Dunántúli Napló, 1950. november (7. évfolyam, 255-278. szám)

1950-11-05 / 258. szám

November hetedikén a tasasiak a több 8»énért folyó harcban döntő győzelmet akarnak aratni A hegytetőn Sió Petőfi-akna tornyát tárolják a felhők. Ez mordban tem zavar ja a kefekeket, amelyek gyorsan forognak és sarun hozzák fet- itlnre a szénnel teli csilléket. Sokszázszor emelkedik a mélybe és főn fel i napszintre a szállitákas. Az a többi hetekben még többet is fordult hisz 9előli-akna 106 százalékon áll a MESZHART-aknák versenyében. — De lesse míe ennél t#bb is — erősítik * bányászok, akiknek kép­zeletében Tóth János (12) vájár hívfa versenyre a töHsi MESZHART* hknak bányászait, hogy túlteljesítsék a tatabányaiak versenykihívására tett felajánlásaikat. — A verseny az kötelez, hát mi megtartjuk, amit vállalunk cs novem­ber 7-én az 1300 csille szenet nap- aziptre bűzzük. Ezek volta!« az első szavak, melyek elhangzottak a vasast bányászok ne­vében a MESZHART igazgatóságon. 'A jelenlévő bányászok András, Szé- ekenyi, Ferenc és lstván-akna nevé­ben elfogadták a kihívást és valameny- ityien hozzátették, hogy ők mit vál­lalnak november 7-re, az Októberi Forradalom megünneplésére. Tóth elvtárs délután 3 óra felé ért eissza az igazgatóságról Vasasra. Már várták Vitte magával a tatabányai bányász«.!« versenykihívását és azt a délutáni taggyűlésen felolvasta. — Kövessétek példánkat — olvasta a versenykihívásban és a bányászok, a vasasi Petőfi-akna pártszervezetének tagjai a későbbiekben ha nem is szó- szerint, de ezt mondták: „Követjük példájukat, vállaljuk a verseny!.“ így beszéltek azok a felajánlások, amelyeket a bányászok tettek. Kul­csár Vince körletaknász . körlete 4643 csille helyett 5112 csille, Milovecz An­tal körlete 7630 csille helyett 8011 csille, Gradwoh! Intvén körlete 6052 csille helyett 61S3 csille szén szállítá­sát vállalta. A bánjászott Petfffi-ttUnán fa egy emberként mozdultak meg Rá­kost elvtár# szavaira. „Több szén kell?“ — mondták. Rövid gondolkodás után hozzátették: „Lesz.” Már most ín sok szén ran Petőfi- aknán, November 7 tiszteletére indí­tott verseny eredményeként a drótkö­télpálya nem győzi szállítani a fel­emelkedett termelést Szénhegyeít áll­nak Petőfi-aknán. Már több hete tart k verseny a széntermelés felemelésé­ért, a vállalások teljesítéséért. A november 7-re tett vállalásokat egymásután teljesítik n bányászok. A Magyar-fejtés vállalta, hogy november 7-ig 770 csilléről 924 csillére emeli termelését. Vállalásukat eddig 145.4 százalékra teljesítettéit. Duzsi István Í3A méter helyett 17.5 méterre vál­lalta napi gurítókihajtásának emelé­sét Vállalását 166.9 százalékra tclje- lítefto. Elter Aladár vájár, aki a li­es, gazos alővájásban dolgoz :k 4.5 mé­terről 5.5 méterre vállalta napi telje- eítményénck emelését. 180 százalékra teljesítette. És lehetne még sorolni tovább az eddig dórt eredményeket. Több sze­ttet termelnek a vasast bányászok tzost, mint azelőtt, de tudják, hogy ez a. több szén meg nem elég ahhoz, hogy ellássa fejlődő iparunkat. Tud­ják, hogy az aknán felgyülemlett szén, csepp a tengerbe ahhoz a mennyiség­hez képest, amelyet népgazdaságunk követel. Ezért leíbék magukévá a tatabányai­ak versenyfelhívását, ezért határozták •I egy emberként: „November. 7-én mi Is ünnepi műszakot végiünk és 120 gzázalckra teljesítjük az előirányzatot, de úgy, hogy sem november 7 előtt, sem pedig utána nem esik vissza a termeiéi,“ A HorPBiber'S-i ünnepi tnflszali »áőkészítésén dolgoznak a műszaki ér­telmiségiek is. Már megszervezték, ho- tfyan fogják a fát leadni, hogyan fog­ják műszakilag biztosítani az ünnepi műszak sikerét, ők Is megtették a vállalásukat. Úgy mondják, hogy min­den biztosítva lesz a termelés sikeré­nek érdekében. „Nem lesz közöttünk egy mulasztó »era november 7~én és utána sem tűr­jük meg sorainkban az igazolatlan mulasztókat". Ezt vállalták a terme­lte emelése mellett a vújártar.folyam hallgatói, a napszinti felvigyázó hoz­zátette: „Biztosítom, hogy ürescsílle- hf&ny nem lesz a bányában." — Ilyen lelkes felajánlás még soha Bem ooIU —- így beszél Ragács elv­társ, szakszervezeti harmadti'.kár, de mzt mondja Horváth János vájár és Sípos István csillés s :kü felöltözve várják a kocsit, hogy az állomásra mehessenek. Ők ketten Petőfi-akna bányászainak békoküldöttci, afrik lésztvesznck a budapesti bétickon- gresszuson, Horváth János vájár egy darabig hallgatja Ragacs elvtárs sza­vait. majd megszólal: — Elmondom a békekongresszuson, hogy Petőfi-akna bányászai, hogy áll­nak helyt a béketábor erősítésének frontján, elmondom, hogy az a ■ csa­pat, ahol én dolgozom 3 csilléről 4 csillére emeli termelését november he­tedikén. Felkészültek Petőfi-akna bányászai november 7-re és készülnek a kővetke­ző hetet«re is. Mint mondják: „Sza­vunkat álljuk és elsők akarunk lenni a november 7-i versenyben". Sok sze­net adnak népgazdaságunknak. A MESZHART bányászok táviratai Rákosi elvtárshoz Fercne-atna bányászai mintán lel­kesen esaíl&koztak a taíabánvai bá­nyászok versenyfelhívásához, az alábbi táviratokat küldték Rákosi eívtárs- nak: Kedves Rákos! elvtársi Jelentem * MESZIIART Fcrenc-aknai Ltoka-fcjtés nevében, hogy október 14-ín befejez­tük az 1950-cs tervet. Elhatároztuk csapatommal, hogy az év végére lfiOO tonna szenet termelünk terven felül." táska Ferenc csapatvezető. Kedves Rákosi Klvtárs! „Ml, a MESZtTART ízabotest bányaüzcrnéncV dolgozót az Októbert Szocialista Forradalom 33, évfordulójára vállaljuk, bogy az eddigi 3342 csille szén helyeit 3,11'tl csillét szállítunk, fgv ünne­peljük ml az Októberi Forradalom nagy ünnepét és így teszünk bizony­ságot arról, hogy megértettük azt. amit Rákosi elvtárs hozzánk, bányá­szokhoz beszélt. Éljen a Szovjetunió és a bckcMbnr nagy reeetője, SztáKn elvtársi" A MES2HABT szabolcsi bányakerüfct dolgozói. Kedves Rákosi Elvtársi * Alulírott Rázta János Fcrcncaknai csapatveze­tő jelentem, hogy csapatom október 14-én befejezte ezívi tervét. Vállal­juk, hogy 1600 tomia szenet termelünk ez évben terven felül." Jöszcrencsét! ROZSA JÁNOS cs.-vezetö. ügyancssV táviratot intéztek Rákosi elvíárshoz a szabolcsi kerüld dolgo­zói: \ pt'csvfdólu bányák olt lobé rí versenyének eredménye Komiéi, pécsi és nagymértyeki dolgozók ra szakma legjobb dolgozói“ között ír’ BÁNYÁSZÁT: A Nagy Októberi Szocialista For­radalom 33. évfordulója alkalmából a nehézipari minisztérium kijelölte a „Szakma legjobb dolgozóit“ a bnnya- ipatban, építöanyagiparban. Feltáró és elővájó vájárok: 1. Heim József (Komlói szénbánya), 2. Rostás József (Komlói szénbánya). Fejtési vájárok; 1. Kusz János (Komlói szénbánya). Fenntartást vájárok; 1, Lipták Jó­zsef (Ormospusztai szénbányák), 4. Kanizsai István (Komlói szénbánya). Bányaüzem-fenntartás hideg-szakmai munkások: 1. Kiss Sándor ács Petöfi- bánya), 3. Fischer József fnagymá- nyoki külszíni szénosztályozó). Kiváló bányatechnikusok: 1. Valykó József bányamcsíer (Dorogi szénbá­nyák. 5. Hot imán István (MESZHART szénbányák). Porcellánkorongosok: 1, Ktveutheán Lajos (Bpesti Zsolnay porcellán-gyár), 2. Ifj. Fáhry Gyula (Pécsi Zzoloay porcellúaigyúr), újítási vezetett ha. amelynek segítségével új normáját 140 %-r*. teljesíti. Áknamélyitö vájárok: t. Várhelyi Béla (Oroszlányi szénbánya). Gát- és iszapolovájárok: 1. Jurá- sék Károly (Dorogi szénbányák). Fejtési csillések; 1. Fekete József (Tatabányai szénbányák). Kiváló bányamérnökök; 1. Ajtai Zoltán, a dorogi szénbányák vállalat, vezetője« Kiváló bányafelügyelet; 1. Papp Jó. zsef (Tokodi szénbányák). Epítöanyagipar: Kőtermelők: \. Kovácsi!« Domonkos (Tatabánya). F \ falusi pártszervezetek feladatai a győzelmi taggyillések után Az elmúlt napokban falust párt- ] ért nem lépett be már 45-ben m szervezeteink kommunistái győzelmi ‘ MKP-ia. Csodálkozhatunk-e azon, Október hónapban a körletek kö­zötti munkaver Sony ben legszebb eredményt a vasast Milovecz Lajo? aknász körlete érte el, mert előirány­zatát 127.27 százatokra teljesítette, így a körleti vörös vándorziszló a Milovecz körlet birtokában került és ennek tiszteletére 3 napig fog égni a vörös csillag a Petöfi-akng. tornyán. A csapatok közötti munkaverseny győzteseként ismét az István-aknai Bozsér János csapata került ki, A lelkes csapat jó munkájának eredmé­nyeként a 4.160 csille előirányzott szén helyett 7.078 csillét termelt ki a múlt hónapban, ami százalékban át­számítva 170.4 százalék teljesítmény­nek felel meg. Szép eredményt ért el a Bozsér csapat a tísztintermetés ta­rén is, mert a palaszázalék* mind­össze 1.08, a hamuszázalékot pedig 31.95 százalékra szorította le. A. csi­pát jő munkájának tiszteletére 3 na­pig ég majd a vörös csillag a mé­csek szabolcsi lstván-akna tornyán. Az aknák között folyó versenyben a inult hónapban éjrckérült a vasas: Petőfi-alma * 106.37 százalékos terv- előirányzat teljesítésével, A második helyre csúszott vissza * Szabolcs ke­rület * 102.23 százalékával és har­madik, vagyis az utolsó helyen végzett a Pécs VI. kerület, mert az előirány­zott tervét csak 95.83 százalékra tel­jesítette. ladj{yíil«ré jöttek össze, hogy kiérté­keljék az elmúlt Hetekben végzett munkájukat, pártszervezetük fejlödé. sét, hiányosságaikat Rákosi elvtár« nagyjelentőségű beszédének tükrében megvizsgálják ér ezek után ma-ájelöl- jék további feladataikat. X r er senden — cBakúgv, mlM szer- * te * megyébe® — a felszólalá­sok során maga a tagság saját magát vonta kérdőre: mit tett a sikerek ér­dekében. Méltóan kivették-e részüket a békekölcsönből, a tanácsváJnsziá- sokbóL Ds mindjárt ki is jelentették: „Nem elégséges, hogy at őszi vetés­ben elsők között végeztünk, így kell dolgoznunk a mélyszántásnál is!" Berk es den pedig — ahol Úgy érez­ték, hogy az elmúlt hetekben elmarad­tak azoktól az eredményektől, melye­ket az erjész megyében, országszerte elértünk, —- most őszintén felt ár kik hiányosságaikat Rákosi elvtárs felvi­lágosította valamcnny iüket, Reketye clvtársat «, amikor felismerte egyik legsúlyosabb mulasztásukat: a párt- szervezetet elszigetelték mesterségesen a község legjobb kis- és középparaszt­jaitól. Engedték, hogy gazdátlanságuk­ban az ellenség megközelítse őket. Siklóson hasonló «nődön ismerte fel hiányosságaikat is. Czárt elvtárs fel­szólalásában így fejtette ezt ki; „Hi­básak vagyunk valamennyien, amikor az esetleg tagjclültfelvételét kérő dol­gozó társainknak is olyan kérdéseket tettünh tel, <r taggyűléseken, hogy mi­]-\l?STFmS^erzBBl^(mM3SfmFmEÍS^ A kultúrterem első pillantásra akko-rdnek (ürít Má­tyás Márknak, mint Szőkéden egy utca. Sem is látta meg a fiát, hiába meresztgette á szemet, jubbra-balra De egyformák is katonák. Aztán, mégis csak meglelte a gyereket. Előbb megölelte, aztán nézte csak meg ala­posabban. — Mrgembnrescdctt, — gondolta, aztán ki is mond­ta: — Egész jól feszül rajtad, a katonaruha! Bezzeg az én időmben nem ilyen volt as „angyalbőr“. Nekünk még rongyokat dobállak oda. ha ránk Hielt jó — hu nem úgy is jó. — De os még semmi, édesapám, — mondja ne­vetve Mátyás Antal honvéd. — Akkor nézne csak na­gyol, ha a kimenőmet látná. Uj még a csizmában a szeg is. A ruhát meg Szabó igazi tut ta ránk, olyan is, mintha ránköntötték volna. Mátyás Márk szeme beszéd közben, körülfut a ter­men. Másodszori nézésre látja már azt is. hogy nem is olyan egyformák ezek a katonaié. Vannak köztük tisztek, újoncok, meg tiszthelyettesek egyaránt. Ezen aztán elcsodálkozik. — Amikor én katona voltam — ezelőtt vagy A: évvel — még egy szakasz ?wzelö sem. állt szóba velünk, A tisztek pedig úgy néztek rajtunk keresztül, mint a híg levegőn. De még ez volt o jobbik eset. Volt olyan is. aki ütötte a legénységet, mint a Fehér főhadnógj/. Kgyik reakciós Horthy tiszt annyit ért, mint a másik és az összes nem ért, egy hm ént. vasat, som. Jó, hogy vége szakadt a jó dolguknak és jó az is, hogy az áj világot ilyenek védik, mini ti — mondja. — Eri csak annyit mondhatok édesapám — mondja Mátyás Antal, — ha előbb tudom, hogy ilyen a- katonn élet, már régen jelentkeztem volna.' Mi 'üt vakmeny. nylon barátok, igazi bajtársak vagyunk. A tisztjeinket szeretjük. Ugyanolyan emberek, mint mi vagyunk. Nem földbirtokosok, vagy bankárok fiai. Belőlem is éppúgy lehet tiszt, mint akármelyik becsületes dolgozóból. Mátyás Antal arca kipirul, miközben rajongó sze­retettel beszél a katonaéletről. Sebbcl-lobbal próbál min­denről beszámolni m édesapjának. Mátyás Márk csak hallgatja a fia szavait. Bátrabb, okosabb lett a gyerek két hét alatt, mióta nem látta: Szinte újra meg keü ismernie.. — Mi a faluban- tudatlanok voltunk, elmaradottak 7* folytatja a fiú. — Itt, képezem magam szakmailag és pótolom a.z mulasztottakat: Tanulok. Művelem ma. yarn. Szemináriumra járok, ahol a marxi lenini elmélet­tel, természettudományokkal, a társadalmi formák fej­lődésével ismerkedhet an meg. \ lla hazamegyek, lesz mire tanítanom a falut. Igaz, hogy addig nekem, is sokat kell még tanulnom. —- Csodálkozik édesapáin, hogy tanulóiéi — kérdezi nevetve, apja meglepett arcát- látva- — Szégyenkeznék is, ha elmaradnék a tudásban a többiek, a bajtársak mögött. Ezzel is az urakon ütök egyet, hiszen ók art akarták, hogy elmaradjon a paraszt. — Azért ne ijedjen meg édesapám — mondja — a tanulás mellett szórakozom is eleget.. Van mozink, könyvtárunk, ro/labdázom, ping-pougorok. vagy hu akarom, hallgatom a rádiót. Nem unatkozunk mi' soha­sem. Kőiben osszák mór a hideg vacsorát. Mosolygó- pbos almák, felvágott, hófehér kenyér kerül a pokró. coléra, melyeken a szásadmegbizotlak elszállítjuk az ennivalót. Lassan, észrevétlenül surran, lopódzik be az őszi este. Mátyás Márk cihclödni kezd. — Mondja meg otthon édesapám, hogy hogyan élünk iM itt a honvédségnél, —J kéri a fiatal 'Mátyás az idC meg, hogy a jövő hétre már kimenőt sebbet. — Mond ja is kapunk, ha jól végezzük dolgunkat. Árián kará­csonyra azt hiszem, meglátogathatom már a tatunkat, is. Mátyás Márk szívesen maradna még. Szívesen hali- gatnd, hogyan cl, hogi/an tanul, okosodik a fia a nép­hadseregnél. Átragadt rá a fiúból áradó nagy boldogság. —■Hát így szép Is katonáskodni — mondja..— En mikor katona srollam. — 1935-ben a nagy bányász- Sztrájkhoz vezényeltek M. Akkor nem. a nép ' védelmére, a haza megóvására használtál/ fel a katonaságot, hanem, a virilisták, a gyárosok védelmére. Az urakat kellett őriznünk. — Elmúlt már ax u világ édesapám — mondja Mátyás Antal. — Ma már benneteket védünk, a nép gyárait, földjeit. A mi szökédi nyolc holdunkra is hiába feni Tito a fogát. Kemény, acólkcmény fába vágná a fejszéjét, ha megpróbálna ránktörni. Kczetráznak, átölelik egymást és Mátyás Márk cL indul az állomásra, lutzafelú. A kapu előtt az ügyeletes liszt megszólítja: — Vágyik-e haza a fia, bácsiként? Mátyás Márk most csodálkozik el igazán. — Hát miért kívánkozna haza? Jobb módja van a gyereknek itt, mint otthon! Garami László hogy nem is merészelte tagjelölt fel­vételét kérni egyetlen középparaszt sem ezek után?'4 'y öbb pártszervezetünk nem állt meg a hibák felismerésénél. Bol­dogasszonyfán úgy készültek fel * győzelmi taggyűlésre, hogy azzal be­bizonyítsák: már hozzá is láttak « hiányosságok kiküszöböléséhez. Hét pártonkivüli népnevelőt ajánlottak is fogadlak el győzelmi taggyűlésükön tagjelöltnek azok közül, akik a leg­kiválóbban megálltak helyüket az el­múlt harcok során, Boldogas^zonv fán nem véletlen szülte ezt a kiváló példamutatást; azonnal ■— még szom­baton este kiértékelték Rákosi elvlárs beszédét. A népnevelők azonnal meg magyarázták az egész tagságnak, de a választási harc legjobb pártonkivüli népnevelőinek, mii kell termiök Rá­kosi elvtárs beszéde után, hogyan készüljenek fel * győzelmi taggyű­lésre. Falusi a lapszervezet cink győzelmi taggyűlései túlnyomó többségükbe» újabb politikai iskoláivá váltak tagsá­gunknak. Azzá telte Rákosi elvtárs be­számolója. Csaknem kivétel nélkül el­mondhatjuk: felismerték a győzelmek kivívása mellett is munkájuk döntő hiányosságait Mint a Boldogasszony, fai taggyűlés ir, mutatja — egyes fa­lusi pártszervezeteink pedig már odá­ig haladtak, hogy a felismerés után kezdik kijavítani hibáikat, Uz utóbbit azonban még koránt­■*"' sem mondhatjuk cl minden egyes falusi pártszervezetünkről. Denc«házán például egyetlen, tagje­löltet vettek fel. Egy tanítónőt, Rajta kívül számos öníudatos dolgozó pa­raszt js kiérdemelte már Dencsházán, hojgy Pártunk tagjelöltjei sorába láp- jen. Hasonló hiányossággal találkoz­tunk Kölkeden, ahol három dolgozó parasztot felvettek ugyan tagjelöltnek, de mind három tszcs-tag. Még Kölke­den sem főre uh a pártszervezet az egyénileg dolgozó kis- cs középpa rasztsag felé. Persze anélkül, lrogy * szocialista szektorok dolgozóit elha­nyagolná- További hiányossága volt nem egy falun taggyűlésnek, hogy nem lűzött a ' tagság elé feladatokat. Nem mozgósította a tagságot azoknak a feladatoknak végrehajtására, me­lyet Rákosi elvlárs elénk tűzött, Csu­pán egyel emeljünk ki a sok jelentős feladat közül: nem hívták fel — az eddigi jelentések szerint -- sehol sem a falusi Halulsüg figyelőiét arra. hogy siessen az elmúlt széncsaták hőseinek segítségére és vállvetve vigyék gyöze lemre az újabb, talán míg jelentősebb sxéncsatákat! A győzelmi taggyűlések sikerét — ismét bebizonyosodott — az előkészí­tés, a vezetőségi ülés nagyban előse­gítheti. Csaknem kivctclnélkűl elmond­hatjuk: ahol a vezetőségi ülésnek, a népnevelők előkészítő munkája hiá­nyos roll, oil megmutatkozott ez a taggyűléseken is. Járási Pártbizottsá­gok és a Megyei Bizottság aktivistái jelentős segítséget nyújtottak a győ­zelmi taggyűlések előkészítésében. Aktivistáink érdeme jelentős ebben a tekintetben. Tpalusl pártszervezeteink feladata A a győzelmi taggyűlések után az, hogy Rákosi elvtárs beszédének segít­ségével felfedjék munkájuk minden hiányosságát és a már feltárt hiányos­ságokkal együtt minél előbb kiküszö­böljék, Tanulmányozz« át simétclteín mindegyenes pártvezetőségi tag, v*la~. mennyi párttag Rákosi elvtárs nagyje­lentőségű beszédét, magára vonatkoz­tatva is szabja meg tennivalóit, hogy egyéni példamutatásának segítségével az egész falu lankadatlan erővel hoz­zálásson azoknak a fel.adaloknk meg­oldásához, melyek hékeharc. az öt­éves terv győzelme érdekében v*l* tnontiyiünk előtt állanak. Éljen a felszabadító Szovjetunió, a szocializmus országa, a nipi.li testvériségének, a nemzetek függetlenségének, a békének bástyája!

Next

/
Thumbnails
Contents