Dunántúli Napló, 1950. október (7. évfolyam, 229-254. szám)

1950-10-27 / 251. szám

Í9F3 OKTOBER 27 NAPI» Ő 5 JPécsvárad dolgozói felkészülnek a h ü l dőí ivó lasst ó békegyfé'ésre: saség nk»s‘<»!<uí M&s»s* sonják a Sséfeéérí, harcolók torait r „Szökí valősággal hatolt vá­ros... Éjszaka tűnek lénye vt- UgHja meg a romokat és t tör­melékek köai etthontaÍKa, árra gyerekek tanyáznak. legalább háromszázezer szünll lakos tűni cL Az életben maradottak sorhan- áilnak egy maroknyi rizsért.. {A Times kiküldött tudósitójának helyszíni jelentéséből). Bár esaporán verdesi at október- yéfji cső u határt, Pécsváradon most le agyantig> lüktet ax élet, mint bármely máé napon. A község eiívé- bí® fekvő gépáJlomáeon egyik ember A másiknak adja & kilincset: torra érdeklődnek, mikor ejti torba a gép. , (Utómét cat 6 földjüket, mikorra vé­gezhetnek a mélyszántásaid, hogy jö­vőre még bőeégeöobb tearméeeel oo- I gitnéi. ők le ötéves tervünk célki- I Füzérjeit Hogy Kővári Miháiyék ie pleget tehessenek vállalásuknak, tuely eserlnt november 7-re befejezik jft mélyszántást. Ugyanakkor — :ni |Oena terméezeteoobb, biszsn a exocla- ! ticunus épitto magával vonja, az ; álotexin vonal emelkedését te — arra [U gondol Kővári Mihály dolgozó pa- |rafiéttal nem egy dolgozó, hogy jö­vőre már ne csak áj ruhára, lányá- |teak áj bátorra teljen, hanem & ezé- ijwn, otthonoí, barátsággal bereu dő­ltet* szobába rádió in kerüljön. A béke utáni vágy valamennyi (Solgozó éltető eleme, örülnek is bé­kén, ezabad életüknek. Dálnoki Ár­pád dolgosé paraszt Ó8 vele együtt ja MkeJjízottság valamennyi tagja, a népnevelőkkel karöltve, most, amikor ts Országos Békekongreeszusra ké­szülődnek, est a bókevágyat duz- •aszáják rohanó folyammá, A köz­ség valamennyi békebizottsági tagja, népnevelője — ngyanágy, mint a vá­lasztásokat megolőző időben — ismét felkeresik a dolgozókat. Dálnoki Ár­kádot is úgy fogadják mindenütt, mint régi, elvárt ismerőst. A választások nagy munkájában v»- Jósággai összeforrt azokkal a dolgo­zókkal, akikkol állandóan elbeezéL getetá. Elmondja mindenütt, milyen nyomorúságot, pusztulást zúdítottak Az imperialista háborús gyújtogatok Korea békés, ezabade Agáért harcoló Jképóre. Mély megvetéssé fogadják {valamennyien és azokat az eredmó- byoket, melyek mellett eddig észro- jrótlenül elhaladtak, most becsülik lel csak teljes értékében. Most ieme- |rik meg igazán, mit is jelent ezá- iBsukra a béke, a eaabadság. »A Neues Deutschland értesü­lése szerint a nyugati hatalmak három főbiztosa megengedte a robbanóanyagok, mérges gázok, a lükiiajtásos repülőgépek számára szükséges üzemanyag, radar-be­rendezések és egyéb katonai fel­szerelések gyártását Is Németor­szágban ... Nemrégiben Mac- Cioy, Nyugat-Németország ame­rikai főbiztosa kijelentette: „Amit jelenleg Nyugat-Németorszógban csinálunk, az ugyanaz, amit had­seregünk tesz Koreában,. _ (R észlet az .Adatok a prágai nyilatkozathoz“ című Szabad Népben megjelent éflikből). A másik utcában, a Vár-utcában, Kálmán Antalr.é és Fingernagel Kálmánná népnevelő Pajder Pálék- nál beszélgetés közben még sikere- Mbben nemesítik a dolgozók béke vágyát: inéig harcosabbá, még elszántabbá ♦eszik, ténylegesen rohanó íolyam- tná duzzasztják, amikor tovább- «nennek egy lépéssel. — Az imperialista háborús gyuj- togatók nem elégszenek meg egy Koreával. „Uj Koreát" keresnek, kijabb háborús kalandokat akarnak »»erőszakolni — fűzik tovább fejte­getésüket miután elmondották a fenti idézetet — Nem nézik jó szemmel azt, hogy mi itt békében élünk, saját •magunk irányítjuk„ építjük szabad iéletünket. Nekik a bombázásokban, az ár­vák, az 5z. vegyek siránkozásában, a vérfürdőben telik kedvük. Az az Imperialisták éltető eleme. Az hajt számukra busás hasznot. Nem csak Pajder Pál ék, Sánta {Lászlónéék, a Vár-utca lakói, és Stem is csak Pécsvárad dblgozói sszorítják ökölbe kezüket a gaztet­tek hallatára. Nem csak ők törnek (ki elszánt gyűlölettel: ,.Fel kéne aggatni valamennyi bitang háborúis gyujtogatót!” Az egész haladó világ lelítéli mélységesen az imperialisták vadállati kegyetlenkedéseit vér­szomjas terveit. És itt kezdődik el a békebizoltsági tagok, a népneve­lők további, még jelentősebb fel­adata: ekkor magyarázza meg Kál­mán AntaIné is, hogy nem elég csak elítélni, gyűlölni a/ imperialistákat. Nem elég csak vágyakozni a bé­kére. Valamennyi békét akaró em­bernek össze kell fognia, hogy az imperialisták új Koreát kiprovo­káló terveit szilánkokra zúzzuk. — Az őszi szántás-vetés időelőttí befejezésével, a békekölcsönjegyzés­sel, á tanácsaink megválasztásával már egy ízben megmutattuk erőnket barátnak, ellenségnek egyaránt. De a ma esti nagy békeértekezletem ismét meg kel] mutatnunk: nincs az az erő, mely eltéríthetne ben­nünket békeharcunktól! — A ma eetl békeértekezleten ki­válogatjuk azokat a legjobb, legbe­csületesebb dolgozókat, akik majd a* Országot Rákekongreeezuson elmond­ják, hogyan harcol a mi falunk a. békéért. A békebtzottság! tagok, a népne­velők beszélgetése nyomán felisme­rik Péosvárad dolgozói: békeharcuk­ban hatalmas támaszuk van. Elsősor­ban is ott áll mellettük a hatalmas Szovjetunió, Pártunk. De valamennyi népi demokratikus ország dolgozói is velünk együtt menetelnek a béke. harcban. És ugyancsak jelentős azok­nak a dolgozóknak a száma is, akik imperialista, gazdáik kizsákmányolá­sa, elnyomása ellen harcolnál; és lép- ten-nyomon erősítik a békéért har­colók hatalmas táborát. így készül fel Pécsvárad egész népe a küldőttválasztó békegyűlésre, így vonja még szorosabbra sorait, erősíti még jobban békéért folytatott harcát. A fizikai és műszaki dolgozók közös munkával harcolnak a bé >e megvédéséért, az ötéves terv határidöelőtti teljesítéséért. A magni- togorszki kohómövekben Nikoláj Szelivanov munkásújitó rendsze­resen megbeszéli problémáit B. Vahtyinov kohómémökkel. t*li% <u& dsa f*#ft (nOtodaMvcdéja k&z fiUkotUe István toHácslag.toCiU Mikonca István október 21-lg a pó- csj városi tanács tanácstag-jelöltje volt Október 22-én a városi tanács tagja lett Már vasárnap reggel sok- ezer pécsi dolgozó adta le szavazatát á városi tanács listájára, amelyen a nevek között ott szerepelt a közép- tájon; Mikolics István lakntossegéd. A 23-as szavazókőrben szavazott — és mint meséli —, kimondhatatla­nul boldog érzéssel, örömmel, lelke­sedéssel. Életének második szavazása volt. Először 1949-ben szavazott a dogozó nép képviselőire, most pedig 1950 október 22-én a dolgozó nép ta­nácsaira. — Szavakkal nem is indái kifejezni, milyen érzés volt szavazni azzal a listával, amin az én nevem is szerepelt. Szóval kicsit magamra is szavaztam ... Hát nem furcsa érzés ez és nem nagyszerű? Én is szavaz­tam, rám is szavaztak, rám Mikolics István lakatosra, aki az AVESZ-nél dolgozik valamivel több, mint. egy éve. Rám, aki azelőtt a Mándi-uraság tarcsapusztai birtokán, mint cseléd dolgozott. Nagyot fordult a világ, helyesen tudja ezt Mikolics István és tudja azt is, hogy mi tette ezt lehetővé De ér­zi is a tanácstag munkájának tontos- ságát, .látja, mivel bízták meg a reá szavazó választók. üzemének dolgozói jelölték és így elsőnek ók fordulnak hozzá javasla­tokkal, kérelmekkel. Alig három nap múlt el a szavazás óta, de Mikolics elvtársnak máris munkája akadt Egyik munkatársa Kövér Lajos ke­reste fel. Előadta, hogy gyermeke be­tegségének ügyében az OTX-nál egyifc helyről a másikra küldik és anélkül, hogy elintéznék húzódik az ügye. — Azért fordultam magához, mert tadom azt, hogy a tanács segítségé­vel ezt hamar el lehet intézni. Rövidesen egy másik munkatársa, Schwarcz Mátyás fordult hozzá és mondta el javaslatait, hogyan lehetne megjavítani a Népboltok áruellátását, hogyan lehetne jobban harcolni az áruhalmozók ellen. Mikolics István ta­nácstaggal ezt megvitatták és a hó­nap végén, amikor összeül a városi tanács alakuló ülése, elmondja majd. választói kérését — Beszélgettem ezenkívül is dol­gozó társaimmal. Persze először egyé ni kérelmek, problémák merülnek fel, de ebből nőnek ki a közös kér­dések, az, hogyan lehet például meg­gyorsítani ötéves tervünk végrehaj­tását, hogyan lehet szorosabban fel­zárkózni a béketábor arcvonalán. Mikolics elvtárs tervezget a mun­kájáról.' Nagyobb vonalakban már felmérte munkaterületét. Gondolt ar­ra, hogy ahol lakik, abban a kör­nyékben sok a „hivatásos“ sorbaálló. — Ezeknek leleplezése Is feladat — mondja. Aztán gondolt arra, hogy javaslatba hozza: ,,Hozzák rendbe a piacteret, temessék be az ott tátongó gödröt, a tégla- és kőrakásokat hordják el." — Ej: Is fontos és mirden olyan kérdés, ami a dolgozó nép érdekét szolgálja. Persze azért, nem megy minden egyszerre, hisz nekem is még sokat kell tanulnom. De tanulok is — mondja. Sűrűn forgatja a Tanácsok dmü könyvet, ebből tanulja, hogy mi a feladata, hogyan kell dolgoznia a nép érdekeiért. Feladatok várnak Mikolics elvtársra, tndja azt, hogy a jövőben még többet, még jobban kell dol­goznia a nép érdekeiért Örömmel fogadták a dolgozók a havi bérfizetés bevezetését Ö römmel fogadták üzemeink dolgozói az Országos Munka­bér Bizottságnak a heti bérelszá­molásról, a havi bérfizetésre való áttérésről hozott határozatát. A határozatnak nagyjelentőségű előz­ményei voltak. Olyanok, mint pél­dául a darabbér bevezetése, az alapbér emelése. Az új bérezés ma már lehetővé teszi, hogy a munká­sok akár naponként is kiszámít­hassák keresetüket és így anélkül, hogy hetenkint fizetést kapnának, tudják állandóan, hogy alakul kere­setük. Nagy előnyei vannak az új bér- elszámolási rendszernek. „Fel sem tudjuk mérni előnyeit első pillanat­ban és jelentősége ténylegesen a gyakorlatban mutatkozik meg. Any- nyit már előre is elmondhatunk, úgy a munkásoknak, mint az ad­minisztrációnak nagy könnyebbsé­get jelent” — mondta Hamik Ist­ván elvtárs, a Bőrgyár helyettes vállalatvezetője. IV em kell a jövőben hetenként -*-* kiszámolni a munkások kere­setét. Havi háromszori bérelszámo­lás válik feleslegessé a határozat nyomán. A havi bérezés bevezetése után nem kell olyan megerőltető munkát végezni a bérelszámolók­nak, mint amilyenben igen soltr szor részük volt. De nem kell any- nyit túlórázniok sem, hogy a mun­kát időre elvégezzék. így jelentős önköltségcsökkentést is eredményez a határozat. Ezt támasztotta alá Laki János, a Zsolnay-gyár bér­elszámolója is. Elmondta: „Annak ellenére, hogy a lehető legegysze­rűbb formát már megtaláltuk a heti bérek kiszámításához, mégis a 7 főnyi bérelszámoló csoport heti 56 órát túlórázott Sok zavar keletkezett a heti bér- elszámolásból úgy a Bőrgyárban, mint a Zsolnay-gyárban és a többi üzemben. Sok vita zajlott le a körül, amikor egy munkás több hétig tartó munkán dolgozott, amit egy A BEKE ŐRSÉGÉN Ktk a békeőrök? Békeőr vSdUhA a gorltífI Mototov autógyár lakatosa, Fjodr Prokosktn, old egy év alatt hat. év normáját végzi d, békeőr John Williamson newyorki hajógyári munkás, akit öt évre ítélt el az AmerikaeHenes Tevékenységet vizsgáló vérbíróság, mert a békéért harcolt, békeharcos Maria Caprdjanu román parasztasszony, aki mint hadiözvegy, a román paraszt- asszonyok nevében beszélt egy bitkor esti népgyűlésen. Békchareoa, Kvon O-Moít leoreal hadnagy, aki ötödmagával tíz napon át tartotta vissza egy szöuli háztömbbel a nyugati nagytőkések sokezer zsoldosát, békeharcos Raymonde Dionne, 16 éves francia leány, aki egy fegyvereket szállító vonatszerelvény elé vetette inagat és ezért, a bíróság elítélte, békeharcos Pccsi József7>ú dohánygyári munkás, alri 173 százalékos termelési eredményt ér cl és büszkén viseli a „békeőr“ nmet. Ilyenek a békeharcosok, a békeörök és sokszáz- tnilhó van be. ölük szerte a világban. És most a béke hívei világkongresszusra készülődnek, persze nem le­hetnek ott valamennyien, mert egész Anglia is szűknek bizonyulna befogadásukra. Ezért azután minden ország­ban küldötteket választanak és ezek a küldöttek jelö­lik ki, hogy kik lesznek azok, akik maid elmennek a világkongresszusra. Mi' is Országos Békekongresszust tartunk novem­ber 4-én és 5-én Budapesten, persze oda is majd csak a küldöttek mennek el, mert ha a. béke valamennyi magyar híve ott lenne, akkor bizony Budapest is ki­csinek. bizonyulna. Készülnek is már mindenütt a küldöttek megvá­lasztására. Megvitatják, megtárgyalják, hogy kiket javasoljanak a béke gyűléseken küldöttnek, persze ‘olyanokat, akik ezt megérdemlik.. A pécsi dohánygyári békebizottságnak is van már két javaslata, ezeket majd előterjeszti pénteken az üzemi békcnágygyüUs elé. Két Halai dolgozói akarnak Budapestre küldeni, Pálágyi Évül a válogatástól, és Majorosi Lászlót, aki láda-szerelő. Paldgyi Éra az üzem legfiatalabb dolgozója, de már ö is három éve dolgozik itt. Eleinte nem a 'legjob. bon dato meg a helyét, sokat hiányzott, komolytalan volt, de mostanában úgy látszik megkomolyodott, mun­káját mindig 100 százalékon felüli teljesíti, kiveszi a részét a társadalmi munkából is, különösen a kuUikr- munkából és ügy gondolkodtak a dohánygyári elv- társak, hogy a kongresszuson való részvétei feltétlenül csak a további fejlődését szolgálhatja. A másik jelölt, Majorosi László, ö már évek óta dolgozik 'üzemekben és felismerte, hogy szükség van a felkészülésre a béke harcos védelméért. Résztvesz rendszeresen a szabadságharcos foglalkozáson, két és félhónapos tanfolyamon is volt, elvégezte az ejtőernyős kiképzést, fia szükség lenne rá, tudja hogyan kell ■ fegyvert fogni a haza védelmében. — Nagyon megörültem a jelölésnek és ha a gyár­ban érdemesnek tartanak a küldöttségre, akkor el is megyek és fel is szólalok — mondja. — Arról akarok beszólni, hogy milyen nagy szükség van a komoly fel­készülésre a béke védelménél, különösen nekünk, akik itt lakunk nem messze a fasiszta Tito bandájától. — Gondolkodtam már, hogy majd mit mon­dok, de mindenesetre kikérem előbb a párttitkár elv- társ segítségéi is, mert egész biztos, hogy egyedül nem tudom majd olyan jól összeállítani felszólalásomat, de ezenkívül biztos vagyok abban is. hogy a dolgozó­társaim is ellátnak bőven út r avulóval, üzenetekkel, tanácsokkal, így aztán tényleg majd cl tudom mon­dani, hogy vélekednek a Dohánygyárban a békéről, hogy vélekednek a háborús gyujtog(dókról. Azt, hogy miként vélekednek jól, mutatják a mun- knfelajátüdsok is. A békeőrök. eddigi teljesítményüket még egy százalékkal növelik november 4-ig, Pécsi Jó­zsef né elvtársnő pedig felajánlotta, hogy az Országos Békekongress-usig befejezi ezévi tervét. Jelenleg de­cember (j-ándl fart. A dohánygyári békeküldötlek minden bizonnyal elvihetik a felajánlások teljesítésének hírét. Biztos, hogy az ország minden részéből érkező küldöttek hasonló predmémakröl számolhatnak majd he és bizo­nyíthatják a békekibor magyarországi szakaszának f>ros(ith'xéf.. bérhéten nem tudott befejezni. Ilyen esetekben a bérelszámolás át­húzódott a másik hétre. A munká­sok tapasztalatból tudják, hogy a b érelszámolás leegi/szerüsítésével csökkennek a bérelszámolási hibák is. Ezt könnyen meg lehet érteni. A túlterhelt, a túlórázó bérelszá­moló könnyebben téved és tévedésé­nek következményeit pedig a mun­kás érzi. De a havi bérelszámolás meg­nehezíti a visszaéléseket is, ame­lyek nemrég a Kesztyűgyárban elő­fordultak. Megtörtént az. hogy egyesek elszámolták a következő hétre átnyúló munkát és így akar­tak jogtalanul magasabb kereset­hez jutni, így akarták megkárosí­tani a többi dolgozót. \ havi bérelszámolás ezeken ^ túlmenően előnyös a munká­sok számára. Felismerték ezt máris dolgozóink. „Örömmel fogadtam, hogy bevezetik a havi bérezúst. Mindjárt megláttam, hogy ez, a ha­tározat is úgy, mint a többi, a mi érdekünket szolgálja. Ezentúl egy­szerre nagyobb összeget fogunk kézhezkapni, jobban tudunk gazdál­kodni a (pénzünkkel. Eddig úgy volt, ha valamit vásárolni akar­tunk. heteken keresztül raktuk össze a pénzt. A jövőben nagyobb összeget kapunk kézhez, könnyeb­ben tudunk vásárolni. A havonta történő bérelszámolás megkönnyíti a bérelszámolók munkáját is és megszűnik az a sok reklamáció, amely abból adódott, hogy 1—2 nap állt csak rendelkezésre a bé­rek kiszámításához.:” így ír Szabó Istvánné, a Zsolnay-gyár edényosz- tályozójának egyik dolgozója. De hasonlóan ír levelében Papp János, a Magasépítési Vállalat javítóműhe­lyének vasesztergályosa is: „Több­ször gondoltam arra, hogy jobb lenne a havi bérelszámolás. Most a határozattal ez a gondolatom megvalósult Könnyebbséget jelent- ez úgy nekünk munkásoknak, mint az adminisztrációs dolgozóknak.” Persze vannak olyanok is, akik nem helyeslik a havi bérelszámo­lás bevezetését Ilyesmiket morft- tak: „A munkás megszokta a heti fizetést és így nehéz áttérni” stb. Az tény és való, hogy hosszú év­tizedek óta a munkások hetenként kapták a fizetést és a múltban ez is kicsit „fokmérőnek” számított „Heti vagy havi béres?” — kérdez­ték nem egyszer és már nem is kellett megmondani az Hetének fog­lalkozását mert tudták: ha heti- béres, akkor munkás. T>e tény és való az Is. hogy dol- gozó népünk nem ragaszkodik a régi szokásokhoz. Bizonyítja ezt száz és száz eset és különösen ak­kor nem ragaszkodunk a régihez, ha az rosszabb, az új pedig előnyö­sebb. Első időkben talán kicsit szokatlan lesz a havi bérezés mun­kásaink számára. De a fizetésnek ez a formája hatalmas megtakarí­tást jelent nemzetgazdaságunk szá­mára és emellett eltörpül minden kezdeti szokatlanság. Előnyös min­den téren a havi bérelszámolás be­vezetése és ezt dolgozóink túlnyomó többsége máris felismerte. Szembe kell szállni azokkal az ellenséges próbálkozásokkal, amelyek olyan sokszor a régihez való ragaszko­dást Igyekeznek tömjénezni és így próbálják a gazdaságosabb helyze­tet az újat háttérbe szorítani, gán­csolni. A fejlődés nem áll meg. Látják ezt d rigozóink és tudják, hogy az Országos .Munkabér Bizottság ha­tározata is egy mozaikja annak a hatalmas fejlődésnek amiben élünk, amiben dolgozunk. Éppen ezért köszöntik örömmel a havi bérezés­ről szóló határozatot.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents