Dunántúli Napló, 1950. szeptember (7. évfolyam, 203-228. szám)
1950-09-01 / 203. szám
1950 SZEPTEMBER. 1 N R P L O Megtanulták az ócsórdi csoporiban, feogy a fejlesztés nőm megy masától, mert a sikerért keményen meg kell harcolni öceárdon nemrég még két terme- löcsoport működött, s ebbe a két «ioportba lépett a község dolgozó parasztjainak túlnyomó része. A kezdeti nehézségek itt ie felütöttek a fejüket. A Rákóczi termelőcsoport boldogult jobban, mert a földjük nagvobb része ogytagban volt, ts már közösen is vetettek. A Kossuth csoport tagjai sokkal nehezebb holyj zetbon voltak. I oldjuk, ahány darab annvi felé, jószág is' kevés volt ee ők *még egyénileg vetettek, minden- ki a maga módja ezerint. JI>o a KÖZÖS gaxJAiKodá!» fölénye a kezdeti nehézségek ellenére is' mind a két csoportnál megmutató kozott. A traktorszántáe és a műtrágya megmutatta az erejét. A faluban meg egyre kezdték mondo- gatni: . _ Hézsétek csak, milyen indámon do lgoznak a csoportban, mintha gond néllcül élnének. — Mozgolódott a falu, x dolgozó parasztok árgus szemekkel figyelték x csoportot Néz- ték $> búzájukat fi öfifiiohasonlították x magukéval. Mire xi aratáshoz értek, egyre- máerx lehetett hallani x faluban: Mégiscsak jó x csoport... Milyen azóp eredményeket értek el... Hatvani János és Horváth József aaeg mix •zéLtébem-hoaiszábxii won- dogxtták: — ml te belépünk x csoportba, mert most már látjuk, hogy ott jobban boldogulunk. Közben as aratás végére értek e mire megindult a etéplés, x csopor- toakívüliek a cséplőgép faránál lesték az eredményt. Azonban a cso- perrttagok, népnevelők jóformán szóba sem álltak velük, csak immcl- ámmal beszélgettek. Akkor vetődött fel x két csoport tagsága körében az egyesülés. — Vessük össze erőnket — mondták mind a két csoportban — sokkal többre megyünk. Lesz egv nagy csoport, akkor jobban tudunk gazdálkodni. A két csoport pártszervezete, intéző bizottsága hallgatott, a tagságra 6 megkezdte az egyesülés előkészítését.'.Ez idő alatt a csoportonkívü- lielere nem is fordítottak gondot, pedig ax érdeklődés megvolt a dolgozó parasztok részéről. — Mindent az egyesítésre, — adta ki a jelszót a pártszervezet — aki meg be akar lépni a csoportba, az úgyis jön magától. De csak nem jött jelentkezni senki még akkor sem, amikor augusztus 10-én egyesült a két csoport. A faluban olyan hírek terjengtek, hogy a csoportba nem vesznek be senkit, mert most, hogy egyesültek, már elegen vannak. Ez nem volt igaz. mert éppen Kőszegi Ernő csoportólnök vetette fel: — Most már meg kellene kezdeni az agitációt, itt az ideje, hogy tovább fejlesszük a csoportot. S másnap útbaindították a népnevelőket, csoporttagokat egyaránt. A már iák ómén di csoport népnevelői nagyon helyesen úgy dolgoztak, hogy sorra elmentek a csoport iránt kedvet mutáló dolgozó parasztokhoz és elmondották nekik, hogy milyen eredményeket, értok ©1. Ocsárdon azonban helytelenül, mindenről be. szőttek, csali nem erről. Elmondták a népnevelők, hogy milyen munkaszervezet van a csoportban, beszéltek x tagosításról, s xrról, hogy milyen jó az élet a csoportban. De nem mondották él azt, hogy a csoportban 12 mázsa búza termett holdanként, egy munkaegységre 15 forint esik, s azt sem mondták él, hogy most már tenyésziőrzsük van is M0 darab tértit Mzik as új ólban. ts x eeoporttagoknak már a félévi elszámolás után új ruhára, cipőre is tellett. A dolgoeé pnraüiíok mi tagadás, nem nagyon igyekeztek a csoportba. Kivétel volt natvani János, Szabó János, Tóth Lajos és Mozer Fülöp, aldk már régebben elhatározták, hogy belépnek a csoportba. A pártszervezet még ekkor sem vette észre, hogy komoly hibába estek és nem is igyekezett javítani munkáján. Eredmény: Alkotmányunk napján i családdal „erősödött“ a tér. mclőcsoport, s úgy látszott, nem is lesz több új belépő. Vajda János, aki 10 holddal lépett be a csoportba, igy beszél: — Hozzánk is eljöttek a népnevelők és én szívesen láttam őket — mondja. — Szerettem volna sok mindent megtudni tőlük, hogy és mint van x csoportban. Én azonnal beléptem volna, de az öreg apósom húzódozott. Nem csoda, hiszen u népnevelők nem világosítottál: fel bennünket, hogyan is élnek az öregek a csoportban. Én meg nem tudtam, hogyan birom eltartani magam munkájával a három öreget. De nem hagytam annyiban a dolgot. Egyik gyűlésen felszólaltam s megkérdeztem: mondjátok el, hogy lesz az öregekekl a csoportban. Megmondták. Az idős emberek, míg munkaképesek. könnyebb munkát kapnak ha már azt sem bírják, akkor gon. doskodik róluk a csoport. Ezután már nem is gondolkodtam, hanem nyomban beléptem. — Ez az eset rázott fel^bennünket — szól közbe Kőszegi elvtárs — s megmutatta, hogy mit kell tennünk. A feladat: eloszlatni a kételyeket, s elmondani az eredményeinket. A pártszervezet másnap kiadós gyűlést tartott e a népnevelőkkel megbeszélte a szempontokat. TJtáua újból elindultak a faluba, s először azokhoz mentek, akik már közeledtek x csoporthoz. Péter György is úgy volt, hogy belépne, csak ne kellene bevinni a két szép csikóját. A népnevelők megmagyarázták neki; övé lesz az akkor is, meg x csikók árának S5 százalékát ki is fizetik. De ha akarja, kocsis lehet x csoportban és akkor gondjaira bizzik a lovakat. Belépeti ő is és vele Horváth József, Deli József, Papp Béla, Horváth Péter és még ketten. Vasárnap már az új belépőkkel együtt agitáltak. Magdo Jánost és Illés Józsefet is az új belépők agitálták meg, aki először vonakodott, do másnap eljött és belépett. 29-én már tömegesen jöttek a dolgozó parasztok. Data József, Kiss Géza, özv. Kovács Józsefné, Vörös Jenő, Izsák József és még sokan, akiknek megmagyarázták: mit jelent a táreasgaz- dálikodás. Most már nem sokan vannak kívül a csoportból. Még 18 dolgozó parasztcsaládban gondolkodnak: bclép- jenck-e vagy se. A népnevelők tovább folytatják a harcot, de most már szívósan, a biztos eredmény tudatában. Tanultak az ócsárdiak. Megtanulták, hogy semmi sem megy magától, hanem keményen kell harcolni x sikerért. A »zovjet dolgozók sztahóuovista békeniúszakokat tartanak. E . el is kinyilvánítják az egész nép szilárd békeakaratát. A Litván Sz övét. ségi Köztársaság vilnai elektromos áramerő óragyárban Karisz í.>val- disz-brigádja 250%-ra teljesítette előirányzott tervét A képen ; brigád sztahanovistái összegezik a békeműszák egyik napjának eic-vjró- — » nyeii Az in normák túl teljesítésével indítanak harcot vasutasaink az őszi csúcsforgalom biztos győzelméért Csütörtökön délután a vasúton dolgozók, a vonatra várakozók nem egy vasúti dolgozót megkérdeztek: Mérv készülnek ilyen lelkesen? Milyen ünnepre díszítik a fütönáztól kezdve a pályakocsikon keresztül még a vasútállomás épületét is? A válasz rövidebb. vagy hosszabb formában többnyire így hangzott: Az igazságos munka, az igazságos bérezés bevezetését ünnepeljük. M,a reggel vezetik be a MAV-nál az új normákat, ma reggel lép érvénylse a vasútnál is a minisztertanács határozatának megfelelő alapbérezés. Erre már hetek óta készülődtek a vasút dolgozói. A csütörtök délutáni készülődésük külsőségekben is aláhúzta a normarendezés 1 levezetésének jelentőségét, megmutatták a vasút dolgozói a külsőségeken keresztül is: milyen jelentős eseménynek tartják az új normák bevezetését. A vasút dolgozói belátták azt, hogv eddigi normáik milyen lazák voltak t megértették azt, hogy laza normáikkal megállítanák a fejlődést. Minden állomáson, minden pályafenntartasnál találtak példát arra, hogy bebizonyítsák a jelenlegi normák elavulását. A mohácsi vasútállomás és a Közraktárak NV komplex-brigádja például állandóan messze túlteljesítette eddigi előirányzatát. Már 15 perces brigádnak nevezték el őket. Egy vagon ömlesztett gabonát — ami 150 mázsát tesz ki — 13—14 pErc alatt rakták Népnevelők, Pártbizalmiak, Pártmunkások! üVépnevelőjelent meg! Ar. MDP Központi Vezetőségre agitációs osztálya szerkesztésében 31 oldal, ára 2 forint Kapható: MDP pártszerveze tekben. ki, de a Koreai Héten ugyanezt a munkát már 9 perc alatt végezték el. Ezt a kiváló teljesítményt egy újítás következtében érték el. Géppel köny- nyitették meg munkáinkat. A mohácsi „15 perces-brigád“ a Koreai Hét eredményével az ország hasonló brigádjai közt folyó versenyben az első helyen végzett. De tudják azt, hogy az új normák hozzásegítik őket ahhoz, hogy még kiválóbb eredményeket érjenek el. Farkas János, a pécshányatelepi pályafenntartás dolgozója vala.meny- nyi munkatársának véleményét fejezte ki a szerda délutáni röpgyűlésen, miután, valamennyi munkatársa vállalta, hogy új normáikat már az első héten 1G5 százalékra teljesíti. Megértettük, hogy a laza normákkal mi sem fejlődhetnénk, nem haladhatnánk előre. Egyáltalán összeegyeztethetetlen lenne ez a vasút dolgozóival, amikor a vasút minden dolgozója azon törekszik, hogy tökéletesebbé, gyorsabbá tegye a vasúti szállítást, Ziztosítsa az őszi csúcsforgalmat. A régi normákkal nem tudnánk biztosítani- Az új normákkal azonban fel tétlenül. De az új normákkal harcoson visszavágunk az ellenségnek is. A klerikális reakció embereinek, a jobboldali szociáldemokratáknak! Az el- lenség ^ minden furfangjára azzal vála- szohink, hogy valamennyien lúHclfe- sítjük új normáinkat. A pécsbányarendezői osztálymémők- ség 52 dolgozója erősítette meg azonnal Farkas János szavait akkor, ami- kor vállalták, hogy valamennyien 5 szazaiéként túlteljesítik új normáikat már az első héten. A pécsi üzletigazgatóság minden részében hasonló lelkesedéssel készültek fel az új normák bevezetésére a M-iV dolgozói. A fűtőházak dolgozóinak lelkesedése sem maradt el a többieké mögött. A szigetvári állomás dolgozói is röpgyűléseken, szakaszértekczleteken készültek fel az új normák bevezetésére. De a munkaverseny tovább fokozásáról sem feledkeztek meg. A pályafenntartás dolgozói például vállalták, hogy az eddigi 28 perc helyett 20 perc alatt rakják ki az önkezelési kocsikat. A szigetvári vasúti dolgozók véleményét legtalálóbban Papp Vicce elvtárs szavai határozzák meg: Most valóban az igazságos bért kapjuk meg az elvégzett munkánkért. Most már majd nem kell a lusta emberek helyett is dolgoznunk. Aki akárhogyan is lázit az új normák ellen, az árulója a munkásosztály ügyének. Az a háborús gyújtogatok pribékje. A vasút dolgozói az új normák bevezetésével együtt már ma megindítják a harcot az őszi csúcsforgalom biztos sikeréért is. Mini ahogy Farkas János jellemezte az új normák jelentőségét; valóban az új normák segítségéve! hatalmas könnyebbséggel kezdik meg a harcot a csúcsforgalom biztosításáért. Ma reggel mindenütt röpgyűléseken ismertetik mégegyszer a dolgozókkal a aormabevezetés jelentőségét és ezen belül vasutas dolgozóink válaszolnak is Lengyel József sztahanovista mozdonyvezető országos verseny fel hí v ására. Válaszuk ugyanaz lesz, mini a barcsi pályamunkás Agyag Ferencé, vagy a pécsi Dobszai Jánosé. Valamennyien versenyre kelnek az „őszi csúcsforgalom legjobb dolgozója" címért. A pécsi vas út igazgat ósághoz tartozó valamcny- nyi dolgozó már az új normák bevezetésének első napján olyan verseny- lendülcttel kezdi el munkáját, hogy az „őszi csúcsforgalom legjobb dolgozójátkitüntető 'vándorzászló legelsőnek az ö munkájukat tüntesse ki. DOLGOZOK EMLÉKEZNEK 1930 szeptember elsejére és Peyerék aljas árulására Húsz év telt mér el, de 1930 szép- annyi szenvedést és keserűségei any tember elsejét nem felejtik el a dől gozók, visszaemlékeznek erre a napra, amikor megmutatták és saját maguk is megismerték a munkásosztály erejét. Visszaemlékeznek a jobboldali szociáldemokraták aljas árulására• ugyanazoknak az árulására, akik most az üzemen belül szolgálják az ellenség ügyét. jV/1 inden évben visszaemlékeztek ilyenkor szeptemberben erre a dátumra. A felszabadulás előtt úgy dédelgették ezt. az emléket, mint egy tanulságot, hogy legközelebb még jobban, még nagyobb erővel készüt- hessenk fel úgy, ahogy az Októberi Forradalom munkásai tették, úgy rázzák le magukról az elnyomókat. Az Októberi Forradalom munkásai és azok fiai azonban elhozták, klbar_ colták nekünk a szabadságot és azóta. a felszabadulás óta, minden évben úgy gondolunk vissza erre a dátumra: Érdemes volt. Két levelet kaptunk 1930 szeptember elsejéről, az egyiket Kiss István elvtárs, a pécsi Növényolajipari NV II. telepének dolgozója írta. „Évfordulója van annak, amikor 1930 szeptember 1-et írtak. Én, aki azt átéltem és visszapillantok abba a sötét reménytelen életbe és a jelent összehasonlítom vele -—. mintha igaz sem lett. volna, hogy olyan cudar vi. lég is lehetett. Szeptember elsejére kell, hogy visszagondoljak, amikor én is együtt meneteltem a sok tízezer munkanélkülivel" — kezdi levelét. Kiss elvtérs, majd részletesen leírja annak a napnak a reggelét. Akkoriban Rákosszentmihalyon lakott, onnét indultak be a városba, de már Rákosfalván' csendörkordon vár_ ta őket, a lovascsendőrök belegázoltak a tömegbe, asszonyokat, fiatalokat, öregeket tapostak el. A tömeg azonban nem hátrált és a rendőr, csendőr sorfalak, riadóautók között egyre felduzzadva, benyomult a városba. A Városligetben azután megkezdődött a harc. Erről így ír Kiss elvtárs: „Már vágtattak utánunk az. Aréna- úlon a lovnsrendőrök, a bokrokból, a fák közül úgy jöttek a rendőrök gumibottal, mint a méhek, itt kezdő■ dött azután csak a haddelhadd. jV álunk csak kő és soknál gumicsúzli volt, ez volt. a fegyverünk velük szemben és amikor elértük a városligeti tavat, a Szépművészeti Múzeum előtt elibénk állt az áruló Peyer autója, ö maga pedig szónokolni akart, de mi megadtuk a választ neki, nem törődtünk a rendőrséggel, megrohantuk és pillanatok alatt felborítottuk az autóját és a ko. esi már égett is. A rendőrök tüzet nyitottak ránk, az áruló pedig elfutott. Pár akkor vertük volna agyon, nem hozott volna A dorogi Il-es akna hét brigádja befejezte első évi tervét A dorogi II-cs akna dolgozóinak az új normák túlteljesítéséért, a Koreai Héten elért eredmények fokozásáért és az évi terv mielőbbi befejezéséért folyó lendületes versenyében már hét brigád befejezte ezévi tervét. A 103-as brigád évi tervét 185 nap alatt, a 102-es brigád pedig 190 munkanap alatt teljesítette. A 124-cs brigád augusztus 19-én 192 munkanap alatt fejezte be évi előirányzatát. A 101-es brigád tagjai augusztus 25-én 197 munkanap alatt teljesítették tervelőirányzatukat, augusztus 28-án pedig a 107-es és a 109-es brigád fejezte be évi tervét. nyi mimkásra a többi jobboldali ' szociáldemokratával együtt. Így zajlott le 1930 szeptember 1 —i ezelőtt húsz éve. Bizony, nemigen hit_ tem hogy megérhetem azt a Boldog életet, amit most élhetek, szabadon élek, nem űz a munkanélküliség réme, a rendőr jóbarát, a munkást' védi, mondhatom hogy most érke,.ránk oda, amit már 1919-ben 6hajt<... 'vak, akkor is nem rajtunk, munka -onon múlott a bukás, hanem már oki.ur is az áruló jobboldali szociáldemokratákon, akik már annyiszor elárulták a munkásság ügyét. A húsz év de a harminc év tanulsága % arra 'tanít benünket, hogy ma is karcolunk azok ellen, akik akkor elárultak, mert ők most is árulói és ellen-eged a szocializmus ügyének." A másik levelet Németh István elv- társ, a Pécs—meszesi kislakástpitke- zés párttitkára írta. „Szeptember 1 a győzelem fír • epe lehetne, hiszen már akkor is a kon- munislák vezették a sorainkat. Az is lett volna, ha a csavargó Peyc. , el nem árulják a munkásosztályt. Gyönyörű reggel volt akkor, mindéi felöl özönlöttek a vasasok, az ‘pítömünk ások, a fások, minden szakmabeliek, a vörös csepeliek a tűnte; ősre, hiába őrizte a rendőrség . an féltve az urakat. Egymásba ka:olva meneteltünk és azt kiáltottuk: unkát! Kenyeret! Munkát! Kenyeret... Egyenlő, titkos választójogot! Elindultunk a MÉMOSZ székház, ból, hogy a Rakóczi-úton tale I.ózzunk a többi elvtársakkal. Az al-korl Szegényház-téren lovasrendörök ro_ hámozták meg a tömeget, egy asz- szonyt elgázoltak, elálltak az utakat fegyverre) a kézben, de mind’ ba, mert a tömeget megállítani már nem lehetett. Mentünk a jogainkat követelni. í/atonaságot vonultattak fel elle- nünk, de a sorainkban mens.elő kommunisták nem hátráltak meg és így azután senki sem gondolt meg állásra. A rendőrök már kagdlapoz- tak, az egyik szaktársunknak le vágták a hüvelykujját és vaktában ka szaboltak. Az Oktogon-téren azután parázs összecsapás támadt a rendőrök és a dolgozók között. Itt mát legyvert is használtak a rend űik, jópáran megsebesültünk, én váll .vési kaptam, de azért mentünk tovább még véresen is. Fél 12-kor már a kormány Iámon dásának a híre jött, kitört az öröm, de nem tartott soká mert az áruló szociáldemokraták ismét1 eladtak ben. nőnket. A Milíéneumi emlékmű előtt látjuk Peyert és Bezzegh-Huszár rend. őrkapitányt, éppen mikor kezetfognak és nevetgélve kiadják ' a parancsot szétzavarni a tömeget. Ekkor az egyik szaktárs odaugrott és egy hatalmas pofont adóit Peyernek, utána a rendőrök cl akarták fogni, de ml kiszabadítottuk. Most azután megismerbetlük Peye. rék valódi arculatát, s munkásáruló gazember eladta a dolgozókat, hogy kapjon egy palotát. Nagyon sok dolgozó élharcos lebukott akkor, de most már ők is szabadok. Ma is harcolunk, csak másként, mint 1930-ban. Ma a békéért harcolunk és a belső bitangok ellen, a régi ellenségeink ellen, a munka termelékenységének növelésével herco. pink, az új normák túlszárnyalásáért harcolunk, de most már. csak győzhetünk, mert a Párt vezet bennünket és Rákosi a vezérünk."
