Dunántúli Napló, 1950. szeptember (7. évfolyam, 203-228. szám)

1950-09-29 / 227. szám

VtLÄG PRÖLETÄRJAt EGYESÜLJETEK! DUNÁNTÚLI Elvtársi szeretettel köszöntjük a kárpátukrajnai kolhozparasztok küldöttségét! AZ MOP \ 3 ARANY mmm '£ 1 PÁRTBI ZOTTJÁGÁNAK LAPJA VII. ÉVFOLYAM, 227 SZÁM ARA 50 FILLÉR PÉNTEK, 1950 SZEPTEMBER 29 Az első nap több, mint 15 millió forintot jegyzett a béke védelmére Pécs és Baranya dolgozé népe A békekölcsönt hatalmas lelkesedéssel köszöntötték a város és a falu dolgozói Szerte az országban, az üzemekben, lalvakon, hivatalokban, iskolák­ban mindenütt, a béke és az ötéves terv hívei, a dolgozók milliói béke­kölcsönt jegyeznek. Dolgozó népünk megmutatja, hogy a béke ügyét sajátjának tekinti, megmutatja, hogy tisztán tátja: országunk, népgazdasá­gunk, iparunk, hadseregünk erősödése, életszínvonalunk emelkedése világ- viszonylatban is erősíti a béketábort. A Magyar Népköztársaság kormánya saját érdekünkben iordult lel. hívással a dolgozókhoz: jegyezzen mindenki békekölcsönt! Szolgáljul: ezzel is a béke, a haladás ügyét, boldog, erős, független hazánk jövőjét! A felhívás termékeny talajra talált. Kormányunk szavára a dolgozók milliói válaszoltak igennel. Igen, mi békés életet, boldog országot, fejlődő ipart, fejlődő mezőgazdaságot, boldogságot és jómódot akarunk. Több, mint hétmillió ember írta alá hazánkban a békefelhívást. Ezzel is azt bizonyítottuk, hogy nemcsak beszélünk a békéről, hanem készek vagyunk tettekkel is bebizonyítani azt, hogy a bókét megvédjük! Most újra itt az alkalom a színvallásra, most a békekölcsön jegyzésénél mindenki megmutathatja, hogy .mennyire viseli szívén a béke ügyét! Megyénk dolgozói már a békekölcsön-jegyzés első óráiban telsora. kozlak. Bányáink, üzemeink munkássága elsőnek mutatott példát, de néhány, község dolgozó parasztsága és értelmiségünk legjobbjai is öntudatos, haza­fias áldozatkészségről telt bizonyságot. Arról van szó, hogy ki választja a békét és ki választja a háborút. Az a kérdés: ki hallgat a Magyar Népköztársaság kormányának felhívására, Pártunlc és népiinl: szeretett vezére, Rákosi Mátyás elvtárs szavára. Ki akar a Szovjetunió vezette sokszázmilliós béketábor soraiba tartozni, vagy ki akar segíteni az imperialistáknak abban, hogy az emberiségre egy újabb Pusztító háború szenvedését zúdítsák. A kérdés már eldőlt! A választ megadták azok, akik a békekölcsön­jegyzés első napján válaszoltak a Magyar Népköztársaság kormány'ának felhívására. Egész népünk békét, szabad és boldog életet akar, ezért vala­mennyien békekölcsönt jegyzőnk! A NGSZtlARTaaknék közül I*tván>akna vezet A MESZHART-aknákon reggel hat órakor hosszú sorokban keresték fel a bányászok a jegyző-bizottság aszta­lait, hogy forintjaikkal is erősítsék a békéért folyó küzdelmet. A MESZ- It ART-üzemekben az eddigi jelentések szerint összesen 1,501.100 lorintot je­gyeztek a dolgozók. Ez az összeg így oszlik meg az üzemek között: A jelentések szerint a mccsekszabol- csi István-aknai bányászok állanak az első helyen, mert 670 forint a szemé­lyenként lejegyzett átlag. Második a pécsbanyatelepi Szcchenyi-akna 433 fo­rint átlaggal, harmadik a vasasi Petőfi- akna 416 forint átlaggal, negyedik az András-akna 373 forint átlaggal, utol­só helyen áll a Ferenc-akna 310 fo­rint átlaggal. Szép eredményt ért el a MESZHART bányaigazgatóság is, ‘««ért 765 forint a jegyzések átlaga. A pécsújhegyi üzemben átlagosan 396 'forintot jegyeztek a dolgozók. Istyán-aknán jó példát mutatott a békekölcsön-jegyzésben Kardos Lajos- né, aki 500 forintot keres és ennek dupláját jegyezte. Hornung László csillés 1000 forintot, Forál József vá­jár 2000 forintot, Kladivó János vá­jár 1900 forintot jegyzett, A csille- javító és készítő „Szabadság"- és „Béke"-brigádok tagjaj 1000—1200 fo­rintot, Maderschpack Béla főmérnök 2000 forintot jegyzett. A Széchenyi-aknán példát mutatott Tóth Dezső vájár 1500 forintos jegy­zésével. Pandúr Gyula 150 százalékát ajánlotta fel havi keresetének, Sándor Károly csillés 800, Blum Róherfné csil­lés 800 ,Kós Ilona napszámos 600 fo­rintot jegyzett. András-aknán: Sudár Ferenc vájár 1200, Búzás Rezső vájár 1000, Vadon Győző bányamester 2000 forintot jegy­zett. Ferenc-aknán Heller József elv- társ mutatott jó példát 1700 forintos jegyzésével. Komlói Kossuthnak na: 317 ezer forint A MASZ bányaüzemekben is lelke­sen jegyeztek a bányászok, hogy ezz.ef is hitel tegyenek a béke megvédése mellett. Komlón az eddigi jelentések tzeHnt 317.400 forintot jegyeztek, Aagymányakon 715 700 forintot. Szász­váron 138,600 forintot, a mázai bányá­szok pedig 109.600 forinttal járultak hozzá a béke megvédéséhez, A komlói erőmű dolgozói már dél­előtt fél tízkor befejezték a békeköl­csön- jegyzést, 127200 forintos ered­ménnyel, A kopilól Kőbánya'dolgozói É0.300 forintot jegyeztek, A máza’ Mélyépítő V 24 dolgozója 17.300 fo­ltot jegyzett. A komlói Kossuth-aknán jó példát mutattak a vájáriíkolások- A lelkes ‘‘italok, akik látják, hogy övék a jövő, J9Q00 forintot jegyeztek. Nagymányo- kon Kovacsik József, Varga András és Molnár László hápyaiskolások 20 netj keresetüket ajánlották fel. Hogy miért jegyeztek lelkesen bá­nyászaink? Arra világos feleletet ad­nak azok a vélemények, melyeket az őnjudatos dolgozók a jegyzés közben nyilvánítottak. —- Azért jegyzek 1500 forintot — mondotta a Petőfi-aknán Pores Ká­roly segédvájár —, mert tudom, bogy ennek az összegnek az igazi kamatja a béke, — Szívesen jegyzek 1000 forintot — nyilvánította véleményét Borbély Já­nos nyolegyermekes családapa —, mert amikor rágondolok régi cselédsorsom­ra, akkor mindig a fiamat látom ma­gam előtt és látom azt, hogy mennyi­vel különb az életük — az egész csa­ládomé ■—, mini a régi gyűlölt rend­szerben. Persze az ellenség is akcióba lépett és romboló munkát akar kifejteni. A szászvári bányánál például Szabó Lajos közismert, jobboldali szociáldemokrata kijelenlelle. hogy ő bizony nem je­gyez békekölcsönt, mert őneki még a r.épi demokrácia nem adott semmit. Közben kiderült, hogy Szabó a felsza­badulás óta 20.000 forintos házat épít­tetett. Nagymányokon Olezs Erzsébet, aki nemrég került az üzembe, azzal agitált a bányászok körében, hogy ne jegyezzenek két heti fizetésnél többel. Az öntudatos bányászok azonban nem­csak leleplezték az e|lenséget, de vá­laszul még lelkesebben folytatták a jegyzést. A Sopianúban kékét, üzemük további fejlődését líizlohííják a M>lci<5njc<;jzéás O? óra van. Éppen csak pirkad Ke­let telöl. Még egy órára sötétéi: ma­radnak a Eopiana-gépgyár ablakai. A gyárépületek közölt Is csend van. A Malom-utca leié eltűnik a sötétség­ben az új kölni, a leégett gyárépület helyén. Annál jobban ragyognak az zéssel új gyárcsárnok melletti, új öltöző, épület ablakai. A Regős-utcai új ka­pun, az új üveg portásfülke melleit vidám, friss léptekkel jönnek a dol­gozók’. Ok értékelik, ők tudják a legjobban, hogy milyen nagy szó az, hogy ennyi minden új a gyárban és mindez a dolgozók javát szolgálja. Megtelik a nagy terem és munkások szólnak a munkásokhoz, a békeköl­csönről, a békéről, az ötéves tervről, a gyárról és elmondják, hogy az urak országából a dolgozók országa lett. Harminckét helyen kezdődik meg egyszerre a jegyzés. Repkednek a le­vegőben a számok és a nevek. A Sopiana dolgozói békét akarnak és békekölcsönt jegyeznek. Egyre vilá­gosabb lesz. Az épület lapos tetejére máf rakják ki a halvány napsütés­ben lobogó piros-fehér-zöíd és vörös zászlókat. A jegyzésrevárók nagy csoportokat alkotnak. KörüláUják az új körmos- .dókat, ezeknek a tetejére fektetik a lapokat és így jegyeznek. Piros Ferenc tanulónak még csak 160 forint a fizetése, de 200 forintot jegyzett. Hornberger fmréné, akinek két gyereke van és a íizelése 500 fo­rint, I5C0 forintot jegyzett. Hamber- ger elviársnö, mint szociálpolitikai felelős dolgozik az üzemben. A szerelőcsarnokban zöld gályák­ká!, piros szalagokkal díszítették fel a gépeket. Itt is, ott is a gépek fölé hajolnak és a békére szavaznak — a békekölcsön jegyzésével. Andikné elvtársnő is jegyzésoyüjtö, de most mégis átadta a helyet egy fiatal, szőkehajú tanulónak. Minden csoport versenyben áll és mivel An­dikné elvtársnő otthon felejtette a szemüvegét „közkívánatra" egy jobb­szemű és éppen ezért gyorsabb kezű vette át a helyét. De még ez sem elég gyors a dolgozóknak. — Siessetek, hogy mi adjuk be elő­ször — mondja Beck Ferencné segéd­munkás, akj csak most került az üzembe és még nem is tudja, hogy mennyi lesz,a keresete és így kétszáz forintot akar jegyezni. Mellette áll azonban Benkő Margit átképzés és egy-kettőre mtegagitálja. — Én háromszázhúsz forintot ke. resek, de mégis 400-at jegyzek, hadd építsünk még többet. Az öntődében dolgozó Klézli Lajjos 500 forint fizetés mellett 1400 forint békekölcsönt jegyzett. —■ Úgy érzem még ez nem elég — mondja — tavaly a tervkölcsön-jegy­zés idején még munkanélküli voltam, a munkanélküliségtől ma már nem kell félnem. Ez azonban csak egyik része, hogy miért jegyeztem béke­kölcsönt, mert légióként azért jegyez­tem, hogy biztosítsuk a békét, erre pedig igazán nem lehel sokalni bár­milyen áldozatot. — Azt szeretném, ha megírnák, hogy a szekszárdi DÍSZ.fiataíok — mert ón Szekszárdról kerültem ide — követnék a példámat és hasonló lel­kesedéssel vennék ki részüket a békekölcsön jegyzéséből. 7 óra van. Munkára csengetnek, felmorajlik a gyár, megindulnak a gépek, a szerelőcsarnokban már az utolsó csavarokat szorítják a helyér,, az új, nagy darun, amelyik rövidesen végigfut az egész csarnokon. Ez is új lesz a Sopianában és még ezt kö­veti majd sok minden más, betonútok az épületek között, motoros anyag- szállító kocsik és egy újabb szerelő­csarnok. A Sopiana dolgozói a béke­kölcsön-jegyzéssel egyben a gyár töretlen fejlődését is biztosították. Az élüzem Bőrgyár helytáll a békekölcsön jegyzésében is Még ki se világosodott ée a Bőr­gyár dolgozói már igyekeztek a gyárba. Valamennyien a röpgyűlé- sekre siettek. A szavalok, a dalárda is felkészült a nagy napra. Versek­kel, mozgalmi dalokkal köszöaitöt- ték a békekölcsönt, lelkesítették a dolgozókat. A színjátszógárda is ki­vette részét az ünnepi hangulat el­mélyítésében, rövid egyfelvonásos jelenetet mutatott be. A műsor befejeztével lelkesen in­dultak meg a dolgozók a jegyzés- gyűjtésre. Mindenki igyekezett, hogy kölcsönjegyzésével minél előbb bi­zonyságot tegyen arról, hogy bé­kénk megőrzését mindennél előbbre valónak tartja. Erdődi Gyula népnevelő 10 dolgo­zótól 11.650 forintot gyűjtött. Reg­gel fél nyolcra már 603 dolgozó összesen 400.000 forintot jegyzett. Sági Pálné 400 forintos fizetése mel­lett 600 forintot jegyzett és vállalta, hogy 5 százalékkal, emeli termelé­sét, Rákosi elvtárs kiszabadulásd­nak évfordulójára. Móricz Zsig- mond 450 forintos fizetéssel 800 fo­rintot jegyzett. Péíerfia Lajos váf- lalatvezető 7000, Tóth Géza műszaki vezető 500Q< Erdődi Gyula hiba­ellenőr 1400, Bátai István lakatos' segéd 1000 forintot jegyzett. Szívesen adtak békénkért, nép­hadseregünk fejlesztéséért Hja Má­ria szortírozó 1050, Nagy István termelési felelős 2000, Weisz Lajos segédmunkás 1300, Gulyás József adminisztrátor 1550, Szoknia Ferenc művezető 1600, Méhn Mária gyakor­nok 450, Hév Ida ifjúmunkás 600, Horváth Istvánné szegelő 750, Veres Péláné könyvelési ellenőr 1200, ifj. Szilágyi József készáruraktári mun­kás 700, Milkovics Imre párttitkár 1300, Her György propagandista 1000, Storcz Ferenc UB-tükár 2000 forintot, havi fizetésük másfélszere­sét. Legújabb jelentés szerint a gyár dolgozói 462.450 lorintot jegyeztek, az üzemátlag 516 forint­Usenet a Zsolnaybólt 441 ezer Sorinfot már lejegyeztünk, ez a válaszunk az imperialistáknak Sietős lépésekkel fordulnak be a munkások a kapun, A gyár órája fé] hetet mutat. A munkaidő hétkor kez­dődik és mégis ... úgy siet mindenki, mintha elkésett volna. A dolgozók röpgyülésekre sietnek n Zsolnayba. Az üzemrészekben gyülekeznek a dolgozók. Itt a korongosok, ott a csi­szolók, amott a préselek és a töljbiek, A dolgozók közül állnak ki a rop- gyűlés szónokai. A sajtóiéban Szabó Istvánné mondja munkatársainak: — Tudjuk valamennyien, hogy mit szolgál a békekölcsön, A békét, azt, hogy ne legyen újra háború, ne hal­janak meg férjeink, boldogan élhes­sünk. Asszonyok, nekünk arra kell törekednünk, hogy ne legyen háború, éleget szenvedtünk a múltban. Helyesléssel találkoznak szavai és alig fejezi be, máris csoportosulnak a jegyzésgyüjlő mellé és írják a neve­ket. Papp Júlia 500, Steicr Emilné 650, Doinbosi Istvánné 500 forint. Csordás Mihályné, élraugkásnö 600 forintos fizetésre 800 forintot jegyez. Mikor aláírja még ezt teszt hozzá: „Ma 120 százalékot teljesítek" És tovább gyűlnek az aláírások, a jegy­zett összegek, a békéért, a szabad, boldog életért. A csiszolóban szintén lelkes tag. gyűlés zajlik. Itt Schmid! Józsefné hozzászólásában a következőket mondja: — Én két világháborút megértem már. Én békét akarok és a békét minden erőmmel meg is védem. 800 forintot jegyzek, fizetésem 700. Scbmidtné MNDSZ-asszony. Mer- tonosi Lajosnó is. Ö 400 forintos fi­zetésére 800 forintot jegyez. Mucsi ímréné szintén 800 forintot, a 400 fo­rintos fizetésére, mint mondja: — A békéért, a béke megvédésé­ért. Az öntödében Arany Ferencné 500 forintos fizetésére 1000 forintot je­gyez. Molnár István 6 gyerekes csa­ládapa 600 lorintot. A korongos műhelyben már indul a munka. A dolgozók nagyrésze itt is lejegyzett. Ifj. Fährt Gyula sztaháno- visla 1000 forintot, Czurnics Sándor 850 forintot. Bocz elvtárs jegyzés- gyűjtő számolgatja a jegyzést. Szaba- ilella Lajos elvtárs sztahánovista ko­rongos jön. Munkahelyét elkerüli, a jegyzésgyüjtö felé tart. Pár pillanatig nézi az ivet, majd biztos, kemény kézzel odaírja, 1000 forint. Gyorsan telnek meg a jegyzésgyüj. tö ívek. A szigetelő mérőből negyed nyolckor jelentik: Minden dolgozó lejegyzett, az összeg 10 ezer 400 ló­rim. Egymásután jönnek a jegyzés- gyűjtők jelentik az eredményt. Fél 8­kor 205 lő lejegyzett 185 ezer lórin- tot, az egy dolgozóra eső átlag 638 forint. A gyár már teljes üzemben megy. De az összeg egyre szaporodik. Még az irodába is jönnek. — Én 100 forinttal megtoldom a le­jegyzett összegemet — mondja egy mintásruhás asszony. Újabb jelentések. Az óramutató fél fizet mutat. A Zsolnay-gyárban a bé­kekölcsön-jegyzés összege 441 czer íorint. A dolgozók 78 százaléka már lejegyzett. Az ifik példái mutattuk az öregeknek44 a Kokszművcknél A Kokszműveknél, az frodaajtó előtt és a műhelyek bejáratánál indulók pattogó üteme árad a hangszórókból, majd elcsendesül n zene, a dolgozók feszülten figyelnek. A békekölcsön jegyzés első eredményeit olvassák he az üzemből. „Halló, halló ... Gál Já­nos elvtárs kemence kezelő, fizetéséenk 120 százalékát, 6Ú0 forintot jegyzet*. Példát mutatott vele üzemrészének, sőt az üzem összes dolgozójának. Háromnegyed bét 'Az. üzemrészek­ben a nappali műszakra érkezett dol­gozóit röpp gyű lést tartanak. A lakatos­üzem fjen 50—60 dolgozó előtt Rapp Tamás elvtárs beszél: „A kölesönjegy. zés meg kell, hogg mutassa, a takaios- iizemrész dolgozóinak- hely fóliását a békefronton“ — mondotta — többek között. Az összegyűlt dolgozók ezt nemcsak hallják, hanem értik is. És hogy ezt értik, ezt be is bizonyítják a tízperces röpgyütés után. Jámbor Károly művezető, az üzemben kommu­nista példamutatással járt elől és le­jegyezte fizetésének 75(1 százalékát, 1500 forintot, alig győzi írni a neveket. Kevacsevies József elvtär» is úgy in­dult a jegyzésgyiijtésben, hogy elsőnek ti jegyezte’ le hav.i fizetésének ősz. szegét. Hozzá hasonlóan jegyeznek * többiek i$., A „felnőttek“ mögött nem maradnak el az ipari tanulók sem. Boldogan és büszkén állják körül a jegyzésgyüjlő népnevelőt. örömmel mondják be jegyzésüket. Zsebpénzüket adják a békéért, jövőjük még biztom sabbá tételéért. 50, 100, 200 forintos összegeket jegyeznek: .Székei«» György laUatostanutó, Schaff József, aki gép­lakatos lesz és a többi fiatal társaik is. Pfund István népenvclőneJr fve már megtelt. Ott sorakoznak rajta a laka­tosüzem dolgozóinak nevei, akik le­szavaztak kölcsönadott összegeikkel « békére, a biztos, boldog jövőTe, ** építésre. #

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents