Dunántúli Napló, 1950. június (7. évfolyam, 125-149. szám)
1950-06-15 / 136. szám
1930 JÜNIUS IS NAPLÓ ft Wrág püspök Trumes un és <ss háitb&írű barátja Mágocsi Istvánné a dohánygyári dolgozóknak beszámolt látogatásáról a püspöki palotában M’oocsi Délután fél ötkor, a munka befejezése után pár percre összegyűlt a Dohánygyár valamennyi dolgozója, hogy meghallgassák Mágocsi István né beszámolóját. A napsütötte udvaron nagy csend volt. most nem duruzsolt a gépterem felől sem a gépek zaja. Mindenki Mágocsiné szavaira figyelt, mert Mágocsi elvtársnő a békéről és a béke egyik legveszedelmesebb ellenségéről beszélt, aki nem lakik túl a határokon vagy Amerikában, hanem itt él ebben a városban. Ha sohasem járt is a dolgozók között, de mégis itt van és harminchatszobás palotájából szövi aljas terveit a dolgozó nép ellem Istvánné egyike a több, mint száz asszonynak, akik a békeívvel elindultak Virág, Ferenc megyéspüspökhöz és egyike annak a tíz asszonynak, akik be is jutottak a béke esküdt ellenségéhez. Figyelemmel hallgatják a dolgozók, ahogy elmeséli, hogyan próbálták az asszonyküldöttséget lebeszélni' arról, hogy bemenjenek a püspökhöz nyílt állásfoglalását kikérni: békét akar-e vagy háborút? Az asszonyokat azonban nem lehetett lebeszélni szándékukról, inkább várakoztak türelmesen és nem siettek haza, pedig otthon várta őket a gyerek, a háztartás gondja. Inkább töltenek itt több időt, de a békeharcot nemcsak szóval, hanem tettekkel vívják meg. Nem kérnek egy új háború borzalmaiból, ezért dolgoznak ők is és férjeik is többet és jobban. A béke védelmében jártak Virág püspöknél is. Mindezt elmeséli Mágocsiné, akt éímunkdsnő és éppen ma dolgozik 25 éve a gyárban. Leánya már asz- szony és Mágocsinénak két kis unokája is van. Rájuk is gondolt, amikor ezeket a szavakat hallotta a püspöki palotában: „Mi Trúmant vagy az angolszászokat épp úgy szeretjük, ahogy magukat!“ Mágocsiné ebben a pillanatban gyűlölettel fordult a püspök felé, mert az imperialisták ügynöke szavaival az ő családját támadta meg és minden dolgozóét. Mágocsi elvtársnő, hogy ez a mondás-■———- azt jelenti: a klerikális reakció szereti az atompoliti. húsokat, szereti az atombombát, szereti a háborút, mert szeretné visszaszerezni ezerholdjait, szeretné visszaállítani korlátlan hatalmát. A röpgyűlésen sem volt kétséges, hogy a dohánygyári dolgozók hogyan értékelik ezt a kijelentést. Tud. ják jól', hogy a klerikális reakció Trumanban a jóbarátot, a gazdát szereti és jól tudják, hogy a klerikális reakció a béketábor és az öntudatos, becsületes dolgozókat kérlelhetetlen ellenségének tekinti. Megbotránkozással hallgatták, hogy Virág püspök az aláírást is megtagadta a béke érdekében. De ma már nem csodálkozunk rajta, hiszen az üzemben széltében-hosszában mesélik azt, amit az újság is megírt, hogy Virág püspök, ahogy a felszabadulás előtt Horthy, lmrédy, a kizsákmányolok püspöke volt, úgy ma az imperialisták. a háború püspöke. it? a gyárban nincs- «álun’í egyetlen egy becsületes dolgozó sem. aki ne gvíilölné Trumant és az imperialistákat — mondja Mágocsiné. — Közülünk, öntudatos munkásasszonvok közül egysem szereti őket! Mi jól tudjuk, hogy miként előzhetjük meg a háborút. Ezért dolgozunk jól, de nem elég csak a munkával küzdeni a békéért. Harcolni kell a háború hívei, az ellenség ügynökei ellen, az olyanok ellen, mint amilyen Virág püspök! A dohánygyári dolgozók Mágocsi elvtársnő beszámolója óta . még tisztábban látják, hogy a püspöki talárban legveszedelmesebb, legálnokabb ellenségük bújik meg. Kelsz ze?er ember sínylődik Tito börtöneiben London: A reakciós Times is kcnyielen megállapítani, hogy Tito Jugoszláviája igazi rmdöráUam, ahol bárkit minden indokolás és magyarázás nélkül le ieheet tartóztatni és hónapokén át bírói eljárás nélkül börtönben lehet tartani A Tito-kormány nagyon sok embert tartóztatott le. Megbízható értesü’ések sze rint ma körülbe'ül 200.000 személy sínylődik a jugoszláv börtönökben. A tudósítás ezután megállapítja, hogy nagyon súlyos a hiány az építőmunkásekban és az építőanyagokban, de mégis állandóan új és új börtönök épülnek. Leváltották a hetveheiyi állami gazdaság kulák vezetőjét, aki tudatosan szabotálta a munkaversenyt és megrövidítette a dolgozókat Kitanulta az asztalos szakmát és egy- ideig segédként dolgozott. 1937-ben vett magának egy család méliet és 1945-ben, amikor felszabadultunk, inár negyvenkét családdal rendelkezett. A jövedelemből házat és két hold földet vásárolt magának és — mert a szeren cse mindenféleképpen kedvezett — a paxasztpárt járási titkára lett. Itt fizetést kapott, otthon — Kaposszekcsőn —- pedig az asszony gondozta a méhe- ket, AmiTe az ura a járási titkári pályafutását befejezve, gazdaságvezctÖ iskolára került, már 102 család méhhel rendelkeztek Szelestei Istvánék. Ekkor az a szerencse érte őket, hogy Szeles, tej István a hetveheiyi \ állami gazdaság felelős vezetője lett. Ez a rövid élettörténete Szelestei István volt gazdaságvezetönek, amely föl — természetesen — a gazdaság dolgozói előtt soha nem beszélt. — Nagyon kevésbeszédű ember volt — mondják róla többen is. — Ritkán állt szóba a munkásokkal és ha beszélt, akkor is csak egy-két szót váltott velük. Ha Szelestei kev'ésb'eszédű ember is voll,- ha nem is szerette „kibeszélni a gazdaság dolgait“ és a magánügyeit, mégis tudnak már róla a dolgozók mindent, és tudják azt is, hogy Szeles- tej szabotálásai miatt állnak rosszul a hetvebelyi gazdaság ügyei. Szelesteinek már kora tavasszal az lelt volna a feladata, hogy megalakítsák a brigádokat és a mhglévö földterületet megfelelő arányban szétosz- szák közöttük. A gazdaságban azonban még most ott tartanak, hogy még nrn- dig sorsot húznak afelett, hogy az I. vagy a II. brigádnak jusson-e a gyo- mosabb, az elhanyagoltabb földdarab. A két brigád vezetői között állandó, egészségtelen versengés folyik 2 „jobb földekért“. Panaszkodnak a dolgozók arra is, hogy nem fizetik ki rendesen n bérüket. Az elmúlt hónapokban helekig nem volt bérkifizetés és ha fizettek, akkor sem a munka után járó teljesítménybért. Még két hete is megtörtént az, hogy például Fábos Istvánnénak, a II. brigád tagjának öt nap helyett három, Hegedűs Bélának öt nap helyett két, Fábos Erzsébet négy nap helyett két napot számoltak el. Ez természetesen elégedetlenséget szül. Az új baromfitelepen — Gyümölcsényben — az üzemegység dolgozóinak’hetekig nem fizettek. A gazdaság környékén így elterjedt a hír, hogy az állami gazdaság csak dolgoztat és nem fizet. A lazaságok, a fizetések körüli botrányos állapotok miatt a gazdaság dolgozói elvesztették munkakedvüket A gondatlan növényápolást, a munkák helytelen menetét Szelestei azzal igyekezett magyarázni, hogy régi, elhanyagolt földeket kapott a gazdaság. Az tény, hogy a hétveheiy; állami gazdaságot egy elhanyagolt, évekig műveletlen sváb földekből szervezték meg, de mindez nem zárja ki azt, hogy a gazdaság vezetősége jó munkaszervezéssel ne érhessenek el eredményt. A rossz vezetés volt az oka annak, hogy o gazdaság a sajátmaga által készített ütemtervet sem hajtotta végre és még csak most láttak hozzá a kukorica első kapálásához és egy növényfajtánál sem tudják elvégezni a második kapálást az aratás megkezdő se előtt. A gazdaság vezetésében Szelestei ideje alatt helyet kaptak a kulákok, va gyonkorlátozolt svábok is. Szeleste; „jóindulatának“ volt köszönhető az. hogy egg vaggonkorlálozntt svábot állított be verscmjfelelősnelc a gazdaságban. Számtalanszor megtörtént az, hogy a dolgozók nem kaptak ivóedényt és a munkahelyüket elhagyva, három. négy. sőt öl kilóméter távolságra kellett ivóvízért menniük. Nemrég állították fe: nagy harcok árán az üzemi konyhát. A felszerelésre a szociális keretből Szelestei a lehető legkevesebbet adta. Szelestei igazi mivolta lelepleződött akkor, amikor Torma Lászlót — a gazdaság volt párttitkárát — Sikkasz tűsért letartóztatták. Kiderült az, hogy Torma a dolgozók bérének nagvrészét elitta, mert Szeleslei nem ellenőrizte. A Torma-ügy miatt Szelestei lába alatt is égni kezdett a talaj. — Csak azt sajnálom — mondotta ekkor a könyvelőnek — ha leváltanak, nem építhetem tovább a szocializmust. Ez négy hete volt, Szelestei leváltása pedig néhány nap előtt történt meg. A dolgozók nem sajnálják, hiszen kulák volt, aki vezette őket, kulák volt, aki gátat emelt a gazdaság dolgozóinak minden olyan törekvése elé, hogy fellendítsék a versenyt, hogy kiszélesítsék a versenymozgalmat. örülnek a gazdaság dotgozió, hogy a csaló Torma után, az alattomos munkát folytató gazdaságvezetőtől is megszabadullak. Megkönnyebbültek, felszabadultak és most már végre hozzáláthatnak a brigádok jó megszervezéséhez ,a munkaterületek felosztásához, az ifjúsági munkacsapat megalakításához, az üzemi konyha felszerelésének pótlásához, a növényápolásban a lemaradás behozásához, végül pedig az előttük álló legjelentősebb munka — az aratás, cséplés, terménybegyiijtés — jó előkészítéséhez. Harsányj Márta A KÖNYV ÜNNEPNAPJAI Köszöntjük az ötéves terv első könyvnapját és köszön tjük azokat a dolgozókat, akiknek könyvéhsege, tudás utáni vágya alapot adott ahhoz, hogy a könyvnapokra hatszázezer könyvet hoztak forgalomba kiadóink. A budapesti könyvnapok ragyogó győzelme után joggal előlegezzük bizalmunkat a vidéki ünnepségek megkezdésének pillanatában. Mert ott voltunk a készülődések izgalmas és lelkes perceiben az üzemek dolgozóinak tanácskozásain, a társadalmi szerve’- könyvnapelő- kí szító ülésein. Hallgattuk az új könyvek után érdeklődő munkást és dolgozó parasztot, és láttuk a szervezők ivein a város és a falu kérelmét: több könyvet kérünk! E bben az ünnepi hangulatban akkor mérhetjük fel a könyv- n:. _k teljes jelentőségét, ha visz- szapillantunk — legalább 10—12 esztendő távolában — a könyvnapok eredményeire. Révai elvtárs a budapesti ünnepségek megnyitásán kitért erre a kérdésre is és elmondotta, hogy 1938-ban hétmillió 800 ezer példányban adtak ki könyveket, 1945-ben hatmillió és •300 ezer példányban, 1949-ben pedig negyvenhatmillió 700 ezer példányban. Tehát már az elmúlt esztendőben hat és félszer annyi könyv jelent meg, mint 1838-ban. S ha hozzávesszük, hogy a háború előtti statisztikában még a ponyvairodalom és bestsellerek is szerepeltek, még jelentősebb az arány. Az idei könyvnap azonban nemcsak a régiektől, hanem a tavalyitól is jelentékenyen különbözik úgy arányaiban mind • színvonalában. Ezen a könyvnapon csupa hasznos, népünk ügyét képviselő kiadvány kerül a dolgozók kezébe. Mialatt nálunk — egyre nagyobb méretekben bontakozó kultúrforra- dalmunk jeleként — egyre szebb eredményeket könyvelhetünk el a könyvkiadás és vásárlás terén, addig az imperialista világban a kapitalista üzleti hajhászás szennyébe fu’lad a kultúra ügye. Howard Fast, a nagy demokratkus ?— -rikai író, akit nemrégen tartóztattak 1°. mert a béke és a szabadság ügye mellett állt ki, panaszló, vádoló szavakkal írta meg, h---- Amerikában 1948ba a regények átlan- példányszáma alig ötezer, verseskönyvekből átlag négyszáz példányt adnak el. A nemes irodalmat alágyűrik a *"*• monopolista könyvterjesztő vállalatok s nagy példányszámot csak a háborús uszítás, a pornográfia, a szadizmus, a miszticizmus és pesszimizmus terjesztői érnek el.1 Amerika haladó közvéleménye undorral fordul el ezektől a szennyes kiadványoktól, de arra sajnos nem képes, hogy beszüntesse őket. Epillanatban Franciaországban is kísérleteket tesznek a haladó kultúra védelmében. A munkáslakta nagyvárosokban néhány hét óta folyik a „könyv csatája”: könyvnapokat rendeztek és rendeznek a demokratikus francia könyv védelmének jegyében. Az ünnepi jellegi magyar könyvnap s a francia ,,könyvcsata'’ ugyancsak egyazon harcnak — a békéért, az imperia- liz• ellen folytatott harcnak — megnyilvánulása. A magyar munkásnak és a dolgozó parasztnak tisztában kell lennie azzal, hogy amikor a sátor pult- ián fekvő könyvek közé nyúl, amikor könyvet vesz a kezébe, hogy tudását fokozza, a világ dolgozóinak nemzetközi küzdelmében vesz részt. Péidát_ mutathatnak ebben is sztahanovistáink s nem "életlen, hogy a legjobb munkás, a legkitűnőbb terme'ő kulturális igénye a legnagyobb. Kroumann Lajos, a So- pinna gépgyár sztahanovista marósa 110 forintot tett félre könyvekre, pedig ő év közben is vásárolgatott már ideológiai és szépirodalmi műveket. • A falukban most rendeznek először könyvnapokat. Dolgozó parasztságunk „kulturális vizsgája' lesz az elkövetkező néhány nap. S hogy jó vizsga tesz ez, azt sok jelből sejtjük. Küldöttségek érkeztek a Szikra és a Könyvterjesztő Nemzeti Vállalat pécsi fiókjaihoz, hogy okvetlenül könyvet kapjanak. Az ifjúság lelkesedése pedig a legfőbb biztosítéka a falusi könyvnapok sikerének. O omogy megye községei már ké- szén állanak a könyv fogadására. Szabadban felállított sátrakban tartják a könyvnapokat, ünnepélyes megnyitóval, kultúrműsorokkal. Kaposvárott nyolc sátrat állítanak fel. Munkába áll ezekben az MSZT, MINSZ. SZHSZ, MNDSZ, a Cukorgyár, a MIR-malom, a Vasú! és a kórház. Tolna megyében körülbelül 40 sátor lesz és nagyméretű ünnepségek lesznek Tolnában, Nagymányokon. Simontornyán, Gyönkön és Dunaföld- váron. Pécsett nyolc nagy sátor lesz. 41 üzemi sátor, a vármegyében pedig 58 helyen állítanak fel díszes árusítóhelyeket. ■ Midőn e sorok megjelennek, már ott állanak a dolgozók tömegei, az ifjúság lelkes csapatai a könyvsátrak előtt. Megafonok hirdetik a könyv jelentőségét, a szocialista kultúra diadalát. Pécsett az írók maguk is beállanak az árusítók közé, beálla- nak a sztahánovisták, élmunkások és a közéleti személyiségek mind. Nem puszta reprezentáció ez, de egyik bizonyítéka annak, hogy a könyvnapok sikere harci kérdés. „A müveletlenség összeférhetetlen a szocializmus építésének hatalmas feladataival" — mondotta Rákosi elvtárs. Ma, amikor a dolgozókra, mindenekelőtt a munkásosztályra hazánk vezetésének, Igazgatásának országos gondja nehezül, a műveltség megszerzése és tökéletesítése haza- fiúi és pártkötelesség. Mert dolgozó népünk a termelésben, az országépf- tésben megmutatta már, hogy megérti vezető férfiainak hívó és irányító szavait, ezért vagyunk biztosak abban, hogy a ma reggel megnyílott könyvnapok sikere egyik döntő győzelmünkké válik szocialista építésünk és a békeharc frontján. Kopányi György EGY HÉT A MŰHELYBEN A moszkvai „Vladimir Iljics”. gyár egyik szere’ölakatosa, Nyiko- laj Ribin naplót vezet minden egyes munkanapjáról. Bár a napló egy lakatos munkáját tárja fel, mégis saját munkája tükörképét láthatja benne a bányász, a bőrös, a kőműves és bármely más szakma dolgozója is, MÁJUS 8. HÉTFŐ. Azt mondják, a hétfő nehéz nap. Azt gondolom, ezt olyan emberek eszelték ki, akik pihenés után nem szívesen látnak munkához. Számomra, mint mindenki számára, aki szereti foglalkozását, a hétfő egyáltalán nem tűnik fel nehéz napnak. Ez a hétfő pedig különösen jól kezdődött. Reggel magához hivatott Jurkov elvtárs, a műhelyvezető. Kezet szorított és közötte velem: lakatos- brigádom első lett a kivá’ó minőségi- brigád elnevezéséért folyó szocialista Versenyben. A brigád tagjai jutalomban részesülnek. MÁJUS 9. KEDD Egyik lakatostár- *unk szabadságra ment. Ezen a napon dolgoztunk először ketten három helvett a befejező szerelés' munkákon. Termelésünk egy ember távo'léte m2!- !ett sem csökkent. Több, mint három és félszeres normát teljesítettünk! MÁJUS 10. SZERDA. Szerda — szn bad nap. A napot a városon kívüli házunkban töltöttem, ahol együtt lakom szüleimmel cs fivéreimmel. Reggeltől kezdve kapáltam a kertben, burgonyát ültettem- Szeretek időnként kertészkedéssel foglalkozni. Ebéd után A. Pervencev „Csillagod a becsület” című könyvét olvastam. Kitűnő könyvi Este az egész család összegyűlt a rádió körül. Előadásomat közvetítették hanglemezről. Ugyanis felkértek, hogy vegyek részt, a gyári-üzemi iskolák és az ipariskolák részére rendezett leadásokban, MÁJUS lt. CSÜTÖRTÖK. Az előző váltásbeli munkások nem szállították idejében a gépvázakhoz szükséges sarokvasakat. Márpedig enélkül nem kezdhettük meg a szerelést. Természetesen nem ültünk ölhetett kézzel. Más alkatrészeken dolgoztunk előre. De ezzel nem érhettük be. A szabálytalanságról jelentést tettünk a részlegmcs- ternek. Megígérte. hogy intézkedni fog. MÁJUS 12. PENTEK. A részleg- mester megtartotta ígéretét. Megkaptuk a szükséges mennyiségű sarokva- sot. A munka most már simán ment. Újra foglalkozhattam azzal a racionalizálási javaslatommal, amelynek meg. valósítása havonta jelentékeny nieny- nyiségü színesfém megtakarítását jelentené. A legutóbbi napokban már történt is valami ebben az irányban. Azelőtt a rézdrótot egyenesen a te- kercsből^szedték le. Most először kiegyenlítjük és a 'darabot pontosan vágjuk le rajz szerint. Selcjtbc kerülő végek nincsenek. De a takarékossagi harcban a döntő lépés még hátra van. Az ellenállási készülékek dobozait 180 fokkal elfordítottuk, ami által közelebb kerültek egymáshoz. Ennek következtében minden egyes vezeték hossza 300 mm-rcl csökkent. Ennek a javaslatnak megvalósítása legszerényebb számítás szerint évente 15.000 rubel értékű színesfém és acél megtakarítását jelenti. > MÁJUS 13.‘SZOMBAT. Reggel 8 óra. Hozzálátunk az első újszerkezetű állomás összeszereléséhez. Ez lesz a próbadarab. Lassabban dolgozunk, mint; máskor. Rendkívül nagy gondosságra van szükség, de 1 órára elkészültünk a munkával. Eljöttek a mérnökök a főkonstruktőr osztályából és jöttek más szakemberek is. Megkezdődött a próba ... Nem vallottunk vele szégyent! Most újabb utakat és módokat kell keresni a termelés meg- megjavítására, gondolkodni kell újabb racionalizálási javaslatokon és találmányokon.
