Dunántúli Napló, 1950. június (7. évfolyam, 125-149. szám)

1950-06-18 / 139. szám

DUNÁNTÚLI s Éljen Baranya megye kommunistáinak PÁRTÉRTEKEZLETE Vn ÉVFOLYAM, 139. SZÁM _______ ARA SO FTLL6R VASÁRNAP, 1950 JÚNIUS 18 A magyar ifjúság Pártunk vezetése alatt egységesen vonul fel a legyőzhetetlen béketáborba Rákosi Mátyás elvtárs nagy beszédében utat mutatott ifjúságunknak a DISZ kongresszusának első napján KOSZÖNTJÜK HEGYEI PÁRTÉRTEKEZLETÜNKET! Tegnap délután a pécsi Munkás- kultúrház díszes nagytermében megkezdte tanácskozásait a megye legmagasabb politikai szerve, a megyei Pártértekezlet. Elvtár­saink és a Pártot forró szeretet­tel övező tízezrek, a szabadság és a béke barátai, a szocializmus építői, éber fegyelemmel várják megyei Pártértekezletünk eredmé­nyes munkáját, a megye fejlődését előrelendítő határozatait. Dolgo­zóink azt várják a Pártértckez- lettől, hogy értékelje helyesen az elmúlt év eredményeit, lássa meg munkánk fogyatékosságait és jó mérlegeléssel, helyesen szabja meg a tennivalókat. De nemcsak elv­társaink és barátaink, hanem az oszlályellenség, az imperialisták helyi ügynökei is feszült érdeklő­déssel néznek a mai nap elé- Az ellenség, mely kétségbeesett düh­vei nézi Pártunk céltudatos mun­káját, most szükölve várja a hu­rok újabb szorulását nyakán, azt a jelentékeny csapást, amit a me- gvei Pártértekezlet számára hoz. Mert Pártértekezletünk jelentősen hozzá fog járulni megyénkben a proletárdiktatúra megszi'árdításó­hoz, a szocialista építés ütemének fokozásához, A munkásosztály élcsapatát, nagy Pártunkat alulról felfelé építve, elérkeztünk megyénk vezető poli­tikai szervének, a Megyei Párt­választmány megválasztásához. A kommunista pártok mély demo­kratizmusa szerint előbb vala­mennyi alapszervezetünk vezető­ségét az egész tagság bevonásával újjáválasztottuk, a taggyűlések elküldték legjobb pártmunkásaikat a városi és járási Pártértekezletek­re és ott az új városi és járási vezetőségek megválasztása mellett kijelölték azokat az elvtársakat, akik érdemesek arra a megtisztelő feladatra, hogy ma a Megyei Párt­választmányt megválasszák. Az egész párttagság küldötteinek ér­tekezlete a mai, amelyre nem fej­bólintó jánosok, hanem öntudatos, harcos kommunisták jöttek. Nem­csak azzal bízta meg őket párt- szervezetünk, hogy egyszerűen be­számoljanak eredményeikről, még- csak nem is annyival, hogy őszin­tén rávilágítsanak hibáikra, ha­nem azzal, hogy elvtársias bírála­tukkal segítsék a Párt Megyei Bi­zottságának munkáját, hogy ezzel is teljesítsük Rákosi elvtárs útmu­tatását, aki lelkünkre kötötte: „Ne- künk most erősítenünk kell Pár­tunkban az önkritikát, a demokrá­ciát, hogy ezzel újra mélyebbre eresszük gyökereinket a tömegek­be és megszüntessük a tömegektől való elszigetelődés veszélyét“. Pártértekezletünk határozatait nem az országos és a nemzetközi helyzetből kiszakítva, hanem ab­ba mélyen beágyazva hozza meg. A megye életében oly nagy jelen­tőségű tanácskozás a békéért ví­vott harc fokozódása, a békefront elsöprő erejű táborának győzel­mei és az imperialisták veszett háborús készülődése idején zadik le. A világ m’nd jobban összébb­szoruló kapitalista fele termé.sze-, tesen nem nézi kitörő lelkesedés­sel megsemmisülésének biztos és nem is távoli jövőjét. Mint a víz- befuló a szalmaszálhoz, úgy kap­kodnak az imperialisták az új v.- lágháború után. Ezt egy puszta szám is meggyőzően mutatja: míg a Szovjetunió költségvetésének 18.5 százalékát fordítja védelmi ereje fokozására, addig az Ameri­kai felügyelet alatt. Mindez arra tése 76 százalékát világhódító áb­rándjaira pazarolja. A közelmúlt­ban tákolták össze az úgynevezett Schuman-tervet, amely köztudo­másúan Nyugat-Némeíország és Franciaország halálgyárosainak szövetcégét ielent', sz:<*orú ame-i- kai felügyelet alatt.. Mindez arra hívja fei a íigye.műnket, hogy a Tájékoztató Iroda múlt év novem­beri figyelmeztetését állandóan tartsuk szemünk előtt: „Mélységes, megbocsáthatatlan tévedés lenne azt hinni, hogy a háborús vesze­delem csökkent". Az elbizakodottság a győztesek legveszedelmesebb ellensége. A nagy sikerek nem szédíthetnek meg bennünket, a béketábor ön­tudatos harcosait. Még akkor sem, amikor végigtekintünk az imperia­listákra mért súlyos csapások egész során. A Szovjetunió új öt­éves tervét diadalmasan teljesíti, a népi demokráciák biztos léptek­kel haladnak a szocializmus fel­építése felé, a dicső kínai nép példáiét követve a gyarmati or­szágokban magasra csap a felszaba­dító háborúk tüze, a demokratikus Németország Európa, szívében erős támasza a béke védelmének és épp napjainkban bontakozik ki mind nagyobb és nagyobb ará­nyokban a kapitalista országok dolgozóinak tiltakozása az atom­bomba megszállottjainak őrült ter­vei ellen. Nemcsak Ausztriában vagy Franciaors?-’ban, de magá­ban Amerikában is mili ők írják alá a stockholmi békefelhívást, az atomfegyver betiltásának követe­lését, millió és millió tollvonással keresztülhúzzák az új világháború aranyesőjét kívánó imperialisták bűnös terveit. A nemzetközi hely­zet azt írja számunkra elő, hogy nagy eredményeinket józanul mér­jük fel és minden erőnkkel szilár­dítsuk meg a békefront baranyame- gyei szakaszát. Ha körülnézünk városainkban és falvainkon, azt látjuk, hogy Baranya megye iparának, mező- gazdaságának, közigazgatásának és kulturális életének fejlődése lé­pést tartott az országos eredmé­nyekkel. Bátran és jól küzdöttünk a hazaárulók, népünk esküdt el­lenségei, a jobbo’dali kisgazdák, a klerikális reakció, a kulákok, a Jobboldali szociáldemokraták és a titoista ügynökök ellen. A velük vívott nehéz harc közben fejeztük be hároméves tervünket két év, öt hónap alatt, értük el ötéves fervíink első hónapjainak szép si­kereit. Megyénkben ma 81 élen­járó munkásunk viseli a sztaháno- vista megtisztelő címét, a verseny­zők száma a tavaly decemberihez {Folytatás a második oldalon) Szombaton reggel a MÉMOSZ Dózsa György-uti székhazának nagytermében megkezdődött a ma gyár ifjúság, egész dolgozó népünk ünnepe, a Dolgozó Ifjúság Szövet­sége I. Kongresszusa. A teremben a díszemelvény felett a következő felirat: „Előre a Párt zászlaja alatt a béke harcos védelmére — a szo­cializmus építéséért”. Alatta az ifjú­ság nagy tanítómestereinek: Lenin, Sztálin és Rákosi Mátyásnak szí­nes képe mosolyog a küldöttekre. Rákosi Mátyás képe alatt fehér alapon az egységes magyar ifjúság új jelvényének felnagyított mását helyezték el. A terem két oldalán nemzetiszinü zászlók között a ma­gyar ifjúság, a kommunizmus ügye nagy mártírjainak képe tekint le azokra a fiatalokra, akiknek a szá­mára a szovjet hadsereg meghozta a szabadságot. Körös-körül az erké­lyen kék alapon fehér betűs felira­tok jelzik a nagy nap jelentőségét, eszmei tartalmát. A fiatal küldöt­tek mozgalmi indulókat énekelnek, majd a kongresszus megnyitása előtt rázendítenek a DlVSZ-indu- lóra. A kongresszusi küldöttek aj­káról lelkes éljenzésbe csap át az ének, amikor a Komszomol kül­döttsége, élén Zinaida Fjodorova belép a terembe. — Éljen a Komszomol! Éljen a Komszomol! — visszhangzik a te­rem lelkes tapstól kísérve. A kö­vetkező pillanatban újult erővel tör ki a taps. Rónai Sándor, Farkas Mihály, Kádár János, Révai Jó­zsef, Marosán György. Kovács Ist­ván, Apró Antal, Kiss Károly, Szabó Piroska lépnek a terembe. A kongresszusi küldöttek ajkáról felhangzik az „Éljen a Párt!” Ezután Kádas István, a SZÍT fő­titkára lép a mikrofon elé. Meg­nyitja a DISZ alakuló kongresszu­sát és felkéri Kék Zoltánt, hogy tegyen javaslatot a kongresszus el­nökségére. Kék Zoltán a következő javasla­tot tette: — Tisztelt kongresszus! A kon­gresszus elnökségébe javaslom a Párt Politikai Bizottsága részéröl Farkas Mihályt, Kádár Jánost, Ré­vai Józsefet és Marosán Györgyöt. (Mindenegyes név elhangzása után fergeteges taps üdvözli a javaslatot.) Az elnökségbe javasolta a kor­mány részéröl Dobi Istvánt, a mi­nisztertanács elnökét, a Demokra­tikus Ifjúsági Világszövetség részé­ről Bert WUHamsot. a Komszomol részéről Zinaida Fjodorovcíl, a Köz­ponti Bizottság titkárát, az NŐSZ részérőt Giovanni Berlinguer főtit­kárt, Vu-Su-Csient, a kínai delegá­ció vezetőjét, továbbá Czukor Anna Kossuth-díjas kőművest és a 'ma­gyar dolgozó dalolok legjobbjait. A javaslat felolvasása után a kül­döttek egy emberként emelték ma­gasba küldött-igazolvány alkat, maid lelkes taps közben az elnökség el­foglalta helyét. A DISZ kongresszusa első nap­jának nagy eseménye Rákosi Má- tyás elvtárs, népünk forrón szere­tett vezérének nagy beszéde volt, amelyet beszámolónk elején közlünk. Rítkosi Mátyás elvtárs beszéde — Kedves ifjú Barátaim! — Kedves Elvtársak! — Az egész magyar demokrácia s nem utolsó sorban Pártunk, a Ma­gyar Dolgozók Pártja örömmel és lel­kesedéssel üdvözli a Dolgozó Ifjúság Szövetségének egységes szervezetét. Ennek a szervezetnek a létrejötte a mi országunkban új, fiaíaí lendületes hadoszloppal erősíti a szocializmust építők nagy táborát, azt a 800 milliós békefrontof, melynek élén felsza­badítónk, a hatalmas Szovjetunió, s mindnnnyiunk szereteti vezére, az ifjúság nagy baráíja és neve­lője, a bölcs Sztálin áíí. — Éljen Sztálin! Hurrá! (Tomboló lelkesedéssel, felállva ünnepük a vi­lág dolgozóinak nagy vezérét), majd ,,Sztálin—Rákosi!" — visszhangzik percekig. Többen közbekiáltanak: Drága, szeretett Sztálin elvtárs! Hur­rá! — hangzik az ifjak ajkáról. — A mi dolgozó ifjúságunkat ed­dig részben szervezetének lazasága akadályozta abban, hogy példaképé­nek, a dicső Komszomolnak mintájá­ra elvégezhesse feladatát: Pártunk vezetésével szervezze és egyesítse az egész serdülő nemzedéket, megkönnyítse az új nemzedék szocialista nevetését, a fiatat tartalékok kiképzését és min­denütt, munkában, tanulásban, fegyelemben példával járjon elől. Ez a szervezeti akadály a mostani kongresszussal elhárul és a magyar ifjúság most már széles fronton aka­dálytalanul törhet előre az úton. amely a szocializmus nagy céljainak megvalósításához vezet. — Az ifjúsági egység megvalósí­tásának egyik döntő összetevője volt az a felismerés, hogy a fiatalság legkülönbözőbb rétegei: az utolsó esztendők folyamán saját tapasztala­taik alapján győződtek meg arról, hogy népi demokráciánk és benne nagy párfunk, a Magyar Dolgo­zók Párt’ának minden tépését a dolgozó nép -zercfcte és érdeke vezeti, bogy Párfunk ezeket az érdekeket nemcsak felismeri, de «ikerre! küzd értük E küzdelmek folyamán nemcsak egyik akadályt a másik után győzi le, de szétzúzza mindazokat a béklyókat, amelyek eddig a dolgozó ifjúság sza­bad fejlődését gátolták. Ezért csatla­kozott egyre fokozódó lelkesedéssel Pártunk vezetéséhez az a magyar if­júság, amelyet 5—G esztendővel ez­előtt olyan alaposan kikezdett a so­viniszta, sőt fasiszta fekély. Négy liőrdés népi dritsokréciánli napirend én — A Dolgozó Ifjúság Szövetségé­nek bőven akad munkája. Ezekről a feladatokról részletesen szólt Pár­tunk Központi Vezetőségének e kon­gresszushoz intézett levele. Közülük négy olyan kérdést akarok érinte­ni, mely népi demok-áciánk napi­rendjén van, s melynek jó megoldásától függ, hogy fejlődésünk, benne a fiatal dol­gozó nemzedék fejlődése, gyorsuló iramot vesz-e, vagy meglássuk sőt megtorpanhat. — Az első kérdés a régi, megvert kapitalista rend szellemének gondol­kodásmódjának, szokásainak hatalma — és mindjárt hozzátehetem — gátló hatása fejlődésünkre. Sztálin elvtárs mondotta: „A harc a régi és az úl, az elhaló és az úionnan születő kö­zött, ez fejlődésünk alapja." — Hogy a régi, az elhaló milyen, azt Lenin 30 esztendővel ezelőtt így magyarázta a Komszomolnak: „A régi társadalom azon az elven ala­pult, hogy vagy te rabolod ki a má­sikat, vagy a másik rabol ki téged, vagy te dolgozol a másik számára, vagy az dolgozik a te számodra, vagy rabszolgai ártó vagy, vagy pe­dig rabszolga." Lenin azt is megmagyarázta, hogy ez a régi világ, a veresége után Is. száz formában tovább hat és befo­lyásolja még a munkásokat is. Az amerikai munkásokhoz irt levelében azt mondja erről: Attól, hogy el­kezdődött a forradalom, az emberek nem válnak szentekké... A burzsoá társadalom tetemét... nem lehet ko­porsóba tcnnj és elásni a tőidbe. A megöli kapitalizmus lit közöltünk hal meg és Indul oszlásnak, miközben megícrtőzl a levegőt kórokozókkal, megmérgezí életünket, a réginek, a rothadónak. az clhnlónak ezer szálá­val és kötelékével raandja meg az újat, a frisset, a fiatalt, az elevent." A régi í?zol<á‘oli és előítéletek a szoc*alizmus legveszedelmesebb cSlei«é;ei — Nagy tanítónk, Sztálin elvtárs, ugyanerről a kérdésről azt mondja: „A régi szokások és szabályok, ha­gyományok és előítéletek, melyeket a régi társadalomtól örököltünk, a szocializmus legveszedelmesebb el­lenségei. Ezek a hagyományok és szokások a dolgozók milliós tömegei< tartják hatalmukban, néha a proleta­riátus egész rétegelt behálózzák, né­ha roppant veszélyt idéznek elő. amely magát a proletárdiktatúra létét is veszélyeztetik." — Ezért Sztálin elvtárs azt tartja, hogy „A proletárdiktatúra korában a Párt egyik leglényegesebb feladata az idősebb nemzedék átnevelése és az új nemzedéknek a prolelárdlkta- Iára és a szocializmus szellemében történő nevelése." — Nem vitás, hogy nagy tanítónk megállapítása miránk Is vonatkozik. Ezeket a tényeket nemcsak mi ismer­jük, hanem az ellenség is. az elhaló rend megvert hívei és ezen a téren Is felveszik velünk a harcot. Ha mi a munkásság legjqbbjainak szocialista öntudatára, hazaszeretetére, önfelál­dozására és szorgalmára apellálunk. úgy ők nz elmaradókra, dobo­gókra, önzőkre, butákra és nop- lopókra veszik uz. irányt. Mi szeretettel támogatjuk és nevel­jük a szocialista munka hőseit, a szta- liánovistákat, az élmunkásokat és mindazt a kezdeményezést, ami szo­cialista hazánk és dolgozó népünk üdvét szolgálja. Az ellenség ezzel szemben a lógókat, a normalazítókaf. bércsalókat, táppénzcsalókat mozgó, sitja ús ezeknek a hadával gátol aka­dályoz bennünket a jobb jövö fele ve­zető úton. — És a harc ezek ellen nem kóny- nyű és az eredmény nem gyors, mert ezeket a hátul kuttogó rétegeket támogatja mindaz a kapitalizmus­ból ránk maradt hagyomány, szo­kás, babona, előítélet. önzés, amelytől nem mentes a proleta­riat»» sem.

Next

/
Thumbnails
Contents