Dunántúli Napló, 1950. augusztus (7. évfolyam, 176-202. szám)

1950-08-16 / 189. szám

I ¥39 AÜGUSZSTUS IS w B. p L 6 B Amíg, Andern Jámm Mézeik a c&op>ad$& Még az ellenség se mondhatná rá Andrícs Jánosra Nagyícczáron, hogy nem jó gazda. Elég széjjelnézni a há- zatáián. Tisztára söpört udvaron ke­resztül lehet bemenni az istállóba^ Két szép deres ropogtatja a jászol előtt az abrakot, amaróbb egy szép üsző ké­rődzik. (Egy tehenet nemrég adtak el, nem sokara fejni lehet már ezt is, nincs szükség kettőre.) Az ólban egy anyagöbe szuszog lustán, 2 hízó röfög mellette, a másik rekeszben pedig 5 süldő tárogatja fényes orrával a ho­mokot. ' Sokáig volt úgy, hogy Andrícs Já­nos fisy érezte: ez a múm. Persze ehhez még hozzászámította az új kocsit, a vetőgépet, az egyes és ket­tősekét, a boronát, mindazt, ami együtt kiadott egy jól felszerelt gazdaságot. „Minden az enyém, mindennel szaba­don rendelkezem, meg vagyok a ma­gam erejéből" — körülbelül ezeket sugaMiák a jószágok, a jó karban tar­tott gazdasági felszerelés Andrics Já­nosnak, ha körülnézett az udvaron. Igaz, .túlságosan sok ideje nem volt nézgelődni. Este, ke megjött a föld­ről a feleségével, rendszerint már egész sötét volt. Ellátni az állatokat, mosdás, vacsora: az óra mutatója leg­többször nem járt messze a tizenket­tőtől, mire ágyba került. Reggel is alig szürkül még, amikor telkei etefni- itatni. Ilyenkor se nagyon ér rá legel­tetni a szemét. Képeket vesz fel leg­feljebb az agya, azokat aztán a ko­csin kifelémenet, vagy hazafelé po- roszkálva, esetleg délben rövid negyed­órácskára leheveredve a fa alá, ismét maga elé idézi. Kcdyes kép, az igaz, Pirossal fcőríil- meszelve az ablakok az istállónál, hűs tornác, végiben kerekeskúttal, az ól felett a góró rácsa. Ez az övéj az ő birodalma. Ha így elgondolkozott, alt­kor még arra is hajlamos volt, hogy elfelejtse: müven neliéz femrartani ezt a birodalmai. Igen: a kovács, a bognár, most új kisefa, aztán a lőcs­csel van baj, de a szerszámot is csi­náltatni kéne már. Mindent megesz a gazdaság, ami kijön a földből, az megy az állatoknak, amit meg az állatokból kihoz, azt ráhöliheti az ekére, kocsira, hengerre, boronára. És hiába feledkezett el néha-néha erről egy percre, újra csak eszébeju­tott. Előjön mindig az ilyesmi, el­nyomja a pirosszegélyű istállóablakok, a tornác végén álló kerekeskút, képét, a hízónak való se gőmbölyődifc már abban a pillanatban olyan szépen, hi­szen az egyiket valószínűleg el kell adni, mert fizetnivaló azért mindig akad... Különösen az utóbbi hónapokban volt ez így. Az ember valahogy úgy van vele, hogyha sok is a gond, ha sok is a baj, de ha mindenkinek sok a gondja, akkor a magáét nem veszi annyira észre. Viszont ha valakinél mást lát, hát bizony akkor ... Szóval úgy van ez, hogy a gebe se látszik olyan soványnak, ha magában van, mintha odaállítják egy paripa mellé. És ebben az évben Andrícs János sűrűn állította már a maga sorát oda azok mellé, akik az ősszel csoportban kezdtek dolgozni. Ilyenkor eszébe ju tott az, amit régebben is többször hal­lott; „Amíg a magaméban vagyok, magamnak dolgozom, a közösben meg... Fene tudja, hogy ott ki kinek dolgo zik." So^üt efgoíiMozElt ezen a mondáson Andrícs János. — így van ez vájjon? De kinek dolgo zik ö tulajdonképpen? Magának? Nem, mert a gazdaság úgyszólván mindent felemészt. Hogy saját magukra költse­nek, arra már nemigen jut. A két gye­reknek? Volt úgy, hogy ezzel nyugtatta meg magát. Igen a gyerekek,/ majd ezek élvezik az ő munkájának gyümölcsét. Ez akkor ingott meg benne, amikor a Miátovics gyerek Pécsre került is­kolába, a csoportelnök fia. Andrícs János gondolkodó ember, ha ideje fu­totta, olvasott is. Ismerte az új életet és ismerte ennek az éleinek az alapját is, az Alkotmányt. Abban benne van a tanulás joga. Lám a Miátovics fia is ugyanolyan délszláv parasztgyerek, mint az övéi. És tanul. Semmibe se kerül az apjának. Az ő fiai is tanul­hatnak majd. Dehát akkor ... Kinek dolgozik ő tulajdonképpen. A földnek, az állatoknak, állapította meg nem egyszer magában. De a feleségé­vel is nem egyszer elbeszélgettek erről és bizony ágaskodott ilyenkor a kér­dés: „Vájjon mi vagyunk-e a földért, meg az állatokért, vagy azok mi ér­tünk?" A csoportnál bezzeg más. Azok is gyarapodnak, de még mennyire. Szét­nézett ott, meg is számolta az állato­kat: II tehén, 20 anyakoca, 25 hizott" sertés, 15—16 süldő, meg még egy csomó birka is volt ott. Meg sUfet is golféiig Gyarapodtak és azért mégis: nekik már eddig is jutott arra is, hogy ma­gukra költsenek. És — ennek is utá­naszámolt — jó pár ezrest kap vala­mennyi az elszámolásnál. Azt azután mind magára költhetL A földét, az ál­latokét ellátják a közősből, amit kap­nak, azt már nem eszi meg se föld, se állat, se henger, se borona. Nehéz gondolatok ezek. Aztán az se jó érzés, hazafelé menni késő este a földről, A csoportház ablakaiból szé­les pasztában sugárzik a fény, e vele együtt ömlik kifelé, a vidám zeneszó. Az asszony is nehezet sóhajt. „Ha nem dolgozunk, alszunk, ha nem alszunk, dolgozunk." Tudja — ez van ebben a sóhajtásban. Olyan ez, mint amikor ősszel forrni kezd a must. Andrics János is úgy érezte, hogy valami erjedni N8?dejt az é'etéhen. Édes mustnak érezte nemrég még az életét, most meg valahogy, mintha za­varos lett volna. Hogy fog ez letisz­tulni — tette fel magának egyre sű­rűbben a kérdést. Pedig ekkor már maga is tudta a választ. Ezt a választ vasárnap mondotta el. — „Belépek a csoportba. Földemmel, állataimmal." — így hangzott. A bor kiforrok Letisztult és olyan tiszta, olyan világos lelt, mint a kris­tály. Békés József M. I. Kinyin, a sztál'Ingrádi traktorgyár vágószerszám-üzemének egyik legkiválóbb sztahánovistája már az 1952-ik ér normáját végzi. A termelés emelkedése is megmutat ja, hol dolgozik jól a fsékevééeími bizottság Szabó József parasztküldött levele a Szovjetunióból Kedves Elvtársak A Szovjetunióban először a kosztro­mai kolhoz tehenészetét láttam! Na­gyon szép és jóltejelő tehenei vanmnk a kolhoznak. Van olyan is, amelyik * naponta 40 liter tejet ad. A teheneket ■ mind nők kezelik és nagyon tisztán tartják. Megnéztük a tehémistáKöt, ahol önműködő itatok vannak Ha szomjas a tehén, belehajol a vályúba, orrával megnyom egy gombot és akkor víz fo­lyik a vályúba. Az etetés pontosan tör­ténik, naponta négyszer a legnagyobb tisztaság mellett. Megmutatták a kint- lévő gazdaságukat is. Láttam a gyö­nyörű búzavetést és a kitűnő fekete ló­herét, répát, zabot, burgonyát, árpát, zöldséget. Láttuk a dísznóáUotaányt, óállományt és a gazdasági felszerelést. Aí újexnan épüt istállót is bemutatták, és a tervét, hogy miként akarják kor j szerűen berendezni. Megmutatták az j egyes lakásokat is. Mindenki a maga házában lakik. Mindenki a maga csa­ládja körében étkezik. Mindenkinek van tehene, disznaja, birkája, baromfia, annyi, amennyit tartani akar. Saját kertjének termését úgy értékesíti ahogy akarja, összes feleslegét elad­hatja. Szabó József egyéni gazda Pusztakovácsi (Somogy m.) MEGTAKARÍTOTT másodpercek Az alábbi cikket P. Ko- miszarovn, a MoseWval Gumi­abroncs-gyár munkásnője írta: Mikor a stockholmi békefelhívást aláírtuk, a brigádunkban dolgozó valamennyi munkásnő elhatározta, hioigy sztahanovista munkaversenybe lép a békéért. Valamennyien kötele­zettséget vállaltunk, hogy fokozott munkával, járulunk hozzá a béke ügyéhez és új, magasabb termelési eredményeket érünk el. A verseny 10 napja alatt annyi gumit állítottunk elő terven felül, amennyi száz, „Pobjeda”-koesihoz való abroncsköpenyhez elegendő. Ezt az eredményt a műhely beren­dezésének jobb kihasználásával ér­tük el. Azok a keverőgépek, amelyeken mi dolgozunk, önműködőéit. Vájjon mit lehet még kipréselni az auto­matából, ahol minden másodperc ki van számítva? Az anyag berakása 2—5 percet vesz igénybe, a gumi ke­verésének folyamata pedig 12—15 percet. Mégis sikerült megtalálnunk a módját annak, hogy növeljük munkánk termelékenységét. A kaucsükot és a többi anyagot kézzé] rakják a gépbe. Nem lehet-e időt megtakarítani ennél a művelet­nél és ilymódon emelni a termelé­kenységet? — Jutott eszünkbe. Kiderült, hogy lehet. Kezdtük odakészíteni az összes anyagot. Köz­vetlenül a gép mellé szállítjuk eze­ket és meghatározott sorrendben, különleges, hordozható állványokon helyezzük el. így lehetővé tettük, hogy a gépet 1—V-Jt perc alatt töm­hessük meg, vagyis feleannyi idő alatt, mint azelőtt. A norma szerint 60 keverés helyett jelenleg 75-öt tu­dunk elvégezni egy műszak lefor­gása alatt. Minden pótlólagos keve­rés legalább 300 kiló gumit jelent. E módszerrel naponta többszáz kiló gumit állítunk elő terven felül. Ez volt a mi első felajánlásunk a béke ügy-éh ez. Ezután következett a töb­bi. Munkahelyünk valamennyi mun­kása ott ált a béke sztahánovista őrségén. A szocialista munkaver­seny páratlan erejű lendületet vett. Minden egyes munkás és minden brigád igyekszik kitűnni munkájá­val. Szép sikereket mutatott fel Kalinyina, Ljevanov, Míroszcrdcrv és Cvetkov keverőgép-kezelő. Azt ő példájukat igyelcszik követni te műhely minden dolgozója. Legutóbb a mi műhelyünk került az első helyre. Megkaptuk a vándor- zászlót. Elismerték azt is, hogy csak kiváló minőségű terméket állítunk elő. Műhelyünk e hónap elejétől jú­lius derekáig többszáz tonna gumit állított elő terven felül és ebbőLj? többezer abronc sfog készülni. Az elért sikerek nem elégítik ki;, műhelyünk dolgozóit. Mindenki még" jobban akar dolgozni. A keverőgép- kezelők, h engerlők és szerelők, vala­mennyi szakma munkásai megértik, hogy munkájukkal, a termelikenp* ség fokozásával hazájuk: a világ- béke bástyájának hatalmát erősítik. Az egész világot átfogó harcos béke- mozgalom egyre nagyobb feladatok megoldása elé állítja üzemeink béke­védelmi bizottságait. Tudják ezt a mecsekszabolcsi István-akna békevé­delmi bizottság tagjai is, akik fáradsá­got nem ismerve szívósan és szívesen dolgoznak, mert tudatában vannak an. nak, hogy a szocializmust csak a béke megvédésével tudjuk felépíteni. Tisztás* llátja ©at a kérdést Dob- szai Mihály elvtárs is, az akna béke- védelmi^ bizottságának elnöke, aki ép­pen az új normaterven dolgozik, hogy a jövőben még jobb és tökéletesebb eredményt tudjanak felmutatni, mint a Koreai Békehét előtt és a Koreai Hé­ten. Ezt annak, ellenére is szükségesnek tartják, hogy az István-aknai■ béke- védelmi bizottság jó munkát végzett a Koreai Békehét alkalmával. Ezt iga­zolja az is, ha megnézzük, hogy az akna mennyire teljesítette a vállalá­sát és hogy azt mennyire szárnyalta túl. Az aknai dolgozók vállalták hogy a júliusban elért 103.8 százalékkal szemben a békehét műszakjain 106 százalékra emelik tel az akna teljesít­ményét. De nem álltak meg a 106 szá­zaléknál, hanem azt jóval túlszárnyal­va 113,14 százalékra emelték fel. Természetesen ez a szép eredmény annak köszönhető, hogy a békevédel- mi bizottság szorosan együtt dolgozik a pártszervezettel és a tömegszerveze­tekkel. így aztán Pártunk útmutatása nyomán saját üzemükre átültetve a békeharc egyes szakaszait irányítani és vezetni tudják a bányászokat a többtermelésért vívott harcban. Állimdőjuu Ismerteti István- aknán a békevédelmi bizottság a hős koreai szabadságharcosok hadihelyze- tét is. Ezt egyszerűen úgy oldották meg, hogy nagycsarnokban egy hatal­mas Koreát ábrázoló térképet'függesz­tettek ki és apró vörös zászlócskákkal megjelölik a frontvonalakat. Minden hónapban kétszer összeül a békevédelmi bizottság, ahol a • tagok áladják egymásnak a kél héten ke­resztül szerzett tapasztalatokat, majd ezekből a hasznos erdményeket le­szűrve irányítják tovább a békehar. cot. Az István-aknai békevédelmi bizott­ság munkája az üzemen kívül a lakó­telepekre is kiterjed. Állandó politi­kai felvilágosító munkát végeznek a bányatelepen lakó többi dolgozók kö­zött is — bányászasszonyok körében — utcasoronkénti röpgyűléseken is­mertetik a béke megvédésének, fontos- ságát összekötve a többtermelés kér­désével. Elintézték azt, hogy mikor haladó szovjet filmet játszanak a mo­ziban, akkor kollektiven, olcsóbb úron nézhetik bányászaink a haladó szelle­mű Hímeket, örömmel állapíthatjuk meg, hogy ennek következtében egyre nagyobb réteg jár a moziba és fej­leszti politikai tudását. Persze azt nem állíthatjuk, hogy az István-aknai békevédelmi bizottság munkájában nincsenek hiányosságok. Igen is vannak, méghozzá olyanok, melyeket sürgősen ki kell küszöbölni, az eddig elért szép eredmények to­vábbfejlesztésének érdekében. űtyen hiányosság jib is, hogy a bekevédelmi bizottság tagjai telje­sen elhanyagolták az üzemi faliujsá. got, amelyen állandóan ismertetniük kellene a nemzetközi békeharcon kí­vül a helyi eredményeket is. A fali-, újságokon népszerűsítsék azokat a bá­nyászokat, akik felajánlásukat túltel­jesítették és példát mutatnak arra, hogyan kell harcolni a békéért. Lep­lezzék le a béke ellenségeit és a fali­újsággal, villámokkal vegyék fel a harcot azokkal szemben, akik semmit sem tesznek a béke megvédésének ér­dekében, vagy rosszul végzik mun­kájukat. A békevédelmi bizottság ügyeljen arra, hogy a Koreai B.ékehéten lendü­letbe jött munkaversenyt tovább is fokozzák, hogy hazánk minél szilár­dabb bástyája legyen a Szovjetunió vezetésével a békéért harcolók le­győzhetetlen táborának. £gjj életrajz., amelynek inig. nbtesjtn oég.e Solton vannak ebben as országban fiatalok, alak magul; is tanúi, részesei annak a nagy társadalmi és politikai átalakulásnálmelynek alapja hazánk fel- szabadulása volt. A dolgozó fiatalok saját sorsukon keresztül ismerték meg az úri világot és együtt nőt­tek, erősödtőlc fejlődő népi demokráciánkkal és jól tudják, hogy mennyi mindent köszönhetnek Alkotmá­nyunknak. Szekeres József elrtárs is jól ismeri az Alkot­mány.biztosította jogait és kötelességeit és tudja, hogy a felszabadidás előtt a törvény a kizsákmányolókat védte, most a dolgozókat védi és segíti. Lemérheti ezt saját életén keresztül is. Kevés ember nem írt még önéletrajzot. Szekeres elvtárs önéletrajza így szól. „Születtem 1926-ban. Apám gyári munkás, majd napszámos volt, a pécsi városi kertészetnél dolgozott. Szüleim megpróbálkoz­tak, hogy tanult embert neveljenek belőlem, beírattak a bajai kertészeti középiskolám. Megismertem, hogy mit jelentett az, ha az elmiítl világban szegény ember fia tanulni akart. Egy nyomorult albérleti szobában hárman laktunk és havonként, fejenként lő forintot fizettünk. Apám napszámban 2 pengő 40 fillért keresett, de ha esett az eső,- akkor semmit. Heti keresete 8—9 pengő volt. Hiába, ment el az. anyám takarítani, így sem, nagyon futotta a tanszerekre és a könyvekre. Nem úgy a ku- lákcsemetéknck, akik megtöltötték az iskolát és vitték a féldisznókat a felügyelőknek. 1944-ben, amikor a felszabadító csapatok közeled­tek, hazaküldtek bennünket. Engem itthon besoroztak a leventékhez, hiába szöktem meg, újból elfogtak és a győri gyüjtötáborba vittek. Megismerhettem a fasiz­mus kegyetlenségét. Végül valamennyiünket elhurcol, tak Dániába. Itt meg az imperializmust ismerhettem és gyűlölhettem meg. A háború már véget ért, de minket még mindig fogolytáborban tartottak. Szökni próbáltam, de elfog­lak, mert az angolok pénzjutalmat adlak o német la­kosságnak, ha feljelentik a szökött foglyokat. Azért, tartogattak bennünket ott, hogy egy újabb háború esetén felhasználhassanak. A tiszteknek meghagyták a revolvereiket és zászlódj parancsnokunk kutyakorbács­csal járt közöttünk és ütött bennünket az ötven kürt* méteres menetgyakorlatOk során. Végre 1946-ban hazakerültem és beiratkoztam az iskolába, hogy befejezzem tanulmányaimat. Akkor már, kollégiumban lakhattam, kosztot is kaptam, akkor már, könnyebb volt tanulni. 1947-ben, amikor a pécsi városi kertészetnél kezd­tem dolgozni, tagja lettem a Pártnak és mint komh. munlsta kezdtem a munkához. Először egy évig, mint napszámos dolgoztam, hiába végeztem szakiskolát, a reakció még működött és egy felügyelő személyében megakadályozta, hogy a dolgozók valamire vigyék. Persze ott is mi győztünk. Kertészsegéd lettem, majd 1950 elején személyzeti felelős. Jelenleg a városházán vagyok szakszervezeti fit* kár és a tanácsok megalakulásával az ellenőrzési és információs osztály előadója lettem. A Párt haladd szemináriumát és kéthetes titkári tanfolyamát végez­tem. Tagja vagyok a Dolgozó Ifjúság Szövetségének is." * Eddig aa életraja. 1950 augusztusában Szekeres elvtárs pontot tett utána, de ez még_ korántsem jelenti azt, hogy az életrajz befejeződött, hiszen Szekeres Jó­zsef még csak 25 éves. Ehhez az életrajzhoz még egész mondatokat, fog írni. Ki tudja, mik lesznek ezek a mondatok? Hiszen a dolgozó fiatalok előtt ott áll az élet, szabad minden pálya, semmi nem. elérhetetlen, csak jól kell dolgozni, hiszen az Akottnány is kimondja: ,.A Magyar Nép­köztársaság társadalmi rendjének . alapja a munka.'1 „A Magyar Népköztársaságban minden hatalom a dol­gozó népé". Szekeres József VB-titkár népnevelőmunkájában felhasználja az Alkotmány ismertetését és így azután egyre-másra érkeznek az újabb munkafelajdnlások. Az 'adóhivatal dolgozói, az útépítő munkások, mind- mind tudják, horjyan lehet megünnepelni azt. hogy míg azelőtt a városházán csak legfeljebb az altisztségig vihette a fizikai dolgozó, addig ma dolgozók vezetik a várost, dolgozók vezetik a megyét, dolgozók vezetik az országot. Mind tudjál;, hogyan lehet és kell megünnepelni azt, hogy egyéves a dolgozó nép Alkotmánya,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents