Dunántúli Napló, 1950. október (7. évfolyam, 229-254. szám)

1950-10-26 / 250. szám

r 1550 OCTOBER 26 *"”1 1 —— -------s

N ft P I» O

»A termelés a háború előttinek csak 30 százalékát éri el, a munkanélküliség egyre nő, a munkásotthonokban nagy a nyomor11

Levél érkezett a pécsi kesztyűgyári dolgozókhoz a franciaországi Saint-Junienből

A pécsi Kesztyűgyár ÜB-fítkAra, Ta ká.cs József élvtára rendszeresen olyassá az újságot. Az újság hasábjain fcokazor találkozott franciaországi híreikéi, újabb sztrájkokról szóló híradásokkal, azzal, begy a Marshall „segély" hogyan dönti nyomorba a francia dolgozókat, hogyan rosszabbodik naponta helyzetük és hogyan sanyargatja az USA által dirigált kormánya tisaioí. népet.

— Nagy terror lehet ott 0» kntr-a «let — állapította meg magába» Ta- kAoj cár társ, majd hozzátette; — A ■Hmfcfagyflkos Moch, a volt belügy «niukrter, jól kiszolgálja > tőkések ér- Üek-eii, kegyetlenül sanyargatja a fran eia népet, hisz nem véletlenül lett belől« hadügyminiszter. Kegyetlen hóhér, de a tőkéseknek a háborús előkészület- ház TÓreskezft hadügyminiszterre van (Ksükségük.

Azat.-la arra gondolt: Vájjon

hogyan élhetnek a francia kesztyűipari dolgozók? Ez • gondolat még kíváncsibbá tett« és eszébe jutott, hogy régebbről megvan ex egyik franciaországi kesztyűs-szakszervezet elme. Ezt előkereste, papírt vett és írt: „írják meg nekünk, hogy élnek önök Franciaor- fczágban, írjanak életükről, mnnkakö- rüiményeakről, egyszóval znindenrőL. “

Takács elvtáro levele sokszáz kilométer utat telt meg, míg a mcglrott címhez ért. De sokrzáz kilométert tett meg az a levél is, amit válaszképpen küldtek Franciaországból.

ifikor kézbekapta Takács elvtárs a levelet, felbontotta és felül elsőnek ezt olvasta: „SYNDICAT OUVRIEK des cums «t PEAUX de SAINT-JUNIEN“.- Magyarul: Bőripari Munkások Szak- ' ezerve sete Salnt-Jaaien. Kék gépeléssel,

| franciául íródott levél. A válasz így; l hangzik:

Kerfs»« sletúrKsé 1

! ” „(hűmmel őri fák levelűiét és srízw- j ken vesszük fel önökkel a kapcsolatot.

! 2»! is úgy véljük, hogy ez cuik erősíteni fogja a hatalmas nemzetközi béke- mozgaimat is nagymértékben elősegíti, hogy a Saint-Junicn kesztyüggiírbeli elvtáiscdnk Jobban megértsék fiatal népi demokráciájuk nagy és békés alkotásait, melyeket oly gyakran kritizálnak a francia reakciós újságok.

Kérésükre az alábbiakat írjuk meg főnöknek- Városunkban mintegy 100 apró üzem oan, mintegy ÍZ00 munkással Ezeknek legnagyobb része otthon dolgozik, de mint üzemi alkalmazottak vannak nyilvántartva. Ezek a dolgozók nagy őrömmel üdoőzlik a magyar és a pécsi kesztyűi pari dolgozókat. A „Gnn d Nicolctben“ (Ez a legnagyobb vállalat neve) csak 130 munkás áll alkalmazásban. E vállalat * háború előtti termelés 30 százalékát ért cl, a munkanélküliség nagymérvű, a bérek nem Irelérri- tvek, a megélhetési költségek igen magasak, így hát a munkásotthonokban nagy a nyerror. Mindenfajta bőr feldolgozásával foglalkozunk, sok hosszú- szárú nól kesztyűt készítünk i, S, 10 és Sí gombosat.

Minden erőnkkel harcolunk szakszervezetünk támogatásával az összes dolgozókkal egyesülve a jobb bérekért, hogy mindenki, aki dolgozik, meg tudjon íhd. Kivárnánk Nőtársak további stlcért G szocializmus építéséhez és testvéri üdvözletünket küldjük. (Nous vous souhattons, camarades, encore plus de succes dans la construction de socialisms et nous vous envogons notre taint fratcmelle.)

A „Gand-NicoleV dolgozó} nevében: Clavan Henri s, k, A .,ßiBd-1leolrtu dolgozóinak tevéié nemrég érkezett Pár nap alatt mindenki tudomást szerzett róla az üzemben és c levél után sok kesztyűgyári dolgozó megfogalmazta már magában, hogy is válaszolna erre, mit írna francia elvtársaiknak.

Először végignéznek gyárukon. Menynyivel más most itt az elet, mint amikor még a tőkésé volt a gyár. „/916'- ban még nem a miénk volt. Ekkor líö munkás dolgozott még gyárunkban és 36.133" pár kesztyűt gyártottunk. Ebben az időben n Hamerliaké- volt ebben a: Üzemben a hatalom. De Pártunk vezetésével mi vettük birtokba az üzemet és nézzétek meg, olvassátok, hogu vagyunk ma-“

Exek az első mondatok, amit a szabászattól, a V- irodán keresztül a csi- jiosíióig minden dolgozó megfogalnia- *ott. Aztán így folytatnák:

1647-ben a tőkés 50 dolgozót elsza- páll. Ma mar ezek^ valamennyien ill’ dolgoznak újra. üzemünk létszáma majdnem 1^0 százalékkal több mini 4646 és 1647-ben.

Üzemünk termelése több mini öt)0 százalékkal magasabb, mini IUíC-bcm volt. Városunkban nincsen egyetlen teszt yflipari dolgozó sem munkanélküli és így is munkáshiánnyal küzdünk Munkánkkal a dolgozó népet,, magunkat rzolgáljuk, magunknak termelünk,

magunk a k építjük a »zocializmust, erősítjük a békéért való harcot

Mi is a békéért hsreslnnk úgy mint Ti franciaországi dolgozók M-i ügy harcolunk, hogy többet termetiünk. Az ötéves terv első évét 10 nappal előbb befejezzük. Sok társunk ezévi előirányzatát már teljesítette is. Így Kutnyáuszky László, Czencx Béla mai 1951 januárjának előirányzatát teljesíti, de nem sokkal marad le mögöttük Pozsgai László, Szabó Bétáné, Róth Nándomé. Ezek az elvtársak, csakúgy mint a gyárunk többi dolgozói töb- termelésscl a tervelőirányzatok túlteljesítésével harcolnak a békéért.

Nemrég üzemünk dolgozói békekölcsönt jegyeztek. Azért adtuk hazafias lelkesedéssel, hogy megvédjük a békét, hogy sem a mi gyárainkat, házainkat, sem pedig a tiéteket ne döntse romba a háború vihara. Most november 7-re készülünk. Ezen a napon ünnepeljük az Októberi Forradalom 38- évfoduló- ját Ennek köszönhetjük, hogy szabadságban élünk ét ez ad erői számotokra is a békéért, a jobb életért való harchoz. Mi jó! élünk és ezt köszönhetjük

a Szovjetuniónak, Pártunknak. Október 22-én válasrtottnk meg a tanácsokat. A mi gyárunkból is beválasztottunk a közigazgatás vezetésbe dolgozókat.

Ugye furcsa a számotokra, hogy munkások közigazgatást vezetnek. Pedig nálunk Igv van- Mi vezetjük az országot, itt m-inden hatalmat rai, dolgozók képviselünk, A mi erőnkből épftet- tük *z új kultúrtermünket is és a mi jó munkánk biztosítja szabad, boldog életünket.

ErősítséteX tarábk a békéért ▼aló harcotokat, adjon nektek 1» erőt a Szovjetunió dolgozóinak, népi demokráciánk dolgozóinak példája, adjon erőt kemény küzdelmeitekhez az, hogy a Franciaországi Kommunista Párt vezetésével eljön hazátokban is az idő, amikor ott is a munkások, Ti lesztek a vezetők. Sorakozzatok fel egységesen a békéért való harchoz, hogy testvéri szolidaritással biztosítani tudjuk a vi- Mgbékéf.

Elvtársi üdvözletünket küldjük és kívánunk további harcotokhoz sok síkért és győzelmet.

Eászon József

Az ,,A1 tájvidékí Mezőgazdasági Gépgyár" megkezdte a „P-5-35-M“ típusú új traktorvontatásos eke tömeges gyártását. Az újfajta ekével a legkeményebb talajon is 27 cm mélységű mélyszántást lehet

végezni.

Sós Béla igy harcol Tito ellen a békéért

a z úton nagy tócsákban áll a víz. Esik. Az égen esőtől terhes fellegek kóvályognak, némelyik olyan alacsonyan, hogy szinte eléri a falu mögött .jjipázá" hegyeket. Az esőfüggőny mintha minden házat külön etváicestana egymástól, olyan kihalt a félti. Csak néha, néha töri -át valaki magát az etsőa sietős lépésekkel, feltúrt gal fórral ka férfi, szemretnázott kendővel ha asszony. Vigasztalanul szürke az ég, tatán o z egész világon esik — olyan érzése van annak, aki ieltekint. Biztosan esik Jugoszláviában is. Ez az eső itt Hás- ságyon a kikelt árpát, rozsot, búzát neveit, s utána azoknak a búzájuk is kikel, akik csak a múlt héten fejezték be a vetést. De vájjon odaát Jugoszláviában árpát, búzát, rozsot nevet-e? Pozsega vármegye egyik kts falujában, ahonnan Sós Béla elvtárs levelet szokott kapni, aligha. Meri ott nemigen vetettek. Sokan azért, mert nem volt vetőmagjuk, akiknek meg volt, azért, hogy minél kevesebb kenyeret adjanak Tito fasiszta bandájának.

Essen sondothodik Sós Béla, a

..............—— hásságyl

cso

port elnöke, amint a szitáló esőben a termelőcsoport háza felé megy, sűrűn kerülgetve a tócsákat. Sokat jár ez mostanában a fejében, de talán még a tavasszal lehetett az, amikor egy levél után először alaposan elgondolkozott azon, amit írtak, azokon, amiket az újságokban i* olvasott

Sós Béta eiotáis addig is jól dolgozott Harcok a csoport megalakításáért, harcolt azért, hogy az a IS család, mely az első esttendöben összefogott az új életre, beblsonyftsu a falu dolgozóinak, mH jelent az, ha a nadrájszí/parcellát ssemgyStry Őrködi e- tő táblákkal cserélik fel, ha egyesítik erőiket. Harcolt azelőtt is keményen, mégis aztán, hogy egyszer elgondolkozott. ezeken a dolgokon, mintha m-i&ként ment volna a munka.

Minden munkánkat keményebben, jobban kell elvégeznünk — ez volt a lényeg, amit leszűrt abból, hogy elgondolkozott azok sorsán, akik a határon túl étnek. — Sanyargatják, kizsarolják őket. az utolsó falatot is elveszik a szájukból, az utolsó ruha, az utolsó ing is ronggyá foszlik testükön, a legkisebb mulasztásért is kényszermunka jár. Segítenünk kel! rajluk.

És azóta Sós Bélát igy kíséri ez a gondolat, mint az árnyék Erre gondolt a nyár végén, az ősz elején, amikor a csoport fejlesztése folyt. Amikor néha elfáradt a felvilágosító munkában, amikor el akart fogyni a türelme és beiül valami azt súgta: .Hagyd, nem érdemes már ezzel vesződni." Ilyenkor eszébe jutott: Segítenünk kell nekik. És folylalta tovább á munkát, elmagyarázta még- egyszer, hogy nem véletlen az, hogy a csoportnak olyan búzája termett,

amiből a község fele, de még ez ellendiek is jöttek vetőmagot cserélni. 23 család lépett be a csoportba s nem kis része volt ebben Sós Bélának.

— Harcolnunk kelt j

( ezzel a jelszóval folyt a vetés is a hás'ságyi csoportnál. Mert Sós elvtár« jelszavát ekkorra már egyre többen vették át. Elsősorban azok, akiknek maguknak is kapcsolataik voltak Tito sa- nyargatolijaival: Víg Mihály, Víg István, Pektor József, akiknek szintén vannak odaát rokonaik s akikhez szintén be szokott időnként kopogni a postás Jugoszláviából jött levéllel.

És felvilágosító munkájuk nyomán egyre kézzelfoghatóbb lett a község dolgozó parasztjai előtt a békéért folyó harc, egyre világosabb lett előttük, hogy keményen kell küzdeniük az ellen a banda ellen, amely — amint Pektoréknak is íriák — olyan nyomorba döntötte a jugoszláv dolgozókat, amit a levélnek ez a mondata jellemzett legjobban: „Se kenyér, se liszt, 'zsírról meg azt sem tudjuk, mikor fogyott el.“

Sok hásságyi dolgozónak magyarázta ezt el Sós elvtárs a választások előtt is. S amikor ének- és zeneszó mellett, boldogan, egy emberként mentek szavazni a hásságyiak, akkor már sokan mondták közülük: —- Harcolnunk kell értük is. i TT " j a választások után

I Aharemo‘t k folyik tovább

A csoport területének nagy részén már befejezték a mélyszántást és az

egyénileg gazdátkodó dolgozó parasztok is igyekeznek vele. Hogy ezzel is harcoljanak ellenük, a Tito-banda ellen, hogy ezzel is segítsék őket, azokat, akik Tito uralma alatt szenvednek, de akik egyre inkább összefognak, hogy lerázzák magukról a fasiszták gyalázatos uralmát.

*

Esik az eső Hásságyon és valószínűleg esik a pozsegamegyeí kis faluban is. Ebben a faluban vetetten földekre hullik az őszi eső. Mert a jugoszláv dolgozó parasztok így harcolnak Tito ellen. Hásságyon elvetett földeket áztat a jótékony eső, mélyszántott földekbe hulKk ndr soksok csepp. Mert a hásságyiak Sós Béta példája nyomán így harcolnak Tito ellen, a békéért.

Miért állnak kihasználatlanul a gépek a Szigetvári Konzervgyárban?

Viségáíink felül a Dunántúli Konzervgyári Egyesülés helytelen intézkedéseit

A szigetvári vasúti állomásról ipar- vasút vezet be a szigetvári Konzervgyárira. Az üzem a vasúti sínpár és a történelmi jelentőségű várrom között terül el, 14 hold területen. A vasúti állomásról egymásután gördülnek be a csöves kukoricával megrakott vagónok, hogy rövid idő múlva csutkájuktól megfosztva, kiszárítva, tárolásra alkalmas állapotban kerül jenek a raktárakba. Az üzem két hatalmas kéménye úgy ontja magából a füstöt, mintha el akarná ködösíteni • környéket. Ezek után mindenki azt gondolhatná, hogy benn a gyárban minden a legnagyobb rendben va-n és az üzeni teljes kapacitással gyártja a fmomabbspl-finomabb konzerveket. A való helyzet azonban egészen mást mutat. A bejárat úgy fest, miötha mindig „gróf" Andrássy Mihály, a ■hírhedt kónvúr lenne a tulajdonos, aki évtizedeken keresztül nyúzta a dolgozókat, zsírosodon a munkások, bőrén. Csak egy ócska kis falábba hirdeti, hogy ez a gyár is a dolgozók tulajdona és nem az ingyenélő „fő- úré”. ,

Elhanyagolt salakút vezet az iroda felé. Az egyik szoba ajtaja tárva- nyitva. Ez a párliitkúr és; az üzemi bizóltság szobája. Da .nemcsak az ajtó van tárva-nyitva, hanem a szekrény és az íróasztal fiókjai is, benne fontos iratokkal. Lüich Károly elvtárs, a pérititkár bizony nem nagy tiszteletben tartja az éberséget az üzemi bizottság titkárával együtt.

A telepen amerre a szem ellát, mindenütt 2—3 hehíoliteres hordók sorakozna!;, a gyümölcsíz készítéséhez szükséges

félkész állapotban lévő ahnaveíővel.

Vákuum prések segítségével ebből készülnek a különböző gyümölcsize!;. Hordókkal van tele a szomszédságban lévő vár is, ahonnan szintén

nagymc.nnylségQ almavelő várja az elszállítást Nagyatádra, a Dunántúli Konzervipari Egyesülés Központjánál: telepére.

— Hát itt nem tudnák az almavelőt feldolgozni gyümölcsízzé? — tesszük fel az első .kérdést.

Szinte valamennyien egyszerre akarnak felelni, majd a dolgozók nevében Dómján elvtárs, vállalatvezető elmondja, hogy kél nagy válcuumprés áll hónapok óta kihasználatlanul, mert a Dunántúli Konzervipari Egyesülés nagyatádi központja úgy rendelkezett, hogy a gyümölcsíz készítéséhez szükséges félkész állapotban lévő alma- velőt oda kell szállítani feldolgozás végett.

Valóban, a modernül berendezett gyümölcsízt gyártó üzemrészben ott áílnak tétlenül a drága gépek, a Dunántúli Konzervipari Egyesülés nagyatádi központ jának intézkedése miatt-. Azt megértjük, és helyes is, hogy központosítsunk és kifejlesszünk egyes üzemeket, mert ez egyezik nép- gazdasági tervünk, Pártunk irányvonalával. Azt azonban nem értjük, hogy miért szükséges a félkész állagaiban tévő almavelől a Szigetvártól

70 kilométerre lévő Nagyatádra szállítani

gyümölcsíz készítése végett, amikor azt Szigetváron is el tudnák végezni, szállítási költségek nélkül, az üresen álló vákuum-gépeken. Vagy a Dunántúli Konzevipari Egyesülésnél talán nem fontos az önköltségcsökkentés? Vagy úgy gondolják, hogy olyan jól állunk vasúd kocsiparkkal, hogy lehet feleslegek szállításokat végezni?.

A Dunántúli Konzervipari Egyesülés intézkedései annál is inkább érthetetlenek, mert nemrég készítették el a szigetvári telepen a hat tartályból álló almavelő tárolót ég' most végzik az utolsó simításokat a hatalmas hordótárolón. Ezek a beruházások egy csomó pénzt emésztettek fel.

A tervszerüdep.ség azonban nemcsak; itt mutatkozik. A szigetvári telep nemrég a GYUMÉRT-tői több vagon zöldparadicsomot kapott feldolgozás végett. Mivel a szigetvári telep nem rendelkezett ecet-kiutalással, a szállítmányt elküldték a nagyatádi telepre feldolgozás végett. Innen azonban visszaküldték a zöldparadicsomot Szigetvárra ecetkiutalás nélkül. Vájjon ér-e annyit a zöldparadicsom, mint amennyibe a vasúti ide-oda szállítás került? A pártszervezetnek fel kell vetni a felelősséget, mert valakinek felelnie kell azért, hogy a Dunántúli Konzervipari Egyesülésnél így bánnak a dolgozók pénzévell

A telep másik végén a kukorica- hegyek közül nemsokára előkerül a páxttitkár is.

— A brigádokat szervezem — kőr.M a párttitkár elvtárs és alkisér bennünket a rakodóra. Itt

a romlka úgy megy, mint a ksrikatrsapás.

Percek alatt ürülnek ki a kukoricával megrakott vagonok. Mózsi József brigádvezető jó példát routnt a munkában.

— A tanácsválasztás tiszteletére tett felajánlásunkat túlteljesítettük.

A szárító hengerekből ömlik a tárolásra alkalmas kukorica. Büszkék is rá a dolgozók, mert a szárító kapacitása vetekszik az ország legnagyobb szárítójával. De különös büszkeséggel tölti el őket, ha a babhén- ' tolóra terelődik a szó.

— Ez az egyedüli az egész országban — dicsekedik Reszli István elvtárs, brigádvezető.

Nem is lenne semmi hiba, és még jobban menne a munka a Szigetvári Konzervgyárban, ha a Dunántúli Konzervipari Egyesüléstől nagyobb támogatásban részesülne és tervszerűt- lenségükkel nem akadályoznák az üzem fejlődését. .

Qré’ JÓZ**S