Dunántúli Napló, 1950. december (7. évfolyam, 279-303. szám)

1950-12-24 / 299. szám

195» PFCrMBFR 24 t. 6 A r/fnosatn ú?nbh cpedmfnyeli Töretlen lendülettel dolgoznak bányászaink a terven felül vállalt négy és félezer vagon szén kitermelésén Töretlwj lendülettel folyik megyénk bányáiban a széncsata. Valamennyi aknánk már a terven feliül vállalt 4,500 vagon szén kitermelésén dolgo­zik. Az utóbbi kél nap termelése újabb győzelmet eredményezett a száncsata frontján. A termelési jelentések arról beszél­nek, hogy megyénk bányái, a bányá­szok teljesítik a terven felül vállal; kötelezettségüket is és terven felül ki­termelik iparunk számára a 4.500 va­gon szenét. A MESZHART-aknák termelési je­lentése december 22-ről: Vasas 101.7 százalék Péosbányatelep 101.4 százalék Mccsekszabolcs S8.6 százalék István-aknán a pénteki napon a leg­jobban teljesítő körlet, Kolb Vilmos körlete volt, amely napi tervelőirány­zatát 124 százalékra teljesített«. A legjobban termalő vájárok: Matkovlcs Szuulszló 182.6 százalék Tóka János 172.8 százalék Varga Gyula 142.2 százalék Újabb győzelmeket jelentenek a nagymányoki bányákiól is. A nagy- mányoki bányaüzemeik december 21­én újabb kimagasló termelési ered­ményt értek el: Nagyinányok 257.1 százalék Máza 267.1 százalék Szászvár 211 százalék Hidas 203.5 százalék összesített eredmény: 241.8 százalék Az aknák termelésén belül szép egyéni eredmények születtek 21-én és 22-én. NAGYMÁNYOK: Linde Gyula 175 százalék Iluuk János 168 százalék Veicüiner Vilmos 156 százalék MÁZA: Slapp István 146 százalék Kakas János 143 százalék Szelheim János 138 százalék SZÁSZVÁR: Itndal Mihály 210 százalék Horváth István 10» százalék Véber Lajos 174 százalék IDD AS: Fischer Béla Heil János Müll Jakab Ceglédi Antal Ilyen szép termelési vol'.ak megyénk bányáiban az utóbbi két nap alatt. Bizonyítékai az elért százalékok a termeCés emelkedésének, a széncsata fokozódó lendületének, annak, hogy megyénk bányászai Pár­isink és Rákosi elvlárs szavára egy emberként álltak csatasorba: és tel­jesítik a rájukváról feladatokat: az eddiginél több szemet termeinek nép­gazdaságunknak. 314 százalék 431 százalék 380 százalék 288 százalék eredmények „A béke győz“ című szovjet plakát a kommunizmus hatalmas épitke_ zését, a kujbisevi vizierőművet ábrázolja. 1 Csúnya világba született 1935-ben Schimdt János. Rossz világba, hi­szen nem gyáros volt az apja, vagy földbirtokos, „csak" köművessegéd. Az építőmunkásoknak pedig akkori­ban igazán nem volt teuékig tejfel az életük. A családjuknak sem. Tavasz- szal, nyáron még csak eléldegéltek, de az őszi esőzések beálltával szögre I ban. a sok zakatoló, zúgó, vasat forgácso­ló gép között. — Nem tudtam, kinek higyjek — mesélte. — Apámnak és könyveim­nek, akik megtanítottak a gyár, az üzem szeretetére, vagy annak a ba­rátomnak, akivel együtt laktunk a felszabadulás előtt a Zsigmond utcá­akaszthatták a szájukat, mert a tö vetkező tavaszig bizony csak szűkén Jutott ennivalóra, még száraz ke­nyérre is alig. Mire négy éves lett a kis János, megszületett a húga is. Most már ketten voltak éhes verebek, ketten tátogtak morzsa után, a szegényes morzsa után, ami az urak asztaláról lehullott. Szólásmondás, hogy a gyerekek gyorsabban nőnek, mint a gomba. A kishugj egy-kettőre megtanult járni, János pedig beiratkozott a Bártfa- utcai iskolába. Ott tanult meg félni. Félt a tanítótól, a feleléstől, attól, hogy a legkisebb hiba esetén elcsat­tan arcán a pólón. Attól, hogy a jólöltöz&tt úrigyerekek kicsiholják foltozott ruhája, szegénysége miatt. A Sssovjet Hadsereg; katonáinak megpillantásától számítja Schmidt Já­nos tulajdonképpen az életet. A me­legszívű, mosolygósarcú szovjet ka­tonák hozták meg sorsa jobbrafordu- lását. Az iskola sem volt már teher, a Pán kenrényen harcolt, apja, a töb­bi i kommunistával együtt keményen dolgozott azért, hogy u kapott szabad országban felépülhessen a dolgozók szabad, boldog élete. Mindig nagyobb és fehérebb szelet kényé, került ezentúl a dolgozók asz­talára, mindig többet é3 többet tanult Schmidt János is az iskolában. Ta­nult a gyáraktól, a földekről, a dol­gozókról, a dolgozók nagy vezéréről, Sztálin elvtársról, a felszabadító Szov­jetunióról, a Pártról, a munkásosztály élcsapatáról. De nemcsak Schmidt János tanult. Tanult az édesapja is. Tanult a Párt­ban, megtanult harcolni az országért, az építésért, megtanult küzdeni az el- lenség ellen. Szakmai oktatásban is zésztvett. Elvégezte a munkavezetői iskolát 63 munkavezető, majd a Ma­gasépítési Vállalat személyzeti osz­tályán előadó lett Az id5 nem halad ólomlábakon. Amit Schmidt János a gyárakról ta­nult, megelevenedett előtte; 1950 augusztusában belépett tanú.ónak a Sopiana gépgyárba. Mikor már egy kicsit megmelegedett ott, elmondta társainak, hogy félt egy kicsit, mikor először nézett körül a nagy teremben, — Nem nyúlhatunk mi semmihez a gyárban — mesélte akkoriban, — nagyobb pofonokat kapunk a munka­vezetőktől, mint az iskolában a leg­gorombább tanítótól. — Erre gondoltam, mikor először A beszélgetés után nemsokára nép­nevelő kereste meg Schmidt Jánost A DlSZ-ről, a vezetőség újjáválasz- tásáról beszélgetett vele. — A DISZ, a Dolgozó Ifjúság Szö­vetsége, a Párt legjobb segédcsapata — magyarázta a népnevelő. — Ott a helye köztünk minden becsületes Hatolnak. Neked is. Megismerheted a politikai kör foglalkozásain a Pártot, célkitűzéseit, megismerkedsz a nem­zetközi helyzettel, megismered a Szovjetuniót, a szovjet ifjúságot, a mi példaképeinket. Megismered a Komszomolt, melyből a legjobb erőit meríti a Szovjetunió Kommunista körülnéztem jtt — mesélte ^Schmidt pártja, melynek az útján a DISZ is r .. ... . -i. j- 'halad. A népnevelő elment, és miközben a sikcsiszoló sisteregve munkálta az acélt, Schmidt János gondolkodha­tott. — A Párt legjobb segédcsapata... politikai kör ... olvasnék, tanulnék. Kiveszem , először is a DlSZ-könyvlár bői az Ifjú Gárdát, jelentkezem »po­litikai kör foglalkozására... Jól dol­gozom, párttag lehetek ... Meghálá- hatom a sah segítséget, amit a Párt­tól kaptam, amit u Szovjetuniótól kaptunk. Schmidt János ezért kért DISZ be­& Dicsérete« munkát végeztek és pél­dás magatartásit lantisí lotlak a pécsi és a budapesti vasutigazgalőság dol­gozói, akik lehetővé tették, hogy a „December 21“* ifjúsági teherirány- vonat 5 óra 5» perces rekordidő alatt vigye fel a pécsi szenet. Ezzel a köz­lekedés meggyorsítása terén a régi •Hetiében az új, forradalmi munka­módszerek mellett foglallak állást. An­nál kev'ésbbé lehet ezt elmondanunk a Budapest-József városi rendező szol­gálatot teljesítő forgalmistájáról, aki a vonalot megérkezése uián egy és ne­gyed óra hosszat váratta feleslegesen. Ezzel a várakozással a mozdony t) tonnás szénmetílakarííasát is vesze- lyezletle. A várakozási idő alalt any- nyi szén fogyóit el, amennyivel újabb 80 kilométeres utat telieteti volna meg. János ifjúmunkás társainak, de rög­tön folytatta, megelőzve a közbeszó­lásokat: — Persze megfeledkeztem arról, hogy a felszabadulás, hogy a Dolgo­zók Pártja nem csak az iskolában változtatta meg az életet, hanem ná­latok — kijavította magát, — nálunk a gyárban is. Az új szovjet sikcsiszológép mellé került dolgozni. Az öregebb szakik szívesen foglalkoztak vele: Nemcsak azt magyarázták el, amit kérdezett, hanem annál többet is. Azt, hogy jól kell dolgoznia, hogy mi is készíthes­sünk a szovjet gépekhez hasonló gép­csodákat, azt, hogy-a gyár mindenkié, a gépek mindenkinek segítenek, mind­annyian tanulnak például az új szov jet gép mellett is, melybe csak pon­tosan be kell fogni a munkadarabot és magától elvégzi a nehéz munkát. — Helyettünk dolgoznak a gépek — magyarázták neki az idősebb mun­katársak, — ki kell használnunk ere- jilket, meg kell becsülnünk, ápolnunk őket. Úgy beszéltek Schmidt Jánosnak a gépekről, mint élőlényekről, mint hű­séges barátokról. — Nagyon megszerettem a gépe­ket mesélte el otthon Schmidt Já­nos, — különösen az én gépemet, a slkcsiszolót. Megszerette rajtuk keresztül még jobban a Szovjetuniót, a szovjet embereket, akik nekünk — neki a legszebb, legjobb gépeket küldik. Szeretett volna hozzájuk hasonlóvá válni. — Párttag szeretnék lenni — mondta édesapjának. — Sokat kell még tanulnod, na­gyon jól kell dolgoznod ahhoz, hogy megkapd a piros tagsági könyvet — válaszolt komolyan az apja. _ Bizo­ny ítsd be, hogy érdemes vagy a párttagságral KisnyárácL Egyházaskozár, IÜocska dolgozó parasztjai túlteljesítették tengeri begyűjtési előirányzat ukat lépési nyilatkozatot. Százszázalékban be kell fejeznünk a begyűjtést, hisz erre megvan min­den lehetőségünk. Megyénk községei­nek nagyrészében ezzel a jelszóval folytatják tovább a begyűjtési csalál, elsősorban a tengeribegyiijtés 100 szá­zalékos befejezéséért. Főbben a szellemben folytatta tovább a pártszervezet irányításával a be­gyűjtés sikeréért vívott harcot a kis- nyárádi tanács is. Ennek eredménye­ként a tengeribegyiijiésben százszáza­lékot elért községek közé emelkedett Kisnyárád is, sőt előirányzatát már alaposan túl is haladta. Jelenleg 128 százaléknál tart a község kukoricából, de szívós munkával tovább akarják fokozni teljesítményüket a klsnyáráifl dől. gozó parasztok. Hasonló szívós munkái folytatott a tanács Egyháza skozároti. A pártszer­vezet itt is komoly segítséget nyújtott » begyűjtés sifcerrevite]ében, jó érvek kel fegyverezték fel a népnevelőket, megértve azt, hogy a legdöntőbb a begyűjtés sikeréért vívott harcban most a népnevelőniimka minőségének megjavítása. A népnevelők konkrétan világítottak rá arra, hogy minden dol­gozó paraszt elsőrendű érdeke erősí- teni az országot, mert ezzel saját élet. színvonalának emelését, a béke meg- védését szolgálja. A konkrét néj>neve­lő munka eredményeként Egyházaskozár is elérte tengeriből a 106 százalékot, szombaton pedig már 104 százaléksát tartott a község. Egvházaskozárhoz hasonlóan láttak neki a begyűjtés sikerrevitelébe* IUocskán is. Szívós felvilágosító mim kával itt is túlhaladta már a község eredménye a 100 százalékot és a szombati eredmény már 121 százalék volt. Egymásután bizonyítják be tehát községeink, hogy jó népueveSölnunká- val nemcsak, hogy teljesíteni lehel be­gyűjtési előirányzatukat, hanem ala­posan túl is lehet teljesíteni. Ennek ellenére azonban vannak még mindig olyan községek, ahol „ieljesithctafitett előirányzatról“ beszélnek. Nem lehet kétséges, hogy ez az ellenség, a kulák hangja, mely ezzel a hazug érveléssel akarja elejét venni a begyűjtésért folytatott harc sikerének. Fiz ellen az agitáció ellen kell fel­vennie elsősorban a harcot pártszer­vezeteinknek az olyan lemaradt köz­ségekben, mint Gödre, Gerényes, Kis- besztercc, Felsömindszent. Pécsvárad, Zsibrik, Himesháza, Sósvertike, Püspök­ink, Kisújbánya, Pusztakisfalu. Keményen le kell leplezni ezekben a községekben is az ellenségnek a be. gyüj'és ellen indított elszánt támadá­sát s lankadatlan felvilágosító munká­val el kell érni, hogy mielőbb behoz-, zák a lemaradást s hogy ezeknek a községeknek dolgozó parasztsága is méltóképpen vegye ki részét hazánk építéséért, békénk megvédéséért folyó harcunkból. „Ezertfúl még jobban harcolok a békéért" tzzel a tanulsággá l tölt haza a Zsolnay-gyári Forche Antalné az M$ZL országos kongresszusáról Ebédnél ül a kis család. Az anya, Forche Antalié, a pécsi Zsolnay-gyár munkásnője. Élmé­nyeiről mesél. Tegnap jött meg Budapestről, küldött volt a Magyar- Szovjet Társaság kongresszusán. Tudjátok, sosem felejtem el, ahogy fogadtak bennünket. Egész Budapest szíve velünk dobogott. Forobe Antalné magastermetú asszony. Már húsz éve dolgozik a gyárban, de Fyen megtiszteltetés csak most legutóbb, a II. Magyar Békekongresszus alkalmából érte, mikor életében először volt küldött­ségben. LeMoirt élményem a megér­kezés napján ért. Az operai díszelőadáson meg­láttam Rákosi Mátyás elvtársat, a mi szeretett édesapánkat Mosoly­gott és fe értik integetett. Éreztük, hogy szeret bennünket. Valahogy még szebb, még ünnepélyesebb lett Eddig S7 baranyai izség dolgrni vállallak a tejáegyiijtési terv idúeloiii befejezéséi Megyénk dolgozó parasztsága már számtalan esetben bebizonyították, hogy munkájukkal, és tevékenységük­kel készek segíteni ipari dolgozóinkat tervük teljesítésében. A1 napokban 37 község dolgozói újabb nagyjelen­tőségű felajánlást tettek, amely jelen, .ős mértékben e’ősegíti a városi dől gozók tej- és tejtermék ellátását. Számos község vállalta, hogy a de­cember havi tejbegyüitési tervüket 9 nappal a határidő előtt teljesítik. Ez. zel az újabb vállalással ismét bebi­zonyították, hegy készek mindent megtenni az ötéves terv sikeréért és a bék? megvédéséért. Eddig vállalták a teibegvű'tési ter­vük 9 nanoal előbbi befejezését. Nagyváty, Magyartelek. Pécsbagota. Katádfa, Radnótfa, Cserdi, Helesía, Kisaszonyfa, Téseny .Tarcsa, öcsény, Szebény, Sárpiiis, Báta, Maráza, Élesd Sárhát, Zádor, Kastéiyosdombó, Hó­ból, Almamellék, Tóthszentgyögy, Ki. rályegyháza, alsó—felső, Kacsóta, Szabadszentkirály, Gerde, Szellő, Ká. toly, Versend, Egyházasharaszti, Sá­rok, Személy, Magyarsarlós, Borjúd, Hásságy, Beidvárgyula községek. — Bunaszekcső dolgozó parasztságát, akik a tervteljesítést 120 százalékra vállalták, Baranya megye több köz­ségének dolgozó parasztsága kövessé­tek a példamutatást és csatlakozza­tok a mozgalomhoz, hogy az ipari munkásokkal együtt ötéves tervünket mielőbb sikeresen teljesítsük körülöttünk minden. Ezt az érzést alig lehet szavaikkal elmondani. Aztán megkezdődött az előadás. A legjobb, legkiválóbb művészek léptek fel a Kongresszus tiszteletére. Láttam a „Paris lángjai” c. balletet, $ a fiatal művészeket, akik a Szov­jetunióban tanultak és elgondolkoz­tam: lám, mindenfelé, amerre csak néz az ember, mindenütt a nagy szovjet nép segítségét láthatják. Mit is köszönhetünk rleki? Az életünket, szabadságunkat, békénket. Én mágiáim is vájjon nem a «szov­jet dolgozóknak köszönhetem-e, hogy most már hosszú hét ok óta 131) szá­zalékon felül .teljesítek? De bizony, ők tanítottak meg példájukkal, ho­gyan is kell újmódon dolgozni. Az is" eszembejutot’t, hogy harcolnak, hogy lelkesítenek terveink teljesíté­sére. Nekik köszönhetem, hogy ter­vemet, az évit, október 18-án befe­jeztem. meg Rákosi elvtársra néz­tem. Az egyik egy képről nézett rám, a másik ott volt valóságban. Mintha kérdezett volna a tekintetük: Tudjuk, hogy becsülettel dolgoz­tál, Forchné. De mit tettél még ott lenn a messzi Baranyában, Titoék Jugoszláviájának szomszédságában a magyar és a szovjet nép barátságé, ért, a békéért? Drága Sztálin elvtárs, szeretett Rákosi élvtárs, — feleltem magam­ban — én a gyárban az MSZT ezer vezöje vagyok. Száz új tagot nyer­tünk meg a szovjot.barátok soraiba, száz új dolgozót. Tartottunk előadá­sokat, rendezvényeket. De tudom- hogv ez még nem elég. Ezt a mun­kát folytatni kell, nem szabad le­zárni. hogy csak egy kampány le­gyen belőle. Hiszen a mi szóp éle'ün kot és békénk védelmét sem zárhat­juk határidők közé: eddig és eddig n béke, boldog élet, «zu'An történjél;, ami történik, Nőni. AUha­Sziáün elviársra, latosnak kell lennünk. Keményeknek és szívósaknak. Bevallom, bennem is van még sok hiba. sok régi szokás, . amit ki kell irtanom magamból. Például, hogy bátor párt. tag vagyok óe népnevelő, mégis va­lahogy nem nagyon merek fölszólal­ni a gyűléseken, pedig lenne mit mondanom. Ez onnan van, hogy nem igen olvasok, képzőm magam. De ígé­rem, hogy nem hozok szégyent ezen n vonalon sem a munkásasszonyokra, kijavítom a hiányosságokat és még jobban dolgozom. Valahogy így gondolkodtam magam­ban. És másnap meg harmadnap, mi­kor ott ültünk az Országházban a Kon­gresszuson, még jobban megerősödött benem a szeretett, mely minket a Szov­jetunió iránt eltölt. Leontyeva elvtárs­ilöt, a szovjet küldöttség vezetőjét so­hasem fogom elfelejteni. Olyan kedves, barátságos volt. mindegyikünkkel sze­relteit. volna beszélni. S ha egymás nyelvét nem is értettük pontosan, még­is tudtuk, mit mond, mit érez a má­sik, mit érez itt mindenki: Népeink ba­rátságát, a dolgozók összefogását, a bé­ke szenvedélyes szereidét és a: érte való harcot. Erről beszéltek a felszó­lalók, a külföldiek és a magyarok i« Ugv éreztük magunkat, mint egy nagy család tagjai .akik összejönnek, hogv elmondják mit végeztek és mii akar­nak ezután elvégezni. lieleiezésiil Sztálin elvtárs szüle­tésnapján ott voltunk " a nagy felvonuláson és ünnepségen az Országliáz előtt. Bu­dapest dolgozói mindannyian Sztálint éltették. Lobogtak a zászlók, lángoltak a fáklyák, a szeretet és n hűség tiizei. Arra gondoltam, hogy az egész világán ’igen tű: ég a dolgozót, színiben Sztá­lin iránt s ma ezen a napon minden dolgozó rá goödo'. Megnéztem a Képet, amit kaptam cztálin nioso'ygoU ríni. az egész világ dolgozóinak i. zen és édesapja...

Next

/
Thumbnails
Contents