Dunántúli Napló, 1950. október (7. évfolyam, 229-254. szám)
1950-10-22 / 247. szám
A Mogyor Dolgozók Pártjának vezetésivel győzelemre visszük a béke tervét! Szavazz a Kéoirontrai 't Olyan ide-oda vetődő napszámos esnber volt az apja, aki hol itt, hol ©tt próbált szerencsét. Kulákot váltott gróffal, aztán megint kulákhoz ment, hogy utána ismét uradalomban kössön ki ,egy időre. Elente csak azért hántorgott egyik helyről a másikra, mert kereste, hátha jobb helyet talál. Nem tudta, hogy a cselédnek egyformán nyomorúságos mindenütt. Aztán megtanulta a eselédsorenak ezi az egyetlen nagy igazságát in ezután már ezért kellett neki sűrűn helyet cserélni. Mert megpróbált szembe szállni ezzel % kemény igazsággal Elbukott rendre, mint ahogy elbulttak a többiek is, öltik hol szavukat, hol meg öklüket emelték Jel 41 nyomorúság ellen. így később egy- egy kulák és gróf közé beékelődött néha pár hónapi börtön. öt magát 11 éves korában polgáriba akarták adni Éles volt az esze, mint a borotva, szeme értelemtől csillogott. Nem lett- belőlo semmi — már; mint a polgáriból. De még az elemi hatodik osztályából se. Az ötödik osztályt még csak elvégezte — Al- ínáspusztán csclédeskedett ekkor az apja — de nyáron úgy esett, hogy eggyel kevesebben lettek a zalai aratók és beállították markot szed ni. S aki egyszer a pusztán végig dolgozott egy nyarat, az már többet nem számított iskolásnak. Kellett a cvtkdaiS a napi 60—80 fillér és attól a nyártól, 13 éves korától kezdve napszámba ment íiúndon nap. Végig járta a pusztai lányok hosszú kálváriáját. Dolgozott kora hajnaltól késő estig, elzavarták ha késett egy percet, hajtotta ispán és kikezdett vele gyakornok. Kemény munkában telt el a fiatalsága, hazudna, ha azt mondaná, hogy volt fiatal korában egyetlen boldog napja. Percek — azok talán voltak. Este, »mikor robottól fáradtan le-le ült a eselédbáz ajtaja elé. Gyereksirás, káromkodás zaja szűrődött ki a lakásból, de ilyenkor nem hallotta. Nézte m hosszú cselédhúz fölé kapaszkodó lóidat és álmodozott egy szebb világról, egy szebb Hétről. Amiben nincs hajnaltól napestig tartó robot, amiben rendes ruhát vesz fel vasárnap, amiben fehérebb a kényéi;, és nem eszik mindig magában. Ezek voltak a legszebb percek fiatal életében. Aztán szinte egyik napról a másikra asszony lett. A végtelen mindennapi robotban még az ilyen nagy események is. szürké koptak. Lányok mennek férjhez, legények nősülnek, gyerekek születnek, , öregek halnak meg, de a munka csak megy tpvább, nincs megállás etry pillanatra se. így volt ez Károly Ferencné életében is. Aztán megpróbálta a pusztai^ nyomorúság helyett a városit. Károly Ferencné reggel öttől este tl-ig be^ járónő, három helyen takarít. Annyi ideje nincs, hogy hazamenjen _ szoptatni, — mert ekkor már kicsi is van — az anyja viszi utána a _ gyereket Az ura hol kocsis, hol a mészégetők nél, hol meg a bányában dolgozik. Abogy szinte észrevétlenül ment férjhez, úgy születnek egymásután a gyerekek' is. „Nem nagy ügy az maguknál'' — mondotta az egyik helyen a „nacosága,“ amkor panaszkodott neki. Ebben az időben a férjét már hol behívják, _ hol elengedik, de - egyre több lesz azoknak a hó napoknak száma, amit a katonaságnál tölt, mint amit a felesége mellett Hogy aztán egy ködös őszi hajnalon megtalálja egy akna Tiszadorognál. Ott temették el, fejfájára nem hazudta senki, hogy elesett a hazáért nem írták rá azt'ee, hogy meghalt az úri bitangokért öt kisgyerekkel maradt özvegyen, öt kisgyerekkel, akik közül egyet a nyaltába ültetett, kettőt karjaiba kapott az első szovjet katona, aki néki is elhozta a szabadságot. Nézte, nézte a nagy szőke katonát, aki ezer kilométereken harcolva jött idáig, e aki önfeledten játszott a gyerekekkel. Könnyet morzsolt szét, de ekkor már tudott mindent Tudta, hogy moot már rövidesen eljön az az idő, amiről a hosszú cselédház előtt esténként álmodozott — Nagy árat kellett érte fizetni — ez volt még ebben as időben a leggyakrabbi. gondolata. A »ebek azonban, ha nem tépik fel őket, újra behegedjek. Férjhoz ment mégegyezer. Becsijtetes, rendoa ember a férje, apja lett az öt árvának. Ma hét gyerek anyja és a férje brigádvezető a lovászhetéuyi állami gazdaságban, Tagja az MNDSZ vezetőségének és egyike a leglelkesebb pártoakívüli népnevelőknek. Mit lehet még róla elmondani?* Azt, amit ő is elsy.okott mondani «alját magáról. Hogy <p férje 700 forint körül keres havonta, de prémiumot, is kap még ezen felül mindig, arjikor határidő előtt fejezik be a munkát. Hogy hétszobás lakásuk van és rendesen tudja öltöztetni mind a hét gyereket Hogy a karámban ott sorakoznak egymás mellett a zsákok, mindnyájuk fejadagjával. Hogy az ólban egy jorksiri túrja a földet turcsi orrával, mellette meg egy mangalica szuszog. Hogy a legnagyobb lánya, a 14 éves Marika Pécseit tanul és hogy 700 forint békekölcsönt, jegyeztek. Mit lehetne még rőla elmondani? Hogy szép, boldog az élete? Hogy olyan amilyennek lánykorában a csclédház előtt estónként álmodta? Igen, ezt is el lehet róla mondani. De még valamit el kell ezenkívül is mondani. Azt, hogy Károly Ferencné fáradhatatlan a felvilágosító munkában. Hogy szinte a nap minden óráidban harcol felvilágosító munkájával a békéért, most a tanácsválasztások sikeréért. — Az életem rá « magyarázat — mondotta nem rég, amikor megkérdezték mi adja neki az erőt a lankadatlan munkához. — Az életem elmondja, hogy miért keU harcolnom a bókéért, — mondta. Gyereksirás és káromkodás «zflrő dött ki az ajtókon, ablakokon a cse- lédhásból, oda, ahol egy fiatal lány álmodozott egy ezebb jövőről. Arról a jövőről, melyet most hétgyerekes anya korában ért meg és melynek megvédéséért Károly Ferencné minden harcra el van szánra. Békés József A Szovjetunióban a választók titkos szavazással nyilvánítják akaratukat. A szovjet törvények biztosítják, hogy a szovjet nép a világ legdemokratikusabb választási rendjében küldje be legjobb iiait és leányait az állam- hatalom szerveibe. Képünk a legutóbbi szovjet választásokon készült és az ertyík szavazóhelyiséget mutatja be a választás napján. A szovjet választási rendszer biztosítja, hogy a Szovjet Hadsereg tagjai is rcsztvegyenek a választásokon. — A leningrádí Frunza tengerészeti iskola hallgatói örömtől sugárzó arccal adják le szavazataikat a kommunisták és pártonkivülick blokkjára. így szavaznak példaképeink, a szovjet emberek Szán: Vem falva, szereplők: Tökháry Zébultm (vttéz nagyvágó) képviselőjelölt, kortesek, félliter borok, alkotmányos pörköltök, basaparasztolt, népség, beleértve a zselléreket, a munkanélküli kubikosokat és sok csendőr. Történik 193S-ban a választások előtt. Szabó Pista bácsi a községháza elé gurít egy hordót, megrugdossa, megdöngeti. — Jó visszhangja lesz ennek — mondja és ráül. __ Minek ez a hordó? — kérdi Csupak Tóni. — Cs ak nem akar tán Diókenéz lenni? — Nó ezt is a kántortól hallottad., a fene se akar olyan lenni, de jön egy pesti vigéc képviselőjelöltnek és tőlem bérelt egy hordót„ Két pengő egy napra, de azt kikötöttem, hogy ugrálni nem lehet rajta, ha ugrálni akar, akkor szálljon le, vagy kigurítom alóla. — Aztán hol beszélt vele? — Nem beszéltem vele én sehol, mert az még soha nem járt nálunk, hanem az. a Schruf malmos szólt, hogy adjak egy hordót ős ha majd megválasztják azt a Dinnyeházi, vagy micsodát, akkor beválasztanak a legeltetési társulatba és kapok egy féldisznót is, mert ez a Dinnyeházi hentesgróf a nagyvágóhidon. — Erre aztán? — Mondtam neki adja csak ide előre a két pengőt, mz legalább biztos, ismerem én az ilyesmit, már három választást végigcsináltam, ez annyi mint három pörkölt meg másfélliter bor, egyszer még kupán is vágott agy mamlasz, pedig hát az ilyesmiért igazán nem érdemes verekedni, mert az egész az urak cirkusza. Nekünk meg az egyik tizenkilenc, a másik egy hijján húsz. — Igaza van, úri huncutság az egész, port akarnak hinteni a dolgozók szemébe azért ígérgetnek a válasz, fásokon fűt-fáit, azután mégsincs se villanyi se út a faluban, az ivóvizünk is pocsék. — Hát. ígérgetni azt tudnak. Volt egyszer itt egy hülye gróf, aki olyan nyafogva beszélt, hogy csak harmadkézből hallottam mit Ígért. Azt mondta, hogy ha megválasztjuk, minden paraszt kap ventillátort és ha ezt körbevissziik az istállóban, hát menten összevag- Aossa a legyeket és így a marháiénak nem kell a farkukkal csapdnsntck. A másik meg egyszer azt Ígérte, hogy a csórdakútnál felállít egy olyan óriás- kereket, amiből csak a vursliban van mégegy. Na Htod, ilyen marhák vannak. Jönnek a csendőrök: „Tisztulás innét emberek/ Egy-kettő a süket anyád istenit!” A kisbiró dobol: „Mindenki gyüjjé’K a templom előtti térre, ahol közsé- fíünk' jeles vendége Tökházy a Magyar Féreg Pártja képviselőjelöltje tart hatalmas programbeszédet. Po^nmt fényért mindenki hozzon faágával. Közhírré tétetik, mindenkinek, akit Illet, mindenki gyüjjék a templom előtti térre, Bodri ne ugass azt a korcs mindenedet, nem te tartsz ma programot, hanem egy nagy kutya, ehát ottt hagytam abba, hogy tányért, poharat ne feledjétek!” A tiszttartó négylovas kocsiján megérkezett egy kövér, zsírpámás alak, leparolázott a módos gazdákkal, akik még vivátot is kiáltottak rá és Pista bácsi nagy ijedelmére a maga százhúsz kilójával felkapaszkodott a hordóra. — Hé parasztok, azaz tisztelt uraim és nagyságos asszonyok — kezdte. — Kisgyerek korom óta szivemen viselem ennek az izé, hogyishívják községnek a sorsát és nem szeretek nagy szavakat mondani, de a magyarok fennkölt istene úgy scgéljen engem, r'tgy menjen fel a hízott sertés ára, hogy a mi kies falunkból megválasztásom után tejjel-mézzel folyó izét csinálok. — Ne ugrálj, az apád szentségét, ne ugrálj! — Mit? Ja vagy úgy. Ami kell, azt csak írjátok össze egy papírra, és a többi az én dolgom, mert ezt én vitéz Tökházy Zebulon... — Ne ugrálj a szentségedet! Schriif úr maga nem mondtai hogy egy hízott disznót állít fel két pengőért! — Emberek, szeretett választóim, rám szavazzatok, nem bánjátok meg, mert én ... reccs. — Ugye mondtam, hogy ne ugrálj, most azután tényleg hordó hasad van — így szólt mérgesen Pista bácsi. * Szín: Uccufalva, szereplők: dolgozó parasztok, traktoristák, ifjak, lányok és a háttérben pusmog egykét kulák, különben a falu zászlődíszben, a falakon hirdetmények a tanácsjelöltek névsorával, föntről a hetedik Szabó István. — Emlékezzen csak vissza Pista bácsi, hogyan választottunk azelőtt — mondja Csupak Tóni — birony akkor még nem gondoltuk, hogy még magára is szavazhatunk. — Hát azt sohasem fogom elfelejteni, amikor az a pesti kupec beleesett a hordómba és úgy kellett róla baltával leverni a dongákat. — Hó én ugyan jól odapaskoltam neki közben a hátuljára Azt hiszem megemlegette azt a választást. Azután maga Pista bácsi nem mond programboszédet? — Minek az? A mi programmunk a béka, meg az ötéves terv. Már eddig is kaptunk villanyt bekötőutat -s új kutakat. Nincs mit Ígérni, ami a tervben van, azt megkapjuk A kultúrházat és az új iskolát. — Pedig egy forintért is színesen odaadtam volna egy napra a hordómat — mondja nevetve Csupak Tóni. Nó. egye fene. nem bánom, de azt add, amelyik tele van rizlinggel. A szovjet nép a választásokat ünnepnapként fogadja. Képűnkön: a legutóbbi választások alkalmával Makaj evka (sztálinszki kerület) egyik választási helyiségében I. G. Korobov, ismert kohőmunkás és leánya, Klavdíja Korobova színésznő átveszik szavazólapjukat.' Kétszeres öröm a választás a Szovj etunióban azok uámára, akik először szavaznak. A legutolsó választások előtt Nagyezsda távallsina éppen betöltötte 18-ik évét. Rögtön lel is kér, -,‘r ,i választást irodát Szznolenszk- ban és megél dcklódic, nem felejtetté k-e ki a választók névjegyzékéből*
