Dunántúli Napló, 1950. május (7. évfolyam, 101-124. szám)

1950-05-28 / 123. szám

6

MÁJUS 28

cÁ k&stg. tmiziui ludlúmwMíiiiek d&ittői

Budapestre és az ország összes me gyei székhelyeire tízezrével özönlenek ma kultúrcaoportjaink, dolgozó fiataljaink, hogy a kongresszusi kultúrver* senyék döntőin résztvegyenefe. Nem kisebb feladatról van szó, mint a Párt ifjúsági szervezetének, tartalckcsapa- tának, a Dolgozó Ifjúság Szövetségének előkészítéséről. Ebben az élőké szítósben ifjúmunkásaink és parasztik alaljaink termelőmunkája, tanulóifjúságunk tanulmányi eredményei mellett a kultúrmunka te nagy szerepet játszik. A Dolgozó Ifjúság Szövetségére hárul a termelőmunkánk forradalmában való részvétel mellett kultúrforradalmunk számos kérdésének megoldása is.

4 limltűrrnunka harci feladat

E harcnak kétségtelenül vannak már izeramellátbató jó eredményei. Ifjúsági tömegeinkből az utóbbi időben egymásután nőttek ki szin/átszócsopor. tok, énekkarok, táncegyüttesek és szór. galmas munkába fogtak■ Nem egy esetben igen rövid idő alatt nyomába értek a meglévő kulfúrgárdáknak, megszorították, sőt, el is hagyták őket. El hagyíák lelkesedésben, fegyelemben, de , nem egyszer minőségi teljesítményben í* Ifjúságunk megmozdult a kultúra ^területén és odáig fejlődött, Hogy mind élesebben küzd az igazi népi hagyományok megbecsüléséért és továbbfejlesz. léséért, a művészet pártosságáért, az előadásra kerülő müvek magas eszmei tartalmáért s előadások minőségéért- Következéskép felvetette a harcot a búr. vetkezéskép felvette a harcot a bur- r.toé ideológia kulturális csökevényei' nek és a kispolgári ízlésnek kiirtására. Kulturális területen is megindult azon az úton, mely példaképéhez, a lenini Komsromolhoz, annak kitűnő kultúr- munkájához és- kulturális eredményeihez rezet,

Baranyában a döntőbe jn'ott

20 kultúrcsoport legnagyobb része cpak nemrég alakult. A kultúrforrad*- Som, vagy egyenesen Rákosi elvtárs február lö-i beszéde, az ifjúsági egység megvalósítása hozta létre, vagy formálta újjá őket. Ilyen aránylag fiatul csoport a Magasépítési NV színjátszó és táncos gárdája, az Ipa- rostanuló Iskola és Hosszúhctény színjátszói, Újhegy cs a MEFESZ fia. tál táncoeai, az olasz! Eposz délszláv énekesei, és a többi is majdnem mind. Az elődöntők mutatták meg ezeket az értékeket, a nem egyszer kiváló teljesítményt nyújtó csoportokat.

A hibák, melyek a kultúrversenyek aorán előfordultak, elsősorban a szervezés körül adódtak• A szervezési hiányosságok legtöbbje a kultúrverse- nyek helytelen felfogásából, alábecsü- léséből eredt. Előfordult az is, hogy a termelőmunka mellett a fuiltúrmunkát, mint akadályt fogták fel, nem látták meg, hogy a kettő viszonya milyen szorosan összefügg.. A kultűrversenyek nem a termelési versenyek akadályozói, hanem ellenkezőleg, öntudatosító erejükkel a termelési eredmények, a kongresszusi felajánlások ég teljesítések elősegítő).

aknamunkát fejtsen ki. Kispolgári elbizakodottságra- vagy esüggedésre is volt példa a továbbjutó, illetve a versenyekből kieső egyes csoportok részéről.

Ezekben az esetekben mutat

kozott meg legjobban az egyes pártszervezetek segítsége. így például a Magasépítési NV pártszervezete keményen megbírálta a kullúrcsoportot, különösen az egyébként igen jó népitáncosokat s így máris a Párt aktív támogatását, irányítását élvezhették, mely bizonyára helyes útra tereli, még nagyobb eredmények elérésére ösztönzi a döntőbejutott tehetséges kul- túrgárdát. De nemcsak a Magasépítési NV.-nél, hanem a nemrégiben élüzemmé lett Bőrgyárban i* állandó segítséget nyújt a pártszervezet a kultur- csoportnak- így tehát elmondhatjuk, hogy azok * csoportok, melyek |ó munkát végeztek, szinte kivétel nélkül szorosan a Párt utasításaihoz alkalmazkodtak és a pártszervezet minden, ben támogatta is őket. Déldunántűli viszonylatban Tolna megye MINSZ-bi- zottságának 4» kultúrcsoporijaiaak jó munkája emelkedik ki leginkább az ifjúsági kuUúrvwsenyekkel kapcsolatban. Szekszárdon valóban az egész megye fiatalságának, a nagy tömegek ünnepe lesz a pünkösdi két nap. A résztvevő 37 csoport vasárnap nem is tudja műsorát lebonyolítani, a „java" hétfőre marad. Hétfőn les* az ünnepélyes zárás és díjkiosztás is. Kulturális vonalon is jól dolgoznak Tolnában az ifjúsági egyecgértl

Sonioííjniin aisnüs rosszabbul

Ali a helyzet. A MINSZ szervezési hibáit máig sem tudta kiküszöbölni, sőt még tetézte is azokat, Csupán a csoportok autóval való behozását, a színpad felállítását- és a dekorálást vállalta magára, de ezekhez is segítséget kért, mert egyedül nem. tudta

elvégezni. Vasárnap Kaposváron is megrendezik a döntőt, de csak tíz cső. portról lehet iudni, hogy biztosan indul.

Dcldunántúl három megyéjében tehát vasárnap és hétfőn dől el, hogy melyek az egyes megyék legjobb - zln- já í szói, népitáncosai, énekkarai. A népművelési minisztérium, a MINSZ és a megyek értékes díjait minden bizonnyal az ifjúsági egységért legj abban dolgozó csoportok kapják meg De nem a díjak a fontosak. Az a fontos, hogy az ifjúsági kultúrmunka, lendülete a döntők után se hagyjon alább, hanem még nagyobb erővel, lel. kescdéssel, fokozódjék. Ez az ifjúság egységének, a június 13-án megalakuló Dolgozó Ifjúság Szövetségének a célja, E lendület fokozódását kívánja a Párt és egész dolgozó népünk, hogy ifjúságunk új szervezete valóban az építés motorja, a Párt elsőszámú segédcsapata legyen.

Kiás Iván.

A Vatikán pókhálói

Következő cikkeinkben közlünk Sz. M. Bozenoer reakciós szerepe a nevelés terén” cí mű tanulmányából.

A pápaság a második világháború után a Szovjetunió elkeseredett ellen ségeként a reakciós pártokat (mindé nekelött a keresztény demokrata pár tol) támogatva, megerősíti és szóró sabbra fűzi kapcsolatait a világreak ció és monopoltöke jelenlegi központ javai, az Amerikai Egyesült Államok kai.

Az USA és a Vatikán

között fennálló igen szoros kapcsolatokat számos területen figyelemmel kísérhetjük s a Vatikán jelenleg a; USA-ból és Kanadából Lapja jővedcl. mének 80 százalékát.

A Vatikán erélyesen harcol minden haladó erő ellen, a népi demokráciák ellen, a Szovjetunió ellen. A „L'espriT c. francia katolikus folyóirat 1048. júliusában a következőket irta: „Nem lehet a fasizmus ellen harcolni a kommunistákkal való szövetkezés nélkül; nem lehet a kommunisták ellen hadakozni anélkül, hogy a fasisztákkal ne szövetkeznénk.“ A Vatikán a

A Szovjo Uuülöm nemcsak megbecsüli a kultúrát és a művészetet, hanem soha el nem képzelt módszerrel fcjle.ztl azt. Tyimelcj Podgernij egyike » legkiválóbb hegedíikcszítő mestereknek. *~ Műhelyében haltat an ganddah szerető kézzel és a zenéért lelkesedő szívvel faragja, csiszolja a szebbnél-szebb és jobbnál-jobb meslerhangszereket.

részleteket ! második utat választotta (nem is !e- A Vatikán ] betett mást választani) és szövetkezett a fasisztákkal és neo fasisztákkal: Franooval, De Gauile-lal, De Gasperi- vei, a Ruhr vidék báróival, Dulles- szál s másokkal.

A Vatikán egyik hatalmas fegyvere a katolikus iskola, valamennyi fokozatában, az óvódétól az egyetemig- A katolikus egyház mindig állhatatósan és tá-ntoríthatatlanul teljesítette azt a feladatát, hogy hatalmába kerítse a felnövő nemzedék gondolatait és érzéseit. A katolicizmus, a megerősödő reakció és az osztály ellent éték háború utáni jelentős kiéleződése mellett még harciasabb lett. A pápai szózatok stílusa hasonlatos lett a katona; parancsok hangjához.

1948. július 17-én Európa és Amerika tizennégy bíborosa titkos tanácskozást tartott Rómában, Ezen a tanácskozáson felolvasták a pápa üzene. tét, amelyben felhívja az egyhátat, hogy a katolikus pártokra támaszkod. va támadásba menjen át a szocializmus, a kommunizmus és a népi demokráciák ellen.

A Vatikán más vonatkozásban is az imperialisták segíiötársának bizonyul. A második világháború után fokozódott az elnyomott és gyarmati népek nemzeti felszabadító harca az imperialisták ellen. Mini ismeretes, az imperialistáknak a még hatalmukban lévő népek fékentartására nemcsak gép. puskákra van szükségük, hanem arra is, hogy a vallás és eggház tekintélyével megerősített megjelelő ideológiával befolgásolják őket.

A katolicizmus, mini vallási világ- szervezet (1500 püspökség és érsekség, amelyeknek több, mint fele Európán kfvü! működik) — a világ minden tája felé

szétküldi

mis9zionárm*-Ü2\nökeit,

akik „felvilágosító” munkájukban pon. tosan végrehajtják az uralkodó osztályok akaratát. Azt moridh: tnók, bogy a Vatikán egy nagy iroda, egy kifogástalanul jóminőségű „áru“ — sokezer főnyi misszionárius — szállítására $ ezek a misszionáriusok a gyarmatokon hirdetik az engedelmességei, alázatot és megadást.

CSELÉDEK VOLTAK

UelédHnták szermési h!M

különösen a MINSZ Baranyamegye: Bizottsága munkájában mutatkoztak meg. Ez onnan adódott, hogy a MINSZ vezetői a versenyek megindulásakor nem értették meg a kultűrversenyek jelentőségét, nem jól viszonyultak a kér dáshez. Beállítottak egy teljesen kispolgári gondolkozásé kultúrfelelöst, akit közben leváltottak és helyébe a legsürgősebb tennivalók közepette az oktatási felelőst bízták meg a versenyek lebonyolításával aki viszont a legnagyobb Igyekezet mellett sem tud la oly gyorsan helyrehozni a mulasztottakat, mint kellett volna. A járási titkárok egynémelyike sem fogta fel helyesen a feladat jelentőségét s így történhetett meg, hogy egy-két járás ban nem volt kielégítő, vagy teljesen rosszul sikerült a szervezés. Azóta már lényeges javulás állott be é® minden remény megvan arra, hogy a mai döntő e az egész nap műsora ki fogástalan rendezésben bonyolódik le- Az elődöntők az egyes kultúrcsopor. tok munkájában is hiányosságokat ve. tettek lel. A harkányiak díszmagyaros tárca például a hibás műsorválasztást mutatta meg. A bólyi színjátszók az „Okos nadrág" c. darab e’öadásában teljesen rosszul választották meg a főszereplőt. úgy, hogy az e’őadás bizonytalanságot okozott a nézőkben és az ellenségnek lehetőséget adott, hogy

guk történetét, a falujuk történetét. Szinte együtt élnek a haladást, a szocialista építést képviselő szereplőkkel s ügyük mellett izgulnak, a leányok még a zsebkendőjüket is gyűrik, jtjazafelé, — mikor fénn ülnek már a gépkocsikon — soká tárgyalják még a gépállomások dolgozói a ' „Mélyszántását.

— Ezt a darabot valóban nekünk írták mondja valaki.

Igen. Ez a darab azoknak szólt, akikről készült. A dolgozóknak. S hogy mennyire szükség volt rá. arra bizonyíték az is, hogy még hetek múlva is tárgyalják a traktorosok. Márkus László otthon befejezi a maga történetét Is. Dióhéjban ez a mondanivalója magva:

— Felszabaduláskor jött a magom felszabadulása is. Cseléd voltam addig. Otthagytam a régi kovácsot és a Párt segítségével beálltam a gépállomásba. Nem etetek teheneket, nem söprők ganét, nem uram az, aki es«k enni tud többet nálam, meg mulatni- ember lettem végre, sőt kommunista' Hgy álltam lábra én Is szinte, mhi a Bak Jóska. Igaz ugyan, hogy nem ugattam, de tettem elég sok olya» megalázó munkát, amit ma is szé gvenlek még. Én is úgy voltam akkor: csak megfizessenek érte. Tudom ma már: nagyobb fizetség ts van a forintnál! Az, ahogy a Párt támogatott és vezet most is és az a törődés, amivel n gépállomáson körülvesznek, nem fizethető meg aranyakkal sem.

Márkus László elmondta, ami a világra tartozott az életéből s megy vissza a kovárriúz mellé, a fajtatéhoz, a vidám tűzijátékhoz, ahhoz a munkához, amely most már magát az életet jelenti a számára. Kezébe fogja a nagykalapácsol, a feje fölébe emeli, hogy lesújtson. Kemény edzett arcát bevilágílja az izzó vas és ebben a pillanatban olyan mini egy szobor, Az épülő szocializmus, a béke elölnek megtestesítője Látni a károk izmain, hogyha ez a kalapács lesújt, oft belapul még a vas is, Hát még egy pusztuló világ!

liOP.-iVY« ftl’ÖKCY:

T7”sf'7” ~ W *7 W V V

T ehettem úgy tizenhat éves sutty J legényke. Ha most így emit keznt próbálok arra az időre, - hát bizony -r nem volt valami fé nyes dolgom akkoriban. Kovácslanon voltam a faluvégi patkóiénál és há nem szerettem olyan forrón ezt t mesterséget. Miért nem? Azt hitten akkor, hogy a tehenek etetése, tisz togatása, valamennyi piszkosmunk. végzése éppenolyan tartozéka a ko vácsmesterségnek. mint a tüztiszti tás, vagy a patkolá3. Nehéz, terhe! napjaim jártak akkor. HalnaIbar keltem lel. mint a kakas. Méc alig derenget be az tstálóajtó réseir a háromórai világosság, én már dór' göltera szememből az álom rnaradé kát S mintha az se szívesen- hagyod volna el, csípett kegyetlenül, még a könnyem is kicsordult a szúrásától Eil. sőnek a kovácsműhelybe mentem, mert ott hevert a sarokban a favályú, amiben mosakodni szoktam. Talán az egész reggelben a friss víz, meg a hajnali szél volt, ami jólesett Mert ezután már csak a mesterség szeny- nyét végeztem. Se paraszt nem voltam, se kovács. Ami már büdös volt a többieknek, azt a munkát bízták rám Rossz szerszámokat adtak a kezembe, az arcombíj meg csak köptél; a szitkot, mint a kocsisok a megfeszült lovak felé.

Mire a kovács felesége — kövér, csupazsír gömbölyeg volt az asszony — lábamig loccsantotta ronda mosdó- vizét, már nyújtózkodnom kellett egyszer a fáradság ellen, ö sivitott rám legtöbbször:

— A libák után sose mész tohonya kölykel Ződ a tollúk a saját piszkuktól! Mindent magam végezzek? Zabáin! bizony nem ilyen keserves ügyi?

Pedig hát vacak evés volt, amit 6 adott. Ha jobb napom volt, jócskán ütött tej is — nem mondom. De igen sűrű volt az olyan nap, amelyiken hagyma jutott a kenyérsze. léthez. A kovács nem Is volt talán olyan rossz ember, csak az asszonya

At fnit hnlo a h* hflrrtmi»

[ j dóit valami kicsinységért az ■ em , bere. .-Egyszer azért pofoztak fel, mer ( almát kunyeráltanj a Nagy Gabi Já _ ; nos tizenegy éves leányától. Az i! modta a gazdám:

. j -- Azt hinnék még, hogy neu .! adunk eleget enni! Szólj, ha aim; , | kell! Majd ad a feleségem

Ahogy a'dotl azl

Napközben mégcsak jól elvoltam i mert üthettem fúrt az üllőn a gyö j nyörüen vörös patkónak valót Hogj szikrázott: mint csöpp, vidám tűzi játék. Ilyenkor jöttem rá. hogy meny nyíre szeretem a munkát, ha a ne kemvalója jutott Trillázva tudtán fütyülni, mint a rigók $ ez mesteremnek is tetszett. Ha a mestérsé gémből aznapra ..féjrandt" volt, hát neki kelleti állnom o trágyahordáa nak, udvarsöprésnek, én cipeltem « tejet a csarnokba, én futottam tojást kölcsönkérni baromfivész idején s nem egyszer fogtak a szántáshoz Is.

Ha hazamentem nagynéha s elpa- , r.asz.kodotl a szánt pártomat se lógták.

Nekem se volt különb a kölyök- korom, — mordult rám az apám — s mindig így lesz ez, amíg szegény ember születik erre a cudar világra. Fogd be a szád és igyekezz, hogy ne legyen panasz rád!

Tudtam, hogy azért sajnálnak, de nem segíthetlek rajtam.

iTüzdámnak 30 hold földje is volt a határban négy szolgalegénye sínylődött még, azok látástól-vakulásig vájták, ápolták, járták a harminc holdat, meg a szöllöjét csinosították, ahová aztár szombat esténként a szeretőit vitte tel és kutyátkodott velük a nyári-őszi holdvilágok alatt. Npm regény ez így, csak egy kis összefogott keserűség 8 volt életemből, ami most feljöt' a torkomba, mint a hányingerben a rossz ír. így tanultam « mestersége' én akkoriban..

7M[ árkus László, a németbóiyi gép

1 A állomás kovácsa ott áll mos a pécsi színház folyosóján, a fehéi falnak dőlve és emlékezik. Ami most elmondott, azl felkavarta benn« a színházi előadás. Mellette Bori Fe renc és Pónya Vilmos traktoros ál még és kissé elsötétül az ő képül is Márkus beszéde alatt. Nyilván t maguk mullja sem lehetett pástéto- mos. Odabent, a hatalmas, vörös bár- sonyfüggöny mögött már készülnek a „Mélyszántás' harmadik felvonására. Tele van traktorossal a néző- ! lér és minden traktoros lelt a da- :■abban’ valami hasonlót ahhoz, ami ! i saját falujában történt mostanában, ! vagy azelőtt. De mégis menyire más itt sokminden! Itt Nyakas Kun, a kulák, kerül egyre jobban a bajba és Márkus az ő mesterét Ismerte fel Nyakas Kumban. Pónya is ismerősnek látta s nem kevésbbé Bori, aki nem állja meg, hogy meg ne jegyezze:

— így kéne tenni minden kulák- kt], mint Nyakassal! Elégszer raeg- csúfoiták ezek « szegényemben! Ezen a színpadot) megugattatfa a kulák a cselédjét. Én nagyon sajnálom, hogy legalább egyszer nem ugatott a kulák is. Egy vigasztal: az, hogy tőlünk, traktorosoktól, rettegnek mát ezek a Nyakas Kunok, Én Is lenézett, kizsákmányolt cselédből lettem traktoros, én ts sokat beszélhetnék a magam életéről, mint Márkus elvtárs.

Nem szólhat többet, mert megszólal a csengő, be kell vonulni a nézőtérre és kezdődik a harmadik felvonás. ahol Bak .Jóska, a volt cseléd, csakúgy, mint Pónya Vilmos, traktoros már is elindul az emberi fejlődés útján. Szinte percenként harsán fel a nevetés a póruljárt kulá- kon, aztán meg a taps, ha megszólal Bak Jóska, vagy a gépállomásvezetó, Az emeleti páholysorokban végig traktorosok ülnek és traktorosleányok. Kipirult arccal nézik a ma-