Dunántúli Napló, 1950. augusztus (7. évfolyam, 176-202. szám)

1950-08-19 / 192. szám

1950 AUGUSZTUS 19 NAPLÓ T 94% as eddigi eredmény a begyűjtésben, de ma 100'/.-ra emelik a bari dolgozó parasztok Dolgozóink köszöntik ALKOTMÁNYUNK ÜNNEPÉT Csak egv nap választ el bennünket augusztus húszadikától, Alkotmányunk ünnepétől. Felejthetetlen Alkotmány­ünnepet készül megülni Bár község dolgozó parasztsága. Olyan ünnepet amely mélyértehnüen fejezi ki háláju­kat, szeretetüket és végtelen megbe­csülésüket nagy Pártunk iránt hogy Alkotmányban fektette le n dolgozók jogait. ffj esrész Községen látszik a készülődés. Ablakot tisztítanak az asszonyok, jószagú kalácsok sülnek a kemencékben és ahol még nem me­szelték ki a házelejét, létrákra, aszta­lokra felállva végzik ezt a munkát. Megszépül, kicsinosodik a község augusztus húszadikára. Szalagok, friss virágok kerülnek az ablakokba és Töld lombokkal díszítik fel a keríté­seket. Mindez azonban külsőség és ezt na­gyon jól tudják a bári dolgozó parasz. tok. Az igazi készülődés a termény- begyűjtés vonalán folyik. Kilencven, négy százalékra áll a község és a dol­gozó parasztok kivétel nélkül azt akarják, hogy versenytársuk, Sombe- rek példájára ők is végezhessenek augusztus húszadikára a begyűjtéssel. Elénk munkát végeznek ennek ér­dekében a Párt népnevelői, de követik példájukat a DISZ és az MNDSZ ági. tátorai is. Kettesével látogatják a dol­gozó parasztokat az egész községet háztömbökként felparcellázva, és lel­kesen, meggyőzően agitálnak azért, hogy minden községbeli dolgozó pa­raszt adja le augusztus húszadikáig a feleslegét . nemcsak, mert szombatig négy forintos prémiumot kap mázsájá­ért, hanem azért is, mert ez minden dolgozó paraszt elsőrendű, hazafiui kötelessége. A népnevelőmunka különösen most, *z utolsó nápbkban meggyőző és lel­kes. A jól felkészült népnevelők a be­gyűjtésben harcos, döntő ütközetre hívják a község dolgozó parasztjait és úgy győznek meg minden dolgo­sét, hogy az ütközet a 100 százalékos eredmény eléréséért sikeres ‘is legyen. Elsőknek a kommunisták értették meg feladatukat a begyűjtés terén, Ök .voltak a községben a szegváriak és mindszentiek példájára elindított ver. *eny mozgató rúgói és ők voltak azok, okik az élenjárók között is elsőknek «állították be a feleslegüket is a szö­vetkezeti raktárba. Legpéldamutatób- han teljesített köztük idős Stummer István, akt büszkén és boldogan viseli a tavalyi begyűjtés alkalmával szer­zett kormánykitüntetését, összesen ti. aenkét mázsa gabonafelesleget adott el a nép államának „C"-vételi jegyre, és ezzel 235 százalékra teljesítette a be­szolgáltatását. — .Vagyon szeretek a* elsöH Köztit! lenni — mondja mosolyogva. — És úgy érzem, hogy állandóan ott is a helyem, mert különben nem tu­dom meghálálni a Pártnak, az Alkot­mányunknak, hogy új embert formált belőlem és boldogabb, gondtalanabb életet biztosít a gyerekeimnek, mint az enyém volt. Igaz. most már az enyém is biztos lesz, mert a felségemmel és a gyerekeimmel együtt én is beléptem a csoportba. A dolgozó nép Alkotmánya jobb életet biztosít az egész családnak Biz­tosítja a tanuláshoz, munkához, mű­velődéshez való jogot. Idős Stummer István szívesen beszél erről. A veié­ről, aki most jött meg Zsámbéktól, mezőgazdasági akadémiáról, a fiáról, aki az állami gazdaság megbecsült, jólfizetett dolgozója, aztán az Imréről, aki Mohácson kőműves átképzős és néhány hónap múlva már szakmunkás lesz belőle. Otthon vannak a többiek, akik új életre készülődnek. Az Alkot, mány napján, amikor ünnepelni fog­ják azt a sok jót, amit hozott nekik — fogják felvenni ünnepélyesen a családot a termelőcsoport tagjai közé. Azonban nemcsak Stummer István­nak van leróni valója az Alkotmány­nyal szemben. Éppen ezért nemcsak ők készülődnek lelkesen, nemcsak ők akarják, hogy Bár 100 százalékra áll. jón a begyűjtésben az Alkotmány ün­nepén. A lelkes versenyből jól kivette a részét Zatvkó Pál hatholdas dolgozó paraszt is, aki tizenhárom mázsás ,,C"-leadásával messze felülmúlta a község dolgozó parasztjainak eredmé­nyét, mert 805 százalékra teljesítette a terményleadását. Skalilzkiék is az Alkotmány ünne­pére készülnek. Skalitzki Lajost ismeri mindenki a faluban és tudják róla, hogy becsületes dolgozó paraszt, jó kommunista és soha el nem marad a munkával. — Úgy éreztem — kezdi emelt han­gon, ünnepélyesen — hogy kötelessé­gem volt eladni az államnak azt a ti­zenkét mázsát, amit eladtam. Rögtön, még a gép mellől bevittem a gabonát. Most úgy érzem, hogy nem is rendes ember, aki nem rendezi az adóját, meg a „C".t is és nem igyekszik el­küldeni a feleslegét a városi dolgozók­nak, amikor azok nagyon sokat tesz­nek értünk. A kapu előtt hangosat köszönnek a népnevelők. Hatan is összejöttek egy­szerre. — Hova mentek? — kiált feléjük Kalitzki Lajos. A Kérdésére nem v.irja a vá­laszt. Úgyis tudja ő is, más is, hogy rendes estéli útjukra, népnevelőmun­kára mennek. Tudja, hogy utolsó meg­győző, lelkes ütközetre toborozzák a község dolgozó parasztjait. Arra hív. ják fel őket, hogy az utolsó napon, augusztus 19-én, akiknek még van, vi­gyék be feleslegüket, adják el négy forintos prémiummal az államnak. Tudja, hogy elmondják minden ház­nál, minden dolgozó parasztnál, hogy feleslegük leadásával segítsék győze­lemre vinni a község versenyét, te­gyék vele még szebbé, bensőségeseb­bé Alkotmányunk ünnepét! Döntöttek a városi tanács osztályvezetőinek személyében Csütörtökön délelőtt a városi ta­nács végrehajtóbizottsága megtartot­ta első ülését. A napirendi pontok között szerepelt az osztályvezetők kijelölése. A végrehajtóbizotteág egy­hangú szavazással az egyes osztályok vezetésével a következő elvtársakat bízta meg: pénzügyi osztály vezető­je dr. Misángyi Sándor, igazgatási osztály vezetője dr. Daláth László, ipar és [kereskedelmi osztály veze­tője Berki Fülöp, mezőgazdasági osztály vezetője Somogyi Béla, épí­tés és közlekedési osztály vezetője Dujánszky Kán dór, oktatási ée nép­művelődési osztály vezetője Hrubes Ferencné, közegészségügyi és népjó­léti osztály vezetője Hegedűs János- né, lakásgazdálkodási osztály veze­tője Gyúró l6tván lett. A városházán a hivatalok átszer­vezése az új osztályoknak megfele­lően serényen folyik. A munkálatok máris olyan stádiumban vannak, hogy a városi tanács osztályai min­den zökkenő nélkül megkezdhetik működésüket. A városi tanács dol­gozói hatalmas lelkesedéssel folytat­ják munkájukat, mert tudják, hogy a tanár* megalakításával közelebb kerültek a dolgozó néphez. ■ ■ ÜZENET CSEPELRE Az Íróasztalnál ült és kérdezni sem kellett. Annyi mondanivalója volt s boldog volt, hogy beszélhe­tett róla. Keze mellett feküdt az asztalon a címeres füzetecske, kék felirattal: A DOLGOZÓ NÉP AL­KOTMÁNYA. Az ötvennyolcadik ol­dalt tanulmányozta. A 60. paragra­fusra vetett egy, pillantást: „A Magyar Népköztársaság polgá­rainak alapvető kötelessége; a nép vagyonának megvédése, a társadalmi tulajdon megszilárdítása, a Magyar Népköztársaság erejének fokozása, a dolgozók életszínvonalának emelése stb\‘l — Kevesen értik annyira ezt a be­kezdést, mint én — kezdte és ma­gyarázatképpen a maga életéről kez­dett boszélni. — fl Kommün alatt születtem 1919-öen, 'Csepelen. A vörös Csepelen. Apám az akkor még Weiss Manfred gyár­ban volt bádogos. Nem nagyon hu­zamos időn át. Amióta az eszemet tudoni, munka után kullogtam, haj­szoltam a kenyérkereset minden le­hetőségét- 1936-ban apámat kommu­nista magatartása miatt elbocsájtot- ták. Szörnyű tény volt ez akkor. Hét száj várta a falat kenyeret, sür­gős megoldásra volt szükség. Végre aztán sikerült kifutónak bejutnom a textilgyárba., aztán segédmunkás lőt­tem. Abban az időben csak bátyám meg én tartottuk a családot. Tartot­tuk? Nevetnem kell ezen. Szinte morzsákból élt a család. Apám csak ogy-két napig dolgozhatott minden­hol, mert. ahogy megérkezett a mun­kalapja, _ rajt díszelgett a priusz: kommunista, Azonnal utilapol kötöt­tek a talpa alá. ■— Már emlék csak szerencsére a vasárnapi ebéd is; ecetes-saláta, ke-. Syérrel. Emlék az akkori rongyos- •águnk, anyáin kétségbeesése. Ször­nyű mélységből indultunk el akkut 4b amikor bevonultam katonának, hogy tényleges időmet lerölteem, még Bündig olyan helyzete volt családom, •ak, hogy zsuldomat küldöttem haza: enyhébben éhezzenek. Zsoldomból él­tek apámék! Ki érti meg ezt? Ma már egyre valószínűtlenebb ez a tör­ténet. Persze katonáéknál is kommunistáztak, ,.pesti stricidnek tituláltak, mert tudták, hogy „melós‘‘ vagyok és Csepelről fújt oda a szél. Leszolgál­tam az időmet s hazamentem újra. Nagy nehezen állast kaptam a WM- gyárban. A fogazógéphez kerültem s itt sikerült megállni a helyemet. 1943—44-ben már szüléimét is segí­teni tudtam. Akkor kezdtem udva­rolni mostani feleségemnek, aki ugyancsak a gyárban dolgozott, ő is látta szüleim nyomorát ós nem egy­szer vitt csomagot a számukra. Apám szégyelte helyzetét, de nem segíthetett rajta, míg egyszer mégis megoldás érkezett. Menyasszonyom, aki órabéresként dolgozott a gyár irodájában, kezébe kaparintotta apám kartonját és arról eltüntette priuszát, így aztán apám is dolgozhatott újra. Kopcsándi Ferenc hadnagy, poli­tikai vezető elvtárs arca szinte meg­változott az emlékezés 6Úlya, alatt. Nehéz időkről, nehéz beszélni. De lolytatja mégis, hiszen a múltról van szó: 1945-ben. februárban született meg a fiam._ ö is a kommünben, mint az apja. Akkoriban sem volt rózsás helyzet még, hiszen szoptatós feleségem velem együtt a kukorica­lisztből készült ételeket ette. A fel­szabadulás Idán azonnal jelentkeztem a Rákosi-Műveknél. Megindítottuk a munkát, beállítottuk a. gépeket, a szovjet csapatok is segítettek ben­nünket. Milyen másként folyt a munka akkor már. 1945 február' 10-án megválasztottak szakszervezeti bizal­minak. Kétszázötven ember között terjesztettem életem kárán gyűjtött tapasztalataimat. Egymásután ' értük, el a legjobb eredményeket. Életem első igazi lendülete volt ez a kor­szak. Munkáin eredményeiért a ver­senybizottságtól egy díszes tolómér­őét kaptam. — Ekkoriban kezdett fészkelődni bennem a gondolat: katonának kelle­ne menni. 1948 végén a Petőfi Aka­démia hallgatói gyárlátogatáson vol­tak nálunk és egyik pártnapunkon is résztvettek. Igen kitűnő hozzá­szólásokat hallottam akkor a bajtár­saktól. Érdeklődni kezdtem, hogy miképpen lehetne közelebbről meg­ismerni ezt az életet. Neketnvaiónak éreztem. Itt is segítségemre jött a Párt. Közzétették a nyárban a Párt felhívá­sát; ki akar katona lenni? Jelent­keztem s akkor nem törődtem azzal, hogy mi leszek, ügy éreztem, van már elég gazdagsága ennek az or­szágnak, van mit védeni. Egyenesen az Akadémiára vittek káderezésre. Vágyaim beteljesedtek. Tanfolyam után hadnagy lettem. Avatásomkor ott állt az udvaron az egész csalid. Anyám, feleségem, még apám is könnyezett. Beosztást kaptám aztán és most itt vagyok. A csepeli gyár volt munkása ki­húzza magát ós egy pillanat hallga­tás után ezt mondotta: — Üzenni is szeretnék Csepelre, volt munkatársaimnak. Végezzék cl munkájukat nagyon jól, mi meg véd­jük az eredményeket. Az Alkotmány minden betűje szent előttünk s ab­ban benne van, .,alapvető köteles­ség a nép vagyonának megvédése“. Mi már ezen is túl vagyunk, mert nemcsak kötelességből tesszük, de belső parancstól hajtva. A magunkét védjük. Az Alkotmány biztosította; a nép minden tagjának egyenlő joga van már, a csepeli munkásnak ép penúgy megjár a tiszti fokozat, ha megküzdütt érte, mint bárki fiának. Talán még jobban is. Minket nem rémítenek meg az imperialisták pro­vokációi, mert ismerjük a fejlődés törvényét, a magunk igazságát és erejét is. És üzenem Csepelre: a háború legyőzése, békénk biztosítása rajtunk múlik. A csepeli munkás normáján s a mi éberségünkön egy­aránt. AI Lot arányunk fénye világosítja meg utunkat Augusztus 20-án ünnepeljük Alkotmányunk évfordulóját. Alkotmá- nyunknak köszönhetjük, hogy biztosítva van számunkra a' munka lehető­sége, a pihenés, tanulás és az ifjúság nevelése és védelme. Leszögezte számunkra az egyenjogúságot és ezek a törvényesen biztosított jogok csak úgy válnak valósággá, ha élünk is ezekkel a jogokkal. A Magyar Nép- köztársaság Alkotmánya a szocializmusba veteti hit gyümölcse, Alkotmá­nyunk lénye világosítja meg azt, hogy országunk végre az urak országából a dolgozók országa lett. Kötelességünk még szorosabban tömörülni Pártunk mögé, amely imám kánkai és harcunkat vezeti a biztonságos és magasabbrendű életért. Meg­találtuk az igazi útat, amely Jelemelkedésünkhöz és boldog jövőnkhöz vetet, Munkánkkal küzdeni fogunk a békéért, szilárd helytállással erősítjük « Szovjelunió-vezette békeirontot, hogy felépíthessük a szocializmust. Ebből mi, MNDSZ-asszonyok is kivesszük részünket, Ritzl Béli*« Nemzeti ünnepünkre fokoztam teljesítményemet Czeretném levelemben megírni, ° hogy a szovjet nép milyen nagy szeretettel ünnepli az Alkotmányát Én mint hadifogoly voltam a Szov­jetunióban, egy nagy üzemben dol­goztam. Amikor az Alkotmány ün­nepe közeledett, minden dolgozó versenymunkával köszöntötte az Al­kotmány ünnepét, a verseny lendü­lete azonban az ünnep után sem lankadt, inkább fokozódott. más munkát kezdtem meg, most is elértem a 240*/*-ot, ezt a teljesít, menyemet az újabb munkámon, is fokozni fogom. Én igazán tudom és érzem, bogy mit jelent nekünk dol­gozóknak az Akotmány. Magamon érzem. Ezelőtt egy éve még nem vol­tam esztergályos. Ma azonban már az vagyok és még az ellenségeim sem állíthatják rólam azt, hogy nem állok helyt a munkámban. iviuoij a Ilii AlKOtllldliy lume­pünkjtő! csak egy nap választ el bennünket, mi is olyan szeretettel és odaadással fogadjuk dolgozó né­pünk Alkotmányának ünnepét, mint ahogy ezt a szovjet emberek teszik. Komoly munkával vigyük tovább a Koreai Hét versenylendületét, hogy az eddiginél még szebb: eredmények születhessenek meg. Tisztában va­gyunk azzal, hogy mit jelent ne­künk, dolgozóknak a Magyar Nép- köztársaság Alkotmánya. Ez' az Al­kotmány a miénk, mint ahogy a mi­énk az üzem is, amelyben dolgozunk. A Koreai Héten, Pécsett először vezettem be a háromkéses esztergá- lyozási műveletet A koreai béke­héten 3C0*f»-ot is elértem az újítá­som bevezetésével. Ezen a héten az Alkotmány a biztos megélhetést, minden dolgozó átképezheti magát szakmunkára, úgy ahogy ezt « én is tettem. Pártunk, Alkotmányunk biz­tosítja, hogy minden ember a ké­pességének megfelelő helyen dol­gozzék. Levelem nyíltan feltárja azt, hogy nekem mit adott az Alkotmányunk, de nem csak nekem adott a jóból, hanem minden dolgozónak. Ezért munka versennyel ünnepeljük nem­zeti ünnepünket, ünnepeljük dol­gozó népünk Alkotmányát olyan szeretettel, ahogy azt a szovjet em­berek teszik. Glück Nándor esztergáíydE Sopien* gépgyár. Szabad, egyenlojogá ember lettem Egyszerű délszláv dolgozó pátoszt vagyok. A múltban falán egtm életemben lenézett, megvetett „nemzetiségi" lettem volna, akit bittérbe szorítanak, mert egyszerű dolgozó paraszt, de akit lenéznek, elnyomnak azért fs mert, ha megszólal észre lehet venni rajta, hogy nem magyar anya- nyelvü. ^ Tudom akkor is volt „alkotmány". Ez az alkotmány azonban <nt elnyomást a csendőrpofonokat, szentesítette. Ez az alkotmány az urak ófkot. mány a volt, az utak fegyvere „ellenünk, dolgozók ellen. Okölbeszorul a kezem, ha erre az alkotmányra gondolok 6b 'ha szégyenlem is — megremeg a kezem, ha arra gondolok, hogy mit jelent nekem az Alkotmány, a mi Alkotmányunk. Szabad, egyenlőjogú ember lettem. Olyan jogaim vannak, mint minden dolgozó parasztnak ebben az országban. Tulajdonosa lettem én is ennek az országnak és megtaláltam benne a biztos jövömet. Csoportba léptem tavaly és most a esopozt elnöke vagyok. r Legmerészebb álmaiban sem képzelhettem volna ezt el azelőtt, hogy én még valaha vezető leszek egy akkora birtokon — dolgozó paraszt- torsaim akaratából — amekkora birtoka a múltban csak, a grófoknak ée hercegeknek volt. Uj, boldog, szép életet építünk csoportunkban. Szép eredményeket ériünk már el az idén és ez számos dolgozó parasztot meg­győzött. Élnek ők is Alkotmányban biztosított jogukkal, rálépnek a boldo­gulás útjára. Augusztus 20-án, az Alkotmány ünnepén vesszük fel őket a csoportba, a legméltóbb napon, melyen új életükbe elindulhatnak. Szabad, boldog tszcs-paraszt vagyok — ezt jelenti nekem az Alkot­mány elsősorban. De sok mindent még ezen kívül. Jelenti például azt,'hogy a fiamnak nemcsak papíron, de valóságban is biztosítva van a tanulása. Délszláv parasztgyerek — ki mert volna erre a múltban gondolni — benn tanul Pécseit a pedagógiai gimnáziumban. És az apjának egy fillérbe se kerül a tia tanulása, gondoskodik róla államunk. Most. az Alkotmány ün­nepe előtt sokszor felmerül bennem: mivel hálálhatom meg én mindezt? Tudom csak úgy, ha még sokkal többet, sokkal jobban dolgozom csoportunk felvirágzása, a szocializmus építése érdekében. 4 Mlitovics Miklós . ;*<-*> a nagykozáxi tszcs elnöke. Egy kétgyermekes anya levele IU ég egy nap és itt van népünk, iTl szabadságunk nagy ünnepe, augusztus 20: Alkotmányunk tör- vénybeiktalásának egy éves évfor­dulója. Egy év igen kicsi idő. Mégis hatalmas eredmények születtek ez alatt az idő alatt. Tapasztalataim be­szélnek erről. Én, mint hétgyerme­kes anya látom ezt a legjobban. Büszkén és felemelt fejjel mondom valamennyi asszonytársamnak: Al­kotmányunk első éve, ötéves tervünk első éve igen nagy meglepetést ho­zott nekünk. Először is: valóság lett a nők egyenjogúsága, nem okoz gondot gyermekeink jövője, és a munka uán megfelelő bérezést ka­munk, mellyel párhuzamosan emel­kedik életszínvonalunk. Ibolya nevű kislányomnak meg­adta a népi demokrácia a tanulásra a lehetőséget. Ma már mint képzett ápolónő dolgozik, havi 800 forintos fizetéssel. Férjem is pótolhatta an­nak nagy részét, amit a múltban nem tehetett meg: továbbképző tanfolyamon vett részt és ma már munkavezető a pécsi Magasépítési NV-nél. Havonta több„ mint ezer forintot keres. Magam mint építő­ipari segédmunkás heti 92—120 fo­rintot keresek. Boldogan látom gyermekeim jö­vőjét és a mi jobblétünket is. Kike­rültünk a kapitalisták, tőkések kör­mei közül! A múltban uradalmakban nyomorogtunk, nyomortanyákon. Mi asszonyok is napi 16—18 órát gür­cöltünk, verejtékeztünk. Mégis fei- kopott az állunk! Ez volt a dolgozó anyák sorsa a múltban. Hogy felszabadultunk, azt a béke legfőbb őrének, Sztálin elvtársnak és felemelkedésünket ezentúl szere­tett vezérünknek, Rákosi elvtársnak köszönjük, Alkotmányunk megalko­tójának. Mi, magyar dolgozó asszo­nyok ígérjük, hogy megtorpanás nélkül harcolunk Ötéves tervünkért, harcolunk a békéért a külső és belső ellenséggel szemben is. Sokkal ébe­rebbek leszünk és nem engedjük kicsavarni kezünkből azt a jogot és azokat az eredményeitet, melyet a Magyar Dolgozók Pártja kezünkbe adott. Mert ha dolgozunk, építünk, magunknak építünk. Éljenek a világ dolgozói, éljenek a béke őrei! Czifra Isltánn«

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents