Dunántúli Napló, 1950. november (7. évfolyam, 255-278. szám)

1950-11-19 / 269. szám

WSS HWÜMBER 19 5 N Ä P L Ő Most látom csak, hogy milyen szép a bányászéiet! t Az új bányászok ismerkednek munkahelyükkel C i rrvd van Ferenc-aknán. Éppen most fejeződött be a széncsata ' hőseinek leszállítása a bányába. Az óra mutatója reggel fél he­tet mutat, az aknaszállítók jelzést adna.k a gépésznek, hogy kezdődhet az előző napról lentmarádt szénkészlet kiszállítása. Megkezdődik a harc a széntermelés frontján. A szénnel megtöltött csi'lék szaporán, egy­mást követve jönnek ki a föld gyomrából, csikorogva megindul a szénlánc is. amely továbbítja a tele csilléket a gyűjtőhelyre, ahonnét a villamos viszi tovább az újhegyi szénmosóüzembe. kiég vannak hint in bányászok. Az üzemi iroda előtt nyolc új mun­kás várakozik, alak Rákosi elvtárs hívására jelentkeztek bányásznak. Várják vezetőjüket, Zsoldos István aknászt, aki megismerteti őket a bányamunka szépségeivel, a bányá­szok életével, a bányászat nehéz­ségeivel is. — No mehetünk, elvtársak — mondja mosolyogva az aknász és közli, hogy melyik bányarészt Is­merik majd meg ezen a műszakon. Az arcokon őröm és izgalom tük­röződik. A fejtés szájánál 5 -í perces ok­tatásban részesülnek az új munká­sok. — Ha lefelé megyünk alacsony fejtésben — mondja az aknász — sohasem szabad fejjél lefelé csúsz­ni, hanem lábakkal előre. Azt Is megmondom, hogy miért Ha fejjel lefelé csúszunk, fejünkbe száll a vér. De az is előfordulhat, hogy ép­pen egy omláshoz érünk. Alacsony, szűk helyben nem tudunk megfor­dulná és így lábbal fölfelé kellene visszajönni Ea persze lehetetlen. — Értjük —• fogadják szeretettel as útravalőt az újoncok. doneágai olyanok, hogy nem lehet érezni. De ezzel a lámpával — mu­tatja a benzin biztonsági-lámpát — meg lehet mérni a mennyiségét. Mi­vel a levegőnél könnyebb, ezért in­kább a magasabb helyeken található. Az új bányászok kíváncsian hall­gatják az aknász szavait. Szeretnék már látni a „methán-t". Zsoldos mun­katárs be is mutatja. Lámpájának lángját lecsavarja lencseszem nagysá­gúra. Utána óvatosan emeli a feje fölé, a fCte Irányában. A ling meg­nyúlik ée már is az üveghenger kö­zepéig ér. — Kettő és fél százalék „methán*' van. — mondja — ha ennél többet mutat a lámpa, akkor el kell hagyni a munkahelyet és utána kell tíéíni, hogy nincs-e valami hiba a szellőz­tető berendezés körük így Ismerkednek új bányászaink a bányával, ilyen őrömmel és szeretet­tel fogadják a bányászutánpótlást bányászaink és fgy oktatják a mű­szaki vezetők is őket »a háromnapos bánvajárásuk alkalmával, hogy minél előbb igazi bányász legyen belő­lük. Ragoncsa János A sellyei járás terménybegyüjtési versenyre hívta ki a pécsi járást November 21-én ünnepélyes térménybegyüjtési napot tartanak a seHyei járás minden községében A hékemozgaíom úgy nő, mint az áradat Am új bányúarnok ki* csapata megindul első útjára, ügy másznak lefelé, mint az igazi tőzsgyökeres bányászok. A fejtés néma. Még fát adnak a fejtés tagjai, biztosítanak. De lent a fejtés alsó részében, már megmduüt egy fejtőkalapács, mely­nek hangja halkan búg a távolban. A kis csapat ügyek A fejtőkalapá­csok dübörgése mind közelebb hal­latszik. Valamennyien úgy érzik, hogy et fronton vannak, a termelés, « szodaRzmus, a béke frontján, ahol ma harcdini megtisztelő fel­adat és egyben kötelesség. Hama­rosan odaérünk az előharcosökhoz, akik olajozzák gépeiket, készülnek az előző napi. teljesítményük meg­döntéséhez. — Jóaroremcsétl — Jószerencsét! — hangzik a vá­lasz. Az „öreg" bányászok, a Nyiró- fejtés dolgozói szeretető veszi körül az új bányászokat és barátságosan el­beszélgetnek velük. Beszélnek mun­kájuk szépségeiről, elmesélik azt, hogy 1300—1500 forintot keresnek ha­vonta, amiből szépen el tudják tarta­ni családjukat, örülnek az „öreg" bányászok az új bányászoknak, mert tudják, ha lesz elég segédmunkás, akkor nem kell az 6 fejtésükben is »egédvájáróknak és vájároknak csil- Tézni. A szakmunkásokat termelómun- ára lehet beosztani, ami a termelés növekedésével jár. Tisztában vannak tesz»] is, ha a termelésük emelkedik, emelkedik « keresetük is. J ZOO méter hnsnsú fejtésből le­értünk az alapvágatra. Az új bányá­szok véleményüket nyilvánítják ve­zetőjüknek a látottakról. — Eddig el sem tudtam képzelni a b&oycmunka szépségeit, pedig sokat olvastam a bányászokiét — mondja Szabó János szeged! parasztiul. — Mo3t tótom csak, hogy a bányászat TOäyea érdekes mesterség. Szavakkal Bem is tudom kifejzni, hogy mennyi­re őrülök annak, hogy bányásznak Jelentkeztem. A kia csapat útja ezután a keleti bárryarészbe vezet, hogy megismer­kedjenek a bányamunka veszélyével, az úgynevezett metháav-gázzal is. Útközben folyik a beszélgetés. Egyik kérdés a másikat követi. Zsol­dos aknász mindenre érthető és vilá­gosi választ ad az új bányászoknak. —* Húzódjanak be az oldalba, mert jönnek a „premzesek" — szól figyel­meztetően. Jön Is mér «X öreg hányaló és maga után húz vagy 10 üres csillét. !A lóvezető az első üresben, a fékező pedig a hátsó üres csillében utazik. Ez szabálytalan huzatás, mert a csil­iében nem szabad utazni. A lóvezető- netfc • ló előtt kell menni és világí­tani az utat, hogy kisiklás, összeüt­közés nem történjék. A szabálytalan­ságra nyombán felhívja az aknász a csoport figyelmét Míg beszélgetnek közben odaér­nék a „-methán‘‘-os munkahelyre. Az aknász Ismét rövid előadást tart, me­lyet feszült figyelemmel hallgatnak végig a csoport tagjai. — A „methán“ színtelen, szagtalan iá Íztelen fojtó gáz. Jellemző tulaj­Truman, Acheson, Attlee és társaik tudatosan a harmadik világháború ki­váltásán mesterkednek. Churchill és társat azt hitték hogy a német fasisz­ták által elszenvedett pusztításokat a Szovjetunió csak évtizedek múltán tudja kiheverni. Azonban ezek az „urak" nagyot tévedtek, mert a szov­jet nép Sztálin elvtárs vezetésével rövid idő alatt helyrehozta a háború okozta pusztításokat Hamarosan a háború előtti színvonal! fölé emelték a termelést Ezek az eredmények meg­látszanak a népi demokratikus orszá­gokban is. Meglátszik Lengyelország­ban is és Varsóban is, ahol a régi város fölé a szocialista város új fa­lai emelkednek. Még épül ez a vá­ros, még magán viseli a háborús se­beket. A város szívéből kiemelkedik az az épület, amelyben építik, ková­csolják a világ dolgozóinak egységes akaratát, a békét. A világ dolgozóinak békemozgaJma azért vált ilyen hatalmas erővé, mert az emberiség történetében először fo­gott össze a világ dolgozóinak száz és százmilliója. Minden ország elkül­dőt te képviselőit Varsóija, hogy har­cot folytassanak a békáéra a háborús gyujtogatókkal szemben. A bélre hí­veinek; vrlágmozgalima lépésről4épés- re lerántja a leplet a háborús méreg- keverőkről. Olyan mozgalom ez, mint az áradat, amelyet megállítani nem lehet. Ott lüktet az építkezése­ken, az esztergapad mellett, az embe­rek szívében és a szántóföldeken. Ezt mondják, ezt duruzsolják a traktorok, amelyek a jövő évi ke­nyerünkért vívott békés munkában szántják a magyar földét. Ez a szó, hogy béke, ott van honvédsé­günk fiataljainak szemében. Ezek­ben a szemekben ott ég a gyűlölet azok ellen, akik békénk ellen törnek. Vérünkké vált a béke gondolata, ezért fogják honvédeink olyan biztos kézzel a fegyvert, amellyel megvédik a békét Tanuljunk « hős koreai harcosok­tól, akik vérüket nem kiméivé, védik a békét Mi is harcolunk akkor, ha nem hiszünk az ellenség hírverésé­nek, ha még keményebben lógjuk meg a szerszámot, ha többet terme­lünk, ha minél többen emeljük ma­gasra a béke zászlaját. Kökényestől—Beremendig, Mohács. tói—Kisdobszáig, megy szer te folyik a még hátralékban lévő termények begyűjtése, a hátralékosok elszámol­tatása. A helyi tanácsok tűzpróbája ez, hogyan teljesítik, hogyan hajtják végre ezt a munkát Elsősorban meg kell állapítani, hogy a munka elvég­zése nem hivatalnok munkát, hanem felvilágosító munkát kíván azoktól, akik ezt elvégzik. Mégis sok esetben azt tapasztalhatjuk, hogy hivatalnok- szemmel nézik egyes végrehajtó- bizottsági titkárok ezt a feladatot és a jó felvilágosító munka helyett bü­rokratikus módon akarják ezt végre hajtani. Tudatosítani keil a dolgozó paraszt­ságai, hogy miért fontos * terv 100 százalékos teljesítése, sőt annak túl­teljesítése. Nem tudjuk eléggé hang­súlyozni a béke megvédésének fon­tosságát és azt, hogy ennek érdeké­ben minden termelőnek kötelessége, hogy asz állami terv jegy elmet betarts sa, a tanácsok tagjainál: pedig, hogy jó példával járjanak elől és betar­tassák a tervfegyelmet, mert ezzel tartozunk az államnak. Bőven vannak jó példák arra, hogy a jól dolgozó tanács és pártszervezet , eredményesen tudja végezni felada­tát. Matty on például nincsen hátra­lékban senki, Palkonván azok is aján­lottak fel felesleges készleteikből, akik már korábban 100 százalékig eleget tettek hazafias kötelezettsé­güknek. Kisdobezán például a tanács­elnök is a hátralékosok között volt, de megértette ennek milyen hátrá­nyai vannak, az elsők között igye­kezett ez a hibát rendezni. terhe, fgy Abaliget és Baranya}««# községekben a reakció aljas propa­gandája azt híresztelte, hogy kenyér, jegy lesz és 35 dekás fejadagot kap mindenki. Drávaszabolcson a felvá­sárló vadászán jár és nem törődik a pártszervezet utasításaival A* ilyen esetek persze nem jó fényt vetnek a falura. Azt mutatják, hogy & helyi szervezet nem fektetett komoly súlyt a felvilágosító munkára. A sellyei járá«i tanács felhívást ite­tézett a járás dolgozó parasztjaihoz: Sellye járás dolgozó parasztsága! A 21-én, kedden turtandó terménrp- begyüjtési nap, legyen ünnep számo­tokra. Ezen a napon mutassátok meg hatalmas békevágyatoleat és erötöke.L Ne haügasatok a knlák és klerikáli* reakció hangjára . T örményi el ajánlá­saitokkal erősítsétek a békefábort, Kövessétek Zaldta község példáját, ahol egy hét alatt 219 mázsa kuko­ricát gyűjtöttek be. Mutassátok meg az imperialisták zsold jóban álló Tito bundának, hogy önkéntes felajánlók saitok nyomán az ötéves terv kere­tén belül egymásután gtpilnak ki 4 fények a falvakban, mind több én több falu kap telefont és kövesutat, Mutassatok példát a többi járások­nak, hogy egységes békeakarattal mi-» lyen nagy eredményt tudunk elérni a begyűjtés terén. Ezen alkatommei nemes versen>/re hívjuk ki a pécsi járás dolgozó parasztságát burgonya, széna- és kukoricabegr/űjtés minél nagryibb százalékban való teljesítésé­re. Kérjük, hogy ezen vcrscnylcikivá- sóról bennünket a sajtó útján ér testi* settek. Előre a terménybegyüjtés sikeres Mindem községnek megvan a maga befejezéséért, előre az ötéves tervértf Ä dolgozók élete szenvedés és megalázás volt a levitézlett, úri világban A magyartaleki községi tanács elnökének levele Ma­Dolgozó népünk bizalmából, gyartelck község tanács elnöke va­gyok. Már többször gondoltam, hogy én is írok a Dunántúli Naplónak, mi­vel sokan írnak a dolgozók közül. Ráfh István, ÁVESZ-dolgozó. Most elmondom röviden, hogy milyen Stein Henrik vájár napi két csillével többet termel, mióta szemináriumra jár; Stcdn Henrik vájár András-aknán a Szabadics-fejtésben dolgozik. Sztahanovista teljesítményt eddig nem ért el, de mindig megtette a magáéi 100 százalék alatt már jó ideje nem teljesít ügy másfélkét hete azonban erősebben nekirugasz­kodott Teljesítménye napról-napra emelkedik. Pedig most sem csurog róla veríték munkaközben. Ha fizi­kai erejét hajszolná túl, zord, mél­tatlankodó, magábazárkózott lenre, aki a fáradtságtól kidőlve nem Igen beszélgetne senkivel Viszont az az igazság, hogy nem tud úgy össze­találkozni vele senkisem, hogy bol­dog örömmel fel ne hívná figyel­mét valamilyen apróságra, mely saját munkáját megkönnyíti és ugyanakkor vissza ne kérdezgetné, hogy a másik milyen tapasztalatok­kal gazdagodott. Most éppen Rózsa­völgyi Károllyal beszélget. — Elát gondoltad volna még a múlt héten milyen hatalmas szerepe van a munkának az ember emberré válásában? Gon­dolhattunk volna arra, milyen nagy­becsű a munka, amikor a bánya­bárók, meg lakájaik úgy utálták a munkásembert, hogy nálunknál csak a munka volt számukra büdö­sebb? — Rózsavölgyi Károly végig­futtatja tekintetét a szállító vágatok labirintusán, gyönyörködve vizsgál- gatja a kigördülő fezenet, majd gondolatban végigkíséri azt egé­szen a kohókig, még tovább: agyá­rakból kikerülő gépekig ... Közben a mátrai Centráléra, az inotai Erő­műre, a Dunai Vasműre, az új gép­állomásokra gondol. Szavakban csak ennyit fejez ki: — És ma nálunk is már mély ér­telme, igazi megbecsülése van e szónak: munka. Nyomában új élet kezdődik... Jódarabig elidőznek enné! a té­mánál, mígnem újabb kérdést vet fel Stein elvtárs: — Munka közben számtalan ne hézséget kell leküzdenünk. Hogy úgy mondjam: harcolnunk kell Ál­landóan. És ha nem hátrálunk meg, mindig miénk a győzelem. így van ez fejtés közben Í3. No és milyen hatalmas jelentősége volt az egyes osztálytársadailimak megbukásában a munkások osztályharcának, a forra­dalmaknak! A fejlődést a fejlet­tebb. társadalmi formát mindig az alakította ki Miost még többre tu­dora becsülni a mi harcainkat is. Azt is, amelyet itt a bányában ví­vunk a rossz természeti adottságok, a bumlizók ellen, azt is, melyet a jobboldali szociáldemokraták ellen keményen megvívtunk és meg­vívunk továbbra is. Rózsavölgyi elvtára még közbe­veti: — Meg azt is, melyet a még kapitalista elnyomás alatt szenvedő munkások vívnak. Nem lehet két­séges: az 6 osztályharcuk is előbb- utóbb győzelemmel végződik! Kom­munista Pártjaik őket is megismer­tetik az élenjáró elmélettel. Ne­künk könnyebb, mert mi már lát­juk a valóságban, hogy amiért har­colunk, az lépésről-lépésre meg­valósul Észre sem veszik, valóságos kis­előadást tartanaik egymásnak. De a szavak nem múlnak el nyomtala­nul. Át meg átszövik saját életük­kel, tapasztalataikkal Amikor pél­dául arról beszélgetnek hogy az a társadalmi rendszer győz a másik felett, mely többet nyújt, mely magasabb életszínvonalat biztosít, mindjárt számonkérik csapatuk munkáját. A számvetés kedvező. Már’ érződik rajta, hogy öntudatuk az utóbbi napokban nagymértékben emelkedett. Az elmúlt hetekben a csapat tagjai műpzakctnként ér- csille szenet termeltek. Mióta meg a csapatban dolgozó kommunisták szemináriumra járnak, 5—7 csille szenet termelnek naponta. Ök igy mérik le az elméleti színvonal eme­lésének jelentőségét. Mások viszont először csak arra figyelnek fel, bogy azok keresete, akik „megtáltosod­tak” a termelésben — mióta szemi­náriumra járnak — az előző 30—33 íorintról napi 40—56—60 forintra emelkedett azáltal, hogy többet ter­melnek. — Kincs ebben semmi ördögi — mondogatja a csodálkozóknak Stein elvtárs. — Nem alkuszunk mag a nehézségekkel, félvesszük a harcot o szűk keresztmetszet, a jobboldali szocdemek, a bumlizók, a munka- verseny akadályai ellen. Jobban összedolgozunk. Mindig újabb erőt merítünk ehez a szemináriumokon. Azon sincs semmi különös, hogy többtermelésünkkel magasabb élet­színvonalat bizt osi tunk. Stein Henrik mint szemináriumi bizalmi Is Jó munkát végez. Példát mutat valamennyi bányász elvtárs­nak. Rendre elbeszélget, szemináriu­mának valamennyi hallgatójával. Es mind többen kapcsolódnak be ezekbe a beszélgetésekbe. Ezért napról-napra jc-bban ügyel arra, hogy olyan irányba terelődjék a beszélgetés, melyet könnyen megért valamennyi dogozó. Nem levegőbe beszél, amikor az osztályharcról esik szó. Felveti a bumlizók helytelen, ellen­séges magatartását. De nem feled­kezik meg a Tito-banda gaztetteiről, a francia bányászok elkeseredett osztályharcáról sem. A beszélgeté­sek nyomán egyre többen értik meg, hogy milyen jelentősége van ma a fokozott helytállásnak, hogy könyörte'enül harcolni1 kell a külső és belső ellenség ellen. De ugyan­akkor mindig . újabb és újabb dol­gozók mondják szemébe azoknak, akik elmaradoznak a szemináriu­mokról: „Messzi' elmaradsz a fejlő désben! Könnyen meginognál, ha megpróbáltatás keresztezné utadat Es képes ' ennél visszasüllyedni. A2 ilyen bányászok nem igazi bányá­szok. Megalkuvók, akikhez semmi közünk, akiket magunk mögött ha gyünk!” volt az én életem a rati 1 than » terpA talista elnyomás ideje alatt Ha a Szovjet Hadsereg katonái SztáJtía elvtárs vezetésével nem szabadítottak volna fel minket dolgozókat, akkor én sem tudnék egyebet mint csak az ök­röt hajtani. löbhre nem vittem vök na, mert nem volt rá lehetőség, hian abban az időben a herék csak dőzsuk ni, kizsákmányolni tudtak, egyébkéné kutyába sem vettek bennünket , A múlt urai basáskodtak felettünk, és tudatlanság alatt tartották. a dolgo­zókat Ez volt az 6 érdemük és aJt hogy minél többet megtakarítsanak * bőrünkön. Mi, akik talán a legna­gyobb elnyomásban éltünk, mi tud juhi azt, hogy mennyit szenvedtünk a vitézlett bitang úri világban. j Sokan ugyanezt el tudnák mondani, amit én most leírok. Nagyon sok családnak ez volt « sorsa, akik a nagybirtokokon éltek. Látástól vaknlá- sig dolgoztunk, holt Fáradtan jutottunk) csak ágyba. Egész napi fáradságunk;, ért nem kaptunk máat, mint kenyeret; de azt sem minden esetben. Nem tu­dom elhallgatni azt a határtalan meg­alázást, amiben 1943-ban. részesítettük. Július 11-én csak annyi konvenciót adtak ki, amiből egy hónapig ruft kenyerűnk. A következő hónapokban neon volt egy falat kenyér a háznál, Sokat e zom őrködtünk a feleségemmel; a gyerekek sírtak, odamentek az any­jukhoz, kezüket nyújtották « kenyér­ért „Édesanyám kérek már egy kh| kenyeret" — mondták. Amikor a gyáé rekcinkre néztünk, » szivünk majd megszakadt, hogy a gyermekeinket éhezni láttuk. Volt hogy éhesen kel­lett nekik lefeküdni. Sok harc árán tudtam csak a családomat az ébeé^ gyötrelmeitől megmenteni Mi, akik abban az időben a rabigát húztuk, teljes szivünkből tudjuk értó- ’ kelni a szabadságot. Sokáig kellett várnunk, amíg megpillantottuk «. sza­badság fényes csillagát Most mi ha** colunk azok ellen, akik a múltban bennünket a sárba tiportak, harco­lunk, hogy soha többé vissza, ne tép­hessen az elnyomás korszaka. Nekünk, akiket a dolgozó nép állított békénk védelmének posztjára, a legjobb műn* kát kell végeznünk, ezzel segítjük Pártunkat, népi demokráciánkat dol­gozó népünket, a békés, a mnvdinkÜbfc virágzó, boldog élet felé. Glávics György „ magyarteleki községi tanácselnök.' Elméleti színvonalunk emelé­sét segíti elő az Hnyao- bs adatszolgáltatás rendszeres olvasása í

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents