Dunántúli Napló, 1950. május (7. évfolyam, 101-124. szám)

1950-05-12 / 109. szám

IBM MÁJUS 12 ti Ä P L © s A nagykozári „Ifiú Gárda"-brigád újra méltó lett nevéhez 1949 alktóber 17. Uj élet kezdődik egy diunaszekcsö-szig.e'ii volt kulák- tany-a helyén. A sudár jegenyék kő­iül előpirosló kulákház régebbi csend­jét jókedvű fiúk és lányok diala, vi­dám kacaja veri fel. Frissen, a munka víg ütemére pattognak a nóták. A nótázájanál a fiúk vezetnek, a munká­nál azonban nem lehet dönteni: a fiúk, «vagy « leányok szorgalmasab­bak-e, mert mindegyikük derekasan kiveszi a részét a dologból. Közösen látnak neki a düledező qselédviskók megjavításához, sarat kevernek, óriási patkánylyukakat ta­pasztanak be, meszelnek, festenek, felássák az elhanyagolt, térdigérő gyommal borított kertet, takaros ren­delt teremtenek az udvarban, ragyogó tisztára takarítják a volt kulákházat, berendezik az üzemi konyhát, a nap­paliból ülésterem, az egyik tágas, vilájgos szobából pedig SZÍT iroda lesz. képek kerülnek < falra. Zó ja Koz- mogyemjánszkája, Oleg Kosevoj, Alexej Sztahánov, a fiatalok példaképei. Az udvar leg­szebb részén, két nyírfácska előtt kar­csú rúd nyúlik a magasba, a tetején pedig, messze hirdeti egy vérvörös zászló: A bari állami gazdaság duna- szekcső-szigeti üzemegységében mint­egy 30 bátor, kezdeményező fiatal, új Útra lépett. Szorgalmas, öntudatos munkával példát akarnak mutatni a környék parasztfiataljainak, és kiér­demelni az „Ifjú Gárda“ megtisztelő nevet, amelyet 1949 október 17-én vet­lek fel. A bári „Ifjú Gárda" üzemegység fiatal dolgozói valóban harcoltak azért, hogy kiérdemeljék ezt a nevet, hogy méltóvá válhassanak a haladó ifjak példaképeihez a hős komszomol- cokhoz. Egymás után érték el a sike­reket. Mélyszántásban, vetésben, az őszi munkák elvégzésében majdnem mindig első helyen álltak. Fűtötte őket a lelkesedés, sarkallta őket az ígéret, amelyet a Pártnak tettek: „bármi körülmények között kitartunk és helytállunk azon a poszton, ahová állítottak bennünket". Vidáman, szor­galmasan folyt a munka, pedig bőven akadtak nehézségek. volt abban az időben az élelemmel. Messze vol­taik a községektől, nem volt semmiféle járművük és bizony az is' előfordult, hogy egész napon át egy deci tejen és egy darab kenyéren éltek, azzal végeztek a munkájukat. Ebben az időben mindenki úgy be­szélt a bári fiatalokról mint bátor, kezdeményező, öntudatos ifjakról, «kik szorgalmasan dolgoznak, tanul­nak és példát mutatnak nemcsak a fiataloknak, hanem az egész környék dolgozó parasztságának. 1950 január 28. A bári „Ifjú Gár­da" átköltözött a nagykozári állami gazdaság danicspusztai üzemegységébe. Fiatalos hévvel, nagy lendülettel kez­dődött meg itt is a munka. Uj volt nekik az állattenyésztés, amely nap­pal lekötötte idejüket, a gyorsan le­szálló estéken pedig közösen olvas­tak, tanultak, szemináriumi előadáso­kat hallgattak, eljártak színházba, moziba és szórakoztak. Aztán valahogy lassan elmaradt az olvasás, később egyre kevesebb lett azok száma is, akik tanulással töltőt" ték estéjüket, végül elfogytak a sze­mináriumi hallgatók is. szeminárium. Az eddigi esti tevékenységből nem maradt meg más, csak a színház, mozi, a szórakozás. Legvégül már a színház, a mozi, a haladó da­rabok sem érdekelték őket, csak a tánc, a mulatozás és a kimaradások egyre sűrűbbek lettek Másnap fárad­tan, rosszkedvűen álltak munkába és a veszekedések, a rosszindulatú meg­jegyzések, a durva szavak egyre gya­koribbak lettek. Mindezt a MINSZ Megyei Bizott­sága elég soká nem vette észre. Ez hiba volt. komoly hiba. Az „Ifjú Gárda" üzemegység dolgozói pedig mindinkább lekanyarodtak arról az útról, amelyen azok haladtak, akik­nek képei piros keretben ott függnek a fiatalok szobájának falán. Végül azonban az egyik MINSZ megyei bizottsági ülésen kemény, elvtársiam kritikát kaptík az „Ifjú Gárda“ tagjai, ekkor elhatározták: elhagyják a felvett káros szokásokat, leszoknak az éjfél után tartó táncról és mulatozásokról, újra visszatérnek a rendes kerékvágásba, amelyen ha- ladniok kell, ha tagjai akarnak lenni az egyesülő magyar ifjúság harcos szövetségének, később pedig a Párt­nak. Elhatározásukat azonnal tettek is követték. Újra szorgalmasan, lel­kiismeretesebben végezték a munkát és lelkesen csatlakoztak a májusi felajánlásokhoz, később pedig a jáki állami gazdaság fiataljainak kongresz- szusi munkafelhivásához. A sertés- gondozó fiatalok felemelték a sertések napi súlygyarapodását, a tehenészek pedig a tejhozam emeléséért „A tej- beszolgáltatási verseny győztesének" feliratú zászlót nyerlek el jó mun­kájukkal. a traktorosok azt vállalták, hogy teljesítményüket átlag 250-re emelik. Vállalásukat túl­teljesítve Varga Árpád és Virág Má­ria 300 százalékos eredményt értek cl. Bevezették a teljesítménybérezést, amelynek a fiatalok egy.'öl-egyig örül­tek. Jól előre vitte ez is a munká­jukat, mert most még inkább érdekel­tek lettek a termelésben és mindenki a legjobb tudása szerint dolgozott. A májusi felajánlások példás teljesítése után a kongresszusi felajánlások tel­jesítéséhez láttak neki.’ Vállalták, hogy még gondosabb ápolással a ser­tésgondozó ifjak 50 százalékra csök­kentik le a malac elhullását, a tehe­nészek további két decivel emelik a napi tejhozamot, a traktorosok pedig megtartják, az átlagos 300 százalékot. A termelési eredményeken túlmenő­ié,!» azonban tovább kell vinniök a Párttal való kapcsolat elmélyítését és folytatniok kell a tanulást. Bru- mecz Istvánnal, az új SZÍT titkárral együttműködve azon kell lenniök, hogy a még meglévő hibákat mielőbb kijavítsák. Ehhez adjon segítséget a MINSZ Bizottsága is olyképpen, hogy sűrűbben látogassa meg a gazdaság fiataljait, ifjúsági napokra városi elő­adót küldjön, szemináriumot szervez­zen. segítse összehozni a gazdaság SZIT-eseinek a kultúrgárdát és ál­landóan figyelemmel kísérje munkáju­kat és a fejlődésüket. Ha ezt a segítséget megkapják, biztosra vehet­jük, hogy az „Ifjú Gárda" tagjai új­ból élenjárókká, az egységért küzdő tízezrek élharcosaivá, majdan pedig Pártunk legjobb tagjaivá válnak, Hsrsányi Márta. Hég ebben a hónapban az építőipar minden munkahelyén áttérnek a darabbérezésre Eddig az építőipari dolgozó, aki a csoport átlagteljesítménye után kapta a bért> hiába múlta felül egyéni teljesítményével a csoport átla- gáli nem a végzett munkája után részesült a keresetből. Május 15-ig a szorosanvett építőipar minden mun kahelyén és június 5-ig az építőipar minden ágában áttérnek a tervfelbo ntés> egyéni elszámolás, munkaulal- ványozás és darabbérezés rendszerére. A világos, egyszerű bérezési rend­szer országos bevezetése nagyban hozzájárul majd az építőipari munka­verseny és a Sztahánov-mozgalom tömegmozgalommá va'ó fejlődéséhez. A darabbérezés bevezetésével egy idő ben egyszerűsítik a besorolást is. A 22 bérosztály helyett hat kategóriái állítanak fel. Az ország minden épít­kezésén egységesen íizetik majd ki az azonos munkadarabok után járó bért. Piros keretben Sok bai Leállt a Május elsejére 4 MUNKÁSOK RABLÓGYILKOSOK — Lécsi István nagyharsányi kulak-pap szerint A gyilkosságra lázitó papot három és félévi börtönre ítélték — A Magyar Népköztársaság Ne­vében! — A megyei bíróság büntetőtaná- «a demokratikus államrend elleni iz­gatás bűntettének elkövetésében mon­dotta ki bűnösnek Lócsi István nagy- barsányi római katolikus lelkészt és «zárt háromévi és hathónapi börtönbün­tetésre ítélte. — hangzott az ítélet. Lócsi István cinikusan, minden meg­bánás nélkül hallgatta végig az ítélet indokolását, amely szerint a bíróság megállapította, hogy a templomi szó­széket a dolgozó nép elleni gyűlölet szítására használta fel. A béke és sze­retet helyett gyűlölködést, gonoszsá­got, háborút hirdetett, Lócsi jól tud­ja ázt,_ hogy a béke a szocializmus épí­tését jelenti. 0 pedig nem akar szo­cializmust, amely elvette tőle a földet, amit mással művelteiéit meg, amelynek bűsás jövedelméből fényűzó’en élte do- logtalan életét. 0 's háborút akar, mint a többi föld­jéből, gyárából kiebrudalt gonosztevő, háborúval szeretné visszaszerezni azl a földet, amihez csak annyi köze volt, hogy mások kizsákmányolására hasz­nálta fel. Ezért uszított nap-nap után minden ellen, ami a fejlődést jelenti, r.rzikőzeiben nem igen válogatott. Egynapos egyházi „pártiskola“ A legsötétebb gaztettre is el v'o'Jt . aíll'^or Nyárádi Adám pécsi .eOiOgiai tanárral Nagyvejki községbe ment. Ezt megelőzően Pécseit elvégeztek egy egészna- pos egyházi „p'ártiskolát”, amelyen kizárólag a rémhírterjesztési a há­borúra, a dolgozó nép elleni gyű­löletre való uszítást tanították. — Az egyház érdekéivel ellenkező szél fujdogál és úgy kell „dolgozni”, hogy ezt a szelet saját vitorlánkba fogjuk — mondotta az előadó félreér­tést nem tűrő hangon az előadás kez­detén. Ebben teljesen igaza volt az előadó­nak. Az idő nem kedvez a háborús uszítóknak, kizsákmányolóknak, a kle­rikális reakciónak. A beketábor növek­szik, a magyar dolgozók münkaver- sennyel, sztahánovista mozgalommal, több és jobb termeléssel erősítik a bé­kefront magyar szakaszát. Ez bizony nem tetszik a béke esküdt ellenségei­nek, ezért ,, nem írta alá Nyárádi Adám teoló­giai tanár úr sem a békeívet. Nagyvejkibe való megérkezésük után még aznap este „munkához" lát. A politikai merénylet híre eljutott a rendőrségre is. Igazolásra szólították fel a két „missziós.” küldetésben lé­vő papot és a község elhagyására kér­ték őket. Lócsi István és Nyárádi Adám a rendőrség embereivel is szein- telenkedni kezdett, kijelentették, hogy „fütyülnek rendelkezésükre”. De Sar­lós György helybeli plébánossal még tovább mentek példátlan vakmerősé­gükben. Megjelentek a párttitkár la­kásán és a plébános azt követelte tő­le, járjon közbe a rendőrőrsnél, hogy a két pap ott maradhasson. Maid ami­kor a követelése nem talált támoga­tásra, nagy bőszen kijelentette: — Ér\ ismerem híveimet. Ezért tudom, ha must a két papnak *1 kell menni a községből, akkor négy embert agyon fognak verni. lak. Dobszó útján összecsődííeíték a falu lakosságának egy részét és Lócsi István beszélni kezdett. Az emberek azt gondolhatnák, hogy Lócsi Isiván az evangélium tanait hir­dette. De afrik ezt gondolják, nagyon tévednek, mert Lócsi István minden bevezetés nélkül a magyar munkás- osztály hatalma, a proletárdiktatúra el­leni gyűlöletre való izgatással kezdte „szentbeszédét”. — Ma a munkások vannak hatal­mon, meg akarják maguknak sze­rezni a dicsőséget és a becsület­ről beszélnek, pedig nem egyebek, mint közönséges rab'ógyilkosok — fejtegette többek közt. A hallgatóság megrökönyödve hall­gatta a szemérmetlen támadást a ma­gyar munkásosztály és annak vezetői ellen. Többen ott is hagyták azonnal a „szentbeszédet”, mert nem tudták hallgatni a pap arcátlanságát. Ez a négy kiszemelt ember a párt­szervezet vezetősége volt — amint az a tárgyalás folyamán kiderült. íme egy példa, amely bizonyítja: a fekete reakció mindent megkísérel, hogy a régi népelnyomó rendszert, az ezerholdasok uralmát, a kulákók és kulák-papok basáskodását, kizsákmá nyolását visszaállítsa. Nem retten visz- sza a gyilkosságra való uszítástól és elsősorban a 'Tnunkásósztály és annak élcsapata, a Párt ellen, fokozza táma­dását-. A magyar munkásosztály azon­ban éberen áll a vártán és keményen lesújt azokra, akik a békéért, a szo­cializmusért, a boldog jövőjéért ví­vott harcában ellenszegül neki. Ezt bi­zonyítja Lócsi István három és féléves börtönbüntetése is. ,.IVégy embert agyon fognak verni“ A j tagos» láv fasiszták külföldi kártevő terveinek csődje Az alábbiakban kivonatosan közöljük V. Laurent elvtárs cikkéti amely a „Tartós béké­ért népi demokráciáért" című lapban jelent meg. A titoista amerikai ügynökség szerteágazó hálózata, amely a világ különböző országaiban tévé kenvkedik, Béig fádból indul ki. Ju­goszlávia tudvalévőén manapság az az ország, ahol a fasiszta, reakciós elemek, a trockisták, anarchisták, nacionalisták, a gyilkosok, rablók és mindenféle söpredék összeverő­dik. Ez a söpredék „hivatásához“ méltóan menedéket és munkát talál Titonál, belőlük Titoék kártevő cso­portokat szerveznek, melyeket igye­keznek szétküldeni a különböző or­szágokba. A jugoszláv követségek, konzulá tusok, kereskedelmi képviseletek é- hírügynökségek az amerikai és an­gol. kémszolgálatokkal karöltve, mint a Tito-féle propaganda, kém és kártevő tevékenység szervezői lépnek fel Franciaországban, Olasz­országban, Angliában, Nyugat-Né- metországban, Kanadában, Bel­giumban. Ausztráliában, Indiában. Egyiptomban és más országokban. A jugoszláv fasiszta főkolomposok rágalmazó kirohanásaival telt sajtó­szemléket, brosúrákat, röpiratolcat adnak ki és terjesztenek. Titöista ..diplomaták" látják el a burzsoá •sajtót hazug hírekkel a jugoszláviai „szocialista építésről“ és a komin form „ármánykodásairól". A fasiszta Tito-banda képviselői az általuk rendezett- fogadásokon, estélyeken és más „alkalmak" felhasználásá val toborozzák ügynökeiket, közit lük számosat tanulásra Belgrádija küldenek és ezek a csoportok, vagy egyes személyek országukba vissza­térve (jutalomért) folytatják a pro pagandát Tito érdekében. Propaganda- és aknamunkájuk céljaira Titoék széles körben felhasz­nálják az ipari és a művészeti ki­állításokat és más megnyilvánulá­sokat, amelyeken résztvesznek, avagy amelyeket különböző országokban (Franciaország, Nyugat-Németország, Belgium. Hollandia, Kanada Stb.) rendeznek. Ügynökeik segítségével a Tito— Rankovics-klikk vesztegetéssel, zsa­rolással és csalással ifjúsági és szak- szervezeti „küldöttségek", írók, újságírók, színészek és mások láto­gatásait szervezi Jugoszláviába, hogy ezek a „vendégszeretettől“, megvesz­tegetett delegációk később a Tito- féle Jugoszlávia „virágzásáról“ ta­núskodjanak. Külföldi ügynökeire és a külföldi propagandára a Tito—Ttankovics- klikk hatalmas összegeket költ a tit­kos alapokból. E kiadások évről- évre növekednek. Hivatalos adatok szerint 1949-ben a hadseregre, a közigazgatásra és a különleges kor­mányalapokra fordított kiadások mintegy 51 milliárd dinárra, rúgtak, ami az egész állami költségvetés­nek több mint 33 százaléka volt. Az 1950-re előirányzott „terv" szerint ez az összeg 18 százalékkal emel­kedett. H ogy mennyire e.lőnyös az impe­rialistáknak, ha a megvetett Tito-klikket tartják szolgálatukban, annak bizonyítéka az a széleskörű politikai és gazdasági, támogatás, amit Titoék az USA, Anglia, Fran­ciaország, Olaszország és más kapi­talista országok vezető körei részé­ről élveznek. Connecticut állam kormányzója, Chester Bowles az Amerieain Dcmoctratic Action ez év áprilisi konferenciáján felszólalva, többek között elmondotta, hogy a kongresz- szus legközelebbi ülés-szakán javas­latot fognak előterjeszteni arról, hogy „az USA érdekei megkövetelik a Tito-klikk hatékony támogatását“. A Budapesten és Szófiában lefoly- 1 látott perek a hazaárulók és az angol-amerikai kémszolgálat ügynö­kei ellen megmutatták, minő aljas szerepük volt Titoéknak az USA és Anglia azon terveinek megvalósí­tása terén, amelyek ellenforradalmi fordulatok előkészítését célozták a népi demokratikus országokban. A perek megmutatták a munkásoknak, dolgozóknak s valamennyi demo­kratának, hogy Jugoszlávia mai ve­zetői ..a demokrácia és szocializmus táborából átszöktek a kapitalizmus és reakció táborába" s hogy ezek a vezetők fasiszták és az új háború gujtogatóinak közvetlen segítőtársai. A perek folyamán elhangzott lelep­lezések mind a pártokban, mind pe­dig a demokratikus tömegszerveze­tekben növelték a kommunista és munkáspártok forradalmi éberségét a titöista ügynökök tevékenykedésé­vel szemben. E perek nyomán a demokratikus közvélemény leleplezte a titöista ügynökök fondorlatait a nemzetközi demokratikus szerveze­tekben e kiűzte azokból a fasiszta Tito-klikk képviselőit. F ranciaországban a Kommunista Pártba és a tömegszerveze- lekbe befurakodott titöista ügynök- séget leleplezték. Tito ügynökei nem tudták mozgósítani a Franciaország­ba bevándorolt jugoszláv dolgozó­kat, akikhez pedig aknamunkájuk­ban oly nagy reményeket fűztek. Nem sikerült egyetlen Tito bará; cso­portot sem létrehozniok. Ugyanilyen kudarc érte őket a tömegszerveze­tekben is. így például „A Béke és Szabadság Harcosai", a Francia Nőszövetség, a Béke Barátai szerve­zetének vezetősége és még több más tömegszervezet határozataiban élesen elítélte a Tito-klikk átszökését a há­borús gyújtogatok táborába. A Jugo­szláviában járt franciaországi „dele­gációk" tagjai lelepleződtek, mint olyan személyek, akiknek seriimiféte kapcsolatuk sincs a dolgozóklipz. Ugyanilyen kudarc érte a titöista ügynökség terveit Olaszországban is. Ott sem sikerült támogatást elérniük az igazi demokraták között. Amikor a Jugoszláviába utazott milánói szo­cialisták csoportját kizárták az Olasz Szocialista Pártból, a Párt vezetősége a római jugoszláv követ tiltakozására adott válaszában ezt írta: „csakis azok a tények, ame­lyeket. a jugoszláv követ hiába igyekszik cáfolni, vagy elkenni, kész­tették a szocialistákat és a béke, hí­veit annak felismerésére, hogy Jugo­szlávia már kivid áll a békéért- folyó következetes harc világ frontján". Kudarcba fúltak a titöista provo­kátorok arra irányuló kísérlet®! is, hogy meggondolatlan szélsőséges cselekedetekre bujtsák fel a munká­sok egyes csoportjait, hogy ezzel ürügyet szolgáltassanak Scelbának^ és De Gasperinek rendkívüli intéz­kedések megtételére a Kommunista Párt, a Szocialista Párt és a demo­kratikus szervezetek ellen. A nyugatnémetországi Kommunis'a Pártba beszivárgott titöista ügynök­séget is leleplezték és kikergették a Párt- soraiból. Ausztriában a titois- ták által Karintiában létesített „De­mokratikus Front“ teljesen megbu­kott; az 1949. évi parlamenti válasz­tásokon százezer -szavazatból 2107-et kapott. Teljes vereséget szenvedtek Titoék Trieszt Szabad Területen is. Kemény ideológiai és szervezeti harc után kiűzték őket a Kommunist* Párt és a tömegszervezetek vezető­ségeiből. Ezenfelül Tito ügynökei az 1949. évi trieszti községi választáso­kon szintén vereséget szenvedtek: a Kommunista Párt a szavazatok 21 százalékát, titoék listája pedig a szavazatok 1.8 százalékát kapta. Csaknem valamennyi szlovén nem­zetiségű paraszt a Kommunista Párt­ra, a békére, Tito ellen, a háború és az imperializmus ellen szavazott. így a Tájékoztató Iroda történel­mi jelentőségű határozataival felvér­tezett Kommunista Pártok ébersége és harca meghiúsította a titöista ügynökség terveit. E zek a tények bizonyítják a Tito—Rankovios-féle klikk kül­földi kártevő politikájának csődjét. Ä jugoszláv fasiszták külföldi diver- ziós politikája megtört a forradalmi proletármozgalom egységének acél­falán. _ 1 Teljesen érthető, hogy a Tito—* Ranköyics-féle fasiszta klikk, kül­földi terveinek' kudarca ellenére sem szüntette he behatolási kísérleteit a munkás- és demokratikus szerveze­tekbe. A kommunista- és munkás­pártok ezért növelik forradalmi éber. ségüket a burzsoá nacionalizmus és a trockizmus megnyilvánulásaival szemben. A kommunista pártok nagy; munkát fejtenek ki soraik eszmei, politikai szervezeti megszilárdí­tása érdekében. Ugyanakkor a kom­munista pártok még fokozottabban harcolnak a Titd-klljck ellen, mert nem felejtik el, hogy ez a harc, mint a Tájékoztató Iroda legutóbbi értekezletének határozata mondja, „valamennyi kommunis'a- és mun­káspárt nemzetközi kötelessége". j

Next

/
Thumbnails
Contents