Dunántúli Napló, 1950. október (7. évfolyam, 229-254. szám)
1950-10-31 / 254. szám
DUNÁNTÚLI VILÁG PROLETÁRJÁT EGYESÜLJETEK! A MAI SZÁMBAN! A Szofjetamió Kommunista (bolsevik) Pártja Központi Bizottságának jelszavai a Nagy Októberi Szocialista For* rad alom S3, évfordulója alkalmából. (3. o.) — Tíz éve szabad Rákosi elvtárs (3. o.) — Hatalmas fejlődést biztosit Pécsnek az ünnepélyesen megalakult városi tanács. (2. o.) — A nagymányoki, szászvári, mázéi bányák dolgozói november 7 tiszteletére versenyre hívták ki a komlói Kossuth-akna dolgozóit. (2. o.) AI MSI > BARANYAMEGY« PÄRTBI ZOTTJÁCÁNAK LAPJA VE. ÉVFOLYAM, 254 SZÁM ARA 50 FILLÉR KEDD, 1950 OKTÓBER 31 Rákosi elvtárs beszéde után t V Százezrek hallgatták szombaton, (százezrek olvasták vasárnap né- ttriink bölcs vezérének, Rákosi elv- tersnak nagy beszédét Ma nincs plyan része dolgozó társadalmunk, oak, nincs olyan sarka hazánknak, ahol ne erről folyna a szó. Tanítása hatalmas erőt, lendületet ad, pontosan eligazít bennünket, világosan leltárja tennivalóinkat, amelyek végrehajtásával érhetünk el egyedül újabb és újabb sikereket. Rákosi elvtárs beszéde mindenkor hosszú hónapokra szab irányt Pár. tunk és egész dolgozó népünk számára. Most sem napi, egy-kettőre elintézhető kérdéseiből szólott, hanem olyanokról, amelyek — bár tüstént hozzá kell látnunk —, tar. lósabb időre szólnak, y Mély és tanulságos az a beható wlemzés, amit a nemzetközi helyzetről adott. Bátran mondhatjuk, hogy egy-egy megállapítása országhatárainkon kívül, a világpolitikában is nagyjelentőségű. Nekünk az amerikai gyarmatosítok vadállati, a történelem legvéresebb fejezeteit is meghaladó gaztettei és nyílt világháborús politikájuk megismerése új erőforrást kell, hogy adjanak. Még nagyobb ál. •dozatkészséget, munkabírást és elszántságot merítsünk az imperialisták ellen bennünk izzó gyű. feleiből, azért, hogy forrón szeretett hazánkat megóvjuk pusztításuktól, kegyetlen gyilkosságaiktól. Az amerikai nagytőke, fáradtsá- (got és költségei nem kímélve, fegy. Werzi fel csatlósait. Európai támadó tervei új gócává akarja kiképezni Nyugat-Németországot, fel. éleszti azt a német milit&rizmust, •mely négy évszázadon keresztül taposott végig raj tank, amely anyai yi vért és könnyet hozott népünk «rámára. De nem hagyják számításon kívül, sőt fokozottan bevonják tiünős terveikbe a régi, kipróbált pribékeket, mindenekelőtt a szomszédságunkban hetvenkedő titoista Ííandát, Rákosi elvtárs részletesen ismertette a jugoszláv gazdasági élet •sődjét, felfedte annak alapvető ««kát: a kíméletlenül kizsákmányolt, rabszolgasorban tartott munkásosztály és mindenétől megfosztott, kényszermunkára terelt dolgozó parasztság elkeseredettségét. JEz az oka annak — mondotta —, nogy a százezrekre ragó titoista 'jfanicsárhad nyomása dacára Jugoszlávia élelmezési helyzete és egész » azdasági helyzete az aratás atáni etekben már katasztrofálisra fordult.” A tőnk szélén álló lakájóikat az amerikai imperializmus Í észségesen „megsegíti". Ma már ertelés nélkül beszélnek arról, hogy rövidesen 2 millió dollár értékű élelmiszert szállítanak az éhe- ■fcő Jugoszláviába. Természetesen az •merikai tejpornak, konzerveknek drága ára van! Kardelj, Tito külügyminisztere már több ízben hang. Súlyozta, hogy rendkívül hálásak Tesznek a „segítségért." Mi jól tudjuk, hogy ez mit jelent. Azt, hogy a kardesörtetést, a provokálhat fokozni fogják, hogy Jugo- jczláviát még veszedelmesebb impe- Hnalista ugródeszkává alakítják át. ;?* w azt jelenti, hogy éberségün- i*ev erőnket tovább kell növelnünk, A néhány nap múlva megtartandó agyar Békekongresszuson újra lesszehangzóan kimondjuk, hogy ' a der«s /letet, azt a virágzást, a szabadsagot és békét, amely :gre osztályrészünk, nem adjuk ki :ezunkből többe. „A magyar dol- \zó nép nemcsak kívánja a békét, ■« minden eszközzel meg is védi“ szögezte le mindannyiunk nevé- i Rákosi elvtárs. Igen, megvédjük azt a békét »melyben olyan kiemelkedő politi kai és gazdasági győzelmeket ér. tünk el, mint amelyről éppen ö számolt be. Az ipari termelés hazánkban soha nem tapasztalt arányai, mezőgazdaságunk rohamos fejlődése után határozottan, világosan így foglalta össze helyzetűn, két: ^Anyagi fejlődésünk egészséges, erőteljes. A kisebb-nagyobb nehézségeket le fogjak gyűrni ás biztosítjuk, hogy ez a fejlődés a jövőben is töretlenül folytatódni fog.” Hogy ez így legyen, felmérve eredményeinket, figyelmünket a feladatok felé kell fordítanunk. Mindenekelőtt meg kell szívlelnünk azt, amit Rákosi elvtárs széntermelésűnkről mondott. Szénbányásza, tunk egész termelésünk, fejlődésünk alapja, elmarad a tervgazdaság követelései mögött „Uj bányászok ezreire van szükség!" — adta ki a jelszót és szavai elsősorban a széncsata új hőse, ifjúságunk felé szóltak. Nem kétséges, hogy ezt az új, megtisztelő feladatot is örömmel és becsületesen ellátja derék ifjúságunk. Nem kétséges, hogy százak és ezrek jelentkeznek az annyira fontos és hősiességében annyira szép bányászéletre. Ismerünk egész „bányász-dinasztiákat", mint a Glock-családot Pécsbányán, vagy a Bokor-családot Mecseksza- bolcson, amelyeknek minden egyes tagja bányász, akik méltán büszkék erre és nem is tudják máskép életüket elképzelni. Az ő példájuk, a bányászélet nemcsak azért fogja vonzani ifjúságunkat és a dolgozók egyéb rétegeit, mert ez ma már az egyik legjobban fizetett szakma, hanem elsősorban az, hogy hazafias kötelesség biztosítani népgazdaságunk számára a legfontosabb ipari nyersanyagot: a szenet Amit Rákosi elvtárs politikai előrehaladásunkról mondott, abból kiemelkedik a magyar szociáldemo. krácia vezetőinek, a munkásosztály legköraönfontabb árulóinak, az angol-amerikai kémszolgálat leg- raffináltabb ügynökeinek beható leleplezése. Nagy megnyugvással és őrömmel tőit el bennünket hogy: „Jelentékeny részben lelepleztük ezeket a jobb- és úgynevezett „bal. oldair szociáldemokrata árulókat, a kizárt és változatlanul a népi demokrácia ellen áskálódó jobbot dali szociáldemokrata szervezeteket is." Ez egyrészt megnyugtató, másrészt azonban nagyobb körültekintésre, forradalmi éberségre int bennünket Mert a hétpróbás munkásárulók gondoskodtak arról, hogy embereiket beépítsék, hogy munkafegyelmet rontsák, elégedetlenséget szítsanak, szabotáljanak. Néhányat már felfedtünk közülük. Tudjuk, hogy milyen bomlasztó munkát végeztek például Vándori vagy Ipolyi vagy a tolnamegyei gépállomás alközpont vezetői. De bizonyára vannak még, akik az angol titkosszolgálat ügynökei, az úgynevezett „munkáspárt" irányítóinak megbízásából folytatják hitvány tevékenységüket, akadályozzák öt. éves tervünk végrehajtását, minden erejükkel az új világháború kirobbantását segítik. Ezért fontos, hogy frissen tartsuk emlékezetünkben a még februárban mondott intelmet: ahol hiba van, olt keressük meg az ellenség kezét! Rákosi elvtárs beszédének alapvető része, amit Pártunk megerősítéséről, munkájának további javításáról mondott. Február óta, — ahogy megállapította —, nagyon sokat haladtunk előre, s ennek legjobb mutatója az a sok siker, amelyet a politikai és gazdasági életben egyaránt arattunk. Azonban legrosszabb tanácsadónk, az ön. teltség, az önelégültség, komoly károkat okoz. Rákosi elvtárs élesen vetette fel, hogy pártmunkánkban mindenekelőtt újra előtérbe Pécs és Baranya dolgosé népe megválasztotta küldötteit a Magyar Békekongresszusra A Pécsett és a járási székhelyeken megtartott nagygyűléseken dolgozóink hitet tettek a béke harcos megvédése melleit ünnepi díszt öltött a pécsi Nemzeti Színház nézőtere vasárnapra, hopp méltóképpen fogadja Pécs bókeküldötleit Délelőtt 10 óra titán már mindenki a helyén van. Szétnyílik a függöny. Az elnökségben Pécs dolgozóinak minden rétege helyet foglal. A háttér falán vezetőink képei között a magyar békeharcot ábrázoló nagy kép foglal helyet: egy kalapácsot tartó munkás, mellette néphadseregünk; fegyvert ragadó katonája. A küldöttválasztó békegyűlés a Himnusz habjaival vette kezdetét, majd Mildós Klára színművésznő Devecseri: A bene katonái c. versét szavalja. Utána Mattenheim Percncné, városi békebizottsága titkára üdvözli a Párt megjelent vezetőit, a békebizottsdgok küldötteit és Pongrácz Kálmán elvtársat, Nagybudapest tanácsának elnökét. Ezután kedves jelenet következik. Zászlókkal, dalolva, piros-kéknyakkendős úttörők vonulnak be a színpadra, kis úttörő-leány egy fehér őszirózsacsokorral köszönti a békenagygyűlés részvevőit. Tettekkel kénsül a» ország dolgosó népe a Béhekongresssusra A „Megvédjük s ,békét“-mozgalom Országos Tanácsa nevében Pongrácz Katalán elvtáw emelkedik ezóláára. — Az egész ország népe tettekkel készül fel a Béke Hívei e hónapban me. rendezendő II. Világkongresszusára és az azt megelőző Magyar Békekongresszusra. A bélieharc országos és világméretekben való megerősödését eddig is a tettek segítettéit elő. — A háborús veszély megnőtt, de ezzel együtt megnőtt a békéért harcolók száma, ereje, öntudata. A stockholmi békefeáhivást eddig több, mint 500 millió ember irta alá a világon, több, mint 50 országban vannak harcos bók<vszervazetek. Nincs a világba egyetlen olyan becsületes ember sem, aki ne követelné as atombomba betiltását, aki ne a békét választaná a háború helyett. Beszélt ezután a magyar békeharc kiemelkedő eredményeiről, majd megállapította, hogy Pécsett is megerősödött a békéért elszántan, tettekkel folyó harc. — A békeharcot azonban még tovább kell fokozni, mert déli határainkon itt uszít, provokál az impe. ríalisták szövetségese, a jugoszláv népet éhségben, rabláncon tartó Tito- banda. Az imperialistáknak ugyanaz a tervük hazánkkal Is, mint Koreával e ehhez elsősorban Tito szövetségére számítanak, aki szőrös- tiU-bőröstül eladta magát s hajlandó erre az aljasságra. Végül hangsúlyozta, hogy a Béke- kongresszuson ott lesz népünk minden rétege: munkások, parasztok, értelmiségiek, a néphez hű papok, asz- szonyok, fiatalok, néphadseregünk küldöttei, párttagok és nagy számban pártonkivüliek. Pongrácz Kálmán beszámolóját többször szakította félbe a taps, vezetőink éltetése és a „Harcolunk a békéért!” és „Világbékét akarunk, Sztálin útján haladunk?” ütemes kiáltás. A dolgozók ígéretet tesznek a termelés, a békeharc fokozására A felszólalások során Szalal Sándor, a Magasépítési Vállalat szta- hánovistája ezt mondta: — Nap mint nap újabb épületeket emelünk, mindig boldogabb lesz a jövőnk. Ez csak békében lehetséges. Az építőipari munkások nevében megígérem, hogy minden igyekezetünkkel fokozzuk a termelést. A magam részéről még jobb munkával segítem a meszesi kislakások felépítését." Ifj. Glock Imre pécsbányatelepí bányász kijelentettee: — A pécsi bányászok gyűlölik a háborút és minden erejükkel küzdenek érte a termelés frontján. Társaim nevében megígérhetem, hogy még fokozottabban teljesítjük tervünket! Auschpitz Edit, a Leőwei Klára leánygimnázium II. a. osztálya nevében megígéri, hogy még jobban tanulnak. Marksz István pedagógiai főiskolai tanár azokról az eredményekről szól, melyeket felszabadulásunk után a Szovjetunió és Pártunk se gítségével elértünk, melyek mind a béke müvei. „Uj, gyönyörű főiskolánkon a Szovjetunió nevelési módszereinek átadásával és az ideológiai és szakmai képzés el mély i lésével harcolunk a békéért.” Megválasztják a küldötteket A hozzászólások illán egyhangú lelkesedéssel a következőket választják meg pécsi küldöttekül a Békekongresszusra: Horváth Károly bányász, a megyei békebizottság titkára, Sági Pálné borgyári munkásnő, Szent- ágotai János Kossuth-díjas egyetemi tanár, Szalad Sándor építőmunkás sztahánovista, Balogh Ferenc mecsekszabolcsi plébános, Bogár Imre pécsújhegyl üzemlakatoe, ifjúsági titkár, Sipos János Petőfi- aknai vájár, Tokaji Károlyné dohánygyári munkúsnö. Dulánszky Jenő gépészmérnök, Balogh Mária, az MDP Megyei Bizottságának munkatársa, Horváth István Petőfi- aknai váóár, Nagy István erzsébet- telepi bányász. Bánd! Jenő mecsekszabolcsi bányász, Fiszter Mária Petőfi-aknai dolgozó. Kun Jó- zsefné mecsekszabolcsi MNDSZ-tag, Géczi Erzsébet kokszműi munkásnő, Schmidt Szidónia sörgyári sztahanovista. Szebeni Jánosné Sopiana- gépgyári sztahánovista, Varga György téglagyári munkás. Szegleti Mária olajgyári munkásnő, Révai Mária MAV-dolgozó, Tóth Istváune pécsbányatelepí bányászasszony, Komlódi Ferenc építőmimkás, Bo- domyi Erzsébet építőmunkás, dr. Rudolf Lóránt egyetemi tanár, Sá- rics József né építőmunkás, Mucsler Ferenc orvostanhallgató, Németh Rozália pedagógiai főiskolai hallgató, Szokolszky István, a Pedagógiai Főiskola igazgatója, Adám Antal joghallgató és Mattenheim Fe- rencné pécsi békebizottsági titkár. Ezután Major Pál szavalata következett, majd Krancz Pál élvtárs, a városi tanács elnöke zárószavaiban ígéretet lett Pécs dolgozói nevében a további fokozott békeharcra. A nagygyűlés az Intcmacionálé hangjaim! ért véget. „A békéért utolsó szírdobbanásunkig harcolunk“ A mejty« valamennyi jÍrásban forró lelkesedés, a béke melletti harcos kiállás jegyében tartották mejj a járási békenagygyűléseket. A falvak dolgozói ünneplőben, felvirágozott kocsikon, messzi kilométerekről is bementek a járási székhelyre a békenagy- gyűléere. A sáros, havasesős időben, az országutakon kígyózó békeharcos tömegek bizonyították, hogy Baranya dolgozó népe egységesen megvédi hazáját és békéjéért minden áldozatra készen áll. A határmenti Siklóson — ha egyáltalán lehet különbséget tenni — talán az egész megyében a leglelkesebben, egységesebben sorakoztak fel « járás dolgozói a béke, az Országos Békekongresszus mellett, A hozzászólások után újra és újra továbbfokozódíott a lelkesedés. Helyes Ferencné dolgozó parasztasszony egyszerű szavakkal mondotta el: „Szemeinkből még éppen hogy csők kiszáradlak a könnyek. Alig szárította fel azokat népi demokráciánk. Ét az imperialista háborús gyújtogatok, az aljas Tito-banda. máris újabb világháború kirobbantásán mesterkednek .. . Elég volt az özvegyi könnyekből! ' Békésen, szabadon akarjuk tovább építeni, szebbé tenni boldog életünket. Mi asszonyok, a békéért. gyermekeink jövőjéért az utolsó szivdabbanásunkig is képesek vagyunk harcolni, ha a szükség megkívánja Hcrtcr Mária, a beremendi dolgozók nevében tolmácsolta a határ- menti község dolgozóinak szilárd békeakaratát. Csicsvári János, a járási tanács tagja, felszólalásában az imperialisták iránt érzett olthatatlan gyűlölettel mondotta: „Aki a béke ellensége, az ugyanúgy fog elpusztulni, mint Hitler és fasiszta hordája. így fog járni előbb-utóbb az imperialista szörny és dühödt kutyája, a Tito-banda is!'* A járás békeküldötte, Kapitány Sándor, a békegyűlés végén megfogadta, hogy az Országos Kongresszuson méltóképpen tolmácsolni fogja a határ-mentén élő dolgozók elszántságát, egyre fokozódó békeharcát. kell állítani a tagfelvételt. Hogy ebben a kérdésben mennyi a mu lasztásunk, azt mi sem mutatja jobban, mint az a visszhang, amely Rákosi elvtárs beszédének éppen ezt a részét fogadta. Hányán és hányán mondták el, hogy róluk beszélt Rákosi elvtárs, róluk, akik már hosszabb ideje kérik felvéte. lüket, azt bőségesen ki is érdemelték, ennek ellenére kérésük eddig nem talált meghallgatásra. Hány és hány pártszervezet mondta cl helyes őnbírálattal: Rákosi elvtárs éppen az ő munkájukat bírálta meg s most iparkodni fognak-hogy hibáikat helyrehozzák. Hadd említsünk egy jellemző példát. Szigetváron a rádió közős meghallgatása után néhány egyénileg dolgozó paraszt azon melegében, ott helyben, kérte felvételét a Pártba, Ez annál is inkább helyes gyakorlati lépés volt, mivelhogy Szigetváron alig akad pártszervezetünkben dolgozó paraszt. Most hozzálátunk az útmutatás alapján a tagfelvétel munkájának megjavításához. Várható, hogy számosán fogják felkeresni Pártunkat. Ezeket a jelentkezőket mind egyénileg kell elbírálnunk és a legjobbak előtt bátran nyissuk meg Pártunk erődjének kapuit. Rákosi elvtárs mindenekelőtt az egyéni parasztságra, ezcnbelül a középparasztokra hívta fel figyelműnket, de nem kevésbé fontos észrevenni és a Párt harcosai közé felsorakoztatni a bányászok, építömunkások és egész munkásosztályunk legjobbjait, az ifjak, nők és értelmiségiek legál- dozntkészebb, legöntudatosabb tagjait. Mindanyiunk feladata, hogy újra és újra elolvassuk, áttanulmányozzuk e nagyjelentőségű beszédet. Ez a mi munkatervünk a közeljövőben, nemcsak a Párté, de egész dolgozó népünké! Fogadjuk meg valainenyicn, hogy Rákosi elvtárs beszédét hűségesen, mura. dékfalanul végrehajtjuk!
