Dunántúli Napló, 1950. november (7. évfolyam, 255-278. szám)

1950-11-15 / 265. szám

195« NOVEMBER 15

A P L O

o

Az jfái üzem cím még jobb munkára kötelez

Hatalmas lendülettel fokozódik a verseny az eddigi eredmények továbbfejlesztésére az ország legjobb dohánygyárában

A Dohánygyár bejárata, felett ott büszkélkedik az élüzem-jelvény. Pár nappal ezelőtt helyezték a kapu fölé. Kelemen József elvtárs műszerész sze* reite fel, mondván, mielőtt levitte az ünnepségről: „Ez a jelvény a következő félévben is nálunk marad. Az él- üzemavató ünnepség résztvevői lelkesen helyeselték Kelemen elvtárs szavait, amellyel valamennyink vágyát fejezte ki.

Az ünnepségen részvevő Debreceni Dohánygyár küldöttei később felszólaltak és azt mondták: „örülünk annak, hogy a Pécsi Dohánygyár megnyerte az „Élüzem" címet. De most jó! vigyázzanak, ne üljenek habáraikon, mert mi tanulva az elkövetett hibáinkból minden erőnkkel azon leszünk, hogy az „Élüzem"-jelvényt és zászlót visszaszerezzük magunknak

— Nem adjuk! Megtartjuk magunknak! — vágták rá a pécsiek és hogy szavaikat beváltsák, ott, helyben elmondták, hogy akarnak munkájukon javítani és ezen keresztül megtartani ft büszke kitüntetést.

Ez az elhatározás az elmúlott pár ) nap alatt méginkább eggyé vált. Megindult a mozgalom

az eddigi eredmények továbbfejlesztésére.

A kiindulási pont november 8. Attól a naptól kezdve, amikor teljesítették az Októberi Forradalom tiszteletére tett felajánlásaikat. Már ezzel is hozzájárultak az olcsóbb, jobb termeléshez és megtették az első“' lépést, ex »JÉIüzcm"-jelvény megtartására. November 7 napját megelőző kél hétben az előirányzat szerint 594 ezer 924 forint értékű árut kellett volna legyártaniuk. Vállalták, hogy 627 ezer 37 forint értéket gyártanak. Vállalásukat túlteljesítették és kél hét alatt 712 ezer 84 forint értékű árut gyártottak, ugyanannyi munkaerővel, energiával.

Ez az eredmény első biztosítéka annak, hogy a Dohánygyár a következő félévben is „Élüzem“ maradjon. De ezzel nem álltak meg a dohánygyári dolgozók. A három legfontosabb üzemrész nagy lelkesedéssel anyagtakarckossági mozgalmat indított el.

A gyár alagsorában halk zümmögés- •el jár a dohányvágógép, vágja a cigarettához a jó dohányt. A vágógép melletti munka nagy figyelmet, állandó körültekintést követel. Menetközben állandóan figyelni kell a dohányvá- fiást, mert ha a gép kése egy századmillimétert is meglazul, már selejtes n vágás, töri a dohányt. De figyelni kell a dohányt is, hogy elég lágyra oedvesítették-e, nehogy törje a gép. A. vágás munkáját három dolgozó: Iványi Péter, Horváth György, Szalai György végzi, A három dolgozó vállalta: december 2l-ig 200 kiló dohányt takarít meg,

■— Fog az meniti elvtárs

mondja Iványi Péter. Két sztaháno- viata nedvesíti a dohányt, Gyergyákné és Kovácsné. Velük összedolgozunk. ■Állandóan jönnek kérdezni: „Péter bácsi elég lágy a dohány? Ha aztán •alami kis baj van, változtatunk. Kö- *6sen jó munkát végzünk. Hát érdekünk. Én 54 éves vagyok, de oly nagy ■* örömöm, hogy „Élüzem" vagyunk, *f sem tudom mondani. Azt is megtudom, hogy nemcsak Sztálin elvtárs usiitefésnapjáig tesszük, amit vállaltunk, hanem azután is.

_Két társa, Horváth György, Szalai Cyörgy helyesli Péter bácsi szavait.

Lg azt tartják: „az „Élüzem jelvényt meg kell „tartani."

, A kocsányozó helyiségben poros a «•Vegö. Száll a dohánypor. Itt tépik í?. az asszonyok csutájárói a dohányt. figyelmes munkával, minőségi munkáid so;t dohányt lehet megtakarítani, áldják is ezt valamennyien. Ezért vállalták: december 21-i a kocsányozás 1° elvégzésével 900 kiló dohányt takarítanak meg.

Molnár Gyuláné, egyik kocsányázó amikor hallja, hogy a felajánlásiéi esik szó, egyetlen mondattal fejezi jl elhatározásukat. Azt mondja: Meglesz! Pécsi Józsefné, a mellette ülő •tahánovista veszi át a szót:

*“■* Közös, öröm számunkra, hogy Étüzem vagyunk.

?°kat jelent ez. Azt szoktuk egymás- Jpzött mondani, hogy most „valamennyien élmunkások vagyunk“. Hát is van. Ha az üzem „Élüzem'1, kkor mi átdolgozok vagyunk.

—- Azok is akarunk maradni és •áradunk is. írja csak meg elvtáre, Jadd olvassák Debrecenben is, hogy •nen ugyan el nem viszik az „Él- 5,z,‘rn“ jelvényt, — teszi hozzá Molnár ®5-uláné.

szivarka gyártásnál Sólyom Tm- f€t’é a,zt vállalta december 21-re, "°Sy 115 kiló dohányt takarítanak •ear. ‘

gép töltőnője. Amikor arról beszélünk, hogy mit csinálnak, hogy vállalásukat teljesíthessék, lejön a dobogóról és túlkiabálva a gépek zaját, azt mondja:

— Vigyázunk arra, hogy a dohány ne kerüljön a porba, hogy ne tapossunk rá az esetleg elhullott dohányra, vigyázunk minden szemre — és meglesz, amit vállaltunk.

így Indullak harcba

a kővetkező félév sikeréért a pécsi Dohánygyár dolgozók Hozzásegít ehhez a harchoz még Pécsi József kazánfűtő is, aki azt vállalta, hogy december 21-ig 2.850 kiló szenet takarít meg a kazán gondos kezelésével.

Ezt a vállalást az egész üzem közös munkával hajtja végre. Ennek a lelkes megmozdulásnak állt. élére a dohánygyári pártszervezet, amely kidolgozta részletes tervót a munka- verseny, az önköltségcsökkentés és a többi központi kérdések megoldására,

együttműködve -az üzemi bizottsággal ós a vállalatvezetőséggel. A munkaterv végrehajtását meg is kezdték.

A dolgozók pedig lelkesen iidvöz- lik az újabb kezdeményezéseket és lelkesen teszik magukévá, mert valamennyien azt tartják, amit a kapu felett lévő „Élüzem" jelvény mellé kiírtak: „Az Élüzem cím, Rákosi elvtárs és nagy Pártunk útmutatása, öntudatos munkánk eredménye.“ A másik oldalon: „Az Élüzem cím megtartásáért és a békéért továbbra is Rákosi elvtárs vezetésével harcolunk."

Tudják valamennyien, hogy fokozniuk kell eddigi eredményeiket. Tudják, hogy ezt teszik a dolgozók az ország többi dohánygyáraiban is. Tudják azt is, hogy ha megpihennek elégedettek lesznek, nem marad nd- luli ■az „Éliizqm“ jelvény. Figyelmeztetésként azért kiírták a kapu mellé: „Az Élüzem cím még több, még jobb munkára kötelez."

Megkezdik a zárszámadások készítését a termelőszövetkezetekbe« és termelőcsoportokban

• Mindazok a termelőszövetkezetek, melyek aratás előtt alakultak és közös gazdálkodásból bevételt értek el, november 19. és december első napja között zárszámadást készítenek, amelynek menetéről a tagságot az elnök a munka folyamán legalább kétszer tájékoztatja. A zárszámadás elkészítésének legfontosabb irá nyelvei: a közös jövedelem alapját képező szövetkezeti vagyon növelés e a termelőszövetkezet kötelezettségeinek teljesítése és a tagok között felosztásra kerülő jövedelemnek a végzett munka szerint a munkaegységek alapján történő szétosztása. Az újonnan belépett tagok az október hó 15-ik napjáig elért munkaegységeiknek megfelelően részesülnek a termelőszövetkezet ez évi jövedelméből.

^Vfn i^C^’ az *smerf traktorvezető a Szovjetunió Legfelső Tanácsár nak kű. döfte a Krasmodár-vidéki mihajlovszki gép- és traktorán ív máson megbeszélést folytat brigád jának egyik legjobb traktorvezetőjével, Georgij Szinjusinnal (jobbról) a mélyszántás napi ütemtervéről.

A kormányzat támogatásával a Dunántúlon új múzeumokat létesítenek, a meglévőket pedig továbbfejlesztik

Kétnapos ideológiai cs szakmai értekezletet tartottak Déldunántúl mú- zeológusai Pécsett. Az értekezleten résztvett Pogány Ö. Gábor elvtárs, a Múzeumok és Műemlékek Országos Központjának helyettes elnöke is, aki beszámolt a konferencia eredményéről és elsősorban a Pécsett és Baranyát érintő szakmai kérdések megoldásáról.

—- A megbeszélés jelentős eredményeket, megállapodásokat hozott — mondotta. — Az egyik igen fontos kérdés voll a múzeumok és a képzőművészeti élet kapcsolatárlbk elmélyítése. Itt Pécsett igen szép eredményeket ért el a képzőművészeti csoport. A képzőművészeti tanfolyam (volt szabadiskola), a kiállítások; a mec^ek- nádasdi művésztclep stb. mind olvan eredmények, melyek követését a Dunántúl több, míizeuma felé is javasoltuk. A fejlett képzőművészeti élet

Ütemesen mozog a fejsze. Ütemesen

emelkedik a magasba, jól hátra, hogy nagyot tudjanak sújtani vele és ütemesen zuhannak le az ütések a gyökerekre. Ütemes a hangja is minden csapásnál. „Tuskóirtásos vágás", így nevezik azt a munkát, amit most végez a mecseknyugati erdőgazdaság Táncsics- brigádjának két munkacsapata.

~~ egymásután vágja el a vastag gyökereket, a !eA lesls*«

| VTnueväcs

vegeiben az őszi lombok fanyar, kellemes illatához édeskés szag vegyül, a gyökerek illata. Már alig tartja egy- keltö a hatalmas bükköt, de meg se mozdul. Vástyán Pál és Szimora Pál időnként megpróbálják, fejszéjüket nekifeszítve a fa törzsének: nem dől-e még?

A fa azonban dacol. Keményen áll helyén, meg se akar mozdulni. Mintha az életéért küzdena. Csak a lombjai mozdulnak meg, mintha segélyért integetne társainak. Azok azonban mozdulatlanul állnak. Talán tudják, hogy úgy ia hiúba: lehet, hogy holnap már rájuk kerül sor.

Mert a Táncsics-brigád elhatározta, hogy felemeli teljesítményét. S ez egyúttal halálos ítélete sok büszke, szép simakérgü bülcknek.-brigád vállalása ezt

____________

_ jelenti a bükkők

szemp

ontjából. De a bányászok szempontjából azt jelenti, hogy több lesz ti bányafa. Azt, hogy kinn a zizegő lombú erdőkben szövetségesek állnak azok mellé, akik kezükben fejtőkalapáccsal harcolnak a szénért.

Itt fejsze van a harcosok kezében. De ők se szorítják kevésbé keményebben a fejsze nyelét, mint azok, akiknek munkáját segítik, a fejlőkalapács fogantyúját. Keményen szorítják a fej - sze nyelét és kemények a csapások, amik a gyökerekre zuhannak. Most már nem is annyira keménységre van szükség. Most oldalról, ügyesen, nehogy a fejsze éle a földbe vágjon, szinte alá kell vágni a fának, ólért középen is lehetnek gyökerek, s azokkal egyelőre még görcsösen kapaszkodik a fa.

Hatalmas, szép példány ez. Egy jó fejjel — vagyis csaknem egész koronájával kiemelkedik a többi közül. Beláthatja a szomszédos hegyoldalt. Láthatja az erdő tobzódó őszi pompáját. Mert valósággal tobzódik ilyenkor novemberben az erdő a legszebb színekben. Az alapszínt legtöbb fele a sötétvörös bükk adja, amire hatalmas aranysárga juhar, sárgászöld tölgy foltokat festett a természet. Festő kezén könnyen giccs válik belőle — valóságban lenyűgöz, földhöz szögez és arra kényszerít, hogy perceken keresztül Jélekzetvisszafojtva nézd.

I I»e a csapátok I fitfelmeztetnek !_

_______ Inem önmagáért

, . való ez a szépség. S az erdő se azért

>.017011100 egyik szivarkatöltö- van, hogy urak vadászterülete legyen,

kettős értelemben is. Egyrészt úgy, hogy valóban vadat űznek benne, másrészt úgy, hogy mérhetetlen profitjukat hajszolják rablógazdálkodásukkal.

Az urak vadászterületéből harci terep lett. Harci terep lett, melyen Táncsics-brigádok, s a brigádokon belül Vástyán Pálok, Tábori Andrások, Bonyhádi Józsefek harcolnak a magasabb teljesítményekért, a magasabb szerfa kihozataláért s amit ez jelent, azért, hogy több fa jussán a bányába, hogy több fát kapjon iparunk, azért, hogy csökkentsék az önköltséget, s hogy olcsóbb legyen a bükk furnir, ami olyan széppé teszi azt a kombinált szobabútort, amit nemrég néztetek a kirakatban, arról beszélgetve, hogy itt volna az ideje, hogy összeházasodjatok, vagy számolgatva, hogy ha továbbra is teljesíted azt a százalékot, amit most a nagy forradalmi műszakban sikerült elemed, akkor, hat hónap se kell: megveheted.

Sok bányafa, sok tzéprajzú furnir lesz ebből a fából is. Mert Vástyán Pálék betartják szavukat, vigyáznak a döntésnél, vigyáznak a bütykök levágásánál, hogy minél több szerfa jöjjön ki, hogy meglegyen a vállalás: a GO százalékos kihozctal.

i stoinlti-iet»

domboldal visz- _______ szaveri az elnyújtott kiáltást. Vástyán Pál figyelmezteti a közelben dolgozókat. A nagy bükk ugyanis megingott s bár a vágásnál lehet szabályozni hogy merre dőljön, biztosat sohase lehet tudni s a vigyázatlanság nagy bajt okozhat.

A hatalmas bükk ismét meginog, de újra egyenesen áll, mintha még most sem akarná megadni magút. Most azonban lassan dőlni kezd, hogy aztán hirtelen induljon meg dús koronájává föld felé. Hatalmas robaj, földet, avart szórnak a levegőbe az ágak. Kidőlt a bükk. A hatodik, amit ma a Vástyán munkacsapat a terven felül kidöntött.

szükségessé teszi, hogy Pécsett állandó jellegű gyűjteményt és kiállítást rendezzünk be. Képtárral ós iparművészeti anyaggal kell ellátnunk ezt az igényt. A képtár anyagát illetően segítségére sietnének az országos gyűjtemények, de meg kell szervezni a helyi gyűjtést is. Az iparművészeti anyag döntő többségéi a Zsolnay-gyár felajánlott kerámiai anyaga jelentené. Ennek átvétele most a legsürgősebb teendő. A Zsolnay-gyár gyűjteményeit országos anyag is kiegészítené.

A képzőművészeti és iparművészeti kiállítások megrendezésével kapcsolatba további lehetőség is felmerült az országos jelentőségű kiállítások anyagának Pécset! történő bemutatására. Ennek sorún szó van a budapesti Fényes .Adolf kiskiáilítóteremben sorra- kcrülő kiállításod Pécsre szállításáról. A budapesti kiállítás zárása után az anyagot azonnal Pécsre küldik. A múzeumok rendezése terén nagyfontosságú, a pécsi természettudományi múzeum jövőévi rendezése. Mintegy 90 ezer forintos költséggel a jövő esztendőben sor kerül a korszerű kiállításra és rendezésre, mely a természet- tudományos oktatásban nagy fejlődést és segítséget jelentene a dolgozóknak.

— Szó került a kőtárak rendezéséről is — folytatta Bogány elvtárs. —- Két kőtárat is felállítunk.

— Megbeszéltük ■ még a Dunántúl többi múzeumának és műemlékének kérdésen is. Keszthely, Sümeg, Zala, Szekszárd, Tihany. Badacsony és KfU polnásnyék múzeumainak és műemlékei ügyében megállapodásra jutottunk. Ezek közül a két leglényegesebb Ká- polnásnyéken Vörösmarty Mihály szülőházának rer.dbchozása születésének 150. évfordulójára, december 1-rc. A másik, Badacsonyban felállításra kerülő Dunántúli Irodalmi Múzeum.

Ezekből is láthatjuk, hogy a kétnapos értekezlet sikerrel járt. Nápi demokráciánk kormányzata tudományos dolgozóink segítségével ezen « területen is mindent megtesz kulturális értékeink megőrzésében, közkinccsé tételében és kultúránk, tudományunk továbbfejlesztésében.

\ERA 1MBER:

EZ AZ ELET!

Előttünk gondosan lriásott futódrok volt. Peremét a nedvesség ellen befedték, falát rimára döngölték és agyaggal kitapasztották. A falak mentén villanykályhák vezetékei és helyenként hő- és nedvességmérő készülékek: Az árokba, a föld alá labirintusszerű, Icle- méhyesen épített járat vezet, így nem ért ide a hűvös levegő. Az árok oldalára üvegezett rámákéit állítottak, hogy az éjszakai fagytól védjenek.

E% a béke árka volt,nem a hábortíé. Itt citrom- palántákat sáncaitól; Körül, amelyeket Grúziából repülőgépen hoztak Üzbekisztánbai A frissen áttelepíteti palánták nagyszerűen érezték magukat Taskendben: ez meglátszott levelük rugalmasságán és frisseségén.

— Persze ez nem egyszerre sikerült — mondta a szovhoz agronómtisa — de nem sajnáltuk a fáradtságot és ime itt az eredmény. Kicsi, de győzelem.

A szovjet ember szerény. Ez azonban nem is olyan kis eredmény: legyőzni a növény természetét, új szokásra nevelni, megszöktetni az új talajba, ál- állítom más Klíma feltételei. Közé.

Ezt a kis „helyi jelentőségű“ győzelmet úgy fogjuk fel, mint a természet erői ellen folytatott, általános harc egy részét. E harci front a Szovjetunióban olyan kiterjedt, mint, sehol a világon. Az ember lélekzete eláll, ha a térképre néz. Ezek a mérnetek még százszorosra. kicsinyítve is elállítják a lélekzetet.

Hírek érkeznek Koreából, falvak és városok barbár bombázóról. Számos támadás egész fclismcrhetetlenné feszi a föld arculatát. A kőkorszak barlangjai; vad- állati lakóikkal a levegőbe emelkedve — íme esek a mai amerikai ..légierők". A technika színvonalának emelkedése mérhetetlen. A ,,kulturális“ színvonal elmarad. mögötte.

A fénrképfehétvlck a'koreai hazafiak kegyetlen rnegkínzásáról és legyük óléi sónál beszélnek. Li-SzinMan neve az emberiség fekete listájára került. Aki át. kozott saját népe előtt, az a föld minden becsületes embere előtt is áthozott.

Nálunk a Szovjetunióban a beszámolók nem a csataterekről, hanem a kolhozmezőkről és az építésről beszélnek. Vzbekisztánban. a, Jangi Jidszki körzet Kagánovicsról elnevezett kolhozában láttunk egy ilyen

építkezést, A Kultúrpalota emelkedő falait, amelynek építésére Két millió rubelt utaltak ki. Az építkezésre mutatva a kolkozelnök, Amrakul Tntszimkulov, a Szocialista Munka Hőse, ezt mondotta:

— A közepére teret tervezünk és szökőkutat, amely a gyapot, festő kelyhét ábrázolja. Ebből fog felszökni a ráz. Régen, mifelénk nem volt sem viz, sem gyapot. Semmi sem volt — most minden van.

Félettünk as üzbekisztáni, aranyló, kék déli ég ragyogott. De a vakító napnál is sugárzóbban tűnt föl előttünk Sztálinnak, a világ legnagyobb békeharcosának alakja.

A kolhozelnöK elvezetett a gyapotmezőre, amelyet

dúsan fedett az érő termés. Egy részük már nyílott. A többiről azt mondta az elnök: „Ezek is kinyílnak egy hét múlva. De tíz» nap múlva leszüreteljük. Nem kíméljük erőnket. Hektáronként 40 q gyapotot adunk az államnak."

Mindezt a bő aratások mestere, egy kollektív gazdaság vezetője, szovjet államunk tagja, Lenin és Sztálin pártjának újtípusú embere mondja.

fA axorjet ember — n bélié harcosa. Tevékenységének célja: békés miffika, békés földön. A szovjet érrióer erői kbneríthetetlenek. ,

Megparancsolja az Amu-Darjának, hogy ne vigffe vizét, céltalanul az Arai Tóba, hanem itassa meg vein Turkménia és Kata-Kalpa földjeit, és kertjeit — és az Amu Dar ja engedelmeskedik neki.

Megálljt parancsol a sivatag homokjának, megköti szakszaullal, cserkeszei és a homok engedelmeskedik. A szároz sztyeppékon zöld védőövezetekét állít fel — ebbe heletörik a szárazság fekete karma. Mind e tevékenység a béke megerősítésére irámjxd.

Számunkra, szovjet emberek számára a béke nem elvont fogalom. Mind .az öt, érzésünkkel érezzük a békét. A békét falvaink és városaink építésében látjuk.

Mi érezzük a békét, amikor kezűnkbevessziik a kolhozmezők aranykalászait. Az először knzöldelő kertek illatában belélegezzük a békét.

A béke. a mi életelemünk, az életünk. Ez az egén haladó emberiség élete.

I