Dunántúli Napló, 1950. október (7. évfolyam, 229-254. szám)

1950-10-25 / 249. szám

»5® OKTÓBER 25 Nsno S A tamáesválasztás győzelme után a mélyszántás gyors befejezéséért harcol Mozsgó Vagy tíz nap óta úgyszólván min­den napnak meg volt a maga külön jelentősége Mozsgón. Az első jelen­tősebb dátum 16-a volt. hétfő, Lázban égett az egész falu és szinte negyed­óránkéit szaladt ki megnézni valaki a határba: Készen vannak-e már azok is, akiknek még maradt mára is egy kis velnivalójuk. Aztán bclehullott az utolsó szem is a földbe, az utolsó vetőgépen is felhúzták a csoroszlyát és Mozsgón befejeződött *• vetés. Október 16-án, 6 nappal a tanácsválasztások előtt. (kiibei 39 — ez a következő je­lentős dátum. A kül- túrházban együtt van az ejtesz íalu dolgozó parasztsága: jó munkájuk elismeréseképpen rádiót kapnak a mozsgói parasztok. Ezen az esten születik meg a mélyszántási versenykihivás, ezen az estén vállalják a moz&góiak, hogy november 7-ere, a Nagy Októberi Forradalom 33. év­fordulójára 106 százalékban befejezik a mélyszántást. A legjelentősebb dátum természete­sen Mozsgón is október 22-e, a tanács­választások 'napja volt. Méltó felké­szülés után, méltón választották me£ a mozsgóiak jelöltjeiket — akik kö­zött valóban a község legjobbjai sze­repelnek, mint Perec István, aki min­iden munkánál, a beadásnál is kitűnt, mint Herrman Imre elnök, aki októ­ber 26-ra vállalta a mélyszántás befe­jezését, mint Takács Ferenc, aki no­vember 2-re Rákosi elvtárs börtönből való kiszabadulásának 10. évforduló­jára vállalta, hogy elvégzi a mély­szántást. Diadalmas m vol: ez az egész megyében. Mozsgón is. Hogy zengett az úttörők és a DISZ-fiatalok hangja már kora haj­nalban, hogy járják a táncot, hogy énekeltek egész délelőtt. És hogy jöttek a község dolgozói? Vala­mennyien ünneplőben, a legjobb ru­hájukban. Egymásután hullottak a bo­rítékot az urnába mindkét szavazó­körzetben, pillanatnyi megállás nélkül. Felcsillan most is mindc szeme, ha a vasárnapi választásié, -lő jön a szó. Büszkén, örömmel gondol vísz- sza a nagy napra. \De a megválasz­tott tanácstagok már nemcsak vissza­emlékeznék, már előre néznek. Mit is kell legsürgősebben elvégezni. , . . . hogy befejez­LCSfGiliOSäliD ill3it, lük a mély­--------------------------szántást — Kis György elvtárs, tanácstag. — Nem mondja párttitkár, állhatunk meg az elért sikereknél, ezt a vállalásunkat is teljesíteni fogjuk, mint ahogy a tanácsválasztás tisztele­tére tett felajánlást teljesítettük. És a határ azt mutatja, hogy Mois- gó most sem tett üres ígéretet és tel­jesítem fogja felajánlását. A határba® 3 traktor dübörög. Az ekék mélyen vágnak bele a földibe s fordítják ki a fekete hantokat. A csoportnál már több, mint negyven holdon elvégez­ték a mélyszántást, mindössze 15—16 hold lehet vissza. Most kisparasztok- nál szántanak, egyik földről mennek a másikra, szeretik a mozsgói. dolgozó parasztok a gépi munkát, megtanul­ták becsülni e traktort és a traktorost egyaránt. A községben számosán már befejez­ték a munkát. Nett József már nyu­godtan várja a tavaszt, felszántotta földjét a szentlászlói gépállomás trak­tora. De Horváth János, Stadler Já­nos is el tel tik már pihenni az ekét, befejezték a munkát És rajtuk kívül még számos dolgozó paraszt — Mintegy 40 százalékban elvégez­tük a mélyszántást '— mondja Ju­hász János volt bíró, a községi ta­nács tagja. — De tovább fokozzuk az iramot, nem akarunk szégyenben ma­radni ezzel a vállalással se. És arról, hogy Mozsgó ne marad­jon szégyenben, a pártszervezet gon­doskodik. A népnevelők nem ülnek a választás után se tétlenül. A felvilá­gosító munka folyik tovább.-fim uepne^eiOHK tudják, hogy a bé- koharcot to­vább kell folytatni — mondja Kis György elvtárs. És tudják, hogy ennek most legdöntőbb része az, hogy idejé­ben, jó minőségben elvégezzük a mély­szántást. De szívesen is dolgoznak a népnevelőik. Valahogy szinte kény«-. riikké vált már ez a munka, legna­gyobb részükkel nem is tudom mi volna, ha abba kellene nekik hagyni. Nyulasi Miklós, Czakó József, Kis János már a választás napján, jöttek kérdezni: „Mi lesz *. következő mun­ka?" ' Két nap telt el « nagy nap, a ta­nácsválasztások napja óta. Két nap mindössze, de ez a két nap megmu­tatta, hogy a mozsgóiak tovább foly­tatják a horcot a békéért. Leginkább most a mélyszántás munkájának el­végzésével, azzal, hogy biztosítják or­szágunknak, dolgozó népünknek, hogy kapásokból is jó termést érjünk el jövőre­A szovjet dolgozók milliói túlteljesítik a termelési terveket, ugyan­akkor emelik a termelvények minőségét és gondjuk van az önköltség csökkentésére is. A béke sztahánovi őrségén F. Orlov, a moszkvai szerszámgyár lakatosa (balról) 250—300 százalékig teljesíti termelési feladatát. Tudja, hogy ezzel mégjobban megszilárdíthatja hazája hatalmát. A gondtalan tanulást, a diákotthonokat és az ösztöndíjakat csak a béke biztosíthatja A fiatalságnak, szülőknek, nevelőknek ezért kell egy emberként bekapcsolódrdok a békeharcba zelmeink kivívásában s elsősorban a békéért folyó küzdelemben. Mégis, mi volt a hiba? Hogy a békebizott­ság nem működött s épp ezért a nevelők egy része nem tett felaján­lást, a felajánlások fele pedig még mindig általános volt. A tanulók teljesen megfeledkeztek az egyéni felajánlásokról, noha versenytáblá­kon vezetik eredményeiket. A Leőwed Klára Leánygimnázium­ban az a hiba, hogy a békebizottság tagjai csak elszigetelten dolgoznak. Nem működnek kellően együtt töb­bi iskoláinkban sem a szülők, ne­velők és tanulók a békebizottsá­gokban. Úgyszólván teljesen szüne­tel a békeharc többi nagyszerű for ája is. A békékul túnnozgál om - ban csak néhány iskola vesz részt s azok sem a kellő erővel, harci felkészültséggel. Ugyanezt mond­hatjuk az iskolák békesportmozgal­mára. A városi bókebizottság hi­bája is megmutatkozik ezekben a hibákban: megfeledkezett az isko­lai békebizottságokról. Eteket a hiányosságokat kell kiküszöbölniük a mai iskolai békcgyűléseknek. A megválasztásra kerülő, vagy a hiányos létszámú s most kiegészülő békebizottságok­ba a békekölcsönjegyzésben és a nevelőmunkában legjobb pedagó­gusokat, a szülői munkaközösségek legtevékenyebb tagjait, valamint a jótanulásban és a mozgalmi munká­ban legkitűnőbb tanulókat választ­ják m.eg. Nevelők, szülők és diá­kok felajánlásaikkal mutassák meg, hogy az iskolái-: is fontos harci te­rületei a béke megvédésének. Ha akadnának olyanok, akik ebben ké­telkednének, vagy nem látnák tisz­tán a kérdést, azoknak mindennél beszédesebb választ ad a koreai szétbombázott, felgyújtott iskolák hosszú sora, a megölt iskolásgyer­mekek és tanítók példája. De ugyanígy válaszol a városunktól, községeinktől néhány kilométerre felevő Jugoszlávia példája is, ahol a gondtalan tanulás helyett az ez­rével elhurcolt és bebörtönzött vagy kivégzett szülők, nevelők és diákok sorsa figyelmeztet. Ezért kell fo­koznunk iskoláinkban is a béke harcos, megvédését, a hazaszeretet és a helytállás szellemét, a fel­készülést és a nehézségekkel való szembenézést. Rohamosan közeledik a XL Or­szágos Békekongresszus időpontja. Békebizottságaink a békekölcSin- jegyzés és a tanácsválasztások itán újabb nagy eseményre készülnek. Az üzemi és területi békebizotfeá- gok e nagy győzelmek tanuisáiai, eredményei alapján még jobbul fokozzák felvirágosító munkájukat. Üzemi munkásaink a felajánlások ezreivel, dolgozó parasztságunk az Re?! munkák határidő előtti befeje­zésével készülnek a kongresszusra. Az egész ország apraja-nagyja megmozdul a békeharc fokozására és a kongresszus előkészítésére. A budapesti pedagógusok és az isko­lák tanulói hétfőtől szerdáig — a mai napig — mindenütt békegyűlé- ' eeket tartottak, illetve tartanak. E gyűléseken mindazokban az isko­lákban, ahol még nincsenek béke­bizottságok, megalakítják azokat. Verdin Pécs és Baranya I általános és középiskoláiban is I megrendezik ezeket a békegyűlése- I két, ahol még nincsenek, megala­kítják a békebizottságokat, ahol pe­dig nem működnek, ott újra moz­gásba hozzák. Megállapíthatjuk, hogy legtöbb is­kolai békebizottságunk egyáltalán nem, vagy alig működül. Legutóbbi tevékenység ült, a koreai csomag- gyűjtés és a békekölcsönjegyzés után leálltak a munkával. Nem egy helyen a tavaly megválasztott és azóta eltávozott békebizottsági ta­gok helyébe nem választottak úja­kat. Néhány kivételtől eltekintve a békebizottságok nem találták meg feladataikat, melyek a békeharc ki- szélesítését nagymértékben vinnék előre, noha rengeteg lehetőség kí­nálkozott erre. Vegyünk csak egy példát. A Nagy ^ Lajos-givnnáziumban a jól dolgozó ^ pedagógusok és diákok nagyszerűen kivették részüket a békekölcsön jegyzésből és elsősor­ban a pedagógusok az , október 22-i tanács választások tiszteletére fel­ajánlásokat is tettek a .Nevelj Job­ban ’ mozgalom keretében. Ezek közül Vegh István, Sávay László, Baiotay Gerőné, Pakucs Béláné, Cser László és niég jónéhány tanár felajánlása pontosan meghatározott és igen hasznos volt. A 'ami ÓK. *:nm'óar,r.,nt és ta­nulókörök megszervezésével, • leg­utóbb pedig az osztályok közötti egész évre szóló jótanulási verseny megvalósításával mind jobban fel­ismerték. hogy a nevelés, illetve a tanulás legfontosabb fegyver gyö­A mi fegyvereink a béke fegy­verei. Mi új, jó tankönyvekkel, ösz­töndíj akai, tandíjkedvezményekkel, diákotthon-helyekkel, jobb nevelés­sel és jótanulással védjük a békét A szocialista verseny harci szelleme kell hogy eltöltse nevelőinket és tanulóinkat Pártunk iránti határ- tálán szeretet, a béketábor erejébe vetett feltétlen bizalom készítse fel iskoláinkat is a II. Országos Béke- kongresszusra, vezesse továbbra is békés alkotómunkánkat a pusztító háború legyőzésére. A szovjet példa nyomán emeljük a politikai oktatás színvonalát A politikai oktatás új tanévének év sikeres befejezésének egyik leq­előkészftéee igen felelősségteljes fel adat. Minél szervezettebb az előkészí­tés, annál sikeresebben kezdődnek meg a foglalkozások, annál magasabb lesz a politikai oktatás színvonala. A politikai tanulóköröket csak ab­ban az esetben lehet helyesen meg­alakítani, ha figyelembe vesszük a hallgatók kívánságait Tekintettel kell lennünk a' hallgatók képzettségének színvonalára és munkaviszonyaira is. Az elmúlt'év tapasztalatai azt bi­zonyítják, hogy azoknak a tanuló­köröknek a hallgatói érték el a leg­gyengébb eredményt, ahol a külön­böző műszakokban dolgozó és kü­lönböző képzettséggel rendelkező hallgatók tanulnak. A vezető szervek kötelessége, begy állandó segítséget nyújtsanak az alapszervelmek politikai tanulókörök megalapításában, ellenőrizzék munká­jukat, figyelmesen tanulmányozzák tapasztalataikat. A politikai tanulóköröket csak abban az esetben lehet helyesen meg­alakítani, ha ebben a munkában az előadók is résztvesznek. Az előadók ugyanis csak akkor tudnak helyesen foglalkozni tanulókörük hallgatóival, ha maguk is résztvesznek a kör meg­alakításában és ők válogatják ki azokat az embereket, akik vélemé­nyük szerint alkalmasak az előírt feladatok elvégzésére. A politikai tanulókörök és politi­kai iskolák kellő időben történő és átgondolt megalakítása az egész tan­döntőbb előfeltétele. A krasznodari határvidék plasztunovszki körzetében például szervezetlenül folytatták le a tanévet. Ennek egyik legfőbb oka az volt, hogy a tanév előkészítésével a nyár folyamán nem foglalkoztak, nem végeztek felvilágosító munkát azok körében, akiket a kör munká­jába be akartak vonni. Igv azután természetes, hogy nehéz volt azoknak kiválogatása, akik alkalmasak egy- egy tanulókörben való részvételre. A tavalyi tapasztalatok felhaszná­lása után a plasztunovszki körzetben már új módszer szerint láttak neki az új tanév előkészítésének. Tapasztalatcserét folytattak a kör­nyező vidékek tanulóköreinek veze­tőivel, megbeszélésre gyűltek össze a pártszervezet illetékes vezetőivel és a vitába később bevonták mindazo­kat, akiket kijelöltek a politikai ta­nulókörben való részvételre. A plasztunovszki körzet jó példája a környékbeli politikai vezetőkre is jó hatáissal volt. Valamennyien fel­ismerték, hogy milyen nagy jelentő­sége van a hibák őszinte feltárásának és a jószándékú kritika nyomán tör­ténő intézkedésnek. Mindenütt rájöt­tek arra, hogy a szervezettség már az előkészítés során is mennyire fon­tos. Minél magasabb fokú a szerve­zettség, annál sikeresebbek a foglal­kozások. annál magasabb a politikai oktatás színvonala. ej]bért Jlajőutr iZ iMmufi-qjpthd tiviíítsixvp felkhziii új (feladataim, Albert Lajosné, a Zsolnav-gvár gyón nézegetett- sem jobbra, sem még az öntudatlanok is meggyáződ­mázolóműhelyének dolgozója ta nácstagjelöltbő] tanácstag lett ok­tóber 22-én. A tanácsválasztások napján sok­tízezer pécsi választó hagyta jóvá, hogy Albert Lajosné a városi tanács tagja legyen. A választók nemcsak a békére, az ötéves tervre szavaztak, de a Népfront jelöltlis­táira, így Albert elvtársnő tanács­tagságára is. Október 22-én, már reggel 7 óra­kor, az cisők között leszavazott Albert Lajosné is a Diósi-úton, a 6S-as körzetben. Sietett a szavazással, mert a városi választási bizottságba igyekezett, ő is tagja volt ennek az öttagú bizottSágnak.t Albertné ezen a napon szinte rajta tartotta kezét a választás ütőerén, mert ide. a választási bi­zottsághoz futottak be a jelentések arról, hogy melyik körzet hogyan áll. A választásnak egészséges, friss volt az ütőere, mindenhonnan csak arról érkezett hír. hogy milyen lel­kesen, boldogan szavaznak a dolgo­zók a tanácsokra és arról jöttek a jelentések, hogyan áll a választási verseny, hol fejezték már be korán a szavazást és hol közelednek a befejezéshez. Éjjel egy óráig ellenőrizték az urnák beérkeztét aláírták a jegyző­könyveket, és ezután hazaindult Al­bertné. Még akkor éjszaka is vidám, és ünnepi volt a hangulat a városban. sokan jártak, énekelve, csoportok­ban az utcán, de Albertné nem na­balra, hanem gondolkodott. Sok­minden eszébe jutott. Az, hogy írt a vője, aki katona. Azt írta: köszönti abból az alka­lomból, hogy tanácstagnak jelölték. — Hát most már féligmeddig ta­nácstag is vagyok — gondolta ma­gában — hiszen jövő kedden már megtartjuk az első tanácsülést. Azután eszébe jutott, hogy már mennyien eljöttek a lakására is, hogy elpanaszolják ügyes-bajos dol­gaikat, de ezek többnyire csak olyan egyéni sérelmek, az üzemben egész másról beszélgetnek, ott már megtanultak, hogy a munkásosztály az egész dolgozó népért harcol és mindig a közösség érdekét védi. De vannak még sokan, akik kép­zetlenek és még nem így gondol­kodnak. mint például az az asszony is. aki a múltkori kisgyűlésen fel­vetette. hogy mi lesz a krumplival, van ugyan utalvány, de majd kap­nak-e rá krumplit? Persze meg­nyugtatta, hogy nincs semmi ok attól félni, hogy nem lesz krumpli, hisz nem- azért adtak utalványt, mintha olyan .nagyon kevés volna, hanem -azért, mert okultunk a re­akciósok felvásárlási lázából és nem akar juk, hogy. ezt is egy-ket­tőre felvásárolják és ne jusson olyannak, akinek kell Másnap azután utána kiabált az asszony férje, aki a Kokszművek- <él dolgozik: „Megkaptuk ám a krumplit rendben.'" Jó tanulság az.ilyesmi, mert így hetnek róla, hogy mindig igazat mondunk. A gyárban mégiscsak más, ott tudják, hogy minden Ígé­ret megvalósul, inkább nem ígé­rünk, de ha ígérünk, akkor végre is hajtjuk. — Igaz, — így vagyunk mi ma­gunk is — mosolyodik el magában — inkább kevesebbet ajánlunk fel a versenyben, de ezt azután még túl is teljesítjük. Arra gondol, hogy november 7-ére ő is csak 2 száza­lékkal „próbálkozott”, de a végén nem 102, hanem legalább 120 száza’ék lesz az eredmény Közben már haza is ért Albertné és így a gondolatmenet félbesza: kadt. Másnap szokás szerint hétre ment a gyárba. Valahogy furcsá­nak tűnt neki az üzem, igaz. hogy nagyon szépén fel volt díszítve, de hát ez még az előző napra készült. Miért mosolyognak olyan furcsán mindenhol az elvtársak? Azután kiderült, Hogy meglepetést tartogattak. Először az üzemi bi- zotság- köszöntötte fel a tanácstago­kat, azután pedig minden üzemrész küldöttei eljöttek, lehettek vagy harmüican, azt sem tudta, hogy melyikre nézzen, virágot is hoztak, azután előállott Nyerges István a korongos műhelyből, egy pár kere­setlen szóval feiköszöntülte és kérte, hogy mulasson továbbra is, mint munkás és mint tanácstag jó példát. Ezt meg is ígérte és úgy kezdte az új munkahetét, hogy ezt az ígéretét be is .tartsa, sőt „túl, is teljesítse", akár a november hete- diki vállalást.

Next

/
Thumbnails
Contents