Dunántúli Napló, 1950. május (7. évfolyam, 101-124. szám)
1950-05-06 / 104. szám
1950 MÁJUS 8 NAPLÓ 5 Sokat tanultam és megismertem, hogy mi az igozi munkás-nemzetköziség Lindner József, sztahanovista mozdonyvezető beszámol lengyelországi útjáról Csattognak a váltók, zakatolnak a kerekek. Ragyogó arcú ember tekint ki az idegen tájra a vonatablakból. Dombok, begyek váltakoznak, kicsi és nagy állomások, sok piros és zöld jelző szalad el a szeme előtt, míg a célhoz érnek. Lindner József, pécsi szta- hánovista fómozdonyvezető Varsóba utazik. A Lengyel Vasutas Szakszervezet Kongresszusára. Meghívták. Meghívta egy „idegen" ország; gyere el hozzánk Lindner elvtárs, legyél tanúja annak, amikor új vezetőséget választunk szakszervezetünk élére, amikor kitűzzük jövő feladatainkat, amikor megnézzük, hogy hol követtünk el hibát. Azért ia hívunk, hogy elmondjad, hogyan dolgoztok ti. Tanulni akarunk tőled. Ezért hívták a magyar sztahanovista főmozdonyvezetőt Varsóba, a lengyel vasutasokhoz. 0 Varsó .., Beszámolók hangzanak el egymásután. Lindner elvtársban lassan kialakul a kép; — Hiszen tínéktek is az a problémátok, mint nekünk, ti is úgy harcoltok az újért, mint mi. Persze... hi- ezen egyet io építünk. Mohón figyelte a szavakat, mikor az ötszázas mozgalomról kezdtek beszélni. Megindult már ott is. Sőt, igen szép eredményeket értek el. Az országos kilométerátlag egy 24 óra alatt 218 kilométer. „Itt még mi nem tartunk" — gondolja Lindner elvtárs. Egy szó mint száz, itt a lengyel elvtársak bizony lehagytak bennünket." No de hát nem azért van a verseny, hogy mi ebbe belenyugodjunk ... — Szeretnénk utolérni a lengyel elvtársakat, de még el is hagyni. Most, hogy hazajöttem, újult erővel fogok neki a munkának. Hazajöttem... ismétli meg a szót Lindner elvtárs. Talán nem is lehet így mondani. Hiszen, amikor ott jártam a lengyel elvtársak között, szinte úgy éreztem magam, hogy otthon vagyok. — Otthon, mert olyan emberek között voltam, akik azt akarják, amit én, amit mi magyar vasutasok és minden magyar dolgozó akar. Békés, szabad, boldog életetA kongresszus tovább folyik. Kétezer tonnás mozgalomról beszélnek. Most indul meg a lengyel vasútnál is. Lindner elvtárs megelégedetten gondol arra, hogy nálunk már elindult az ötezredik túlterheléses szerelvény ... „Itt aztán ti érjetek utói bennünket ..." — gondolja mosolyogva Lindner elvtárs. Varsó... állomások.., fűtőházak, Röpgyűlést tart Lindner József, a magyar sztahánovista mozdonyvezető. Elmondja, hogyan kell harcolni az újért, hogyan kell harcolni saját magunkkal, hogy mindig előre nézzünk, hogy mindig fölfelé menjünk. Arra, amerre a Párt vezet bennünket és bölcs vezérünk, Rákosi Mátyás. Szinte nem akarja hinni, a torkára fut. valami melegség. Úgy zeng az egész terem Rákosi elvtárs nevétől, mintha nem Varsóban lenne, hanem valahol.... valahol Pécsett. „Rákosi... Rákosi.,, zúg újra és újra. Lindner József elvtárs, az arany- érdemrenddel kitüntetett sztahánovista mozdonyvezető úgy érzi, csodálatos élményt kapott. Szeretné megölelni őket, sorba, valamennyit. .. mind. — Egész utazásunk, lengyelországi tartózkodásunk alatt éreztem, hogy kitárult számunkra a világ, hogy a munkások szövetsége egyre szorosabb, egyre széttéphetetlenebb lánccá ková- csolódik. Jártak Zalcopánéban is. Amerre mennek, mindenütt a legszebb hely, a legjobb étel, a legkényelmesebb szoba az övék: a népi demokráciák és a nyugati országok küldötteié. Zakopane .. . élmunkás üdülő, „Úgy, mint nálunk” — gondolja Lindner elvtárs. És erre gondol akkor is, amikor látja a varsói lendületes, nagyszerű építkezést, a mosolygó, vidám embereket, a sok-sok gyerekkocsit az utcán, az áruval bőségesen megrakott kirakatokat. Sztaháno v>moy gaSom a mezőgazdaságban Még egy nagyszerű élményt hozott haza magával. Krakow ban jártait. A vasútigazgat óságon egy elvtárs mutatkozik be, kezet szorítanak; — Üdvözöllek a Párt nevében. Nézzél csak körül. Jól érzed magad nálunk? — mondja az elvtárs. — Dehát hol tanultál meg ilyen tökéletesen magyarul — kérdezi ámulva Lindner elvtárs. — Otthon, Magyarországon. Ezelőtt tizenöt évvel még otthon éltem. Most itt vagyok az igazgatóságon párttitkár. Dralnal Emil magyar munkás, párttitkár a ksakowi vasútigazgatóságon. Úgy szeretik a munkatársai, hogy a legfőbb bizalmukkal tüntették ki. Párttitkárrá választották. — Lengyelországban is tudják már —- mondja komolyan Lindner elvtárs, — hogy csak egy érdek van, a dolgozók érdeke. A lengyel dolgozó érdeke ugyanaz, mint a magyaré. Hogy a magyar párttitkár éppúgy képviseli a lengyel munkásság érdekét, mint bármelyik lengyel elvtársuk. S ebből láttam meg én igazán, hogy mi az igazi munkás-nemzetköziség. Es még jobban tudom most, hogyan épül a mi frontunk, a béke frontja legyőzhetetlenné, csodálatosan erőssé, szorosan, váll a váll mellett. Nemzetiségre, fajra való tekintet nélkül, a Sztálin elvtárs Vezette béketáborban. Ahol még nem hallottak a Vorosin-mozgalomról Tanulságos körséta a Pécsi Magasépíf-ési Nemzeti Vállalat telepén, ahoi rengeteg értékes anyag megy veszendőbe „Sehol nincs az anyagnak olyan hanyag és gondatlan kezelése, mint az építőiparban. Úgy kezelik ott a drága, nehezen pótolható anyagokat, mintha Cs'áki szalmája lenne. Szemétbe kerülnek jól felhasználható értékek és mindenki szabadon elherdálhatja azt.” Ezeket mondta többek között Kovács István elvtárs, Pártunk Központi Vezetőségének titkára a legutóbbi országos építőipari értekezleten. Hz alól a megállapítás alól nem kivétel a Pécsi Magasépítési Nemzeti Vállalat sem, sőt nagyon ráillik ez a megállapítás. A Magasépítési NV központi telepe egy hatalmas háztömbnyi területet fog. lal el. Ezen a területen szétszórtan dolgoznak a különböző műhelyek és már a műhelyek elhelyezésénél is meglátszik, hogy nem kezdtek még hozzá egy egységes területrendezési, terv megvalósításához. Azon pedig, amilyen rendszertelenségben halmozták fel és keverték ösz- sze a használható és használhatatlan anyagokat, első pillantásra meglátszik, hogy itt még nemigen ismerik a Voro- sin-mozgalmat, nem tudják, hogy meny. nyíre megkönnyíti a munkát, ha a mun- hahelyeken és a raktárterületen rendszeresség és tisztaság uralkodik. Körülnéztünk a telepen és bizony «lóg sok „látványosságot" találtunk. Az irodaépület előtt van az építési áüványraktár, de találunk itt vasfazekat és egy halom vasveretet, sarokva- sat is rozsdásodni. Nem messze ettől talicskák vannak, de jókora barikádtól körülvéve. Bontási anyagok hevernek erre ('s> arra is. A szegezőlakatos-műbely közelében eöy nagy halom használatlan bútorroncs hever. Kísérőnk, Balatonyi elvtárs szerint az ilyen szerteszét heverő faanyagokat rendszeresen összegyűjtik és elviszik a kazánhoz eltüzelni, de általában az útunk elején kísérőnk még a gondolata ellen is tiltakozott annak, hogy itt értékek mennének veszendőbe, de az út vége felé már igen helyesen megjegyezte, hogy a legközelebbi körsétán már rendet és tervszerűséget tapasztalhatunk az anyagraktározás terén. Persze ehhez az kell, hogy a munkát el is végezzék, mert lenne itt mit csinálni. A Szc&czőlaKutos-iiiMhciy elöl fedél alá kellene vinni a már rozsdásodó fúrógépet, eltüntetni az asztalosok elől a használhatatlan fonott kerti székeket, A telep sarkában a bontásból származó anyagok között keretben állnak még az üvegek, ideje lenne már kiszedni az értékes üveganyagot, mielőtt összetörne. A deszkák között létrák állnak, a létrákból van általában a legnagyobb „készlet", mert telepszerte mindenütt rábukkanunk egyre-egyre. A telep közepén egy nagy kátránvosbogrács hever, mellette körfűrészállvány és egy kocsikerék búslakodik. A tüzoltószertár között „menetkészen" áll egy utasszállító szánkó, ez ilyenkor májusban szinte , nélkülözhetetlen." Visszafelé uieuet a tíízoliószertur mögött egy újabb halom állásanyagra akadunk, de van itt malterhordó láda és talicska is. A deszkarakások hátamögött egy megközelíthetetlen helyen disznóól és benne két disznó. A kazánháznál kiderül, hogy1 semmiféle faanyag bc'nordása nem volt megszervezve és nem is fütenek ezekkel az anyagokkal. Hosszú lenne még felsorolni, hogy még mi-mindent találtunk festői rendetlenségben ezen a telepen. Ahhoz, hegy az építőipar önköltsége csökkenjen, feltétlenül szükséges, hogy a Pécsi Magasépítésnél is hasznosítsák a szovjet tapasztalatokat, ebben az esetben a Vorosin mozgalom tapasztalatait. Sok értéket mentünk meg ezzel. A Szovjetunió tudósai átalakítják „ természetet. MegváKozfaljak a száraz éghajlafof, termővé varázsol !ák a kietlen pusztái. A legváltozatosabb növényzetet honosítják meg, az addig iiíves sztyeppén. Képünkön Nyikofnj Dimó, a kis'n.yevi egyetem tanéra, ? bulbóf Szfálin-knthorban egy óriási, új szőlőüllefvény terveit beszéli meg a kolhoz vezetőségével (B. J.) Egy hatalmas mozgalom van itt kifejlődőben, mely szocia- lista építésünk, ipari termelésünk, közlekedésünk minden ágára kiterjed és át fog menni a mezőgazdaságra is..." — mondotta a szta- hánovisták februári tanácskozásán Rákosi Mátyás elvtárs. — Egy új, hatalmas mozgalom; a Sztahánov- mozgaiom, mely akkorra már hatalmas eredményeket ért el az iparban, de amelyről már akkor megmondotta Rákosi elvtárs, hogy át fog terjedni a mezőgazdaságra is. A lezajlott vetési munkák folyamán fényes igazolását láttuk Rákosi elvtárs megállapításának és most, amikor a vetés után a növényápolási munkákat végezzük, megállapíthatjuk, hogy a baranya- megyei gépállomásokon, termelőszövetkezeti csoportokban, döntően ?.z állami gazdaságokban, hatalmas mozgalom van kibontakozóban: a mezőgazdasági Sztahánov- mozgaiom. Számos olyan adatot lehet ma már felsorolni, mely bizonyítja ennek az állításnak helyességet. Meg lehet említeni Rípszám Ádámot, a líptcdi állami gazdaság traktorosát, aki három munkafolyamat egybekapcsolásával 726 százalékos teljesítést ért el. Példának lehet állítani a németbólyi állami g:z- daság két kiváló traktorosát, Stréb Józsefet és Lantos Gábort, akik legutóbb 929 százalékra emelték teljesítményüket, Strazits József 400 százalék, Sajnov'cs Miklós 410 százalékot elért, a nagykozári tszcs dolgozóit. Hosz- szan lehetne folytatni a felsorolást állatni gazdaságaink, gépállomásaink, termelőcsoportjaink jó néhány dolgozójával. Mi segítette elő a Sztahánov- mozgalom fejlődését a mezőgazdaságban? Döntően az ipari munkásság példamutatása. Gépállomásaink, állami gazdaságaink legjobb dolgozói, termelőszövetkezeti csoportjaink legöntudatosabb tagjai, az ipari munkásság legjobbjait tekintik példaképünknek. Legdöntőbb azonban az április 4 felajánlási mozgalom volt, melynek nyomán hasonlóan; mint az iparban a december 21-i felajánlások teljesítésénél, a mezőgazdaságban is megszülettek az első sztahánovista jellegű teljesítmények. ,.Ha a mezőgazdaság szocialista szektorában ki akarjuk fejleszteni a Sztakánov-mozgalmat, úgy mindenekelőtt az egyéni munkaversenyt kell fejlesztenünk..." — mondotta ugyancsak a sztaháno- visták tanácskozásán Gerő Ernő elvtárs. — Az április 4-i felajánlások ebből a szempontból jelentettek hatalmas lökést a mezőgazdaság Sztabáncv-mozgalmának kialakulásában. Április 4-re megsokszorozódott gépállomásainkon, állami gazdaságainkban az egyéni versenyzők száma és az egyéni verseny során a felaján’ások teljesítésének lelkes tüzében megszülettek az első sztahánovista- eredmények. Döntően hozzájárult a Sztahánov- mozgalom kialakulásának előmozdításához az, hogy gépállomásaink, állami gazdaságaink, termelőszövetkezeti cscoortjaink tagjainak élete egyre szebb, egyre vidámabb lesz. Az, amit Mészáros Sándor az illocskai „törekvés" tszcs tagja így jellemzett: „Ma már nem az uraktól levetett ruhában járok, hanem két öltöző ruhát is vettem ebben az évben". A szebb, vidámabb élet, t -hát nagymértékben hozzájárult a Sz'a- hánov-mozgalom kibontakozásához. És hozzájárult annak a tudatnak elmélyülése is. hogy állami gazdaságaink, gépállomásaink dolgozói, lermelőszövelkezeti esősorjaink Tagjai maguknak dolgoznak, sóját életüket építik a na- g/obb eredményeken keresztül. Az eddig elér; eredmények a legnagyobb bizakodásra jogosí'a- nak fel bennünket, ami azonban nem jelenti azt, hogy most már semmit sein kell tennünk a mező- gazdaság Sztaháncv-mczgalmának kifejlődéséért. Ez közelről sincs Így. Tenniva'ónk bőven van és ezek között a tennivalók kö’öt' első helyet foglalja el azoknak a gátaknak a lebontása, melyek még mindig akadályozzák a mezőgazdaság Sztahánov-mozgalmának további kibontakozását. Ezek közül döntő jelentőségűek azok a hibák és hiányosságok, melyek a bérezés terén mutatkoznak. Első ilyen hiba az, hogy még ma is több olyan állami gazdaságunk van, melyben számos munkát, melyet teljesítménybérben lehetne végezni, napszámban végeznek. így volt ez többek között egész a legutóbbi időkig a szente- gáti állami gazdaságban is, ahol a dugványrépa ültetést időbér helyett napszámban végezték Hasonló súlyos gátló körülmény az, amikor a végzett munkát nem fizetik ki, amikor a nagy teljesítményeket nem számolják el megfelelően, mint ahogy ez a liptódi állami gazdaságban is megtörtént, ahol „természetesnek" vették, hogy a traktoros a vetés után egyúttal a magtakarózást is elvégezte és csak a vetés után járó százalék szerint fizetlek neki a bért. Egyik legnagyobb akadálya az egyéni verseny kibontakozásának, a Sztahánov-mozgaiom további fejlődésének, a csoportelszámolás, mely még számois állami gazdaságban az elszámolás föformája, mint például Hetvehelyen, ahol az összes bérek 83 százalékát csoportos elszámolás alapján fizették ki. Hasonló hiba van, mnet ha nem is ilyen élesen a nagytormá- s*i, a juhépusztai állami gazdaságban is. A csoportelszámolás nem igazságos, mert aki többet dolgozik az is ugyanannyit kap, mint aki kevesebbet teljesít. A fenti jelenségeikhez hasonlóan gátolja .a verseny kibontakozását, a Sztahánov-mozgaiom kifejlődését egyes termelöcsoportjainVSan ismét tapasztalható egyenlőid.. A bérezésnél való bürokratikus eljárást is meg kell említenünk, mint gátat a Sztahánov-mozgaiom kialakulása előtt. Erre elég egyetlen példát felhozni a gépállomások vonaláról. Gépállomásaink dolgozói számára kétféle norma van kidolgozva. Az egyik arra az esetre, ha termelöcsoportnál dolgoznak, a másik pedig arra, ha egyéni dolgozó parasztoknak végzik a munkát. A termelőcsopcrtoknál végzett norma szűkebb, mivel feltételezi azt, hogy nagy táblákon történik a munka, ami köztudomásúlag sokkal eredményesebb. Van azonban számos olyan termelőcsoportunk, melynek földje még nincsen ösz- szevonva, hanem apró parcellákból áll, éppúgy, mint az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztoké. Ennek ellenére több gépállomásunkon az ilyen termelőcsoportoknál végzett munkát is a termelőcsoport-normával számolták el, jóllehet a munkafeltételek az ilyen csoportoknál ugyanolyan rosszak voltak, mint az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztoknál. Egyik legkomolyabb akadálya a Sztahánov-mozgaiom továbbfejlődésének a tapasztalatcsere hiánya. A tapasztalatcserére — az újítások, új munkamódszerek átadására — eddig nagyon kevés figyelmet fordítottak gépállomásainkon, állami gazdaságainkban, termelőcsoportjainkban. Ez hatalmas mértékben gátolja az új eredmények születését, új sztahánovisták kinövését és ez az okú döntően annak is, hogy számos állami .gazdaságban gépállomáson és termelőcscv portban még mindig kétkedve fogadják a kiemelkedő nagy eredmények hírét, amint az Palágyl András iharosberényi tnaktorista esetében is történt. Mindezek komoly akadályok, de semmieeetre sem elhárítliatatlanok. Állami gazdaságaink, gépállomásaink, termelőszövetkezeti csoportjaink üzemi pártszervezeteiknek kell odabitniok, hogy minél előbb megszűnjenek. Nekik kell továbbá arról is gondoskodniok, hogy a dolgozók figyelmét a magas munkateljesítmények mellett elsősorban a magasabb terméseredményekért való versenyre irányítsák, hogy az egyéni verseny, mint a Sztahánov-mozgaiom alapja még tovább szélesedjék, hogy nálunk is kinőj jenek a Demcsenkó típusú tszc'-.-.arasztok, állami gazdasági dolgozók, akik nemcsak munkateljesítményeikben. de termésp-edmé- nyeikben is méltó követői Sztahá- novnak
