Dunántúli Napló, 1950. szeptember (7. évfolyam, 203-228. szám)

1950-09-16 / 216. szám

1950 SZEPTEMBER I«

NAPLÓ

A pécsi egyetem a tudomány fegyverével harcol a békéért, a szocializmusért

Az ünnepélyes tanévnyitón ismertették az úi egyetemi reformot

A Pécsi Tudományegyetem aulájában pénteken délelőtt évnyitó ünnepélyes közgyűlésre jött _ össze . az egyetem tanári kara és ifjúsága. A VKM részéről Evellei. Tstván osztály- vezető, az egyetemi pártszervezet részéről dr. Tóth László párttitkár, a DISZ képviselőjeként Béleczln Lajos és az egjmtem vezetői: dr. Boros Béla rektor, ar. Lissák Kálmán és dr. Kauser Lipót dékánok jelentek meg.

Dr. Boros Béla rektor rövid meg nyitójában köszöntötte a megjelenteket és hangsúlyozta, hogy az új egyetemi reformmal ebben az évben az egyetem, történetének új fejezete nyílik meg.

Ezután Evellei István emelkedett szólásra, hogy a reform előzményeit és az új reformot ismertesse.

Közoktatásunk megjavítása harci feladat

— Ebben az évben Pártunk veze tésével jelentő# változások történtek egész köznevelésünkben. A Központi Vezetőségnek a VKM-et ért bírálata ée határozata leleplezte a megbújt ellenséget, mely alá akarta aknázni egész közoktatásunkat 6 elsősorban egyetemeink és főiskoláink munkáját. Azóta jelentős változások történtek. Ma a tanulás megjavítása, e egész közoktatásunk munkájának megszervezése a termeléshez hasonló harci feladattá vált. Állandó, éber- harcra van szükségünk, hogy a dolgozók gyermekeiből minél jobb építő szakemberei váljanak ötéves tervünknek, szocializmusunknak. Sztálin elvt-áns szerint, „abhoz, hogy építsünk — tudás kell“ e most legfőbb feladat, hogy meghódítsuk a tudomány erődjét

— Éppen ezért már ebben az évben mintegy ezerrel növeltük egyetemi és főiskolai elsőéves hallgatóink számát és a munkásosztály és dolgozó parasztsár/ gyermekeinek arányát 34 százalékról 40 százalékra emeltük.

50 millió forint értékű ösztöndíj

— Ösztöndíjban az idei tanévben

13.000 hallgató, az összes hallgatók 53.5 százaléka részesül, 50 millió forint értékben.

Az 1949—50-os tanóvbeu 23.700 volt a hallgatók száma, vagyis több, mint kétszerannyian tanultak egyetemeinken és főiskoláinkon, mint 1938—39-ben. Döntően megváltozott a. szociális összetétel is. 1938—39-ben mindössze 3.5 volt a munkás és dolgozó parasztszármazásu tanulók arányszáma. 1949—50-ben már 34 százalék.

— A Horthy-fasizmus alatt 12 egyetem és főiskola működött, most ezt a számot kilenccel, 21-re növel, tűk fel. Uj közgazdasági egyetemünk, új agrártudományi egyetemünk, új pedagógiai és más műszaki főiskoláink létesültek a felszabadulás után. Megszűnt a kizsákmányoló osztályok kultúrmonopóliuma.

Az egyetemi reform döntően megváltoztatja felső- oktatásunkat

Ezután arról beszélt a kultuszminisztérium képviselője, hogy 1948- ban egyetemi és főiskolai reformot hoztunk létre, de ezen a reformon még jelentős rések tátonganak, melyeket az ellenség igyekezett kihasználni és nem is eredménytelenül. Pártunk útmutatása alapján átdolgozott új reform még csak az olső lépés egész felsőoktatásunk megváltoztatása terén. Főbb alapelvei a demokratikus szelekció, a. munkásság és a dolgozó parasztság gyermekeinek nagyarányú bevonása felsőoktatásunkba. Ezzel kapcsolatban a felvételi bizottságok jó munkát^ végeztek. Vannak már olyan karaink, ahol 30—70 százalék a munkás és dolgozó paraszt-származású hallgatók száma.

— Uj reformunkban fontos helyet foglal cl a tudományos elmélet és gyakorlat kapcsolatának kiépítése — mondotta —. Nem csökkentett minőséget jelent a maximalizmus, a tanulók túlterhelése elleni harc, hanem ellenkezőleg igen magasfokií minőségi képzést. Fontos, hogy a tanárok előadásaiból is ez a biztonság sugározzák. Nem tűrünk meg semminemű kétkulcsos ideológiát, hanem határozottan és félreérthetetlenül a marxizmus-leni- nizmus elveinek érvényesítését tekint jök és kövcteliiik meg az oktatás és nevelés terén Nagy jelentőséget tulajdonítunk az ideológiai képzésnek. A Marxista-leninista ismeretek főtárgy tesz. heti négy órában.

Követjük a szovjet példát

— A hiányzó tankönyvek pótlására •tár Idén jegyzetirodákat állítottunk fel. Az új tanévben 150 új tankönymagyar szerzőktől valók. Az orosz nyelv tanítását is széles mértékben kiterjesztjük, hogy hallgatóink tanulmányozni tudják az élenjáró szovjet tudományt.

—• Döntő feladat, hogy ifjúságunk és tanári karunk a szovjet felsőoktatás példájára együttes harcosa legyen az új reformnak, hogy tartalommal iölíse meg azt. A tanári karnak és az ifjúságnak meg kell látnia korunk hatalmas forradalmi átalakulását és a béke erőinek harcát a szocializmus győzelméért. Csak így tudja teljesíteni történelmi feladatát, megvívni harcát a békéért és a boldog jövőért. Pártunk és Rákosi elvtárs vezetésével a nagy Szovjetunió példája nyomán ifjiíságunk bizonnyal meg is valósítja ezt a feladatot — fejezte be Evellei elvtárs.

Ezután Béleczki Lajos egyetemi DISZ-titkár tett ígéretet beszédében a tanfegyelem, a munkához való viszony megjavítására.

Pártunk megad minden segítséget

Dr Tóth László egyetemi párttitkár beszédében ismertette az egyetemi reform előzményeit és feladatait. Megállapította, hogy a beiskolázás és a tanulmányok terén lényegében jó munkát végeztek az egyetemi párt- és DISZ-szcrvezetek. Hangsúlyozta, hogy a materialista világnézeten alapuló oktatásnak és tanulásnak kell érvényrejutni egyetemi és főiskolai oktatásunkban. A munkafegyelem megszilárdítása szintén döntő feladata most az egyetemnek. A tanárok fejlődése már eddig is jelentős, de ezt még fokozniok kell.

Pártunk továbbra is minden támogatást megad a zavartalan továbbtanulásra a tanulmányi eredmények meg-, javítása és minden más feladat végrehajtása terén.

Befejezésül dr Boros Béla rektor szólalt fel. Ismertette az egyetem multéví munkáját. Megállapította, hogy a pécsi Tudományegyetem alapjában ^véve jó munkát végzett és így országosan második, a jogikar pedig első helyet ért el. Az orvoskaron a hallgatók 93 százaléka jelentkezett vizsgákra és 83 százalék sikerrel le is tette. Megemlékezett a nagysikerű rendezvényekről, előadásokról, kongresszusokról. Megemlítette, hogy a tanárikar új erőkkel bővült s mintegy kétszeresére emelkedett a Horthy- korszakkal szemben.

Szentágotai Jánossal együtt pedig már két Kossuth-díjas professzora van az egyetemnek.

— Uj világ áll ifjúságunk előtt — mondta dr Boros rektor — s ezért az új világért minden vonalon harcolnunk kell. ígérjük, hogy Pártunk és Rákosi elvtárs vezetésével győzelemmel vívjak meg harcunkat a tudomány fegyverével a békéért.

Az ország legjobb fiait válasszuk a tanácsokba

Nagy ünnepünk lesz október 22-e, a he±yi tanácsok megválasztásának napja, Jól tudja minden dolgozó, hogy milyen döntő fordulatot jelent ez számunkra. Azt jelenti, hogy az ország vezetésében közvetlenül résztveszünk. Kell, hogy eszünkbe jusson a kapitalista rendszer, amikor nem vehettünk részt az államhatalomban. Jogaink nem voltak, nyomorúságos volt az életünk, ha felvetettük panaszainkat, kardlaip, csendőrszurony, börtön volt a jogorvoslat.

Ezt a rendszert a hős Szovjetunió segítségével felszámoltuk. Ma már boldogan elmondhatjuk, hogy megalakítjuk a Szovjetunió példamutatása nyomán mi is a tanácsokat. A helyi tanácsok szorosan a néppel dolgoznak együtf, panaszunkon bajunkon segítenek és tanácsokkal látnak el bennünket.

Egyre azonban nagyon vigyáznunk kell. Alaposan meg kell nézni a jelölteket, akiket meg akarunk választani. Gondosan kell kikeresni azokat, akik a termelésben élenjárnak, akik

legjobban küzdöttek hazánk és népünk ellenségei ellen. Az ország legjobb fiait kell a tanácsokba beválasztani, akik ezután is jó munkát fognak népünk, demokráciánk részére végezni.

Nem szabad azonban megfeledkezni az ellenségről sem. A suttogó reakció újból összedugja a fejét, összesúgnak és arra törekednek, hogy a rendet megbontsák. Az ilyen egyéneket idejében leplezzük le, bíróság előtt feleljenek ellenséges magatartásukért. Nem szabad engednünk, hogy a reakció félrevezessen egyes dolgozókat, mint azf a tervkölcsön jegy zés idején telték. Ma már mindannyiunknak meg kell látni az ellenség mesterkedéseit. Már eddig megtanulhattuk azt, hogy mindenben a Pártnak van igaza és kommunisták beváltják ígéretüket. Október 22-én megmutathatjuk azt, hogy a bélcetábor erős bástyája vagyunk. Bé- kcharcunkkal a nagy Szovjetunió oldalán a mi haz:jnkat is a szocializmus országává akarjuk kiépíteni.

Komlódi Ferenc kovács

Pécsi Magasépítési NV

Öröm ma kalóriának lenni

A beporozott újoncok letették a honvédesküt

Vidám, nótaszó veri a jel a Budai

I. pártszervezet székhazának reggeli csendjét. Életkedvtől duzzadó fiatalok gyülekeznek, hogy büszkén odaálljanak a sorozóbizottság elé. Ünnep ez a nap számukra, his. ezen a napon tesznek fogadalmat arra, hogy mint néphadseregünk tagjai fegyverrel a kezükben, lelkesedéssel a szivükben megvédik békénket, szabadságunkat és biztosítKimagnstó eredményeik segítségével

fogjanak új lendülettel a felvilágosító munkához

o káfolyi csoport tagjai

„December 21" — ezt a nevet adták a kátolyi dolgozó parasztok a csoportjuknak, amikor azt a múlt év december 21-én Sztálin elvtárs 70. születésnapján megalakítoták. Azóta, a mostanáig eltelt idő nem hosszú, egy esztendő sincs. Sokan azt hiszik, hogy ennyi idő nem is elég ahhoz, hogy valami változás, valami új történjen egy csoportban különösen, amikor kevés a tapasztalatuk. Azonban a szebb élet felé igyekvés, az egyéni gazdálkodás terhétől megszabadult ember és a társasgazdálkodásban rejlő ezernyi tartalék, s mindenekelőtt a Párt irányító, segítő ke. ze, hatalmas, soha nem látott eseményeket perget le szemünk előtt.

Az ősszel még egyénileg vetettek de tavasszal már közösen dolgoztál meg a földet. Árpájuk és a kapások elsőnek kerüllek a tőidbe a községben. Akkor még alig 15 telién kérődzőit az istállóban, növendékmarha meg jóformán egy sem. Náluk is ne. héz volt az indulás, de megvolt bennük a legfontosabb: a munkakészség, a biztató jövő tudata.

Vetésük legszebb volt a községben.

Búzából tizenkettő, árpából 11 mázsás termése lett a csoportnak. Az egyénieknél pedig alig 8, illetve 7 mázsa.

Tudott erről a községben mindenki. És látta mindenki a hatalmas istállót amit 18.000 forintért építettek és benne már nem 15 tehenet, hanem 25 íejős és 41 növendékállatot gondoznak. És látják a két hatalmas silót, az istálló előtt meg a 14 jóerő- ben lévő lovat. Akinek szeme volt, az mind látta. Tóth Péter, Horváth Antal, Balatinácz Györgvné is akik akkor gondoltak arra, hogy jó lenne közöttük lenni s nekik is részesülni a csoporttagok örömében, boldog életében.

Volt miről beszélni ök,

mert azokban a napokban készítette. el a félévi elszámolást. Markó László arról beszélhetett, hogy a pénzből rádiót és kerékpárt vett. Vagy Zdraljevics Antal aki 3400 forintot. kapott s azt mondta el, hogy most már van Icerélcpárja és az asz— szonynak is kerül varrógépre. De még töoben sorolhattak volna ugyanilyen számokat, vagy ennél nagyobbakat. Ezek az eredmények maguk* helyett beszéltek az egyéni dolgozó parasztoknak, Klaics Mihálynak, Tu- bics Fábiánnak és a többieknek. ‘

Augusztus 20-án a felvilágosító munka nyomán, 11 család írta alá a belépési nyilatkozatot és belépett a csoportba. De akkor még többen maradlak kívül, azok közül, akik télig- meddlg elhatározták a belépést — mint amennyien beléptek. Szabó Fábián. Szabó Mátyás és még néhányan gondolkodtak, mitévők legyenek be

is inkább a csoport felé húztak, mint az egyéni gazdálkodás felé. És mégis:

— Mi nem gyarapodtunk többel, mint csak 11 családdal — mondja most Zsdráljevics János brigádvezető. — Augusztus 20 óta nem kérte senki, hogy vegyük be közénk.

Mi az oka hogy majd egy hónapon keresztül nem kérte senki a felvételét a csoportba, mi lehet az oka annak, hogy a kezdeti lendület vesz. tett erejéből?

Az elmaradás oka

mindenekelőtt az, hogy most már nem beszélgelnek olyan sűrűn a dolgozó parasztokkal. Nem nagyon törődnek velük, nem akarnak tudni arról, hogy vannak még a községben, akik jó szemmel nézik a csoportot.

— Aki be akart lépni, az belépett már augusztus 20 előtt — mondta egy alkalommal többek előtt Csiszár Zoltán párltitkár.

Ez jellemzi az egész csoportot s ez a mpndat nyomja bélyegét az agitá. cióra. Szervezett, tervszerű felvilágosító munka nincs, csak ha véletlenül összetalálkoznak utcán, vagy a mezőn egv-egy dolgozó paraszttal, akkor váltanak vele szót.

A termelőcsoport tagjai elszakadtak a dolgozó parasztok tömegétől. Nem nyújtanak segítséget Polics Mátyásnak, Szabó Fábiánnak, hogy ők is megtalálják a helyes utat. Nem be. szélnek velük s nem mondják el újra és újra eredményeiket, nem beszélnek szép eredményeikről. Kasza- povicsné azzaj magyarázza a fejlesztés balsikerét: „Nincs már türelmünk az agitációhoz, mert nagyon sok kérdésre kell válaszolnunk." Pedig, ha szívósan, kitartóan dolgoznának, a többiekkel is megismertetnék az éle.

tét, melyben ők élnek, számosán lépnének be a csoportba. Ehelyett azonban egyre jobban elszigetelődnek a falutól. Ez megnyilvánul abban is ha valaki a községből meg akarja látogatni a csoportot, azt csak hosz- szas igazoltatás után engedik be, vagy egyszerűen elküldik. Egyik nap is három dolgozó paraszt akarta megnézni a csoport állatait, de az egyik tehenész azzal küldte el őket: „Éberség miatt nem lehet bemenni az istállóba, mert hátha valaki gazember- kedik. Majd akkor meg lehet nézni, ha más faluból jönnek hozzánk látogatni." Ez nyilvánvaló, hogy helytelen, hisz a csoport íejleszlésének egyik előfeltétele, hogy a dolgozó parasztok lássák a munkát, a csoport boldogulását. Mindenről tudjanak amit a csoport magáénak vallhat, hogy ezek láttán könnyebb legyen a választás.

A kátolyi csoportnak

sürgősen változtatni kell ezen, mégpedig az üzemi pártszervezet mozgósításával. Fel kell számolni azt a nézetet, hogy most már elegen vannak s azok. akik be akartak lépni, már beléptek. Uj lendületet kell adni a felvilágosító munkának s küzdjék.le a többi hiányosságokat is. Szívósan és nem lankadó erővel, s ha kell, többször is menjenek el a dolgozó parasztokhoz, olyanokhoz, mint Szabó Mátyás, Szabó Fábián és Polics Mátyás. Mondják el nekik, hogy milyen boldog és megelégedett életük van s akkor bizonyosan: számos becsületes kis- és középparaszt, szíves örömmel jön még be közéjük. S akkor további munkájuk során még nagyobb, szebb eredményeket érnek majd el.

A Pedagógiai Főiskola tanévnyitója

*et adunk ki, a legkiválóbb szoviet és lépjenek.e, vagy sem. De már akkor

A Pedagógiai Főiskola pénteki tanévnyitóját gyönyörűen feldekorált teremben, bensőséges ünnepség keretében tartotta meg, A volt Janus Pannonius gimnázium épületében elhelyezett iskola a megnövekedett igényeknek és feladatoknak megfelelően tágas otthont kapott.

A közoktatásügyi kormányzat képviseletében megjelent Katona Zoltánná clvlársnő tartalmas, kimerítő beszédében méltatta az új tanév jelentőségét, az új feladatokról beszélt, arról, hogy kiterjesztik az orosz nyelv tanítását, hogy a marxi-lenini ideológiát közvetlenül is tanulmányozhassa tanulóifjúságunk. A fősúly ebben az esztendőben már az alaposabb szakképzés lesz s gondoskodott már az illetékes szerv a felesleges tantárgyak megszüntetéséről is.

— A tankönyvsziikséglet biztosítása — mondotta többek között —- ugyancsak nagy könnyebbséget okoz ebber az esztendőben a növendékeknek, akik nek 85 százaléka kapott ösztöndíjai! A Párt gondoskodott mindenről, most az ifjúságon a sor. Jó tanulásra van szükség. Gondoljon mindenki arra, hogy az iskolában a rossz tanuló: selejt.

Végül kiemelte a DISZ különösen nagylontosságú szerepét és a közoktatási kormányzat nevében sok sikert kívánt az iskoláknak.

Ezután Szokolszky István a főiskola igazgatója mutatott rá a régi és a mostani tanítóképzés közötti alapvető különbségekre, a munkás- és dolgozóparaszt-származású tanulóitjúság hatalmas előretörésére.

Befejezésül felhívta az ifjúság figyelmét a reáváró nagy. jelen tős feladatokra és a komoly eredmények jegyében kívánt az ifjúságnak jó tanulást.

ják ötéves tervünk megvalósítását, a szocializmus építését. Valameny- nyien tudják jól, hogy a néphadseregben saját jövőjüket, boldog életüket védik.

*

Ennek a tudatában lépett be a felvirágzott kapun Bittner Ferenc elvtárs segédvájár, aki eddig az István-aknán a munka frontján védte a saját és dolgozó társainak békéjét. Munkásból lett honvédtiszt rázta meg meleg barátsággal a kezét, alá ugyanilyen barátsággal üdvözölte az érkezőket.

*

Alkusz Ferenc áll a sarozőbízott- ság előtt. Vasesztergályos a MESZ- HART István-akruai műhelyében. Kihúzza magát, és mosolyogva mondja:

— Nem mernék barátaim szemébe nézni, ha nem válnék be _

mo

ndja a vizsgáló honvédorvosnak.

Nincs oka a szégyenkezésre. Izmos testéről szobrot lehetne mintázni. Egyhangú a vélemény: alkalmas.

öltözködés közben elmondja, kitüntetésnek veszi, hogy a néphadsereg tagja lehet.

*

A következő honvéd-jelölt Bálint János postai műszaki alkaImazott áll a sorozóbizottság előtt.

— Sokat hallottam a múltban arról, — mondja — hogyan bántak a katonákkal. A múltban a laktanyák fenyítőintézetek voltak, ahol csak érettséginél kezdődött az ember. Nap-nap után megismétlődtek az embertelen kínzások, * zupásőrmesterek és a fasiszta Horthy-tisztek parancsai nyomán. A honvédek irtóztak még a laktanyák közelségétől is. Ezzel szemben ma minden fiatalt büszkeséggel tölt el az a tudat, hogy felhúzhatja a honvéd egyenruhát és tagja lehet a néphadsereg, nagy családjának.

*

Antal László harmadéves orvos- tanhallgató is lelkes örömmel tesz eleget hazafias kötelességének.

— öröm ma katonának lenni — mondja, mielőtt belép a sorozóbizottság elé.

Néhány perc múlva boldogan kezd öltözködni. Utász lesz belőle. Eddig a tanulással harcolt a gyűlölt imperialisták ' és Titoék aljas bandája ellen, ezután pedig hidak és utak építésével erősíti a békefrontot. '

— A múltban a katonáiknál is mesterséges falat húztak a szellemi és fizikai dolgozók között — mondja. — A karpaszományost elkülönítették a többitől és gyűlöletre nevelték a fizikai dolgozók ellen. Ma ez a mesterséges válaszfal leomlott. A munkás, paraszt és haladó értelmiség a Párt irányításával együtt építi boldogabb jövőjét, a szocialista Magyarországot, és ha kell, együtt száll harcba az ellenség ellen, akik ismét lángba akarják borítani a világot, hogy megsüthessék pecsenyéjüket — mondotta öltözködés közben.

Este felé jár az idő, amikor eskühöz állnak fel a boldog fiatalok. Ünnepélyes arccal fennhangon büszkén mondják az eskii szövegét.

„Esküszöm, hogy hazámat, a Magyar Népköztársaságot minden külső és belső ellenség ellen életem feláldozásával is megvédem. Az ellenséggel soha a legkisebb egyetértésbe nem bocsátkozom, ellene mindenkor, mindenütt bátran és férfiasán harcolok. Zászlóinkat, szabadságharcos elődeink példáin lelkesülve győzelemre viszem»“