Dunántúli Napló, 1950. október (7. évfolyam, 229-254. szám)

1950-10-21 / 246. szám

Magyar fiatalok! Építsétek boldog jövőtöket! Szavazzatok a Népfrontra! TANULJUNK A NÉPNEVELŐK TAPASZTALATAIBÓL Holnap elérkezik dolgozó népünk áthoz a történelmi jelentőségű nap­hoz, melyre már hosszú hetek óta hazánk apraja-nagyja, oly lázasan ké­szülődik, A lippói • Orsós Sándoron, Gulyás Józsefen, Kovács Antalon kiírni számtalan dolgozó vált el ezek­kel a szavakkal a népnevelőktől ma és tegnap: ,.Bárcsak már holnap me­hetnénk szavazni, hogy a tanácsok megválasztásával minél előbb mi, a dolgozó nép vegyük maradéktalanul kezünkbe sorsunk igazgatását, saját jövőnk szekere rúdját, hogy azután még gyorsabban, még nagyobb lép télikéi haladhassunk hazánk lelvirá- goztatása, ragyogó jövőnl; kialakítá­sának útján." Holnap mindannyian elérkezünk ehhez a várva-várt nap­hoz. Vasárnap még fokozottabb, gondo­sabb munkát vár el népnevelőinktől egész dolgozó népünk. Pártunk, s az egész béketábor, melynek figyelme vasárnap szintén a rnj tanácsválasz­tásunk felé fordul. Népnevelőink vasárnapi jó mun­kájának első feltétele az, hogy vala­mennyi hozzája tartozó dolgozó vi­lágosan lássa: hogyan is kell szavaz­ni. Népnevelőink erre bőséges tám­pontot találhatnak az elmúlt napok­ban megjelent cikkekben, vagy akár * mai Dunántúli Naplóban is. A mai napon még meg tudják valósítani a lippói népnevelők tapasztalatát, me­lyet a tegnapi népnevelő rovatban közöltünk. A lippói népnevelők ki­írják a választási névjegyzékből a hozzájuk tartozó dolgozók neveit és e névjegyzékben szereplők sorszá­mát külön-külőn cédulákra, melyei odaadnak az illetékeseknek. A vá­lasztók a szavazáskor ezt a cédulát átnyújtják a szavazatszedö bizottság­nak, amikor szavazni mennek. így sokkal gyorsabban, zavartalanul ha­lad majd a szavazás. Népnevelőink ezen feiül hívják fel a dolgozók fi­gyelmét arra is, hogy a szavazáskor a személyazonosságot igazolni kell. Népnevelőinknek úgy kell végez- niök munkájukat, hogy mindenki ide­jében leszavazzon. Senki se marad­jon ki. Ezt úgy biztosíthatják, hogy egyrészt állandó, szoros kapcsolatot tartanak fenn a váLasztási körzeti irodájukkal, a szavazatszedő bizott­ságokkal, másrészről viszont — és ez a leghathatósabb —, a rendelke­zésükre álló névsor alapján ellen­őrizzék le maguk, kik szavazlak már le, és kik azok, akik még hátra van­nak. De biztosíthatják a százszázalékos leszavazást akkor is, ha követik a bányászlakótelepek és számos község példáját — így a nagydobszai, pal- konyai népnevelők példáját —, akik azáltal is emelik a tanácsválaszásoh napjának ünnepélyességét, hogy a hozzájuk tartozó dolgozókat csopor­tosan irányítják szavazásra. Kérdez­zék meg a körzetükhöz tartozó dol­gozókat: milyen időpont a legmeg- íelelőbb, amikor reggel együttesen mehetnek szavazni. Magyarázzák meg népnevelőink a dolgozóknak, hogy így nemcsak leadott szavazataikkal, de már külsőségekben is bebizonyít­ják egységes, szilárd összefogásukat, elszánt békeakaratukat. Emlékeztes­sék a dolgozókat Rákosi elvtárs sza­vaira: „Az ellenség íeszülten figyel bennünket és abból, hogy milyen egységesen, lelkesen szavaz }e dol­gozó népünk a Népfront jelöltjeire, úgy fog olvasni, mint a nyitott könyv­ből." Csaknem minden népnevelő körzetében lakik a megválasztandó tanács leendő tagja, vagy póttagja. Népnevelőink kérjék fel őket cso­portos szavazás esetén, vezessék ők a dolgozókat a szavazásra. Esetleg induljanak a jelöltek házaitól. Hívják fel a választók figyelmét a választások titkosságának szem előtt tartására. Magyarázzák meg a dolgo­zóknak, hogy a titkos szavazás biz­tosítása érdekében mindenkinek be kell mennie a szavazófülkébe. Az el­lenség könnyen provokálhat „nyílt szavazással" és utána koholt rágal­makat szőne. Amikor népnevelőink ellenőrzésük során megállapítják, hogy a hozzá­juk tartozók közül valaki még nem szavazott le, azonnal keressék lel a a még elmaradottakat, ha szükséges, magyarázzák el ismételten a tanács- választások jelentőségét. Mondják el ezeken a helyeken, hogy ha a béke megvédéséről van szó, egyetlen per­cet sem szabad késlekedni. Azok a népnevelők, akiknek kör­zete már maradéktalanul leszavazott, keressék fel választási körzetüket és legyenek segítségükre azoknak a népnevelő csoportoknak, akik eset­leg még segítségre szorulnak, ahol még nem szavazott le minden vá­lasztó. Huszonhétezeregyszázhatvankét mázsa kukorica szállítására kötöttek eddig szerződést Baranyában A kukoricaszállítási szerződések terén megyénkben újabb fellendülést hozott a tanácsválasztáeokkal kap­csolatos agitáció. A 40 ezer mázsás előirányzattal szemben eddig 27.163 mázsa kukoricára kötöttek szállítási szerződést a dolgozó parasztok e ez­zel 67.9 százalékos eredményt értek el. A szállítási szerződések kötésében a járások közül még mindig messze elől jár a villányi járás, ahol az elő­irányzatot 183 százalékban teljest, tették. A második helyen álló p'écs- váradi járás is köze! jár már a 100 százalékhoz. A legutolsó jelentések szerint 94.6 százalékban teljesítette előirányzatát. A harmadik helyen a komlói járás áll 81.4 százalékos tel­jesítéssel. A legjobban a pccsi járás maradt le, ahol az előirányzatnak mindössze 37.3 százalékára kötöttek szerződést. Ez az ÁVESZ dolgozóinak a jelmondata: Munkával már leszavaztunk a Népfrontra, de vasárnap újra leszavazunk a béke megvédésére a tanácsokra díszítik az avesz dolgozoi üzemüket, csinosítják az üzemrészeket, irodákat. Már előkészítették a zászló­kat, a vörös drapériákat, fiagy vasár­napra, október 22-re ünnepi „ruhába'' öltöztessék üzemüket. Bebesi elvtárs párttitkár megállítja Polich József ifjúmunkás: „Párttitkár elvtárs dekorálni szeretnék, ohl találok anyagot“. Bebesi elvtárs a: iktatóba küldi, ahol már vágják az új jelmond<i- tok vörös betűit. Hetek óta lelkesen ké­szülnek a tanácsválasztás napjára az ÁVESZ-nál. légy kezdték, hogy a heti szokásos kétszeri népnevelő tizperceket háromra emelték fel. Hetenként három napon reggeli munkakezdés előtt 10 perccel előbb jöttek az üzem dolgozói, hogy meghallgassák a népnevelők felvilágo­sító beszédét. Soha nem voltai: azelőtt ilyen mozgalmasak az értekezleten, so­ha nem tettek fel ennyi kérdést, nem vetettek fel ennyi problémát az ÁVESZ műhelyekben. Mindent elmagyaráztak, mindenre megadták a fel világosító ma­gyarázatot a népnevelők. ERRŐL BESZÉLNEK KÉT LEVÉL, mely azt is elmondja, hogy miért kell minden becsületes dolgozónak a Népfrontra szavazni Az idén még rosszabb, öt disznót kall leadni. Ezt ha megfeszülünk, se tudjuk leadni. Most jönnek körül és zsírt kérnek. Nekünk 38 kiló zsírt kell leadnunk. A szomszédban már járlak kutatni zsírért, nem tudom, mi lesz velünk, mert nem tudjuk leadni. Alig­hanem az lesz velünk is, mint a szom­széd faluban, ahol már voltak. Három­hónapi kényszermunkát, vagy 40.000 dinár büntetési kaptak azok, akik nem tudtak eleget tenni a leadásnak. Elképzelhetik kedves testvér és só­gor, hogy milyen az életünk. Ruhát meg nem is vehetünk, mert, ami sza­bad áron van, az nagyon drága. Egy méter portéka 300 dinár, egy mázsa búza mag 350, egypár bakkancs 3 000 dinár és egy tehénért se adnak töb­bet így szól B. E. 11 holdas dolgozó paraszt leányának levele. Leadni, le­adás — ez minden második szava. — Ezután már csak jó egészséget kíván mégegyszer az egész családinak és ar­ra kéri őket, hogy írjanak, ha meg­kapták levelét. A másik levelet Sárokról írta Hor­váth Jánosné. El is küldte, de vagy három hét múlva visszajött. A széle fel volt bontva, aztán hivatalos papírral ismét leragasztva. Nem írtak rá sem­mit, hogy miért küldték vissza. Talán nem lehetett kézbesíteni, mert a cím­zett időközben „ismeretlen helyre" tá vozott, vagy csak egyszerűen úgy gon­dolták, hogy nem szül az semmi jót, ha ilyen leveleket olvasgatnak Jugo­szláviában. Xf ét levélről lesz itt szó. Az. egyiket **■ K.-ról írták, Jugoszláviából, egy ju­goszláv faluból, ami semmiben sem kü­lönbözik a többi jugoszláv községtől. Ahonnan számosán hiányzanak — olyanok, akikről semmit se tud csa­ládjuk, legfeljebb annyit, hogy egy éjjel, vagy egy hajnalon értük jött az UDB. Ahol az asszonyok éppúgy ki­sírt szemmel járnak, mint a többi ju­goszláv községben. Egy község a sok közül, melyet éppúgy, mint a többit a végsőkig kifosztottak már Tito pri­békjei, melyben nóta kelyett átok kél az ajkokon, ahol az emberek elfelejtet­tek nevelni, ahol ökölbeszorított ke­zekkel járnak a férfiak. A másikat Sárokról írták, egy határ- menti magyar faluból, Baranyából. Ez a falu sem különbözik semmiben a többi magyar falvaktól. Egyike a szá­mos magyar, s a több, mint 350 bara­nyai községnek. Egyike azoknak a fal­vaknak, ahol vidáman megelégedetten élnek, ahol a Párt gondoskodása és az ötéves terv nyomán úgy szépül az élet, mint ház előtt a virágoskert ta­vasszal. Két levél indult útra. Az egyik K,-ról Sárokra, a másik Sárokról ÍL-ra. B. E. K-i 11 holdas dolgozó paraszt leánva nehéz szívvel irta levelét: „Kedves testvér és sógor — kezdte. — Tudatom magukkal, hogy egészsé gcs vagyok, amit maguknak is szívből kívánok. Apám azonban sokat beteg, mindene fáj neki, nem is dolgozhatik. Anyámnak is sokszor fáj a feje.“ így kezdődik a levél, ami K.-ról jött Sárokra. Aztán így folytatódik: Kedves testvérem, hogy vannak oda­haza, milyen a megélhetöség? Mert minálunk nagyon rossz. Olyan sok adót kell fizetni, hogy nem is bírjuk. Negyvenhétben is 24.000 dinárt kellett fizetni. Eladtunk minden pálinkát, amit főztünk, meg egy nagy disznót, ami pénzünk volt, azt is mind odafizettük, üe minden évben nehezebb, egyre rosszabb lesz a helyzet. Az adót még most is csak lefizetnénk, de a többi leadást már nem bírjuk. Tavaly is ie- kellett adni 650 kilo búzát, 700 kilo rozsot, meg 600 kilo zabot. A búzát, meg a rozsot leadtuk úgy, hogy ma­gunknak nem igen maradt. Kivetnek annyit, amennyi nem is terem, aki meg nem bírja teadni, azt viszik kényszer- munkára. Pedig egyszerű levél volt ez. Mind­össze olyanokat írt benne Horváthné, hogy „két jó hízót vágtunk“ meg, hogy „szép a vetésünk‘‘ meg aztán, hogy „most már van két fejőstehén és két borjú is". Egyszerű levél ez. Olya­nok szerepelnek benne, hogy Hor- váthék mindennap tejet visznek a csarnokba, mert hát a két tehén ad bőségesen tejet és ami pénz kell a háztartáshoz, sóra, cukorra, élesztő­re, az ebből kikerül. De Tito cenzorai ép azt nem akarták, hogy elolvassák a jugoszláviai kis fa­luban. Hogy ilyen megelégedett leve­let olvassanak K.-on. Visszajött a le­vél. Sárokra, oda, ahonnan elküldték, Horváthékhoz. És ott feküdt a fiókban, a többi Jugoszláviából jött levél mellett mind­addig, míg az utóbbi napokban, most a tanácsválasztások előtt Horváth Já­nosáé tanácstagjelölt elő nem vette őket. Hogy ezeken keresztül magyaráz­za meg a község minden dolgozójá­nak: látod, ezt csinál fák Titoóék. Es ez ellen kell nekünk küzdeni. Minden erőnkkel, kitartóan, szívósan. Október 22-én pedig azzal, hogy valamennyien leszavazunk a Népfrontra. Kövessük példáját Kövessük példáját Tárnoki Imre kisnyárádi népművelési ügyvezető- nekt- mert a Bolsevik Párt agitá­toraitól vett példát, mint az agi- tációs-brigád vezetője, a helyi pártszervezel irányítása mellett jó népnevelöhmnkával vette ki részét a tanácsválasztás gyözelemrevite- léből. A munkát a béke lokozott védelme érdekében továbbviszi Tár­noki Imre és brigádja s követésre szólítja lel a megye többi népmű­velési ügyvezetőjét is. Kövessék ügyvezetőink a szép példái. a népnevelők jelentései:,, FTáncsics Kál­mán és Bánkövi József aziránt érdek­lődlek, hogy kell leadni szavazatukat a Népfrontra— írja Ormai József nép­nevelő. A másik jelentés: ..Jeges Edd azt kérdezte: Ha nem felel meg eset­leg egy tanácstag, mi lesz a tennivaló.“ Ügy szaporodtak a népnevelők kér­dései, ahogy közeledett a választás napja. A napokban értékelték ki: Hogyan teljesítették felajánlásaikat az üzem dolgozói, amit a tanácsválasztások tisz­teletére ajánlottak fel. Az értékelésben ezek olvashatók: üzemünk dolgozóinak 70 százaléka kötött eddig hosszúlejára­tú versenyszerződést, 182 fő dolgozik teljesítménybérben cs ebből mindössze csak 12 fő teljesít 100 százalékon ajaj. A vállalásunkat, hogy október 22-ig a hálózati veszteséget 0-8 százalékkal csökkentjük' túlteljesítettük. Az ered­mény: 0.8 százalék helyett 1-00 száza­lékkal csökkentettül: a hálózati veszte­séget. Megtakarítottunk 8.300 forintot. Ezeket mondja többek között a kiér­tékelés, ami a vcrsengláblán így fest: Bodor István szerelő augusztusban 103 százalék, most 112 százalék a teijesü- menye. Kátoli István augusztusban 98 százalék, most 116 százalék. Krcinieher Sándor augusztusban 91 százalék, most 100.5 százalék. Ferenezi István augusz­tusban 107 százalék, most 110 százalék a teljesítménye. EZT EREDMÉNYEZTE a tanácsmdasz/ások tiszteletére indított verseny az ÁVESZ-nél. Azt, hogy a mnkaverseny eredményeként a mérőké telcsítő dolgozói október 19-én befejez­ték ezivt tervelőirányzatukat. Vállalá­suk 22-re a tanácsválasztások napjára szólt. Eztek a szép eredmények nagy­részt a jó népnevelőmunkának köszön­hetők. A békekölcsön-jegy zés sikert áj erőt adót a népnevelőknek a további mun­kához. Olyan alapos felvilágosító mun­kát végeztek az özemben, mint még eddig soha. Kiküszöbölődött nagyrészt ágitációiükből az általánosság, ami az­előtt jellemezte munkájúiéért. Most már konkrétan agitáltak. Arról, hogg üze­műkből is kél tanácstag less és akit ez a megtisztelő megbízatás ért, mind —■ ugyanúgy mint Mikolics István és Nagy Béla — megérdemli. Csütörtökön délben az Egyetem-utcai iskola növen­dékei: Somos Györgyi, Bányai Júlia, Késmárki Kornélia, Buvári Margit él- lanutók virágcsokorral Kezükben' eljöt­tek (lz AVESZ üzemébe és Mikoltcs elv­társ takatost. az üzem egyik tanácstag jelöltjét köszöntötték. Mikolics elvtárs az áj norma beveze­tésekor 101 százalékot teljesített. Fel­ajánlotta, hogy 2 százalékkal emeli tel­jesítményét. Ma 108 százaléknál tart. TISZTELIK IS ÉS BECSÜLIK jelöltjeiket az üzem dolgozói. De nem­csak az ő jelöltjeiket, hanem minden egyest, aki a Népfront listáján szere­pel. Az ÁVESZ dolgozóinak ez a vasár­napi jelmondata: Munkával már letza- vaztunk a Népfrantra, vasárnap pedig az urnák előtt megismételjük.

Next

/
Thumbnails
Contents