Dunántúli Napló, 1950. november (7. évfolyam, 255-278. szám)

1950-11-24 / 273. szám

19$) NOVEMBER 24 If JR P 1. d S Határtalan lelütesedésseSj Pártunk és Rátesi. Mátyás elvtárs forró Ünneplésével küSzóntófték bányászaink minisztertanács nagyjelentőségű határozatát Az aknákon tartott röpgyűléseken bejelentették a széncsata bősei, hogy hálából a bányamunka példa nélkül álló megbecsüléséért, még több szenet termelnek és vasárnap ünnepi műszakot tartanak 14 Magyar Népköztársaság minisztertanácsának és a Magyar Dol­Í \ozők Pártja Központi Vezetőségének határozata a szénbányászat fej. ödéséröl, soha nem látott lelkesedést váltott ki megyénk bányászai között. Bányászaink, akik sokszor áttanulmányozták Rákosi elvtárs legutóbbi beszédét és arra tqbbtermeléssel adtak választ, most újabb ösztönző erőt kaptak eddigi eredményük továbbfejlesztésére, a. szét* termelés további emelésére. ffA. legnagyobb megbecsülés érte munkánkat** rendszert, ami lényege^ festéseméiért jelentett számukra. — Képzeljétek, szerda este 10 éra­kor hallgattam a rádióban, hogy mi­lyen nagy mértékben segíti Pártunk és, kormányunk anyagi helyzetünk to vábbi megjavítását — folytatja. — fin, aki átlagban 150 százalékban tel jesitem a hermámat — a határozat szerint — az 50 százalék túlteljesít. ményem után még 75 százalék pré­miumot kapok. Ha pedig 100 száza­lékkal teljesítem túl a napi terve­met, akkor már 100 százalék prémium jár. A másik három figyelemmé! hall­gatja Maul Pétert, aki egyre lelke­sebben ismerteti a határozatot. Beszél a hűségjutalomról, ami ezreseket je­leni minden évben azoknál a bányá­szoknál, akik nem mulasztanak iga­zolatlanul műszakot. így soTOlja vé­gig a határozat pontjait, amelyek hű­en visszatükrözik Pártunk és kormá­nyunk mérhetetlen gondoskodását bá­nyászaink felé. Még sötét van. Csak ax István, «íme tornyán égő vörös csillag vilá­gít messze a körülötte húzódó völ­gyek felé. Az óra mutatója reggel öl órát jeles. Mindenfelől hangos beszél­getés hallható. Most mennek a reg­gele® műszakra beosztott bányászok munkára. A Rücker-aknától István- akráára vezető útszakaszon hármas négyes csoportodban szokták megtár­gyalni oá előző napon szerzett ta­pasztalatokat, hogy az előttük álló műszakon már hasznosítsák azokat. De csütörtökön reggel nem az elmúlt napi munkájukról beszéltek, hanem a minisztertanács és a Magyar Dől ff ózó I: Pártja Központi Vezetőségének « szénbányászat fejlesztéséről szóló hatalmas jelentőségű határozatiról. — Kormányunk megint gondosko­dott jólétünk fokozásáról — mondja Maul Péter vájár a vele együtt mend három társának. A többiek csak haEU gatnak. Ncan tudják, nem értük, hogy mit akar mondani társuk. Hiszen nem olyan régem vezették be a darabbér­Sugárslh as orom a bányássarcokról A fürdőben, az öltözőben a bá- tjyászaxookTÓl sugárzik az öröm. Min­denki a határozatról beszél. Már 6 óra előtt zsúfolásig megtelt a nagycsar­nok a ssénosala hőseivel. Vidám, mo­solygós arcokkal várták a határozat »mertetését. Már valamennyien tud­ják, hogy nagy dolgokról lesz szó. Versekéi Lajos bányamester elv- tims lépett a dobogóra és részletei­ben ismertette a határozatot, amely­nek minden egyes pontját a bányá­szok harsány éljenzése fogadta, l^tána Vertike István üzemi párt- fcáfkár elvtárs -szólt a bányászokhoz: — Rákosi e'vtárs ás október 27-i beszédében részletesen foglalkozott a széntermelés kérdéseivel, a bá­nyászok életével. íme elvtársak, még egy hónap sem telt el azóta és már is bebizonyította, Pártunk és Rákosi elvtárs, hogy édes gyerme­keiként megbecsiili a bányászokat- mondotta zúgó éljenzés és taps kézben. — De elvtársak, most rajtunk a sor; adjunk elegendő szenet nép- gazdaságxmknak — fejezte be fel­szólalását Vertiko elvtárs. Adjunk több szenet népgazdasá­gunknál!! Ennek a jelszónak szelle­mében jelentkezett első hozzászóló­nak Móricz István pártonkívüli vá­jár, hogy Pártunknak és Rákosi elvtársnak műnk aí elajánl ássál mondjon köszönetét gondoskodá­sáért — ®n a Poráll-csapatban dolgozom és- csapatom nevében vállalom, hogy a mai naptól kezdve 10 szá­zalékkal emeljük eddig elért telje- sitményünket. Még be sem fejezte Móricz Ist­ván mondanivalóját, egyszerre vagy ,huszan is kértek szót. Pintér József többet nem mulaszt igazolatlanul műszakot Pintér József vájár kezdett be­futóin!, aki szintén figyelmesen hall­gatta végig a határozatot. Jól meg- órfetto, hogy a havi teljesítményju- »»teat csalt azok kapják, akik egész hónapban egyszer sem mulasztottak Igazolatlanul. Az évi hűségjutalomban {Midig azok lógnak részesülni, okik ren­desen járnak egész éven át munkára. A* a dolgozó, akinek egy igazolat­lan műszakja van, a hűségjutalom­nak a felét kapja, akinek pedig már két ..bumlija" van, az teljesen •térik ettől a juttatástól. Ugyanez a helyzet a ruha- és lábbeli ellátás­nál is. Aki egy műszakot mulaszt. Igazolatlanul annak meg kell fizetni a ruha és lábbeli árának felét, két mulasztás esetén pedig a teljes árat kell megflzotni. Pintér József meg­fogadta, hogy többet nem fog igazo­latlanul műszakot mulasztani. . Lelkes hozzászólók sorában Kifér György vájár csapata, nevében vállal­ta, hogy a 0 csillés fcjtcljcsttményt 10 csilíérc étnél!. Bozsór János bri­gádja nevében bejelentette, hogy tel­jesítményét 120 százalékról 150 szá­zalékra emeli és ezt az eredményt továbbra is tartják. Heim István csa­patvezető felajánlotta, hogy as ed­dig teljesített 60 csille helyett 70 csillét szállít ki műszakonként. Ke­lemen József vájár csapata nevében 60 csilléről 70 csillére emeli teljesít­ményét. És egyhangú helyeslés fogad­ta azt az indítványt, hogy vasárnap teljes műszakot tartanak és ezzel ifi kifejezik bányászaink hálájukat. Utána Tavass Lajos (segédvájár kért szót: . — Elv táré aki — kezdte hozzászólá­sát Tavast elvtárs. — Eddig te ke­ményen markoltunk fegyverünket; a csákányt. De a rendelet után erköl­csi kötelességemnek tartom, hogy még szorosabban megmarkoljam. A Németh Sándor csapatának nevében vállalom, hogy a csapat eddig elért teljesítményét 30 százalékkal emel­jük. A csapaton belül egyénileg vál­lalom, hogy 160 százalékos teljesít, ményem helyett 200 százalékot telje­sítek, melyet állandósítani fogok. — Én is felajánlom, hogy eddigi eredményemet 200 százai ókra emelőm — mondotta a következő hozzászóló, .Ruffli Lajos segédvájár. A hozzászó­lásoknak és a lelkes munkafelajánilá- soknak nem lehetett a végét kivárni. A párttitkár elvtárs kénytelen volt a röpgyölést lezárni, mert az idő na­gyon előrehaladt. Boldog, örömteli mosollyal távoz­tak az István -aknai bányászok a nagycsarnokból. Mindenki egyformán örült a határozatnak. Még .az új bá­nyászok ifi, alcik a csütörtöH napon szálltak le először az új munkaterü­letre, a széncsata frontjára. — Most látom csak azt, hogy a bá­nyászokat mennyire megbecsüli Pár­tunk és Rákosi elvtáre — mondja Fakó Anna, 18 éves új női csilléé. *— Milyen jó, hogy Rákosi elvtáre szavát megfogadtam — folytatja — ;és bányásznak jelentkeztem. Büszke vagyok, hogy már én is a széncsata hősei sorai közé tartozom. De nemcsak István-aknán fogad­ták ilyen soha nem látott lelkesedés­sel a szénbányászat fejlesztéséről szóló határozatot, hanem a többi MESZHART-aknán is, ahol szintén tömeges munkafelajánláeok&si, va­sárnapi teljes műszakkal köszönték meg Pártunk és Rákosi elvtáre- nak példa nélkül álló gondoekodását, amit a péesbányatelepi bányászok táviratban 1* megköszöntek Rákosi olvtársnak: „Hálából megígérjük, — mondják többek között táviratukban —■ hogy a jövőben még rohamosabban fokoz­zuk termelésűnket, hogy ezen keresz­tül is erősítsük cet a hatalmas béke- tábort, melyet a és Sztálin elvtárs vezet.' nagy^ Szovjetunió Ofömürinep Komlpn és a többi mecseki MÁSZ-hányáhan A komlói Kossuth-akn&n feszült figyelemmel hallgatták szerdán este a délutáni műszakról kiszállók és leszállásra készülők a rádió 10 órás híreit. Bele-belé pisszegtek az amúgyls mély csendbe, mert min­den szót érteni akartak. Mint a futótűz, úgy terjedt a hír: .Jlatározatot adott ki a Párt, a mi­nisztertanács, rólunk, bányászok­ról.” Lent a bányában, amikor meghallották a hírt, annak szórvá­nyos részleteit, először szólni sem tudtak. „Itt a gondoskodás rólunk, alig három héttel azután, hogy Rá­kosi elvtárs elmondta beszédét". Ezekkel a szavakkal törte meg Kovács János csapatvezető vájár a 10-es fejtésben a pillanatnyi csen­det. Sokáig nem beszélhettek, mert a termelés nem állhat. Mint mond­ták: > ,i: • — Reggel majd megvitatjuk. így volt ez minden fejtésben. Amikor reggel az akna műszakot jelző dudája felharsant, már a ha­tározatról folyt a vita fent a nap­szinten, a leszállásra készülők, s a kiszállók között. A részleteire, bon­colgatták. így ta, úgy is, meghány­ták-vetették a . határozat egyes pontjait, majd az egyre népesülő csoportok elhatározták: röpgyűlési kellene tartani. ,— Nem ismerjük még jól a ha­tározatot — mondták — Így nem Is tudunk hozzászólni. Ezért olvassuk föl, hogy mindenki tudja. Dőlni fog a szén a fejtésekben Rövidesen előkerült a határozat egy-két gépelt példánya és csopor­tokra tagozódva bevonultak a bá­nyászok a pártirodába, a szakszer­vezeti helyiségbe és határtalan- lelkesedéssel beszélték, vitatták a nagyjelentőségű határozatot. Az aknász-iroda melletti helyiség­ben az 1-es fejtési csapat ütötte fel a tanyáját. Schmidt Ferenc vájár egy régi asztalra ülve kezdte mon­danivalóját. — Elvtársak, erre a rendeletre több termeléssel kell válaszolni. Egyik éjjel járt az eszembe, hogy mikor lesz megint egy olyan mű­szsk, mint amilyen november hete­dikén volt No, most Itt az mkalom. A többiek helyeslik. Czukor Jó­zsef, a csapat vezetője Is mosolyog­va helyesli Schmidt vájár szavait és csak annyit tesz hozzá: J?og az menni!" Végre előkerül egy példánya a határozatnak. Czukor József csapat- vezető olvasni kezdi: ^Annak érde­kében, hogy a bányászok bérében, a nekik juttatott kedvezményekben és egyéb területeken is kifejezésre jusson a nehéz bányászati munka kiemelkedő népgazdasági jelentősé­gének megbecsülése, s ugyanakkor a széntermelés fokozására" __ Az után többek között Kiomló fej­lődéséről szól a határozat Sokáig nem tudja olvasni Czukor elvtárs, mer kiveszik kezéből és máris egy másik bányász olvassa. Utána egy harmadik, majd kézről-kézre jár a határozat, mindenki olvasni akar belő'e fennhangon. ISO, 200, 8(10 százalékon verseny vállat ások Lassan a végére érnek. A csöndet Schmidt Ferenc vájár töri meg, pár mondatot mond, aztán kivágja: — Én a vasárnapi műszakra ver­senyre hívom Czukor elvtársat 300 százalékot teljesítek­A csapatvezető elmosolyodik, aztán hozzáteszi: ..Vállalóin". Bion József (2) vájár szól: — Éz gondoskodás a bányászok­ról, de meg is mutatjuk, hogy mél­tók vagyunk rá. Én Baíatonyi Lászlót hívom versenyre, 180 száza­lékot. teljesítek. Balatonvi vájár ott nyomban vála­szol: „Állom a versenytPár má­sodpercnyi fiziinet után még -hozzá­teszi: —- A mai- naptól kezdve műszak, mulasztás nincs és vasárnap sem lesz, mert akkor... Szóval azt hiszem, aki ha 'egyezer is mulasztott megbán­ta,- hogy ezt tette. Én 11 éve- dol­gozom, de még egyszer sem mulasz­tottam igazolatlanul. Krtstofeez Mátyás ie szól. Először keresi, a szavakat, majd .meggondol­ja magát és úgv ahogy máskor ezok- • ta, kimondja, ahogy érzi: Mik kapják a havi ÉeljesItoséiiyJataliMat ? A minisztertanács és • Párt Köz­ponti Vezetőségének határozatát osz­tatlan őrömmel fogadták bányászaink. Azt azonban nem állíthatják, hogy azonnal maradék tál caul megértették. Párt- és szakszervezeteink, de mű­szaki vezetőink feladata az, hogy most a határozat részletesen és sok gyakorlati példával megmagyarázzák. Ez azért is iontos, meri a bányászok érdekeit messzemenően biztosító, ki­váló határozatot az ellenség is meg­kezdte a maga módján »magyarázni“, igyekszik, kiforgatni, meghamisítani egyes pontjait. A határozat egyik különösen vita­tott része, hogy kik kapják meg havi teljesítményük után a jutalmat? Pe­dig a határozat erre világos feleletet ad. A részletezés előtt ezt mondja ki: »Azoknak a iöldalatt dolgozó mun­kásoknak, akiknek egész hónapban nincs igazolatlan műszakjuk, az aláb­biak szerinti teljesítményjutalmat kcS adni“. Ezekntán a határozat részle­tezi, hogy mit kapnak a földalatti vá­járok, segédvájárok, csapatcsfllések, a földalatti szállítószemélyzet, a föld­alatti gépjavító és karbantartó sze­mélyzet. Tehát akinek ebben • hónap­ban nincs igazolatlan müszakmulasz- lása, az már megkapja a jutalmat tel­jesítményéhez mérten úgy, «hogy azt a határozat pontosan kimutatja. Akik december hónapban nem mulasztanak, azok jövő hónapban kapják meg a je­lentős összeget kitevő teljesítmény­jutalmakat. A lényeg tehát az, hogy a teljesítményjutalom mindig egy bizo­nyos hónapra szól, azok kapják, akik abban a hónapban igazolatlanul nem mulasztottak. Ettől a havi teljesítményjutalomtól független as év! hűségjutalom, a ruha- és lábbelivel való ellátás. — Én a csapat nevében, * magam nevében... köszönöm Rákosi elv- társnak ezt a gondoskodást. 200 szá­zalékos termelést vállalok vasárnap­ra. És mrg lt tartam, utána is. Tovább beszélnek, latolgatják a te­hetőségeket- A szomszéd szobából egyszerre csak feltör a tape. Egy má­ske csapat van ott. Most értek végére a határozatnak. Az első felszólaló Itt is azt mondja: „Ezt többtermeléssel kell megünnepelni". Szavai után csak úgy pattognak a fizámok: 140, 160, léo százalékos vállalások és ők is azt mondják: .Vasárnapra, meg utá­na ls “ „Drága Rákosi elvtárs, méltók lessünk a bizalomra** . X t2-es, 14-es .csapat egy «nobában jött, össze. A két csapatnál egy az érzés. Szavaikkal ki neun fejezhető lelkesedéssel mondják: Jíüldjünk táviratot Rákosi elviársnak!" Rövidé sen összeállnak a betűk, a sorok; „Drága Rákost elvtársi Ml, a komlói Xossuth-dkna T2-es, 14-es lejtési csapatai kimondhatatlan őrömmel íogadtuk a minisztertanács és a Központi Vezetőség határozatát. Köszönjük a Központi Vezetőség­nek, Rákosi elvtársnak a bá­nyászokról való gondoskodását, ígérjük, hogy méltók leszünk az Irántunk tanúsított bizalom­ra. 'A határozatra úgy válaszolunk, hogy november 20-án ünnepi müsza kot tartunk, amikor minden erőnkkel aion leszünk, hogy a november 7-én elért szép eredményt túlszárnyaljuk A 14-es csapat 2.8 csille egyfőre eső termelés helyett 4 csillét, a 12-es csapat 3.6 csille helyett 6 csillét ter­mel majd fejenlcérrí.. Ezzé! Is és a széntermelés további emelésével bi­zonyítani akarjuk: az eddiginél még nagyobb részt vállalunk az ötéves terv sikeres megvalósításából A 12-es, 14-es csapat nevében: SZOMOR ISTVÁN, csapat­vezető vájár." A Il-es, 10-es o«s.p»foknál te pil­lanatok alatt hoeezú ezáaioszloppá növekedett a bányászok lsükén váL LaMfiB. Höfler András is közöttük van. Elmondja vállalását, aztán ki­mondja, ami régóta motoszkált fejé­ben: — fflytdriMtk, én IS aeok között voltam, akik „bwnUznC szoktak. Na­gyon megbántam. ígérem, hogy Égen a jövőben soha többé nem fog elő. forduM. A többiek helyeselnek és megjegy- zik: Mondtuk ezt neked régen!” A 4-ob esapn/. éjjeles harmad* 4 csilléről 5.5-re, s* 5rös csapat 3.6 csilléről 5-re, a 6-os csapat 3.6 csil­léről 6-ra, a 18-as csapat 4 csilléről 5 «siTTére vállalja na egyfőre «0 t.ermeléfiénck emelését a vasárnapi ünnepi mftezakra. UJabb telkes kezdeményezés. RószV vesz ebben csilléstől kezdve a fő­aknászig mindenki „Méltóan vdlru szólni erre a határozatra, többter- melésscl, a terv időelőtti teljesítésé­vel." Ez jár mindenkinek a fejében. A feladati végrehajtani a határozatot, felemelni a széntermelést Erről besrífl Szilágyi Ernő föaknász is, akit szintén érint a határozat, csákúgjg mint a többi műszaki értel­miségi dolgozót. — Az én véleményem, hogy soha nemlátott fejlődés előtt áll a magyar bányaipar. Ez a határozat rohamlép­tekben fogja növelni a termelést, a bányaipar tökéletesítését, gépesítését és soha nemlátott megtisztelő foglal* kozássá teszi a bányamunkát. A ha- fározat végrehajtása nyomán növeked­ni fog minden egyes dolgozóban, de különösen a műszaki értelmiségiekben az egyéni felelősség súlya. Én énnél; a határozatnak nagy örülök, örülök an­nak, hogy Komló fejlesztéséről külön is beszél a határozat. Nagy lépést je­lent előre a szocialista Magyarország felépítése felé. Nincs elég sző, nincs elég kifejezési mód, hogy visszaadhassuk bányászaink érzését a határozat megjelenése nyo­mán. Uj, friss erő pezseg bennük, le­gyen fizikai dolgozó, vagy. műszáki ér­telmiség. Egy gondolat jár a fejükben: végrehajtani a határozatot! A nagymúnyolti kerület válaszú: vasárnap ünnepi műszakéi tartunk így vari ez Mázáu, Szászváron, Nagy- mányokon. Telefonon jelentették: . ,,Nagy lelkesedéssel fogadták a nagymányoki kerület bányászai a mi­nisztertanács és a Párt Központi Ve­zetősége határozatát. A dolgozók a reggeli műszak előtt rőpgvülóst tartot­tak, ahol a nagymányoki kerület bá­nyászaink nevében Leitz Ferenc vá­jár javasolta: „Tartsunk vasárnap ter­melő-napot, mert kelt a szén népgaz­daságunknak és ezzel válaszoljunk tr re a hatalmas jelentőségű határozatra." Itt te táviratban fejezték lri rzerete- tükel Rákosi elvtársnak, megköszönve a bányászoknál való gondoskodást A» ígéretet tettek arra, hogy a szénterme­lést a nagymányoki hányakerűletben te jelentősen megemelik. Komlótól távol esti Nagymányofc. Szászvár és Máza és nincs közelebb Vasas, Mecsekszabolos és Pécsbánya- telep sem. É mégis mindenütt a hatá­rozat nyomán a bányászok ajkán egy jelszó született meg: végrehajtani a határozatot, felemelni a széntermelést. Ez a mi feladatunk, most így kell vá­laszolni arra a messzemenő gondosko­dásra, amit Pártunk mifelénk, bányá­szok felé tanúsít. Fogadalmukat bányászaink meg te tartják. Megálltát helyüket, becsület­tel, keményen a felszabadulás utáni idők minden nehézségei között és megállják most is, teljesítik a rájuk­váró feladatot: felemelik a szénterme­lést.

Next

/
Thumbnails
Contents