Dunántúli Napló, 1950. szeptember (7. évfolyam, 203-228. szám)

1950-09-14 / 214. szám

> me SZEPTEMBER M NAPLÓ 5 Kiharcoljuk az élüzem címet így tört fel a legutóbbi negyedévben a negyedik helyről az elsőre a Pécsi Dohánygyár Először nem akarták elhinni a nagy , újságot, Kautz elvtárs, a vállalatve­Vaq a zető Is megdörgölte szemét, hogy jól látja-e a betűket, ^amikor elolvasta: „Dohányipar: első a Pécsi Dohány. gyár." Pár perc múlva már mindenki mo­solygott az irodában és rövidesen a hangos híradó is harsogta: „.-.ami gyárunk lelt az első a negyedévi ki­értékelés alapján az egész ország­ban,r ' Bizony, nagy büszkeséget és örö. met jelent egy üzemnek, ha élre tör az ország többi gyára előtt. Meri van az országban 6 dohánygyár, dolgoznak abban is jólképzett, ön­tudatos dolgozók, akik Debrecenben, Szegeden és Sátoraljaújhelyen szin­tén abban törik fejüket, hogyan ja­víthatják meg munkájukat, hogyan tehetik gyorsabbá olcsóbbá, tervsze rüfcbé a termelést. többi dohánygyárban is szakképzett, talpraesett, az új kezdeményezést felka­roló vállalatvezető, aki szervezi, irá­nyítja a gyár életét. És ennek elle­nére mégis a Pécsi Dohánygyár lett az első. Hát nem nagy őröm és busz. keség ez? De igenl Nagy öröm úgy a munkásoknak, mint a pártszerve­zetnek, a szakszervezetnek és a váL lalatvczetőségnek. Boldogok is Voltak valamennyien, amikor meghallották a jó hírt Bánki Lajosné nem hallotta a gép- zajtól, hogy mit közöl a hangos hír­adó. Mikor tudtára adták a jó hírt, ezt mondta: — Tényleg? Ml vagyunk az elsők? A’ ml gyárunk? Ennél nagyobb öröm nem ért mostanában. A Dohánygyár dolgozói rászolgál­tak az elismerésre, mert keményen í megdolgoztak érte. Mikor negyedi­kéit voltak, elhatározták: ha törik, ha szakad, de ezen javítunk, felke­rülünk az elsők közé. A fogadalom meg Is valósult. Er­ről tanúskodik a könnyűipart minisz­térium jelentése, amely azt mondja: tervét 100 százalékra, önköltség, csőkkeiitési előirányzatát pedig 102.2 százalékra teljesítette. A munka ter- melékénységének emelése terén dohányipari viszonylatban a legjobb eredményt érte el." I .. a kiértékelést olvasta MIIOF G't Kautz elvtárs, önkénte. ■ lenül is az eddig meg­tett útra gondolt. Hogy mi volt ezen az úton? Nézzük csak: A siker elérésének egyik legdön­tőbb láncszeme az önköltségcsökken­tés volt. E téren szép eredményt mu. tatnak fel, amit úgy értek el, hogy az anyagot minden esetben a terv előirányzatainak megfelelően hasz­nálták lel. A másik fontos szempont a munkafolyamatok helyes megszel, yezése, a Jó észszerű munkaerő ki­használás volt. Úgy szervezték a munkát, hogy Időkiesés ne lordul, hasson elő. Régebben az volt a szo­kás a szivarkagyártó gépeknél, hogy amíg azokat a gépmester tisztította, vagy Javította, a gépkezelő nők nem csináltak semmit. Ezen úgy vál­toztattak hogy a javítás idejére más munkára állították be őket, Így a régebben elveszett munkaidő terme­lésre lett lordítva. Az elsőség eléréséhez nagyban hozzájárult a minőség javítása is. A Pécsi Dohánygyár Kossuth cigaret­tája két hónapon keresztül a legjobb ▼olt az országban. Ezenkívül a terv- előirányzatukat nemcsak globálisan, hanem részleteiben is teljesítették a második negyedévben, amihez a rész­letes térvfelbontás segítette őket. Heti, sőt napi tervelőirányzatokat adak a dolgozóknak, amelyeknek je­lentőségét megfelelően tudatosította a pártszervezet. A tervteljesítésrő! minden dolgozó részére kimutatást vezetnek hogy sarkalják őket a még jobb eredmények elérésére. tervet nemcsak a termelés­ben, hanem a beruházásban és a felújításban is teljesítették. Beszereztek 3 modern gépet, talaroz- tatják a gyárat, szállítókocsikat vet­tek, amely megkönnyíti az anyag mozgatását. A gyár termelékenysége is nagyot emelkedett az elmúlt negyedév alatt. A gépek kapacitását a lehelő leg­jobban kihasználták, újítottak és e téren ma ott tartanak hogy a do. hányiparban benyújtott és használat­ban lévő újítások 57 százaléka a pécsi gyár újítóinak jó munkáját dicséri. Az első negyedévben is 110 ozr forintot fizettek ki a jobbnál jobb újításokra, amelyek a második ne­gyedévben meg is hozták a busás hasznot. Van olyan újítás is a Do­hánygyárban, ami évi 1 millió 600 ezer lorintot takarít meg a nép álla. De a mának ét olyan It, ami 40 százalé­kos termelékenységemelkedést ered­ményezett abban a munkakörben, ahol bevezették. És találni nem egy olyat is, amely 4 ember munkáját takarítja meg. Az új normák bevezetése is újabb lendítőerőt adott a termelékenység emelkedéséhez. Mintegy 30 százalék­kal emelkedett a Dohánygyárban a termelékenység az új normák beve­zetése óta de a minőség is tovább javult a jó tudatosító munka nyo­mán. A Koreai Hét szép eredmé­nyei is hozzásegítették az üzemet az elsőséghez, amikor igen jelentős ön­költségcsökkentést értek el. Egyszerre talán számba sem lehet venni azt a sok tényezőt, a sok jó munkát, észszerű megoldást, amit az az üzem elmúlt negyedévben közös erővel megvalósítottak az üzem dolgozói. most nem kapja meg az „Élüzem" címet. Ennek elnyeréséhez legalább ilyen teljesítményt kell elérniük a következő negyedévben is. Ennek érdekében minden lehetőt meg is tesznek. Ezt fogadták a munkások is. Tovább kell javítani a gyárban az elért eredményeket és erre meg kell találni közös összeíogással o lehetőséget, vigyázni kell, hogy ne kopjon lábra az önelégültség, mert akkor azok az eredmények is meg­semmisülnek, amit eddig elértek. I Ehelyett fokozni kell az eddigi való-j ban szép eredményeket és akkor el­érik céljukat: felkerül a kapura a büszke „Élüzem" jelvény. Míg az imperialista ag rés szór ok új háborút készítenek elő, a Szovjet­unió 'a békés életet építi. Sztáling rád és Kujbisev mellett most kez­denek hozzá a világ legnagyobb ví zierőmfiveinek építkezéseihez. Ké­pünk Európa legnagyobb vízierőműve, a Dnyeprogesz részletét mu­tatja be. A kujbisevi és Sztálingrád í vízierőművek sokkal hatalmasab­bak lesznek a Dnyeprogeszriél. ,,Soha még ilyen támogatásban nem részesült Magyarországon a tudományos munka** Három egyetemi ieiiozó a tervkölcsöo-sorsolásról Egy óve sine«, hogy dolgozó népünk hatalmas lelkesedésed válaszolt Pár­tunk és kormányzatunk felhívására és erejéhez, anyagi javaihoz mérten részt- vett a tervkölcsön jegyzésben. Ötéves tervünk nagy költségvetésének egyik fontos alapját jelentette a több, mint félmilliárdnyi forintot kitevő összeg, amelyet azóta száz és száz, ezer és ezer formában, építésben, életszínvo­nal emelkedésben kapnak vissza a dol­gozók. A csütörtökön megkezdődő nyereménykötvények sorsolásával pe­dig közel 76 ezer kötvénytulajdonos tízszeresen, sőt százaszorosan kapja vissza az építés és népi demokráciánk iránti törhetetlen bizalom forintjait. A pécsi egyetem dolgozói is így lát­ják a tervkölcsönjegyzések jelentősé­gét s nagy várakozással tekintenek a kötvények húzása felé. * Dr. tlssák Kálmán elrtfirs, az élettani intézet professzora a tudós szempontjából így látja a tervkölcsön jelentőségét: — Az ötéves terv megalapozására valamennyien nagy bizalommal jegyez­tünk tervkölc.NÖní. Már a hároméves terv során is láttuk azokat a lehető­ségeket, melyek az ötéves terv ered­ményeiként a tudományos életben meg­valósultak. Csak egy példát mondok. 1943-ban az élettani intézetben 2 tu­dományos és 2 fizikai munkás dolgo­zott. Ma, az ötéves terv első évében 18 tudományos és 6 fizikai dolgozó van ugyanitt. Úgyszintén ötéves ter­vünk ajándéka az új elektrofizikai apparátus, mely nagymértékben lendíti előre tudományos életünk fejlődését. Valóban, soha még ilyen támogatásban nem részesült Magyarországon a tudó- mányos kutató munka s ez nem utolsó­sorban a mi forintjainknak is köszön­hető.- Én magam is érdeklődéssel várom a nyereménykötvények húzását. Nem az esetleges nyereményre gondolok első­sorban, hanem magára a tényre: Pár­tunk és népünk újabb győzelmére. A jottikar tanulmánvi osztá­lyának vezetője, dr Pecze Lajos elv- társ tanársegéd a tervkölcsönjegyzéskor még nem is volt állásban, (csak de­cemberben nevezték ki), mégis úgy érezte, saját jövőjét is építi 200 fo­rintos • jegyzésével. Ahogy ő mondja: „A nagy épülethez én is hozzájárul­tam egy téglával.“ — A reakció azt mondta, hogy úgy­sem fizetik vissza. Már akkor tudtam, hogy ez hazugság, de ötéves tervünk eredményei, egyetemünk támogatása mindennél fényesebb bizonyíték. A té­nyek beszélnek, Az például, hogy a jo­gikaron majdnem minden második hall­gató ösztöndíjai kap s ezeknek a fMe havi 323 forintosat, az Hogy jegyzei- irodát állíthattunk fel, ahol ingyenes, vagy kedvezményes jegyzetekkel lát­ják el a hallgatókat, vagy az, hogy a karon idén már 4 gyakornok és 7 de­monstrátor kapott állást az eddigi öt­tel szemben (s ez a szám még idén nö­vekedni fog), akiknek a régi 440 fo­rint helyett 900 és 600 forintos fize­tése van — mind arról győz meg, hogy a lehető legjobb helyre fektettük pén­zünket. Pecze elvtárs mosolyogva gondol arra, ha esetleg nyerne. — Bizony, nézegetem az újságokat, hogy mi történik a sorsolással. Bi­zony, ha nyernék, őrülnék neki. — Hogy mit vennék? Könyvtáramat bővíteném. Ideológiai és szakkönyve­ket vásárolnék. No, meg egy jó rádiót. De azért mégis az új gyáraknak, gé­peknek, traktoroknak és növekvő szép életünknek örülök legjobban — s ez többet ér minden nyereménynél — mo­solyog és kinéz az ablakon a napfé­nyes, ragyogó utcák, kertek, iskolák, gyárak felé. Épp ilyen bwldostan telein5 fel Kovács Ferenc, az egyetem kapusa is kérdésünkre. Kis családja, két kis fia jut eszébe, ha arra a kétszáz fo­rintra gondol, mellyel ő is megalapoz­ta saját örömét, gyermekei jövőjét, öt­éves tervünket. — Amikor ezt a bizakodó és egy­re javuló életünket nézem, mindig a régi idők jutnak az eszembe, az én gyerekkorom. Árvagyerek voltam, alig járhattam elemibe. 13 éves koromban már inasnak kellett állnom, amikot társaim felsőbb iskolába mentek. S milyen jövő felé nézhettek? A szegé- nyebbje semmilyen felé sem. Csak a gazdagok, az „urak" tanulhattak za­vartalanul. — De megváltozott a világ. Már nem féltjük gyermekeink jövőjét. Feri meg Árpád, a fiaim nyugodtan, gond nélkül tanulhatnak. Minden kényelmet megadunk nekik, de ha nyernék, azt is rájuk költeném, mert a gyerekekre mindig van költonivalój Egy szép nagy rádiót is vennék. — Pénzünkét itt látjuk először a bővülő intézetek, klinikáik, új és átalakított épületek alakjában. Má­sodszor most a nyereménykötvények sorsolásában, de igazán abban a széf» jövőben ,ami az ötéves terv során sor­ra testet ölt, kézzelfoghatóan elénk áll. Amit úgy hívunk: szocializmus. Közben hazaérkezik az ötödikes Feri Nagy csillogó barna szeme van. Az úttörő-csapatban most lett őrs­vezetőhelyettes. Gépészmérnök szerel­ne lenni, ha megnő. Ha megkérdezzük, mit szeretne leg- inkábbam, gondolkozik egy kicsit és gyerekes lelkesedéssel vágja ki: „Egy Csepel-motort". Aztán hirtelen eszébe jut: „Igaz, azt majd később..." Nem is tudom, mert mindenem megvan, ami legjobban kell. Legfeljebb könyveket, meg egy nagy építő Merklint vennék". — Ha nyerünk, ha nem, minden­képpen megérte! — mondja búcsúzóul Kovács cLvtárs. — Sajátmagunknak adtunk kölcsönt, mi, dolgozók látjuk hasznát. És ezt már semmilyen hata­lom, semmilyen ellenség nem veheti cl tőlünk. A mi békénk és boldogságunk ereje van benne, no, meg az öklünk ereje, ha valaki hozzá merne nyúlni. K. L Jól indította he az őszi munkákat az eqyházaskozári pártszervezet, de keményebben kell harcolnia az őszíárpa mielőbbi elvetéséért Egyházaskozáron mostanában nagy a sürgés-forgás a községháza előtt. Akár kocáin, vagy gyalogosan jár­nak arrafelé a dolgozó parasztok, mindenki megáll egy pillanatra. A jókora fekete tábla előtt nézik a számadatokat. Pontosan meg van határozva, mennyit kell vetni a köz­ségnek búzából, árpából és rozsból. Amint szemük végigfutott a vetés­terv adatain, jóleső érzéssel távoz­nak, mert most már tudják, hogy mi a kötelessége a községnek, nekik, akik a községet személyesítik meg. A tábla, melyon most a vetésterv van kifüggesztve, nemrég még a be­gyűjtés eredményét mutatta a dol­gozó parasztoknak. Jónéhány nappal ezelőtt elhagyták a 100 százalékot és most már a túlteljesítésért harcolnak. Jutalmat is kaptak többen, Szukola Ferenc 200 forintot, Ambrus Vince, Both József és még néhányan szép díszoklevelet, a haza iránti köteles­ség teljesítéséért. Igaz. hogy kezdet­ben nem ment valami jól a begyűj­tés, különösen* a takarmánygaboná­ból. De a pártszervezet és a népne­velők még idejében közbenyúltak és sikerült kikerülni a kátyúból. Az. elért eredmény a falu felelő­sének, gazdájának: a pártszervezet­nek érdeme. A csoportfejlesztési agi­táció^ is a pártszervezet irányításá­val végzik és emellett a mostani na­pokban egyre jobban foglalkoznak a másik fontos kérdéssel is, a mi­nisztertanács határozata alapján: az őszi munkák végrehajtásával és irá­nyításával. Most már, hogy tudják, mennyit, kell az egyes gabonafélékből elvet­ni, maguk előtt látják a feladatot. — Ha időben el akarjuk végezni az őszi munkákat, akkor elsősorban a cukorrépa, napraforgó., kukorica, krumpli betakarítását kell sürgetni, mert a gabona jelentékeny részét okok után kell vetni. Aztán neki kell látni a szántásnak, de legsürgő­sebben az ősziárpa vetésének, — mondja. Szkripkár Péter elv társ párt- titkár. Amikór . elkészült a .vetésterv, nyomban népnevelő értekezletet /ár­tották és fölmérték a tennivalókat. Látták, bogy a dolgozó parasztokban van kezdeményezés, munkakészség — ezt bebizonyították az aratással és a begyűjtéssel. Igv hát úgy véle­kedtek. hogy ha minden lehetőséget kihasználnak, hamarabb be tudják fe jazni a tervet. Ennek érdekében a község több pontján a legjobb nép­nevelők vezetésével kisgyüléseket tartottak, ahol megbeszéltélmit kell tenni az őszi munka időben való jó elvégzéséért. Ezzel egyldőben a nép­nevelők is felvilágosító munkára in­dultak. Egy-cgv népnevelőre tíz ház népe van bízva, és a szokásos heten­ként kétszeri népnevelő értekezleten beszámol észrevételeiről. Ilyen alkal­makkor a népnevelők kicserélik a tapasztalataikat $ a pártvezetőség tagjai megadják a szempontokat a további agitációhoz. Ezen a héten — mint ahogy töh ben is mondják a pártszervezetben — a kukorica, krumpli és döntően az qsziárpa vetése, a kender kiszedése a főfcladat. A népnevelők is erről beszélnek, akárhova mennek. De köz­ben nem feledkeznek meg arról sem. hogy a kukoricaszár korai levágásának előnyéről beszéljenek. Both József, Bodó Ró­zsa, Györfi János, a kisgy,ülések al­kalmával is elmondják, hogy a ko­rán levágott kukoricaszár értéke egyenlő a szénával, de. ha késnek vele, akkor már szalmának se jő. A jó felvilágosító munka gyümöl­cseként az eredmény nem is maradt el. A kukorica szedését és a szár rágását nagyjából befejezték, a nap­raforgóval meg már annyira vannak, hogy minden dolgozó paraszt eleget is tett leadási ' kötelezettségének. Most már a szántás folyik a határ­ban és mindenütt a vetést készítik elő. Igaz, hogy még legtöbben ma­guk szántanak, de már sok olyan dolgozó paraszt van, aki szerződést kötött a gépállomással. Ezt úgy mondja el Szkripkár elv­társ, hogy közben visszapillant a múlt évre. — Tavaly még alig egynéhányon kötöttek szántási szerződést a gép­állomással, idén már a község szán­tóterületének 40 százalékát géppel szántják. Mi eredményezte az előrehaladást? Az, hogy a Párt, és a íöroegszervezctek népnevelői bebizonyították a dolgozó parasztoknak, hogy a csoportnál, ahol már az ősszel is géppel szántotiak, Itt máz.sa termett búzából, míg az egyé­nieknél alig 7 mázsa. Ennek azonban van még egy másik oka is, mégpedig az, hogy a csoportnál minden zsák ve­tőmagot szelektorral kitisztítottak é» szakszerűen csáváztak és idejében, el­sőnek vetettek. Az idén már a népne velő munka nyomán az egyéni dolgozó parasztok is ezt telték és alig pár nap alatt végzett a gépállomás szelektora. Esténként 3f> népnevelő járja a falut, hogy a nagy feladatok elvégzésére mozgósítsa a dolgozó parasztokat .1 pártszervezetben eleven élet van, amit gént tavaly nem lehetett tapasztat­ni. Mindenki az őszi munkáról beszél, annak érdekében munkálkodik. Nem akarnak úgy járni, mint tavaly, amikor a vetéssel jóval a határidő után vé' geztek és a mélyszántás még december 21-én is folyt. Ez évben már jobban vigyáznak az ellenségre is. A dűlőfelelősöket bízták meg, hogy ellenőrizzék a kulákokat, nehogy az ellenség mesterkedése miatt lassanmenjen az ősziárpa vetése. Most éberen figyelik - őket és az első alka lommal leleplezik őket, ha szabotálni akarják az őszi munkálatokat. A tagadhatatlanul szép eredmények ellenére, mutatkozik bizonyos lemara­dás is. A bevetésre kerülő földeket nagyjából már letakarították és mégis vontatottan indul az ősziárpa vetése. Az előkészületek melleit most már arra kell ügyelni a pártszervezetnek, hogy mielőbb teljes ütemben meginduljon elsőnek az ősziarpn vetése, majd sor­ban a rozsé és a búzáé. Akkor majd az egyliázaskozári dolgozó parasztok is gazdagabb termést takarítanak be öt­éves tervünk második évében A Szikra új könyvei A Szikra kiadásában most jelent meg „Egy bolsevik álja" című mű, amely Ordzsonikidzenek, a Bolsevik Párt egyik nagy vezetőjének és harcosának éleiét ismerteti. A könyvel Ordzsonikidze fe­lesége írta. Izcaruy „A spanyol nép hőse“ című könyve, Casto Cariea Rózának, az Astoriái Kommunista Párt mártírhalált halt főtitkárának hősi életét és halá­lát írja le. A könyv bemutatja azt a hősies harcot, amelyet a kommunisták vezetésével a spanyol nép folytat Fran­co fasiszta rémuralma ellen. A Szikra új kiadványai között szere­pel Versigora ,.Tiszta lelkiismereti7 em­berelő• című könyv'e is. amely a szov. jet partizánok hősi küzdelméről szól Versigora maga is résztvett a partizán- harcokban: a Nagy Honvédő Iláborti Idején tábornoki rangot kapott. A népi demokratikus Lengyelország mezőgazdaságának kérdéseivel foglal, kozik Zalewski „Győzelmes traktorok“ című könyve, amelyért a szerzőt az 1Í150 évi lengyel állami irodalmi díjjal tünleStők ki.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents