Dunántúli Napló, 1950. október (7. évfolyam, 229-254. szám)

1950-10-07 / 234. szám

KÖLCSÖN JEGYZÉSSEL VÉDD A BÉKÉT

VA N HAZÁJUK

Szovjet filmbemutató és ankét az Urániában

A®m$ádót6l a MkekSUmüg, &d adía anép- áttarna HÁROM PÉCSI DOLGOZÓNAK

• Kéey éwwl ezelőtt, 1948 október 97-én a pécsi UJ Elántól c&ket közölt, melyben egy napszámos, egy közalkalmaactt és egy nyugdíjas mondja el, hogyan él. — Hogyan él 194fi októberében.

XSISs&ör a napszámost keresi fel a tíkk írója:

„Király Lajos elvtár*, munkavezető mutatja az utat a gyár belseje felé. Útközben ajtó nélküli mmikahclyiség mellett megyünk el, ahonnan sűrű, nehéz porfelhő gomolyog Jdfelé.

— A feamottmatom förőgépe dolgozás itt — világosít fel Király elv- térs. Nem tokáig bírja ért a port, mkl itt dolgozik.

— Nincs védekezés « ellen?

— Ventillátor kellene, de ilye» célokra nem áldoz pénzt a gyár, tnhi}dono* — kapjuk a csüggedt íe- Jehttet.

IdSfcSsben odaérkezik hozzánk Madarász Árpád elvtárs. 58 éves napszámos. Megkérjük, mondja el, mennyit keres és hogyan él meg belőle.

— Ha annyit dolgozom, hogy a SSradtrógtól háromszor ülök le útközben, míg hazaérek, megkeresek heti 60—65 forintot. A pénzt hazaviszem, a feleségem kifizeti a múlt héten csinált adósságokat, és — megint «Inc* semmink. Bakancs fcelicne, de erre gondolni som lehet. As ünnepi cipőmet viselem munkára — mutat a lábán lévő félcipőre.

— Pedig már itt a tél, fűteni keltezte. A ruhám Is présvászonnal van megtol tozva.”

Ért mond ír. 1946 októberében Madarász Árpád elvtárs.

Deák L/íjce 33 éves rendőr így beszélt:

„Havi ftBctéacm 240 forint, de ebiben benne van a feleségem és három gyermekem után Járó családi pótlék Is. Persze ezt csak az utóbbi Időben kapjak, hála a Kommunista Párt erélyes akciójának, amivel a családi pótWcot kiharcolta szá- B«ifikre. Hogy ebből hogyan érünk meg? Mikor elsején kifizetem a 68 forint lakbért, a gázt, a villanyt, éppen csak annyi marad, amennyi arra elég, hogy éhen ne haljunk. Feleségemnek évek óta nem tudtam ruhát venni.”

Négy évvel ezelőtt Deák Lajos rendőr után a riporter N. J. 64 éves nyugalmazott pcstafőíelügyelőt kereste fel Fliume-utca 29. szám alatti Rakásán.

„43 és ffil évi szolgálat után a (nyugdíjam 204 forint és 10 forintos családi pótlék. Étből élünk. Jobban mondva ebből kellene élnünk a feleségemmel.

__ Hogy osztják be a nyugdíjat?

— Hogy osztjuk be? így — mond$* ás a tárcájából zálogcédulát nyújt felénk. — Zálogcédula, igen. Ma vittem a zálogházba huszonöt- éves szolgálatom emlékére a feleségeimtől kapott arany gyűrűmet, mert nem tudtam kifizetni a lak- bértiátralékomat Most keltem fel az ágyból, ahova azért feküdtem le, mert fűtőanyagunk nincs elegendő, de ahhoz már elég hideg van, hogy megfázzon az ember.”

így beszélt hárem ember 1946- ban és úgy tűnik, mintha végtelen, távolságból hallanánk a hangjukat. Első olvasásra mindenki tudja, érzi art, hogy ma már a cikkben szereplőknek, de általában a dolgozóknak nem ilyen az életük.

Horniét tudjuk olyan bizonyosan, hogy nem Így él már Mészáros Árpád, vagy Deák Lajos? Onnan, hogy országunkat a Párt vezeti, onnan, hogy a hároméves tervet már teljesítettük és az ötéves terv első évi részletterve is a befejezéshez közeledik és ezekben a tervekben, a gyárak, a lakóházait, az iskolák, a traktorállomások, az utak, a kórházak, a hidak, erőművek építése mellett szerepelt a dolgozók élet- színvonalának felemelése is.

*

Kézzük csak hogyan élnek.

mit mondanak ugyanazok, akiket ezelőtt négy évvel is megkérdezett ,*z újság.

A Zsolnay-gyárban az a Király Xajos, aki akkor vezette az újság Írót, ma az Üveg- és Finomkerá- •miai Központ termelési osztályának Ifi vezetője. A samottmal ómban van már ventillátor, viszont a tőkés, Aki erre nem adott pénzt, nincs már a gyárban. A dolgozóké lett

• ez az ország.

jf A samottmalom még az ötéves

tervben teljesen átépül, korszerű, gépesített üzem lesz.

Madarász Árpád elvtárs az eltelt négy év alatt nem öregedett, hanem fiatalodott, a kizsákmányolt bérrabszolgából a gyár ura lett.

— Bizony most már egész máskép élünk — mondja —, ahogy fejlődött az ország, úgy javult a ml életünk is. Nem ülök már le hazafelé háromszor a fáradtságtól és mégis majdnem a háromszorosát keresem annak, amit akkor kaptam. 140—150 forintot viszek haza hetenként. Nincs már egy fillér adósságom se, pedig ezer forint volt egyidőben, sőt mast már én tudok kölcsönt .adni az államnál!:, méghozzá mindig többet, tavaly 500 forint tsrvkölcsönt jegyeztem, idén már 800 forint békekölcsönt.

— Megvettem a bakancsot is, el Is szakadt már azóta, de éppen most veszek újat. Jutott azóta ruhára is, meg az ágyneműre dupla huzat, most vezettettem be a lakásba 900 forintért a villanyt, de hát ez csak mind apróság, ahhoz képest, amit az üzemben láthatunk fejlődést, meg a városban. Teli vannak az üzletek áruval és csak az ellenség próbálkozik felvásárlással.

— Itt a körkemencénél 108—110 százalékra teljesítem a normámat, ma. Azért hangsúlyozom ki, hogy ma, mert amint négy évvel ezelőtt is beszéltem az újságírónak a községi választások jelentőségéről, úgy ma Is tudom, hogy a tanácsválasztásoknak százszor nagyobb jelentőségük van és, hogy a tanácsok számunkra milyen sokat jelentenek. Ezért felajánlottam, hogy a tanács- választások tiszteletére 120 százalékra emelem a teljesítményemet, de ehhez azt kérem, hogy a mázsáidnál lévő elvtársak is tegyenek felajánlást, hogy soha ne kelljen rájuk várni az anyaggal.

SeíiK Lajos elvtárs most néma rendőrségnél dolgozik, hanem a Dél dunántúli Malomipari Egyesülés személyzeti osztályának a vezetője, fizetése 1300 forint.

— Ma már semmi, de semm i okom nincs a panaszra — mondja Deák elvtárs — viszont annál több okom van arra, hogy végtelenül hálás legyek a Pártnak mindenért, ami ebben az országban történt, mert minden csak a dolgozók érdekét szolgálja.

— Persze ebből a fizetésből már jut mindenre. Vettünk rádiót, most már tudok a feleségemnek ruhát venni, most kapnak a gyerekek is új ruhákat. Uj lakásba költöztünk a Felszabadulás-utca 2. alá, itt még a lakbér is olcsóbb, 40 forint.

— Tavaly 800 forint tervkölcsönt jegyeztem, idén 2500 forint békekölcsönt, a három gyerek is jegyzett 5—10 forintot és a feleségem is százat. Boldogan jegyeztük a békekölcsönt. mert a mi családunkban még a legkisebb is tudja, hogy amit a Párt mond, vagy cselekszik, az nékünk is érdekünk.

N. J„ azaz Novák János posta- főfelügyelő most is a Fiume-u teában lakik, csak mindössze az utca változik meg. útburkolók dolgoznak itt és most fektetik le a csatornázási csöveket, nem önti már el többé az utcát az esővíz.

Novák János nyugdíja azóta megkétszereződött, most már 410 forintot kap havonként, jó beosztással ebből az összegből már ki is jönnek. Nincs is már semmijük a zálogházban, kiváltották. Még a nyugdíjas Novák család is megérezte, hogy ebben az országban a munkásosztály van hatalmon és tervgazdálkodás folyik.

Ez a nésy év nemcsak ennek a három családnak az életében jelentett mérföldkövet, hanem az egész országéban is, a munkaversenyek lendületével, a Szovjetunió segítségével, a Párt irányításával új országot építünk, újat, szebbet mint a mai. de a mai is százszor szebb, mint a régi. Ezért szegezik fel gyárak, üzemek kapui fölé a jelmondatot a dolgozók: „Van hazánk, van mit megvédenünk!”

Szántó Tibor

Amikor megrendül a film drámai feszültséget teremtő zenéje, n nézőtéren minden hang elnémul és a tekintelek a vetítővászonra szegeződnek. Néhány gyors jelenet következik bevezetésül. 1915. A megvert náci-lwrdák egy sereg asszonyt, férfit és gyermeket rabolnak el és szállítanak Ngugat- Németországba. Mint sötét emlék jelennel: meg a vásznon a behajózás megrázó pillanatai. A náci-katonák orrá állati kegyetlenséggel tépik ki a gyermekeket anyjuk karjából.

A következő kép: Moszkva 1949. Mindenen áthatoló hanggal kong n Kreml óraütése■ Asszonyok, anyák sietnek a gyárba. Indulnak a gépek és megszólal a hangosbeszélő: Nyugat- Németorszég angol övezetében újból lelepleztek egy ú. n. „hontalan“, valójában elrabolt szovjet gyermekeket rejtegető, titkos menhelyt. Mondják a neveket: Az egyik anya sírva borul a gépére: saját, holtnak hitt gyermekének nevét hallja ...

Igen, az angol „gentlemenek“, á nagyhangú „gyermekbarátok“ gyermekeket rabolnak. A szemforgató külső alatt rabló emberiességből kivetkőzött fenevadak lappangónak. Mi a szándékuk? Miért „féltik", rejtegetik ezeket a hazátlannak nevezett szovjet gyerekeket? A tőke alávaló szolgáinak aljas terveik vannak velük: gyarmati rabszolgáknak, saját hazájuk ellen törő janicsároknak akarják nevelni őketDe a szovjet haza, az édesanyák és édesapák nem engedik gyermekeiket, útjába állnak e gaztett megvalósításának, bátor leleplezéssel, kérlelhetetlen szenvedéllyel harcolnak értük. E harc megtestcsítője-a szovjet bizottság vezetője, Dobrinyin alezredes. (Kadocsnyi- kov pompás alakítása.) A szovjet haza harca a szovjet szülök gyermekükért kinyújtott keze testesül meg benne és társában, Szorokin őrnagyban. Háború után vagyunk, de Dobrinyin szava intő figyelmeztetés az imperialisták felé: ,.A mi kezünk most sem fegyvertelen A miénk az igazság fegyvere.“ Es ezzel a legyőzhetetlen fegyverrel harcolnak a Szasa Buluzovok és az ha Szokolovák százaiért, ezreiért.

Ebben a harcban fegyvertársaik is vannak már. Ilyen hős fegyvertárs a

Békekölcsönnel, őszimunkával, lelkes versennyel

harcolnak békénkért az oroszlói dolgozó parasztok

Jól es& nézni, amikor az ószl nap. sütésben munkára indul a falu. Mint a szorgos méhek, belepik a határt, szántanak -vetnek, aztán, ahogy ki- zöldül a parányi mag, a dolgos gazda örömmel gyönyörködik munkájában. Szép és felelősségteljes munka ez. Az idei vetéstől függ jövöévi ke. nyerünk, a több, az eddiginél sokká] több termés. Az idejében vetett magtól függ országunk építése, az ötéves terv sikere, boldog jövönk alapja.

Most, amikor a békekölcsön-jegyzés hatalmas sikerrel halad előre, er. re Is gondolni kell. Hisz éppen erre az időre esik az is, amikor a jövő esztendei kenyerünket szórjuk a földbe. A békekölcsön-^ egyzés és az őszi munka szorosan összefonódó feladat, s mindkettőt egyszerre kell megoldani. A több termés ötéves tervünket segiti, a békénket védi minden job. ban termő föld. A békekölcsönre adott forintok, életünk szebbét ételét szolgálják s azt, hogy a dolgozók bé. kében valósíthassák meg nagy tervünket. Az ekeszarva mellett menni, s a jegyzési ív alá írni a nevet, az egyet ^ jelent: békénket, életünket, szép lövőnket védeni. Ahol ezt meg. értették, összekapcsolták a két feladatot, s együtt vitték sikerre.

így tették ezt Oroszlón is,

ahol már az első napokban szép sikert értek el a békekölcsön-jegyzésben. Ha valaki, a kölcsönjegyzés eredményére kíváncsi, annak nem kell messze menni, ott van a falu közepén a versenytábla. Az mutatja, kik vették ki becsülettel részüket a békéért folyó harcból. Kis- és középparasztok azok, olyanok, mint idős Molnár Sándor 450, Gulyás József 400, Papp Lőrincz 600 és Lengyel l.a. jós 350 forintos jegyzéssel, űk mutattak példát a íaluban és a hozzájuk hasonló dolgozó parasztoknak köszönhető, hogy a községben ezideig: 17-200 forint, gyűlt össze.

Amikor a békekölcsön-jegyzés hí. re eljutott Oroszlóra, már javában folyt az őszi munka '«sikeréért az agitáció. A pártszervezet népnevelői szüntelenül járták a házakat és az idejében való vetésre hívták fel a

dolgozó parasztokat. Akkor erŐ6Ítést adtak a népnevelőknek; megindult a békekölcsön-jegyzés, de vele együtt folyt az őszi munka is, méghozzá egyéni versenyben.

Ferenci József a falu bírája, jó gazda hírében áfl, s amikor versen, gés indult meg közte és Gulyás József között, arról beszéltek a faluban: Ferenci biztos győztes lesz. Azonban nem így látta ezt Gulyás József. trAz igaz, hogy Ferenci dolgos ember, de azért: én sem vagyok utolsó" — mondta csak ügy magának, a hallottak után. Dehát gondolkodni való idő nem volt, mert a munka sürgetett. Nekiláttak ők ketten, de a többiek is; Lakatos András, Sipos Já. nos, Makaréz István és János — s a falu összes dolgozó parasztja. A sásdiak, akik versenytársuk — akkoriban azt mondogatták: „Az ördög van ezekkel az oroszlóiakkal, úgy dolgoznak, mintha valami hajtaná őket.'

A hajtóerő a verseny volt

Amikor Makaréz István, vagy Kovács Pál azt látták, hogy Ferenci József meg a többiek vetnek, nyomban ők is munkához láttak. De Gu. lyás József csak a versenytársát figyelte, Ferencit. Nem akart tőle elmaradni, s amikorra 6 elvetette az árpát, Gulyásé is a földbe került. Fej-fej mellett haladtak, s egyszerre lettek kész a rozsvetéssel is. őket követték a többiek, s alig egy héten belül teljesen befejezték az ősziárpa vetését. Rozsot nem sokat vetettek — inkább helyette búzát vetnek —, de rozzsal is végeztek nemsokára az árpa után.

Hogy a versenyben ki lett az első, azt nem tudják megmondani: „Mindenki igyekezett — mondják — azért végeztük elsőnek a járásban az ősziárpa és a rozs vetésével. De azt tudják, hogy ki lett az első a békekölcsön-jegyzésben, mert hát ott is folyt verseny.

Amikor már elvetették az árpát és a rozsot

s a szél már a kikelt, erős szálakat lengette, amikor már többen búzát is vetettek, akkor jött a hír: Békekölcsönt jegyzünk:

Szinte észrevétlenül, nem tudni, hogyan, egyszer csak azt vették észre hogy az őszi munkák egyéni páros- versenye kiterjedt a békekölcsön, jegyzésre is.

Amikor kora reggel a népnevelők, megindultak jegyzést gyűjteni, Feren ci József első volt, aki 300 forintot adott. „Gulyás biztos többet fog jegyezni — mondták neki a népneve lók." Azt bizony nem fogom hagyni -— mondta erre Ferenci. S a népne velők másnap reggel azzal mentek hozzá, hogy Gulyás 400 forintot jegy. zett. „Hát, ha így van, akkor még jegyzek 150 forintot — mondta, s mindjárt alá is írta az ívet. — Mert nekem van mit meghálálni az államnak. Földet, tehenet kaptam, s most is mindenben segítségemre van. Éppen most akarok a nemesített vetőmagért menni.".

így volt ezzel Lakatos András 13 holdas középparaszt js. Csütörtökön 200 forintot jegyzett, de a verseny hírére átment a fegyzésgyüjtőhelyre és megtetézte 100 forinttal. Sipos János, amikor meghallotta a népneve, löktől, hogy Ferenci meg Gulyás, hogyan versengenek, * mennyit jegyeztek: azzal kereste fel a népnevelőket, hogy: akkor én Is Jegyzek még rá 100 forintot. Igaz, hogy ez nem sok, de amennyi módomban áll azt szívesen adom a békére."

Nekünk van miért versenyezni

akár az őszi munkában, vagy a békekölcsön-jegyzésben — beszéli Fe. renci elvtárs, a bíró. — Mind a kettővel egyformán a boldogulásunkat segítjük elő, a jobb életünket, a békénk védelmét.

S akkor arról beszél ő is meg még néhányan, ami máris megvalósult. Uj hidat kaptak, a gyerekek új padokban ülnek az iskolában, sző. vetkezeti boltjuk van, a telefont most szerelik. S ami a legfontosabb, azt 22-én kapják: a tanácsot. Azért is igyekeznek most már a búzavetéssel, s úgy számítják, hogy vállalásuk szerint, 20-ára minden rendben lesz. Tudjuk azt, hogy a kölcsönnel, az őszi munkák sikerével egy lépéssé] közelebb kerültek a szebb élet, az ötéves terv megvalósításához, s előmozdítják a béke megvédését, ami mindnyájunknak legdrágább kincse.

szovjet hazához hű, lett gondozónő,

Szmajda, al:i a gyermekekből erőszakkal kinevelt Ixrza fogalmát, a haza szc- retrtét mcymagyarázza, felkelti Szásában. Valóságos hős Szmajda, az igazság és hazaszeretet hőse és vértanúja- Mikor az „árvaház“ névsorát ki akarja adni a szovjet tiszteknek, ai angol „gentlemenek“, akik nem mások, mint kém elhárító tisztek, meggyilkoltat iák. Ezek Cpok ezredestől s a kenetteljes, de gyilkosságra felbujtó Scott kapitánytól kezdve Dodge-on, az amerikai tőkéseket hűen kiszolgáló laknj-njság- irónán ál a hazaáruló, lettszármazású Upmanisig (aki •a gyilkosságot elköveti), egylöl-egyig az angolszász imperialisták alávaló gazemberei. Hasonszőrű segítőtársaik a részeg, duhajkodó amerikai katonák és az őket kiszolgáló német fasiszták és kispolgárok, mint amilyen az „örökbefogadó“ tVJursi kocsmárosné. De a nemei nép már Nyugat-Németországban is ébredezik. A fiatal sofőr kiállásában, az éjszaka plakátot ragasztó kommunista munkásban láttatjuk a német nép fokozódó ellenállását.

A film végén a művészi ábrázolás teljességével megismétlődik a főm elején látott jelenet: a behajózás. Csakhogy most nem a német, hanem az angolszász fasiszták kövcJik cl ugyan-’ azt a bűntényt, a szovjet gyermekek elrablását. Intő figyelmeztetés ez: azzal, hogy egy tucat, vagy néhány tucat gyermeket sikerült megmenteni, még nincs elintézve a kérdés. A harc tovább folyik- Mert hiszen „gyermekeink sorsa és jövője az egész Világ jövője", s még sokezer munkásaiszomj és orvosnő, még sokezer anya akarja boldogan magához ölelni a fasiszták karmaiból megmentett gyermekét, akik nem hontalanok, akikből nem les: rabszolga vagy ágyúlöltclék, akiknek mindnek van hazája!

.. . Fclyyulnak a villanyok a nézőtéren. A szemek sarkában könny csillog. de fi szívekben forró, harcrnkész gyűlölet izzik.

Meghatott szeretet és szenvedélyes gyűlölet remeg Erdős Lászlóné elvtársim hangjában, amint a filmankét vitáját megnyijta.

— Mélyen megrendülve állok itt — kezdi megindult hangon —. A film nyomán felelevenedik a múlt De a mi felszabadulásunk pontot tett erre a sötét múltra. Mi három és ötéves tervekkel boldog jövőt építünk gyermekeinknek- De tőlünk néhány száz kilométerre még ez a filmen látott sötét világ uralkodik. Idehalljuk a népek jaját, de idehalljuk harci kiáltását is.

— Mire tanít bennünket ez a film? Arra, hogy az imperialistákban nincsen emberi érzés. A profit szolgái elfelejtik, hogy valaha ők Is gyerekek voltak. Adják-veszik, kínozzák, gyötrik a hazájuktól elszakított gyermekeket, a gyermekeket, akiknek van hazájuk. Néhány tucat gyermek megmentésével még nincs megoldva a kérdés. Tanulnunk kell ebből a filmből, megtanulnunk azt, hogy szenvedélyesen kell szeretnünk a szovjet népet, az emberiesség és szeretet, a megncmalkuvó harc és harcos béke hazáját- Es gyűlölnünk, feneketlenül gyűlölnünk kell az ellenséget, az imperialistákat. Mindent meg kell tenni az újabb háború megakadályozására, a béke elszánt védelmére — mondotta Erdősné elvtársnő.

'A felszólalásokban kemény, harcos hang nyilvánult meg. Néphadseregünk egyik tisztje párhuzamot vont a német és angolszász fasizmus között.

—• Ar angolszász fasiszták abban különböznek a németektől, hogy még ta- n i tó mestere i len él is kegyetlenebbek — mondotta többek közt.

Egy DISZ-fiatal megígérte, hogy még nagyobb lendülettel harcolnak országépítő terveinkért és a békéért. A Szigeti MNDSZ kiküfilötte megfogadta, hogy a film halasára újabb lendületet adnak, újból neki fognak a békekölcsön-jegyzés gyűjtésének. Munkások, értelmiségiek, férfiak és nők, apák és anyák szólaltak fel és ígérték, hogy nem engedik hasonló sorsra jutni gyermekeiket. Egy fiatal óvónőképzős tanuló elmondta, hogy mostantól ■ még forróbban szereti a gyermekeket és még alaposabban készül hivatására- Az ankét résztvevői együttesen ígéretet tettek, hogy szerte a városban, üzemekben, munkahelyeken elmondják dolgozótársaiknak: valamennyiüknek látniuk kell est a megrázó filmet, mellyel újabb fegyvert kapnak a békeharcra