Dunántúli Napló, 1950. október (7. évfolyam, 229-254. szám)

1950-10-18 / 243. szám

DUNÁNTÚLI

VILÁG PROLETÁRJ41 EGYESÜLJETEK!

Szavazz a Népfrontra — a békére szavazol!

VTL ÉVFOLYAM, 243. SZÁM

SZERDA. 1950 OKTÓBER 18

Méltó felkészülés nagy ünnepünkre

Hatalmas ünnepre készül hazánk dolgozó népe. Hatalmas ünnepre, a helyi tanácsok megválasztására, mely, amint Rákosi elvtárs írta: „a népi demokrácia alkotmányának megteremtése óta a legfontosabb lépést jelenti abban az irányban, hogy államunk hatalmának minden forrása és birtokosa még inkább és még teljesebben a dolgozó nép legyen."

A helyi tanácsok megválasztása rendkívüli jelentőségű egész dolgozó népünk szempontjából. Rendkívüli jelentőségű dolgozó parasztságunk szempontjából is. Eltekintve attól, hogy minden dolgozó réteg között a dolgozó parasztság volt legjobban kiszolgáltatva a régi közigazgatás önkényességének—* a tanácsok megválasztása nagyszámú község szempontjából azt jelenti, hogy a dolgozó parasztok végre helyben, saját községükben intézhetik el ügyes-bajos dolgaik nagy részét,

„A régi közigazgatási rendszerben csak 1105 faluja az országnak colt önálló — írja Rákosi elvtárs vasárnapi vezércikkében —, a töb- 11 körjegyzőséghez tartozott, ami myit jelentett, hogy az ilyen községekben semmit elintézni nem lehetett. A törvény most 2805-re emelte fel az önálló közigazgatással rendelkező községek számát. Ezekben a községekben lakik a falusi lakosság 97 százaléka.**

Fel sem mérhető előnyt jelent ez a dolgozó parasztságnak. Fel sem mérhető előnyt, megyénk dolgozó parasztságának is, hisz nálunk is számtalan községből kellett néha 10 kilométert is gyalogolni a körjegyzőség székhelyére — a legapróbb ügyek elintézésére is. Feltéve, hogy ezeket az apró, de a dolgozó parasztok szempontjából legtöbb esetben igen fontos ügyeket elintézték. De számos dolgozó paraszt mesélhetne olyan eseteket, mint Matakovics Tamásné, ma- gyarsarlósi délszláv dolgozó parasztasszony, aki elmondotta, hogy hetente 3—4-szer kellett átgyalogolnia a hadisegély ügyében Nagy- kozárra, a körjegyzőség székhelyére, még se kapta meg a segélyt, amit ugyanakkor minden utánjárás nélkül rendszeresen fizettek a ku- I ákasszonyoknak.

»A hatóságokkal való érintkezés legtöbbször végetnemérő lótás-fu- iást jelentett." — Matakovics Tamásné és a többi baranyai dolgozó paraszt és parasztasszony számára is — ,J’onciustól Pilátusig, a dolgozó néppel ellenséges közigazgatási bürokrácia útvesztőjében." Mindennek vet egyszer s mindenkorra véget a tanácsok megválasztása.

Tanácsaink az egész dolgozó népet nemeseik képviselik majd, hanem mint a legszélesebb tömeg- szervezetek, magukba is foglalják.

anácsainkban népünk ügyeit majd 8 legjobb dolgozók intézik, úgy, ahogy az községük, járásuk, vagy -efyéjük dolgozói érdekeinek Ieg- !óbban megfelel. És ezek között a egjobb dolgozók között, az ország tanácsaiba jelölt 220.000 dolgozó ,van°^ 132,000 dolgozó paraszt

Mindez — amellett, hogy a dol- gozo parasztság is megértette: a «,/V1.csf>, osztásokon elsősorban a e. tcS°J v.an szó, arról, hogy egész «epünk egységesen kiálljon a bé- «e megvédésére az imperialisták,

i rainkon leselkedő ügynökeik, í orgyilkos bandája ellen — már agában is megmagyarázza azt, n°gy a dolgozó parasztság a taná- csok jelentőségének felmérése után helyesen vonta le a következtetést, azt, hogy ilyen nagy eseményre, >tyen nagy ünnepre legméltóbban az egyik legdöntőbb fontosságú

mezőgazdasági munka — az őszi vetések befejezésével készül fel.

Október 22-re befejezzük a búzavetést — ezzel a jelszóval indultak harcba Bihartorda és Duna- szekcső dolgozó parasztságának nyomában az összes baranyai községek. S azt, hogy megyénk dolgozó parasztságának vállalása nem volt szalmaláng, hogy a tanácsok jelentőségének megértésén alapult, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a tanácsválasztásokra való készülés felrázta megyénk egyik legvisszamaradottabb járását, a szigetvári járást is és a tanácsvá- lasztásokra való készülődés lelkes tüzében olyan győzelem született ebben a járásban, amilyennek ezelőtt soha nem örvendhettek a szigetvári járás dolgozó parasztjai.

A szigetvári járásban kedden befejeződött a búza vetése. A szigetvári járás 5 nappal a vállalt határidő előtt teljesítette felajánlását, mert „a járás dolgozó parasztsága megértette a tanácsválasztások jelentőségét és minden erejével harcolni akar nagy Pár- tunk-vezette Népfront győzelméért — a béke megvédéséért — amint Rákosi elvtársnak küldött táviratukban írják.

Jelentős győzelem született a

szigetvári járásban. Külön jelentős azért, mert a szigetvári járás eddig mindig az utolsók között kullogott a mezőgazdasági munkákban, de jelentős győzelme volna ez akármelyik másik járásnak is, hisz nincs a megyében, de talán még az országban sem olyan járás, amely elmondhatná magáról, hogy bármikor, ilyen korán befejezte volna a búza vetését

Ugyanakkor a szigetvári járáséhoz hasonló győzelem van születőben a sellyei és pécsi járásban is, melyeknek szintén megvan a reményük, hogy jó pár nappal a vállalásuk előtt fejezzék be a búzavetést. De a többi járások ií befejezhetik még a határidő előtt vállalásukat, ha a lemaradt községek dolgozó parasztságát mozgósítják a búzavetés befejezésére. Mert elsősorban erről a mozgósításról, a felvilágosító munkán alapuló mozgósításról van szó.

Soha, egyetlen mezőgazdasági munkánál sem mutatkozott még így meg megyénkben az, hogy a siker elsősorban a felvilágosító munkától függ, mint most az őszi vetésnél, annul a vetésnél, melyet dolgozó parasztságunk a tanácsok megválasztásának megünneplésére ajánlott fel. Számos példával lehet ezt bizonyítani, de vegyük csak Meződ és Vázsnok példáját a sásdi járásból.

A két község egymás mellett fekszik, nem kétséges, hogy a két község határának talaja nagyjából megegyezik és Meződön se volt se több, se kevesebb eső, mjnt Vázs- nokon. Mégis Meződön a múlt hét szombatján már az egész előirányzott területen elvetették a búzát, míg Vázsnokon ugyanakkor a búzavetést mindössze 10 százalékban végezték el.

Nem nehéz megfejteni ezt a látszólag érthetetlen jelenséget. Meződön szívós felvilágosító munka folyt, a dolgozó parasztokban tudatosították a tanácsválasztások jelentőségét és ezzel mozgósították! a dolgozó paraszokat a vetés befejezésére. Vázsnokon mindez el-! maradt,

Számos ilyen példát lehetne még felhozni, de ebből az egyből is le lehet vonni a helyes következtetést: az elmaradt községekben fokoznunk kell a felvilágosító munkát. A szigetvári járás és a megye számos községének példája bebizonyította, a tanácsválasztásokra való felkészülés nemhogy gátolná

„Minden kérdésre világos, félreérthetetlen választ kaptunk**

Mérhetetlen örömmel fogadták a megye dolgozói Rákosi Mátyás elvtárs iránymutatását

Rákosi elvtárs szólt vasárnap a I Szabad Nép hasábjain a magyar I dolgozó néphez. Mérhetetlen örömmel fogadta dolgozó népünk Rákosi elvtárs iránymutatását, lelkesedéssel olvasta minden szavát. Baranya megye minden üzemében, községében is, mint a legnagyobb, legjelentősebb eseményt tárgyalják Rákosi elvtárs cikkét. £s valameny- nyi becsületes dolgozó igen sokat

merített a nép vezérének mondataiból. Ahogyan egy rózsafai dolgozó mondotta: Rákosi elvtárs cikkéből mi is, mint egy nyitott könyvből, úgy tanultunk!

A cikk megjelenése után hosszú ideig emlegetik, idézik Rákosi elvtárs szavait. Az alábbiakban dolgozók szólnak Rákosi elvára cikkéről.

«Magam előtt láttáim a * áj messe» bánjászházakat“ — mondja hasaló Henrik bányára

— Vasárnap délután, a pécsi nagygyűlés után együtt a családdal olvastuk el Rákosi Mátyás cikkét,

■ mondja László Henrik elvtárs, pécsbányatelepi bányász. — Rákosi elvtárs leírja a parasztság sorsát. Velünk bányászokkal is éppen úgy e, bántak régen az úri betyárok, mint a parasztsággal. Csak annyi volt a különbség, hogy nekik azt mondták, hogy „büdös paraszt”, nekünk meg azt: „mars ki az irodámból, hazaáruló büdös kommunista.”

— Azóta nagyot fordult a világ. Azelőtt csak bánat és keserűség volt az életünk. Ss most pedig itt tartunk már, hogy tanácsokat választunk én magunk intézzük soriunkat és mi magunk választjuk meg vezetőinket.

— Mikor ahhoz a részhez értem, ahol Rákosi elvtárs fölhívja a figyelmünket az amerikai imperialisták és ügynökei, a szomszédságunkban lévő Tito-banda aljas tervei elleni harcra. ismét megálltam az olvasással Eszembe jutott as eddigi munkánk eredménye. Az életszínvonal emelkedése mellett az a hatalmas építkezés, amely az ogész országban folyik. Magam előtt láttam a meszest bányászházah építését, amely nekünk, bányászoknak épül. Ezt akarja az ellenség lerombolni, eddigi építő munkánkat. tönkretenni. Ezt nem engedjük!

— ígérem, hogy nemcsak a szavazással, hanem a termelés frontján is helyt állok.

..Mindig félre Indultam a régi községházára,,

Rákos] elvtár, vasárnapi cikkében arról írt, hogy a régi kőzigagalási rendszerben csak ! ML falu volt önálló az országban, * többi körjegyzőségekhez tartozott s ez azt jelentette, liogy az ilyen községekben nem leheteti semmit sem elintézni.

— Ilyen volt a mi községünk Is — mondja Kopasz Márton bodolvabérl 15 holdas középparaszt felesége. — Nem lehetett semmit sem elintézni. El vol- tnuk zárva mindentől, .s ha ügyes-rajos dolgunk akadt, 4 kilóméit rí kellet! gyalogolni Magyarherteiendre, a körjegyzőségre. Lótoitunk-futQttunk ide- oda s a dolgunkat mégsem tudtuk elintézni!. Ki intézle volna el a községijén. talán a kulákok? Azok bizony in kább a maguk javára dolgoztak.

Rákosi elvtárs fején találta szöget akkor is, amikor arról irt vasárnap, hogy az sem sokat jelentett, ha egy községben volt is körjegyzőség, mert a szegény parasztnak, dolgozó varasztnak földig hajolva kellett ga- : sülül ni a jegyzők előtt■ Nem is tudóm elmondani, hogy hányszor jártam meg. sárbán-hóban az. utat Magyarherteiendre, az.ért. hogy végül is elküldjenek. Számtalanszor tiozia a kisbfró a közStaub József, a Bányaipari Tecnd- kuni másodikos diákja ZsibótT* gondolt, amikor Rákoai elvtársi cikkét elolvasta. Itt műveli 3 hold földjét *r

apja. aki — ha saját erejéből kellett volna véghezvinni — .sohasem taníttathatta volna öt. Staub Józsii most diákotthonban él, minden lehetőséget megkapott Pártunktól, a dolgozók államától, hogy jó technikus ehessen belőle.

Mikor megkérdeztük Staub Józsefet, hogy mit érzett Rákosi elvtárs cikkének olvasásakor, kipirulta« felelte:

— Másoktól tudom, hogy azelőtt a diák milyen nehezen tanulhatott, d* semmihez hozzá nem szólhatott, akármi is történt körülötte. Semmi önállóságuk nem volt s amikor kiléptek az életbe, tanácstalanul állottak « pályaválasztás előtt. így volt azelőtt, de én már nem ilyen körülmények között tanulok. Úgy érzem, nagyon könnyű dolgunk lesz, ha. az életbe lépünk, mert szinte mindent végigpró- bálunk — ha kicsiben i* — » aatfy feladatokból.

— Rákosi elvtárs cikke megerősít bennünket abban a hitünkben, hogy minden lépésünket figyel« a Párt és minden lehetőséget magiad arra, hogy elsajátítsuk időben már a falu, a járás, a megye közigazgatásának tudományát is. hogy már fiatalon hozzájárulhassunk a szocialista ügyintézés kiformálásához. Tudjuk, hogy nagy szükség van ránk a béke megvédésének küzdelmében, aminek egyik front- szakasza most e tanácsváksztás. -~ Tanulótársaim nevében beszélek, ami. kor kijelentem: a Párt nem fog csalódni bennünk.

„Rákosi elvtárs jól Ismeri a kisemberek sorsát*

— Mikor Rákosi Mátyás írását olvastam, először az kapott meg, hogy Rákosi elvíárs milyen jól ismeri a dolgozó nép, a kisemberek sorsát. — Igv beszél a Szabad Nép vasárnapi számában megjelent cikkről Pollák Henrik Jókai-téri enkorkakereskedö.

— Rákosi elvtárs nagyon igazat ír akkor, amikor arra emlékezik vissza, hogy mennyit kellett egy kisembernek szaladgálnia — valóban Ponciuslól Pilátusig futkosnia —, míg a legkisebb hivatalos ügyét is el tudta intézni.

— Ma már természetesen ez is, mint annyi minden, megváltozott.. Már « kinevezett tanács is egyik napról a másikra elintézi a dolgozók ügyes-bajos dolgait, és ahogy Rákosi elvtárs momlotta, a javulás állandó lesz. Arért jegyeztem az idén a tavalyinál 50 százalékkal több békekölcsönt. 3300 forintot, mert * békét, szépülő életünket, a munkalehetőséget, az új. népi közigazgatást akartam megvédeni és egyben megköszönni

A magyar ifjúság a Párt vezetésével helytáll a békeharcban és az épúému lkában

Választási nagygyűlést tartott a DISZ

Kedden délután választási nagygyűlést rendezett a Sportcsarnokban a Dolgozó Ifjúság Szövetsége. A termet zsúfolásig megtöltötték a dolgozó magyar ifjak és lányok, ifjúmunkások, diákok, fiatal honvédek.

A gyűlést Fábri Tibor, a budapesti DISZ-bizottság titkára nyitotta meg, majd Szűcs Lajos, a DISZ főtitkára tartott beszédet.

Ünnepnapja lesz a tanácsválasztás a magyar ifjúságnak ,— mondotta Szűcs Lajos —, mert még közelebb kerül dolgozó népünk ahhoz, hogy hazánkban a hatalom valóban a dolgozó népé legyen.

A békeharc kérdéséről szólva hangsúlyozta, hogy az imperialisták új háborút készítenek elő, azt akarják, hogy dolgozó népünk és ifjúságunk újra nyomorban, tudatlanságban éljen. Meg akarják semmt- síteni — mondotta — az ipari tanulók nagyszerű vívmányait, száz és százezer magyar ifjú elől el aláírják zárni a sokoldalú tudást, a műveltség útját. Az imperialisták elnyomást és , pusztulást szánnak a magyar népnek és a magyar ifjúságnak.

— Mi az építő munkára gondolunk, — mert a jelenünk szép, de a jövőnk még szebb lesz. Eddig sem tétlenkedtünk, eddig is munkával, harccal értük el eredményeinket, helyt álltunk . abban a harcban, amelyet a békéért, új életűnkért, felemelkedésünkért, a. Magyar Dolgozók Pártja, Rákosi Mátyás vezet,. Eddigi eredményeink lehetővé teszik a még nagyobb előrehaladást, a még nagyobb cél megvalósítását.

— A dolgozó magyar ifjúság legjobbjainak régi vagya teljesül: mi fiatalok, DISZ-esek, résztveszünk ötéves tervünk egyik legnagyobb építkezése, a dunai vasmű építkezésében. Még a tél beállta előtt két és félezer ifjúi küldünk az építkezésre! Harcba indulunk, felépítjük a béke várát, hazánk büszkeségét, a dunai, vasművet!

a vetést, de hatalmas mértékben meggyorsítja a munkák ütemét. Másik döntő feltétele a győzelemnek a kulákok fokozott ellenőrzése és leleplezése. Több községben — és ezek a községek maradtak el a munkákkal — a kulákok szinte minden ellenőrzés nélkül szabotálják a munkákat, mint például Ulocskán, Birjánban

és még több községében a megyének. Fokozni kell a kulákok ellenőrzését. hisz nem lehet véletlen az, hogy pont abban a járásban sikerült befejezni elsőnek a búza- vetést, melyben — mint például Markócon — a leleplezett kuláko- kat a népnevelők ki is doboltat- ták.

A lehetőség megvan rá, hogy

c.gy-két nap ab.lt valamennyi járásunk hasonló győzelemmel ünnepelje 22-i még nagyobb győzelmünket, tanácsaink megválasztását. Pártszervezeteink irányításával a népnevelők — párttagok és pártonkívülíek — feladata elsősov ban, hogy biztosítsák ezt a sikert. A tanácsválasztások ünnepére, napfényes jövőnkért, békénkért,

ségh&zára »lóló behívást t olyankor j mindig félve indultam el. Ismertem jó! Győrfi urat, megkövetelte, hogy meg- göru ved jenek -előtte, hízelegjenek neki, de ügyünket még sem intézte elsősem. Rettegtünk, fittünk, s már az útról szívesen visszafordultunk volna, mert tudtuk. hogy dun>án, kegyetlenül bánnak vetünk.

— Mennyire más lesz majd a tanács '— mondja örömmel .-— hisz itt lesz a községben s minden ügyünket gyorsan el tudjuk intézni. Mi közütünk lesznek a tanácsban, akik majd a m.i érdekeinket képviselik- Bátran, felemelt fejje** lépünk be hozzájuk g kérjük meg őket, hogy intézzük el ezt, vagy nzt.

Az ifjúságra számíthat a Párt