Dunántúli Napló, 1950. november (7. évfolyam, 255-278. szám)
1950-11-10 / 261. szám
1950 NOVEMBER 10 W Ä PL 6 5 Bizonytalan falusi napszám helyett, biztos 900—1000 forint kereset Sánta T-cwm ís S&fn&czt János n&n bánta wtty/ k&fyty bányássz teét Július középé» történi Sregc3en. amikor javában folyt az aratási és cséplésí munka a mezőkön. Sánta Fe- rencék a két ás fél holdjukról az elsők között takarították be a termést, hogy utána etmebessenck másnak is dolgozni. A 2 és fél holdon nem termett annyi, hogy megélhetésüket biztosítsa. Máshova nem mehettek, mint a kulákhoz napszámba. Azok meg nem •Töltették meg magukat a fizetésadásban. így Sánta Ferenc és felesége ösz- •zesen 25 forintot keresett naponta, amiért keményen kellett megdo'goz- nök. Ilyen volt a sorsuk Sánta Ferencinek. — Ezen az életen változtatni kell *— gondolkozott sokszor a kérdésen Sánta Ferenc. — Kell nekem ennyit gürcölnöm, hát dehogy! Fiatal vagyok, tadok in mázatt h mankót vállalni, olyan területen, ahol aztán szépen megélhetünk — érlelődött benne az elhatározás. — Tudod mit gondoltam asszony, — mondotta fe’eségének Sánta Ferenc, júliusban egyik este, amikor majd úgy estik be a fáradtságtól az ajtón. 1— A két és fél hold földből nem tudunk megélni, a kclákoknak pedig nem adjuk el az erőnket. Keresek más munkát. — Mi lesz a földünkkel, ha te elmész — mondotta ijedten az asszony férjének. — A földet átadjuk a termelőszövetkezetnek és jövőre még többet fog teremni, mert azok legalább rendesen megművelik. Tudod, nekünk a föld megmunkálásáért sok napszámot kellett a kn'áknak szolgálni és ha össze •rimolnánk, hogy mennyibe van a két és fél hold föld terméshozama, akkor kitudódna, hogy azért a pénzért meglehetjük a termést. Azért pedig nem dolgozunk, hogy a kalákokat hizlalE ik — mondotta határozott szavakkal ánta Ferenc a feleségének. Sánta Ferenc a fe'szabadulás óta »okát hallott és olvasott a bányászok hősies munkájáról. Ügy határozott, hogy bányász legz. Másnap korán reggel autóbuszra §lt, hogy még aznap jelentkezhessen •x egyik bányaüzembe munkafel vételié. Alig várta, hogy a busz Pécsre érkezzen, hogy megkérdezhesse, melyik bányaüzem van Pécshez a legkö zelebb. A Szechenyi-téren álló egyik kalauz Pécsbányatelepre irányította. Fel is vették csillésnek. Sánta Ferenc vágya teljesült- Már az első műszakon Czerják János szta- hánovista vájár csillése lett és így gyomban megismerkedhetett a széncsata hőseivel, akikről olyan sokat olvasott és hallott. Sánta Ferenc a mun- kábaállása óla még egy igazolatlan műszakot sem mulasztott. Követi a jó munkájáról közismert Czerják János pédáját. Ezt bizonyítja, hogy a két főből álló csapat már az 1951 áprilisi tervét teljesiti. Jó munkájuknak természetesen meg is van az eredménye. Nézzük, hogy változott meg Sánta Ferenc, az egyszerű cselédember élete, amióta bányász. Erről a kérdésről őrömmel beszéi Sánta Ferenc csilié*. — Augusztus óta átlagosan minden hónapban megkeresem az 1200 forintot. Ebből 700—800 forintot minden hónap 15-én haza küldők • feleségemnek, hogy vegyen magának é* nekem is ruhát, meg amire szükség van. Az idén már hízóra is jutott. — Tudja elvtárs — meséli tovább — amikor szeptember 15-én az első 800 forintot küldtem haza, a feleségem nem akart hinni a szemének. Nem akarta elhinni, hogy a bányában mennyi pénzt lehet keresni. Persze, hogy nem akart hinni a szemének Sántáné. Ezen nincs is csodálkozni való, mert neki még ennyi pénz nem volt egyösszegben a kezében. De most már elhiszi, mert minden hónap 15-én megkapja a szép összeget. Földjüket most már nem a kulák, hanem a traktorok szántják. Sánta Ferenc pedig, a pécsbányatelepi And- rás-aknán harcol vájárjával együtt a többtermelésért, ötéves tervünk sikeréért. Sánta néni is meg van elégedve sorsával és most már csak egy kívánsága van, az, amivel kezdi mindig a levél írást: ,,Minél előbb szerezz lakást, hogy én is oda tudjak köllöz- nC‘. Még szerencsésebb helyzetbe került Sombert Sándor csillés. Nyolc hónapja, hogy a bányához jött. Sombert a távoli Jánosi faluból jött Pécsbányá- ra ,hogy családja helyzetén változtasson. Tavaly a faluban lévő Glanz Sándor kulák szőlőjében dolgozott feleségével együtt. A szőlő karbantartásáért — egész évi munkáért — 750 forint fizetést kapott. Most máj lakásuk is van és így a család is ide költözhetett. Sombert Sándor szavaiból kitűnt, szép hízó is van az ólban és már azt tervezgetik & feleségével, hogy disznóölés után, rádiót is vesznek, mert arra is szükség van. A megjavult életük felöl természetesen az otthoniak is érdeklődnek. Sombert Sándor csillésnek 7 testvére van még odahaza. Az egyik éppen a közelmúltban nősült meg, levelében érdeklődött, hogy milyen a bányászok élete. Megírta a való igazságot. Azt, hogy havonta 900—1000 forintot keres és ebből harmadtnagával jól élnek. 400 forint elég az élelemre, a többit pedig ruházkodásra költik. — „Kedves bátyám, én még három hónap alatt sem keresek 1000 forintot ide haza“ — írta levelében Jánosiból Sombert Sándor öccse és még azt is hozzátette: Jövök én is bányásznak.* De nemcsak azért örülnek Sánta és Sombert Sándor munkatársak, hogy amióta bányászok, szebb és vidámabb lett az életük, hanem azért is, mert látják, hogy milyen kitüntetés ma bányásznak lenni. Amikor Pártunk és Rákosi elvtárs ismét a bányászok segítségét kéri: több szenet termeljenek a rohamosan fejlődő gyáriparunk ellátására. Bogy biztosítani tudjuk a további felemelkedésünket. Sánta és Sombert munkatársak még nem Párttagok, de mint öntudatos pártonkí- viili dolgozók figyelemmel kísérik és magukénak vallják Pártunk és Rákosi elvtárs helyes útmutatását. Ezt bizonyítják akkor, amikor búcsúzóul azt mondják: — Karácsonykor haza megyünk látogatóba. Elhatároztuk azt, hogy otthon a falunkban egyéni agitáciőt folytatunk, hogy minél többen jelenfcez- zenek bányásznak. Levél a pécsvárocfl gépállomásról Megerősít jük pártszervezetüli két, megjavítjuk gépállomásunk munkáját A ml gépállomásunk, a pécsvdra- di gépállomás tavaly egyike voLt a megye legjobb gépállomásainak. Elsőnek fejeztük be tavaly őszi tervünket, élen jártunk a dolgozó parasztokkal kötött müve lééi szerződésekben és gépállomásunkról élmunkás is került ki. Az idei őszi munkákban azonban gépállomásunk az utolsók között kullogott, gyenge eredmé,nyékét értünk el a művelési szerződések kötésében és a békekölcsönnél elért gyengébb eredményeink is bebizonyították, hogy hibák vannak gépállomásunkon. Mi volt ezeknek a hibáknak az oka, miért esett vissza olyan nagy mértékben gépállomásunk munkája. A hiba oka elsősorban a gépállomás pártszervezetének gyenge munkája volt. S az, hogy pártszervezetünk ilyen gyenge munkát végzett, az annak volt elsősorban a következménye, hogy elhanyagoltuk a pártépítést, megfeledkeztünk Pártunk, Rákosi elvtárs tanításáról óe nem igyekeztünk 6zivóaan egyre erősíteni pártszervezetünket gépállomásunk legjobb dolgozóival Pedig erre igen nagy eeükeég lett volna. Gépállomásunk pártszervezetéből 10 elvtáreat helyezett Pártunk magasabb funkcióba, legjobb elvtársainkból néphadseregünk tisztjei, gépálilomásvezetők, állami gazdaságok vezetői, főgépészok, műhelyvezetők, mezőgazdászok lettek. Mi örültünk annak, hogy elvtársaink fontos beosztásban szolgálják tovább dolgozó népünket, ugyanakkor sajnáltuk is elvesztésüket, de semmit nem tettünk arra. hogy azt a veszteséget, amit eltávozásuk jelentett, pótoljuk. Nem törődtünk a tagfelvétellel, nem igyekeztünk a legjobb dolgozókkal erősíteni Pártunkat és megtörtént az. hogy Rákosi elvtárs február 10-i figyelmeztetése ellenére is, januártól kezdve egész szeptember 27-ig egyetlen gépállomási dolgozót sem vettünk fel tagjelöltnek. Ugyanakkor bürokratikusán, hanyagul kezeltük a tagfelvételi kérelmeket ée hosszú ideig hevertettflk őket, majd elnéztük azt, hogy tovább heverjenek a megyei központ politikai osztályán. Pártszervezetünk gyengesége volt hibáink elsőszámú oka. A pártszervezet nem volt motorja a gépállomásnak, a kommunisták sem személyes példájukkal, sem felvilágosító munkájukkal nem vitték előre gépállomásunkat. És a pártszervezet gyengeségének következtében rombolhatott hosszú időn keresztül ■ szinte akadálytalanul az ellenség gépállomásunkon. Észre kellett volna vennünk, hogy csak az ellenség munkájának következménye lehet az, hogy a traktorok kis hibákkal napoldg, sőt néha hetekig állnak, hogy a gépek kijavítása hanyagul történik, hogy a traktorokba a gépállomáson gázolaj helyett nem egyszer víz került, hogy a motorkerékpárokba is vizet öntöttek benzin helyett- é,s hogy többször előfordul olyan eset is, hogy a vontató gumiját éjjel leeresztették, vagy épsnséggel kiezurkálták. A járási párbizottság nyújtott segítséget ahhoz, hogy leleplezzük « kártevőket Bartha Ervin és Szabó Ernő a Pártból kizárt jobboldali szociáldemokratákat. Ezeket a kártevőket ©ItávoMtottuk gépállomásunkról. Állomásunk dolgozói az ellonoég támadására azzal válaszoltak, hogy egész vasárnap tartó munkával kijavították és használható állapotba helyezték azt az 5 traktort, melyekről ezek a csirkefogók azt állították, hogy használhatatlanok, nem lohet ökot megjavítani. Az ellenség eltávolítása után jelentős mértékben javult gépállomásunk munkája. De tudjuk, hogy ezzel még nincs rendben minden. Gépállomásunk munkája csak akkor lesz ismét ■valóban kielégítő, ha a pártszervezet ismét motorjává válik a termelésnek. Ehhez pedig az kell, hogy megerősítsük pártszervezetünket,. Rákosi elv- társ beszéde minden kétséget kizáróan megmutatta, hogy ezen az úton kell haladnunk. Tes&ó József gépállomása pártritkáz. cd kúmnttuiulák pMdamiiiatóuáiwl eredmémjtkei fa el a 3i&^abfampkűi%a-mozqalőnt cl DCeszííjíigy/izlm n "A szovjet bányák knmszomoHstálnnk példáját követve a fiatalok tiz- Ä» tízezrei sereglenek a bányákba, bogy n Párt útmutatása! nyomán haladva, jó munkájukkal nemcsak a közösség érdekeit, a szovjet ipar fciWSdé- tét segítsék elő, hanem biztosítsák saját, még boldogabb jövőjüket is. A ^Scsokin“ szénbánya képünkön látható ifjúsági brigádja nagyszerű teljesit- ■téuyekkel vonja magára az egész szovjet ifjúság figyelmét. A pécsi Hameri 1-kesztyűgyárba évtizedekig nem tört be az, ami új, ami-korszerű. A felszabadulás előtt valami tespedt álmosság feküdt a gyárra. Ott pöfékelt négyszögletes, fekete kéménye a hegyoldalban és a gyári munka leginkább csak abban különbözött a, kisipari munkától, hogy itt többen dolgoztak. A reggeli fúvóskor elnéptelenedett a gyárudvar és attól kezdve, mintha csak kihalt volna a gyár. A munkatermekben is némán robo toltak. A jó kedv ée a munka új formái csak a felszabadulás után törtek be a gyárba, ahova eljutott a Kői abel ny i köve-mozgalom is. A mozgalom — mint annyi más, sok eredményt és könnyebbséget jelentő munkamódszer — a Szovjetunióból jutott el az egykori Hamerlibe, a mostani Kesztyűgyár Vállalathoz. A Korabelnydkova-mozgalom útja, amere jött, az üzemeken át, —mindenütt győzelmes volt és sok anyag megtakarítását jelentette a dolgozók állama számára. Korabelnyikova — egy cipőgyár! munkásnő — volt a kezdeményezője annak a mozgalomnak, hogy az üzem minden hónapban egy napot megtakarított anyagból dolgozzon. A Kesztyűgyárban a tőkésvilágban az anyag 25—30 százaléka felhasználatlanul veszett kárba. Még ennek az évnek az elején is 20 százalék volt az anyagveszteség, de a Korabelnyikova-mozgalom elterjedése óta már csak 10 százalék. A varroda jókora terem. Ablakok itt is, ott is és minden ablakban virág, de a varrógépek melletti lámpáit nyakán is piros másni virít. A terem egyik sarkában felszáll a dal: „Sztálin nevével munkára készen indulj előre hát..." Talán egv tucatnyi asszony zen- dít rá, de rövidesen egyre terjed az éneklők köre. így énekszóval vidámabban megy a munka. Ma különben is jelentős napja van az üzemnek, mert a varrodában ,,kommunista szombatot” tartottak. Ez azt jelenti, hogy a dolgozók egyik csoportja délután négyig, a másik csoportja pedig hatig marad bent. Erre most az egyszer azért volt szükség, mert a varroda munkájánál szűk keresztmetszet mutatkozott és különben nem tudnának időre eleget tenni a szállítási kötelezettségüknek és nem biztosíthatnák a terv pontos teljesítését. A varrodában dolgozók pedig ezt nem akarják. Zakatolnak a varrógépek és itt Is, ott is megürül egy-egy spulni. Leveszik és gondosan el teszik. Ez már a Korabelnyikova-mozgalom eredménye. — Azelőtt a papír- és a faspuÍnlkat is eldobáltuk — mondja Vétek Györgyné, aki a varrodában ^Kora- belnyikova-felelős”. — De nemcsak a spulnit dobtuk el, hanem néha ládaszám állt a spulnlkcm a cérna is. Mindegyiken 4—5 méter. Gondoltuk, hogy már nem érdemes befűzni. Most ezt a cérnát is felhasználtuk, odaadjuk a bélésvarráshoz, a spulniliat pedig visszaküldjük a gyárnak, ott újból felhasználják. Ez igen szép és követésre méltó kezdeményezés. Szocialista szellemet tükröz vissza az, hogy a Kesztyűgyár varrónői felismerték, ha más gyár anyagtakarékosságát segítik is elő, akkor Is a dolgozók érdekében cselekszenek. Saemhem a earroddertl van a szabászat. Itt nem zakatolnak gépek, hanem az ollók csattognak szüntelenül. Andretti József is ott áll az egyik asztal táblája előtt. Régen dolgozik már ennél az asztalnál. Itt kezdte a munkát 1939-beii. „Átkép- zös'' volt a kapitalista gyárában. Akkoriban az átkepzősség úgy festett, hogy egy évig ingyen dolgozhatott, aki szakmát akart tanulni. Csakhogy éppen neve legyen a gyereknek, azért adtak 11 pengő ,,fizetőst." Az „átképzősöket" a gyáros a szakmunkások kijátszására használta fel. Azért a munkáért, amiért a szakmunkás 55 fillért kapott, 35 fillért fizetett órabérbe, az ,,átü;épzösöknek''. Nekik azután nem is volt munkaidejük, nem egyszer csak 2—3 órát aludtak egy éjszaka, azt is itt a tábla alatt. Most az állcépzős ugyanazért a munkáért ugyanazt a bért kapja, mint a szakmunkás, most nem állítják mesterségesen szembe egymással a munkásokat és a jövő szakmunkásait. Andreli elvtárs itt őrzi a bizonyítványt, két hónapja kapta, a Népköz társaság szép, színes, címere van rajta, bizonyítják benne szakképzettségét. bizonyítja ezt ő maga is, amikor csak hat százalék anyag kerül ki keze alól feldolgozatlanul. — Azelőtt a kisebb darabokat nem vettük figyelembe. Most nagyrészt ezeket is felhasználjuk például szegélynek. Andreli elvtárs asztala mellett ott a brigádzászló, az 6 brigádjuk érdemelte ezt ki. 115 százalék volt az átlaguk, Andreli elvtárs, mint kommun ista példái mutat ez elvtársi segítségben is. Egyike asaltmak, akik versenyre hívták ki a gyengébben teljesítő dolgozókat, de olyan feltétellel, hogy segítik őket a magasabb teljesítmény elérésében. Andreli elvtárs Cziegler Lászlót választotta versenytársnak, akj akkoriban 92 százalékot teljesített. Felajánlotta, hogy segítségével eléri a 100 százalékot. Ez sikerült is. Ma már 101, 102 százalékot teljesít. Igen jó eredményeket ér «1 n anyagtakarétosság terén Pozagai László Is. — Felismertem én is, hogy «x anyagtakarékossággal lehet legjobba» csökkenteni az önköltséget. Pozagai László most csak kilenc hónapja dolgozik az üzemben, de 1927- től 33-ig is Itt dolgozott Akkor sztrájk tört (ki, mert elbocsájtottak öt szakmunkást és a többiek tiltakoztak ellene. Erre valamennyien kiléptek, de másnap már mindjárt akadt húsz sztrájktörő, jobboldali szociáldemokrata, a munkásosztály árulói, akik örömmel elfogadták a tőkésiől a kegyelemkenyeret. Pozsgal László, miután 1946-ban hazajött szovjet hadifogságból, jelentkezett a gyárban, de akkor itt még a tőkés ült és elküldte, nem vette fel. Most nsután már a tőkést küldték el végleg és az egykori sztrájkolok újból itt dolgoznak. Erre is gondolt Pozsgai László, amikor felajánlotta, hogy november 7 tiszteletére 125 százalékkal emeli átlagos teljesítményét és a hét százalékos anyagkiesést is tovább csökkenti. Felajánlását túlteljesítette, mert 135 százalékot ért el és az anyagkiesést is lejebb szorította vállalásánál. A Kesztyűgyárban a munlkaverseny- nek szerves része lett az anyagtaka- rékossági verseny. így azután ezen a télen száz ember közül húsz megtakarított bőrből készült kesztyűbe dugja a kezét.
