Dunántúli Napló, 1950. május (7. évfolyam, 101-124. szám)
1950-05-03 / 101. szám
»SO MÁJUS 3 M R F L 6 5 Mégy eil beszélnek a tízezrek közül május l-r&l u békéről Május 1-én, dolgozóink: ünnepi felvonulásukban minden eddiginél lenyűgözőkben fejezték ki a nemzetközi munkásosztály és a világ összes dolgozóival való szolidaritásukat és minden ed diginél nagyobb erővel és elszántsággal nyilvánították ki harcos békeakaratukat. Ez a hatalmas béketünletés minden eddiginél jobban megmutatta dolgozóink egységét, azt a békefrontot, melyben a Szovjetunió vezetésével nemcsak Pártunk minden tagja, hanem minden békét akaró becsületes ember résztvesz. ,,Egy a jelszónk, a béke, harcba boldog jövőért megyünk . .Vidáman dalolva, kart karbaöltve indultak a májusi felvonulásra Pécsújhegy dolgozói és a „Dózsa" gyalogostisztképző iskola növendékei. Ott menetelt köztük Juhász Gyula is, aki Szabolcs megyéből került ide a tisztképző iskolára, mint szegényparaszt szülők ötödik gyereke. A fiszljelsit: Megvédjiik szép, bsKás éhünket — Boldog, örömteli érzés fogott el, amikor meghallottam, hogy a dolgozókkal fogunk kivonulni. Igazán és őszintén örültünk egymásnak. A dolgozók büszkék voltak ránk, mi pedig rájuk. Beszéltünk menetközben a fel- szabadulás előtti nyomorról és az elnyomásról. Én cseléd, meg béresgyerek voltam odahaza, mielőtt felszabadultunk. Aztán arról beszélgettünk, hogy ma milyen jó a sorunk, mennyire meg- * szépült az életünk, hogy ma már a szabadság, a boldog, vidám élet az osztályrészünk. A nép fiainak, a néphadsereg katonáinak ezt a szép életünket kell megvédelmezniink. A tanárnő: Össze kell forrnunk a üiünkásoszfállyai A május elsejei nagy felvonulásról és a haladó értelmiség feladatairól Farbaki Gézáné, az I. sz. Pedagógiai gimnázium gyakorló általános iskolájának tanárnője, ezt mondja: — Ez a felejthetetlen menet, fizikai dolgozóink, hadseregünk és értelmiségünk közös felvonulása fontos eszmei tartalmakkal gazdagított minket, pedagógusokat is. Az első, ami kifejezésre jutott, hogy milyen erős, hatalmas az a társadalom, mely a munkásosztály vezetésével szebb és boldogabb életet teremt. A másik fontos tényező, amit láttam, a béke óriásira növekedett ereje, ami a pedagógusok soraiban is kifejeződött. Mégpedig nem a minden áron való békevágy, nem a félelemszülte pacifizmus, hanem a legelszántabb békeharc, amely nem ismer kö- nyörületet a háborüs gonosztevők ellen. A békés alkotómunka szeretetére és a háború gyűlöletére neveljük tanítványainkat és a békés jövőért kell maradéktalanul összeforrnunk a munkás- osztállyal nekünk, értelmiségieknek is! Az tiliöíi: Jó tanulással vetülik a békái És mit látott az iskola kis úttörője, Doszpod Jóska? — Én az uttörőzenekarban voltam és az emelvény mellett végignézhettem az egész felvonulást — mondja büszkén Doszpod pajtás. — Én még ennyi szépet életemben nem láttam. Különösen a táncoló fiúk és lányok, a bányászok autói, és a traktorok tetszettek, mega sok feleresztett békegalamb és léggömb. És mégegy. Az a sok-sok pirosnyak- kendös úttörő pajtás, aki felvonult. Piros nyakkendőt viselni azért is megtiszteltetés, mert mi jótanulással■ védjük a béke honiját' Ezt üzentük meg Rákosi pajtásnak is. A munkás: A békefront íegyőzhe etlen Golvátb István lakatos ott állt fenn a dísztribünön, ahová mint kiváló munkás kapott meghívást, öszbevegyült haján vidáman csillant meg a napsugár és reá is átragadt a felvonuló tízezrek lelkesedése. Látta a fiát is, aid a So- pianával vonult fel, aki éppúgy, mint ő, jó munkával ünnepelte meg a hatodik szabad május elsejét. A táblákon, a jelszavakon belül, sokkal mélyebbre láttam — mosolyodik el Golváth ellvtárs. Láttam a mosolygó, ragyogó arcokon a bizakodást, láttam azt, hogy minden becsületes dolgozó csak egyet akar, a békét. Mindezeket láttam és most mar tudom azt is, ha mi sokan, dolgozó tíz- és százezrek összefogunk, hatalmas és megdönthetetlen erőt képviselünk. Ezzel a megdönthetetlen erővel pedig megvédhetjük azt, amit a Szovjetuniótól és a Párttól kaptunk, megvédhetjük a jövőnket, megvédhetjük gyermekeink és unokáink békés boldogságát! Szaksieríi növényápolással a magasabb terméseredményekért „.-..az előlegezett időbért beszorozzuk a hivatalos idő bérével, a százalékos munkáknál összeadjuk, irána «elosstiuk.. »» Örömm el wúrjúh u dolgozók a darab bérezést, amely megszünteti a keresel kiszámítása körüli nehézségeket Rákosi ,,Nálunk olyan nehéz a bér kiszámítása, hogy a legtöbb munkás csak akkor tudja jneg, mennyit keresett, amikor már a borítékban megkapta. Emiatt elégedetlen és emiatt nem törődik úgy a munkájával, ahogy kellene ” (Rákosi Mátyás) elv társnak a múlt év augusztus 31-én mondott fenti megállapítása szósz érint ráillik a pécsi Sopiana gépgyárra is, ahol az eszlergaműhelyben olyan nehéz a kereset kiszámítása, hogy csak akkor tud ja meg a munkás, hogy mennyi a fizetése amikor megkapja az iroda- altiaknál a hetibérét. A dolgozók sokat is panaszkodnak emiatt nemcsak a Sopiana gépgyárban, hanem az ország összes üzemeiben is. Hogy miért ? Menjünk csak végig a Sopiana gépgyáron és kérdezzük meg az első munkást, akivel találkozunk: Elvtárs mennyi a keresete? Aztán el lehet menni a másodikhoz, a harmadikhoz, a tizedikhez, az ötvenedikhez és szinte valamennyi ezt a választ adja, A múlt héten 190 forintot kerestem — És ezen a héten mennyi lesz? nem tudom. Azt majd csak akkor derül ki. amikor megkapom, Előre megmondani senki nem tudja. Nem tudja Varga Gyula esztergályos sem, de Kertész János elvtárs sem. De nem tudná megmondani Újvári elviárs gépformázó és Krouman Lajos sztahanovista marós sem. A százalékos teljesítményt kj tudom számítani — szépít kissé a helyzeten Varga Gyula — de a bérkiszámításnál nem tudom a szorzószámokal, meg az alapbért, meg a jó ég tudja, hogy még mi mindent kell hdzzászá- niítani, levonni... Menjünk tovább egy lépéssel és néz. zünk körül a bérelszámoló irodában Itt szép rendben fekszenek a fízerési lapok. Áttekinthetők, de a számok és a viszonyszámok rengetegében eligazodni laikus egyáltalán nem tud Az egész gyárban ha 10 ember kusmeri magát rajta. Ezek is állandóan ezzel foglalkoznak. A bérelszámolók késesé gesen elmagyarázzák min Jenkinek a bérelszámolás módját, megtették nekünk is ezt a szívességet. így kezdtek a magyarázatot: Hal szí — Az eülegezeti időt az illető munkásra vonatkozó kollektív szerződésben megállapított időbérrel és teljesítmény alapbérrel összehasonlítjuk. Az előlegezett időbért beszorozzák a hivatalos idő bérével. A százalékos munkáknál összeadjuk, utána elosztjuk az utalványozott időt. Ekkor megkapjuk, hogy az illető munkás i hány százalékos teljesítményt ért el. Az elért százaléknak megnézzük a iszorzószámát, a szorzószámot beszorozzuk a 100 százalékos alapbérrel: ekkor megkapjuk az órakeresetet. Az órakeresetet beszorozzuk a ráfordított órák -számával és ekkor kapjuk meg az ösz. szeget. A bérelszámolásnak ezt a módját igen nehezen lehet megérteni. Nehezen értik a munkások is. Pedig a bérelszámolók sokszor elmagyarázták már a dolgozóknak is. — Sok munkával jár a bérkiszámi- tás — mondja az egyik elszámoló —, pedig ez a módszer már le van egyszerűsítve. Ez a legegyszerűbb formája. Vannak még persze pótlékok, szerszám koptalási díj, a fizetett ünnepek százalékos hozzászámítása és még egyéb dolgok, amikor az elszámolás ikompli- kálódík. TT3J alapján nem csoda, ha egyik munkás sem ludja kiszámí- ~ tani a keresetet előre. Számológép, logarléc, táblázatok, kimutatások kellenek. A bérelszámolásnak ez a módja rányomja bélyegét a Sopiana gépgyárra is. Tájékozatlanok a munkások. Csak „gondolom"-:nódra tudják a keresetűket és a fizetésnél mindig olyan érzésük van, hogy nem kapták meg bérüket egészen. Ezt erősítette meg \ arga Gyula esztergályos is. — Üj bérelszámolás kell — mondta. Később elmesélte, hogy hallott már a nemsokára bevezetendő darabbérezésről. Az majd más lesz. Egy darab ennyi és ennyi forint, vagy fillér és amennyit megcsinálunk, annyi a keresetünk. A mostani bérelszámolás elavult, akadályává válik a termelékenység emelkedésének. A szocializmus építésében, a munkaverseny-mozgalom fejlesztése szempontjából döntően fontos követelmény, hogy a dolgozók munkájuk ellenértékét helyes bérrendszer alapján kapják meg. Ezt nyújtja a bevezetendő darabbérezcs, ami biztosítja a becsületes munka után a becsületes keresetet is és kiküszöböli a norma- csalásokat. Kászon József Megváltozott a központi agitációs osztály előadásának; a rádió ,,Nép- népnevelő 20 perc“ adásának iöőpotja. Már május 4-én, csütörtökön a délutáni hat óra helyeit este 9 órakor sugározza ezt • az adást a Kossuth-1 rádió. Népnevelők! Csoportosan hall-1 grs-átok meg „A népnevelők 20 per-jj cél“ minden csütörtök este 9 órakor.n Utána tartsátok meg a népuevciőcso- port értekezletéi. Május elsejével befejeződött a tavaszi munkák első szakasza és a világ dolgozóinak nagy ünnepén, a proletárnemzetköziség, a békéért folytatott harc kieme’kedő napján, új szakasz kezdődött a tavaszi mezőgazdasági munkákban is. Ez az új szakasz a növényápolási munkák szakasza . A tavaszi munkák első időszakában — mint azt már megállapítottuk —, dolgozó parasztságunk Pártunk irányításával, a gépállomások segítségével, állami gazdaságaink és termelőszövetkezeti csoportjaink példamutatásával jó munkát végzett. L egtöbb növényfajta határidő előtt a földbe került és a kulákok szabolálását és rágalmait legyőzve, behoztuk azt a lemaradást is, ami időközben — például a vörösherénél — mutatkozott. A tavaszi vetések határidő előtti — és általában jóminőségű — elvégzése értékes győzelme volt a dolgozó parasztságnak. A tavaszi munkák első szakaszában aratott siker megadja az alapot ahhoz, hogy győzelmet arassunk a tavaszi munkák második szakaszában is, mely jelentőségében, fontosságában semmivel sem kisebb a vetési munkáltatoknál. Az előttünk álló és nagyon sok helyen már megindult növényápolási munkák jó minőségű, lelkiismeretes elvégzése ugyanis döntően befolyásolja terméseredményeinket. Ez ad mindenek előtt hatalmas jelentőséget a növényápolás munkájának, A helyes, lelkiismeretes, gondosan elvégzett növényápolástól függ döntő mértékben, hogy eddigi terméseredményeinket magasan felemeljük, az ország, az állami gazdaság, a termelőcsoport részére többet termeljünk s ezáltal nagyobb jövedelemre tegyünk szert, >s a nagyobb jövedelmen keresztül gondtalanabb, boldogabb életet biztosítsunk magunknak. A z elkövetkezendő időkben két döntő feladat áll előttünk a növényápolási munkákkal kapcsolatban. Először is végre kell hajtanunk a minisztertanács határozatának a növény- ápolásra vonatkozó részét. El kell érnünk, hogy minden állami gazdaság, termelőszövetkezeti csoport és egyénileg gazdálkodó dolgozó paraszt végre. hajtsa a minisztertanács határozatában előírt munkálatokat a meghatározott agrotechnikai eljárások alkalmazásával. Nem kétséges, hogy ennek során fel fognak merülni bizonyos nehézségek. Azoknak az agrotechnikai eljárásoknak egyrésze, melyet a minisztertanács határozatta előír, ellentétben áll a dolgozó parasztság hagyományaival. A hagyományaival — de nem az érdekeivel. Mert például a kukoricának tőltö- getés nélküli kapálása sok dolgozó paraszt előtt új, de ugyanakkor jó néhány mázsás terméstöbbletet jelent. Milyen következtetést vonhatunk le Is kell levonnunk ebből? Azt, hogy a tavaszi munkák másod:k szakaszában még sokkal fokozottabb népnevelő munkával kell elősegítenünk a minisztertanács határozatának végrehajtását. Szívós, felvilágosító munkával kell megmagyaráznunk minden új. eddig nem használt agrotechnikai eljárás előnyét, meg kell értetnünk minden egyes dolgozó paraszttal, hogy a tudományos alapon megállapított eljárások kivétel nélkül a nagyobb terméseredményt szolgálják, hogy ezek az eljárások jobbak a régieknél s hogy végrehajtásuk éppen a nagyobb terméseredmény miatt nemcsak országos, hanem kimondottan egyéni érdek is. Másik feladatunk a szocialista szektorokban a vetési munkák alatt kialakult versenymozgalom további kiszélesítése, eredményeinek további fokozása. Ennek során elő kell mozdítanunk, hogy minél nagyobb számban alakuljanak újabb 150—200-as brigádok. másrészt pedig, hogy minél nagyobb számú brigád és munkacsapat csatlakozzék a 200 mázsás cukorrépa, a 14 mázsás napraforgó, 50 mázsás kukorica, 4 mázsás gyapot, 80 mázsás burgonya mozgalomhoz. A verseny során elő kell mozdítanunk a mezőgazdaság sztaháno- visía mozgalmának további kibontakozását. Ennek érdekében el kell háríta. nunk a kibontakozás még mindig fennálló akadályait: a bérezés körül mutatkozó szabálytalanságokat, a csoportos elszámolást, a versenyszervezés és bérfizetés terén mutatkozó bürokratikus eljárásokat és tovább kell szélesítenünk a tapasztalatcsere-mozgalmat. A tavaszi növényápolási munkáié sikeres elvégzése — éppúgy, mant minden eddigi munkánk sikere — elsősorban oszlályharc kérdése. El kell készülnünk rá, hogy a vetési munkákban elszenvedett veresége után a kulák még dühösebben, még elkeseredettebben és még elszántakban támad majd a növényápolási munkák ellen. A kutak most is mindent el fog követni, hogy szaboiálással, áltudományos „szaktanácsokkal“ akadályozza a dolgozó parasztság munkáját. Éberségünkéi tehát még tovább kell fokozni, csirájában el kell fojtanunk minden ku- láktámadást, le kell lepleznünk a kulák hazug „tanácsait", pieg kell akadályoznunk, hogy elszabotálja a munkák végrehajtását és rá kell szorítanunk minden kulákot arra, hogy elvégezze a saját földjén a tavaszi növény- ápolási munkákat. A mai nappal megindulnak a járási értekezletek, melyeket a termelőcsoportok és községek értekezletei követnek tmiég ezen a héten. Ezeken az értekezleteken a dolgozó parasztság megtárgyalja a növényápolással kapcsolatban előttünk álló feladatokat, hogy aztán a kérdéseket kitisztázva, politikailag és szakmailag is felkészülve induljon rohamra a magasabb termés- eredményekért folytatott harc legdöntőbb szakaszában'. A pécsi Felsővámház-utcai általános iskola vadonatúj röplabda- pályája, melyet az iskola Szülői Munkaközössége felajánlásképpen április 4-re készített a gyerekeknek — teli van vidám zajjal, nevetéssel. Pirosarcú munkásgyerekek ugrálnak magasra és igyekeznek „ellenfelük” térfelére leütni a labdát. A délután végé-élé jár' az idő s a fiúk bejöttek egy kicsit, hogy két tanulás közben felfrissüljenek, kiugrálják magukat. «ti van a rö|»l;tí)d.izók közüli a barnaarcú, sötéthajú Csordás József is, a nyolcadik osztály egyik legjobb tanulója. Csordás Jóska komoly fiú, akivel felnőtt módra beszélgetünk el tanulásról, iskoláról, családról. • — Édesanyám az Első Pécsi Bőrgyárban dolgozik, a készáruraktár- ban. Abban a gyárban, amelyik éppen most lett élüzem. Négyen vagyunk testvérek, hárem fiú és egy lány. Én vagyok a legidősebb. Nagyszüleiül, egész rokonságom bányászok voltak. Egyik nagybátyám ma is a mázai bánya vájárja. Csordás Jóska szívét is a bánya húzza. Izzik a szeme, ha róla beszél. — Bányamérnök szeretnék lenni. Kedvein és tehetségem is van ehhez a nem is kicsi feladathoz — mondja öntudatosan. — Mindenáron tovább akarok tanulni, hogy érdemes legyek e nagyszerű pályára. Éppen ezért a a bányaipari gimnáziumba és annak elvégzése után majd a főiskolára megyek. Sokat tanulok majd, mert én — megmondom egyenesen — olyan ember, olyan bányász szeretnék lenni, mint Sztahánov!... Az orosz nyelvet is nagyon szeretem. Igyekszem is minél előbb megtanulni. Szeretnék a Szovjetunióba is kijutni, megismerkedni a híres szovjet bányákkal, amiről már any- nyit olvastam, hallottam... Talán nincs is szebb dolog a világon, mint tanulni, tanulni és utána lemenni a bányába hasznosítani a tapasztalatokat. Közben hazaérkezünk a Zsinkó- Lstván-utcai kis munkáslakásba. A gyerekek már otthon vannak, csak az édesanya nem. — Solsaí «Io!Roziit aujámlt. iWosl éppen vöröskeresztes tanfolyamon van a Fürdő-utcai iskolában. Szívesen tanul, pótolni akarja, amit elmulasztott. Öt is a Párt vezette, a Párt mutatta meg neki az utat, hogy megállja a helyét. Állandóan 150 százalék körül teljesít. Örül, hogy tovább akarok tanulni, biztat, is ... Iskoláról és könyvekről kerül eiő a szó. Olvasta már az Ifjú Gárdát, Az Anyát, az Uj barázdát, Szánt az eké-t. — Szeretem) a szovjet könyveket. Különösen az Ifjú Gárda 15—1G éves hősei tetszettek. Majd az iskoláról, a továbbtanu- nyolcadik után beiratkozom | lásról is szó. Elmondja, hogy az ő osztályában nagyon sok a munkás- és parasztszármazású gyerek. A legtöbben tovább akarnak tanulni, mint ő, de van egy-kettő, aki ingadozik, vagy a szülei nem akarják, hogy tanuljon. — De minden fiúért ©gyenként is megküzdünk, hogy tanuljanak tovább — mondja lelkesen. Közben hazaérkezik Csordás Jóska édesanyja is és mindjárt belekapcsolódik ő is a beszélgetésbe. — A Száléi Jliiathaliiizfissésín belül is erről folyik mostanában a szó. Nem győzzük eléggé hangoztatni a nevelőkkel együtt, mennyit jelent a tanulás! Mi, munkásszülők tudjuk ezt csak igazán, akiknek nem volt alkalmuk annakidején még sokszor elemibe sem járni, mert dolgozni kellett. Én már nem vagyok fiatal, de én is tanulok! Ahogy a fiára néz, elmosolyodik. — Nagyon örülök, hogy a Jóska mérnök, méghozzá bányamérnök akar lenni... De nemcsak ő, mindegyik gyerekem tanulni akar, meg a legkisebbik is! — neveti el magát. Kívül szétszakadozik a felhő és a májusi nap sugarai megvilágítják a szoba bútorait. A tükörre esik a fény, felizzik a szoba sarkában és a szemközti falra veti a sugarakat, egy üveglapra, mely mögött a népek nagy tanítója, Sztálin elvtárs arca mosolyog a családra, Csordás Jóskára, akiből a második ötéves terv végére már bányamérnök lesz I
