Dunántúli Napló, 1950. június (7. évfolyam, 125-149. szám)

1950-06-11 / 133. szám

1950 .WtSIIUS 11 NAPLÓ 7 \Í9 valaki megkérdezte, hogy mi n véleménye a csoportról, megvonta a I vállát. — Majd meglátjuk — rendsze­rint ez volt a válasza. Aztán még ki­fejtette azt is, hogy nincs 6 rossz szándékkal a csoport iránt. Hazudna, akj ezt akarná ráfogni. Csak hát... Különben a maga gazdája vala­mennyi. Azt csinálnak, amit akarnak. Ha ök úgy látják jobbnak, hogy cso­portban dolgoznak, dolgozzanak cso­portban. De ö is a maga gazdája. És ü is ágy dolgozik, ahogy akar. Ilyeneket mondott akkor is, ha Vö­rös József, Kékes Bálint vagv Hor­váth Ferenc kérdezték: hogy hát. hogy is véiekszik tulajdonképpen a csoport felöl. — Majd megleljük — rendszerint ez volt a beszélgetés vége. Tudjátok, nem vagyok bolond ember, nem kenyerem a makacsság, Ellensége se vugypk sa­ját magamnak, ha majd úgy látom, hogy jobh ahogy ti csinál jótok .. Ebben azonban nem nagyon liitt ab. ban az időben. De nézte, figyelte a csoportot. Aztán megjött a tél Dunaszekcsőn Is. A Dunán eleinte csak jégtáblákat sodort a hideg, hatalmas vfz, aztán egv reggelre beállt. Ekkorra már hó borította a határt és hó alatt pihent Földvári Imre vetése. Vastag hó védte, takarta a dunaszekcsői „Petőfi" ter­melőcsoport őszi vetéseit is. Aztán megroppant a jég, a hóié csobogva rohant lefele a Dunába. Pár hét múl­va megkezdődlek a tavaszi munkák. Földvári Imre nekiállt a két tinójá val a tavaszi szántásnak, a csopor! földjén pedig megkezdte a traklor tárcsázást. Később vetettek. Földvári Imre is, meg a csoport is. Aztán ka páltak, gyomot irtottak, míg egyszer csak megsárgultak a gabonák. Hojrá« fogtak aratni. Földvári Imrének 3000 öl búzája volt, három napig vágta hajnaltól késő estig. A csoport is ne kilátott aratni. Gcp állott a tábla szé, libe is megkezdte álját a tábla körút Másutt a tagok fogtak neki kaszával Kct nap alatt befejezték. Földvári Imre ebben az időben már nauyon sokat gondolkodott. És sok minden megfordul egy dolgozó paraszt fejében, ha egyszer el kezd gondolkozni, hogy belépjen-e a cso­portba. És Földvári Imre, a dunaszek- csöi termelőcsoport Vörös Csillog mun­kacsapatának vezetője Így beszél most ezekről az időkről: „Reggel felkeltem pilla már 3 óra­kor. Illrtetepibep azt se ladtam, hogy mihez kapjak■ Nekiláttam csinálni az abrakot a tinóknak, aztán odaadtam nekik. De ekkor indr hozzáláttam a puealóthoz is. Kihordani a trágyát, kitisztítani a: istállót. A fetesigem ek­kor már ellátta a malacokat meg az aprójószágot, de már a reggelihez kel- tett nekj állni, hogy Idejében e! tud­junk Irtául ni a földre. Mire a tulaj­donképpeni munkához fogtunk, már alaposan elfáradtunk mind a ketten A gond egy pillanatra sem maradt el mellőlem. Sohse tudtunk annyit dolgozni, hogy azt mondhattuk volna: Na most már rendben vagyunk. Még kapáltunk, de már kellett volna a szé­nát gyűjteni, aztán megint ott volt a kapálás, de már aratni kellett. Aztán hol a gereblyéneh tört kt egy foga, hol meg a kocsin kellett javítani, de ugyanakkor már kasza után ts kellett nézni, mert a régi már ... Eh. mindennel így volt, Soha egy szabad, nyugodt, gondtalan perc. És csak néztem. Milyen más azok­nak az élete, akik a csoportban van­nak. Segít nekik a gép. Szánt, tárcsáz, vet, arat nekik.“ Aztán elcsépeltek. Földvári Imre is meg a csoport is Földvári Imrének, meg a falu többi egyénileg gazdálkodó dolgozó paraszt­jának is 7~8 mázso körii! termett bú zaja holdanként, A csoportnak 11 má­zsa lett. És őszi. tavaszi árpából, rozs­ból Is akárhogy számollak, a cso­portnak mindig több jött ki két-há rom mázsával holdanként. Ekkor döntött Földvári Imre. De döntöttek vele együtt niég 22 en. ft huszonhárom dunnsrekesöi csa'ád lé pell be őszre u termelöcsoporlba. De liányan vannak olyanok, akik mosl állnak azon a ponton, amin Földvár. Imre állott egy évvel ezelőtt. Akik ebben az évben figyelték a csoport életének minden mozzanatál s akik már elhatározlak: ősszel belépnek. Sokan. Negyven—ötven között mo­zog a számuk. Csak úgy röpködnek nevek, amikor a „jelöltekről“ van szó. Porkoláb József, Macák Béla. Se­bestyén Ferenc. .Gyurién József. Nemes Is/vánné, Fliehcrt József ... — so­rolja Kékes Bálint, a csoport elnöke És mindenki tud öt-hat nevet felso­rolni. Hogy mi győzte meg őket? Hát az ősszel' látták, hogy a csoportnál min­den nehéz munkát géppel végeztek. Látták azt, hogy a csoport három ve­tőgéppel vetett egyszerre, él holtját is elvégeztek egy nap alatt. És még a gépfarosnak se kellett a gép után menni. Ott álltak a vetögépen, min* ahogy a szovjet film elten lehel látni. 328 hold földjük van, de minden munkát elsőnek végeztek el a község­Jól halad a tagtoborzás a MEFESZ-nél Ifjú:ági tömegszervezetem:’ ben fo­lyik a lag.ág számának növeJéce a kongresszus tiszteletére. A pécsi MEFESZ is komolyan hozzákezdett a lag'oborzá hoz. hogy fejlődőképes la- goska! megerősödve csatlakozzék a Dolgozó Ifjútág Szövetségéhez. — Annak ellenére, hogy k.ifogyoll a felvételi űrlap, ideiglenes lagkönyvek- kel oldo'.Iuk meg a kérdés! — mondja az orvoiteron folyó tagfelvételekről Kollils elvtárs a káderes — Min­denkit, atki démokralikus gondolko dású, aki szívesen dolgozik a közös ügyért és akj szorgalmával érdemes rá; felveszünk. így például az ekő évfolyamon csupán ke len nem tagjai a MEFESZ-nek az ötödéven az új felvét előle után csak 6 maradt. aki nem érdemes arra. hogy majd lagja legyen a DISZ-nek. — Nagy hiba volt. hogy eddig az intézeti tagokkal nem törődtünk, most őket is bekapcsoljuk a tömegszerveT zetbe,, ha a ‘tudományos munka terén jól működnek Az utóbbi pár hél atal körülbelül 65 tagol vettünk fel, és az évfolyambizol'lságok f-l'erjesz ét alapján a még visszamaradtak felvé­tele is folyamaiban van. Éppen itt volt az ideje, hogy a MEFESZ az orvoskaron is (romolván hozzákezdjen sorainak megerősíté é hez* hiszen nagy hiba vök eddig a tagtoborzás elhanyagolá a. Amíg pél­dául a Pedagógiai Főiskolán a hall­gatók majdnem százszázaíékig MEFESZ tagok, addig az orvoskari hallgatóság ö ödrésze nem volt tömeg- -zervezeij tag. A tömeges fedvételetVuel azonban éberen ügyeljen a MEFESZ veze'ő- s-ége és lag-ága. nehogy az ellen-ég. is befurakodjék a MEFESZ révén Do'gozó Ifjúrág Szövet-régébe. A Párt elismerésének örülök a legjobban — mondja Zsilka Mária nyomdai dolgozó, aki már befejezte ezévi tervét Biztosítsuk az aratási és cséplési munkaercszükségíeiei ünnepel a pécsi Szikra Nyomda, ün­nepli Zsilka Mária berakónöt, aki be­fejezte 1950. évi tervét­— Június hetedikén reggel fél ki­lenckor fejeztem be ezévi tervemet — mondja Zsilt« Mária elvtársnő. — Kimondhatatlanul örültem annak, hogy a május H felajánlásomat huszonhat nappal előbb befejeztem. Tudtam azt, hogy felajánlásom nehéz, éppen ezért minden pillanatot kihasználtam a ter­melés fokozására. Zsilka Mária elvtársnö 6aját maga hajtja gépét, az egyik lába állandóan a hajtópedálon van. Egymásután há­romszor nyomja le a pedált, amíg gépe elkészít egy nyomtatványt- Köz­ben a kezével is dolgozik, az egyikkel elhelyezi a papírt, a másikkal meg ki­szedi a készet. Zsilka elvtársnö fellapozza tervköny­vecskéjét. — Április 3-i teljesítményem 12-600 nyomtatvány volt 8 óra alatt roondja. Elgondolni Ls sok, hát még meg­csinálni ... Pedig mindennap megkö zclili czl a nagy számot. Ehhez a munkához Ipbb kell, mini szerelni a munkál. Szerelni kell a Párlol, sze­relni az öléves tervet. — A Pécsi Párbizoilségtól kaptam egy elismerő levelet, ennek örüllem p legjobban: a Párt figyelemmel klsé*i a munkámat, az én munkámat is el­ismerte. Ez az elismerés nekem na­gyon soka', jelent. Azt jelenti, hogy ezután is szorgalmaan fogok dolgoz ni a Pártért, a békéért, a szocaüz- rnusérl. Elhalározlam az!, bogy még ebben az évben teCiesiteni fogom az ötéves terv második évének ránjesö részéi. Huszonö! éve dolgozik a nyomdász szakmában Z.i'.ka Mária elvlársnő. ez idő alalt volt ideje tapasztalni* ho­gyan bánlak a dolgozókkal a felsza­badulásig. Ma viszont tudja, lálja mennyire megbecsüli a Párt és az egész magyar dolgozó nép a bcc-üle-( les dolgozókat. Zsilka elvtársnő gé­pét rövidesen álízerelik viilanymeg- hajlá<ura. Ezután még főbbet dolgo­zik a szocializmusért, a békefront erősíi őséért. Baranyában — az országban elsők között — az elmúlt héten több helyen megindult az aratás és rövid idő kérdése, hogy általáno­san meginduljon állami gazdasá­gainkban, termelőcsoportjainkban cs egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztjaink földjén is a gabona aratása. Az idei aratás elé biza­kodva néz Baranya dolgozó pa­rasztsága, hiszen termésünk lénye­gesen magasabb lesz a tavalyinál. A magasabb termés azonban fokozottabb gondot jelent, hisz csak megyénkben mintegy 4 ezer vagonnal több gabonára számol­hatunk. mint amennyi tavaly volt. Ennek a nagymennyiségű gaboná­nak betakarítása nem kis feladat s hogy ezt sikeresen megoldhas­suk, első és legfontosabb felada­tunk az aratási és cséplési mun­kaerő biztosítása. Az aratási szerződések kötése túlnyomó részben megtörtént már a megyében. Ez azonban nem je­lenti azt, hogy mindenütt rendben volnánk az aratási szerződésekkel Különösen a pécsi és a komlói járás egyes községeiben van még lemaradás és ha a lemaradás okát nézzük, minden esetben megtalál, juk mögötte a kulákok támadását A kulák támad jövő évi kenye­rünk ellen. Tudja, most a legfon­tosabb, legsürgősebb feladat a munkaerő biztosítása: tehát ezen a vonalon próbál ártani dolgozó né pünknek- Támadásának — a régi módszer szerint — két iránya van: egyrészt maga megkísérli elszabo tani az aratási szerződések köté­sét, másrészt a középparasztokat igyekszik lebeszélni a szerződések megkötéséről. Számos példát lehetne felhozni arról, hogyan kísérelték meg el­szabotálni a kidákok az aratási szerződések kötését, melynek ha­tárideje a rendelet szerint június 5-e volt. De nézzünk csak egy né hány példát a pécsi járásból: jú­nius 6-án, tehát a határidő eltelte után Kővágószöllősön 8, Malom­ban 5, Kacsótán 6, Kisherenden 5 kulák nem kötötte még meg az aratási szerződést. Ugyanakkor több olyan eset is történt, hogy a kulákok a dolgozó parasztokat is lebeszélték a szer­ződések megkötéséről. így volt ez Szabadszentkirályon, ahol ugyan­csak 6-án kilenc kulák mellett még vagy kétszerannyi dolgozó pa­raszt is hátra volt a szerződéskö- téssel. Hogy történhetett ez meg? Csak.s úgy, hogy a pártszervezet nem foglalkozott a kérdéssel, nem állította rá a DÉFOSZ-szervezetít és a dolgozó parasztokat senki sem világosította fel kötelezettsé­gükről. De ugyanakkor, amikor a pártszervezet és a DeFOÍZ nem törődtek a dolgozó parasztokkal, „törődtek velük" a kulákok. És a népnevelők .és a DÉFÖSZ-nevelők „helyett" magyaráztak a kulákok a dolgozó parasztoknak, mégpedig azt, hogy „ráérnek még, nem kell sietni, majd le lesz az vágva.” Sürgősen le kell vonniok párt- szervezeteinknek a következtetést ezekből az esetekből. Tisztán kell látniok, ha mi nem magyarázzuk meg az egyes kérdéseket a dolgozó parasztoknak, akkor a kulák ma­gyarázza meg. S hogy ez milyen eredménnyel jár, azt mutatja Sza- badszenlkirály esete. Ugyanakkor a kulákok megindí­tották támadásukat a cséplési jiiuii- kaeröszükséglet biztosítása ellen is. Csaknem az egész megyét bejárta az a kulákagitáció, hogy a gépál­lomások gépeinél dolgozó munká­sok nem ré-zért, hanem órabérbe fognak dolgozni. A kulákoknak ezt a hazugságát sem verték vissza elég gyorsan és erélyesen pártszer­vezeteink és főleg ennek tudható be, hogy a csépiéihez szükséges munkaerő még nincs százszázalék, ban biztosítva­Pártszervezeteinknek kell gon­doskodnak róla, hogy a DÉEOSZ mindenütt ellenőrizze: megkötöt­te-e mindenki az aratási szerző­dést, aki erre a rendelet szerint kötelezve van. Ugyanakkor gon- do-kodniok kell arról is, hogv szé­leskörű felvilágosító munkával visszaverjék a kulákok támadásait, hogy a népnevelők minden mező­gazdasági munkást felvilágosítsa­nak arról, hogy csak az állami gazdasági dolgozókat fizetik pénz­ben — azokat sem órabérben, ha­nem ieljesítmény után — és gép­állomások gépeinél dolgozók részt kapnak, épp úgy, mint eddig is bármikor. Az aratás, cséplés, begyűjtés sikere ellen indított első szerve­zett kuláktámndás pedig legyen intő példa arra, hogy a továbbiak folyamán még élesebb, még elke­seredettebb támadással kell szá­molnunk. Nem kétséges, hogy el­sősorban pártszervezeteinken mú­lik, hogy ezeket a támadásokat’ is visszaverjük és sikerrel biztosít­suk dolgozó népünk jövő évi ke­nyerét. A munkaidő jó kihasználásával májusban 110 százalékra teljesítették a tervei a komlói bányászok Ahogy a* ember megy fef a dombon a komlói Kpssuth-aknára, nyomban szembetűnik a drótkötélpálya, amely a szénnel megtöltött csilléket szállítja. Ha az ember csak a kötélpályát figyelné, egyedül az is bizonyságot szolgáltai a komlój bányának lelkes jó munkájáról, melynek eredménye­ként a Kossuth akna ötéves tervünk elindulása óta jóval túlteljesíti tervelő­irányzatát. A Kossuiti-akna mélyéből megállás nélkül szállítják ki a fekete gyémánt­tal megtöltött csilléket. Ahogy a csillék kigurulnak a szállítókasból. az ott dől gozó munkások nyomban továbbítják a rendeltetési hely irányában. A szén­nel megtöltött csilléket a „száübonra", a palás csilléket a patahányó felé ve­zető vasúti vágányra. De nemcsak a föld felelt, a főid mé­lyén is egymással versenyezve dolgoz­nak bányászaink. Ezer veszély fenye­geti őket munkaközijén, de bátran fel­veszik a harcot a természet erőivel és legyőzik azokat. Mert tisztában vannak azzal, hogy csak a töbhtermeléien ke resztül lehet győzelemre vinni őléves tervünk sikerét RuspaS József harmadbizottsági tit­kár kíséretében szál- —— lypk |e n bjnyájm. Htunk az l es számú fejtési csapathoz vezet tóközben a velünk szembejövő jillékrl nézegetjük. —■ A jó töltést is szemeiéit tartjuk — világosii fel Buspai elviárs —. meri ezzel az üres csillchiányt dőniőeu ki tudjuk küszöbölni. Közeledünk a szénvagyon „birodal­mához.“ Már lehet hallani a réselőgé- pek berregését, amelynek megszakítá­sait a híres szovjet kaparöszalag szelíd moraja vált fel. Itt dolgozik Kosz Já­nos sztahánovista vájár. Ábrám József, ifj. Bien József, Fajcsi István vájárok és még 31-en. akik egy célt látnak maguk előtt: niinél többet termelni. A fejtés csapatvezetője. Till János vájár elmondja munkamódszerükéi, melynek segítségéve! csapatuk állón dóan 200 százalékon felül teljesíti elő irányzatát Dömösn a munkaidő teljes ki használása révén tudjuk ezeket a szép eredmé nyekot tartani, sőt tovább fejlesz­teni — közli Till elvtárs. — Mi át­lagban 7 és fél órát dolgozunk tér melő munkán. Ezt úgy szerveztük meg. hogy a csapat nem egyszerre ül le, hogy megegye a magával ho­zott élelmet, hanem váltakozva. De ez is legtöbljször úgy történik, hogy akkor fogyasztják el a vájárok a magukkal hozott élelmet, mikor va­lami hiba csúszik közbe. Vagy üres csil­le hiány, vagy ha valamely rázómotor leáll. (Jyakran akadnak ilyen te<h uikai akadályok, ilyen nagy teljesít, ményii fejtésben, mint a miénk. — De a munka megszervezésén is «ok múlik — szól közbe Szilágyi Er­nő főaknász elvtárs — azelőtt két vájárnak volt egy lapátokija, moet úgy szerveztük meg, hogy három vá­jár mellé osztunk egy lapátoló!, ami döntőn elősegíti az egy főre eső ter­melési érték emelkedését. — A harmadik fontos tényező még az — veszi át újból a szót Till elv­társ — hogy nagyon szépen kidom­borodik a kollektív szellem ebben a csapatban. — Nincs válogatás a munkahelyek, ben. mert láncszerűen kapják a vá­járok a beosztásukat. Aki wa felül dolgozik, az holnap alul, vagy közé­pen. Vagyis minden műszakon válta­kozva — fejezi tie Til! elvtárs. Mio ijuszétofitfiiik a gépek szünet nélkül zakatol, nak. A csuz- dákban vastagon ömlik a szén. Így megy ez reggel negyed héttől bárom, negyed kettőig. De a délutános éa éjjeles harmadoknál is ilyen módsze­rekkel dolgoznak, melynek eredmé­nyeként a komlói Kossuth akna elő­irányzott teljesítményének 75 száza­léka jön ki mindennap ebből az egy fejtéshői. Amint láttuk, a hányában is ugyanolyan lendülettel megy a műn. ka. min a külwtn*n. ft« ennek a kö­zű- verseiiymunkának eredményeként a komlói Kossuth.akna 110 százalék­ra teljesítette ötéves fprvflnk ráeső részét május hónapban. Ragonesa János ben. .4 kukoricát, cukorrépát már há­romszor kapálták meg. Figyelik ezt a kívülállók. Látják, .hogy a kukorica térden felül ér, s azt is tudják, hogy öklömnyi cukorrépa vall a nagy, sö­tétzöld levelek alatt. Aztán látják a csoport búzáját. Ar egész ifalu tudja, hogy lő—1G mázsát ígér s hogy a csoport 19—20 mázsás termésre szá­molhat őszi árpából. Látják, hogyan fejlődik napról-nap- ra a csoport. A volt „jegyző-tanyán" látják a csoport serléstörzstenyészelét {turcsiorrú angol' kocák, nemsokára iefial valamennyi) ',ós láthatják a: épü­lő fiaztatót, hizlalklát is. És még va­lamit. Ézt nem téglából, cementből építette a csoport. Mégis erős, és egyi­ke azoknak, ami legjobban vonzza a kívülállókat­Ez a nyugodt biztonság, a bizalom, az erő tudata, ami a csoportlapokból sugárzik. Olyan ez, mint a mágnes. Vonzza a duuaszekesöi dolgozó pa­rasztokat. Ezért mondhatja valamennyi csoporttag nyugodtan: ösrre megduplázódik a csoport. Békés József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents