Dunántúli Napló, 1950. május (7. évfolyam, 101-124. szám)

1950-05-16 / 112. szám

1050 MÁJUS 18 5 As&z&Hpoks akik tetyíiapdUí tnty tadávkadíak, % déliek, ma pedig legharcosabb tagjai a csoportnak Ha valaki egyszer Személyen járt, a kedves kis községet nagyon soká nem tudja elfelejteni. Valahányszor visszagondol az útra, színes kép rajzolódik ki benne. Újra és újra látja a dombhajlaton meghúzódó tiszta, takarosra meszelt házikókat, az üdezöld lombkerítéseket, a vi­ruló orgonákat, a kertek elején pi- roslo tunpáncrdőket. Az ember nap mint nap sze­retne kimenni a személyi tszcs ta­gokhoz, a Bosnyák Anicákhoz, a Pe- terácz Györgynékhez, az Uzon Já- nosnékhoz. így van ez már régóta, hogy a napbarnított asszonyok a férjeikkel együtt dolgoznak a határban? Úgy van az már régóta a személyi cso­portban, hogy a nőknek éppolyan munkát osztanak ki mint a férfiak­nak? Úgy van az már régóta, hogy az asszonyok is dicsérik a csoport munkáját, a földjeit, a haragoszöld vetéseket és a bensőséges meghitt életet, amely a tszcs-n belül van? — Dehogy! — kacag fel csengőn a tizenhatéves Bosnyák Anica. — Úgy féltek itt az asszonyok a csoporttól, mint a tűz tői' Uzonné volt az asz- szonyok közül az egyedüli csoport­tag, pedig a többiek is beléphettek volna. De csak én lettem volna előbb tizenhatéves! A napraforgósorban Anica mellett halad Peterácz Györgyné Csak roo- so'vog azon, mit beszél a kislány Úgy mondja azt, hogy csak előbb 'ehetett volna tizenhatéves, mintha mór lekesett volna valamiről Pe­dig dehogy! Ott ál! Bosnyák An ca előtt a szép jövő, amely akaoi tá­rult ki ielies egészében e'óac am km tizenhatod!! születésnapján, április Hl-én tagja let a szeme'yi ‘erme'ocsoportnak Milyen nagy volt akkor Anica bo dogsága Menny könyörgés, kérés, nmánkodás előz­te meg a. 5 csoporttagságát Amíg a többi asszonyok - akik azóta már régen ' csoporttagok a tcrmelö- csopori ellen beszélte^ ö azért kö­nyörgöm Uzon elvtársiul és az édesapjának, aki szinten csoport­tag. vegyék fel tekintsenek el at­tól. hogy még nagyon fiatal Az asszonyok bizony nem ezt mondták. — Nekem ugyan beszélhetsz! — ezt hallhatták csak a csoportban lévő férfiak a feleségeiktől. Hiába próbálták meggyőzni őket, nem si­került. Ebben az időben minden este más-más háznál megbeszélték a fér­fiak a másnapi feladatokat, a leg­közelebbi tennivalókat. Elvégezték már a tavaszi munkák jórészét, ki- zöldült a határban a vetés, szóvai minden ment jól a maga rendjén — csak az asszonyokai volt a hiba. Még mindig nem akartak tszcs ta­gok lenni. Egy nap aztán, amikor egyikük sem tudott kimenni az esőzés miatt a földekre, eldőlt a harc. A férfiak meglesték az asz- smonyokat, amint a határban gyö­nyörködnek és összehasonlítják az egyéni és társasgazdálkodók földjeit. És akkor este öt asszony fel­iratkozott a termelőcsoport tagjai közé. Ezután lett csoporttag Anica is és most már Uzonnéval együtt hét asszony találkozott össze regge­lenként, hogy hangosan dalolva in­duljanak ki a földekre és a munkát minél előbb elvégezhessék. Amennyire visszahúzódtak a nők a csoporttagság elől. annál harcosab­bak lettek azután. Előbb csak dol­goztak, nem szóltak semmit. Uzonné beszélt nekik a jövőjükről, arról, hogy megváltozik majd az ötéves terv végére Személy község képe, hogy egészségházat, tágasabb isko­lát, mozit, meg fürdőt kapnak majd, hogy a csoporttagok gond és nélkülözést nem ismerve élhetnek és olyan boldogok lesznek, mint még soha! Aztán kezdett az asszo­nyoknak igazán kinyílni a szemük. Jobblétünk lesz? Más világot terem­tünk? Azt mi is akarjuk. De hogy? Többet dolgozunk, elérjük munká­ban a férfiak. — Már azt hittem, Siosy I®- foznek bennünket a férfiak — és Uzon Jánosné szemébe pajkos mo­soly szökik — de végül mégis mi győztünk. Üzemi gyűlésen kivívtuk az,, hogy most mar. éppúgy részi kapunk mindenféle munkából, mint a férjeink! Az Jött, ha szidták a csoportot, az asszonyok az első helyen álltak. Később, amikor kezdték meglátni, hogy mégis csak az a helyes, nem feleltek, némán hallgattak. Még ma­guknak is restellték bevallani, hogy megváltozott a nézetük, hogy nem vették észre már hónapokkal ezelőtt amit most meglátnak. És most? Most csak próbálná valaki szidni a csoportot, próbálja valaki azt mon­dani, hogy a társasgazdálkodás nem jó és nem előnyös. A harcias asszo­nyok legjobb érve, ha azt mondják: — Menjetek ki a határba! De nem is kell. hogy kimenjetek. Látni innen is! Látjátok a mi földjeinket? Mintha válaszvonal lenne a tiétek mellett. Látjátok, hogy erősödik a rozsunk, árpánk, meg a búzánk a tiétek mellett? A rozsunk már meg­dől, olyan gyönyörű! És valóban: A személyi asszonyok künn dolgoznak a domboldalra ve­tett napraforgóban. Szemük ra­gyog, arcuk csupa öröm. ha végig­néznek a földjeiken, örülnek az életnek, a munkának, a szorgos ke­zük munkája nyomán szaporodó munkaegységeknek és annak, hogy sikerrel dőlt el a harc a munkáért az ő javukra. A. jövendő géplakatosa feszült fi­gyelemmel és nagy hozzáértéssel használja a mikrómátert, vagy a to­lómércét. De dolgozik a satuval, így készül elő az élet nagy fel­adataira. Elsőnek az összes iparágak közül az építőiparban vezették be a da­rabbérezési rendszert. Május 15-étő! az épitőiparban már a darabbére­zéssel számolják el a dolgozókat. Ez azt jelenti, hogy a becsületesen dolgozók előnyösebb helyzetbe jut­nak, míg a normacsalóknak igeh megnehezül a dolguk. A darabbérrendszer bevezetését a :,A lervkönyv az én legfőbb barátom . . loányi Péter . . . beos: fása gépi dohányaiig') Ez van ráírna a rózsa­színű lervkönyv első lap jára. Sokat elárulnak a füzetben lévő számok visszatükrözik a napi, heti és havi tcljcsi'- méngt... — Szeretem a terv- könyvemet. Ez az én legjobb barátom — mondja Ibáryi Pé’i-.r. — Olyan ez a íervkrry- vecske, mint egy tükör, ami n mindennapi ódá­tokat csalhatatlanul: isz- szalükrözi nekem. Lapozgat benn" . .. úgy folytatja. E: a füzet mindert el­árul. Ha valaki nem is ismeri, elmondja azt, bogy ki a tulajdonosa •s bemutatja annak na- p, teljesítményét. El­árulja azt is, hogy na­ponta 1fí g 87 kg do­hányt kelt a gépen le­vágni. Ez a napi not ma. .1 könyv elárulja ezt is hogy egy idő óta még jobban megy a munka loányi elvtársitól. A hatodik szabad má­jus !-re készült a; üzem. Ivdnyi Péter egy érte­kezleten önkritikát gya­korolt. mert ügy érezte nem végezte úgy a mun­káját, mint el lehetett volna várni tőle Ezen segített is. Május Z -i fel. niánlásával megígérte hogy ezentúl 20 g és ín kg dohányt vág naponta Ehhez hozzáfűzte, hogy a minőséget és a tiszta­ságot is emelni fogja. — Ettől a naptól kezdve sokkal nagyobb gondot fordítottani a tervkönunecskére. A relőtt volt füzetünk, de nem volt ilyen, mint a mos­tani. Ettől a naptál kezdve. munka után gondosan jegyeztem napi teljesítményem és több­ször előfordult az. hagy napközben is „b”!"kuk­kantottam" n főzetbe Az eredmény nemsokára meg ;s mutatkozott Boldog volt loányi Péter, műikor május 1- én felvonult. flrii’t an­nak, hor/o u béke ügyét ió munkájával köszönt­hette, mert akkor már elérte a napi 21 mázsa 50 kiló teljesítményt — Huszonhat eszten­deje vágom a dohányt de mén ilyen nayn te\­frsílménv elérésire nem is gondoltam Bírom, he kell vallanom azt. hogy nagy szerepe vall ebben a tervkönyvecskcrlek De azóta sem esett vissza g termelésben. pénteken. 12-én 2! mázsa 6í kilő dohányt vágott — mu­latja a könyvecske. A munkáját az is elősegí­tette, hogy egy hétig ta­nulmányúton volt Aztán a munkájában is újítást vezetett be: Évi 2082 forint értékű megtakarí­tást ért el a doháryvá- gór i. — Sok függ g géptől fin állítom azt, hogy aki szereti a gépét, be­szélni tud vele. annak a gépén soha nem fordult elő törés. Én mindig vi­gyázok a masinámra, hogy minél többéit tud­jak termelni. Nem sze­retném, ha a tervköny­vem visszaesést mu­tatna. Éppen ma fejez­tem be májusi tervemet. — Mondhatnám azt is hogy a tervkö'-yvers- kém a béke könyve. — szót elgondolkodva Ivó nvl Péter —, mert amevnyivef több"! ter­melek. annyival jobban erősítem a béke táborát. I"a előbb befejezem o: ötéves tervet is és na­gyabb tévést teszel- wer, a szoclaVzmus megvaló­sítása felé. (F. L.) Pécsi Magasépítési Nemzeti Vállalat építkezéseinél az öntudatos dolgo­zók igen nagy örömmel fogadták és sokan már az első nap teljesítmé­nyeiből kiszámolták, hogy mennyi­vel előnyösebb ez a bérezés, mint az eddigi bonyolult és nehezen ért­hető rendszer. A kiszámítást megkönnyíti az, hogy a vállalat valamennyi idő­mérője kiszállt az építkezésekhez és ott a helyszínen segítik elő, hogy az új bérezési rendszerre zökkenés- mentes legyen az áttérés. A Komlói Magasépítési NV-nél is bevezették a darabbérezést. A népnevelők már előzőleg tudatositották és ismertet­ték ennek jelentőségét és így a dol­gozók örömmel várták, hogy elér­kezzen a tizenötödike, amikortól már valóban a végzett munka mennyisége és minősége arányában kapják a fizetésüket. A kökönyösi építkezéseknél, a bányászházak építésénél dolgozik Czukor Anna leánybrigádja. Czukor Anna is igaz örömmel fogadta a da­rabbérezést. — Vártuk ml ezt már nagyon — mondta — mert hiszen itt nálunk igen sokan elmesélhetik, hogy mennyi és milyen hibája volt a régi bérrendszernek. Különösen hátrányos helyzetben voltak a se­gédmunkások. Ezen a téren is na­gyon nagy javulást hoz a darab- bérezés. — Azután nagyon fontos még az, hogy ezentúl azok járnak jobban, akik minőségi munkát végeznek és ezzel tulajdonképpen a dolgozók egésze jár jól, mert. amit építünk, az tartós és jó lesz. így azután mi valamennyien nagyon vártuk már az áttekinthető darabbérezést. Nemcsak a Kossuth-díjas Czukor Anna, hanem minden becsületes építőmunkás örömmel fogadta a da­rabbér-rendszer bevezetését. ÖVÉK A JÖVŐ Maii József elvtársnóJ is bebizonyosodott; a tudás anyagi erűvé válik ke is, a termelékenység". Aztán, amikor új fejezetről, a l bonákról tanul, újból csak elviszi ;; tanultakat Sárokra. Az ötéves terv­ről beszél, amikor sok orvos lesz az országban, sokkal több mint most. Sárokon is lesz, ott úgy is nagyon elkél. mert 10—12 km-re kell gyalo­golni a legközelebbi orvosig. A Gorkij területi Dzerdzsinszkij hétosztályos ipariskolában mo­dernül felszerelt analitikai laboratóriumban tanulnak a serdülőkorú leányok. Fiatal korban megszokják a legfontosabb mérőműszerek használatát, gyorsan és pontosan dolgoznak az ellenőrző műszerek­kel. A fizika, kémia törvényeit jól emlékezetükbe vésik és így fc1 - nőtt korukban kiválóan alkalmassá lesznek a legkülönbözőbb ipari, vagy tudományos munkára. nem kell. De m előbb is elérjük. Csak nektek, meg nekünk együtt kell igyekezni. Olyan szoros munkával, mint amilyen szó rosan megfogjuk egymás kezét, ami­kor idejövünk hozzátok... De az­után is orvoshoz menjetek, nem pe­dig javasasszonyhoz. A jelentésembe bele is foglalom, hogy nagyon kéne nektek az orvos... hátha még gyor­sabban is megy — mosolyog búcsú­zóul. Megírja a jelentést. ,-A közeli Ivándátda községben lehetne orvosi rendelő, mert az a közpon tién van és akkor idejöhetnének Sárokról Kislipóról is..." Most már Mati elvtárs sem mond­ja, hogy a tanulás a fiataloknak való. Tudja, hogy a tanulásnak cél ia, meg haszna is van. Célja az hogy felvilágosodottak legyenek a dolgozók. ‘udás hatalom, tgv volt ez a mull ban. Ezért akartak a múlt visszakívánói elzárni bennün­ket, meg a fiatalokat elzárni ettől még most is. — mondja keményen Mati elvtárs. Mati József tanul, hogy tanítha-­son. Hogy mindenki olyan tíszJá'j lássa, mint most már ő is: mi volt a múlt és mit, akarunk mi építeni S ha ezt sokan látják, akkor sokan 'esznek azok: ez.'-pn és millióan, akik együtt épí'en.ek. Uj országot. IJj em­bereknek. — Mert 3 — Akkor maid Most ie megmondja: először nem szívesen ment szemináriumra. Nem mintha nem érezte volna meg, hogy tanulni kell. Idősebb Mati Józsefnél, a pécsi Sopiana gyalusánál nem ~z nehezítette meg az első lépéseket a szemináriumhoz. ITanem az az ötven­négy év, amit nehéz munkával tö.- tött el. „Fiataloknak való a tanulás, nem. fog már az én fejem úgy, én csak dolgozni tudok----“ mondogat­ta akkorában. szemináriumi estén már valami tört ént vele. A munkásosz­tály szerepéről tanult a szocializ­mus építésében, ügy érezte, hogy mindaz, amit tanul: ismerős és még­is új. Más értelmet kaptak a dolgok. Tudta eddig is, hogy nekünk mun­kával, többterme!issei kell építeni. De nem tudta, hogy ez a mi győzd mllnk szempontjából a legfontosabb dolog. Magasabb termelékenységgel biztosítani egy új társadalom ere­jét, biztosítani az ú] győzelmét a régi felett. Másképpen kezdett dolgozni, még jobban. Napközben is eszébe jutott a szeminárium. Rájött, hogy nem is olyan' nehéz tanulni. Mindaz, ami idáig ie meg volt benne, de homá­lyosan, nem tudatosan, az most fénylő értelmet kapott. S ahogyan tanult, egyre emelkedett a teljesít­ménye is: 126, 147, 249 százalékot ért el. A munkásosztály sze­repe a szocializmus épí­tésében II. részt tanul­ják a szemináriumon. A munkás- osztály hatalmas alkotó készségéről tanul. Arról a nagyszerű erőről, ami1 évszázadokig nyomtak el, de amit felszabadít az új élet. Megtanulja, hogy a szabad ember másképpen néz a gépére. A gyakorlatban? Egyik reggel újí llí hónán. A harmadik tást nyújt be. Eddig egy késsel dol­goztak a gyalugépen. Először egy késsel lenagyolták a darabot, akkor kicserélték a kést és egy másikk i utána, simították. Most két kést fog be Mati elvtárs és a két kés egv menetben két műveletet végez el: nagyolást- és simítást,. Ma is így dob. gozik vele. 197 százalékkal. „A kommunista éberség" a . követ­kező anyag. — Az éberség a kapunál kezdődik, az igaz. De az én feladatom itt. bent az üzemben akkor is meg van. ha kint tudom, hogy a portások csak igazolvánnyal, belépővel engednek bo valakit. Nekünk itt kommunista éberséggel harcolni kell a mi leg­nagyobb ellenségünk, a selejt ellen, a géprongálás ellen, a normacsalá­sok ellen. A termelésben kell éber­nek lennünk — mondja Mati elvtárs. ö a műhelybizalmi is. egyszer, nem is kétszer, számtalanszor mondja a fiataloknak, öregek­nek egyaránt: ,.Vigyázzatok az anyagra... a miénk...-a gépre is... az is __“ Igen a gép is a Mati Jó­zs efeké. De'nemcsak a munkásosztály sze­repéről tanul Mati elvtárs. Fölcsillan a szeme, amikor meghallja, hogy a parasztpolitikáról tanulnak. „Az az­után jól lesz. legalább le z miről be­szélni Sárokon, meg ivándárdán, Kisiipnón..Ide járnak a Sopiana gépgyár falujárói. Mati József elv­társ is. Szemináriumon megtanulja s Sá­rokon megtanítja rá a dolgozó pa­rasztokat, hogy az erő a társas, nagyüzemi gazdálkodásban van. „Ugv van az nálunk is. fagyják el az elvtársak. Kis műhelyre csak rá­fizetni lehet, vagy úgy lehet, vele keresni, ha közben lenyúzzák a mun­kás bőrét. Nagy üzemben megy a munka és emelkedik a munka érté­És nem 4. 'Mi' ■ J Munka után derűs az ipariskol: élete. Sportolnak, muzsikálnak szórakoznak a diákok, vidám já tokokat játszanak. A tanulás nen kényszer többé, hanem élvezet í fiatal szovjetembereknek. Az építőipari dolgozók örömmel fogadtál a darabbérezés életbelépését

Next

/
Thumbnails
Contents