Dunántúli Napló, 1950. október (7. évfolyam, 229-254. szám)

1950-10-24 / 248. szám

2 N R P L 6 1950 OKTOBER 24 Fees dolgozóinak orom napja ■ A tanácsválasitások napján ko­rán ébreit Pécs. Vörösen szikrázott e kora reggeli nap a tűzszínű lobo­góidon, vidáman lobogtak a nemzeti- Bzínű zászlók a házak homlokán, l^eggeli hat órakor már hangos zeneszó ébresztette a dolgozókat. Uttör őcsapatok, DISZ-ifjak éneke tengett messze a görbe utcákban. Es utána benépesedett a város. Em­berek százai igyekeztek a szavazó­helyiségek felé, nagy csoportok figyelték a csasztuskázó, táncoló ifjúságot. Pattogó indulók közti szünetekben a tanács öltről, a dol­gozó nép új közigazgatásáról be­széltek a hangszórók. És tömegek, a Népfrontba tömörült dolgozók töme­gei vonultak végeláthatatlan sorok­ban szavazni. A Váradi Antal-utcában úttörők díszőrsége várja a szavazókat. A szavazók e 1 y iség ben gyorsan osszák n címerrel díszített, piros-fehér- tőiddel keretezett szavazólapokat. És a négy szavazófülke egy pilla­natra sem áJJ üresen. Fél nyolcra már száznál többen szavaztak le. A dekoráció gyönyörű: nemzetiszínű lobogók, vörös zászlók, virágok ten­gere. Rákosi elvtárs képe Ö9$i lom- bolúeal körülvéve, virágokkal dí­szítve teszi még ünnepélyesebbé a termet. A Perczel-utcai MNDSZ-székház- ban hatalmas tömeg várja, hogy szavazhasson. A tanácsokról, az új életről beszélnek a várakozók. — Azért állunk itt sorba — mond­ja egy fiatalasszony —, hogy másutt ne kelljen soha sort állnunk! Ebben a körzetben Vörös Márton, városi levéltáros szavazott le első­nek. Stefán Ferenc és felesége már reggel hat órakor ott állt az Uránia mozival szemben lévő szavazóhelyi­ség előtt. Elsőnek ts szavaztak le. — örülök, hogy szavazhatok, — mondta Stefan Ferenc, amikor az urnába dobta a szavazólapot tar­talmazó borítékot, — Örülök, hogy németajkú létemre is teljesíthetem hazafias kötelességemet. A Fürdő-utcai általános iskolá szavazóhelyiséggé alakult ezen a napon. Elsőnek Arató Nándor sza­vazott le ebben a körzetben, ahol háromnegyed 8-ra már 47 nő és 32 férfi leszavazott A Saéchenyi-térl gimnázium ka­pujánál uttörőlányok sorfala fogad­ja az érkeeőt. „Szavazz a Nép­frontra” — köszöntik az egyen­ruhás, mosolygó úttörők a szavazó­kat így köszöntik a 87 éves Barta- lovics Józsefr«ét is, akit az Irgai­maa-kórházból vezettek Ét • vazóhel yiségbe. — Sokszor szavaztam már éle­temben, de Ilyen szép, vidám sza­vazást még nem láttam, — mondta. Virág püspök és teljes reziden­ciája is leszavazott Délelőtt 10 óra után keresték fel szavazókörzetüket és tettek eleget állampolgári köte­lességüknek. Az Irgalmas-kárhizban mozgó- urnával szavaztatták le a betegeket. A délelőtt folyamán a kórház dol­gozói színes műsort adtak. így tet­téit ünnepivé a tanácsválasztások napját. A belklinikán körülbelül 120 be­teg szavazott le a mozgó-urnák segítségével. A gyárvárosi iskolában a válasz­tók 70 százaléka 11 óráig leszava­zott. Itt is mozgóumákkal keresték fel a lakásukon fekvő, járóképtelen betegeket, hogy a körzetben kivétel nélkül mindenki eleget tehessen ál­lampolgári kötelességének. így szavazott le Pécs városa, így szavaztak a dolgozók a Nép­frontra. Nagy győzelem volt a va­sárnapi választás. Nagy győzelem, melyet a békeharc egyre keményeb­bé váló csatájában értünk el. És ml erőt is merítettünk ebből a győ­zelemből. Erőt a további ütközetek, a termelés, az országépítés csatá­jának harcaihoz. Baranya népe határtalan lelkesedéssel, ének» és zeneszóval vonult fel a szavazóhelyiségeit he Soha nem látott lelkesedéssel szára­zott vasárnap Baranya dolgozó.paraszt­sága, a falvak dolgozó népe is. A leg­több községben már korán reggel vidám indulók hangjára ébredtek a falusiak, és * zene saint« egész nap szólt, hir­detve: örömünnepe van ma a dolgozó parasztságnak is. Számos községben fialalok-öregek táncoltak a szavazókö- rök e.őlt és * lelkesedés lángja égés/ nap egyre csak fokozódott. Vidám felvonulással kezdődött meg a szavazás Görcsönyben is. A falu fc' só végéről indult az ujjongó menet. Élen az úttörők, az MNDSZ asszonyok és lányok, a Párt és a DÉFOSZ tagjai gyönyörű zászlókkal, majd 47 feldíszí­tett kocsi követte a népet. A malomnál megállt a menet, táncra perdült a gye­reksereg, az úttörők zakatoltak, artán felmentek a községházához. Hét órakor pontosan megkezdődött a szavazás, * folyosón egy tűt sem le betett volna leejtem, annyi volt a nép. Olyan nagy a lelkesedés, hogy nem :s lehet leinti. Még csak nyolc óra, de már majdnem mindenki leszavazott. Ott látjuk a szavazók között Molnár József plébánost és Vécsei István káp­lánt is. Leszavaztak valamennyien a görcsönyiek, vidáman, boldogan napsu- garas jövójükre, békénkre. A tanácsta­gok közül többel ebédre hívtak meg válaszlóik, hogy elbeszélgessenek köz ben az új feladatokról, a jövőről. De számos községben rendeztek még hasonló ünnepélyes felvonulást a sza­vazás örömére. SomogyhársAgyon, Me- rcnyén, Somogyviszlón is lelkes zenés- éhresztö hangjai köszöntötték n falu­siakat és ennek hangjai után indult el a falu népe, ünneplőbe öltözve, legtöbb helyen csoportosan, hogy éljen alkot­mányban biztosított jogával és megvá­lásra a helyi tanácsokat. községben. Ezért Igyekeztek úgy a sza­vazással Pécsdevecseren, hogy negyed 8 órakor már az utolsó szavazó is le­adta szavazatát, ezért igyekeztek, hogy elsőknek fejezzék be a szavazást a lovászhetényi dolgozó parasztok, a bad- mériak, a pusztakisfalusiak, Tengeri, Gsarnóta dolgozó parasztjai. És nemcsak ezekben a községek ben, a megye minden községében verseny­ben folyt a szavazás. Melyik község szavaz le előbb, melyik község nyilvá­nítja ki előbb egy eml>erként azt, hogy békét akarunk, hogy megvédjük szép életünket minden aljas imperialista, minden gyalázatos Trto-féle támadás el­len. Ezért fejezték már be a szavazást 8 ára elölt Tékés, Naggcsáng, Bogád- mindszent, Páprád, Dráoapatkonga, Babareszőllös, Vejtí, Rád falva, Ipacsfa, ózdfatn, Gordisa, Matty. Tésenfa, Drá- vaszabolcs, Besence, Nagijtótfalu, Drá- vapiski, Pácsa, Nayybndmér, GqűrOfű, Korpád. Barátnr, Birfán, Erzsébet Kis- újbánga Kát oly dolgozó parasztjai és mellettük még számos község dolgozó A délszláv dolgozó parasztok méltó választ adtak a Tito hantiénak (örömünnep volt mindenfelé a szava­lás napja. - Örömünnep volt a délszláv is németajkú dolgozó parasztok lakta kőzség-kben is. Alsószentmárton dél­szláv dolgozó parasztjai már jóval 7 óra előtt felsorakoztak a szavazóhelyi­ség előtt, A férfiak ünneplő fekete bársonyban, a nők színes kivarrott szoknyában, maga* pártában, a délszláv asszonyok legnagyobb ünnepekre tartogatott ősi viseletében. Boldog őrömmel szavazott ‘Alsószentmárton délszláv dolgozó pa­rasztsága. Arra, hogy ezután nem kell Eggházasharasztiba gyalogolni, ha vala­mit «1 akarnak intézni, arra, hogy az ötéves terv révén községük épágy fej­lődik, mint a magyarlakta községek. Alig 8 óra után már mindenki lesza­vazott, mert mindenki sietett, hogy sza­vazatával elsők között vágja oda azok­nak, akik nem messze, alig pár kilo­méterre Alsószeutmártontól, a legbor­zalmasabb nyomorba taszították a ju­goszláv népet: Tito bandájának, hogy az alsószentmárton) délszláv dolgozó parasztok egy emberként, minden ere­jükkel harcolni akarnak aljas terveik ellen, a béke megvédéséért. Be hasonló lelkes hangulatban folyt le a szavazás a többi délszláv község­ben is. Pécsudvardon a délszláv dobo­zó parasztok csoportosan vonultak fel a szavaz.óhelyiség elé, útközben lelke­sen éltetve a Pártot és nagy vezérün­ket, Rákost elvtársat. Nem volt kisebb a lelkesedés Szalántán se, ahol az előző nap kigyulladt villanyt is megköszön­tél szavazatukkal Szalánta délszláv dolgozói, vagy Magvarbóiyon, Szemely- -~ben, Nagykozáron, Kásádon és me­gyénk többi délszláv lakta községében sem. metajkú dolgozó parasztasszeny is, mondván, hogy a lanácsválasztások napja a németajkú dolgozók egyenjo gúságának ünnepe 1* egyúttal. — Most a tanácsválasztásokon is be­bizonyosodott, hogy mi németajkú dol­gozók egyenrangú polgárai vágyjunk édes magyar hazánknak — mondotta Kresz Péter németajkú dolgozó paraszt is, miután leszavazott a Népfrontra. Az ötéves terv a mi szebb életünket is szolgálja, néphadseregünk a mi békén­ket is védi, nekünk is egy emberként kell harcolnunk a békéért. Versenyben folyt a szavazás minden községben Egy emberként kell harcolnánk a bakéért — ennek felismerése bizonyo­sodott be vasárnap minden baranyai parastzsóga, melgelcet rendre fel sem tehet mind sorolni. Versenyben folyt a «avatás Pel- lérden Is, ahol a házakat már szom­baton mind zászlódíszbe öltöztették és kora hajnalban felsöpörték az utcá­kat. Halvány 'köd terjengett még a falu felett, amikor felzendüLt az ut­cán az ének. Az uttörók énekeltek, hogy aztán egész délelőtt zakatolva, énekelve járják a községet Hét órakor hallott az urnába az első boríték: Kövesi János elvtárs, párttitkár szavazata. Nyolc óra után megérkeztek a keresztespusztaiak is és 8.25-kor már boldogan jelentik a pellérdiek is: befejeztük a szava* sást. A nt phez hn papok együtt szavaztak híveikkel a békére Ahol már leszavaztak, ahol még folyik a szavazás, egyaránt lelkesen ünnepel az egész község. Soha nem látott lelkesedéssel- folyik a szavazás Beremenden is. A dolgozók 30—40-es csoportokban vonultak a szavazóhe­lyiségek felé. öreg, s fiatal énekel, a fiatalok még táncra is perdülnek az utcán. Példájukat követik az Időseb­bek is, végül már a hetvenéves Láng Ferencnó is ott táncol a fiatalok kö­zött, együtt örül velük. És igy van ez a többi községben is. öreg és fiatal, férfiak és asszo­nyok együtt örülnek, együtt ünnep­ük azt, hogy dolgozó népünk meg­választja a helyi tanácsokat, hogy minden hatalom birtokosa és forrása ezután még sokkal inkább a dolgozó nép lesz. És a falvak dolgozóival együtt ünnepelnek a néphez hű, be­csületes papok is- Számos községben elsők között szavaztak le a papok, mint például Görcsönyben, több he­lyen, mint például Kisbudméren, hí­vei élén ment szavazni a község megegyezéshez hű papja, Kríszt Má­tyás, Erdösmecskén Bujdosó Tibor plébános, a Katolikus Papok Bara- nyamegyei Békebizottságánafc tagja, ünnepi misét mondott a szavazás al­kalmából, melyen kérte híveit — amint a legnagyobb ünnepeken szo­kás — a Himnusz elóneklésével fe­jezzék he a misét. A klerikális reakció sem volt tétlen A németajkú dolgozók is tanúságot tettok hűségükről És nemcsak a magyar és délszláv- oyelvú dolgozók szavaztak lelkesen, boldog örömmel a Népfrontra, boldog jövőnkre, a békére. Velük együtt szo­rosan felzárkózva melléjük, olt voltak mindenütt megyénk németajkú dolgozó parasztjai Is. Az első között szavaztak le a németajkú dolgozó parasztok Be- zedeken is, ahol előző nap számos dol­gozó parasztasszony meszelte ki a házát a választások tiszteletére. Kimeszelte házát többek közt Folcz Józsefné né­Amíg azonban a megye becsületes papjai ünnepi misét mondtak, híveik élén az elsők között járultak az ur­nákhoz, voltak olyan papok is, akik most is bebizonyították, hogy ellensé­gei a dolgozó népnek. Ezt bizonyítot­ta be magáról Scharfenberger János véméndi pap is, aki vasárnap 4 mise rendezésével akarta meggátolni, hogy a hívek elmenjenek szavazni, s a burgonyabeadús ellen lázi tóit, hogy megzavarja a község dolgozóinak boldog, ünnepélyes hangulatát. De bebizonyította, hogy a béke, az építő munka ellensége Buschlauer János ujpetrei káplán is, aki korán reggel, míg a község dolgozói lelke­sen készüllek a szavazásra, kerülő utakon „(Hszökött Kiskassára, csak­hogy ne kelljen neki szavazni. Mindezek azonban nem tudták él­téi íteni megyénk dolgozó parasztjait, attól, hogy egy emberként ne járulja­nak az urnák elé és szavazatukkal na álljanak ki boldog, szépülő jövőn­kélt. virágzó életünk megvédéséért, légié tettebb kincsünkért, a békáért. A fiatalok dallal, tánccal, vidámsággal szórakoztatták a választókat Munkási!jóságunk az üzemi kultár- csoportok nagyrészével a győzelem napján a megyében falujárásokon ra­gadta magával dolgozó parasztjainkat, a falu választóit. Karöltve a helyi DISZ-szervezetekkel és az iskolák úttö­rőivel, mindenütt lelkes műsorok, ének­es zeneszó kíséretével juttatták kifeje­zésre népünk vidám hangulatát, lelke­sült örömét. Pécsett döntően a tanulóifjúság vitte a szót. A DISZ több, mint száz, 20—30 fiúból és leányból álló hangulatcso­porttal járta a várost, az egyes szava­zókörzeteket, Már kora reggeltől kezdve mozgalmi indulók, táncdalok, választási rigmusok hangzottak az ut­cákon. Hosszú sorokban kanyarogtak a csoportok láncai. Mindenütt ott vol­tak, velük énekeltek a szavazók. Ka­tonatisztek és honvédek álltak a zaka­tolok soraiba, fiatalabb és idősebb fér­fiak, asszonyok követték példájukat. Fel-fel zúgott a jelmondat: „Népfront­ra szavazunk, a békéért harcolunk". Választásról, eredményeinkről, ötéves tervünkről, tanácstagj előlijeinkről szól­tak a csasztaskák hegedűk, harmoni­kák, gitárok hangjára ropták a legnép­szerűbb társadalmi és tömegtáncokat, dalolták az énekeket. A középiskolások és az útiörök szí­nes, vidám, lelkes csoportjai fáradha­tatlanok voltak. Délben alig akarták abbahagyni az éneket, táncot, hogy ebé­delni menjenek. Egy órakor már újból az utcán voltak s még lelkesebben, tü­zesebben táncoltak, éneküktől volt hangos a város. Az úttörők minden szavazókörzetnél diszörséget, nem egy helyen sorfalat álltak és vidám, ün­nepi szavakkal köszöntötték a válasz­tásra érkezőket. A középiskolások hangulat-csoportjai közül különösen « diákotthonok tanulói, a Nagy Lajos gimnázium és a Leöwei Klára leány­gimnázium, a Gép- és Villamosipari Technikum zenész- és csasztuska-cso- csoportjai és a Szakérettsógizök tűntek ki példamutató lelkességükkel, fárad­hatatlanságukkal. A zenekarok, élür kön a honvédzenekarral, szakadatlan járta a várost és ahol éneklő, táncoló csoportokra akadt, indulóval, fáncmu- zsikával köszöntötte őket. De a kultúrcsoporlok, hangulatbrigá­dok nemcsak a vidámság terén mutat­tak példát, hanem nagy segítséget ad­tak a népnevelőknek is. A Budai I. szavazókörzetében például egy szava­zásban elmaradt háztömb lakóit csasz- tuskában énekelték ki. melynek ered­ményeképpen negyedóra múlva az egész ház leszavazott. Este az üzemekben kultúrműsorokat rendeztek s utána tánccal fejezték be a napol. A legkiemelkedőbb esti kul­túrműsor a Doktor Sándor kultúrhúz- ban zajlott le. A városi tanács okta­tási és népművelési osztályának ren­dezésében legjobb előadóművészeink, színészeink ének- és zenekaraink, üzemi és diákifjúsági kultúrcsoportjaink sze­repeltek. Tanácsválasztásunk méltó megünnep­léséből ifjúságunk példátlan lelkesedés­sel vette ki részét. Azt, hogy Pécsett és Baranyában hatalmas, mindent el­söprő győzelmet aratott a Magyar Füg­getlenségi Népfront, nem utolsó sor­ban munkás-, dolgozó paraszt- és ta­nulóifjúságunknak is köszönhetjük. Fiatalságunk vidám, forró hangulattal szavazott új, népi tanácsainkra. Kuhnrcsoportjaink lelkes, jó munkát végeztek Kultúrforradaltnur.k újabb győzelme volt október 22. Dicséret illeti üzemi kultúrcsoportjainkat, honvédségünk kultúrbrigádjait, az egyetemi ifjúság színjátszóbrígádjait és tánccsoportjait, mert műsoraikkal és jó népnevelő mun­kájukkal hozzájárultak a győzelemhez. * Ujpetrén a honvédség kultúrcsoportja vendégszerepeit és ugyanekkor adták át rendeltetésének ünnepélyes keretek között az átalakított kultúrotthont is. Megyénk egyik legszebben felszerelt kultúrháza az újpetrei. Lejtős nézőtere, beerősített padsorai, jó tágas színpada mellett olvasóteremmel rendelkezik, igen szép könyvtárral, szép bútorokkal. Érre az alkalomra a kultúrház termé­ben MSZT-falat készítettek. Az MNDSZ 30 könyvet ajándékozott, a gépállomás 40-et, a helyi DlSZ-szerve- zet 28-at. A körzeti könyvtár vezetője 272 könyvet küldött ki s még a hét fo­lyamán 100 darabot ad át az újpetrei- eknelc Igen örvendetes tény, hogy a falu dolgozói olvassák is a könyveket- Egy hónap alatt 82 könyvet vittek ki az olvasók. Úgyszólván minden falu­beli dolgozó lelkes munkával járult hozzá, hogy a kultúrotthon a tanácsvá­lasztások napjára teljesen készen áll­jon. Ennek az otthonnak a színpadán szerepelt gazdag, jó műsorral a hon­védség egyik kultúrcsoportja. • Olasz községben az egyetem fiataljai arattak hatalmas, megérdemelt sikert­— Azelőtt sosem gondoltak ránk ennyit, mint manapság — mondotta Bach Ede 9 holdas gazda. — Más diá­kok ezek, mint a régiek. Sokat beszél­gettek velünk: ők tudni fogják, hogy milyen a falu igazában. És a műsoruk is olyan szép, mintha igazi művészek volnának. Máriakóméndcn a honvédség szere­pelt a kultúrteremben. Több, mint há­romszáz dolgozó paraszt hallgatta vé- g’g a műsort. Szinte percenként dübör- gött fel a taps, csupa lelkesedés, forró hangulat volt a nézőtér. Kitörő öröm­mel fogadták a jelenetekben az ellen­ség vereségét, együttérez!ek a Korea szabadságharcáról szenvedélyesen be­szélő költővel. • Természetesen a helyi kultúra-»por­tok is sok helyen felléptek ezen a na­pon. Színpadra léptek az úttörők, a DlSZ-szervezetek fiataljai, • minden csoport munkáján látszott, hogy átér­zik a nap különös jelentőséget, tudják jól, hogy legnagyobb győzelmeink egyi­két ünnepeljük. A nemzetiségi dolgozók sem kisebb lelkesedéssel ünnepellek ezen a napon. Pogány község délszláv lakossága nép­viseletbe öltözve jelent meg most ka­pott kultúrházánuk felavatásán. Műso­rukban vegyesen szerepeltek délszláv és magyar számok. Vass Vilmos tanító irányítása mellett igen sikerült kultúr­műsort állítottak össze és adtak elő. Horváth Anna éltanuló Petöfi-verset szavalt délszláv nyelven. „Po sumama i gorama" — hallottuk a partizán-in­duló délszláv változatát. Tízezer forint segítséget adott a népi demokrácia a1 pogányi délszláv dolgozóknak, kuliúr- házépítésre. A szebényi dolgozó pa­rasztok is maguk állították össze az ünnepi műsort, melyben egyforma igye­kezettel és jó eredménnyel vettek részt az úttörők és a DISZ-szervezet fiatal­jai Igazi ünnep volt október 22-«. Kul­túrcsoportjainknak nagy része volt eb­ben. Pécs dolgozóinak győzelmi felvonulása Az öröm piros fűzei égnek, a győ­zelem vörös lobogói lengenek a Negy­vennyolcas-téren. Lampionok, kivilágí­tott vörös csillagok, lobogó fáklyák fénye mellett gyülekezik az ifjúság, hogy megünnepelje a dolgozó nép újabb nagy győzelmét, a tanácsválasz­tások mindent elsöprő sikerét. Munkást! jak, a gyárak dolgozói, értelmiségiek, a szakkérettségizők, egyetemisták, diákok mind-mind itt vannak ezen az estén Petőfi Sándor ércszobra körül. Nem olyan ez a hét­tő este, mint a többi, mint az eddi­giek. A fény, a lobogó tűz, az égő lelkesedés estje ez. Es az örömé. Az örömé, hogy nagy Pártunk, nagy ve­zérünk, Rákosi elvtárs vezetésével el­érhettünk idáig, a szocialista ország­építés újabb szakaszáig, a Szovjet­unió példája nyomán, a népi taná­csok megvalósításáig. Pontosan hat órakor megindul az örömiüntetés. a fáklyásmenet. Fénylő, tüzes ’ vörös csillag vezeti a menetet, vörös lampionok imbolyognak a fel­vonulók kezében, zászlók lobognak a szélben. Messzire száll az ének, a mozgalmi indulók, jclszavik megremegtetik az ablakokul. A Városi Pártbizottság előtt még ércesebben hangzanak fel a lelkesítő szavak; — Éljen Rákosi, él­jen a Párt! Tanulunk és építünk, Rá­kosi a vezérünk! Békét akarunk, a ta­nácsra szavaztunk! Sztálin, Lenin, Rákosi elvtársak ké­pei alatt vonul a végeláthatatlan me­net. Deák Lívia elvtársnö, városi titkár és Krancz Pál elvtárs, a városi tanács elnöke, üdvözlilf a VI? előtt elvonuló tömeget. A menet még lel­kesebben vonul tovább, tovább a Me­gyei Pártbizottság leié. A Megyei Bizottság erkélyéről Stikra Sándor elvlárs, megyei titkár és munkatársai gyönyörködnek a fel­vonulásban. Izzó lelkesedéssel üdvöz­lik az elvonulák a munkásosztály él­csapatát, a Magyar Dolgozók Pártját. Egetverő hurrá köszönti újra és újra népi tanácsainkat. A menet a Kossuth Lajos-utcán ke­resztül visszakanyarodik a Negy­vennyolcas tér felé. A lampionok, a fáklyák lussan kialszanak, az ének is elhal. De nem alszik ki a szivekben a győzelem fénye, nem halkul el új, boldog eleiünk dala. Üj erővel, új lendületlel folytatja népünk győzelmi sorozatát.

Next

/
Thumbnails
Contents