Dunántúli Napló, 1950. december (7. évfolyam, 279-303. szám)

1950-12-22 / 297. szám

tm imbcembes n m m pl 6 Geiő Ernő elyfárs beszéd© ipari fanufóink szakmai képzéséről és n©vo!éséről CisOtCrWftft* *v*ttíBk W a Munka~ erőtartalékok Hivatnia, 3. saámú iparosiam: tó műhelyét. Az avató be- eaédet Gerő Ernő elviár«, állam- mi nißzieg mondotta és Gerő «Ivtins bevezetőül rámutatott arra, hogy a tanműhely, amelynek felavatására a mai napon, a nagy Sztálin 71. MtUetéenapján Ópezegyűltiink, csu­pán egyike azoknak asz új szocia­lista intézményeknek, amelyeket a mi népi demokráciánk létrehozott a fiatal seakmunkásnetraedékünk ki­képzésére. — A «sorfal! Emms ép ft fee ors-zá.- gunkban megkövetelte, hogy teljesen új alapokra heayezizük atu ipari tárni- lék képzését, és nevelését. A példa, airscáynek nyomán Pártunk a nagy- fontosságú kérdés megoldására1 indult — mini annyi más esetben — most bt a (szocialista Szovjetunió gazdag tapasztalata vote A Szovjetunió vi­lágító példája n Bfflgry fttliHn fanffftsn a apjáa szervesei ük mrg koránkba» az ipari tamiók smkmctí képzését és nevetését. — Es kedves Barátaim, azt Jelen­tett«, hogy as Ipari tanulók képző. sót át keltett vinnünk a kia. co középipar alapjáról, tehát a tőkés alapról a «socialisía nagyipar alap­Í ira. Azt jelentette, hogy aa, új, torezerü tanmühetyak, ipari tauuto- iskolák, az ipari tanulóotthonok epén* eerát kellett éa kell létrehoz­nunk, felépítenünk éa feleaerelnilnk, mert etoek nélkül tehetetlen lett vol­na az ipari tanulóképzést és az ipari tanulók növelését új alapra, a sao. cialista nagyipar alapjára helyezni. Do ex azt ie jelentette, ho-gy az ál- laiíinajk, a mi népi államunknak ha­talmas összegeket kellett és kell az elkövetkező években rendelkezésre bocsátania, hatalmas összegeket, kell és fog kelteni a továbbiakban is az ipari tanulók elhelyezésére, tanításá­ra, neveléséi® fordítani, hogy a kist&tEÖíí fe?ada<ol meg tsiósií lias?, nu UrjKäüaßls gondoskodni kellett arról ú, hogy új Iskoláikban, tanműhelyei­ben, olthqrMikbim az ipari tanulókat olyanok oktassák és neveljék, akik egyrészt rendelkeznek a szükséges szaktudással, másrészt pedig ugyan, akkor maguk is öntudatos építői az új Magyarországnak, olyanok, akik­ről tudjuk, hogy fiatal szakmunkás- nemzedékünket nemceak (szakmájuk­ra tanítják meg jói, hanem népünk óo szocializmust építő szabad hazánk jforró szeretetére, « hazánkat íelsza- |ba/iitó Szovjetunió ezeretetérc. győ­zelmeink szervezőjének, a Magyar [Dolgozók Pártjának éfl népünk bölcs vezérének, Rákosi olvtánenaik ezere. totóre ée tiszteletére- is. — Népköztársaságunk, Tártunk és személyesen Rákosi elviár* meleg, aiyah gondoskodással veszik körül a mi ipari tanulóinkat, a mi új szar.- tnunkásnemzedékünket. Ez a meleg atyai gondoskodás, a többi között megnyilvánul abban A, hogy Pár­tunk kezdeményezésére államunk ebben iií évben ipari tanulóotthonok­ra, tanműhelyekre 6s ipari tanulói,í- kolákra, több, mint kilencven millió forintot fordított, a jövő évben pe­dig ugyanilyen célolcra ennek az összegnek jó háromszorosát, 277 millió forintot. Ez a fan,műhely például, amelyet most adunk át rendeltetésének, né. >pü nk hatmillió forintjába -került. Je- 1 len leg közel 15.000 ipari tanuló már áanulóoithonba.n lakik s a tanuló- jptthonban lakók száma a jövő évben p">zel húszezerre emelkedik. A két niiüfizakos rendszer bevezetésével tan- huihelyeinkben 18.000 tanulónak -tu­dunk helyet biztosítani e a jövő etsz- jtendőben ez a szám 22.000.re emel­kedik. Uj tnanűhelyek, otthonok. Ipari tanul óiekolák építésére a jövő évben mintegy 63 millió forintot for­dítunk. A szocialista iparban 1051- |ben már 50.000 fiú és leány fog la- taulni, mint ipari tanuló. Már ebbon az évben gondoskodtunk orról, hogy az ipari tanulókat ellássuk számukra Iszükséges tankönyvekkel. Elkezdtük ipari tanulóink egyenruhával való [ellátását és a jövő évben az összes ipari tanulókat, ellátjuk egyennihá- jvaL Rákosi elvtárs., rengeteg elfo.g- [laltsága ellenére, maga segített, kivá­lasztani a különféle egyenruhaininták [közül a legszebbet, a legmogfelelöb- 'bet. mert, azt akarja, hogy -ipari ta­nulóink megkapják államunktól mind­azt, amit meg tudunk nekik adni. Az üzemek legjobb szakmunkásai­ból képeziü-nk ki szsxsxámra u sxakí&uátokat «7 ipari tanulóislcolák számára és 1051-ben még további mintegy öt­száz ilyen szaktanárt fogunk kiké­pezni. — Népi demokráciánk tdhát nem fukarkodni, amikor arról van szó, hogy megvalósítsa a szocializmust építő országhoz méltó ipari tanuló- képzést és ipari tanulónevelés nagy, leiadatát Ifjúsági szervezetünk, a DLSZ is, amelynek az ipari tanulók immár több mint ötvenezres csapa­ta kell, hogy a legszilárdabb és leg; megbízhatóbb támasza legyen. — Mi az elvtársik, — amit Pár­tunk népi demokráciánk mindezen nagy áldozatok fejében ipari tanu­lóinktól elvár, semmi olyan, ami ne volna egyúttal minden Ipasí terruíő s kisipari tanulóink összességének is legsajátosabb ügye. — Az első és legfontosabb feladat, hogy ipari tanulóink minél gyorsab­ban és minél tökéletesebben elsajá­títsák a szakmai ismereteket, hogy elméletileg és gyakorlatilag megsze­rezzél! mindazt a tudást, amely el­engedhetetlen ahhoz, hogy szakmá­jukhoz kitünően értő, szakmájuk minden csinját-binját Ismerő, jól képzett szakmuniliásoSiká, liKÍÍúró $ szí-limmaikásoíiká váljanak. Ds ehhez az szükséges, hogy az Ipari tanulók soraiban vasfegyelem uralkodjék, hogy. ne tűrjék meg so­raikban a lazaságoi, a fegyelmezet­lenséget, a henyélést, a naplopást, hogy féltő gonddal keze’jék a rájuk bízott gépeket, szerszámokat, hogy a legtakarékosabban bánjanak az anyaggal, s mindennel, ami a nép tulajdona. De szükséges az is, hogy a tenulóotthonokban és magánéle­tükben is példát mulassanak az egész magyar dolgozó fiatalságnak. — Röviden szólva: — fejezte be beszédét Gerő eívtárs — Ipari tanu­lóinktól Pártunk, népi demokrá­ciánk azt várja, hegy tanulásukkal, munkájuklaal, erkölcsi magatartá­nűckaZ, fegyelmezettségükké., sza­bad hazájuk iránti odaadásukkal ki­érdemeljék munkásosztályunk, né­pűn,,’! szeretetét. Azt akarjuk, hogy amikor ipari tanulóink szép egyen ruhájukban bárhol megjelennek, az ölömtől és a men vas büszkeségtől nevessen minden dolgozónak a sze­me és azt mondja magában: „EzeJt a ml fiaink és leányaink, ezeket már a szocializmust építő népi de­mokráciánk nevelte, ezek az élettől duzzadó, életvidám fiatalok megállját a helyüket mindenütt: a munkában, a sportban, a kultúra frontján és ha eljön az Ideje és ha szükség lesz rá, szabad hazánk védelmében is. Naponta Mjafelí szőlőtermelők. esoposrijsL aHalml Baranyában Sorra alakulnak megyénkben a föld- müvesszövetkezetek keretén belül működő szőlőtermelők csoportjai. Pécsváradon negyedikén alakult meg a szőlőtermelő gazdák legna­gyobb őrömére a szőlőtermelők cso­portja 127 taggal. Az alakuló gyűlé­sen még 19 dolgozó paraszt lépett be, de nem állt meg a szervezés, mert azóta is léptek be többen, már alig van egy-két gazda a szőlőtermelők csoportján kívül Szederkényben hetedikén «fakult zneg a »őiőíennelők csoportja, melybe ISO dolgozó paraszt lépett be. Az alakuló gyűlésen főbben megér­te tíék a szövetkezés fontosságát és öten kérték felvételűket a megalakult szőlőtermelők csoportjába. A hangu­lat lelkes volt, őrömmel léptek be a dolgozó parasztok, mert látták, hogy kormányzatunk ebben is, mint min­den téren, — dolgozó parasztságunk segítségére siet.. Szajk községben a szervezés első napján az ellenség erősen támadta a szőlőtermelők csoportját. Ez érthető is, nem adunk lehetőséget nekik, hogy soraink közé férkőzzenek, így minden eszközzel rombolni próbálják eredményeinket. Áskálódásuk ellené­re is 102 dolgozó paraszt értette meg a szőlőtermelők csoportjának fontos­ságát. , Siklós dolgozó parasztsága nemrég kezdett a szőlőtermelők csoportjának szervezéséhez. Munkájuk eredmény­nyel járt annak ellenére, hogy e helyi pártszervezet és a tötneg- szervezeíek nem adtak segítséget ® szervezéshez és a Iiulákol; eszeveszett rágalmakat szórtak a szőlőtermelők csoportjára. A szervezés első napján csak har­mincán értették meg azt, hogy miért fontos megalakítani a szőlőtermelők csoportját, második nap már 95-re ugrott fel a nyilatkozatot aláírók szá­ma, szombat estig viszont már el­érte a 115-öt. Győzött a józan ész, vereséget szenvedett a reakció. A szőlőtermelők csoportjába tömörült siklósi dolgozó parasztok a szőlőter- mc’ők zömét teszik ki Siklóson. A vasárnapi alakuló ünnepi gyűlé­sen már 131-re emelkedett azoknak a száma, akik beléptek a szőlőterme­lők csoportjába. Az alakuló gyűlésen 16 dolgozó paraszt jelentette ki, meg­értették, hogy kormányzatunk a.dolgozó paraszt­ság érdekeiért engedte meg hogy megszervezhessék a szőlőterme­lők csoportját, belépnek. Gazsi Lajos hozzászólásá­ban kifejtette: „Azért lépek be a szőlőtermelők csoportjába, mert lá­tom, hogy csak így tudjuk megköny- nyíteni a beszerzését és az értékesí­tést, csak így tudjuk minőségileg jó borainkat megfelelően értékesíteni, Az alakuló gyűlés után megválasztot­ták az intézőbizottságba. A kistótfalusi földrnűvesszöveike- zet keretén belül is vasárnap meg­alakult a szőlőtermelők csoportja. A szőlőtermelők mintegy 85 szá­zaléka belépett. Nagy István párttitkár és Kovács Márton tanács-elnök alapos' munkát végeztek. Kistótfalun 30 do’gozj pa­raszt tagja a szőlőtermelők csoport­jának. Nagypeterden nem volt könnyű fel­adat megalakítani a szőlőcermclők csoportját. Éles ellentámadást vittek a kulákok és cinkosaik, akik a löld- művesszövetkezetbe is. behúzódtak, mint például Porbó Mátyás tejkezelö, aki a dolgozó parasztokat háziagitá- ció során beszélte le a belépésről. Mégis megalakult a szőlőtermelők csoportja, mert az öntudatos dolgozó pa/usztok megértették, hogy a kormányzat ez-zeí éppen rajtuk kíván segíteni, A kulákok és cinkosaik vad propa­gandája ellenére 17 dolgozó paraszt megalakította a földművesszövetkezet keretén belül a szőlőtermelők cső Sztálin élvtársat kőssontih dolgozóink Ozemelnh dfoTgorő! forró «renelettd köszöntik leveleikben Sztálin elvtár­sat születése 71. évfordulója alkalmá­val. Sztálin elvtárs nevét minden be­csülete* dolgozó a szivébe zárta. Mindannyian tudjuk azt, hogy nagyon sokat köszönhetünk neki. Az ő nevé­hez fűződik felszabadulásunk, amely számunkra meghozta az új életet. Ez a szeretet éa a hála árad dolgozóink leveleiből Sztálin elvtárs felé Szcbenl Jánosáé sztahánovista vasesztergályos a Sopipna Gép­gyárból írja: „ Lenin elv társ után nem volt még név, amely olyan közel ál­lana a dolgozók szivéhez, mint Sztá­lin eloiárs neve. Ezt a nevet forró szeretettel ejtik hl minden országban a dolgozók milliót Sztálin elvtártnak köszönhetjük, hogy gyermekeink béké­ben tanulhatnak, hogy mi. most béké­ben építhetjük hazánkat.“ — Ökölbeszorított kézzel gondolok vissza arra a szadista, pusztításra, amit hazánkban a fasiszta banditák végbe­vittek — Írja levelében. Körösi János, a Pécsi Épületasztalos Ipari Egyesü­lés dolgozója. Majd így folytatja Írá­sát: »örömmel töft el az a tudat, hogy ma már nem vagyunk az urak által lenézett «prolik“, hanem’ szabad ha­zában szabad emberek. A népi demo­kratikus országokon kívül nincs meg sehol másutt, hogy egyszerű munkás­ból, vagy parasztból katonatiszt, or­vos, gyárigazgató, vagy miniszter le­gyen. Mi jól tudjuk, hogy nálunk mindez lehetővé vált. Ezért dolgozunk becsülettel a' munkapadok mellett és soha nem szűnünk meg hálával gon­dolni az emberiség tanítójára, nagy barátjára, Sztálin elv társra. Én és az üzemünk többi dolgozója sok erőt, egészséget és hosszú életet kívánunk születésnapjára." Fóliák Dezső a' Sopron* villany­szerelője a mólt rendszer évelnék szörnyű elnyomását és a faji gyűlölet keserű esztendőinek lefolyását fejezi ki levelében: Még élénken az emlékezetemben portját, kezűkben van a szőlőterület. gk hogy édesanyáin a Horthy-rend- 55-százaléka. | szerben éjt-nappalá téve dolgozott, hogy szűkös megSheffeünírafc Mrfosf- tani tudja. Már kora gyermekkorom­ban éreztették velem a rendszer faj- gűlölő polit fiáját, amely elkísért egé­szen a felszabadulásig. Szemtanúja voltam, hogy a magyar urak szemreb­benés nélkül küldték halálba az ártat­lan asszonyokat és gyerekeket, A tő­kés világ magán hordta a kizsákmá­nyolás minden válfaját. Abban az idő­ben 18 cs 24 fillér órabért kaptam. Most boldog vagyok, hogy én ís a bó­kéért dolgozhatom és építhetem az or­szágot, azt a hazát, amelyet a Szov­jetunió Sztálin elvtárs vezetésével fel­szabadított a fasiszta elnyomás alóL „A világ minden részéből a dolgo­zók hálájukat és szerelőtöket küldik Moszkvába, a szovjet nép nagy fiának és hosszú éle/et kivannak Sztálin elv- társnak, hogy minél tovább Őrködhes­sen a világ békéje felett. ISI, magyar dolgozók — Írja Borzso* Istvánná, a Pécsi Bőrgyárból — sokat köszönhe­tünk Sztálin elvtársitok. Azt t* neki köszönhetjük, hogy ma rádión, sajtón, ezenkívül iskolákban, könyvtárakban, mindenütt művelődhetünk. A népneve­lők és a kullárcsoporlok mankója is azt szolgálja, hogy mindannyian fel- ismerjük azt a nagy elnyomást, ami­ben voltunk. Ha Sztálin elvtárs e Szovjet Hadsereggel nem szabadított volna fel bennünket, okkor most éhez­nénk is nyomorognánk. Kőkai Ilona az Állami Áruház DISZ-ifjúmunkása levelében ezt trja’ „Mi, fiatalok mindannyian ismer­jük az „Ifjú Gárda“ Zója, Alekszan- der Matrozov történeiét. Ezek a fia­talok voltak azok, akik Sztálin elv­társ nevével indultak a harcba és éle­tüket adták a világ dolgozóinak a szabadságáért- Nemes tettekre és ki­tartó munkára, tanulásra lelkesít ben­nünket Sztálin elvtárs neveltjeinek a példája. Mi, fiatalok, akik az áj vi­lág felépítésén dolgozunk, nem adha­tunk szebb ajándékot Sztálin elvtárs­nak születésnapjára annál, hogy ifjú lendülettel dolgozunk nagyobb telje­sítmények eléréséért és hűségesen kö­vetjük Lenin és Sztálin elvtársaknak tanításait“ ^irfi<rr plvf''rs Kntnw:cebnrt mQgavfhifidott arról, hogy a lengyel bányászok élenjárnak a szocialista bányászat kifejlesztésében _ Sudár Ferenc Kossuth-díjas vájárról úgy beszélnek a bányászok, mint a szénbányászat mesteréről, aki nem is­mer a bányamunkában lehetetlen!, nem ismer akadályt, nehézséget. Ez valóban így is van. Sudár Ferenc vájár csak egyet ismer, azt, hogy a teljesítményt nupról-napra fokozni kelt, még akkor is, ha valami természeti akadály jön közbe. Ezekkel a gondolatokkal kap­csolódott be a széncsatába, már 1945- ben. De ez a szellem hatja át munká­ját a jelenben is. Tervét állandóan 209 százalék körül teljesíti és ennek ered­ményeként már 1951 májusában tart a terv teljesítésében­Nagy megtiszteltetés érte a három­éves tervben végzett kiváló munkájá­nak elismerése jeléül, megkapta a büsz. ka Kossuth-díjas vájár címéi. Nagy meglepetés érte két héttél ezelőtt, ami­kor tudomására hozták neki, hogy a lengyel bányászok meghívására Lengyel- országba utazik. Az első hallásra Su­dár elvtárs nem is akarta elhinni. Elkészült élete legnagyobb útjára. Ezt azért mondja így, mert még ilyen mész- szíré sohasem hagyta e! Pécsbányate- lepét. Alig várta a napot, az indulás napját. Úgy érezte, hogy ilyen megtisz- töltésben még sohasem volt része. El­érkezett a várva-várt nap­Budapest, majd onnan további a baráti Cseh­szlovákián keresztül Len­gyelország legnevezetesebb bányaváro­sa: Katowice. Magyarországról négyen érkeztek a lengyel bányászünnepélyre, hogy képviseljék a .magyarországi bá­nyászokat a nagy ünnep alkalmával. Köztük Sudár elvtárs, aki a. MESZHART bányászok harcos üdvözletét tolmá­csolta a velünk egy úton járó lengyel széncsata hőseinek. — Mikor leszálltunk a vonatról, dísz- egyenruhás bányászok fogadtak ben­nünket égő lámpákkal. Az asszonyok hatalmas virágcsokrokkal a karjukon köszöntötték és ünnepelték a termelés­ben elért sikereinket — mondotta Su­dár elvtárs, majd folytatja. — Együtt éltettük Sztálin elvlársat. 3kínéit köszönhettük végeredményben mi is, meg a lengyel bányászok is, ho^y így együtt örülhettünk nagy sikere­inknek, melyet a felszabadulás óta ki­vívtunk. Sudár elvlársat és » többi elvtársat a lengyel nép lelkesen, szeretettel fo­gadta már az első pillanatban, alig hogy* kiszálltak a vonatból. Ez a szere­tetteljes barátság mindjobban kibonta­kozott ottlétük alatt- Érkezésük más­napján kezdődött sl bányászok nagy- ünnepe. Katowice bányaváros zászlódíszbe öltözött- Hosszú sorokban vonultak fel * lengyel széncsata hősei az ünnepség színhe­lyére, hogy örömüket fejezzék ki a széntermelés terén elért gyönyörű sike­reik felett, hogy kezet szoríthassanak a termelés élenjáróival, akik ezen a nagy ünnepen megkapták a büsz­ke sztahánovista oklevelet. Hogy felavassák vájároknak azokat a fiatalo­kat, akik már több év óta iskolában tanulták a bányászmesterséget. A lelkeshangú ünnepély után dísz- ebéd. várta Sudár elvtársékat. Ebéd utáii mindjobban megerodt a beszélge­tés. Sudár elvtárs nem az ünnepély le­folyásáról beszélt, habár ilyent még so­hasem látott, hanem azután érdeklő­dőit, milyen módszerrel dolgoznak a lengyel bányászok. — Mennyi a te normád? — kérdezte a mellette ülő lengyel bányászt­— A'api 40 csille. Sudár elvtársnak a lengyel bányász válaszára leesett az álla. Nálunk egy kisebb fejtésnek sincs uagyobb nor­mája, ahol 8—10 ember dolgozik. Su­dár elvtárs nem hitte el addig, míg sa­ját szemével nem győződött meg az igazsásról. Tovább érdeklődői!. — No és mennyi százalékot érsz el átlagosan? — 70 csillétől 90 csilléd" Lőrinciek műszakonként, vagyis, úgy 200 száza­lék körül — mondja a lengyel bányász Sudár élvtársban mindjobban érle­lődött az az elliatározéis, hogy leszáll a bányába. A lene vei bányászok azonban azt szerelték volna, hogy ott tartózko­dásuk idején ne a bányába menjenek, hanem ünnepeljenek­Másnap leszállt Sudár elvtárs Katto­wicz legmodernebb bányájába, amely szovjet mintára készüli a felszabadulás óta. Alig hogy kilépett a kasból, Sudár elvtárs meglepődött­— Az akn a szállításnál — ahol ná* lünk 8—10 ember dolgozik — egy em­ber van. — De annak sem kell ám a csilléket tologatni — mondja mosolyog­va. — mikor leérkezik a kasba, akkor megnyom egy gombot és magától gu­rulnak be a csillék. Ugyanilyen gomb’ nyomással irányítja a leérkező üres csilléket is a körvágatokban, '[indent a gépek csinálnak, csak azokat irányú­ja az ember, — Ilyen bányászatról beszélt leg­utóbb Rákosi elvtárs- Szocialista bá­nyászatról — mesélte útközben Sudár elvtéirs tolmácson keresztül s kísérő lengyel bányásznak. Csakhamar megér­keztek abba a fejtésbe, amelyikben 40 csille az. egy emberre eső norma. Sudár elvtárs itt sem győzött eleget csodál­kozni a modern bányagépek láítára. A fejtésfront 00 méter hosszú. 6 S- an dolgoznak a lejtésben. A \ "ézjabb paszta mindig ácsolatún marad; meri azon megy végig az úgynevezett „nagy­gép". Ezt"a gépet sűrített levegő er.civ gia segítségével minden műszak elején végighuzatják a fronton. A gép — a te­lep alsó részén 50 centiméter magas­ságban és egy métert vízszintesen t szénfalban rést hagy maga után- Az- tán következik a fúrás a széntelep fefsí részén. Egy és félméteres távolságba! fúrják a lyukakat, melyet aztán, szin­tén egy gombnyomásra elrobbantanak, így már a műszak első felében kiter­melik a pasztát egész hosszában. Ek­kor megindítják a kaparószalagot és az vastagon szállítja a szenet a csillékbe. Sudár elvtárs most már elhiszi, hogy a lengyel hány sz >k ——————— nagyobb eredw -ege­ket tudnak elérni, mert olt előrébb á l­nak a szocialista bányászat kijei-., ■-.lé­sében. Sudár elvtárs a legközelebbi szakszervezeti napon ismertet; a bán-á­szok élőit lengyelországi tapasztala­tait és felhívja figyelmüket a többtermelésre, hogy nálunk is meg­valósíthassuk mindaz', amit a kato- wiczi bányában iátolt, tapasztalt.

Next

/
Thumbnails
Contents