Létai Mátyás elvtárs. „Forradalmasítják“ a Horizontált, mert eddig nem haszno­sították kitűnő adottságait, csak négy­százas fordulattal dolgoztak mellette, amikor kétezressel is lehetne. Most áttérnék a gyorsvágásra. Mielőtt Kroumann elvtárs elment volna az üzemből, csak ez a Hori zontál volt meg még az új gépek kö­zük Azóta pedig tele lett velük és a régiekkel a csarnok. Kroumann elvtársnak a sztariszam- bori gépműhely jutott az eszébe, ahoi először látott és dolgozott ilyen nagyszerű gépeken, miután 1944 októ bér 26-án harminchetedmagával és két gépágyúval önként átmentek a szovjet csapatokhoz. Kroumann elvtárs amikor hat évvel ezelőtt a sztari. szambori javítóműhelyben dolgozott, még nem gondolt arra, hogy ezek a nagyszerű gépek még valamikor utá­na jönnek a pécsi Sopianáha. Most pedig itt vannak az új csarnokban. Ez az. amit Kroumann elvtárs el­mondott, miután újra munkába állt. És még valamit: rövidesen, talán még a héten, ő is új, vertikális marógépet kap. Most az 1951 decemberi tervét teljesiti az öreg „Donauwerk“-el. Mi­lyen hatalmas eredményeket ér majd el 1951-ben, az új, korszerű géppel! Ö is és az új gépek új munkásai. Eddig is segítettetek bennünket, segítsetek ezután is, hogy minél nagyobb eredményeket érhessünk el M A vóhányi termelőcsoport tagjainak levele Pécs üzemi munkásaihoz • TÓkányi Törekvés termelő csoport tagjai elolvastok Rákosi efv- társ legutóbbi beszédét és érezzük azt. hogy a jelenlegi nemzetközi hely­zetben reánk, dolgozó parasztokra is komoly feladat hárul a szocializmus felépítésében és s béke megvédésében. Mi itt Vókányban termelőcsoportot alakítottunk és eddig 152 család lépett be csoportunkba. A Szovjetunió kolhozainak példáját követve meg­valósítjuk a nagyüzemi gazdálkodást, így többet és jobbat termalünk. Mél­tóak akarunk lenni nagy szövetségesünkhöz, a magyar munkásosztályhoz és az 6 példájuk arra tanít, hogy mindenben híven kövessük harcos Pár­tunkat’ a Magyar Dolgozók Pártját. Az a célunk, hogy mi is adjunk minél több sztahanovistát és élmunkást soraink közül a szocializmus építéséhez. Ma, amikor az osztályharc súlya városiról falura terelődött át tudjuk, hogy a kulákság — különösen itt Tito közvetlen szomszédságában — min­den Igyekezetével azon van, hogy bebizonyítsa, híven követi az imperialis­ták parancsait és azon töri magát, hogy lerombolja eddig elért eredménye­inket. Ezért semmitől sem riad vissza, hogy gátolhassa fejlődés fiukét. Ti, munkások segítettetek nekünk amikor ez úri nép vissza akart jönni és visszakövetelte a földet. Ti, városi munkások jöt­tetek segíteni, mert mi gyöngék lettünk volna a hivatalokban megbúvó el­lenségekkel és az acsarkodó földeden földbirtokosokkal szemben. Segítet­tetek megvédeni a földet és mi bebizonyítottuk, hogy méltók vagyunk a munkásosztály és a Párt segítségére. Most azonban, hogy fokozódik a harc. a kizsákmányolok ellen keményen ki kell állni, újra hozzátok fordulunk segítségért, mert tudjuk, hogy ti politikailag fejlettebbek vagytok nálunk-, »ál. Arra kérünk titeket, segítsetek nekünk politikai téren, adjátok ét eddigi tudorotokat, mert politikai tudás nélkül mind terbessebb a harc. Crak akkor tudurtk keményen, ingadozás nélkül kiáltani, ha minden kér- d'i'sel tisztában vagyunk. Tudjuk, hogy kérésünket megvitatjátok és az lesz a válasz, hogy eljöttök segíteni, eljöttök, hogy még szorosabbra lűz­zük z munkás-panaszt szövetséget. Bízunk abban- hogy mindennapi problémáink megoldásiban nagy so- g:tséget tudtok adni nekünk, és lesz számunkra bőven iótanács, amit ml már várunk is, hogy minél előbb jöjjön. Minden lépés, amit együtt teszünk meg. hatalmas lépés lesz előre a szociahzmus építésében. Bízunk erőnkben és megvalósítjuk terveinket. Pártunk vezetésével, a ti segítségetekkel akar­juk ötéves tervünket túlteljesíteni és azt előbb befejezni. Elvtársi üdvözlettel: ifjú Éva István, Kádár István, Rácz József, Pálkovács János, idős Éva István, Huszár János a csoport nevében, „Jotanulással hálálom meg népi demokráciánk és tanáraim gondoskodásai“ Ács Károly szovjet ösztöndíjas levele 8jeloi ustziáből Nincs olyan területe életünk-1 szétrombolták, majdnem mindent rtek, ahol a hatalmas, baráti j újjá kellett építeni. Szovjetunió segítségét ne érez- j A szovjet emberei, hatalmas öl­nénk. E baráti segítség őszinte | kóló erejéről győződtünk meg, tű- megnyilvánulását jelenti az :s, j dáman építik boldog jövőjüket. Pél- hogy dolgozóink tehetséges ■ da rá a mi intézetünk, ahol háború gy ermekei, évről -évre növekvő utón csak a falak maradtak meg. számban, kint tanulhatnak a ; A szovjet emberek a hatalmas ,Bol- Szovjetunfó közép- és felsőfokú ; sevih Párt vezetésével újjáépítették, iskoláiban. Ács Károly is ezek ma modernebb, mint a háború közé a boldog fiatalok közétar­tozik. Mint szovjet ösztöndíjas, Bjelorusszia Klinci városában a textilipari technikum másod­évest hallgatója. Szüleihez írt alábbi levelében a Szovjet­unióban tanuló magyar diákok mérhetetlen öröme, büszkesége és 1 hitelesség tu dó helytállása árad. De minden sorából érző­dik a szovjet dolgozók szeretete, békeakarata és ereje is, vagy ahogy. Ács Károly írja: „a leg­hatalmasabb ország friss leve­gője.” Kedves Szüleiről Leveleteket megkaptam, melynek magyon örültem. Mie’őtt a kérdé­sekre válaszolnék, elsősorban sze­retném az osztályfőnököm üdvöz­letét átadni neked Apám., akinek mielőbbi felgyógyulást kárán. Most ■ íöbbi üdvözletét is átadom, amit maktek küldenek. Elsősorban Óljá­tól, a Komszomol titkárától 6 küldi ttektek meleg baráti üdvözletét. Ólja kíván külön egészséget és ne­tted jó munkát. Nagyon értelmes élv társnő. Ezután To'ja, a barátom hdja ál üdvözletét Apa. Mindketten jó munkát kívánnak hazánk újjá­építésében. Kedvét Apám, írod, hogy ve­ttesselek el benneteket képzeletem­ben erre a gyönyörű tájra. Meg­próbálom. •— Mi most a magyar haláron Pagyuvk, várjuk útlevelünk, kézhez­vételét. Megvan. Átjöttünk a Szov- ’iftuníó területére. Megint űtlevél- tHzsga. Aztán elindul, majd robog ú vonatunk, egyre közeledünk h cé­lunkhoz. Moszkvában kiszálltunk a négynapos utazás után. Friss levegő 0fap meg, a leghatalmasabb ország levegője. Itt él ebben a városban n Világbéke megdönthetetlen őre, a hatalmas Sziá'in. Megnéztük a világhírű moszkvai iáeérót. De a vonatunk pár óra után tovább megy a célhoz Kllncíbr. • Nagy mezőségen. gyönyörű kolho­zok közt robog vonatunk. Gyönyörű •vz n látvány, az új épületek min­denütt azt mulatják, hogy a hitleri hordák féktelen rombolása után itt Újjáépítettek mindent ezen a. indé- ften. A varos, ahova megérkeztünk. ; fílinel, körülötte sok tus hoz terű! el. A várost a németek teljesen előtt volt. A kollégium képe ugyan­az volt a háború után, mint az in­tézeté. Ma sokkal szebb — mesélte Ólja, aki nem messze lakik a kollé­giumtól. Minden szobában az asztal viaszos vászonnal vagy pedig hófehér terítő­vei van leterítve. Itt a kollégium­ban 14—26 éves diákok laknak és mégis csend van. Nem zavarja egyik sem a másikat. A kollégium máso­dik emeletén -olvasóterem áll a diákok rendelkezésére. Társaimmal újságot olvasunk, mások sakkoz­nak,, dominóznak, tzagy beszélget­nek. Hat diák lakik egy szobában. A kollégiumi szobák tiszták és egészségesek, lakóinak a száma 3—4. A kolléghfrnban van az ebéd­lő és a fürdő is. A tanárok minden nap elmennek a diákokat megláto­gatni. Ha valamit nem értenek meg a diákok, a tanárok azt rög­tön megmagyarázzák. /S Kamastomal hatalmas mun­kát végez a diákok közt. Az évfo­lyamok minden egyes osztályáruik megvan a maga Komszomol-törzse, vagyis az alapszervezete. A tanári kar és a diákok, az intézet Kom- szomol-titkárán keresztül szoros kapcsolatot tart fenn. Most magamról írok. En ts- je­gyeztem békekölcsönt 860 nebelt, ami magyar pénzben, ha ptmtosan kiszámítjuk, akkor 1880 forint. Úgye nem maradtam le mögöt­tetek? Havonta 600 rubelt kapok ösztöndíjat, de sebaj, ez nekem megéri, szűkösebben is élek, de aztán gyönyörű jövő vár ránk. Igaz? Azokhoz a magyar ösztöndíjasok­hoz, akik velem tanulnak, egy ta­nulmányi versenyfelhívást intéztem Qztálin elvtárs 71. születésnapja tiszteletére. En bár ezt magaménak mondom. Ólja ez alkalommal is se­gített, oroszul váz’atképet adott és ezen keresztül, dolgoztam ki a fel­hívást. Mindig mondja, hogy r.iiért beszélek és miért írok róla olyan sokai. Dekát nem tehetek mást. mi­kor ő olyan sok segítséget ad, hogy „azt- leírni is nehéz lenne. Ebből is látszik, hogy a. szovjet emberek milyen barátságosak és milyen figyelmesek embertársaikkal szemben. Most agy egészen új vala­mit írok. Most kért meg Ólja arra, hogy Magyarországról tartsak Kom­szomol-aktívák részére egy beszá­molót. Ezt elvállaltam és megcsiná­lom. Befejezésül még arról szeretnék írni, hogy milyenek a szovjet taná­rok, mondjuk velem szemben. Első­sorban is nagyon odaadóan adják le, vagyis magyarázzák az anyagot. Délutánonként is eljönnek meglá­togatni és mégegyszer elmondják, amit nem értek, majd utána felkér­dezik. Az órán azonban szigorúan követelik az anyagot, sőt a szak­tárgyaknál majd mégegyszer olyan szigorúak. Mindig «» áll elöltük, amit ne­kem még nem mondtak — de Ólja megmagyarázta — belőlem nagy szaktudású embert akarrtak faragni. Hogy az intézet mindig büszke le­hessen: egy népi demokratikus or­szágnak kiválóan képzett szakmun­kás specialistát adtak. Ennek alap­ján kedves szüleim láthatjátok, milyen a Szovjetunióban a diákok és a tanárok közti viszony. Én ezt igyekeztem kihasználni és méltó akarok lenni tanáraim- akaratához és munkájához. Most zárom levelemet, maradok szerető fiatok Ács Károly szovjet ösztöndíjas. Az Útfenntartó Vállalat felkészült téli a feladataira Pécsi Útfenntartó vállalatnak Bara­nya megye területén az útfenntartási munkák elvégzése, új bekötőutak és hídépítések a feladata- A vállalat egy éves fennállása alatt eddig 15 kilométer új bekötőutat épített, 51 kilométer fenn­tartási hengerlést végzett és 12 darab vasbeton hidat épített, újjá. Ezek az eredmények azonban még nem elegen dők ahhoz, hogy rohamosan fejlődő közlekedésünk megyénkben m-niden, té­ren zökkenőmentes legyen. Az építkezések során a vállalatnak voltak nehézségei, melyek a nyár folya­mén elsősorban munkaerőhiányban mutatkoztak, a hídépítéseknél pedig ee- menfhiány miatt az építkezések az év végéig elhúzódlak. Az elvégzett munkáknál a munka megszervezésénél a műszaki előkészítés­nél voltak hiányosságok, ezért a jövőre nézve a vállalat sokkal nagyobb súlyt helyez a műszaki káderek beállítására \ hiányosságok mellett vannak a válla­lat in!; eredményei is. Sztálin elvtárs 71- születésnapján a vállalat négy fizi­kai dolgozója: Marosi Jenő, Mihály Endre, Katona István út munkások és Kovács József kubikos sztahanovista oklevelet kaptak. Kitüntetett munkatár­saink az útfenntartási munkáknál értek el kiváló eredmény-eket és ezzel érde­mellek ki, hogy a vállalat minden dol­gozójának példaképei legyenek. A vállalat a megyei tanács közleke­dési osztályának útmutatása szerint tel­jes erővel felkészült a téli közúti köz­lekedés biztosítására. Kétféle feladattal kell számolni. Először: az el jegeseden, nagy emelkedésű, sfkos szakaszon az autóabroncsok csúszásának megelőzé­sére, továbbá a hóakadályok idejében való megszüntetésére. Az első akadályt — mely máris fenn­állt — megszüntette a vállalat oty mó­don. hogy megfelelő mennyiségű fenn­tartási kavicsot, salakot, homokot tárolt a nagyabb emelkedésű utak padkáin. Igv megvan a lehetősége annak, hogy ezt a tárolt anyagot kerekek alá szór­hatják és ezzel a csúszást kiküszöböl­hetik- A második akadály elhárítása kettős tevékenységet igényel: A) figyelő és jelző. Rt a megszüntető tevékenység. A hóesés esetén az útmunkás azonnal telefonon jelent; az állami úlmesfemek a hóakadályt, aki az útfenntartó kör- zelvczető és a községi tanács utján intézkedik. A hóakadály nagyságától és az út forgalmi jelentőségétől függően az akadály eltávolítása nagyteljesítmé­nyű hómarógéppel, teherautókra sze­relt hóekékkel, lóvontatású hóekékkel és kézierővel történik. A hómarógépet a napokban kapja meg a vállalat Bu­dapestről, a teherautókra szerelt hó­ekék elő vannak készítve. A lóvontatá- sú hóekék (részben a községek tulaj­donában) számbavétele. fizeraképe3 ál­lapotban hozása szintén folyamatban van. A kézierő csak ezek után jön szá­mításba a szükséghez képest­A vállalat teljes felkészültséggel ké­szen áll arra, hogy Baranya me<rye köz­üli közlekedését nagy hóesések idején is biztosítsa. Simon Imre a Pécsi Útfenntartó Vállalat igazgatója. A bári állami gazdaság göbölyösei egyéni és brigád- versenyre hívják a megye összes marhahízlalöit A bari gőbölyliízlalók brigádgyűléseu áttanulmányozták a minisztertanács; ha­tározatot és megértették, hogy iparunk, bányászatunk fejlődése az új ipari dol­gozók, bányászol; tízezreinek húsellá­tását kel! biztosítani. Azt a feladató! kapták, hogy az eddigieknél is szebb eredményeket érjenek cl, rövidebb hiz­lalást idő alatt hizlalják fel a gőbölyö- Ict't a megkívánt súlyra, még magasabb­ra fokozzák a napi súlygyarapodást. Lchetséges-c az elért eredményeket túlszárnyalni? Leheli A bári göbölyös- brigád gyűlésén Dara Lajos csoportve­zető, Szigeti Lőrinc és P.i-ttinger József göbölyösök megvitatták, hogy ha a ta­karmányt 24 órával előbb elkészítik, II I az etetési időt pontosan betartják el­érik n napi 1J0 dkg-os súlygyarapodást is- Példa rá Auer Mihály szaktársunk aki- már ezt el is érte és meghaladta a Munkaérdemrend III. fokozatának követelményei!. A brigád tagjai olvasták az onnánv- puszlaiak tehenészeti, a babarc! gazda­ság juhászati cs a csobokapuszta; álla­mi gazdaság siildőnevelőinek verseny­felhívását és elhatározták, hogy marha hizlalásban ők, a bári állami gazdaság marhahizlalóbrigádjának tagjai ver­senyre hívják gőbölyhhlatásban vala­mennyi baranyai gazdaság göbölyösé1 A versenyfelhívás „Mi, a bári állami gazdaság marha- hizlaló brigádjának tagjai versenybe lépünk a minisztertanácsi határozatban és a gazdaság üzemtervében előirány­zott követelmények túlteljesítéséért. Hazánk felszabadulásának hatodik év­fordulójára felajánljuk, hogv a gond­jainkra bízott hízómarhák átlagos napi súlygyarapodását 120 dekára emeljük. Ezzel elérjük, hogy a tervünkbe vett 276 q hústermelés helyett, április 4-rc 55 mázsával többet, 331 mázsa húst (emelünk. Felajánlásainkat az országos takar­mányozási normák szigorú betartásá­val úgy kívánjuk elérni, hogy 1. A takarmányt etetés előtí 24 órával előkészítjük, ezzel a takarmány jobb összeerjedését segítjük elő: a ta­karmány ízcsebbé válik, az állatok szívesebben fogyasztják, könnyebben emésztik, 2. Az etetést mindennap pontos*» ugyanabban az időben, a legnagyobb gyorsasággal hajtjuk végre, bogy az állatokat csak a legkevesebb ideig za­varjuk, 3. A gőbölyis tállóban a legnagyobb rendel és tisztaságot tartjuk fenn. A legnagyobb havi súlygyarapodás elérésére versényre hívjuk felbontott egyéni terve túlteljesítésére vala­mennyi baranyai állami gazdaság gö­bölyösét. Versenyre hívjuk az eddig ugyancsak szép eredményeket elért szentegát'. üszögi, bogádmindszentí szahtársaínkat azzal, hogy a háborús gyújtogatok féktelen uszítására maga­sabb termelési eredményeikkel vála­szoljanak. Dara Antal, Szauer József, Hengl István, Dorn János, Szigeti Lő­rinc, Kovács Ferenc, Merling Ádám, Gesst János, Steíndl Jó­zsef, Rittlinger József, Kiasz Adám. Stáng Gáspár.“

Next

/
Thumbnails
Contents