Dunántúli Napló, 1950. augusztus (7. évfolyam, 176-202. szám)
1950-08-11 / 185. szám
1990 AUGUSZTUS ti NAPLÓ 5 15-éro bafeJezzUk ea begyűjtést ex a válaszunk Titoéh aljas provokációjára Forró 2elkescdésíí, hatalmas gyűlésen tiltakoztak a Tito-banda rágatombad járrta ellen a mohácsi sokac dolgozók ff atymir és Kásád délszláv dolgozóinak példáját követve szerte Dél- dunántúlon megmozdultak a délszláv dolgozók és mindeníelé torró lelkesedést gyűléseken tesznek hitet a magyar népi demokrácia, annak vezetője: a Magyar Dolgozók Pártja melleit és izzó gyűlölettel ítélik el Tito aljas bandáját, mely hazugságainak áradatát a magyarországi délszláv dolgozó parasztokra zúdította. Hatalmas, soha nem látott méretű gyűlésen tiltakozott Tito aljas provokációi, az imperialisták láncos kutyájának hazugságai ellen Mohács város sokac dolgozó lakossága. Soha ennyien a mohácsi sokac dolgozók közül egyetlen gyűlésen még nem jelentek meg. Minden becsületes sokac dolgozó ott akart lenni azon a gyűlésen, ahol nyíltan az imperialisták bérencei felé kiálthatja, hogy gyűlölettel, utálattal lordul el azoktól, akik eladták a jugoszláv népet az imperialistáknak, akik nyomorba süllyesztették a jugoszláv dolgozókat, akik az utolsó tehenüktől, az utolsó szem búzájuktól is meglosziják a jugoszláv dolgozó parasztokat. Kaszapovicn András elviárs beszéde Este 7 óra felé már BÜrfi sorokban hömpölyögnek a sokac dolgozó parasztok a szakszervezeti székház felé. A város minden pontjáról gyülekeztek a sokac dolgozók, de 7 óra után megindult a rakne dolgozó parasztok özönlése a sziget felól is. Alsó-, Felaó- kendáról, Paprétről, Éles diói, Szamóc- ról, Sárosról, mindenfelől, ahol csak délszláv dolgozó parasztok laknak a szigeten, mindenünnen, 10—20—30-as csoportok tartottak a gyííléo színhelye felé. Ä gyűlés kezdetekor ezer főn felüli tömeg, nők és férfiak, öregek és fiatalok töltik meg zsúfolásig a termet, de még a folyosókat is, melyeket magyar és délszláv nyelvű feliratok díszítenek. A színpad felett „Zsivelo bratavo Jedinstvo slobodnih naroda" — felírás élteti a szabad népek barátságát. Kovács Lukács megnyitója után Ka- szapovics András elvtárs lép a mik- rofón elé és délszláv nyelven kezdi meg beszámolóját. A hallgatóság helyeslése közben beszél a szembenálló két tábonól, a béke és háború táboráról melyek közül az utóbbinak legelszántabb ügynökei nap, mint nap, újabb provokációkkal kísérlik megzavarni a magyar és délszláv dolgozók baráti együttélését. Egyetlen sokacot sem telepítettek át Mohácsról Ilyen provokáció volt az Is, hogy azt híresztelték, hogy kitelepítik a magyarországi délszlávokat. Erre a hazugságra inueu Mohácsról lehet megadni a legcsattanósabb választ, ahonnan 12 kulákot, fasisztát, kémet telepítettek át, Tito ék aljas bandáján sild magyarországi ügynökeit, de a 12 áttelepített között egyetlen egy Sokac nemzetiségű sem volt. Felzúg a helyeslés moraja s utána most már sűrűn csattan fel a taps, hogy aztán perceken keresztül zúgjon, mikor a Szovjetunió, a Párt, Rákosi elvtárs éltetésével befejezi beszámolóját Kaszapovlcs András országgyűlési képviselő, Kossuth-díjaa csoport- elnök. Alig ül el azonban a taps, már jelentkezik is az egyik hozzászóló. Bubreg Mátyás sokac fiatal kér szót. Kemény szavakkal utasítja vissza a mohácsi sokac fiatalok nevében azokat az aljas rágalmakat, melyeket Ti- toék a magyar népi demokráciára szórtak. A magyarokkal testvén egyetértésben építjük a boldogabb jövőt — Titoéknek az fáj — mondja — hogy nálunk s sokac dolgozók beké. ben, szabadságban építik a magyarokkal együtt boldogabb jövőnket 'Azért hazudoznak, hogy eltereljék a figyelmet azokról az állapotokról, arról a nyomorúságról, melyet a jugoszláv népre zúdítottak. — Mi épp úgy kaptunk földet a magyar népi demokráciától, mint a magyar anyanyelvűek, és most is épp úgy szántják földjeinket a gépállomások traktorai, mint a többi mohácsi dolgozó parasztét. Előttünk, sokac fiatalok ejött, megnyíltak az iskolák, saját ifjúsági szervezetünk van cs mindenben egyenrangúak vagyunk a magyar dolgozó fiatalokkal. Titonak pedig az a válaszunk, hogy augusztus 15-itf vállaljuk, hogy minden délszláv dolgozó fiatal csaElméleti színvonalunk emelését segíti elő az Anyag- és adatszolgáltatás rendszeres olvasása ládja nemcsak a kötelező begyűjtésnek tesz eleget, hanem feleslegeinket is beszállítjuk, hogy ezzel Is erősítsük a békéért harcolók táborát. Határidő előtt végzünk a begyűjtéssel \ Bubreg Mátyás után sorban állnak fel a mohácsi sokac dolgozó parasztok, hogy anyanyeivükön mondják el: visszautasítják Tito aljas bandájának hazugságait, hogy minden erejükkel együtt akarnak dolgozni a magyar dolgozókkal. Ezt mondja Andrity Mátyás is, ezzel kezdi felszólalását Bar- tolovics Mátyás sokac dolgozó paraszt is, majd így folytatja: — Az első válaszunk az volt, hogy időben végeztük el az aratást. Aztán időben végeztük el a behordást és határidő előtt a cséplést. A további válaszunk az lesz, hogy a vállalt augusztus 20-1 határidő előtt fejezzük be a gabonabegyüjtést. Hatalmas taps követi felszólalását. Lelkes éljenzés bizonyítja: nem Bar- tolovics Mátyás véleménye és ígérete ez. Ez a véleménye minden mohácsi sokac dolgozó parasztnak, ez ígéret az összes so&ac dolgozó parasztok nevében történt. Számos felszólalás hangzott még el, melyekben kivétel nélkül szenvedélyes szavakkal Ítélték el a mohácsi dolgozó parasztok Tito aljas bandájának provokációit, majd Vollár János elvtársnak, a Magyar Dolgozók Pártja Mohács városi bizottsága titkárának zárszavaival ért véget a nagygyűlés, miután a mohácsi sokac dolgozók egyhangúan csatlakoztak a katymárl határozathoz. Lelkes délszláv békegyűlések 'Mohács mellett az elmúlt napokban számos helyen tartottak még békegyűléseket a megyében a délszláv dolgozók. Forró lelkesedésű gyűlésen álltak ki a béke megvédésének ügye mellett a nagykozári délszláv dolgozó parasztok is. A gyűlésen 500-as tömeg, az egész közsúg felnőtt lakossága felvonult élükun ez állami gazdaság és a termelőcsoport délszláv nemzetiségű tagjaival. Miátovics Miklósné, Krisztié« Márkné, Sztázics György szólaltak fel a gyűlésen a nagykozári dolgozók egyhangú helyeslése mellett tiltakozva Tito- ék provokációi ellen és hitet téve a béke megvédése, az ötéves terv megvalósítása mellett. Magyarsarlóson is több, mint 200 dolgozó paraszt jelenlétében tartották meg a gyűlést, melyen többek közt Keméndics Mária és Matakovics Ta* másné szólaltak fel s tettek ígéretet, hogy • begyűjtés határidő előtti teljesítésével segítik a határon túli jugoszláv dolgozók harcát ez imperialisták bérence, Tito ellen. Az egész község lakosságának jelenlétében tartották meg a gyűlést Lothárdon is. — Az, hogy ilyen számban összejöttünk, amire példa még a község életében nem voll — mondotta a gyűlésen Szinyarovity György —, bizonyítja, hogy minden délszláv dolgozó parasztja községünknek harcolni akar a gyalázatos Tito-banda ellen. Nem kisebb lelkesedéssel zajlott le az olaszi délszláv dolgozók gyűlése is. A gyűlés felszólalói felsorolták, hogy Olasz, mint délszláv község ép- égy részesült a hároméves terv segítségében, mint a többi községek. — 47.000 forintos költséggel rendbehozták az iskolát, melyben gyermekeink anyanyelvükön tanulhatnak, telefont autóbuszjáratot kaptunk — mondotta az egyik felszólaló —, az ötéves terv első évében pedig már postahivatalt is kapott községünk.- Hasonló forró lelkesedésű hangulatban zajlott le a birjáni délszláv dől fjfezó parasztok gyűlése is. Ezen is, mint a többi gyűléseken, a délszláv dolgozó parasztok egyhangúan csatlakoztak a bátyinál! délszláv dolgozók határozatéhoz, melyben tiltakoznak Tito és bandája provokációi ellen, visszautasítják a belgrádi banditák hazug vádjait és hitet tesznek a Szovjetunió, a Magyar Népköztársaság, a béketábor, a béke megvédésének ügye mellett. Fiilöp Péier paraszíkiiiitt iisszímoiója Kirgizia szociaüsla mezőgazdasági módszereiről A Szovjet Tájékoztató Iroda közli Fiilöp Peer, a magyar parasztküldöttség egyik vezetőjének nyilatkozatát. Fülöp Péter bevezetőben az utazás élményeiről és a meleg, testvéri fogadtatásról beszélt, majd beszámolt a látottakról, a Kirgiz Köztársaság híres szarvasmarhatenyészetéről, az 500 kg élösú!yú szammsmarhákról, szilárd takarmánybázisról, amelyben az állattenyésztés számára az évi takarmány tartalékot gyűjtik össze. — Kirgiziában a szocialista mező- gazdaság más ágait is tudományos alapra helyezték, — mondotta — így a zöldségtermelést, gyümölcs- termelést és szőlészetet. A köztársaság különböző részeiben például 2635 méter, másutt 1000 -méter magasságban kísérleti gyümölcs- és zöldségtermelő állomások vannak, ahol sok j agy álló és száraz éghajlaton is termő gyümölcsfajtát termesztettek. így például keresztezés útján egy micsurini szőlőfajtát, amely 2200 méter magasságban is megterem. Egy másik szőlőfajta télen elél anélkül, hogy betakarnák, kitűnő ízű és bő termést hoz. A föld trágyázása új módszer szerint úgy történik, hogy a trágyát közvetlenül a növény alá teszik és ezzel kiküszöbölik, hogy a sorok közé kerüljön. Nyilatkozatának befejező részében Fülöp Péter elmondotta, hogy Szovjet-Kirgizia szocialista földművelésének tapasztalatait nagy sikerrel fogják felhasználni Magyar- ország mezőgazdaságában is. I «Ugye megmondjam, hogy <gy len»“ Farkas Anna elvtársnő meggyőző érvekkel bizonyítja, hogy náluk is könnyen túl lehet majd teljesíteni az új normákat Közei fürgén forgatják a vaslemezt a préselőgép lyukasztősablónja alá. Fejében is gyorsan járnak a gondolatok, a minisztertanács határozatáról és gondolatait 6orra elmondja munkatársainak. — Fontos erről beszélni — mondja —, mert ez a kérdés nekünk most, a több más mellett, a legdöntőbb. Közel három és fél hete tanulmányozza a minisztertanács határozatát és gondolkozik azon, hogyan is hajtják végre -náluk. Uj és új szempontok merülnek fel, új és új szempontokat kérdeznek tői dolgozótársai. Ezekre a kérdésekre meg is felel, világosan elmagyarázna a normarendezés és béralap-emelés jelentőségét, megvalósítását- A napokban is így történt. — Mit szólsz te a minisztertanács határozatához — kérdezte tőle Hajek Mária mnkatársa. — Ugye kevesebbet fogunk keresni? Farkas Anna élmunkás préselőnő nem sokat gondolkodott a válaszon, ő maga is feltette már magában ezt kérdést. Meg is válaszolt rá, világosan, úgy, ahogy egy népnevelőhöz illik. — Kevesebbet fogunk keresni az első héten. Esetleg a másodikon is. De a harmadikon aligha. Emlékezz csak rá, mikor utoljára rendezték a normát, akkor is csak nehezen tudtuk „feltornászni" magunkat a 100 százalékra. De ugye már a harmadik héten túlteljesítettük és te is átlagosan 130 százalékra teljesítesz most. Én meg 150 százalékot. — Hát persze, hogy nem lesz kpny>Ez a SÓJ) munkaversenyben dolgozik.. Hajnaltól késő estig dolgozik a cséplőbrigád a begyűjtés sikeréért „Ez a gép munkaversenyben dolgozik, a jobb, gyorsabb cséplés érdekében". — Ez a rövid mondat díszíti a poros cséplőt. Ez a jelszó sokat mond. Azt, hogy a cséplőgép dolgozói'azért versenyeznek,* hogy segítsék teljesíteni dolgozó parasztságunk vállalását, augusztus 20-ra. Erről folyik a szó most Szalántán is, az utcán, a szövetkezeti raktár előtt és az otthonokban. A cséplőgép körül jónéhányan most is arról tanakodnak, sikerül-e teljesíteni aug. 20-ra a begyűjtést. — Asnit vállaltiinlt. az» telje- síljük — mondja magabiztosan Mi- kies Horváth János, akinél éppen Csépel a gép. Én is, ahogy befejezem “ cséplést, azonnal beviszem a gabonámat. ~ Rajtunk nem múlik, hogy sikerüljön nekik időben begyűjteni a gabonát fczól közbe Nikolov Zdráv- kov, a cséplőgép felelős vezetője, — mert mi idejére készen leszünk a esépléssel. Még alig múlott két hote, hogy bzalantara jöttek, de már is sok dicsőséget; szereztek maguknak Nikolov Zdráykov, Lukács István, Szrimácz Miklós et-ctüií ús Szabó Gyula ellen- űr. Előtte a Remény-pusztai termelő- csoportnál csépeltek s ott sem maradtak szégyenbe. A 17 és fél vagon gabonát egyhamar elcsépeljék s megindultak Szafánlára. Úgy számították négy hét, aztán készen vannak, mehetnek egy másik községbe. Azonban számításukba egv kis hiba csúszott. Úgy gondolták.'a kaláka oséplés mindig lassabban megy, mint ha szerződtetett munkások vannak. Csalódtak, mert már az első napokban 220 mázsát csépeltek, a harmadik napon pedig 249 mázsát csépeltek ötszöri állítással. Amikor eljött a hét vége és összeszámolták, mennyit végeztek egész héten, maguk is meglepődtek, amikor kiderült, hogy 11 var gonnal és 20 mázsával elsők az ócsárdi gépállomáson.' Milisios Márkó már nem fiatal ember. 60—70 között tapossa az éveket, do váltig hajtogatja, hogy ő bizony még nem látott ilyent. — ördöngös gyerek ez a Nikolov, — mondja — alig jött ide, már végez is. És ami a fő, a gyors munka ellenére szem nem kerül ám sem a polyvába, sem a szalmába, mind a zsákba,megy. Lukács István etető azonban nem talál semmi ördöngösséget a dologban. — „Jól megszerveztük a mun. kát, jól beosztottuk az embereket — ennyi az egész. Na meg a munkások is jól dolgoznak“ — mondja. Élűién a pillanatban elhalkul a cséplő búgása s lassabban forognak a kerekek — már a végefelé járnak s a kuszálékot etetik. Még öt hat percig jár a gép. aztán lekapják róla a főszíjat, s már is megkezdődik az átállítás, a másik szérűre. — Ezt nézzék meg elvtársak, — aztán meglátják mi a jó eredmény nyitja — kiált hozzánk Lukács etető 6 abban a pillanatban már csavarja lefelé az elsőkerék rögzítő csavart. Ügy megy a huzatás, mint egy jól olajozott gép. Alist telik el 6—-8 perc és a cséplőgép máris ott áll a szomszéd szérűn, a két hatalmas <asz- tag között, s megkezdődik a cséplő leállítása. Ez sem megy lassabban, mindenki tudja mi a teendője, mihez kell nyúlnia. Mire a traktor szijtar- esája egyvonalba kerül a cséplőével, már minden készen áll, lehet indulni. Egy pillanat s felteszik a föszíjat aztán lassú, mindig erősebb forgással jár a gép, majd belekerül a zúgó dobba az első kéve. Lukács István áll most a dobon s karjáról egyenletesen, gyorsan dől a dobba a szétterí tett kéve. — Mint a karikacsapás, úgy megy ezeknél a munka, — mondja Sterbe nácz Márk dolgozó paraszt — kora hajnaltól késő estig. Reggel négykor már búg a gép s bizony sokszor előfordul, hogy csak este 10 után állnak be. De így a jó, mert ha gyorsan megy a cséplés, előbb leszünk készen a begyűjtéssel. Igv vélekednek a többiek is, akik ott állnak s figyelik a cséplőgép munkáját. Jól halad a begyűjtés i községben, már teljesítették az elő irányzat 07 százalékút. Úgy számít- gatják, hogy ezen a héten megteszi a kötelességét mindenki. — Na megyek — mondja Mikics Horváth János, akinél előbb niég csépeltek — beviszein a gabonámat legalább nem lesz gondom rá. Közben az, lilOO-as esóplő ontja a telt búzaszemeket s telnek zsákok. A kocsi már ott áll a nagy fa alatt, várja, hogy megrakják, az tán megindulhasson a szövetkezeti terménybegyüjtőhely felé. Kapónkén négy-öt helyen is megtörténik ez mert a cséplőgép vezetői és a sza hintái délszláv dolgozó parasztok azt akarják, hogy augusztus 20-ra. az al kotmány ünnepére minden szem ga bona a terményraktárban legyen, az ő gabonájuk is segítse a béke erőit, a koreai szabadságharcosokat akik a mi békénkért is harcolnak. nyű — mondotta Hajek Mária, de ami ma még nehéz, holnap már kOnnyehb let». Ezzel egyelőre el la volt intézve a kérdés. Ahogy meséli Farkas Anna, munkatársnője felismerte a normaren- dezés jelentőségéi és szükségszerűségét. Teltek-multak a napok. Elérkezett augusztus elseje is. Kiváncsi volt rá, hogy azokban az üzemekben, ahol bevezették az új normát, milyen teljesítményt érnek el a dolgozók? Figyelte az újságot, kereste az eredményeket. Az első napokban, még alig egy-két százalékos normatúltel jesítest talált csak. — Már ez is jó jel volt — mondja —, mert választ kaptam arra a sokat feszegetett kérdésre: hogy túl lehet-e teljesíteni majd az új normát? — Én előre tudtam, hogy túl lehet teljesíteni, de az eredmények a legmeggyőzőbb érvek az agitációnál. A további eredményeknek mindig nagyobb jelentősége lett Farkas Anna elvlársnőncl, később már találkozott az újságban 6 százalékos túlteljesítésről is. Ezekben a napokban Nagy Istvánné- val is erről a kérdésről beszélt. Nagy Istvánná is kíváncsian kérte ki Farkas elvtársnő vcleményét— Talán 10 forinttal lesz kevesebb a fizetésünk — válaszolta neki —, da én már ebben sem hiszek. Mi az „ötödik lépcsőben” vezetjük be üzemünkben az új normákat és ez még elég messze van. Addigra annyi tapasztalatot gyűjtünk, hogy erre talán sor sem kerül. Közben a Pécsi Lakatosárygyárban is lelkesen készültek a Koreai Hétje. Úgyszólván mindenki tett felajánlást, vállalta normájának túlteljesítését. . Farkas Anna is pár százalékos túlteljesítést vállalt. Hétfőn 156, szerdán 170 százalékot ért el. A két munkatár*- sánál is hasonló volt az emelkedés.^ De a többi üzemekben valóságban i történt meg az új norma túlteljesítése. Tömegével olvasta naponta a nagy- szerű eredményeket. Ezután még ak • tivabbnn foglalkozott az agitációval tis hangsúlyozta, alátámasztotta, hogy a Lakatosárugyárban is a bevezetés úti n alig egy-két napon belül túlteljesítik az új normát. _ Ezek a gondolatok járnak a tejemben — mondja. — De a többi munkatársaim is erről gondolkodnak. Persze a kezdeti egy-két százalékos túlteljesítés még nem volt olyan meggyőző sok munkatársam szántára, mifat a Koreai Hétre elért 120—120—1160 sz ázalékok. Mondták is Farkas elvtársnőnek: Hol van ez meg a ISO—200 százaitoktól. Kicsit bántotta a kérdés. Eiőször elintézte annyival, hogy „less még as több is." Másnap aztán örömmel olvasta az újságban: „Fábri Gyula 160 százalékot ért el... A komlói Kossutk-aknán 181 230, 239 százalékos eredmények szülét• tek.“ összehajtotta az újságot, hozzá' látott a munkához. Aztán csak oda- szólt munkatársnőjéhez: — Ugye mondtam, hogy túl lehel teljesíteni az új normákat is. A Zsok nayban 160, a komlói bányában mi» 200 százalékon felül teljesítenek. Meglátjátok így lesz nálunk is. Á Lakatosárugyárban meg is értettél és be is látták a dolgozók, hogy Far kas elvtársnőnek igaza volt és ma má nemcsak ketten-hárman látják uz igaz ságot. hanem az üzem dolgozóinál ' nagy többsége, mert meggyőződtél maguk is arról, amit Farkas clvtarsn annyiszor hangoztatott: Meglátjátok a másik üzemekben is meg itt. nálunk is átmeneti lesz csa' a bércsökkenés, mert Iái fogjuk mi i*_ teljesíteni pár napon belül az új normákat.
