Dunántúli Napló, 1950. október (7. évfolyam, 229-254. szám)

1950-10-05 / 232. szám

Magyar Ifjú! Hazánk, síápinii javára járj élen a kfllcsGnJegyzásbeii! „Ä békekölcsön-jegyzés óta még jobban dolgosunk" Szili Ferenc és Szalai István a Sopiana ifjúmunkásai a ianácsválasstásig befejezik idei tervüket A pécsi Sopiana új szerelőcsarno­kában egymás mellett dolgozik két lakatos, két ifjúmunkás, Szili Ferenc és Szalai István. Jóformán még a könyökük is összeér. Sok mindenben egyformán állnak, legtöbbször egyen­lő százalékot, érnek el, mindkettőjük­nek 500 forint a ham keresete, mind­ketten, 600 forint békekölcsönt je­gyeztek és ketten indullak jégyzés - gyűjtésre, együtt érték el az 5.200 forintos gyűjtést. Az új normák bevezetésekor fel­ajánlották, hogy 110 százalékon alul sohasem teljesítenek, a tanácsválasz- tások tiszteletére 115 százalékos tel­jesítményt vállaltak. A 38. bérhéten Szalai István 134 százalékot, Szili Ferenc pedig 123 százalékot ért el. Szili csak azért maradt le, mert két napig beteg volt — Látjuk azt, — mondja Szili Fe­renc — hogy felajánlásunk túl óvatos volt’ mert a taruics-txflasztdsokig nem a 115 százalékos, hanem annál jóval nagyobb eredményeket is el tudunk érni. Ehhez azonban az is kell, hogy az üzemvezetőség még jobban biz­tosítsa a, folyamatos anyagellátást. Megtörtént az is, hogy egy négy és fél órás munkához két óra kosz­osat kell keresni az anyagot, mert a raktárban lévő készlet másra van már előirányozva. — Azért mindenképpen túlteljesít­jük felajánlásunkat, — mondja most Szalai István. — Azzal, hogy békekölcsönt jegyeztünk, mert felis­mertük döntő jelentőségét, azzal még nem tettünk meg mindent. Sőt most még jobban kell dolgoznunk, hiszen így még jobban kamatozik a béke­kölcsön. még többet építhetünk belő­le. ha, mindenfii, aki jól jegyzett, jól is dolgozik. — Él is határoztuk mindketten — mondja Szili Ferenc, — hogy a ta- náesválosztások tiszteletére, október 22-re befejezzük ezért tervünket, ezzel számunkra még nagyobb jelen­tősége lesz ennek a nagy napnak. Tudjuk mi itt az üzemben jól, hogy mit jelent a tanácsok megválasztása. Nem le beszélve arról, hogy a mun­kások intézik, a munkások védik majd a munkások ügyeit, érdekét, meg arról, hogy felszámoljuk a bü­rokráciát, elég ha csak azt nézzük: itt az üzemben az egyik dolgozónak van valamilyen javaslata, indítványa, akkor nem kell néki előszobázni, ha­nem egyszerűen odamegy ahhoz az elvtárshoz, aki a tanács tagja, aki vele egy üzemben, esetleg egy mű­helyben dolgozik és elmondja neki amit akar. Szalai István is rábólint er re, iga­za van a társának, a tanácsválasztá­sokkal olyan közel kerül a közigaz­gatás a dolgozó néphez, akár a Szovjetunióban. Ö maga azt mondja: — Világos az, hogy a termelés emelése és a tanácsválasztás kérdése egy kérdés. Mert. azt mindenki első szóra láthatja, hogy a tanácsok az ötéves tervet, is szolgálják és a munkásosztály hatalmának megerősí­tését is. Hát a többtermelés nem ezt szolgálja? Dehogynem, éppen ezért a jobb munkával is, a tanácsválasz­tással is éppúgy előremegytink. Ezért» ünnepeljük mi .ezévi tervünk korább" befejezésével a tanácsokat! Dolgozóink tehetségét bizonyítja be az Újítók II. Országos Kiállítása A városligeti nagycsarnokban folyik a készülődés az Ujítókiállllásra. A ki­állítás épületében, a bejárat mellett támaformájú helyiséiben a bányaipari újítóit nagyszerű alkotásait helyezik el. A bányaipar mellett a nehézipar dolgozóinak újításai sorakoznak. A legnagyobb érdeklődésre talán a ne_ hézipar mozgócsarnoka tarthat szá­mot. Ebben a csarnokban többek kö­zött bemutatják Muszka Imrének, a Kossuth-díjas sztahánovista esztergá­lyosnak gyorsvágó esztergapadját. Ugyancsak itt sorakoznak fel a vas­ipari kutató intézetnek a szovjet ta­pasztalatok felhasználásával készített alkotásai, melyeknek egyrészét a MA- VAG dolgozóival közösen dolgozták ki. Egész sor olyan találmány és kuta­tási eredmény is szerepel a kiállításon, amely világszerte is elismerést és be­születet szerez a magyar tudomány­nak. Ilyen például az Ács-féle „gra­diens-mérő“ és az alumínium-kutató intézet aluminiumhegesztési eljárása. így született meg a győzelem Görcsönyben A Magyar Dolgozók Pártja pécsi járási bizottsága szeptember 2-áa elismerő dicséretben részesí­tette a gürcsönyi bekebizottság tagjait, a népnevelőket, az üzemi- és falusi pártszervezet tagjait, akik lelkes, odaadó mmikájukkaí sikerre vitték a békekölcsön-jegy­zést. Hogyan született meg ez a jelen­tős győzelem Görcsönyben? 1950 aiigilS'lus 28 / vaT * ”ffSÍ---------------------------1 még csendes. Az óra még nem ütötte el az ötöt, de egyik-másik házból már sietős léptekkel indulnak a párthelyiség felé, ahol már kilencvencn ülnek a kisteremben, vegyesen asszonyok, lá­nyok, öregek, fiatalok egyaránt. Akik bem tudják, hogy ez a kilencven ember mire is készül már ilyen ko­rán, azoknak & párttitkár, Nagy Fe­renc elvtárs adja meg a választ. — Elvtársak, jelentős napja van ara az országnak, dolgozó népünk­nek — mondja. — Az egész ország népe ma kezdi meg a békekölcsön- jegyzést. Erre hív fel bennünket kormányunk és nagy Pártunk. . Erről beszél Nagy elvtárs az értekezleten. Értették mindannyian, hogy fontos feladat vár rájuk. Miku- Kcs Pál, Ferenc Lajos és Márton dános magukban árra gondoltak: mi népnevelők, mindenkor elsők voltunk, ha valamit tenni kellett és most is *aok leszünk... Nagy Ferenc elv­társ közben ezzel fejezte be beszé­dét: „fin elsőnek 400 forintot jegy­zek a békéért, szép életünkért • és kólából azért, amit eddig kaptunk a dolgozók államától.“ Utána jöttek a többiek. Mikolics Pál, Ferenc Lajos, Szabó _ József, Dallos József 800 forint jegyzéssel. Mind a kilencvencn azon nyomban lejegyeztek. a tennivalókat. ’13 körzetre osztották a fa­lut és mindegyik körzetbe három- három népnevelő került. Míg felosz- maguk között a körzeteket, nádig 10'dolgozó paraszt, akik a nép Mzamdból tanács jelöltek, már meg * dúltak a faluba, öle vitték ki a vvi xí. Para®ztok közé, hogy békc- JeSyzünk. A falu tíz helyén ropgyülésen mondták el, hogy mit jelent _ a beké, mit jelent békében építőm és azt, hogy a béke védelme, rn,.ln „.leKfonf°sabb érdeke. Nlkohcs Pál elsőnek Sarkadi Já- noshoz ment be, aki 13 holdon gaz­dálkodik. Arról beszólt neki Niko- uee, hogy az imperialisták Koreában » békés lakosságot gyilkolják és Hysn sorsot szántak nekünk is. Ben­nünket, dolgozókat is, akik végre unt.vbnon vagyunk, le akarnak igáz- **■ Ezért kell mindenkinek saját ”5ry&iek tekinteni a béke védelmét. . ~~7 Igazad van, ezt nekem is segí- *®*M kell, hisz a mi életünkről van Renoes 8 6r?. öztán meutieszéliéü szó, 400 forintot jegyzek — ez volt a válasz. Jó hangulatban ment tovább Ni- kolics Pál. Szűcs Mihály 5(H), Lóg- rádi István szintén 500 forintot jegy­zett. A többiek sem kevesebbel jöt­tek el egy-egy háztól. Vass János 17 holdas középparaszt 1500, özv. Kántor Vincéné 1500, Balázs Mihály S00 forintot adott a békéért, gyer­mekeik, jövőjük boldogulásáért. Egymás után futnak be a jegyzésgyüjtők, Ferenc Lajos egy­maga 7350 forintot hoz, Nikolics’Pál 3000 forintot e utána jönnek a töb­biek. Az összeszámlálásután kiderül, hogy 2 óra alatt több, mint 16 ezer forint erősítette a békét a görcsönyi ftontszakaszon. Lelkesen folyt tovább a, munka. A békebizottságok tagjai, a tanács- tagjelöltekkel újabb röpgyűlést tar­tanak. A népnevelők, jegyzésgyüjtők még odaadóbban dolgoznak. Benkő István 8 holdas dolgozó paraszt utánakiált a népnevelőknek: — Még jegyzek száz forintot, ■vesszenek az imperialisták! De válla­lom azt is, hogy a vetést három nap alatt befejezem. Délelőtt 10 óra. Újabb jelentések érkeznek. 27 ezer néhányszáz forint az eredmény. A jegyzésgyüjtők újabb ívekkel indulnak útnak. A 36 jegyzésgyüjtő melleit 40 népnevelő dolgozik. Beszélnek eredményeikről, az új útról, az állami kölcsönből fel­épített 22 új házról, Szekeres Máriá­ról, Vass Ádámról, akik nyertesei lettek a sorsolásnak. A jegyzésgyüjtők telt ívvel jönnek a szövetkezeti irodába. Pé ij!br 2 óra. Megvárják, míg elvégzik az össze­számolást. Nagy az öröm, hiszen 32 ezer forint gyűlt össze a 1 bél ke erősítésére. Átcsoportosítják a népnevelőket. Aki a falu alsó felében agitált, az most a felső végében jár. A békebizottság tagjai újabb röpgvü- léseket tartanak. Késő délután van már, de még folyik a gyűjtés. Este fél 9 óra: Most, folyik az egész napi munka kiértékelése. Ott vannak mind a népnevelők, jegyzés- gyűjtők vagy kilencvencn. A párt­titkár szava töri meg a csendet: — A mai napon Görcsöny dolgozó népe 38.600 forinttal járult hozzá a béke megvédéséhez, boldog életünk építéséhez. Másnap, harmadnap és negyednap tovább folyik az agitáció. Nincs megállás egy pillanatra sem. Vasár­nap reggel újabb lendületet adnak a munkának s estére 51 ezer. forint gyűlt össze. 51 ezer forint védi mun­kánkat, életünket, a szebb jövőt, js békefront görcsönyi szakaszán. 51 ezer forinttal szorították meg az imperialisták nyakát és a további agitációval még biiznak egyet a kö­télen. uszító, csaholó hangjukat. De nemcsak a jegyzéssel, hanem az őszi munkával is. Az ősziárpa ve­tését már mindenki befejezte a köz­ségben, a rozsot és a búzát most vetik. Márton János, akinek 7 holdja van, tavaly is korán vetett, idén még előbb teszi földbe a búzát — ezt vállalta mindenki . előtt. Együtt megy ez a két feladat, s velük a szállítási szerződések kötése is, _ s mindezt lelkesen viszik. Nap, mint r.ap népnevelő .munkát folytatnak, mert arról beszélnek, bogy 00 ezer forintig nem állnak meg. A vetést meg azért szorgalmazza a falu népe, hegy a tanács választás kétszeres ünnep legyen Görcsönyben is, — minden eddiginél hatalmasabb ünnep. A szovjet parasztság jómódú és kultúrált éleiét a szovjet rendszer­nek köszönheti. A szovjet kolhozok és szovhozok minden dolgozója boldogan jegyzi a kölcsönt, mert tudja, hogy ezzel az ötéves tervek megvalósításához járul hozzá, a szovjet nép és saját boldog jövőjét biztosítja. Képünk ia ..Lenini Hegyek"-szovnoz (Moszkvai terület) dolgozóit ábrázolja, akik boldog lelkesedéssel teszik meg felajánlá­saikat és jegyzik a kölcsönt. , Szőke László építőipari technikus üzenete a koreai hősöknek „Szőke Lászflú építőipari ’technikus, a pécsi Magasépítési Vállalat üzemgaz­dasági osztályának, csoportvezetője, üzemi HISZ-titkár. Fizetése 1.100 fo­rint, békekölcsön-jegyzése 3.000 forint.' Ha csak ,a száraz adatokat nézniük, ilyen felvilágosítási kapnánk. De mi nemcsak a puszta tényeket nézzük, ha­nem azt is szeretnénk megtudni, hogy mi van a számok mögött­A számok és adatok mögött gondo­latok ezrei cikkáznak, érzések milliói pezsdítonck eleven emberi életeket. Ilyen mozgalmas, szép, fiatal élete van Szőke Lászlónak is, aki alig múlt húsz­éves s máris egy darab történelem az élete. * — Mikor meghallottam, hogy béke- kölcsönt jegyez az egész ország — em­lékszem a múlt hét napsugaras csütör­tök reggelére — arra gondoltam, hogy mennyit fogok adni én, mennyi az az összeg, amivel kifejezhetem hazám iránti szeretetemet, kifejezhetem béke- akaratomat, kifejezhetem mindazt, ami fiatal életemet boldoggá, széppé, érde­messé teszi, — Egész életemet láttam, ezt a történelemmel teli húsz évet. Csak villanások voltak előttem, mint egy gyorsan pergetett film fé­nyei, mégis minden éles tiszta volt, Júl­iám apámat mikor két testvéremmel együtt még kicsik voltunk. Sok nélkü­lözésen mentünk át- Láttam magam a középiskolában, amit negyedik után. úgy volt, hogy abba kell hagynom. A felszabadulás után azonban beiratkoz­tam a felsőépítőipariba ... Apám vas­betonszerelő volt és emlékszem az in­ftáció nehéz hónapjaira. De elmúltak a legnehezebb idők. UHS-ban bekerül­tem a vállalathoz, mely akkor még egészen szerény, kis üzem volt. Segéd­munkás, kőinüves-segéd, majd a mű­szaki iroda alkalmazottja 'ettem . . • Heti nyolcvan forint fizetésből 1950 nyarára 1.100 forint lett. Júniusban 'üzemi DTSZ-titkVrnak választottak, jú­liusban pedig élelem legnagyobb él menye ért: tagja lettem a Pártnak. Ez a július elseje volt eddig a legboldo­gabb napom .. . — De ezen a nyáron építésünkbe köz­beszólt valami. Nem, nem zavarhatta meg a Koreát ért rablótámadás, a vi­lág békéje elleni merénylet békés épí- tömimkánkat, sőt, csak növelte, lendí­tette ütemét. Ökölbe szorult a kezem, minden reggel ökölbeszorult, mikor a hadijelentéseket olvastam: ,.A gazem­berek! ..örültem a koreai néphad­sereg győzelmeinek és gyűlölettel ol­vastam az amerikai banditák gyilkos­ságairól. * Szőke László feláll asztala mellől és kinéz a második emeletről. Magas vé­kony alakja kinyúlik, amint dél félé néz. — Itt lenn Tito gyilkol az ameri­kaiak támogatásával, ott keleten Li Szin-Man zsoldosai — szintén az ame­rikaiak támogatásával •. . Szögi harco­saira gondoltam csütörtökön és amikor 1 beírtam a 3.000 forintot e.z villant meg bennem: elvtársak én így ülök, ilyen az én ökölcsapfisom ellenségeinkre! Hafyfapa és írnoka- beszélget a miihét és (deniM — Ilyenkor köll hazajönni? — förmedt legkisebbik unokájára az öregebbik Nagypál János és előre­hajolt a fonott karosszékben, hogy ezzel is nagyobb nyomatéked adjon haragjának. — DISZ-gyúlés volt nagyapa — válaszolt Feri. — Bizonyítsd, hogy ott voltáll — Mivel? — kérdezte vidáman a feketeszemü unoka s közben dúdolt is, ahogy kabátját vetette. — Mit tanultatok ott ? Miről volt szó: Ha ott voltál, tudod. — Ja? Sok mindenről. De a leg­érdekesebb egy beszámoló volt, amelyben arról beszélt a titkár, hogy a Párt javaslatára a kormány mekkora összegeket ad tanügyi cé­lokra. Rengeteg pénzébe kerülünk mi az államnak nagyapa. Várjon csak: fölírtam néhány számot. — Tudja, hány diák tanul Pé­csett, meg a megye középiskolái­ban? — meg se várta a feleletet — 3719! — Nagy szám — csillapodott le az öreg haragja s kelt fel benne máris az érdeklődés. — Olvasd csak fiam. — Ebből 1318 munkásszármazású, 813 parasztgyerek ... — Nem így volt ez az én időm­ben — sóhajtott emlékezve Nagypál János bácsi s egyszeribe a maga gyerekkora jutott emlékezetébe. Egyszerre megeredt a szava, mint a tavaszi eső: — En ugyan bekerültem egyszerű középiskola elsőjébe, de meg is ke- seriiltem. Kubikos apám volt, elég ez ahhoz, hogy megvessenek egy diákot 1902-ben. Harminc „úri­gyerek” közé csöppentem, de olyan idegen lettem ott, hogy majd ki. gyulladt a hátamon a kabát. — Gyűlöletes volt minden abban az iskolában. Naponta éreztették velem, hogy nem nekem való helyre jöttem. Akkor szégyenlettem magam legjobban, amikor iskolai ünnepély volt valami végett. Egyszer — sosem felejtem el — az én apám is meg­jelent egy ilyen parádén, ahová min­den gyerek szülőit meghívták. Sze­gény öregem! Ünneplőjét húzta ugyan magára, de abból is szaglott a szegénység. Olyan egymagában állott a sok kinyalt-kifalt divat­hölgy és ficsúr között, mint aki büntetésből került oda. — Most meg, nagyapa, a szülői munka közösségeket a munkás-, meg dolgozó parasztszülök irányítják. — Es mi dolga van egy ilyen munkaközösségnek? — érdeklődött az öreg. — A vezetők minden hónapban jelentést tesznek arról, hogy tan liönyvsegélyezésben, vagy egyéb anyagi támogatásban hány diákot részesítettek, ellenőrizték.e a ta­nulószobákat, a tanulók előmenete­lét. Aztán... — Kinek tesznek jelentést? — A menyei tanáé« oktatáni alosztályának. Oda fut be minden jelentés az iskolák frontjáról. És onnét indul ki minden. Különben a munkaközösségnek is külön felelőse van az oktatási alosztályon. Erről is tájékoztattak bennünket a DISZ. ben. Na de mesélje tovább nagyapa. Mi volt aztán magával az iskolá­ban? — Semmi fiam. Félév se telt le, kitettek az iskolából. — Mit csinált? — Semmit. Apám nem tudta to­vább fizetni a tandíjat. Kimarad­tam. — Milyen más a mi életünk — mondotta csendesen a legkisebbik Nagypál unoka. — Magad se tudod, mit ér, mennyit ér, amiben élsz. Olvasd csak tovább! Mit nem kaptam még én akkoriban? Feri beszélt s ö magában utána mondotta. — Nem kapott kollégiumi lakást, amit e pillanatban csak Baranyá­ban 970 középiskolás munkás- és parasztszármazású gyerek élvez. Nem kapott tanulószobát, nem ka­pott menzát.-Sík* menzánk van ... — hal­lotta unokája hangját. Azt Is el­mondotta Feri, hogy 900 tanuló kap a megyében 50—S0 forintos ösztön­díjat is havonta. — Es mit tettetek már ezért? Megháláltatok valamit is ebből? — vonta fel a szemöldökét az öreg. — Hát nem eleget, — felelt az unoka — de igyekszünk. A békeköl­csönjegyzést sikerrel. vittük az isko­lában. A mi osztályunkban minden­ki kiforgatta a zsebeit a. jegyzés első pillanatában s utána még ott­honi pénzünket is behoztuk és újból jegyeztünk. Persze, ez nem minden. Most közelegnek a tanácsválasztá­sok s mind részt akarunk venni az agitáviós munkában. Persze leg­főképpen jótanulással felelünk min­denre. Hisz annyi mindent kapunk! Elmondották, hogy szeptemberre, októberre és novemberre másfélmil­liót költ ránk, tanuló fiatalokra a dolgozók állama. Másfél millió forint — ismé­telte az öreg és furcsán csillogott a szem-e, amikor ránézett unoká. jára. — Nagyon becsüljétek meg a Pár tot és az államot, amelyik így be­csül benneteket — mondotta olyan halkan, hogy éppen hogy Feriig el­értek a szavak __Te pedig kiüönö sen. m ert nem akarok szégyent vallani veled.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents