Dunántúli Napló, 1950. szeptember (7. évfolyam, 203-228. szám)

1950-09-06 / 207. szám

rese SZEPTEMBER i NAPLÓ Kl! Most, hogy. mái’ egyben van a föld, még jobban megy az őszi munka De a csoport további fejlesztéséről sem szabad megfeledkezniük a veméndi tszcs tagjainak Yétaínd így (izemre nem igen üt el a. többi községtől. Szelíd lankák, hul­lámos dombok tövében terül el. ílosz- ezú, széles utcáin zsákokkal megra­kott lovaskocsik poroszkálnak. Egyik része a termény bég vüj tő hely felé tart, a másik része a malomból liszttel megrakódva már hazafelé kocog. Több kocsin a zsákokat eke és borona váltja fel s a szekerek sora a mező felé irá­nyul. Megkezdődött az őszi munka Véménden, de a többi községekben is. A kép ugyanolyan, mint másutt, de a községházánál nagyobb a jövé9 me­nés, mint más községekben. Errefelé irányul most férfi, asszony lépése egyaránt, s a községben mindenki ar­ról beszél, ami a községháza falai kö­zött történik. item Is csoda,hiszen nagy dolog­ról folyik ott szó. A tagositó bizottság alakítja a község halárának új képét, a dolgozó parasztok kis nadrágszijda• rabka földjeit összevonja, hogy köny- nyebb legyen a munka. Meg aztán a termelőcsoport szétszórt földjeit egye­sítik egy hatalmas táblába, ahol a nagyüzemi gazdálkodás előnyeit jól ki lehet használni. Benn a szobában most éppen arról folyik a szó, hogy ki melyik földet kapja. Mert nem mindegy azl#hogy jobbat kap-e, vagy rosszabbat, egy- egy dolgozó paraszt, mint amilyen ed­dig is volt neki. — Ne azt a darabot adjátok ne­kem — mondja Márton Ferenc, a ta- gcsitó bizottság tagjainak —, mert az nagyon kepe-hun ás. — Jól van Márton bácsi, nézünk majd másikat — mondja nejei Benkő Boldizsár —, • mindjárt nekikezd a keresésnek. Márton Ferenc 10 holdas dolgozó paraszt. Eddig bizony órákhosszal kellett gyalogolnia, míg egyik darab földjéről a másikra ért. Most az ö földje is bekerült a csoport táblájába. A tasosítí bizottság igyekszik a földjeit közel hozni és ha lehet, egy- tagba keríteni — Ha a szőlők fölötti dűlőkben adunk, az jó lesz-e? — kérdik tőle. — Hát ha lehet, akkor azt adjátok •— mondja —, mert abban a dűlőben körülbelül ugyanolyan minőségű föl­dek vannak, mint amilyenben eddig dolgoztam. — Aztán amikor megmond­ják neki, hogy azt a darabot meg­kapja, akkor örömmel mondja: — Na, most már egyenesbe vagyok, meg van a földem, tudom azt is, hogy merre van, akkor hát meg is kezdem az őszi munkát. így van a községben mindenki. Meg­elégedetten távoznak a községházáról, miután megkapták földjüket. így »olt vele Bíró Bernát is. — Én is meg vagyok elégedve c részleges tagosítás eredményével —, mert a föld, amit kaptam, ugyan­olyan minőségű, mint amilyen eddig is volt. De nagyon örülök, hogy egymás­hoz egész közel adták a földet. Mc«t leszedem a kukoricát arról a darab­ról, amelyik a csoport táblájába esik, hogy azok is tudjanak dolgozni, aztán én is nekilátok a szántás-vetésnek. fery jár«an » többiek Is: Balog József, Nyíró Lajos, Lo- vasi András, Patassi Miklósné, Deme­ter Dezső és még számosán. Már jó- néhány napja eldőlt, hogy ezután me­lyik darab föld lesz az övék. Az elsők között voltak, mert jó minőségű volt « földjük és a tagosító bizottságban ügy vélekedtek, hogy áz elsők azok hegyenek, akiknek jobb a földjük. Már t tagositó bizottsághoz is úgy jönnek ke a dolgozó parasztok, ahógy meg­oszlik a föld minősége. Először azok­kal folyik a tárgyalás, akiknek máso­dik osztályú a földjük, (mert első- "eztályú nincs), utána a harmadik osz­tályú földdel rendelkező dolgozó pa­rasztokkal s így kerülnek sorba a többiek, a föld minősége szerint. — Mi már elhagytuk azt a rossz ■sofcást, hogy a dolgozó parasztokat Idézéssel hívjuk be — mondja Sáf­rány János a tagositó bizottság tagja. Rzoros kapcsolatban állunk a párp Mervezet népnevelőivel és azoknak, megmondjuk, hogy erre a napra kire kerül a sor. Azok aztán beszélnek a dolgozó parasztokkal s érdeklődnek, hogy melyik dűlőben szeretnének föl­det kapni. Soha nincs tolakodás, ve­rekedés, mert mindenki ott kap föl- Aet, ahol akar. A népnevelők hosszan elbe­E élgetnek egy-egv dolgozó paraszttal. er( hát nem könnyű a választás s mindenki úgy szeretné, hogy közel le­I ytn egymáshoz a földje. Forrai Fá­ién is sokáig tanakodott, válogatott, míg megtalálta amit akart. Most az­tán közel esik egyik darab a másik­hoz, de van egy 3 holdas táblája is. Staubak Ödön, miután megtudta, hogy hol lesz a földje, nyomban kiment a határba és megkezdte az őszi munkát. A népnevelők természetesen fel is hívják minden dolgozó paraszt figyel­mét az őszi munkák megkezdésére. Bertók Józsefné, aki állandóan a köz­ségházán tartózkodik, arról beszél a dolgozó parasztságnak, hogy most már tudják merre lesz a föld és kezdjék meg az őszi munkát. Most éppen Már­ton Ferenctöl azzal búcsúzik, hogy az­tán tartsa ám a szavát, mert itt az .ideje a szántásnak. De Bertókné és a többi népnevelő, — amellett, hogy a tagosításnál jól dolgoznak — elfeledkezett arról, hogy beszélgetésük során meggyőzzék a dolgozó parasztokat a csoportba lé­pésről. Erről jóformán nem is tár­gyalnak. De így van ezzel az egész csoport. Effy illő éta lanyhult a felvilá­gosító munka, nem foglalkoznak a dolgozó parasztokkal. Holott most a tagosításnál éppúgy kellene agitálni, mint előtte. Döntően azokkal a dol­gozó parasztokkal kellene beszélni, akiknek a földjük a csoport táblája mellett van, vagy közel került hozzá, de természetesen a többieket sem sza­bad elhanyagolni. S erre Bertóknénak jó alkalma nyílna, hiszen beszél a cseretárgyalásra érkező dolgozó pa­rasztokkal, s ilyenkor a csoport felé kellene vinni a beszélgetés tárgyát. Még pár nap s Véménden lezárul a tagosítás^ Ezután a dolgozó parasztok­nak sokkal könnyebb lesz a munká­juk. Nyirő Gézáné, özv. Csemik Jó- zsefnének nem kell félnapokat gyalo­golni egyik földről a másikra és ugyanolyan minőségű földiét kaptak, mint amilyen eddig is volt nekik. A csoportban is jobban megy majd a munka.. Egyben van a föld, dolgozhat­nak a gépek, melynek nyomán több is jobb lesz jövő évi termésünk. Hálásak is ezért Véménden, meg a többi tago­sítás alá került községben a dolgozó parasztok és hálájukat azzal bizo- bizonyítják majd be, hogy időben és gondosan elvégzik az őszi. munkákat. VÁLASZ a termelőcsoportokkal kapcsolatos kérdésekre Ma fern« több olyan kérdésre adunk választ, melyek mindem terffle'5- csopor írnál, minden dolgozó parasztnál felmerülnek. A kérdésekre adott vá­laszok egy része megtalálható a termelöcsoportok működési szabályzatának módosításában, mely számos eddig tisztázatlan kérdésre ad választ. Csoport- tagjaink, népnevelőink ismételten tanulmányozzák át az alapszabályrnódosi- tás'- és ismertessék minden érdeklődő dolgozó paraszt elölt. flOGYAN TÖRTÉNIK A JÖVEDELEM ELOSZTÁSA? A jövedelem elosztása munkaegy­ségek szerint történik. Mindenki olyan arányban részesedik a jövedelemből, ahogy c munkából kivette a részét, amennyi munkaegységet szerzett. Aki tehát többet dolgozott, szorgalmasabb volt, az többet kap, mint az a tag, aki nem vette úgy ki a részét a munká­ból. Ml A MUNKAEGYSÉG? A termelöcsoportfcan megállapítják, hogy rendes munkával egy-egy mun­kafajtából (például kaszálásból) meny­nyit lehet egy nap alatt elvégezni. Meg van állapítva az is, hogy ez az elvégzett munka mennyi munkaegy­ségnek felel meg. A könnyebb munka után kevesebb, a nehezebb munka után több munkaegység jár. Így pl. kaszá­TITO TAMAP — TITO BÁNJA... % igy fogtak el határőreink hét titoisla-fasissta kémet a jugoszláv halárnál A Néphadsereg legutóbbi szá­mában jelent saeg ez alábbi ri­port arról hogyan tettek ártat­lanná határőreink hét tioista ügynököt. Este hat óra van. A kis baranyai község főutcáján dolgos kezek rakják le a szövetkezeti magtár előtt a gabo­nával megtelt zsákokat. S közben da­lolnak. Vidám, boldog emberek laknak errefelé is. Nemrég inintavásárt ren­dezlek a faluban — akkor kiderült, hogy a szegénység oly messze jár er­ről a vidékről, hogy még lámpással sem lehet rátalálni. Ott tanyázik a jugoszláv határon túl, ahol rendőrpri­békek ostorozzák a népet és még a mindennapi betevő falatra sem jut a dolgozóknak.., Lesáliásban a határnál Az országút felől két zöldhajtókás határőr tűnik fel. Z. J. őrvezető baj- társ és járőrtársa, L. B. áv, határőr. —Szabadság Gábor bácsi! — kiált a magtár felé L. bajtárs. — Hogy megy a soruk? A házak közül vidám nevetés a vá­lasz, Gábor bácsi megemeli a kalapját és azzal integetve kiabál vissza: — Köszönöm fiam, nagyon is jól. .. Sok szerencsét nektek is. Vigyázzatok ránk, mint ahogy mi vigyázunk minden szem gabonára. A két határőr messziről még tiszte­leg a falubelieknek, azután eltűnik az útkanyamál. A két határőr elfoglalja a lesállást. Ügyesen, harcszerfien ál­cázzák magukat s szüntelenül figyel­nek. Itt sohasem lehet tudni, mikor támad az ellenség. És nem maradna itt a határnál. Belopózna az országba, rombolna, gyújtogatna, kémkedne. Ahol csak tudna, rátörne a mi boldog és szabad életünkre. Támad a fasiszta banda A csillagok már régen feljöttek az égboltra. Z. J. őrvezető hajtáí6 rápil­lantott a karórájára: pontosan kilenc óra az idő: Lövés dördült el odaátról, majd kat­togni kezd a géppuska ott, ahol az előbb megmozdult a bokor. Már megint tárna4 ez az átkozott fasiszta Tito- banda! — Halló, halló! — ordítják a pribé­kek odaátról. „Nekünk hiúba kiabáltok — gondol­ja magában Z.pJ. őrvezető — Nem csaptok be minket!“ A következő pillanatban egy árnyék suhan át a határsáv, másik részén, az erdő balsarkánál, ott ahol gyalogös- vény vezet az országút felé. Utána még két alak ugrik át, majd újabb négy követi. De elindul arrafelé a két határőr is. Észrevették a bitangokatt Óvatosan, zajtalanul kúsztak a bokrok mellett, de közben figyeltek arra is, ahol a géppuska üvöltött az előbb Öt perc múlva már a gonosztevők sarkában vannak. Hirtelen eléjük ka­nyarodnak s lecsapnak rájuk, ■— Állj I kiáltja Z. J úrvezető bajtárs. A banditák úgy megrémülnek, bog- moccanni sem mernek. Nem számítottak ,a meglepetésre hiszen eddig minden úgy ment, ahogy kitervezték. A két határőr rájuk néz. Nyomban észreveszi, hogy csak hár­man vannak. Z. J úrvezető bajtárs hangja keményen csendül: — Hol vannak a többiek? — Va . ., valahol leszakadtak — dadogja az egyik pribék, kifogástalan magyarsággal. — Mikor szakadtak le? — Két perccel ezelőtt még mellet­tünk voltak — hangzik a válasz. A bajtársak nem sokáig tanakodnak. Bilincsbe verik Tito ügynökeit, azután egyikük elindul erősítésért. „Kiképezlek bennünket, megtanítottak magyarul“ Nem telik el sok idő és megérkez­nek a határőr bajtársak. Ketten hátra­kísérik az elfogott Tito-brigantikat, a többiek pedig nyomban a négy szöke­vény felkutatására indulnak. Már világos nappal van, mire átfé­sülik az erdőt. A gonosztevők sehol. Eltűntek. — Talán visszaszöktek a határon — mondja L, baj társ. — Az lehetséges — válaszolja Z. J. őrvezető bajtárs. — Tito ügynökei ve­szedelmes gazemberek. Kemény kéz­zel kell őket kizavarni. Maguktól nem mennek ... Nézzünk be a faluba, ta­lán ott rejtőznek. A faluban már azzal fogadják a baj­társakat a szövetkezetnél, hogy az éjszaka láttak errefelé idegen alako­kat. A dolgozó parasztok segítenek határőreinknek a kémek elfogásában. — Ki a legvéresebb szájú kulák a faluban? — kérdezi Z. J. őrvezető bajtárs, .— Itt lakik a falu szélén — hang­zik a válasz. Már indulnak is a bajtársak. Amed­dig ketten bementek a "házba, a többiek körülnéznek az udvaron. Amikor a szalmakazal felé közelednek — lövés dördül el odabentről. A bajtársak tűz­zel. válaszolnak s néhány perc múlva bújnak is ki feltartott kezekkel a fa­siszta brigantik. Megmotozzák őket, mindegyiknél fegyver van és röpcédu­lák tömkelegé. — Honnan tudnak ilyen jól magya­rul? — ez a bajtársak első kérdése. — Kiképeztek bennünket, megtaní­tottak magyarul is — hangzik a vá­lasz, azután, mint a gyáva kukac, reszketni kezd a pribék és szinte sírva mondja: — Én nem akartam jönni. Mond­tam. hogy itt mindenkit elfognak. De az UDB-ások rámparancsnltak , .. Ne bántsanak engem . . . — Majd a nép bírósága előtt fe­lelsz, te gazember — válaszolja megve­tően L. B. bajtárs. Tiíoék kulák cinkosa A kihallgatásnál kiderült, hogy az UDB ide küldte az ügynököket a kuli­tokhoz. Az ö segítségével akarták tér. jeszteni a titoisía röpcédulákat s rom­bolni, szabotálni, ahol csak lehet. Az ellenség tudta, kihez kell fordul­nia: a másik ellenséghez, a kulákhoz. És mi van ezeken a röpcédulákon? A bajtársak kinyitják az egyik cso­magot. — Atkozott gazemberek! — kiált fel szikrázó szemekkel L. baj társ. — Azt akartátok, hogy ne legyen kenye­rünk. Nem, a mi népünket nem juttat­tátok a jugoszláv nép sorsára. Meg- védjük határainkat életünk árán is. Úgy, ahogy eskünkben megfogadtuk! A határőr szavai elcsendesülnek. A falu felől vidáman szól a dolgozó pa­rasztok derűs éneke. Folyik a munka — túlteljesítik a dolgozók a termény- begyűjtésben vállalt kötelezettségü­ket. Á titoista gazemberek pedig a nép bírósága előtt felelnek aljas tet­teikért. S felelnek majd á következők, is, akiket az aljas fasiszta banditák átdobnak a határon. A mi határainkat éber és kemény emberek védelmezik! lásból a napi átlagos teljesítmény 1200 négyszögöl. Ha ezt valaki teljesíti, ak­kor kap 1.2 munkaegységet. A vetésnél például lóvezetönek lenni könnyebb dolog, mint kaszálni. Ezért a lóvezelő ba elvégzi a napi 4.5 kh-t, akkor 0.6 munkaegységet, kap. Azt jelenti-e ez, hogy ennél többet vagy kevesebbet nem lehet teljesíteni? Nem. Ez csak azt jelenti, hogy aki kevesebbet tel­jesít, az kevesebb munkaegységet kap, aki többet teljesít, az több munkaegy­séget kap, tehát több lesz a jövedelme. Máriakéménden például voltak többen, akik egy nap alatt 3 és fél munkaegy­séget szereztek. HOGY TÖRTÉNIK A MUNKAEGY­SÉG ertekenek kiszámítása? Megállapítják, hogy mennyi a cso­port tiszta jövedelme, ebből levonják a tartalékokat, mégpedig jövő évre a takarmány és a vetőmag értékét, fél- retesznek arra, ha jövőre vagy néhány év múlva építkezni akarnak pl. (istál­lót) és a kiöregedett tagok elltására 2 százalékot fordítanak. A fennmaradó részt elosztják annyifelé, amennyi munkaegységet a csoport tagjai együtt összesen teljesítettek. így megkap­ják egy munkaegység értékét. Ha pél­dául a csoportnak 100.000 forint a tiszta jövedelme a tartalékolás után ós a csoporttagok összesen 4000 mun­kaegységet teljesítettek, akkor egy munkaegység értéke 25 forint. így mindenki minden munkaegység után 25 forintot kap. Aki tehát 300 munka­egységet szerzett, az 7.500 forintot, aki csak 100-at, az* * 2.500 forintot kap. KIK ES HOGYAN VEZETIK A TERMELÖCSOPORTOT? A terir.előcsoportot elsősorban maga a tagság vezeti, mert a legfontosabb ügyekben a csoportértekezlet dönt, melyen minden tagnak joga van részt- venni ós amelyben minden tag elmond­hatja véleményét és résztvehef a sza­vazásban, mellyel a vitás kérdést el­döntik. Ezen túl az intézőbizottság vezeti a csoportot. Az intézőbizottsá-* got a csoporttagok választják maguk közül. Intézőbizottság! tagnak a cso­port minden tagja megválasztható, a nők és a Fiatalok is. Reménypusztán például Soós György 18 éves ifjú tag­ja. az intézőbizottságnak. Lovászbe- tényben Benkő Fercncné. de számos más példa is van megyénkben. * Uj rovatunk általános érdeklődést keltett a dolgozó parasztok között. A rovat munkája azonban csak akkor lehet, eredményes, ha kérdéseikkel a községek dolgozó parasztjai hozzájá­rulnak munkájához. A royal megje­lenése után Szentlörmcröl, Pécsvórad■ ról és Marázáról már érkeztek be kér­dések. Ezeket legközelebb már feldol­gozzuk. Várjuk a további kérdéseket! Mu (Már, ameJ.u Mell meaálLt az idő .4 pécsi Magasépítés kettes, számú téglagyára ott áll az újhegyi salakhcgg tövében; a salakhegy árnyékában és mintha így megfeledkeztek volna róla egy kicsit. Eisner Döczié’ hirde­tik nagy bellik az irodaépü­leten'. pedig Eisner Dóczinak ma éppen annyi köze van ehhez a gitárhoz, mint Weiss Manfri'dnak a csepelihez, vagy Charin Frigyesnek a salgótarjánihoz Ma éppen azoknak van leginkább közük a gyárhoz, akik bent dolgoz­nak, csakhogy ezt ebben a téglagyárban nem hirdeti senki és semmi. .4 telepvezetői irodában van a falon egy jókora szarvas- agancs. egy németnyelvű fali. kép 39 galambbal; mert Ars Imre telepvezető régebben ycr lambokat tenyésztett, cyy kék selyemruhás grófnőnek a ké­pe („Á kigyótcstű nő“ mondja a telepvezető) és egy régebbi kiállításról Eisner Dóczi pavilion ja (A belüket a telepvezető készítette a pa- Villonra, mert ő azelőtt is itt volt telepvezető.) .4 ,.kigyótcstű nőtől“ hús; méterre dolgozik Skáczel Ta­más kihordó munkás. Nem fiatalember már, de jó mun. kás. Az új normát eddig már 130 százalékra teljesítette. Arra a kérdésünkre, hogy tudja-e miért vált szükséges­sé a: alapbéremelés és nor- marendezés. azt válaszolta: „A jó isten tudja bogg miér: vezették be.“ Pedig ezt ebben az ország­ban a „jó istenen“ kivéd tudja még egy pár millió cm. her. Skáczel Tamás is tud­hatná, Iia megmondták volna néki, vagy ott lett volna leg­alább egy röpgyütésen, uliol erről beszélnek, de nem ma­gyarázta meg néki senki és nem volt olt egy röpgyütésen sem. ahol megmondták vol- na: .1 régi normák nagyrészt élnmdink. a kifizetett munka­bérek mögött nincs tényleges termelés, ez pedig nem vezet­het jóra, így megennénk <■ jövőnket, felélnénk például ennek n gyárnak a darálógé­pét, amit majd remélhetőleg megkapnak, mert szükség var rá. hiszen inén köves itt c jóid. kiemeljük, hogy addigra már a Téglagyári és Cement­ipari Központnál ls csal: meg. felelő emberek lesznek, nem pedig olyanok, akik leküldték ugyan a gyárnak egy dará­lógépet, de amikor itt be akartuk állítani, kiderült, hogy csökoltidé-tlnrálngép. Félő. hogy a föld-dnrálógá- pet elküldték n „Stűhmer“- gyárnak. Visszakanyarodva azonban az új normához, ahhoz, ami­ről Skáczel Tamásnak nem beszéltek semmit, or új normák teljesítésénél lemara­dás csak a behordóknát van. 95 százalékot értek cl Miért? Szerintük azért, mert messziről kell hordani, sze­rintünk azért mert munkaidő­ben. déltom bementek a vá­rosba ruhát venni azután is nyugodtan leüllek beszélget­ni; mondván azt. hogy majd úgyis rádolgoznak. Lehel, hogy nem mennek mindennap ruháért, de akkor meg van *olyan munkás, aki kétórás ebédszünetet is tart. Enészbevéve rendkívül lazán kezelik a munkaidő kérdéséi, van aki hat órái dolgozik, van aki tizenkettőt.L Mi az. ered­ménye: 95 százalék. Mi a tanulság? Mi u teen­dő? 'A gyárban rövidesen vé­geiét az idei munka és csak jövőre indulnak újból. Jövő. re azután keménykezű telep­vezető kell, olyan ember, aki dolgozók érdekében betartat­ja a munkaidőt és biztosítja a fegyelmet. Azért, hogy ne legyen egyedül ebben a mun­kában, hanem minden dolgo­zó vele legyen, az önként vád­lóit, öntudatos munkafegye­lemmel, azért ki kell építeni egy valóban működő szak­szervezeti bizalmi hálózatot, tekintve — és ez rányomja itt a bélyeget mindenre . hogy párttagok itt . cm dol­goznak. Bizony jön a tél. Még a salakhegy is fehér tesz, de ennek a télnek olyannak kell lenni, hogy ez a téglagyár jövőre megújulva lásson mun­kához. Tavaszra már tűnjön el innét végkép a tőkés szel­leme és legyen valóban a népé ez a gyár.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents